Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-19 / 46. szám
A kis Gianbatista, a mai VI. Pál, képünkön a középen hi öreg tanító legnevesebb tanítványa — Egész pontosan visszaem- lékszem. nagyon nehezére esett a kis Gianbatistának, hogy megtanulja az ábécét. A kis Gianbatistát ma VI. Pál pápának hívják és amit ma sajátkezüleg leír. — most főleg a legújabb encyklikára, a szülésszabályozó encyklikára gondolunk. — sok fejtörést o- koz a katolikusoknak. Ki az. aki ilyen pontosan emlékszik a kis Gianbatistára? Ezechiele Malíziának hívják, ma 89 éves és nyugdíjas tanító. Bresciában tanította Gianbatista Mantinit írni és olvasni. Mallzia igen haladó gondolkodású tanító volt. már 1903-ban ilyen szövegű röpcédulákat osztogatott a kaszárnyákban: „Mi diákok és munkások, tiltakozunk az esztelen háborúk ellen és nem akarjuk, hogy testvéreinket Afrikában lemészárolják. Malíziáról mesélik, hogy ő volt az első, aki a saját hatáskörében bevezette a tanítási órák között a tízperces szünetet Legnevesebb tanítványát, a mai pápát, első nap az édesanyja hozta el az iskolába. Feltétlenül a jezsuiták iskolájába akarta beíratni a fiát, mert nagyon élénk volt és attól tartott, hogy más iskolában majd nehezen fegyelmezik. Az édesanyjának valóban igaza is volt. A szigorú jezsuiták is csak nehezen tudták kordában tartani a túl élénk Gianbatistát. — Hihetetlen, hogy milyen fürge, mozgékony fiúcska Volt — meséli az idős tanító. Soha se ült nyugodtan a helyén és csak ritkán figyelt. Amikor felszólítottam, sohase tudta, hogy hol tartunk. Ezért kénytelen voltam az első pádba ültetni, hogy mindig a szemem előtt legyen. Csak amikor fáradt volt, akkor figyelt a tanításra Mallzia tanító sokat okult a kis Gianbatista esetéből, és tulajdonképpen az ő kedvéért vezette be a tízperces szüneteket. Rájött, hogy nem lehet a gyermekek figyelmét órákon keresztül lekötni. — A gyermekek több mint egy órán keresztül képtelenek összpontosítani a figyelmüket. Amikor láttam, hogy fáradtak, akkor abbahagytam a tanítást, és kilőttem őket az udvarra, hogy ott játsszanak és futkározza- nak. A kisfiú alig várta már a szünetet, mindig ő volt az első, aki kifutott az udvarra. A futkározástól elfáradva. Gianbatista Montini mindig figyelmesebben követte a tanítást. Sohase hittem volna, hogy valamikor pápa lesz belőle, bár mindig azt vallottam, és kollégáimmal is sokat vitatkoztam arról, hogy az élénk, mozgékony gyermekek a legintelligensebbek. Az öreg tanító nem szívesen beszél Gianbatista iskolai osztályzatairól. Ismeretes azonban. hogy Montininak az iskolát el kellett hagynia és az érettségi vizsgára magánúton készült. így hát VI. Pál pápa is azokhoz a kiválóságokhoz tartozik, akik nem voltak jó tanulók, mint pl. Churchill, Einstein vagy Thomas Mann. Gianbatista édesanyja nagyon tisztelte Mallzia tanítót és hálás volt érte, hogy annyi Tneg- értést tanúsított fia iránt. Egyszer egy egész hétre meghívta vidéki házába. Több mint 65 év múlt el. Az egykori tanítvány köszönő levelet írt öreg tanítójának. Nem feledkezett meg róla. Az élénk tanítványt akkoriban már „öszentességének“ szólították. A pápa többször emlékezik meg levélben idős tanítójáról és mindig megemlíti: Ugye emlékszik még arra. amikor nem figyeltem és mindig meghúzta e- zért a fülemet. Amikor a pápa fogadja idős tanítóját, mindig hosszadalmasán elbeszélget vele. Nagy kitüntetésben is részesítette, mert odaajándékozta neki a Szent Szilveszter rendjelet. (m) Ezechiel Mallzia, aki egykor VI. Pál pápát a betűvetés tudományára tanította- új ifjúság 7 Alexander Dubéek szürke felöltőjében, amelyet a legszívesebben visel. Az utóbbi hetekben sokat gondolok A. Dubcekra. Főleg őrá. Nem szentimentalizmusból és nem is a kultusz utáni vágy miatt. Azt hiszem, hogy ez természetes dolog, mert ö valamit szimbolizál, valamit, ami felkeltette nemzeteink és a világ érdeklődését, ami visszaadta a bizalmat és a reményt, valami természetes és magától értetődőt,. amit a múltban annyira természetellenes és cinikus módon figyelmen kívül hagytunkAz emberi arculatú szocializmust. A legsajátosabb arculatú szocializmust. A fogason egy kabát függött, az a szürke felöltő, amelyet olyan jól ismerünk. Ott, az ajtó mögött Alexander Dubcek dolgozik. Ott zajlik le Csehszlovákia Kommunista Pártja első titkárának egy normális munkanapja. De menynyi volt és lesz ezekből a napokból normális és mennyi a rendkívüli? Virágok, ajándékok, levelek, aggódás, figyelem és szeretet várja őt. Az épület előtt nap mint nap embertömeg várakozik. Hogy lássák, hogy kezet fogjanak vele, vagy autogramot kérjenek. Ezek nem a megjátszott gesztusok pózai és nem is népszerűség hajhászás. Alexander Dubéek nem az ilyenek közül való Nem vágyik dicsőségre — talán éppen ezért érte el. ő nem a rutinos profi-politikus prototípusa. Talán éppen ezért nagy politikus. A helyiség egyszerű és meghitt, nem találkozunk ott sem rendőrökkel, sem pedig vizsgálódó bürokrata arcokkal. Jól éreztem itt magam, a titokzatos félelem és jelentéktelenség érzése nélkül, mint ahogy a múltban ezt a nagy hivatalok helyiségeiben megszoktuk. A fogason szürke kabát függ. Amíg ez a kabát ott van, addig minden rendben van. Dubcek elvtárs, általában 9 órakor érkezik a munkába. Otthon reggelizik. Míg nem volt itt Prágában a családja, állítólag egy hétig „kínlódott“ reggelenként egy nagy kaláccsal, amit Morvaországból küldtek neki. Állítólag kitűnő volt. Azután átnézi a napi sajtót, néhány levelet, mindet nem lehet, mert arra szabadságot kellene kivennie A napot ülések, tanácskozások, telefonok és látogatások töltik be. Szívesen jár az emberek közé. Hallgatja őket, beszélget. Kávét iszik? El tudnak képzelni olyan politikust, aki nem iszik kávét? Nem, Dubcek elvtárs kávét nem iszik. Alkoholt sem fogyaszt. És nem dohányzik. Az alatt az idő alatt, amióta a titkárnője vagyok — mondja Margita Spúrková elvtársnő, két gyermek szimpatikus anyukája — ha jól tudom, egyetlen kávét sem Ivott meg. Csak teát iszik. Itt áz épületben ebédéi. Ha ebédel egyáltalán... Naponta rengeteg levelet kap. Elolvassa Alexander Dubcek ezeket a leveleket? Van rá egyáltalán ideje? Spúrková elvtársnő szerint, igen. Nagy figyelmet szentel a leveleknek és a legtöbbjét elolvassa. Szükség van erre. Segítik öt, figyelmeztetik és tájékoztatják. Erőt, hitet, optimizmust és örömet adnak neki. Levélolvasás közben néha könnyes a szeme — mondja Spúrková elvtársnő. — Gyakran figyelmeztet: erre okvetlen válaszolni kell. Azt is megtudtam, hogy Dubcek, mint a legtöbb elöljárónk, túlórázik. Dubcek elvtárs fáradhatatlan. Néha, illetve mindig tizenhat órát „húz ki“ naponta. Nincs munkaideje. Csak munkája van. Este, ha az épület üres és csendes, tanul. Éjszaka sokáig ég a lámpa az első titkár asztalán. Bejött a szobába váratlanul és rövid időre, mert a vasutasok várták a depóban. Most nem volt az a „mosolygós A1“ Komoly volt és gondterhelt, de a szemében ott bujkált az a barátságos tüzecske. Elnézését kérte, hogy sietnie kell, mert várják. És ha már nem tudtam vele beszélni, legalább róla beszélgettem. Egyébként észrevettem, hogy Alexander Dubcek körül csupa fiatal dolgozik. Főleg lélekben fiatalok. Margita Spúrková mindjárt elmondta, hogy Dubcek kitűnő főnök. Különös megnevezés — főnök. De mit gondolnak róla a többiek? Oldrich Jams, az első titkár munkatársa: — Különféle főnököket éltem már meg. Antit mondok, az „ül“. Elsősorban nyugodt. Igaz, hogy érzékeny, de határozott és szilárd Nem siettet, megbízik a munkatársaiban, nem idegesíti őket még akkor sem, ha sürget a terminus. Nem ideges. Mindenkit és mindent meghallgat, még azt is, amit már régen tud. Ha valaki beszél, végig hallgatja, néni szakítja félbe a beszédet. Nem dob ki senkit, még ha badarságokkal is zaklatják. Nem erőszakolja senkire akaratát, akceptálja mások véleményét is. Mindig a lényegre összpontosítja figyelmét. Belső önfegyelme és munkabírása egyaránt nagy. Képes tizenhat órát figyelmeden és aktívan dolgozni, hála jó testi kondíciójának. Ha valamit akar, még akkor is megkér, ha az a legalapvetőbb kötelességemhez tartozik. Tényleg nem szereti a népszerűséget, igazán szerény. A formalizmus és a bürokrácia számára idegenek. Josef Gajdos, az első titkár munkatársa: Szeretném, ha egy dolgot kihangsúlyozna: Dubcek elvtárssal kapcsolatban sokat emlegetik a puhaságot és gyengeséget. De hiszen mindenki tudja, milyen nyomást gyakoroltak rá, milyen metódusokat használtak vele szemben és milyen problémákat oldott meg. Hogyha „puhány“, „gyenge“ lett volna, akkor már régen másokkal vontatta volna magát. A szilárdság, határozottság és elvhűség, nem a hangos szóban, asztaldöngetésben, de a kitartó munkában és az egyenes gerincben rejlik. Jó érzés tudni, hogy reggel nem jön más véleménnyel munkába, mint tegnap. Határozott és művelt marxista, csakhogy a szocializmus új módszerei összehasonlítva a régivel másként hatnak. Befejezés helyett: „Dubcek elvtárs, elsősorban azért írok, mert féltem önt és szeretném a személyemet az ön védelmére felajánlani. Ebben a nemzeteink számára oly nehez időben nagyobb szükségünk van önre, mint bármikor. Ezért kötelességünk védeni önt... Ostrava-Porubán vagyok a közbiztonsági szervek alkalmazottja és hajlandó vagyok az életemet is kockáztatni önért. Ebben a nem irigylésre méltó munkában kívánok mind önnek, mind az egész nemzetnek egy jobb holnapot. M. J.“ Alexander Dubéek. élsportolóink egy csoportjával' beszélget
