Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-11-12 / 45. szám

Táncdalalbum A boldogságtól ordítani tudnék Dobos Attila a tavalyi táncdalfesztiválon mu­tatta be nagy sikerrel legjobb szerzeményeinek egyikét, a címben idézett dalt. melynek szövegét Szenes Iván írta. A dal azóta igaz sláger lett, hi­szen lépten-nyomon fütyörészik a fiatalok és idő­sek egyaránt. ft új ifjúság ___________ ALLtCRO yrrrnr A Bol-dög -ság- tói or- di - ia - ni tud­lZ)Hem non-tot - tam aj - fos- túl a ház- 13.) Azt mondja egy no-gyón re­Hp nem len-nek ma egy ki-csit re - kedt. En ki - böj - tői- tem, a-míg meg-sze - rets?. Hogy nincs a föl - dón ö - rök sze- re - lem. í A bot -dog- sdg - tol or- di • tg - ni tud - nék, Meg-var - tam. mig ma-gad-tál jössz láz - ba, De any. nyi min-den vál-to-zott az - ó ta, Hisz csendben un - ne - pel- ni nem le-hetrZ~ és t éj - jel nap-pal en-gem em-le-getsz.— Majd val-toz ta - tunk e- zen is, szi-vem.—— A bol-dog - sag - tál or- di - ta - ni tud - nek. A bol - dog - sag - tói or- di -to - ni fád - nék, i ■ ■ i ) |— ;------------------------- u Az ■ e - gesz vi - lag rcjg-ton lúd -ja megt Ha teg- nap még nem fáz-tóm voj-na meg• Egy kiás - szí - kus gy6 - zel - mi é -ne - két. Omi ti - ed let—tem, Más kent ez nem tőr - ten-he-tett.-T f f f Más ként ez nem tör;- tén-he-tett•— Más ként ez most mar nem íe-heí.— A második próba- szerencse! KOTAL V.: A RÉZBÖRŰEK II. • MYLENE DEHONGEOT ÉS MARC SIMENON IGAZ BOL­DOGSÁGOT RÉMÉI MÁSODIK HÁZASSÁGÁTÓL • MAIGRET FELÜGYELŐ „NEJE“. ,,1965. február 25-én este 9 Arakor ismertük meg egymást. Pontosan úgy történt. ahogy kislány koromban a nagy sze­relmet elképzeltem. Még most Is érzem, amint Maré égszín­kék szemeivel tetótól-talpig vé­gigmért s úgy tűnt. sosem a- karja rólam levenni szinte per­zseld tekintetét. Egyik percben elöntött a forróság, másik pereben a hideg rázott...“ — hangzik Mylene Demongeot, a azép francia filmsztár vallo­mása. aki nyolc évi házasság után elvált férjétől, Henri Cos- te-től — aki egyben felfedező­je is volt — hogy egy másik házasságban próbáljon szeren­csét. Meggyőződése, hogy meg­találta a boldogságot és az ö- rökké fog tartani. Mostani férje, Marc Sime­non, három évvel fiatalabb ná­la és előző házasságábői két gyermeke van. a hétéves Serge és a négyéves Dlane. Mylene hires sztár, nevét mindenki jöl Ismeri, de most házasságával egy nem kevésbé híres csalid­ba csöppent. Férje, George Si- menonnak. Malgret felügyelő a- lakja megteremtőjének, a híres detektlvregények világhírű és népszerű irö fia. Első házassága rosszul sike­rült. mind Mari nak mind My- lene-nek. De ezt mindketten el akarjak feleit eni. Mylene: „So­sem fogunk róla beszélni. Azon az emlékezetes februári napon. Raymond Rouleau rendező es­télyén. új fejezet kezdődött az életünkben." Marc Simenon első pillantás­ra beleszeretett a gyönyörű szőke sztárba, de érzéseit Igye­kezett eltitkolni, hiszen tudta, hogy Mylene férjnél van. Tíz nap múlva azonban már nem tudta megállni, hogy fel ne hívja őt: „Nem lenne kedve vidéki birtokunkon tölteni • hétvégét?“ A filmsztár ugyan nem rajon­gott a falusi levegőért, de hogy Marcot viszontláthassa, belee­gyezett. A hétvégi kirándulás idő e- lőtt véget ért, mert Maré kitör­te a lábét és a kórházban kö­tött ki. De szerelmüknek már semmi nem állhatott útjában. A kórház főorvosát annyira meghatotta ez a szerelem, hogy megengedte Mylene-nek. hogy Marc betegszobájába költözzék. „Ennek emlékére, a nászéjsza­kánkat is ebben a szobiban töltöttük." A filmsztár és szerelme két évig élt próbaházasságban a Nleul-i Simenon birtokon, mert mindketten féltek egy esetle­ges újabb csalódástól. Csak a- mikor már százszázalékosan meggyőződtek arról, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. — és Mylene elvált Henri Coste- tél — akkor házasodtak össze. Mylene: „Jő anyja akarok lenni Marc gyermekeinek. És még két saját gyermeket is szeretnék..." L áttuk, hogy az indiánok gyorsan közeledő csó­nakjai elől nem mene­külhetünk. Vártuk sorsunk be­teljesülését. Ekkor az egyik sátorból magasnövésű indián lépett ki. Ugyanaz volt, akit az elmúlt napokban megven­dégeltem. Rögtön megismert és társait megnyugtatva csó­nakba ült, elénk jött és be­vezetett a táborukba, ahol szétosztottam a magammal hozott ajándékokat: néhány kis tükröt és sok csillogó gyű­rűt. Az indiánok gyermek módjára örültek a csillogó cse­csebecséknek. Megvendégel­tek sült hallal és banánnal. Ott is aludtunk. Amikor reg­gel elbúcsúztunk tőlük, a fő­nök elmondta, hogy a mos­tani táborukat el fogják hagy­ni. és lejjebb vonulnak a fo­lyó mentén, hogy jobb va­dászterületre költözzenek. Én a főnöknek, akit Nantának hív­tak, odaajándékoztam a va­dászkésemet. Leírhatatlan, hogy mennyire örült, de a tár­sai is ennek az ajándéknak. Néhány szót szólt, felmuta­tott a napra és a fejemre, fgy akarta jelezni, hogy az isten áldását kéri rám. Hat órai evezés után vissza­tértünk a táborunkba, ahol már nyugtalanul vártak. Es­pinoza kapitány nagyon aggó­dott értem, ö maga és az e- gész társaság mintha újjáéledt volna, mikor ismét közöttük voltam. De már a következő este súlyos csapás ért ben­nünket. Egész nap szorgalma­san dolgoztunk a forró nap­sütésben. Este nyugtalanító nyomasztó hangulat lett úrrá rajtunk. Testünk verejtékben fürdött, kimondhatatlan fárad­tak voltunk. Kegyetlenül kí­noztak a szúnyogok, amelyek az ott oly gyakori lázt ter­jesztették. Hogy megmenekül­jünk e kellemetlen állatok tá­madásaitól. az egyik munká­sunk hálót kötött egy fa tör­zséhez. hogy alája feküdhes­sen. Miközben ezzel foglala­toskodott, a bozótból óriási tigris ugrott ki és nyakon ra­gadta. Alig tudott kiáltani, a szörnyeteg már magával is hur­colta a sűrűségbe. A halálkiál­tás egy pillanat alatt felriasz­totta egész táborunkat. Pus­kámmal a kezemben leszalad­tam a folyó partjához; ott állt egy ember és kétségbeesetten kiabált: — Ott ni. ott hurcolja a tig­ris a pajtásomat! Megparancsoltam a munká­soknak, hogy hozzanak fáklyá­kat. én pedig óvatosan követ­tem a támadó nyomait. Mivel ez magával cipelte a nehéz emberi testet, meglehetősen nagy zajt okozott. A levegőbe lőttem, abban a reményben, hogy a tigris ijedtében elejti a zsákmányt, ami be is követ­kezett, de mér késó volt. A fáklyák fényénél megtaláltuk a szerencsétlen embert, de már nem élt. A holttest rémes látványt nyújtott. A vadállat letépte a húst a csontokról, és a be­leket kiszakította a testből. Mikor megvizsgáltuk a tete­met, láttuk, hogy a tigris lá­bának egyetlen ütésével azon­nal megölte a szerencsétlent, aki Így remélhetőleg nem so­kat szenvedett. Nem sok Időt töltöttünk ^szörnyülködéssel és bánkódással, mert meg akar­tuk bosszulni társunk csúf ha­lálát. Közben a munkásaink­kal is tanácskoznom kellett. Ezek ugyanis rövid tanácsko­zás után elhatározták, hogy nem kísérik tovább az expe­díciót, hanem visszatérnek. Sok fáradságomba került, a- míg rábírtam őket, hogy ma­radjanak. Tulajdonképpen csak akkor engedtek, amikor kije­lentettem, hogy a puskákat el­szedem tőlük. Köztudomású, hogy puskák nélkül soha sem jutottak volna ki a rengeteg­ből. így aztán belenyugodtak és maradtak. Amint megvirradt, a kapi­tánnyal elindultunk a tigris- vadászatra. Keresztül-kasul kutattuk a vidéket, de nem találtunk meg a tigris búvó­helyét. Közben elejtettünk egy vaddisznót, és hazatérésünk u- tán elhatároztuk, hogy fel­használjuk csaléteknek a tig­ris számára Felkötöttük a disznót egy fára, és a közeli fákra őröket helyeztünk. De csak a hatodik napon, amikor a disznó már dögszagot árasz­tott, közeledett a tigris. Rö­viddel virradat előtt odasom- polygott a csalétekhez és a fogával meg a karmával kezdte róla tépni a húst. Az a mun­kás, aki a fölötte lévő fán ült, célba vette a tigrist és belejött az első lábába. Az ál­lat vadul felordított, leesett a földre, s mert sebzett lábával nem mozdulhatott, könnyen vé­gezhettünk vele. 2. E gész délután a másnap­ra tervezett továbbuta­zásra készülődtünk. Más­nap e! is utaztunk. Oj csó­nakjainkkal lefelé eveztünk a folyón, Mario helység irányá­ba, amely a hasonnevű folyó mellett fekszik. Első délután ahhoz az indiántáborhoz ér­tünk, amelyet már meglátogat­tam. A tábort üresen, elha- nyottan találtuk. A nyomokból arra következtettünk, hogy a rézbőrúek néhány napja hagy­hatták el a tábort és a folyó mentén lefelé indultak. Lete­lepedtünk az elhagyott helyen, amelyet hatalmas fák árnyékol­tak. Amikor jobban megnéz­tük, láttuk, hogy kaucsukfák. Munkásaink azt állították, hogy ha vásznat kapnának, kaucsuk-köpenyeket készít­hetnének. Espinoza kapitány adott is nekik néhány darabot, és ők azonnal hozzáláttak a munkához. Az egyik este kis mellék­folyó torkolatához értünk, itt kötöttünk ki, és nem is sej­tettük, hogy egy egész hetet töltünk majd ezen a helyen. A kapitány ugyanis megbete­gedett, és az állapota annyira romlott, hogy továbbutazásról szó sem lehetett. Másnap négy férfi jelent meg a táborunk­ban: négy alaposan felfegy­verzett fehér férfi. Espinoza kapitány és a többi beteg egy sátorban feküdt, itt ápoltuk őket. Ebbe a sátorba rontot­tak a felfegyverzett idegenek, akik nem a legkellemesebb benyomást tették ránk. Pus­kámmal a kezemben eléjük léptem, és a legelsőnek a mel­lére szegeztem a csövet. Ez érthető és világos beszéd volt. Abban a brazil és portugál nyelvből kevert dialektikus­ban,' amelyett itt használtak, azt mondtam nekik, hogy az őserdő törvényei szerint nincs joguk idegen sátorba lépni. Káromkodva és gyűlölködő te­kintettel vonultak vissza. — Tegyétek le a fegyverei­teket, és mondjátok meg, hogy miben lehetünk a segítsége­tekre. Ha azonban rossz szán­dékkal közeledtek, óvakodja­tok a puskáinktól! — mondta nekik az egyik munkásunk. A négy férfi azonban csó­nakba szállt és ezzel a meg­jegyzéssel indult útnak: — Majd még találkozunk, és akkor leszámolunk! Láttam, hogy a csónakjuk­ban csákány és ásó lapul. Ezt nagyon különösnek tartottam, mert az aranyásók járnak erre ilyen szerszámokkal. Itt vi­szont sehol sem volt arany, kivéve azt a parányi port. a- mlt a folyó vitt magával a ho­mokjában. Mindenesetre na­gyon gyanús társaság volt. Az­nap még egy csónak haladt le a folyón, három hasonló kül­sejű ember ült benne: két fe­hér meg egy Indián, ök Is észrevették bennünket, de nem álltak meg. Másnap kiválasz­tottam két munkást, puskát adtam nekik, élelmiszert rak­tam egy csónakba és elindul­tunk a Gvali folyón az ország belseje felé. A visszamaradó munkásoknak a lelkére kötöt­tem, hogy vigyázzanak a ka­pitányra, valamint a többi be­tegre és oltalmazzák meg őket, ha megint valamilyen gyanús alakok közelednének. Utunk nagyon érdekes volt. Mindenütt bámulatosan dús volt a növényzet. A vízen vad­kacsák, ludak és más vizima- darak hemzsegtek. De nem lőttünk egyre sem, nehogy a lövés zaja felhívja ránk a kö­zelben tartózkodó ellenség fi­gyelmét. Éjjel egy szúnyog­mentes helyen aludtunk. Kora reggel a majmok riadt riká­csolása ébresztett. Megittuk kevés hideg kávénkat, aztán felfelé eveztünk a folyón. Nemsokára két sziklás part közé jutottunk, úgy hogy se jobbra se balra nem láttunk. Megállítottuk a csónakot, ki­szálltam és a part mentén e- lőre kúsztam, hogy áttekintést nyerjek a tájról. Az Andok fel­hőkbe nyúló csúcsai és az ős­erdő vadregényes tája terült elém. De most más kötötte le a figyelmemet. Körülbelül fél ki­lométer távolságra füstfelhöt láttam az égre emelkedni. Bi­zonyára ott tartózkodtak azok a különös emberek, akik meg­látogatták táborunkat Óvato­san tovább eveztünk, egészen a tábortűz közelébe, ahol két csónakot láttunk a parthoz kötve. Vigyázva léptünk part­ra, és a tűzhöz lopakodtunk. Talán ötven lépésnyire lehet­tünk tőle, amikor felemelked­tem. Sajátságos kép tárult e- lém. A tűznél két férfi ült, és pipázva beszélgetett. Tőlük kétszáz méternyire több férfi ásott, lapátolta az agyagot, a­melynek sötétsárga színe már messziről szemet szúrt. Egyet a kísérőim közül visszaküld- tem a csónakhoz, a másiknak megparancsoltam, hogy kissé hátra maradva kövessen. Ezu­tán közel léptem a tűzhöz és halkan köhécseltem. hogy ma­gamra tereljem a tűznél ülők figyelmét. A hatás meglepő volt. Szempillantás alatt talp­ra ugrott mind a kettő, fel­kapták a puskájukat és már lőttek is. A golyók közvetle­nül a fülem mellett fütyültek el. Mögöttem kiáltás hallat­szott. Az a munkás, aki kö­vetett, sebesülten rogyott a földre. Cselhez kellett folya­modnom, különben végem. Ke­zemmel a mellemhez kaptam, megfordultam a sarkamon és fájdalmas kiáltással vágódtam a földre. Azután látszólag nagy kínnal felemelkedtem és kö­nyörögve kegyelemért kiáltot­tam. A csel sikerült. A fér­fiak félredobták a puskájukat és késsel a kezükben rohantak felém. Mikor húsz lépésnyire értek, felugrottam és puská­mat az elsőre fogva kiáltot­tam: — Fel a kezekkel! — Az egyik az övéhez kapott, hogy előrántsa a revolverét, de jól célzott lövésem a lábát találta. A másik vissza akart rohanni a tűzhöz a puskájáért, de kísérőm, aki ez alatt felo­csúdott. célba vette és lőtt. Az illető magasra emelte kar­ját és beleesett a tűzbe. Most a tűzhöz rohantak a két ban­dita társai is, akik eddig ás­tak: de nem értek oda. mert az egyiknek, aki revolverrel a- kart rám lőni. szintén a lábá­ba lőttem, ügy hogy azonnal elterült a földön. Erre a töb­biek mintegy száz lépésnyi tá­volságban megálltak. Csak egy indián tűnt ei közülük a bok­rok közt, mielőtt rálöhettem volna. Ezután megparancsol­tam a két emberemnek, — a lövések zajára a másik is o- da futott — hogy lövésre kési fegyverrel őrizzék a banditá­kat. A legyőzöttekhez léptem, és meghagytam nekik, hogy •- gyik kötözze meg a másikat — az utolsót én kötöztem meg. Megvizsgáltam a sebesült munkásomat, és megállapítot­tam, hogy a sebe veszélyte­len. Bekötöztem, aztán a se­besült banditához fordultam. A főütőere sérült meg, tehát nem segíthettem rajta. Két másik társa már meghalt. Megkér­deztem tőlük, hogy ki a fő­nökük. A legkisebb, a legjelen­téktelenebb külsejű ember je­lentkezett. Amikor kérdezgetni kezdtem, hogy mit keresnek ezen a vidéken, nem akart vá­laszolni. Ekkor két munká­somhoz fordultam és félhango­san tanakodni kezdtem velük, közben szándékosan többször megismételtem a „kínzás" szót Ennek rögtön meglett a hatá­sa. A banditafőnök megszólalt és elárulta, hogy „quakát“ a- kartak keresni. Itt ezen a he­lyen sok a régi inka sir. Pe­ruban ugyanis a spanyol ura­lom előtt az inkák uralkod­tak. Ez a nép a műveltség magas fokán állott, és az volt a szokása, hogy a halottjaik­kal együtt eltemették minden gazdagságukat, és a kincsei­ket is, amit életükben tulaj­donuknak mondhattak. így te­hát ezekben a sírokban nagy értékek rejlenek. Elsősorban apró aranyszobrok és arany­edények. Én már Bolíviában is hallottam ezekről a kincsek­ről, amelyeket elsősorban Pe­ruban találtak. Most, hogy is­mét megemlítették, mindez e- szembe jutott. Megkérdeztem a főnököt, hogy miért lőttek ránk, amikor nem jöttünk rossz szándékkal. — Azért lőttünk, uram, — felelte a főnök — mert azt hittük, hogy el akarják venni az aranyainkat, amelyről biztos jelekből tudjuk, hogy itt ta­lálható. Engedje meg, hogy to­vább ássunk, s mi átenged­jük a zsákmány felét! — Rá­álltunk az alkura. Leszedtük a köteleiket, hogy szigorú felü­gyelet mellett folytathassák az ásatást. Fél óra múlva emberi csontokra és koponyára akad­tak. A csontok mellett agyag­ból formált emberi és állati fejeket találtak. Végre egy korsóban békaforma alakra bukkantak, amelyet tiszta a- ranyból készítettek, és nyom­hatott úgy félkilót. Más kor­sókban mindenféle állati figu­rákat találtak aranyból, fő­képpen krokodilok és kígyók figuráját. Az egész zsákmány kitett három kilő aranyat. Át­kutatták a lelőhely környékét is, de mást nem találtak. A megegyezés szerint átenged­tem a foglyoknak az arany fe­lét, aztán a csónakokhoz ve­zettük őket. A fegyvereiket magunknál tartottuk, és Így teljesen veszélytelenül kísér­hettük mindannyiukat a tábo­rukba. (Folytatjuk) Mylene Demongeot új családjá val a világhírű após r.eorge Simenon birtokán. HATALMÄBAN MIUTi IliTfiWm'IWI' j. ,MSB Gyurák Éva rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents