Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-23 / 4. szám
10 új ifjúság s ú. i. SPORT 1 A SPARTA ÉS A VASAS? Előző számunkban Kvasnyák, a csehszlovák válogatott és a prágai Sparta klválő játékosa mondta el, mely csapatokat várja a Bajnokcsapatok Európa Kupájának legjobb négy együttese közé. Mi alkalmat adtunk olvasóinknak a tlppelésre. felhívásunkat most megismételjük. Egy postai levelezőlapra ragasszátok rá azt a két nagy kezdőbetűt, amely az általatok továbbjutónak minősített csapatot jelöli. (A Sparta S-el, a Vasas V-vel, a Benfica B-vel. a Real R-el van megjelölve). Tippjei- teket legkésőbb február 15-ig küldjétek be Redakcla Üj ifjúság, sportrovat, Bratislava, Prazská 9 címre. A helyesen tippelők között sorsolással döntjük el, ki kapja az értékes könyvjutalmat. Figyelem: csupán a Vasas — Benfica és a Sparta — Real mérkőzések továbbjutóira tippelünk! Az olasz, angol, lengyel és nyugatnémet bajnokcsapat nem szerepel pályázatunkban! Várjuk válaszaitokat, s márciusban mindnyájan tudni fogjuk már, kinek van jó orra az eredmények eltalálására. A REAL és a BENFIKA? »X Havelné, Holikné, Golonkáné, Nadrchalné A FÉRJEK GRENOBLERA, A Tßl.I OLIMPIA VIADALAIRA KÉSZÜLNEK. FELESft- GEIK IS. NEKIK A MAGÁNNYAL KELL MAID MEGKÜZDENIÜK. ÉS A FÉLELMEKKEL: NEM SÉRÜL-E MEG HÁZASTÁRSUK. NEM SZEREPEL-E FORMÁJÁN ALUL, NEM HIBÁZ-E SORSDÖNTŐ PILLANATOKBAN? A CSEHSZLOVÁK JÉGKORONG - VÄI.OGA TOTT MINDIG VÉRMES REMÉNYEKKEL UTAZOTT EL; ÉS MÉGIS OLYAN RITKÁN HOZTA HAZA A NAGY TORNÁK ARÁNYÁT. TALÁN MOST MAJD SIKERÜL? TALÁN HAGYJUK KEMÉNYEN EDZENI A FÉRJ-URAKAT, ÉS HALLGASSUK MEG A FELESÉGEKET. 1. Mikor és hol ismerkedett meg férjével? HAVELNÉ: Inka nevű ' lénytestvérem férje egy ke- lini jégkorongozó. Egyszer bemutatta egyik klubtársát. És megtörtént... HOLIKNÉ: Járdát már mint kisiskolás is csodáltam. Ezt viszont nem kellene közzétenniök, mert esetleg büszkévé válik. Egyszer aztán — egy ifjúsági jégkorong mérkőzés után — beszélgetésre hívta Holikot a bátyám. A tárgyaláson én Is jelen voltam, és titkos szerelmem ekkor vett észre. GOLONKÁNÉ: Gyermekkorunk óta ismerjük egymást. NADRCHALNÉ: Már elsős élemista koromban is szeretettel vitte haza a táskámat. Ez a jótulajdonsága szerencsére megmaradt. Most a súlyos bévásárlótáskákkal cipekedik. 2. Amikor a jégkorongliga küzdelmei folynak, csak a férjét figyeli? HAVELNÉ: Amikor még nem voltunk házasok, több-, szőr vettem észre magamon, hogy csak öt nézem. Most (két gyerekünk van) már az egész Spartát és az ellenfelet is szemlélem. HOLIKNÉ: Mindenkit figyelek, de a férjemet sokkal alaposabban. GOLONKÁNÉ: A jégkorong régi szerelmem. Min-? denkit figyelek, a fér.jepiet . viszont kritikusabb szemmel. NADRCHALNÉ: Itt-ott megfigyelem, mi történik a jégen, de a férjemről sohasem veszem le a szemem. 3. A sportoló étlapja azért mégiscsak más. Mit eszik legszívesebben házastársa,? HAVELNÉ: Ha nem kapna minden nap húst, azt hinné, hogy nem evett semmit. Nem szereti a leveseket. Nem nagyevő. A spanyol madárkát imádja. tartár mártással. HOLIKNÉ: Holik úrnak eddig az anyósa főzött, aki mindenben igyekezett, segítségére lenni. Kedvepc.e: a kecsuppal leöntött spagetti, borzasztó fűszeresen. GOLONKÁNÉ: Amikor a férjem rádöbben hogy néhány grammal súlyosabb lett, abbahagyja a levesevést. Egy alkalommal úgv i nyilatkoztam, hogy roppant V, szereti a krumplilevest, és attól az időtől kezdve mindenütt azzal kedveskednek neki. NADRCHALNÉ: A mérkőzés napján nem eszik knéd- lit: Eqyébkérit fogyasztja, minden mennyiségben. 4. Mondogatja, mint feleség, hogy inkább a családnak szentelje idejét, mint a sportnak? HAVELNÉ: .Azt , hiszem, mindenki szeretné, hä minél tovább és minél jobban szerepelne. HOLIKNÉ: Mindenkit, megörvendeztet. ha a férje je- lent valamit, ha híres. Ha szgreti? Támogatja szenvedélyében, Ez családi. érdek is. GOLONKÁNÉ: Nem-tudom elképzelni, hogv -'.egysfcér •abbahagyja. Nemcsak az A csapat edzéseit látogatja. Ott van az ifik és a B együttes edzésein is. Azzal, hogy " lelkiismeretesen edz, kinyilvánítja, hogy törődik a családdal. A feleségnek nincs ■ m+t beleszólnia, sót: igyekeznie kell minél, .eszményibb családi feltételeket ’teremtenie. 5. Tisztában van azzal, hogjr a sportpályafutás végeztével csökken majd egv kicsit a család életszínvonala? HAVELNÉ: A férjem au- tomechanikus, ez nem rossz foglalkozás. Szeretném, ha .még elvégezne valamit. HOLIKNÉ: A férjem érettségizett. sót. kétéves gépészeti felsöiparit végzett. Most németül tanul, és szertornázik, mert tévúton a Testnevelési Főiskolát akarja Végezni. Amikor felnőnek máid a gyerekeink, én is befejezem félbeszakított főiskolai tanulmányaimat. GOLONKÁNÉ: Itt-ott csurran valami a hokiból ts. de messze sem annyi, mint mondjuk a fociból. Én !s dolgozom. Jól berendezett lakással és autóval hat család rendelkezik rajtunk kívül a blokkban, pedig egyikük sara játszik jégkorongot. Nem élünk majd később sem rosszabbul. Joio elvégezte a közgazdaságtant és most meg a 'Testnevelésire jár. 6. A sportolók feleségei általában egymás mellett ülnek a meccseken. Milyen közöttük a viszony? HAVELNÉ: Lelkiismeretesen és szorgalmasan szurkolunk. Nem veszekszünk, csak a férjeinket nézzük szigorúbb szemmel. HOLIKNÉ: Én még újonc vagyok, Hrbatyné mellett üldögélek. Amikor Hrbaty valami huszárosat produkál a jégen, felesége elpirul. Olyan erősen szurkoltam hát neki, hogy egyszercsak válogatott lett. GOLONKÁNÉ: őszintén szurkolunk, de őszintén korholunk is. NADRCHALNÉ: A ZKL játékosai megegyeztek, hogy a feleségeket szétültetik. Sok nő egy rakáson? Sohasem szült ez semmi jót. Vagy talán a titkaikat féltik? Ki tudja. 7. Hogyan képzeli el férje sport-pályafutásának utolsó napját? HAVELNÉ: Nem tudom elképzelni, de nagyon-na- gyon szomorú nap lesz. HOLIKNÉ: Jarda és a sportbúcsú nem fér meg együtt. GOLONKÁNÉ: A* utoiaő idénynek U sikeresnek keM lennie, csattanóval a végén. Olyasvalami, mint Pavlovié eperjesi futballista búcaú- mérkőzése. Ezekből a szép emlékekből legenda lesz, ám bogy igazi hős legyen, még sokat kell dolgoznia férjemnek a jégen. NADRCHALNÉ: LA9a azt mondogatja, hogy úgy történik majd vele is, mint a többiekkel. Egyszer az öltözőben art mondják, hogy most már tartalék, és más őrzi a kaput. Két-három napig kérdezgetik a szurkolók: mi van Nadrchallal, miért nem véd? Aztán úgy elfelejtik, hogy még a kutya se vakkant utána. így van ez mindig .. „ LcbofcielUt ^ A BATTA GYÖRGY: TICHY i. — Van-* olyan temploma a világnak, amely csupán egyetlen hívő számára készült, s a- melynek bordó, kék, vagy zöld kupolája vászonból épült? — Van, hogyne Tenne. — Hol találhatók ezek az épületek és mi az ismeretlen vallás neve? — Amikor az ég picurka eső-tilinkókon játszani kezd, pillanatok alatt megépül a stadionok lelátóin az egyszemélyes templomocska, vászon mennyezete alatt a didergő szurkolóval.'Az új vallás a futball nevet kapta. — Meghatóak a labdarúgó-szertartások? — Igen, roppant meghatóak. Én még köny- nverem is néha. Jelen voltam például Sándor Csikar búcsúmérkőzésén, a Népstadionban. Csehszlovákia válogatott együttese szerepelt Budapesten, csupa olyan labdarúgó, akinek szemeiben még a chilei ezüst fénylett. Kettőkettőre végződött a találkozó, de az utolsó füttyszó után sem indult hazafelé a közönség. Csikart mindenki szerette, s a szélső-ínséges korszakban igazán nagy élmény volt eredeti, csupa-ötlet játékát figyelni. Es ez a zömök fiú már befejezi pályafutását! A játékosok kimerültén ballagnak le a gyepről, jól megérdemelt zuhanyozás várja őket. Pluskal, akinek amúgyis kevés pigmentet tartalmaz a bőre, fehérebb a hónál. Mintha szervezetének minden mész-készlete a bőrére rakódott volna le. A kimerültség festéke ez a mész-fehér. Piuskal mindig is beleadott mindent, de harmincon túl már egyre kevesebb az erő, merevebbek az izmok, a hajdani köny- nyedség elillant belőlük. Pluskal motyog valamit Csikar mellé érve, mozdulatában ez van: Jól van fiú, az utolsó találkozódon is megtettél mindent, viseld könnyű szívvel e keserves pillanatot. Pluskal gesztusában, a kimerültség, a roggyanás állapotát megközelítő helyzetében van valami, a- mit soha nem lehet ilyen szépen és őszintén csinálni: ezt csak egy nagyon jó barát teheti így. Csikar nem könnyezik, nem sóhajtozik, nem produkálja magát. Azt hiszem, sohasem lenne képes rá. Pedig joga lenne hozzá: elbúcsúzik legnagyobb szenvedélyétől. A rádióriporter magához inti, papirdarab- kát kotor elő belsőzsebéből, és ott, az lország nyilvánossága előtt köszöni meg azt, amit ez a tömzsi emberke a magyar labdarúgásért pályafutása során tett. Ott állok, húsz centiméterre Csikartól és félméterre Gulyás Gyulától. Az ünnepi szavak zenéje végetér. Csikar — aki mindig tudott egy-két frappáns, épkézláb mondatot szólni, most hallgat, m»g van hatva, s végűiül motyog valamit, valahogy úgy, mint egy perccel azelőtt Pluskal, A bücsúzás minden szenvedélyes labdarúgó legnehezebb pillanata, ám egyben a legszebb is: a szép ívű pálya méltó befejezése, köszönetnyilvánítás, virágcsokor, melyet egy ország nyújt át. Sárosi, a világ egyik legkiválóbb balhátvéd- 5* úgy tűnt el a pályáról, hogy csak egészen közeli barátai és ismerősei tudják, mi lett vele. A sors kegyetlen játékaként olyan időszakban érte sérülés, amikor már-már öregnek tartották, s mire rendbejött a fájó láb, más húzta magára a ebneres mezt. Az ünnepélyes búcsú elmaradt. És. elmaradt az ünnepélyes búcsúztatás Tichy Lajos esetében is. A magyar válogatott góllövője, a hetvenkétszer nemzeti tizenegyben szerepelt körépcsatár is kihullt híres csapatából. a világszerte ismert és tisztelt együttesből. őt sem várta ünnepi beszéd és esőben is kitartó szurkolók. Pedig nagyon megérdemelt« volna. Ez volt az első indíték, az első impulzus ahhoz, hogy Budapestre utazzam, s mogyoróhéjban közreadjam a még mindig népszerű csatár élettörténetét. Mert — egyelőre — könyv sem készült róla, mint annakidején Hidegkútiról vagy Grosicsról. Mintha elfelejtették volna tat a Tichy Lajost. Chilében még akkora dugót ragasztott az angolok hálójába, hogy arról beszélt fél Európa. A 3:l-*s párizsi francia-magyaron — Afcürfte! példáé együttműködésben — ballal Kitt, futtából kétszer a felsősarokba. TObbnör veit á Nemzeti Bajnokság gólkirálya. s alig végződött úgy találkozó — ha ő is pályára lépett, — hogy ne lett volna e- t edményes. Most, amikor papírra vetepj benyomásaimat szinte látom, amint budai lakásában, néhány nappal térdmütéte után — fogad. A bejárati ajtót ő tervezte. Kovácsolt vasból készült, s a felső meg alsó részben — mi más lehetne?! — futball-labda mása gömbölyödik. Tél van: hó szállingózik künn, a Dunán jeget lökdös ide-oda a víz. Beszélgetésre — kényelmes fotelekben és kellemes melegben — módfelett alkalmas idő. Jász utcai fák. A Jász utcai fák ferdetörzsűek. Görbén nőttek, nem egyenest, az ég felé, hanem olyan irányban, mint a rakéta-kilövő pályán veszteglő űrhajó. — Amikor srác koromban itt fociztam, ezek a fák csemeték voltak, akkor ültették őket ide. Játék közben gyakran fogódzkodtunk a rugalmas, vékony törzsbe, sőt: cselezésnél még fel is használtuk valamennyiöket, úgy csapva be az ellenfelet, hogy éppen ellenkező irányban löktük el magunkat a fától, mint ahogyan azt várni lehetett volna. Ezért görbék a Jász utcai fák. — Amióta az első magámkészítette rongy- iafodával lejátszottuk mérkőzésünket, elválaszthatatlanul az életemhez tartozik a labdarúgás, — mondja Tichy Lajos. Kora tavasztól késő őszig pufogtak a labdák a szomszéd ház tűzfalán. Először csak „állított" labdával céloztam meg a falon krétával kirajzolt kaput, de az időközben agyonnyomorodott rongy- labda erre már nem volt alkalmas, és én rájöttem, hogy az úgynevezett stopplövésből rúgott labda erősebb és pontosabban célhoz ér. Ezekután a kézből leejtett labdát fölváltva, hol stopplövésből, hol kapásból rúgtam ellenfelem kapujára. A megtévesztés végett váltogattam a két rúgásnemet. Ezek a mozdulatok később beádegződtek, s kedvenc gyakorlataim közé tartoztak a későbbiek folyamán is. A gyakorlott és tehetséges labdarúgó pályafutásának egyik fontos állomása a játéktér, a grund. Abban a szerencsésnek mondható helyzetben voltunk, hogy olyan hatalmas terület állt rendelkezésünkre, mint a Tarnai-rét. Egy homokos, dombokkal körülvett kis pályán volt, így az elrúgott labda sohasem gurult mesz- szire, mert a dombok ezt nem engedték. Ezzel elértük, hogy a labda sohasem volt játéktéren kívül, sőt, a dombra felrúgott és onnan visz- szagurult labdából lett a kényszerítő passz. Ezek a mérkőzések, melyeket öttagú csapatokkal vívtunk a puha homokban, olyan tulajdonságokat követeltek, mint pl. a pontos labdatovábbítás, és a minden irányból történő kapuralövés. A későbbiek folyamán hallottam, hogy a világhírű brazil labdarúgók is a homokos tengerpartról, a Copacabanáról kerültek ki. A helyes lábtartásra, az akkor még nem tudatos labda mellé lépésre, a rúgás előtti összpontosításra az egyenetlen talaj kényszerített. Nagyon kellett vigyázni, ha nem akartam egy- egy nagyobb homokbuckába belerúgni. Ha elfáradtunk, labdaemelgető versenyt rendeztünk, hol állva, hol ülve, hol egyéb megkötésekkel, például csak jobb lábbal, vagy jobbal-ballal. így pihenő időben is a technikánkat fejlesztettük. Egyszer olvastam, hogy a később világhírűvé vált Puskás Ferenc minden útjában lévő kis kavicsba belerúgott azzal a céllal, hogy egy másikat eltaláljon vele. Igen sok válogatott játékos a grundról Indult el, és vált később egyesületében híressé. Mikor az általános iskolába jártam, a cipőgondok kényszerítettek arra, hogy a rongylabdát át meg átkötözzem spárgával, s annak végét a kezembe fogva (másik kezemben a könyvek meg a füzetek voltak) rugdaltam magam előtt a háztól egészen az iskoláig, mindig a levegőben tartva így. A szünetekben spárga nélküli emelgetési verseny volt kedvenc szórakozásunk. A falra emelgettünk. Délután rendszerint valamelyik környékbeli utca csapatával mérkőztünk. Minden utcának volt válogatott csapata, rendszeresei. vívtuk „bajnoki“ mérkőzéseinket. Én végülis újsághirdetésre lettem labdarúgó. (Következik: ELSŐ „IGAZI" MflRKŐZS- IEM)
