Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-09-17 / 36. szám
NYOLCADIK ÉS KILENCEDIK KÉP A parasztok tábora. Moraj, kiáltások a sötétben ELSŐ JELENET Götz, Nastv. Kari, a parasztok HANGOK: Pfúj. pfúj, pfűj! GÖTZ HANGJA (elnyomja a zajongást) Mindnyájan elpusztultok!! HANGOK Halál rá! Halál rá! (Világosság. Erdei tisztás. Éjszaka van. Botos, vasvillás parasztok. Néhányuknak kardja is van. Mások fáklyát tartanak. 'Götz és Nasty kiugró sziklán a tömeg felett) Pfúj, pfúj, pfúj! GÖTZ Szerencsétlenek, még annyi bátorságtok sincs, hogy szembenézzetek az igazsággal? EGY HANG Az az igazság, hogy áruló vagy. GÖTZ Az igazság, testvéreim, a napnál is fényesebb igazság, hogv nem tudtok verekedni. Hatalmas, Herkules-termetű paraszt lép e- Jöre VASGYÜRÖ Hogy én nem tudok verekedni? (A tömeg felnevet) Hé. legények, azt mondják, nem tudok verekedni! Szarvánál ragadom meg a bikát, és kitekerem a nyakát. Götz leugrik a földre, és a legényhez lép GÖTZ így hát, bátyám, te háromszor olyan e- rős lennél, mint én? VASGYÜRÖ Én, öcskös? (Ügy hátba taszítja, hogy öt lépést lendül vissza) GÖTZ Kitűnő! (Az egyik paraszthoz) Adsza 'ezt a botot. (A Vasgyúróhoz) Te meg fogd é- mezí. Vigyázz! Rajta! Szúrj, vágj, csapj, döfj! (Elhárítja a csapásait) Látod? Látod? Látod? Mit érsz az erőddel ? Csapásaidtól csak a kísértetek nyögnek, csak a szél vérzik. (Verekednék) Most pedig, testvérem, bocsáss meg nekem: egy icipicikét agyonütlek. Közös ja- vunkra teszem. így ni! (Leüti) Édes Jézusom, bocsáss meg! (A paraszt összerogy) Na, meg-' győződtétek: ő volt a legerősebb, s én még csak nem is vagyok igazán ügyes. (Kis szünet’. A parasztok megdöbbenten hallgatnak. Götz kis ideig élvezi a győzelmét, majd folytat iá) Akarjátok tudni, miért nem féltek a haláltól ?' Ki-ki azt hiszi köztiletek, hogy a másikra sújt lé. (Kis szünet) Én azonban, íme, az Aivaúristenhez fohászkodom, s azt mondom neki: Istenem, ha azt’ akarod, hogy segítsek ezeken az embereken, add tudtomra valamilyen jellel, kik fognak elhullani a háborúban. (Hirtelen ijedtséget színlel) Hű! Nahát! Mit látok! Jaj. testvéreim, mi lesz veletek? I- szonvű_látvány! Nahát, szépén elintéznek bén- netekéí! EGY PARASZT (izgatottan) Ml az? Mit látsz?'... GÖTZ Azt, hogy Isten megolvasztja a húsotok, mint a pecsétviaszf: csak a csontotokat látom. Drága Szűzanyám! Mennyi csontváz! EGY PARASZT Szerinted mit jelent ez? GÖTZ Isten nem akar lázadást, és megmutatja nekem, kik hagyják ott a fogukat. PARASZT Például ki? GÖTZ Hogy ki? (Rámutat az üjjával — rettentő hangon) Te! (Csend) És te! Még te! Meg te! Micsoda haláltánc! EGY PARASZT (megrendültén, de még kétkedve) De mi bizonyltja, hogy csakugyan próféta vagy. GÖTZ Hitetlenek, ha bizonyítékra áhítoztok, nézzétek a vérem. (Felemeli a kezét. Csend. Nastyhoz) Nyertem. NASTY (a foga közt) Még nem. (Kari lép ö- da) őrá vigyázz, ő a legszívósabb. KARL ö, testvéreim, miivén hiszékenyek vagytok, mikor tanultok már meg kételkedni? Olyannyira szelídek és nyájasak vagytok, hogy még gyűlölni sem tudtok! Például most is, e- lég nektek annyi, hogy valaki az Ür nyelvével szóljon hozzátok, s máris fejet hajttok. Dé hát miért? Mert egy kis vérfolí van a kezén? Az is valami! Ha egypár csepp vér élég, hogy meggyőződjetek, akkor nesztek, itt a vér. (A levegőbe emeli a vérző kezét) GÖTZ Ki vagv te? KARL Próféta, mint té. GÖTZ A gyűlölet prófétája. KARL Ez a szeretethez vezető egyetlen út, GÖTZ De most látom csak. Kari vagy — a szolgám. KARL Szolgálatodra. GÖTZ Szolga mint próféta! Hát nem kacag- nivaló? KARL Generális mint próféta: éppolyan kacag- nivaló. GÖTZ (lejön a lépcsőn) Mutasd csak a kezed? (Kifordítja Kari tenyerét) Meghiszem azt! Ez az ember vérrel töltött hólyagot dugott a kabátujjába. . KARL Mutasd csak a tiédet! (Megvizsgálja) Ez ez ember régi' sebeit kaparja körmével, hoQv néhány csepp qennyet sajtoljon ki. Rajta. testvéreim, tegyetek próbát! Döntsétek el, ki a próféta. HANGOK Ügy van! Ügy van! KARL Ezt utánam tudod csinálni? (Kivirágzik keze alatt a pálca) Hát ezt? (Nyulat húz ki a kalapjából) És ezt? (Füstfelhőt fúj maga köré) Nosza, elő a tudományoddal! GÖTZ Ez csak amolyan szemfényvesztés, a- mit ezerszer láttam a vásárban. Én nem vagyok csepűrágó. EGY PARASZT Amit a csepűrágó megtesz, azt a prófétánk miért ne tudná megtenni? GÖTZ Nem kelek csodaversenyre az inasommal. Testvéreim, én generális voltam, mielőtt’ próféta lettem. Háborúról van szó: ha nem hisztek a prófétának, bízzatok a katonában KARL Majd akkor bíztok a generálisban, ha a generális bebizonyítja, hogy nem áruló. GÖTZ Hálátlan! Azért osztottam szét a jószágaimat. mert szeretlek téged és testvéreid. KARL Szóval széretetből’i GÖTZ Igen, Pedig té gyűlölsz! KARL Té pedig szeretsz, ugye? GÖTZ Igen, testvérem, szeretlek. KARL (diadalmasan) Elszólta magát, testvéreim. Hazudik! Vessetek éov pillantást a pofámra. és mondjátok meg. hogyan lehet engem szeretni. És ti, atyafiak, ahányan csak vagytok, hát azt hiszitek, hogy szeretetre méltók vagytok? GÖTZ Te hülye! Ha nem szeretném őket, miért adtam volna nekik a birtokaim? KARL Hát igen! Miért is? Ez a nagy kérdés. (Hirtelen) Istenem, Istenem, a test és a szív minden titkának tudója, segíts! Kölcsönadom néked a testem és a nvelvem: mondd meg né- künk, miért adta oda ez a fattyú Götz a földjét? (Szörnyű kiáltásokat hallat) PARASZTOK Megjelent az Isten Isten szól általa Letérdepelnek GÖTZ Isten! Még csak ez hiányzott! KARL (becsukja a szemét, s olyan furcsa hangon szól, amely mintha nem is az övé lenne) Hé! Hej! Föld! Jean-Paul Sartre AZ ÖRDÖG ÉS A JÓISTEN PARASZTOK Hé! Héj! KARL (mint fent) Isten szól hozzátok!? emberek, látlak benneteket. PARASZTOK Légy irgalmas hozzánk. KARL (mint feni) Götz itt van? EGY PARASZT Igén, Uram, a jobbodon, égy kissé mögötted. KARL (mint fent) Götz, Götz! Miért adtad nékik a földedet?! Felelj! GÖTZ Kihez van szerencsém?’ KARL (mint fent) Vagyok, aki vagyok. GÖTZ Nos hát. ha az vagy, aki vagy, és tudod, amit tudsz, akkor azt is tudnod kell, miért tettem, amit tettem. PARASZTOK (fenyegetően) Pfúj, pfúj! Felelj! Felelj! GÖTZ Nektek felelek, testvéreim. Nektek, dt nem neki! Azért adtam oda a földem, hogy minden ember egyenlő legyen. Kari nevet PARASZTOK Kacag az Isten! Kacag az Isten! Nastv lejön a lépcsőn, és Götz mögé áll KARL (mint fent) Hazudsz, Götz! Hazudsz a te Istenednek. Ti pedig, fiaim, ide figyeljetek! Bármit tesz is egv földesűr, véletek sosem lesz egyenlő. Ezért kérem hát, öljétek meg valamennyit. Ez itt néktek adta a földjét. Tán ti néki tudnátok adni a földetek? ö választhatott’, hogy adja vagy megtartja. De ti visszautasíthatnátok-é? Aki csókot ád vagy ütést. Annak adjatok csókot vagy ütést. Annak azonban, aki úgy ád néktek. hogy ti néki nem adhattok semmit. Adjátok szivetek minden gyűlöletét. Mert ti rabok voltatok és ő leigázott titeket. Mert ti meg voltatok alázva és ő még jobban megaláz ‘benneteket! Reggeli ajándék, bánat! Déli ajándék, gond! Estéli ajándék, kétségbiesés! GÖTZ Ö, a szép szentbészéd! Ki adta nektek az életét és a világosságot? Isten: az adás a új ifjúság 5 törvénye, bármit Is tegyen, adnia kell. És ti ugyan mit tudtok neki nyújtani, ti, kik nem vagytok más, mint por és hamu. Semmit! Következtetésképp Istent kell gyűlölnötök! PARASZT Isten, az más. GÖTZ Miért teremtett benneteket a saját képére? Ha Isten csupa nagylelkűség és szeretet, teremtménye, az ember, miért nem csupa szeretet és nagylelkűség? Testvéreim, esedezve kérlek benneteket: fogadjátok el ajándékaim és barátságom! Ö, nem, nem remélek tőletek hálát, egyszerűen csak azt szeretném, ha nem vetnétek el szeretetemet, mint valami vétket, és nem hánynátok a szememre ajándékaimat, mint valami bűnt. EGY PARASZT Tőlem beszélhetsz! Én nem szeretem az alamizsnát! KARL (újra a természetes hangján, a koldusra mutatva) Látjátok, ő megértette. A föld a tiétek: aki azt állítja, hogy néktek adja, becsap benneteket, mert olyasmit ád, ami nem az övé. Vegyétek el! Foglaljátok el, és öljetek, ha emberek akartok lenni. Csak az erőszaknak van nevelő hatása. GÖTZ Testvéreim, nincs más, mint a gyűlölet? Az én szeretetem... KARL A te szereteted az ördög szüleményé, amihez hozzáér, elrohasztja. Jaj, legények, ha látnátok az altweileri embereket: három rövid hónap leforgása alatt sikerült heréit puhányok- ká tennie őket. Olyan nagyon fog szeretni benneteket, hogy mindnyájatok bögyörőjét levágja és füfyülőt akaszt a helyébe. Ne hagyjátok magatokat: csak barmok voltatok, s a gyűlölet emberré tett, ha megfosztanak tőle, ismét négykézláb fogtok csúszni-mászni, és visszazuhantok az állat néma boldogtalanságába. GÖTZ Nasty, segíts! NASTY (Karira mutatva) A kérdés eldőlt. Isten vele van. GÖTZ (megdöbbenten) Nasty! PARASZTOK Eredj innét! Pokolra véled! GÖTZ (megdühödten) Elmegyek, ne féljetek, csak rohanjatok a vesztetekbe! Ha megdögöltök, én táncra perdülök. Jaj, be rútak vagytok! Csúszó-mászó féregnépség. Köszönöm Istennek, hogy megmutatta nekem a lelketek. Most már tudom, hogy tévedtem. Az az igazság, ha a nemesuraké a föld, mert az ő lelkűk büszke. Igazságos, hogv négykézláb mász- szatok, bugrisok, hiszen csak sertésállatok vagytok. PARASZTOK (néki aakmak rontani) Halál rá, halál rá! GÖTZ (elragad égy kardot az egyik paraszttól) Fogjatok meg, ha tudtok! NASTY (felemeli a kezét)*Elég! '(Teljés csend) Ez az ember bízott a szavatokban. Tanuljátok meg állni a szavatok, még az ellenséggel szemben is. A szín lassan kiürül, és visszahull a homályba. Az utolsó fáklya a sziklabércre tűzve ég. Nasty most fogja és elindul NASTY Eredj innét, Götz, eredj, dé tüstént. GÖTZ Nasty, Nasty, miért hagytál el? szakád hálóját, és fölibük magasítasz. (Remegve kiáltja) Istenem, Istenem! Ez hát a te akaratod? Nem áhítottam már ezt az em- bergyűlöletet, ezt az önmegvetést, amikor rossz voltam? Hogyan különböztessem meg a Jó magányát a Rossz magányától? (Lassan virrad) Felkél a nap, legyőztem az éjszakádat. Légy áldott’ fényességedért: most már tisztán látok. (Hátrafordul és megpillantja a lerombolt’ Altweilert, Hilda egv rakás kövön és törmeléken ül, fejét kezébe temetve. Götz felkiált) Hah! HARMADIK JELENET Götz, Hilda HILDA ’(féléméi! a fejét és ránéz) Végre! GÖTZ Hol vannak a többiek? Meghaltak?/Miért nem akartak verekedni? HILDA Igen. GÖTZ Add vissza az éjszakám! Rejtsd él előlem az embereket (Csend) Hogyan történt? HILDA Fegyveres parasztok jöttek Walshelm- ből, kérték, csatlakozzunk hozzájuk, de ml nem tettük. GÖTZ Erre ők felgyújtották a falut. Pompás! (Felkacag) S ti miért nem pusztultál a többivel?' HILDA Sajnálod? GÖTZ Meghiszem azt! Ha senki sem éli túl, ö- lvan egyszerű lenne. HILDA Én is sajnálom. ’(Csend) Bezártak bennünket egv házba és felgyújtották. Jől tették. GÖTZ Igén, jől tették, nagyon jól. HILDA A végén kinyílt égy ablak, és én kiugrottam. A halál nem izgatott, de viszont akartalak látni. GÖTZ Minek? Viszontláthattál volna a mennyben. HILDA Ném megyünk a mennybe, Götz, Dé még ha mennénk is, ném lenne szemünk látni, kezünk érinteni ’egymást. Odafönn mindenki csak az Istennel törődik. (Hozzáér Göíz- höz) Itt vagy: egy kis nyomorult, nyütt, kérges hús. égy élét — egv nyomorult élet. És én ezt a húst. ezt az életet szeretem. Szeretni csak a földön és Isten ellen lehet. GÖTZ De én csak az Istent szeretem, és nem vagyok többé a földön. HILDA Akkor hát nem szeretsz? GÖTZ Nem. És té sem engem, Hilda, té sem szeretsz. Amit te szerelemnek hiszel — gyűlölet. HILDA És miért gyűlölnélek? GÖTZ Mert’ azt hiszed, megöltem a Öéidét. HILDA De hisz én öltem még őket. , GÖTZ Te? HILDA Én mondtam nemét. Jobban szerettem őket holtnak, mint gyilkosnak, ö, Götz! Mi jo- aon döntöttem helyettük! GÖTZ Ugyan, tégy úgy, mint én. Mosd a kezed mindettől a vértől. Semmik vagyunk, nincs hatalmunk semmi felett. Az ember csak álmodja, hogy cselekszik, holott az Isten vezérli. NASTY Mert kudarcot vallottál. GÖTZ Nasty, ezek olyanok, mint az ordasok. Hogyan maradhatsz velük? NASTY Minden földi szeretet bennük lakozik. GÖTZ Bennük? Ha egyetlen szeretetcsillámoí találtál ebben a sok szemétben, akkor jó szemed van. Én nem láttam semmit. NASTY Igazad van. Götz: te nem láttál semmit. (EL) Éjszaka. Távolodó moraj, messziről égy nő kiált, majd kissé megvilágosodik Götz a- lakja Második jelenei Götz egyedül GÖTZ Megdögöltök, kutyák! Ezt örökre meg- keserülitek! Segítség, gonoszságom: gyere, könnylts rajtam! (Kis szünet) Csak tréfálok. A Jó kiöblítette a lelkem: egyetlen csepp méreg sem maradt benne. Nagyszerű: rajta, kerekedjünk fel a Jó felé. Induljunk Altweiler irányába? vagy felakasztanak, vagy a Jót mívelem. Várnak a gyermekeim, a kappanjaim, heréit baromfiangyalaim: ők majd ünnepelnek. Teremtő Isten, hogy untatnak! Hiszen én ezeket szeretem, az ordasokat. (Megindul) Nos hát, Uram, gyerünk, vezess a sötét éjszakában, ha már egyszer ki kell tartanom a kudarc ellenére is, legyen minden kudarc jeladás, minden baj esély, minden kegyetlenség kegy: hadd forgassam szerencsésen a balsors szerszámait. Uram, hiszen, akarom hinni: csak azért engedted meg, hogy kiebrudaljanak a világból, mert egyedül magadnak tartogatsz. Most aztán. Istenem, megint szemtől szembe állunk, mint a régi szép időkben, amikor még a Rosszat míveltem. Jaj, sohasem kellett volna törődnöm az emberekkel: zavarnak. At kell gázolnom az emberdudván, hogy eljussak hozzád. Megyek hozzád. Uram, megyek, éjednek éjjelén menetelek: add a kezed. Mondd: ugye, te vagv az éjszaka? Az éjszaka, amikor csak a szivettépő Semmi virraszt. Mert te vagy az, aki jelen van az egyetemes Semmiben, te vagy az. akit akkor hallunk, amikor minden csne- des, akkor látunk, amikor semmit sem látunk. ősi sötétség, lét előtt volt nagy éjszaka. nem-tudás éjszakája, kegyvesztettség és boldogtalanság éjszakája, takarj el, fald fel ocsmánv testem, lopakodj be lelkem és önmagam közé, mardoss! A nyomort, a szégyent, a megvetés magányát’ akarom, mert az ember arra termett, hogy tönkretegye magamagában az embert, s mint a felgerjedf némber, nyissa meg ölét az éjszaka nagy, sötét testének. Mindaddig, amíg mindenbe bele nem kóstolok, semmihez sem étvágyam. Amíg nem lesz min dén nem leszek, nem leszek az égvilágon sem mi. Mindaddig, amíg minden ném leszek, nem leszek az égvilágon semmi. Mindenkinél alább süllyedek^ ie pedig, Uram, kiveted rám HILDA „Nem. Götz, nem. Ha én nem vagyok, még mindig élnének. GÖTZ Jó, nem bánom, talán te vagy az oka. De én nem tehetek róla, HILDA „Együtt döntöttünk, és együtt viseljük a következményeket." Emlékezz csak. GÖTZ Nem vagyunk együtt. Látni akartál?] Nos hát, nézz rám, érints még. Jó: most aztán eredj, én soha életemben nem nézek senkire. Nem lesz szemem csak a földnek meg a kőnek. (Kis szünet) Kérdést intéztem hozzád. Istenem, te pedig válaszoltál. Áldott légyen a neved, amiért feltártad előttem az emberek gonoszságát. Bűneiteket’ saját testemben büntetem. Éhség, fagy és ostor által kínozom öntésiem: lassú tűzön, égészen lassú tűzön pörkölöm magam. Az én népem volt az: egészen kicsi nép, ^egyetlen falu, szinté csak ’egyetlen család. Alattvalóim holtak, én pedig, az ’eleven, meghalok a világ számára, és maradék életem a halálon való töprengéssel töltöm. (Hildához) Dé te még itt vagy. Eredj innen. Eredj, keresd másutt a nyomort és az életet. HILDA TS vagy a legnyomorultabb: így háí melletted a helyem. Itt maradok. lem v ábbj| *j-ü
