Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-17 / 36. szám

új ifjúság 7

A MOSZKVAI MEGÁLLAPODÁS KÉTOLDALÚ

kötelezettségvállalás

Ami a moszkvai megállapodást illeti, ezt kétoldalú kötelezettségvállalásnak tekintjük. A Szovjetunió részéről kötelezettségvállalás arra, hogy fokozatosan, szakaszonként visszavonja csapatait hazánkból az ország életének normalizálódása és konszolidációja kapcsán. Kötelezettségvállalás ez ugyanakkor a gazdasági tárgyalásokra, a gazdasági segélynyújtásra Is. Mi a magunk részéről kötelezettséget vállaltunk, hogy megakadályozzuk az antiszocialista, antikommunista és szovjetellenes erők uszító propagandáját, a hisztériakeltést, a szocialista rendszer megbontását. Kötelezettséget vállaltunk tehát a sajtó, a rádió és a televízió területén, és általában is, hogy nem engedjük meg a demokratikus rendszer jobboldali erők általi aláásását, s ily módon a ‘szomszédos szocia«- lista országokkal való kapcsolataink veszélyeztetését. Ebben a helyzetben abból indulunk ki, hogy Csehszlovákia belső rendszere, a fejlődés irányítása saját erőnkből .történik, a kommunista párt, a Nemzeti Front és azon állami és nemzeti intézmények erejével, melyekkel rendelkezünk. És ez nemcsak a mi jámbor óhajunk. A moszkvai megbeszéléseken hangsúlyozták, sem a szovjet, sem más elvtársak nem kívánnak belügyeinkbe beavatkozni, nem .akarják a személyi kultusz idejének visszatérését, nem kívánnak olyan erőket támogatni, akik a Novotny-rendszer visszatérését szeretnék. A csehszlovák nép, valamennyi nemzet és nemzetiség — maga fogja keresni a járható utat és alakítja ki belső rendszerét.

Ezt különösen ma keli hangsúlyoznunk, amikor az öt szövetséges állam nagylétszámú haderői itt vannak, s természetesen ma még befolyásolják viszonyaink alakulását s bizonyos mértékben korlátozzák politikai munkánkat. Hansúlyoznunk kell azonban azt is, hogy nem mondtpúk le távlati terveinkről és folytatni kívánjuk azt, ami a január utáni politikában jó és helyes volt. ígéretet kaptunk arra, hogy e téren semmi akadályt nem gördítenek utunkba. Azért hangsúlyozom ezt ma, amikor az emberek lelkét még fájdalom tölti el és gondolkodásukat is megzavarták a történtek, hogy előre nézzünk, lássuk a távlatokat, s a reményt, hogy elhagyják országunkat az idegen csapatok, helyzetünk megnyugszik, s mi magunk leszünk úrrá az esetleges jobboldali veszély felett. Állami szuverenitásunk felújulásával népünk, a csehek, szlovákok, magyarok, ukránok -f egyszóval mindazok, akik itt élnek ismét szabadon, demokratikusan döntenek arról, hogyan éljünk ebben az országban. A korlátozások, melyekről szóltam, megvannak. Elsősorban a sajtó, a rádió és a televízió kapcsán érezhetjük. Mi Szlovákiában olyan utat választottunk, hogy lehetővé tettük valamennyi folyóirat megjelenését. Kértük az újságírókat és a szerkesztőségeket, a főszerkesztőket, értsék meg ezen korlátozások elkerülhetetlenségét és saját maguk akadályozzák meg, hogy ne legyen a sajtóban szovjetellenes vagy más antikommunista propaganda. Mert nem akarunk cenzúrát bevezetni.

Elmondhatjuk, mind a szlovák, mind a magyar szerkesztőknél, valamennyi elvtársnál megértésre találtunk. Kétségtelen, hogy nehéz dolog az újságíró munkáját korlátozni. Tegnap délután, a Szlovák írószövetség vezetőségében — a Kul- túrnv zivottal összefüggésben — vitattuk meg ezeket a kérdéseket. Azért említem meg ezeket a dolgokat itt is, hogy kérjem az elvtársakat, akik a sajtóban dolgoznak, értsék meg a helyzetet, s tartsák be azokat a pontokat, melyekre ígéretet tettünk. Mert ha ez az út járhatatlannak bizonyul, akarva, akaratlanul a cenzúrához kell folyamadnunk, hogy biztosítsuk a moszkvai megefyezés betartását, a gyors konszolidáció lehetőségét, azt, hogy az idegen katonaság elhagyhassa országunkat.

Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Szlovákia Kommunista Pártjának akcióprogramját az élet minden területén, amint arra lehetőség nyílik, realizálni akarjuk. A gazdaságirányításban, a gazdaság felújítása területén valóra kell váltanunk elképzeléseinket. Ezeket már részben kidolgozták, vagy kidolgozásuk folyamatban van. Ugyanez vonatkozik a nemzeti bizottságokra, azok átépítésére, hogy valóban a nép igazán demokratikus szerveivé váljanak. Mind a pártélet, mind az ország élete szempontjából folytatni fogjuk a demokratikus elvek érvényesítését.

A NEMZETISÉGI KÉRDÉST A FÖDERÁCIÓVAL EGYIDÖBEN OLDJUK MEG

Az akcióprogramban foglalt elvek megvalósításához tartozik természetesen a nemzetiségi kérdés megoldása. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága — mint azt ör.ök is tudják — néhány nappal ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel. Jóváhagyta azokat az alapelveket, amelyek lehetővé teszik államunk föderatív átépítését. És ezzel egyidejűleg jóváhagyta azt az álláspontot is, melynek alapján az államjogi kérdéssel együtt, ez év október 28-án alkotmányban kell biztosítani a nemzeti kisebbségek helyzetét is. Az önök szervezetének vezetőivel Dobos és Szabó elvtársakkal arról is beszéltünk, jobb lesz a nemzeti kisebbségek helyzetének megoldását két törvényre osztani. Eredetileg ugyanis azt gondoltuk, hogy ezt egy egységes törvénnyel megoldhatjuk. A későbbiek folyamán azonban rájöttünk, hogy a csehszlovákiai nemzeti kisebbségeknek, a magyaroknak, ukránoknak, lengyeleknek és németeknek különféle, hogy úgy mondjam specifikus helyzetük van. így például más a helyzete mondjuk a német kisebbségnek Csehorszáqban, mint a magyar kisebbségnek Szlovákiában, stb. Ily módon egyetlen törvény, alkotmánytörvény esetében problémák adódhatnának a megoldást illetően. Nyíltan megmondom, ezek kedvezőtlenek lehetnének a magyar nemzeti kisebbség helyzete szempontjából. Ezért azt vallottuk, hogy előkészítjük a Nemzetgyűlés alapvető, alkotmányos törvényét, amely kifejezné a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek egyenjogú helyzete főbb kérdéseiben legfontosabb irányelveket, s ezt követően külön törvényt készítünk Sztovákia számára, az SZNT keretén belül és a cseh országrészek számára a Cseh Nemzeti Tanács keretén belül. Ez a törvény konkrétan és részleteiben is kifejezné a nemzetiségi kisebbségek helyzetét és jogaik biztosítását. így tekintek ezekre a kérdésekre és ahogy már említettem, ezt a nemzetiségről szóló alkotmányjogi törvényt, a föderációról szóló törvénnyel egyidejűleg október 28-án iktatnánk törvénybe. Ezzel egyidejűleg a közeljövőben megkezdjük a tárgyalásokat a másik, konkrétabb törvény; előkészítéséről, a magyar és az ukrán nemzeti kisebbség helyzetéről Szlovákiában. Márcsak azért is szükséges a kérdés megoldása, hogy megszüntessük nemzeteink és lakosságunk között a régi nézeteltéréseket. E téren főleg az utóbbi nyolc hónapban, mind szlovák, mind magyar részről magasra csaptak a szenvedélyek. és ez alapjában véve természetes jelenség. Ahol a kérdések nincsenek megoldva, ahol olyan zsilipek nyílnak meg, mint amilyenek nálunk nyíltak meg januárban, ott vitatkoznak ezekről a kérdésekről békésen és szenvedélyesen, sőt viharowmmmmmmmmmammmmummmrnmmmmmmmmmmaBír

san is. Mindez azonban arra utal, hogy a kérdést meg kell oldanunk, keresnünk kell az ésszerű és demokratikus kiutat. A magam részéről nagyon örülnék, ha áthidalhatnánk ezeket a régi ellentéteket, s végső megoldást találnánk e kérdésekben.

Népünk jó ideje, jó ezer éve egymás mellett él. Munkásaink, földműveseink együtt éltek, egyenlő sorsban volt részük, egyformán érték őket a nehézségek és a csapások. Ha ezeket a régi történelmi kérdéseket valahol Árpádnál és Svá- topluknál kezdenénk megoldani — mint ahogyan a sajtó mindkét oldalon tette, — mire eljutnánk Kádárig és Dubcekig, e

kérdések végső megoldása már csak az unokáinkra várna. E- zért jobb lesz, ha a sajtóban inkább a pozitív megoldásokat fogjuk keresni, mint a rekriminációt, a régi korok sérelmeinek felhánytorgatását.

AZ 1945-48-AS DISZKRIMINÁCIÓS POLITIKÁRÓL A történelmi eseményeket ugyanis különféleképpen lehet magyarázni. Egyet említenék meg, mely a magyar lakosság emlékezetében nagyon élénken él még. A magyar kisebbség problémájának megoldására gondolok az 1945-ös években. Már beszéltünk, írtunk róla, hogyan került rá sor. Megemlítettük, hogy Szlovákiában a párt illegális munkájában, vagy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején senki sem vetette fel a magyar polgártársak kitelepítésének vagy valamiféle diszkriminációjának a kérdését. Ám a világpolitika, vagy az európai politika a háború végén úgy alakult, hogy megkezdődött a határok változtatása, s ennek kapcsán szóba került a lakosság, elsősorban a németek tömeges eltávalítása az egyes államokból. És így külföldön merült fel a Csehszlovákia és Magyar- ország közötti viszony megoldásának kérdése, lakosságcsere, vagy egyoldalú kitelepítés formájában. Ez akkoriban Csehszlovákiának és Szlovákia Kommunista Pártjának, a kormánynak hivatalos politikája volt. Ma bírálhatjuk, vagy nem bíráljuk, ez más kérdés. Bizonyos, hogv 1945 után a magyar lakosságot sok sérelem érte, sok ostobaságot, sok következetlenséget és méltánytalanságot követtek el vele szemben. Az évek távlatából ezt meg kell mondanunk. A magyar lakosság egyenjogú helyzetének gyakorlata csak 1948-tól kezdődött a- zoknak a túlkapásoknak .és intézkedéseknek a megszüntetésével, amelyeket 1945-1948 között alkalmaztak. Főleg azért említem ezt a kérdést, mert az ötvenes években azután, amikor már bűnbakot kerestek, akkor egyszerűen azok között találták meg, akiket akkor börtönbe zártak. Mindenekelőtt Husá- kot, Novomeskyt és a többieket emlegették. És 13 éven át 37 emberek tudatába beleplántálták, hogy ezek ketten-hárman, vagy az úgynevezett szlovák burzsoá nacionalisták, azok a fekete ördögök, akik az egész kását megfőzték. Okmányok, történelmi dokumentumok, levéltárak anyagi bizonyíthatják, hogy a dolgok úgy lakultak, ahogy mondom, s én, mint ennek a pártnak és szerveknek egyik alkotó része ezt a politikát támogattam, propagáltam, azonban nem egyes egyének politikájáról vagy hasonlóról volt szó, hanem az egész párt és állami szervek politikájáról. Azért említem ezt, hogy lássák, hogyan forgatnak ki egyes kérdéseket, s ezek hogyan kapják meg a propagandisztikus jellegüket, megtévesztve ezáltal sok-sok embert. Úgy vélem, elvtársak, a szlovák és a magyar lakosság álláspontja éppúgy, mint a szlovák és a cseh lakosság álláspontja ezekben az augusztusi napokban jő politikai előfeltételt teremtett a régi és nyílt kérdések megoldásához. Úgy vélem, hogy ez az időszak a csehek és a szlo- kok és a csehszlovákiai magyarok közötti kapcsolat próbaköve volt. És megmondom véleményemet: ebben a próbában a mi magyar polgártársaink is kiválóan helytálltak. És ezt nagyra értékelem.

TELJES EGYENJOGÚSÁGOT A GYAKORLATBAN IS A magyar kisebbség helyzete szempontjából milyen megöl-3 dásokra kell törekednünk? Ismerem azokat a .javaslatokat, a- melyeket a CSEMADOK előterjesztett, és azokat is, amelyeket más helyről javasoltak. Ügy vélem, ma kimondhatjuk azt az alapelvet, hogy magyar polgártársaink számára mjnd az .álta- nos polgárjogok, mind a nemzeti csoport szempontjából teljes egyenjogúságot kell biztosítani. A teljes egyenjogúságnak ezt a gondolatát át kell ültetnünk politikai intézményeinkbe, politikai életünkbe. Máskülönben szólamaink a demokráciáról, a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásáról csak szemfényvesztés lenne, vagy egyszerűen a meg nem oldott, a nyitva maradt problémák továbbra is kísértenének. Konkrétan hogyan oldjuk meg? Milyen intézményeket és hol kell létrehoznunk, s milyen biztosítékokat kell e téren nyújtanunk. E- zekről a kérdésekről még beszélgetnünk kell. Kifejthetném uqyan személyes véleményemet, de ha az embernek valamilyen funkciója van. ezt a személyes véleményt konzultálni kell azokkal a szervekkel, amelyekben tevékenykedik. És mivel ezf sem a Központi Bizottságon, sem a pártközpont elnökségében nem beszéltük meg, elnézésüket kérem, hogy személyes véleményemet e kérdések intézményes megoldásáról most nem mondom el. Nem gyávaságból, vagy más hasonló okból teszem ezt, hanem azért, hogy ne kötelezzek le embereket, akiknek ebben a kérdésben együttesen kell dönteniük. Biztosítani akarom önöket arról, hogy a magyar nemzeti kisebbség helyzete megoldásának a teljes egyenjogúságon kell alapulnia, s magam részéről a párt- és állami fórumokon i- lven megoldást fogok szorgalmazni.

Közölték velem az elvtársak az önök vezetőségéből hogy e kérdésben valamiféle türelmetlenség tapasztalható a magyarok között. A magam részéről megértem ezt a türelmétlen- séget, és hasznosnak tartom, ha állandóan szorgalmazzák, sürgetik a megoldást. A késedelmet azonban nem a jószándék hiánya okozza, hanem inkább a felhalmozódott rendkívüli és sok probléma. így aztán, ha nem szorítják a dolgot, akkor a

kérdés mellékvágányra kerül, nem rosszindulatból, hanem idő-" hiány miatt. Azért mondom ezt, hogy néha meg kell sürgetni a problémák rendezését. Úgy gondolom azonban, hogy ez a türelmetlenség, bár érthető, jelenleg mégsem indokolt. Ismét leszögezem az alapvető törvényt — nemzeti kisebbségek hely-3 zetéről — a föderációs törvénnyel együtt október 28-án to- qadjálc el. A bizottság dolgozik rajta Prágában, s meg kell állapodnom velük, mikor legyenek ott az önök, valamint a többi kisebbség képviselői is. Még ezen a héten, vagy a legközelebbi napokban, mihelyt szabaddá teszem magam, leülünk az önök képviselőivel, hogy megvitassuk a Szlovák Nemzeti Ta-" nács konkrét törvényét, amit nem akarunk halogatni, hanem azt akarjuk, hogy megvitassuk, és konkrét megoldásokat keressünk. Szeretnék itt személyesen is jelen lenni, mert félek, ha ezt a kérdést ismét valami csoportra, vagy* valaki másra bízzuk, akkor megint várni fognak az én véleményemre, ami csak elodázná az egész ügyet. Most azonban a kelleténél több a feladat, s bizony néha meghaladja az ember erejét. Bizto- sítani akarom tehát önöket, hogy ami a probléma megoldását illeti, itt nincs szó sem évekről, sem hónapokról. Távolról sem gondoljuk azt, hogy ebben az országban elegendő a szlovákok és a csehek közti problémákat megoldani, s azután minden rendben van. Tudatában vagyunk annak, hogy éppen olyan sürgős feladat főleg a magyar nemzeti kisebbség problémájának megoldása, hiszen ez a legnagyobb nemzeti csoport' nálunk, amely Bratislavától egészen Kelet-Szlovákiáig mindenütt együtt él a szlovák lakossággal. E kérdés békés rendezése. s e kérdésben elfogadott megegyezés nélkül nem lehet' konszolidáltnak tekinteni sem Szlovákiát, sem a köztársaságot.

Hasznosnak vélem, hogy az elmúlt nyolc hónapban önöknél is úgymond, új politikai garnitúra lépett fel, új politikusok.- mert valahogy azokat a meglévő régi ellentéteket, melyek felduzzadtak, talán nehezebben hidalhattuk volna át olyan emberekkel, akik a múltban valamiképpen ilyen téren ténykedtek.

Szeretnénk, hogy a nemzeti kisebbségek, mindenekelőtt’ « magyar nemzeti kisebbség helyzetét' úgy rendezzék, hogy a sző legszorosabb értelmében saját országának, saját hazájának, otthonának tekintse ezt az államot, s olyan megelégedett legyen benne, mint amilyen megelégedést kíván a cseh és a szlovák nemzetnek.

Igaz, a nemzeti kisebbségek esetében ez mindig bonyolult dolog. A történelem, a kultúra, vagy gyakran a személyi kapcsolatok terén, mindig hatással van az állam, ahol a nemzet túlnyomó többsége él. Ez logikus, s ezért érthető is. Meggyőződésem, hogy fokozatosan felújítjuk a bizalmat köztünk és a többi szocialista ország között. A Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal újból megtaláljuk az együttműködés , útjait, akárcsak azelőtt volt. És a két szocialista államnak a jó szomszédi együttműködése azután nem gátolhatja azt sem, hogv a mi nemzeti kisebbségünk a személyes vagy kulturális kapcsolataiban bizonyos kontaktust építsen ki. Ennek ellenére állítom, hogy olyan feltételeket akarunk teremteni itt nálunk, hogy a csehszlovákiai magyarok mindenekelőtt a Csehszlovák Köztársaságot tekintsék hazájuknak, hogy életünk, politikánk, rendszerünk közös alkotóinak érezzék magukat; teljes mértékben vegyenek részt ennek kialakításában, s ne legyenek itt valamiféle félreállított albérlők, vagy valamilyen árvák, és ne legyen az osztályrészük az ami a múltban volt.

Jö LÉGKÖRT KELL KIALAKÍTANI AZ EGYÜTTÉLÉSRE

Tudom, sokkal könnyebb erről beszélni, mint az életben megvalósítani; és sokkal könnyebb ezt központi helyről kijelenteni, mint lent a járásokban, a falvakban — ahol az elmúlt hónapok során különböző problémák merültek fel — érvényesíteni. Mindennek ellenére vallom, szilárd határozott I- rányt fogunk követni, hogy ezen az egész hosszú területen, a- hol a szlovák és a magyar lakosság együttél, jó légkör alakuljon ki. Jó légkör az együttélés és együttműködés számára, t közös érdekek közös védelme és közös megvalósítása alapján. Hisz a munkásokat, parasztokat és az értelmiségieket ebben az államban közös érdekek vezérlik. Természetesen a kultúra és a nemzetiségi kérdés terén mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Az élet, a munka és az alapvető létkérdésekkel azonban a magyar és a szlovák ember érdeke lényegében egy. Ha megoldjuk a nemzetiségek egyenjogúságát, ezzel eleiét vesszük azoknak az ellentéteknek, melyek az egyes falvakon, vagy a járásokban keletkeztek, s úgy vélem, jó légkört teremtünk a szlovák és a magyar lakosság békés együttélésére.

Tiszta szívből kívánom ezt, s azon leszek, hogy a Központi Bizottságban és más szlovákiai szervekben ezt az elvet átültessem. Dobos elvtárs itt említést tett néhány hiányosságról az egyes állami és párszervekben. (A nemzetiségi képviseletről van szó — szerk. megj.). Beismerem, hogy e téren magam is hibásnak érzem magam, hogy a párt rendkívüli kongresz- szusán nem ellenőriztem, vagy nem követtem eléggé figyelemmel ezt az ügyet. Nem jutottam hozzá, hogy a választóbizottság ezeket az igazságos kritériumokat a nemzetiségek képviselete dolgában is betartsa. Ott, — mint azt önök is jól tudják — elsősorban arról volt szó. hogy a kongresszus magáévá tegye a moszkvai egyezmény főbb politikai irányelveit. S így fordulhatott elő, hogy a kongresszuson nem jutottam hozzá ehhez az ügyhöz. A párt vezetőségében az elvtársakkal megvitatom ezt a kérdést, hogy meg tudnánk-e oldani oly formában, hogy néhány magyar elvtársat bevonnánk a Központi Bizottságba. Ez nagy szépséghiba, amikor a kongresz- szuson megválasztják a Központi Bizottságot, és rögtön utána ki kell egészítem. Ügy vélem azonban, ha egy ilyen nagy nem- .zetiségi csoportról van szó, feltehetően meg lehet ezt oldani. Előterjesztem ezt a javaslatot, s a magyar elvtársákkal tanácskozni foqok ebben a kérdésben a megoldás érdekében. A- mi a Szlovák Nemzeti Tanács kiegészítését illeti, arról biztosítottak, hogy e képviselet — jelenleg 11 képviselő van az SZNT-ben, s hármat választottak most be — megfelel a számaránynak, Kérem, ha ez nem így van, s ezek az adatok nem egészen helytállóak, gondolkodhatunk még arról, hogy a nemzeti tanácsot kiegészítsék, ha csak valami különleges akadály nem merül fel. Arról van szó, hogy nagyon rövid időn belül megejtik az SZNT-be és a Nemzetgyűlésbe történő választásokat. Nagyon kérem önöket, hogy sürgősen és idejében figyelmeztessenek erre, akkor, amikor a jelölések folyamatban vannak hogv ne kerüljön sor ismét mellőzésre. Mert utólag azután sokkal nehezebb korrigálni a hibákat, egyszerűbb megoldani a maguk idejében.

Ennyit elvtársak bevezetőként, azzal a megnyugtatással, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának új vezetősége törekedni fog ezeknek a nyílt és régóta vitás kérdéseknek a teljes megoldására. Törekedni fog a magyar nemzeti kisebbség e- gyenjogúságának — rendkívül rövid időn belül történő megoldására.

Örömünkre szolgál majd, ha nemzeteink, a szlovák nép és a magyar nemzetiség, a mi magyar polgártársaink között megoldjuk a problémákat, s a dolgok rendezésének időszaka következik. Örülni fogunk, ha a régi vitás kérdések mögöttünk lesznek, s a közös problémák megoldása kerül előtérbe. Nagyon kérem ebben a törekvésben legyenek segítségünkre, s a megértés útját egyengessék. Köszönöm önöknek ezt i segítséget!

SÜRGŐSEN MEGOLDJUK A NEMZETISÉGI KÉRDÉST