Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-10-08 / 40. szám
Angliai útijegyzetek II. Hogyan keresik meg az angolok mindennapi kenyerüket M indent? Londonban nem lehet mindent megnézni, olyan nagy í város és annyi a látnivaló. Számtalan igen ügyesen megszerkesztett útikönyv sokban segítségünkre lehet, no meg a múzeumokban az aránylag olcsón kölcsönkapott magnetofonnal kényelmesen végigjárhatjuk a termeket, miközben a fülhallgatón keresztül kellemes, behízelgő hangon magyarul is végig hallgathatjuk a kiállított műkincsekre vonatkozó magyarázatokat, Mit tudunk mi Angliáról? Azt, hogy az ipari forradalom bölcsője, az első ország, amelyben kapitalista és imperialista társadalmi rend alakult ki. Olyan ország, amelybe 1066 óta idegen hadsereg nem tette be a lábát, holott Anglia évszázadokon keresztül majdnem állandóan háborút viselt. Sokat hiányozhattam az iskolában, mert be kell vallanom, nem ismertem a lovas szobrokon parádésan ülő hadvezéreket. Lép- ten-nyomon zavarba jöttem. Mert nem tudtam, hogy kik ezek az egyenruhás nevezetes nagy emberek. Londoni sétáim folyamán azonban tudatosítottam, hogy Angliából indult el a munkásosztály első független politikai mozgalma is. Anglia munkásai tulajdonképpen a világ elsőszülött proletárjai, és az. első szakszervezetek is itt keletkeztek. Nem szeretem a számokat és a statisztikai adatokat, de el kei! mondanom, hogy a lakosság sűrűségére nézve Anglia első helyen áll, magának Londonnak 9 millió lakosa van. Kik a szigetország lakói? Néprajzi szempontból igen kevertek A sziget eredeti kelta lakosságát legyőzték a rómaiak, azután a skandináviaiak és a norma nők. Csak később keveredtek az írekkel és a skótokkal. A különböző nyelvhatásokat a mai modern angol nyelvben is megtaláljuk. Általánosítani se szeretek, de talán elmondhatom, hogy az angolok igen közvetlenek, kedvesek, de nem szeretik, ha az idegenek egyéni ügyeikkel tőrödnek. Azt is elmondhatjuk róluk, hogy nagyszerű a humorérzékük, sokszor tréfálkoznak, amikor nincs is hozzá kedvük. Szeretnénk megemlíteni, 'hogy a szigorúnak hitt, ridegnek ismert angolok meglepően szentimentálisak és feltűnő, mennyire szeretik az állatokat és a virágokat. Erről köteteket lehetne írni. Nem szólam, ha azt mondjuk, hogy Anglia a hatalmas gyarmati birodalom kizsákmányolásából él és ennek köszönheti, hogy a kapitalista világban olyan fontos szerepet tölt be. Már a felszínes nézelődésnél is feltűnnek a világ legnagyobb építkezési vállalatainak, a világbankok és a világviszonylatban legnagyobb bizto sító társaságok fényreklámja' — Hogyan keresik meg az angolok a mindennapi kényé rüket ? — Nehéz kérdést tett fel - felelték a különböző társadal mi réteghez tartozó angliai ba rátáim. Nem is kell közgaz dásznak lenni, hogy észreve gyük a kirívó gazdasági ellen téteket. — Ugye észrevette, mennyi itt a kis üzlet, és ezek úgy szaporodnak, mint a gomba. Veszélyes dolog ám, munkaerő- tartalékaink egyharmada ma a kiskereskedelemben igyekszik elhelyezkedni. S melyik ország engedheti meg magának, hogy ennyi üzleti alkalmazottja és hivatalnoka legyen? Ki termeljen? Honnan vegyék a munká sokat? Anglia gazdasági drámája, hogy a magas életszínvonalat gazdasági futóhomokra építi. A második világháború óta állandóan infláció fenyegeti. És ezt sem a konzervatív pártok, sem pedig a Labour Party beavatkozása se tudja feltartóztatni. A második világháború után tulajdonképpen az amerikai töke csendes „inváziója“ következett, és a nagy angol vállalatok kezdve az olajfinomító vállalatoktól, a mosópor és levespor gyárakig, az amerikai nagy cégek fiókvállalatai lettek. Szakemberek azt állítják, hogy az amerikai beruházások főleg azért ártottak, mert az angolok ezért hanyagolták el a gyárak gépállományának a modernizálását. Ez! a legszembetűnőbben a világhíres angol gyapjúiparban látjuk. Ml még mindig a finom „valódi angol" szövetet szeretnék megvenni, de lassanként rájönnek arra, hogy „a finom angol“ szövet helyett „finom japán" szövetet kapnak. Miért? Mert a „finom“ és modern szövőipari gépeket Anglia külföldre száilítja és otthon csak az elavult gépberendezések maradnak. Anglia egyik legnagyobb problémája most az, hogyan hozza helyre ezeket a hibákat és hogyan szerelje fel iparát űj gépekkel. A legmagasabb haszonért indított versenyre az angol munkás fizet rá. Nagyon nehezen dolgozik, kénytelen állandóan emelni a munkatermelékenységet. De azt is el kell ismernünk, hogy igen magas életszínvonalat ért el. Sokkal jobban él, mint a francia vagy olasz munkás. Millió és millió munkásnak van autója, összkomfortos lakása, jól öltözködik, gyermekeit drága magániskolába küldi. De sokkal intenzívebben kell dolgoznia, mint ahogyan azt nálunk elképzeljük. A munka irama könyörtelenül gyorsabb, mint nálunk. Építkezéseken láttam a következő feliratot: aki a munkaidő alatt elhagyja a helyét, annak levonják az egész napi bérét. Munkanélküliekkel nem találkoztam. Az újságok 30—40 oldalon csupa apróhirdetést közölnek. A külföldi munkások kérdésével más helyen foglalkozunk majd. A bérharc úgy látszik állandóan az érdeklődés középpontjában áll. A szak- szervezetek mindiq résen állnak, hogy nyomást gyakoroljanak a vállalkozókra. A nyomdászok kezében van a leghatékonyabb fegyver: a sajtó. A bányászok most élvezik a vasutasok által kiharcolt előnyöket és az építkezési munkások újból kisebb-nagyobb sztrájkokkal kísérleteznek. A londoni földalatti vasút személyzetének sztrájkját egész közelről figyelhettem meg A menetrend szerinti utolsó járattal éppen Hammersmithbe, az ismert munkásnegyedbe igyekeztem Szokatlanul sokáig várakoztam Mellettem fáradt, munkából hazatérő munkások, munkazubbcnyos négerek, diákok, fényképezőgépekkel és térképekkel felszerelt turisták álldogáltak, A vonat hosszas késés után végre befutott. Negy- nehezen feltápészkodtunk. Persze ülőhelyről sző se lehetett. És különben is, senkinek, se fiatalnak, se öregnek, eszébe nem jutott a helyét felajánlani. Alig mentünk két megállóval tovább: mindenki szálljon ki — hangzott a hangszóróból. Szótlanul, fegyelmezetten Délután 5 órakor a hivatalnokok otthagyjak ír*«a«*elukat mindenki kiszállt. Senki se kérdezte, miért? Mikor jön a következő vonat? Ahogy mondani szoktuk „angol hidegvérrel“ szálltak ki. A bóbiskoló nagy- anyó hirtelen éber iett. A kisgyerekek se nyafogtak Pedig már éjfélhez közeledtünk és ki remélhette, hogy hajnalig gyalog hazaér? Milyen tolongás lenne nálunk — gondoltam és hogy szitkozódnának az emberek. De itt Londonban, az Earl's Court állomáson a tömeg némán várakozott. — Sztrájkba léptek a földalatti vasút mozdonyvezetői — hallottam félfüllel. Vagy másfél óra múlva jött egy szerelvény. Némán beszálltunk. A nagyanyő se rogyott össze a fáradtságtól. A kisgyerekek se kérdeztek semmit. Tovább utaztunk. Hajnali három órakor kerültünk ágyba. Másnap a reggeli lapokban néhánysoros hirt olvastam: a földalatti vasút mozdonyvezetői béremelést kaptak. A szakszervezetek nemcsak a béremelésért harcolnak, hanem a munkahelyek biztonságáért és legújabban az automatikus gépberendezések bevezetése ellen is. Az angolok a legjobban az adók alatt nyögnek. Ez a legsúlyosabb tehertétel. — Mérget vehetünk rá, hogy itt nem fordulnak elő „adó le- tagadások“ — mondta egy nagy vállalat főkönyvelője. Az angol polgár fizet, mindent megad, csak ne legyen háború, A második világháborúról nem beszélnek szívesen az emberek, bár látható nyoma már nincsen a légitámadásoknak. MII YEN AZ ANGLIAI DEMOKRÁCIA? E lhiszik, hogy Angliában több mint száz évig tartott a harc, amíg sikerült elérni a szabad, titkos és általános választási jogot. Az angolok ma jpgosan büszkék demokratikus választásaikra, A brit parlament illetve a House of Commons és a House of Lords (a Lordok Háza) a világ legrégibb rendszerét képviselik. Furcsa, de brit alkotmány nem is létezik. Létezik egy bizonyos jegyzék, s abba szép sorjába bevezetik a jogeseteket. Ezeket példaképnek tekintik és az igazságszolgáltatásnál mindiq ezekre hivatkoznak. Vajon elégedett-e az egyszerű angol polgár? És mit állapít meg az angol kiember? Valahogy azt tapasztalhatja, hogy azok, akik a kormányköröket képviselik, mindig feltűnően hasonlítanak azokra, akiket talán személyesen nem is Ismer, mert ők az üzemvezetőségek tagjai. A kisember könnyen megállapíthatja, hogy az alsó- házban mindig csak nagyvállalkozók és híres ügyvédek ülnek Hát hogy lehet ez? Hiszen c nem ezekre adta le a szavazatát? Igen, hogyan lehetséges ez? Ezt a kérdést tettem fel töbt jogászembernek is. — Az angliai választás’ rendszer alapján a legnagyobt pártok kerülnek előnybe, a kiŐrségváltás a királyi palota előtt sebb pártok mindig csak hátrányba. Ha Angliában a választások eredményeit a leadott szavazatok száma szerint értékelnénk ki. akkor Anglia Kommunista Pártja feltétlenül több- százezer szavazatot nyerne. A mostani választási rendszer mellett a kommunisták azért adják le szavazataikat a Labour Pártra, mert attól tartanak, hogy a szavazatok különben szétforgácsolódnának és a konzervatívok kerülnének hatalomra. Egy biztos, hogy az angol Alsóház sohase tükrözi vissza a nép politikai hangulatát. Hogy jobban megértsük az angolok politikáját — anélkül, hogy unalmassá válnánk, foglalkozni kellene a monopóliumok szerepével is. Vagy talán megelégszünk azzal, ha elmondjuk, hogy az angol miniszterek mindig és mipdig a legnagyobb monopóliumok vezetőségi tagjaiból kerülnek ki. Amikor a nagyvállalat igazgatója állását a parlamenti székkel cseréli fel, érdekköre lényegében nem is változik meg. Hogy kik a Felsőház tagjai? Mellesleg megjegyezve, 841 tagja van a Felsőháznak és azok túlnyomórészben hercegek, grófok, márkik és püspökök. Ma már nem képesek arra, hogy megbuktassanak egy törvényjavaslatot, de még mindig hatalmukban áll, hogy késleltessék az olyan törvény élet- beléptetését, amely nem felel meg az ízlésüknek. Miért van még királyság Angliában? Erre a kérdésünkre a következő választ találtuk a legtalálóbbnak. Kell, hogy a kormánynak pártonkívüli tagja is legyen, olyan valaki, aki általában mindenről informálva van és ez a királynő szerepe. Jó, ha valaki elcsevegi az államtitkokat, mert ugyebár, a nők mégse tudnak annyira hallgatni. No és? Last but not least, a nép lelkében mélyen ott gyökerezik a gyermeki tisztelet és csodálat a mesebeli királynő iránt. A legdemokratikusabb, a legfelvilágosultabb müveit angolt is érdekli, hogy Fülöp : herceg, a királynő férje hol töltötte a hétvégét, Charles trón- : örökös kibe szerelmes pillanat- , nyilag, Margarete főhercegnő , válik-e az urától, eljött-e a : kitagadott windsori hercegnő ■ Marina kenti főhercegnő teme• tésére? Hiába, az emberek szeretik az ilyen szenzációkat, a pom• pát és a ragyogást. Nap mint : nap többezer bámészkodó áll■ dogál a királyi vár előtt és fi- ' gyeli a déli őrségváltás bonyo- : mit előírásai szerint begyakor- t lőtt ceremóniát. Azt is nehe■ zen értjük meg, hogy a brit , parlamenti élet pitoreszk szer- : tartásai, a klubok és a s2er- i tartásos furcsa szokások mö• qött az úgynevezett demokrácia ■ rejtőzik. A brit parlamenti . rendszerről Anglia Kommunista i Pártjának is az a véleménye, hogy bizonyos feltételek mellett valóban képes lenne arra, hogy igazi demokráciát te- i remtsen. Ehhez a változáshoz azonban a nép magasfokú po- 1 ütikai aktivitására és egy egész > más Labour Pártra volna sztik■ ség. (Folytatjuk)
