Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-26 / 47. szám
Prága, 1968 november A prágai Vár körül néhány szép, régi fa áll. Amikor megtudtam, hogy a CSKP plenáris ülésére mint újságíró sem jutok be, leültem a már várakozó kollégáim közé, ezek alá a fák alá. Ég felé fordított fejjel, azon vitatkoztunk, hányadik őszüket élik a fák és lesz-e tavaszuk. Lesz, nekik biztosan lesz, már 1969-ben. De mikor lesz nekünk? Ezzel a kérdéssel már nem volt tok időm foglalkozni, mert két. éppen arra sétáló közbiztonsági izerv más témával kötötte le figyelmünket. ,.Megmondtuk világosan, ne várjanak. Az épületbe maguk közül senki se jut be.“ De mit tettünk, hogy ilyen rosz- szak hozzánk? Talán erőszakot alkalmaztunk a „VB“ ellen? „Maguknak úgyis hiába magyarázzuk. Ha húsz főnél nagyobb csoportosulást látunk, szét kell oszlatnunk. Ez törvény“. Hatalmas puffanás, — és mi mindnyájan lehajoltunk, hogy hely- retegyük leesett állunkat e szokatlan szavak hallatán. Négy diák egy másik fa alá ült, és így már csak tizenkilencen maradtunk... A spanyol terembe azonban mégsem jutottunk be, habár úgy fél kettő felé sikerült elkapnunk három „szökevényt“, akik minden feltűnés nélkül szerették volna elhagyni az épületet. Fekete ruhájuk és aktatáskájuk azonban elárulta őket. Ok csak annyit árultak el, hogy Dubéek elvtárs befejezte beszédét és most ebédszünet van. Amikor egy külföldi újságíró lefényképezte a tömörülést körülöttük, nem tudván, hogy kevésbé népszerű KB-tagokról van szó, (sajnos, a nevüket máig sem tudtam kifirtatni), ők ezt aljas hátbatámadásnak, és a mitsem sejtő polgár bizalma kihasználásának vették, halálosan megsértődtek és ml másodszor toltuk helyére állunkat. Másnap néhányan a spanyol terem jelentősen megcsappant „ostromlói“ közül fekete ruhában jöttek és bíztak az ajtónállók rossz emlékezőtehetségében. Egy óra múlva lógó orral jöttek vissza, de ahogy mondták, mégis megérte, mert legalább látták a spanyol teremhez tartozó angol WC-t. Aznap kevesen álldogáltak a fák alatt. Prágában leesett az első hó. Mínusz 5 fokot mutatott • hőmérő reggel háromnegyed kilenckor, amikor valaki elkiáltotta magát: Dubéek jön! Mindnyájan oda rohantunk, de ő nem felelt kérdéseinkre, hanem forró teára küldött bennünket. Közben egy tizennyolcéves fiú plakáttal a kezében futott felénk, de sajnos. Dubcek már nem látta a feliratot: v.Hozzánk ne küldjétek Borűvkát, engedjétek be az újságírókat a spanyol terembe.“ Ugyanis a prágai diákok szerdai meetingjén megjelent vendégek, Svermová, Vokrouhlicky, Vaeulík, megígérték, hogy a plenáris ülés befejezése u- tán eljönnek közénk és akkor majd az ülés határozata lesz a központi téma. (Különben Boróv- ka vasárnap a mezőgazdasági főiskola diákjai között volt.) A fiú egy ideig tétován tartotta a plakátot, majd amint meglátta a közeledő uniformist, letette az egyik fa alá, és usgyi, elrohant. A közbiztonsági szerv ránk nézett és az volt a benyomásom, hogy egy huncut mosolyt igyekezett visszafojtani. Megfogta a plakátot, kétfelé szakította és a- míg kereste a szemetesládát, e- gyik felét kitépte kezéből a szél. Nem szaladt utána. Pénteken a prágai diákok és a pilzeni Lenín-müvek küldöttségei hozták el papíron, mit várnak az üléstől. Amikor kijöttek az épületből, és kérdeztük, na hogy volt, a diákok azt mondták. Vo- krouhlick# ideges volt. a munkások meg, akik Smrkovskyhoz mentek, azt állították, fáradt volt. Estefelé a Vencel-téren is csoportosulták az emberek és hangosan szidták vagy dicsérték a plenáris ülés vitézéit. Az egyik: Hol van ez a januári plénumtól! A másik: Ja. akkor a farkas köztünk volt, könnyen végeztünk vele! Odaálltam két húsz év körüli fiúhoz és az emberek máris körülállták, szó szót követett, a két fiú elment, de a csoport maradt. Őszhajú: Már ott a baj hogy cenzúrázzák a plénumon elhangzott beszédeket, hozzászólásokat. Másik: Hogyisne! Éppen az ellenkezője volt a legnagyobb hiba január után, csak senki sem meri kimondani. Az újságírók minden lében kanál voltak, és még talán azt is firtatták, hány alsónadrágja van Dubéeknak. Néni: Na és, az emberek szívesen olvasták. Talán jobb volt Novotny alatt, amikor csak azt hallottuk', minden jól van, a valóságban pedig a nagy... volt Jól. Még ott álltam egy ideig, a végén a sónál kötöttek ki. „Azt mondják, Kolfnban lehet kapni..." Szombaton este, habár egész nap havazott, fiatalok árasztották el a Vencel-teret. A szobornál gyertyákat gyújtottak, rendbehozták a virágokat és beszélgettek. Az volt a benyomásom, katona-városban vagyok, a téren annyi volt a gép- pisztolyos katona. Persze gumibotos rendőrök is voltak jócskán. Szerényén álldogáltak és várakozva nézték a vagy kétszáz főnyi fiatalt a szobor lábánál. „Gyere le és itt fényképezz, te provokatőr“ — kiáltott fel az •- gyik fiú a Dúm módy melletti ház emeletéről fényképezőnek. Ez volt ** egyetlen hangos kiáltás. A nyugati újságírók nagyszámú tömege csalódottan vonult vissza autóin. Aznap kezdődött a Prága-Such- do!y-i mezőgazdasági főiskolások sztrájkja. Azt mondták, ez csak szolidaritásuk jele az olomoucl diákokkal, akik már pénteken megkezdték sztrájkjukat. HÄROM NAPIG ÖNKÉNTES BÖRTÖNBEN Az első sztrájk-felhívást a Prá- ga-Suchdoly-i mezőgazdasági főiskolán láttam, már pénteken este, november 15-én. A sztrájkot másnap reggel 6-kor kezdték, kedden még tartott. Vasárnap a többi prágai főiskolás is csatlakozott a suchdoliakhoz. A november 17-ről elnevezett fakultás kapujában minden idegent Igazoltattak. Az egész épület a diákok ellenőrzése alatt állt. Többségük az éjszakát is az iskola é- pületében töltötte. Azokon a főiskolákon, ahol az épületben nem volt diákmenza, száraz koszton éltek. Nem hallgatták előadásokat, legalábbis nem a tanítási terv e- lőadásait. Ugyanez volt a helyzet más fakultásokon. sőt néhány középiskolában is. A sztrájkot a prágai főiskolások akciós bizottsága szervezte. tíz pontból álló követelményei támogatására. A lesokszorosl- tott tíz pontot csaknem minden prágai ház falán, sőt a Vencel tér kirakataiban is olvashattuk. Körülbelül ezeket a követelményeket tartalmazták: Politikusaink egy jottányit se engedjenek 1968 januári vonalából és ezzel kapcsolatos ígéreteik ne legyenek formálisak. Azok. akik elvesztették a nép bizalmát, ne vegyenek részt Csehszlovákia politikai életében; a cenzúra valóban ideiglenes legyen, legfeljebb fél évig; demokratikus alapokon biztosítsák Csehszlovákia minden polgárának a szólás- és tömörülés! szabadságot; mielőbb vessenek véget a különféle frakcióknak pártunkon belül, szerintük ez a hiányos informáltság következménye; ugyanúgy járhassunk külföldre, mint január után; engedélyezzék a diákmozgalmat és a diákszervezetek teljes kialakulását; szabad teret követelünk a tudományos kutatás, az irodalmi és kulturális megnyilvánulásoknak. Pozsonyban csütörtökön délelőtt csaknem minden fakultáson véget ért a diákok sztrájkja. Szerdán Szlovákia Kommunista Pártja plenáris ülésén dr. Gustáv Husáktől a szlovák főiskolások szervezete biztos Ígéretet kapott jogi elismerésére, s ez már eredmény. A pozsonyi diákok egy nappal a prágaiak után kezdték meg sztrájkjukat. Szerdán a pozsonyi bölcsészkar diákjai Dominik Tatárka előadását hallgatták, az építészeti fakultáson pedig filmvetítés és előadás-ciklus volt műsoron. A sztrájk-bizottságok szerint csendben bonyolítottak le minden akciót, nem vonultak ki az utcára, betartották Dubéeknak tett !- géretüket. összeköttetésük volt néhány üzemmel, amelyek kisebb- nagyobb eltéréssel, esetleg javítással. egyetértettek a diákokkal. A József Attila Ifjúsági Klub 300 tagja a sztrájkoló diákoknak küldött rezolúciójában szimpátiáját és egyetértését fejezte ki a diákok tíz pontjával. Ä felolvasott álláspontot minden fakultáson hatalmas tapssal fogadták. A szlovák főiskolások sztrájkjához két pozsonyi középiskola és néhány szak-középiskola is csatlakozott. A cseh főiskolák huszonkilenc évvel ezelőtti bezárása és Ján Opletal diák meggyilkolása éta a diákok mint politikai erő, nem adtak magukról életjelt ilyen spontán szolidaritással, mint a napokban. Meglehet, az idő és helyzet analógia teljesen véletlen... 1968 november 21. —zt— ékalakú Áruház A neve PRIOR, formája valóban ékalakú, a* ország legmodernebb, legelőkelőbb áruháza. Pozsony központjában épült fel, és az új városközpontot alkotó épületcsoport legelsőként elkészült csodájának számít. Nem túlzás csodának nevezni — valóban mindenki megcsodálja. Nehéz röviden jellemezni. Mondhatná az ember hogy kívülről kő, belülről üveg — de ez kevés, mert ezenkívül még nagyon sok jót és érdekeset lehet róla elmondani. A szomszédságában — 1974-ig — egy hatalmas luxusszállodát építenek, amelyet egy ösz- szekötő épülettel az áruházhoz csatolnak. Ha ez is elkészül majd, a PRIOR az országnak nem csak a legkultúráltabb és legmodernebb, de egyben legnagyobb áruházává is válik, mivel az összekötő épület újabb ötezer négyzet- méternyi vásárló területet képez majd. A fejlett országokban már évek óta alkalmazott és kitűnően bevált eladási módszereket a PRIOR is átvette. Ennek legfőbb lényege a teljesen szabad áruválasztás. Minden áru hozzáférhető, megtekinthető. A vevő kiválasztja a megfelelőt, becsomagoltatja, fizet s ha úgy kívánja házhoz i^ szállítják akár a gombostűt is. Tulajdonképpen önkiszolgálás, persze nem kosarakkal. Tökéletes teret és elegendő területet biztosít a nálunk már annyira igényelt, de nem alkalmazott üzleti kultúra fejlesztésére. Természetesen ez nemcsak a környezeten, de a vevőkön és eladókon múlik egyaránt. Az áruház vezető üzletemberei gondoskodtak arról, hogy az eladók szakképzettsége minden követelménynek megfeleljen. Munkapszichológusok és üzleti szakemberek jelenlétében történtek a felvételek, s előbb minden eladó gondosan összeállított teszt kérdéseire felelt. Továbbképzésükről már előre gondoskodtak s természetesen csak gyakorlott eladókat alkalmaznak. Persze ha üzleti kultúráról beszé- ' -kkor p vásárlóról sem szabad megfeledkezni, mert nemcsak az eladótól ás a környezettől, de tőle la függ ennek megteremtése. Az alkalmazottak száma ötszázkilencven, a tanoncoké száznegyven s csúcsforgalomban a közgazdasági középiskola diákjai fognak kisegíteni. Naponta 30—50 000 vásárlóval számolnak, de az első napokban ez a szám talán meg is duplázódik, hiszen rengeteg lesz a nézelődő és az áruházat pontosan egy hónappal karácsony előtt nyitották meg. A megnyitás előtti sajtóértekezleten a vezetők őszintén bevallották, hogy a megnyitás napjától, illetve az első hetektől félnek, mert minden bizonnyal nemcsak a hazai, de még a külföldi zsebtolvajok is felfigyeltek erre a dátumra, s kihasználva a nagy nyüzsgést, a túlzsúfoltságot — „működésbe lépnek“ majd. Természetesen előre megtették a szükséges intézkedéseket s nem egy meglepetés éri majd a tolvajokat. Ezek a sorok a megnyitás előtti napon íródnak. A zsebtolvajok tevékenykedéséről és az első napi forgalomról utólagosan majd hozzáékelünk a beszámolóhoz egypár mondatos tájékoztatást. Itt érdemes megemlíteni azt, hogy a szakemberek már előre kiszámították, hogy a nyitvatartási idő egyes időszakaiban milyen lesz a forgalom. A jövő évre szőlő forgalmi terv 315 millió korona s hisznek benne, hogy ezt teljesítik is. Harminc millió korona értékű áruval nyitnak, mindennemű ünnepi aktus nélkül, mert ez még csak jobban növelné a túlzsúfoltságot. Az áruház hetvenöt millió korona költséggel épült s ebből csak a berendezés került tizenegy millióba. A szakemberek azt mondják, a Magasépítő Vállalat eddig csak hasonlót sem épített. Kitettek magukért, megérdemlik az elismerést. A PRIOR egyelőre nem szorul propagandára s reklámalapja még majdnem érintetlen.-KSZLúj ifjúság 3 Tallóson talán Ősidők Óta élnek cigányok. A falu történelmébe legalább annyira beletartoznak, mint a hajdani Eszter- hdzyak, akiknek biztosan nem okoztak annyi gondot, mint Dohányos Mihálynak. Dohányos Mihály a tallósi Helyi Nemzeti Bizottság titkára. ö sem tudta pontosan megmondani, hogy hányán laknak a péróban. Pedig az öreg tözs- gyökeres tallósi cigányférfi, a- mlkor a pérá lakóinak számát kérdeztem, ezt válaszolta; — Azt csak Dohányos Miska tudná megmondani. — Az kicsoda? — Hát a preceda, az elöljáró. Ez az öreg cigány 1898-ben született, huszonkét gyermeke van, a legfiatalabb négy esztendős. 1944-ben megözvegyült, második felesége most negyvenhat éves. Az öreg fél szemét a felesége halála napfán kicsapta a faág, mert akkor is a szomszédos erdőbe tártak tüzelőért, akárcsak ma. Összesen tizenegy évig katonáskodott — előszűr Olaszországban, aztán Szibériában. Mintha az a legtermészetesebb dolog volna, úgy állítja, hogy a négyéves gyerek az 6 vére, de hozzáteszi, hogy többre már nem lenne képes. Huszonkét gyerek él, négy meghalt. Többnyire lányok. Viskója akkora mint egy fél villamos. A gyerekek szétszálA TALLÓSI SKANZEN llngóztak, de abban a parányi putriban még mindig tizenhármán laknak. Ennyien élnek e- zerkétszáz koronából. Az ősz- szeg nagyrészét családi pótlék gyanánt kapják, a többi az ö- reg (nyugdíja. Az asszony panaszkodik, hogy kevés, sokszor még az élelmiszerboltban ösz- szegyült httel fedezésére sem elég. De az öregben több a büszkeség, nem szeret szerénykedni s azt állítja, ha villany volna a pérőban, már televíziót is vett volna. Ezt sokan mondták. Róla is, Önmagukról ts. Az öreg olaszul, oroszul, németül, magyarul, szlovákul és cigányul beszél. Azt mondja Olaszországban „rohamista“, volt, „Ukrániában“ meg géppuskás. — Persze a hangszerhez ts ért, ugye-e? — Bégés voltam, — válaszolja és pipájából füstöl a kapa- dohány. Nem ts tagadja, hogy a szövetkezet dohdnyültetvé- nyéböl való, mert hiszi, hogy bárki megértheti; ezerkétszáz koronából tizenhárom embert eltartani bizony nagyon nehéz és hogy a dohányon kívül az Ilyen öreg embernek alig lehet más öröme. Nagyon sok péró van ebben az országban, de ilyen mint a tallósi nincs több talán. Még a nagyidat ts különb. Ez a péró romantikus, mégis tudom, hogy nyomorúságosabbat sehol sem találok. Ml szép benne? A falutól egy kilométernyi távolságra fekszik a főút mellett, apró dombokon „szétültetve“ a viskók s nem szánom viccnek, de a párának valóban „főtere“ van, középen gé- meskúttal. Azt lehet mondani tökéletes az „urbanisztikája“. A tallósi péró egy skanzen, szemet gyönyörködtető, de lelket megrázó látvány. Ha nem laknák a cigányok és valóban szabadtéri múzeumként tartanák nyilván abban az állapotban, amilyen, akkor a látogatók csodálnák, hogy ilyen Is létezett. Így nem csodálják, mert lakják. Tizenegy család él Itt, de ez legalább százötven embert jelent. A falu vezetői teljesen likvidálni akarják a cigánytelepet, azért Is nem vezették be hozzájuk a villanyt. Tíz évvel ezelőtt még harmincöt-negyven család lakott ttt. Azóta minden évben elköltözött egy-két család, vagy a faluban vettek házat, vagy másutt. Ma már emberséges körülmények között laknak, nem lehet rájuk rosz- szat mondani, dolgoznak, élnek. De a tizenegy család közül esetleg még kettő lesz képes arra, hogy szabadulni tudjon innét. Ezek aránylag fiatalok, azért van rá lehetőségük, mert még dolgozni tudnak. De az öregek a nyugdíjból nem tudnak házat venni a faluban, és a gyerekeik, ha felnőnek, elmennek Csehországba dolgozni, akár a többiek, és soha nem jönnek vissza. Gyerekkocsik, meg gyerekek szanaszét. Körülállnak bennünket, köztük néfgy kamasz, erős, munkaképes fiatalemberek. A tallósi péróban csak ők vádolhatok. Itt lézengenek, nem tesznek semmit, illetve csak valamit. Miután' kialakul köztünk a bizalmas hangnem, elárulják, hogy milyen gyakran és kivel. Minek dolgozzanak — mondják, így is megélnek. A göndörhajú, aki Nö-t olvas, két évig bognárkodott, de mert nem kerékgyártással, hanem koporsókészítéssel bízták meg, otthagyta, ö is elment Csehországba szerencsét próbálni, de itt sem tetszett neki, aztán hazajött, és most itt van, létezik, semmit sem csinál... Lakatos János a péró arisztokratája. Neki van a legjobb háza, neki csak öt gyereke van, azok is nagyok. Baromfija is van, telepesrádiója ts, a falon fézusszíve-kép, meg plakát, a- melyet tíz évvel ezelőtt adtak kt. Cigányok vannak rajta elhanyagolt öltözetben és ünneplőben. Az elhanyagoltak pirossal áthúzva. Az aláírás; ne így — de így! Es Lakatos János ezt be ts tartja. Nála igazi, de tiszta, szép szegénységet láttam. Ketten élnek hatszáz koronából, spórolt pénzük ts van. Tudom, ha a többi családban kevesebb volna a gyerek, ők is élhetnének úgy, mint Lakatos János, jobban is, mint azok, akik már elköltöztek a péró- ból. ötféle vezetéknév van a tallósi péróban, tizenegy család, tizenegy viskó, százötven ember. Ez sokat elárul. „A lakatos Géza elment Kürtre lakni, most hajóskapitány.“ „Lavu Lajos Felsöszellben vett házat, most emberséges körülmények között él." — Hányán laktok itt — kérdem a fiatalemberektől? — Félmillióan, vagy hányán... — Miért nem mész dolgozni, segíthetnél az öregeken — ti is vehetnétek házat a faluban. — Minek? Keszeli Ferenc
