Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-17 / 36. szám

A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK IAPJA FOTO HELEXA • MISZ-program • V. J. magángazdálkodó magán- állapota és magánvélemé­nye • Ki mint vet • Er­kölcs és politika • Szép versek • A katona és a to­ronyóra • Igaz történet • Csúzli • J. P. Sartre: Az ördög és a jóisten • Le­számolás — vadnyugati regény • Aki „aranyka­nállal a szájában“ szüle­tett • A táncdalfesztivál énekesei • Masopust: I- lyen volt Pluskal • ősze- leji levelek • Hát ez a hi­dak sorsa? • TV-műsor • Keresztrejtvény • Di­vat • Kezdő háziasszo­nyoknak • Veronika vála­szol • E heti számunkban I U.: > MegletenlR mln3en Redden * Ki­adja a Smena a CSISZ Szlovákiái Központi BízóttsSQínak kladdvslla- lata fli Szerkesztőséé és admi­nisztráció: Bratislava. Praisks 9. Tel.: 485-41-45 Posfaflök 50 © Főszerkesztő: SZAKF JÖZSEF fő- I szerkesztőhelyettes: STRASSER GYÖRGY, kultúra: TÖTH El FMfR. kűl- és belpolitika: SÁRKÁNY AR. I PAD, riporterek: MICHAt MARTA, IzACSEK ERZSÉBET, keletszlovéklal I szerkesztő és sportrovatvezető: BATTA GYÖRGY, grarlkal szer­kesztő: GYURAK ÉVA. Nyomta I Zépadoalovenské tlaílame 01 0 Előfizetési díj egész évre 52.— Kőa, fél évre 28.— Kis, negyedév- I re 13.— Kis 0 Terlesztl a Posta ■ Hlrlapszolgélata. előfizetni minden I postán lehet 0 Kéziratokat nem főrzOnk meg éa nem adunk vissza • A lapot külföld szémíra s PNS JOstredné axpedlda, Bratislava, twaldovo nAmestle S. 48 — út- lehet megrendelni. SÜRGŐSEN MEGOLDJUK NEMZETISÉ KÉRDÉST Dr. GUSTÄV HUSÄK ELVTÄRSNAK AZ SZLKP KB ELSŐ TITKÁRÁNAK FELSZÓLALÁSA A CSEMADOK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÜLÉSÉN: A Csemadok Központi Bizottságának ülésén, szép-* tember 8-án, beszédet mondott dr. Gustáv Husák elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának első tit­kára. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Husák elvtárs beszédét. TISZTELT ELVTÄRSAK! Elnézésüket kérem, hogy nem szólhatok önökhöz magyarul. Fiatal éveimben nem volt lehetőségem megtanulni magyarul, később mint diák akartam tanulni, de nem jutottam hozzá. Végül a Pankrácon engedélyeztek nekem fél évre egy magyar tankönyvet. Olvasni kissé megtanultam, de a beszédem nem felelne meg az igényeknek, és sértené az önök anyanyelve iránti szeretetüket. KÖSZÖNETÉT MONDOK MAGYAR POLGÁRTÁRSAIMNAK Amikor a mai ülésre való meghíváson gondolkodtam, eszem­be jutottak az első köztársaság, a München előtti évek, ami­kor szlovák és a .magyar kommunisták közösen harcoltak a München előtti köztársaság demokratikus vívmányainak meg­őrzéséért, a szlovák és a magyar dolgozó nép helyzetének megjavításáért. Ezekben az években a kommunista pártban a szlovák, a magyar és a többi dolgozó együttműködése rend­kívül intenzív, elvtársi és baráti volt. A körülmények vélet­len összjátéka folytán, amellyel nem számoltam, az ülés kez­detén találkoztam az önök vezetőivel; s köztük volt Poszpis elvtárs is Tornöcról, aki 30 évvel ezelőtt azon az összejöve­telen elnökölt, amelyen én is felléptem. így a 38-as évekre és az azt megelőző esztendőkre való visszaemlékezésnek ez a szimbolikája a véletlen össziátéka folytán szintén szá­mításba jön. Ez év kezdetén, a demokratizációs folyamatra való áttérés számos alapvető kérdés rendezésének szükségességét vetette fel az országban. Ezek az alapvető kérdések lakosságunk min­den rétegét, osztályát, nemzetét és nemzeti kisebbségét érintik. Azok a problémák, amelyeket Dobos elvtárs a beve­zetőben érintett, megtalálhatók pártunk akcióprogramjában, és szeretnénk ezeket fokozatosan, egymás után becsületesen megoldani, (az állami kérdések rendezéséről és a politikai reprezentációs kérdésekről van szó. — szerk. megj.) Kezdve a gazdasági kérdésekkel, a gazdasági reform problémáival, egész társadalmunk demokratizálódásával egészen a többi kulturális, politikai és szociális kérdésig, beleértve az együtt­élését, nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatainak kérdé­sét is. Igaz, ezen a januárt követő utunkon, melyet polgá­raink szabadabb, demokratikusabb életére való őszinte törek­vése jellemez és amely ragyogó pontja kommunista pártunk és az összes progresszív erők azon törekvésének, hogy meg­szabaduljunk az ötvenes évek, a kultusz éveinek és törvény-“ telenségeinek túlkapásaitól és hibáitól, adódtak kilengések, hiányosságok es hibák is. Ezen problémák megoldásának ke­resése közben jöttek az augusztusi események, az öt szövet-1 séges állam hadseregeinek bevonulása országunkba. A ké­sőbbiek folyamán bizonyára gyakran vissza fogunk térni majd ezekhez a kérdésekhez, hol követtünk el hibát, mikor nem értékeltük kellőképpen a nemzetközi tényezők jelentőségét, a szomszédos nagy és kis államokkal való kapcsolatok fon­tosságát, amikor talán mi sem kerestük eléggé a kapcsola­tokat és a megértést, vagy amikor lehetővé tettük, vagy legalábbis toleráltuk, hogy a szocialista-ellenes erők zavar­ják meg országunk demokratikus fejlődését, új utat kereső szándékunkat. Gondolni fogunk bizonyára arra is, hogy szö­vetségeseinknek, ez a lépése — véleményünk szerint — el­sietett volt. Ezekhez a gondolatokhoz később mindannyiunknak vissza kell térnünk. Most azonban kiutat kell találnunk ebből a helyzetből. Idegen katonák bevonulása egy állam területére, mindig olyan változást jelent, mely sok nehézséget, sok fá.j-“ dalmat hoz magával, kisiklatja az életet a megszokott med­réből, s ily módon az emberek megszokott életének — bele­értve a politikai és polgári életet is —, megzavarását jelenti. Pártunk és államunk vezetősége, a köztársasági elnök kezde-* ményezése alapján kiutat keresett ebből a nehéz helyzetből. Ezt a kiutat a moszkvai tárgyalásokban találta meg: a szovjet állami- és párt képviselőivel való megegyezésben, mely e helyzet megoldását célozza. Ez alkalomból is szeretném hang­súlyozni, hogy egész lakosságunk, vagy legalábbis lakossá­gunk óriási többsége, csehek, szlovákok, magyarok, stb. ezek-“ ben a nehéz napokban nemcsak lojálisán, és becsületesen viseltettek az államhoz és annak politikai vezetéséhez, hanem szilárd hazafiságukról is számot adtak a szó szoros értelmé­ben. Erről a helyről is köszönetét akarok mondani minden magyar polgártársunknak, becsületes, bátor viselkedéséért. Ezekben a válságos augusztusi napokban a különböző ellen­tétek, viszályok és gyakran a kölcsönös nacionalista szenve­délyek megnyilvánulása ellenére mindannyian állampolgárok­hoz méltóan viselkedtek, és elősegítették megteremteni azt a politikai egységet, amely támogatta az állam vezetőit Svo- boda és Cerník elvtárssal az élén valamint a pártvezetést Dubcek elvtárssal az élen. Ez számunkra is fontos elkötele- lezettséget jelent, hogy magyar polgártársaink igényeire na­gyobb következetességgel tekintsünk, sokkal gyorsabban való­sítsuk meg a nemzeti, illetve nemzetiségi politika terén kö­veteléseiket éppúgy, mint kulturális és gazdasági vonatko­zásban. (Folytatás a 7. oldalon.) Hajdanában a férfiak nemzetük be­csületéért és jólétéért életüket áldozták. Mi ugyanezért a célért élni és dolgozni fogunk. Karel Havlícek Borovsky

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents