Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-10-01 / 39. szám

10 >i ipj---------------ESÉLYESEK

A japán tornászokat 1932-ben, a Los Angeles-i olimpián ismerte meg a világ. A közönség nagyokat derült a kistermetű emberkéken: fogalmuk sem volt az erőviszonyokról, kezdetleges gyakorlataik nem biztosítottak sikert. 1960-ban viszont, a római olimpián, a világ élvonalába kerültek, sőt, ők szerezték a legtöbb aranyérmet. Azóta is hiábavalónak bizonyul minden olyan igyekezet, amely el szeretné őket távolítani a csúcsról, a trónról.

Tokióban teljes volt a japán “siker, Mexikó előtt pedig ú- 5abb tehetségek felbukkanásáról írnak a japán lapok. Hogyan fejlődhetett ilyen rohamosan a japán szertorna?

A felkelő nap országában nincsenek meg mindenütt azok az eszményi feltételek a sportoláshoz, amelyekről az európai szakemberek áradoznak. A legtöbb tornaterem csupán e- gészen szerény igényeket elégít ki. Ez azonban — úgy látszik — a felnövő fiatal szertornász nemzedéket nem zavarja. É- veken át betartják a legszigorúbb edzés-fegyelmet. Lelkiviláguk — amelynek egyik fő jellemvonása a másokért való áldozathozás, az ország javára történő áldozatvállalás — a buddhizmusban gyökerezik, és olyan előnyt biztosit más országok versenyzőivel szemben, amely nehezen hozható be. A mindennapos, gyermekkoruk óta végzett tornászás, és a fest higiéniájának kiskortól való megszokása olyan rendszerességet követel meg tőlük, amire mások aligha lennének képesek, s szinte fel sem tudják fogni értelmét, pedig itt gyökerezik a japánok hagyományos frissesége, az egyéniségükből sugárzó üdeség. A fűtetlen tornaterem, a gyenge minőségű tornaszerek, a tornatermek zavaró túlzsúfoltsága nem gátolják meg őket' mindennapos edzéseikben, sőt a nehéz körülmények még több akaraterőt, kitartást, céltudatosságot váltanak ki belőlük. A japánok ugyanis nem csupán a sikerhez vezető utat látják a sportban, hanem azt a módszert, amely a lehető legeszményibb egyéniség, a tökéletesség felé haladó ember jellemvonásait — lelkieket és testieket — alakítja ki. Ez a hit számukra fontosabb, mint akár a leqnagyobb győzelmek a nagy versenyeken.

Ezért sportol itt szívesen mindenki, nemcsak az, akinek beménve van olimpiai győzelemre. Itt vannak a gyökerei, ez a titka az elmúlt esztendők ispán sikereinek.

Mexikóban erősen megfiatalított tornászcsapattal indulnak. A rutinos versenyzők háttérbe szorultak, a fiatalok domináltak a válogatóversenyeken. Nem a teljesítményeik körül volt a hiba!

Egyszerűen gyengébbeknek bizonyultak a feltörő fiatal tehetségeknél.

Kik alkotják a japán tornászcsapatot?

Takesi Kató — huszonötéves, a második legjobb japán tornász. Dortmundban még hatodik volt a világbajnokságon. E- lőnye: minden szeren kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt.

Yukio Endo — olimpiai és világbajnok az egyedüli veterán; harmincegy eszendős: öt nálunk is ismeri mindenki, nem kell bemutatni.

Akinori Nakajama — huszonötéves, többszörös világbajnok. Majdnem lemaradt az olimpiáról, a válogatóversenyeken u- gvanis szokatlanul gyengén szerepelt, de bizalmat előlegeztek neki.

Eibo Kenmotsu és Mlciu Tsukahara — a két most feltűnt táj csillag — főiskolások, huszonegyévesek és olyan teljesítményekkel kápráztatták el a világot, amelyek valószínű-' leg az olimpián is feltűnést keltenek.

Végül — Sawao Katót — a japán bajnokot mutatjuk be;' az olimpiai aranyérem várományosa. Huszonkétéves és főiskolás, s olyan imponáló fölénnyel nyerte az év nagy versenyeit, hogy az a tornában majdnem hihetetlen. Nemcsak elegánsan, hanem biztosan is mozog a szereken.

Reméljük, az olimpián is sikerrel szerepel majd.

K. I.

Gaston Roelants belga hosszútávfu- fő három aranyérem megszerzésével próbálkozik meg Mexikóban: igyekszik megvédeni Tokióban kiharcolt olimpiai bajnokságát a háromezer méteres akadályfutásban, megpróbálkozik a 10 000 méteres síkfutás küzdelmének megnyerésével Is, hiszen csak ebben az esztendőben javította meg a nyugatnémet Haase kiváló Európa-re- kordját, s harmadszor, de nem utolsósorban igyekszik majd megszorítani a maratoni távon Abebe Bikilát.

Roelants olyan típusú futó, aki nem a rekordok embere, hanem a viadalok hőse. Mexikóban többször járt már, tavaly például 2,19-es idővel nyerte az előolimpiát. Mit mond az egyes vérsenyszámokról. amelyeken indul?

— Háromezer akadályon a finn Kuha és a szovjet Kudin- szkij futott nálam jobb időt. Mindkettő gyorsabb a finisben, mint én. A versenyt tehát már a táv közepén el kell döntenem, különben nincs sok esélyem.

Tízezer méteren egy csomó egészen fiatal nagymenő rajtol, a veteránok mi ketten leszünk Clarkéval. Igaz, hogy sokan futottak jobb időt Mexikóban azonban nem a legjobb győz: a legküzdőképesebb, a legszívósabb, hiszen rendkívüliek lesznek a körülmények, és nem biztos, hogy a száguldozó fiatalokban lesz annyi rutin, amennyi szükséges egy aranyéremhez. A tízezer idegtépő verseny lesz, annyi bizonyos.

A maratoni futás tulajdonképpen Bikila és a többiek küzdelme. Sokak szerint nincs probléma az aranyérem körül. Én mégis megpróbálok mindent, hiszen éppen ez a vonző, a küzdelem nyíltsága, bár a papírforma sok esetben beválik.

Én ebben az esztendőben alig indultam versenyeken. Az olimpiára jövök formába, erre tartogatom minden erőmet. Vitrinemben több mint négyszázötven serleg sorakozik. Van olvan is, amely színarany vagy színezüst. Díjaim sok pénzt érnek. Mégis, mindet odaadnám egy mexikói aranyért, pedig Tokióban megízleltem már egyszer az olimpiai győzelem 1- zét, az azonban bizonyos, hogy ahhoz semmisem hasonlítható.

Tudom, hogy engem is a favoritok közé sorolnak, s bár e- gyik számnak sem vagyok kimondott esélyese, mégis megteszek mindent, hogy az emberiség eddigi legnagyobbsza- bású seregszemléjén úgy szerepeljek, hogy örökké emlékezetes maradjon számomra Mexikó. K. I.

A szerk. megjegyzése: Az Új Ifjúság túl szerény anyagi eszközökkel rendelkező lap, személyes élménye tehát egyik szerkesztőnknek sem lesz az olimpiáról. Igyekszünk a visz- szatérő sportolókat kifaggatni majd, a rádió és a televízió jóvoltából pedig ott leszünk úgyis a világversenyen. Reméljük, hogy a müncheni olimpiáról már mi is tudósíthatunk!

I

I Elszállt ez a szomorú nyár.

Legalább olyan messzire, mint Zsívótzky Gyula kalapácsa. Zsivótzkynak — végre! — aranyérmet kívánunk, magunknak pedig minél előbb nyugalmat, békességet, derűt.

Beszélgetés

SZÚCS LAJOSSAL

A magyar olimpiai labdarúgókeret szeptember 17-e óta a Népstadionban folytatta felkészüléseit az olimpiára. A délelőtti kemény edzéseket délután rendszerint edzömérközés követi. S két elfoglaltság között kerestem meg a Népstadion szállóidban Szűcs Lajost a Ferencváros, valamint a kiváló fedezet játékosát. E nagy- és olimpiai válogatott szimpatikus játékos azon kevés labdarúgó közé tartozik, aki az első válogatottság után ugrásszerűen betört a világélvonalba. A szakemberek elismerését csupasztv, erőtől duzzadó játékával, valamint technikai és taktikai érettségével vívta ki. foggal nevezhető a mai modern futball ideális játékosának. Albert, Farkas és Bene mellett ö a negyedik magyar játékos, akt meghívást kapott a november 6-1 Brazília elleni világ- válogatott keretbe.

— Hogyan ért a hír?

— Számomra nagyon váratlan volt, s bár kemény fából faragtak, a végtelen öröm könnyeket csalt a szemembe, sírnom kellett...

Szemében most is ott ül az a bizonyos csepp, aztán lassan elkomolyodva mondja: „pedig nem minden kezdődött ilyen símán. Annak idején még álmodni sem mertem volna erről."

Még mindig az újpesti é- vek jutnak az eszébe, amikor az ifjúsági csapatból kiöregedve ott állt fiatalon — ifjúsági válogatottsággal a hátamögött — összetört Illúziókkal. A Dózsa nem vette figyelembe a 18-as keretnél, de szerencsére a- kadt egy jó szemű, kiváló sportember Buzdnszky fenő edző személyében, aki felismerte benne a tehetséget és magával vitte Dorogra. Itt látszotta élete első NB I-es mérkőzését 1962 szeptemberében.

Az 1966/67. évi bajnokságot már a Ferencváros színeiben kezdi, s 1967 április

23-án lllovszky Rudolf szövetségi kapitány bizalmát élvezve magára ölti a címeres mezt is Jugoszlávia válogatottja ellen. Azóta megszakítás nélkül már kilenc alkalommal volt válogatott, s most elérkezett sportpályafutásának egyik legszebb állomásához, az olimplász- hoz.

— Már elég ismerős számomra Mexikó, azonban a mostam utazás mégis má- sabb. Az öt karika, mely a világrészek, a fajok és a népek összetartásának szimbóluma, a nemes vetélkedő, varázslattal bír. Mint ahogy minden ország fiats a legnagyobb dicsőséget szeretnék megszerezni hazájuknak, így ml is. Tokió kötelez, s nagyon reméljük, most ts „aranyos" lesz csapatunk. ;

— Az olimpia után újból Mexikóra kell készülni!?

—■ Igen, a VB. Reméljük 1970-ben is találkoznak Árpád fiaival az aztékok földjén!

— Ml a véleményed a csehszlovák labdarúgásról?

— Feljövőben vannak, veszélyes ellenfelek lesznek a VB selejtezőn, de úgy érzem most újból a magyar futball korszaka következik.

— KI volt eddig a legveszélyesebb ellenfeled? ,

— Idehaza Albert [míg Dorogon voltam) és Farkas.

A külföldiek közül Jairzin- ho, a Botafogo játékosa, a- kivel a mexikói Hexagonal tornán találkoztam.

— Mik a terveid?

— Sikeresen befejezni a technikumot és sok sikeres mérkőzésen szerepelni a Fradiban és a válogatottban egyaránt.

Kívánom, mindez teljesüljön Szűcs Lajosnak és odaadó, lelkes játékával járuljon hozzá a magyar labdarúgás dtcsö hírnevének öregbítéséhez.

Blricz Tibor |

Labdák

Egy liga csapat hétköznapjai

EMBEREK

A stadion bejárata előtt tizenkét gépkocsi áll. Tizenegy a játékosoké, a tizenkettedik a gyúróé. Az edzőnek és a csapat vezetőjének nincs autója. A legszebb gép,

egy 1.501-es Simca a gólkirályé. A kocsi acélsziirke színű, bellii gyönyörűen kidolgozott. A visszapillantó tükörről egy majom kandikál az utcára. A slusszkulcson két miniatűr futballcipő-disz, az Adidas gyár reklámja. A gólkirály Nugat-Németországban jutott hozzá. — A gépkocsi példásan tiszta. Tizenhétezer kilométert futott már.

A Sáncán kívül három nyolcszázötvenes Fist, két hatszázas Fia*, egy régi Oktávia és négy MB 1000-es áll a bejárat előtt. A tlzen- nyolctagú keretből csaknem mindenkinek van autója, a legfiata- labbaknak is, kivételt csupán a nyáron átigazolt három ifjúsági játékos. a két tartalékkapus és a jobbösszekötő képez, ő Is a napokban várja már autóját, egy új Wartburgot. A vadonatúj szürke Volga nincs a tizenkét kint parkoló gép között; a középhátvéd tehát nem jött edzésre. Még mindig sérült, de keménykötésű fickó, és nagyon rokonszenves, szívesen beszél magyarul, ha magyarral áll szóba, pedig nem nagyon bírja még Puskás és Kocsis anyanyelvét. (A két egykori válogatott indulatokat levezető szakterminológiáját viszont igazán bámulatraméltóan bírja, sőt, ezen a területen bizonyos újításokat, új hasonlatokat és száképeket is a magáének mondhat.)

A lelátókon tizenkét szurkoló didereg. Az ég inkább borús, mint derült, a hómérséklet tizenhét fok, a levegő páratartalma magas. Délelőtt tíz óra van, a gyep kifogástalan, de még harmatos. A szem- a falevelek. A játékosok most vonuln ki edzeni. Frissen mosott sárga mez, nagyszerűen szabott nadrág van rajtuk, a három kapus kék melegítőbe bújt, a gólkirályon pedig — szokás szerint — három melegítő feszül, még mindig van egy-két kilogramm súlyföiöslege, pedig a téli alapozások során nem keves sebb, mint nyolcezer gramm súlyt izzadott, futott, tornászott le.

Az edző civilben, azaz felszerelés nélkül topog a gyepen. Nyakigláb ember, rekedtes hangját nagyon jól Ismerik a szurkolók is. Ötödik éve húzza itt az igát, ez egymagában is figyelemreméltó teljesítmény. Amióta itt van. a csapat ismét az elsők között végez a ligában.

közti ligetben hullanak

A bemelegítő köröket a két fiatal válogatott futja a leglelkiismeretesebben. A szesztől büzlő jobbfedezet már most megkezdi a lazsálást, mert jól tudja, hogy itt még lehet csalni, de ha az időre futott sprintek jönnek, megrovásban részesül és levonnak a kalóriapénzé- böl.

, ■

Á kapus nyolc éve védi. megszakítás nélkül együttese hálóját. Még a barátságos meccseken sem engedte be a tartalékot kapujába, mert félt, hogy sikerül bemutatkozása. és akkor az ő helyzete bizonytalanná válik. Érdekes, hogy a szálfatermetü kapuvédöt elkerülték a sérülések is. törött újjal és kisebb agyrázkódással pedig játszva el- véd. A tartalékkapus közben elvégezte, kitüntetéssel, az orvostudományi szakot, bejárta a fél világot, jól öltözködik és lassan neki is már egy autóra való pénze van a bankban. Sokan hiszik róla, hogy szerencsés fickó, mert kevés fáradsággal az ölébe hull minden. A tartalékkapus mosolygós fiú, de amikor egy harmadik kapuvédöt szerződtetett a klub, azaz neki még kisebbek lettek a játszási esélyei, titokban könnyezett, és három napig a pálya felé sem nézett. Az edző megvigasztalta, s rögtön alkalmat adott neki egy edzőmérkőzésen, de az ideges fiú rossz napot fogott ki.

Társai néha gúnyolják is. mert kedveszegetten áll a kapuba, ha ..kétkapuznak“ az öregek a fiatalok ellen.

El kell mondanom, hogy az ilyen Öre- gek-Fiatalok mérkőzésen mindig a fiata- , lók győznek, de nem akárhogyan; Tönkrefutkossák és tönkrecselezik idősebb társaikat, nekik még valóban élvezet a mozgás, a cselezés, a góllövés, ők még valóban játszanak. Egy-egy í- dősebb játékos, tüdelmét vesztve, leteríti fiatalabb társát, de az felpattan és fut tovább, mert a ligában fokozatosan hozzáedződött az Ilyesmihez. A csapatnak három rendkívüli egyénisége van, egyik sem több huszonegy évesnél. Merem állítani, hogy egy világhírű klubban elsőszámú sztárok lennének. A balszélső olyan elegánsan, könnyedén és szellemesen cselez, hogy az élményszámba megy. A középfedezet pedig mintha nem is a gyepen, de a levegőben járná, és munkabírása elképesztő. A jobbhátvéd játéka bámulatos, öt tartom a legjobb góllövönek is, hiszen ha egy ötvenméteres vágta titán is teljes erővel, halálpontosan a sarokba lő, zsebrevágta a puskaporukat könnyelműen durrogtató támadósort is. Érdekes, hogy ezek a fiatal fiúk milyen őszinték még. A ma már híres válogatott tizennyolc esztendős korában szerepelt első ízben a nagycsapatban, s mindkét gólt ő lőtte, így nyertek. Hatszáz korona prémium helyett csak kettőt adtak neki, a négyszáznak nyoma veszett, és o nem merte megemlíteni a dolgot, csak azt érezte, hogy nagyon csúnyán bántak el vele.

Érdekes, hogy a fiatalok a legöregebbet, a gólkirályt szeretik a legjobban, mert ő még a játékosgyüléseken is pártjukat fogja, s nem hagyta őket cserben még soha.

A gólkirály érdekes ember. Medveszerű arckifejezése és hangja van. nagyon régen nős, két gyermek apja.

Egy lány elmondta, hogy ellenszenvesnek tartja az egykori válogatott csatárt, mert nem szellemes, nem udvarias férfi, hanem beképzelt, üresfejü, aki miután bemutatkozik, szemmel láthatóan várja a hatást, azt hiszi, hogy ellenállhatatlan, s ha csalódik, mérgesen, mormogva távozik.

Az edzés folyik tovább. Kisüt a nap. a szurkolók is levetik kabátjaikat, az edző leül a kispadra, s a csapat vezetőjével és orvosával arról tanácskozik, rendbejön-e vasár- J napig a „csodálatos, csupa-tzom, szélvészgyors szuper-sztár“ lába?, (batta)