Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-23 / 4. szám
Ezidén különösen divatosak a szőrméből vagy műszőrméből készült sportos kiskabátok. Képünkön 5/6-os hosszúságú, derékban testhezálló, alul szélesedő, fehér nyírott bárány sportbundát mutat be a manöken. Fiatal lányoknak nadrághoz, szoknyához — meleg gyapjúharisnyával! — egyaránt szép viselet. Téli üdülésnél nagyszerű szolgálatot tesz. (Külföldi modell.) Megtörtént JkJf emrégiben, a munka utáni bevásárlás közben, régi is- merősömbe, Anniba ütköztem. Evekkel ezelőtt szomszédok voltunk, gyakran összejöttünk, mi is, a férjeink is föl megértették egymást. Később Anniék'a várostól elég mesz- sze fekvő úf lakónegyedbe költöztek, s ezután bizony a kölcsönös látogatások mind ritkábbá váltak. .Mindketten megörültünk a véletlen találkozásnak; Anni még sosem nézett ki ilyen jól. remekül festett rajta a — Ijíthatóan úf-panofix bunda, a térdig érő magas csizma. Az első üdvözlő szavak után javasoltam', hogy a bevásárlás után jöjjön fel hozzánk egy feketére — hiszen nem lakunk messze. Azt vártam, Anni megörül a meghívásnak, ehelyett azonban valósággal meghökkent s kifogást kifogásra halmozott, csakhogy valamiképpen visszautasíthassa. Nem értettem a dolgot. Az utcán váltott néhány szóból megtudtam, hogy két kisfia éppen a nagymamánál élvezi a tél örömeit, a férje szolgálati úton van. tehát semmi sem akadályozza ót abban, hogy később menjen haza. Próbált azzal is érvelni, hogy engem tart fel a munkában, végülls, megadta magát: feljött. A mikor beléptünk a lakásba, azt mondta, nem veszi le a bundáját, mert akkor sokáig maradna, beszélgethetünk így is. Később azonban, miután a szobában túl meleg volt, kénytelen volt legalább kigombolkozni. Es akkor egyszeriben megértettem az összes kifogást. A gyönyörű bunda alól kopott, pecsétes, flanelt háziruha látszott ki, nem is a legtisztább állapotban. Anni persze azonnal kezdte a mentegetődzést: nem tudta, hogy bejön a városba, csak az utolsó percben gondolta meg magát s már nem volt ideje, csak magára kapta a bundát, persze, nem számított rá, hogy valahol le kell vennie. H át éppen ez az, Anni: ha otthonról elmegyünk, mindig úgy öltözzünk fel, ne kelljen szégyenkezünk, ha esetleg úgy adódik, hogy a kabátunkat le kell vennünk. Az elegáns kabáttal sosem takarjuk be a kétes tisztaságú házi- ruhát — nem beszélve arról, hogy a háziruha otthon is mindig tiszta és „fogadóképes“ legyen. (Azelőtt Anni mindig olyan volt otthon „mint a cukor", hiszen eleget láttam őt otthon, munka közben. De akkor fiatal asszony volt és „adott magú ra". Később elkényelmesedett, már csak arra ügyelt, akkor legyen csinos, ha emberek között van, ha látják. Ez a gondolkodásmód persze az első lépés ahhoz, hogy valaki teljesen ellomposodjék s ilyenkor szoktak nekiindulni a veszélyes elhízásnak is.j r 'ehát: bármennyire is sietünk, a kabát alatt se. maradjunk a háziruhában — gondoljunk arra, ha nyár lenne, akkor is át kellene öltözködnünk. Ne felejtsük el, hogy a háziruha csakts otthonra való és még ha a szomszédba megyünk is, illik egy egyszerű ruhát felvenni. A kabát alá vett háziruhánál már csak az rosszabb, ha a pongyolát takarjuk ej kabáttal. Ez már a lomposság netovábbja, már csak azért is, mert pongyolában még otthon sem járunk, csak a reggeli és esti öltözködésnél, vagy napközben átöltözésnél viseljük. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy ha bevásárolni vagy akár sétálni megyünk, a kabát alá nem vesszük fel legelegánsabb ruhánkat, mert fölöslegesen gyúródik és piszkolódik. Ez különösen a fehér gallérral díszített és világos ruhákra vonatkotik. NE CSAK ÜNNEPNAPON AMINT MÁR ELŐZŐ SZÁMUNKBAN EMLÍTETTÜK, hétköznapokon nincs szükség parádés terítésre, de: a legelfoglaltabb háziasszonynak is egyszerűen, de kompletten meg kell terítenie az asztalt, minden nap, reggelihez, ebédhez és vacsorához. (Ugyancsak múlt számunkban említettük a családtagok bevonását a terítéshez.) NOS, NÉZZÜK ELŐSZÖR IS, MIT ÉRTÜNK KOMPLETT TERÍTÉS ALATT? Az első feltétel az abrosz. Ne étkezzünk a csupasz asztalra helyezett tányérokból (akkor sem, ha műanyaglappal bevont) — bármennyire is sürgős a dolgunk! — viszont nem szükséges, sőt fölösleges a mindennapi terítéshez fehér damasztabroszt használni. Az abrosz-kérdést különbözőképpen oldhatjuk meg: szép a színes, tarkamintás — pl. kockás — lenvászon abrosz, amit — különösen ahol gyerekek vannak — átlátszó nylon terítővei védhetünk. Ez praktikus, mert elég nedves ruhával letörölni és időnként langyos szappanos vízzel lemosni. A színes, tarkamintás nylonabroszok nem ízlésesek, szépek viszont a különböző mintájú műanyag abroszok (méterszámra kaphatók). Igaz, hogy ezek inkább csak reggelihez valók, de praktikusság szempontjából (szintén csak le kell törülni) hétköznapi terítéshez mindig ezt használjuk. A MINDENNAPI TERMÉS ELEMI KÖVETELMÉNYÉHEZ TARTOZIK, hogy legyen egy úgynevezett konyha-porcelán készletünk. Gyakori ugyanis, hogy a házaspárnak nagyon szép, finom étkészlete van, amit — természetesen sajnálnak mindennap asztalra tenni, így aztán különböző szedett-vedett tányérokból rakják össze a terítékeket, úgy, hogy jóformán mindenki másféle tányérból eszik. Valóban helyes, ha a finom étkészletet ünnepi terítéshez tartogatják, hiszen a mindennapi használattal — törékeny dologról lévén szó ( lassan nem maradna belőle semmi, és különben is, egyszerű terítéshez finom készlet fölösleges. (Munkába sem járunk olyan elegáns ruhában, amit ünnepi alkalmakkor viselünk.) EIMARADHATATLANUL FONTOS — ezt jól jegyezzük meg — hogy — amennyiben leves van — MINDIG DUPLA TÁNYÉRT, MÉLYET És LAPOSAT, tegyünk az asztalra. Sose tálaljuk a húst i körítéssel, vagy a főtt tésztát, sőt még a főzeléket sem, a levese*, tányérba' Ennél nem mentség sem az edény takarékossági szempont (mármint a mosogatni való edényé), sem az időhiány. A mély té-» nyárból csakis levest eszünk, a többi fogás lapos tányérra való. A TÁNYÉROKAT NE DOBJUK AZ ASZTALRA AHOGY ÉPPEN JÖN, hanem helyezzük mindenkinek a helyére, úgy, hogy a tányérok széle az asztal szélével egyvonalban legyen. (Erre csak eleinte kell vigyázni, később már automatikusan úgy tesszük). MOST KÖVETKEZNEK AZ EVŐESZKÖZÖK. A tányér bal oldalára jön a villa, a domború oldalával lefelé (tehát a negyével felfelé), a jobb oldalra, a tányér felé eső élével a kés, mellette a kanál, szintén a domború oldalával lefelé. (Mindez talán komplikáltnak tűnik, de egyáltalán nem az, gyakorlat kérdése az egész.) Vannak olyan háztartások, ahol a villát és kanalat a homorú oldalával teszik lefelé és esetleg a kanalat vízszintesen a tányér fölé. Ez sem baj, a fő, hogy szépen rendezzük el. Ha főtt tészta, vagy más olyan húsnélküli étel van ebédre, amihez kést nem használunk (karfiol, gombapörkölt, stb.) kést nem is kell a terítékhez tennünk. A SAVANYÚSÁGHOZ, KOMPÖTHOZ MINDIG ADJUNK, KÜLÖN ERRE VALÓ TÄLACSKÄKAT. A készletekhez ugyan nem tartoznak, de szükséges, hogy ilyen „pót“ edényekkel Is ellássuk magunkat (lehet üvegből, porcelánból, műanyagból). Ha már nagyon takarékoskodunk a mosogatnivalóva! (bár a2 ilyen tányérkák mosása jóformán pillanatok kérdése), a savanyú uborkát adhatjuk a tányérra a hús mellé, de pl. az uborka- paradicsom- vagy fejessalátát föltétlenül külön tányérkára tálaljuk, nehogy a salátalé összekeveredjen a hússal és a körítéssel. (Folytatjuk) VeKo.níka VÁLASZOL Jelige: „BOLDOGTALAN“ (16 éves) Fél évig leveleztem egy magyarországi fiúval, a levelek gyakran váltották egymást. A fiú 19 éves a karácsonyi szünetben el is jött hozzánk. Nagyon jól megértettük egymást, én nagyon megszerettem és úgy látszott, hogy ő is szeret. Nem sokkal azután, hogy tolunk elutazott, kaptam tőle egy levelet, amiben ezt írja: „Nem vagy olyan, amilyennek képzeltelek. Konkréten nem is tudom, mi a hiba, de nem ilyennek gondoltalak. Most bizonyára neked is sok megjegyezni valód van, de kérlek, tekints el ettől. És ezek miatt kérlek, ne írj többet“. Én viszont nagyon ragaszkodom hozzá és nem tudom, mit tegyek. ■ Kedves kislány, ne essen kétségbe. Számos példa volt már arra, hogy fiatalok levelezés útján egymásba szerettek, a személyes megismerkedés során azonban az egyik — sőt néha mindkét — fél csalódott. Levélben ugyanis másképp fejezi ki magát az ember és sokszor szimpatikusabbnak tűnik, mint a valójában. Ez alatt nemcsak a külsőre gondolok, hanem az egész viselkedésre és a fő természeti vonások megnyilvánulására. A levelezés kapcsán partnerünkről akaratlanul is valamilyen képet alkotunk, különböző — többnyire jó — tulajdonságokkal ruházzuk lel. Elképzeljük vidámnak vagy komolynak, szerénynek vagy gátlástalannak, stb. úgyhogy a személyes megismerkedéskor tulajdonképpen a képzeletünkben csalódunk. Ez történt a partnere esetében is. Nem tudja megmagyarázni, mi nem tetszik neki — vagy talán tudja is, de nem akarja magát megbántani. Mindenesetre becsülje meg a fiú őszinteségét, hogy csalódottságát azonnal megírta és nem áltatta magát hamis érzelmekkel. A másik dolog, ami vigasztalhatja, hogy — habár fél évi ismeretség után korai volt meghívni őt látogatóba — mégis jobb volt, hogy most ismerkedtek meq és nem évek múlva, amikor a csalódás mindkettőjükben mélyebb nyomot hagyott volna. Ami a maga érzéseit illeti, előbb-utóbb talál majd olyan partnert, akivel kölcsönös vonzalom fűzi össze. Erre az epizódra pedig nevetve fog visszagondolni. Téli kozmetika *' * A TÉLI IDŐJÁRÁS, A HÓ, FAGY, A SZÉL, VALÓSÁGOS VESZEDELMET JELENT AZ ARCBŐRNEK, ajánlatos tehát, hogy jól felkészüljünk a védelmére. A veszély legjobban a szárazbörúeket fenyegeti, továbbá azokat, akik munkájukból kifolyólag sokat tartózkodnak a uabag levágó«, AMI A SZÁRAZBORÜFKET ILLETI, a legfontosabb, hogy jő zsíros- krémet használjanak, ami alaposan beszívódik a bőrbe. Igen hatásos részükre a meleg olajpakolás: formálunk két vattadarabot arcunk két felére, egyet a homlokunkra, ezeket meleg olajba mártjuk és hetente egyszer 15—20 percig borogatásként alkalmazzuk, miközben két-háromszor cseréljük. MINDENKINEK SZABÁLYKÉNT KELI BETARTANI, hogy arckrém nélkül sose menjen ki a levegőre. Ezenkívül kerülni kell a meleg vízben való arcmosást. A víz ugyanis szárit, hidegben olajjal és lemosó krémmel helyettesítjük, ezek védik a bőrt a kiszáradástól.'Ha pedig a vízről nem tudunk leszokni, mert úgy érezzük arcunk nem eléggé tiszta (bár ez tényleg csak érzés, hiszen az olajos lemosás tisztit), utána alaposan törüljük meg, krémezzük be és a krémet ujjhegyeinkkel (itögessük be a bőrbe. ÉS MÉG EGY RECEPT A SZÁRAZ, PATTOGÓ ARCBŐRRE: egy tojás sárgáját elkeverünk egy ká- Kétkanii étolajjal a bekenjük vele arcunkat, Két-háromszor hetente alkalmazhatjuk. A ZSÍROS, PATTANÁSOS ARC- BŐRÜEK télen Is mosakodhatnak vízzel, mert a zsíros arcbőr a vizet kívánja (éppen mert szárít), az idő viszontagságaival szemben pedig nem érzékeny. A TÉLI KOZMETIKÁHOZ TARTOZIK A SZÉPSÉG MEGŐRZÉSE, tehát az is, hogy a FAGYÁS ELLEN VÉDEKEZZÜNK. A lilás színű, fagyott láb vagy kéz, semmiképpen sem mondható vonzónak, a fájdalomról nem is beszélve. Természetesen a fagyást okosabb megelőzni — erre a mostani divat valóban módot ad — de ha már megtörtént, váltakozó hőmérsékletű fürdőket alkalmazunk: a fagyott testrészt reggel és este áztassuk 2—3 percig olyan forró vízben, amilyet csak .kibírunk, utána pedig egy fél percre tegyük hideg vízbe. Ezt a váltott fürdőt négy-ötször ismételjük, majd nagyon szárazra megtörüljük bőrünket és a fagyott területet néhány percig zsíros krémmel masszírozzuk, FAGYOTT KÉZ- VAGY LÁBUJJAK ESETÉBEN Igen fontos a tor- náztatás: szétterpesztett kézujjunk- kal vé’gezzünk erős zongorázó mozi dulatokat. A lábujjaknál a tornát a lábujjhegyen való járás pótolja. Házi módszerekre nem enyhülő, makacs fogyásokkal forduljunk or^ vosho?.. terítsünk szépen!
