Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-08-19 / 34. szám

MOYZES ILONA Száműzöttek Hasonló, csak valamivel ele­gánsabb millióben, mint a kar- vinai Kahanec, de ugyanabban a beosztásban találjuk Hank Jó­zsefet és feleségét, a havírovi Ifjak Kávéházában. A két Jó­zsef barátsága a jáchymovi bá­nyától a mai napig tart. A harc­téren, börtönben, kórházban, bányamélyben kötött barátságok időtállóak. — Sok viszontagság után tiz év elótt itt kötöttem ki Havi- fovban. s minden valószínűség szerint egyhamar nem költö­zöm haza Gömörországba sem, pedig öreg édesanyánk vár, s a Bucsony alja is. Valahogy úgy állok szülőföldem és az ostravai szénmedence között, mint Preislnger barátom: hazátlanul. Itt legalább a kenyerünk, a la­kásunk, békességünk megvan. Otthon nem lenne meg. Elvisel­hetőbb idegenben idegennek lennem, mint idegennek otthon. Ezért maradok. — Különben az itteni ma­gyar lapok minden valamire va­ló cikkét olvasom. Pontosan tá­jékozott vagyok Szlovákia és a Szlovákiában élő magyarok sorsáról. Kissé furcsa érzés, a- mikor arra kell gondolnom, hogv itt olyan a csend, mintha legalábbis Svájcban vagy Svéd­országban élnénk. Egyetlen hang, semmiféle változás. A cseh, morva, szlovák, magyar kérdések, problémák csak nyomdafesték útján jutnak el hozzánk. Mintha szélvédett, sziklatömbökkel határolt öböl­ben múlnának napjaink, ahová vihar, szél, fagy nem kaphat belépési engedélyt, mert ez az öböl lakóinak megfogalmazott törvényei ellen lenne. Az anyák ebédjeiket főzik, az asszonyok férjükkel versenyt futnak mű­szakjukra, a bányász a nagy ká­nikula ellenére is beül a felvo­nóba, hogy a föld mélyében be­szívhassa a szén fekete porát, amely elkerülhetetlenül szilikó­zist okoz, ha meg nem perme­tezi óránként a szenet; a ma­gyar trafi kosnő ugyanúgy cse­veg morva szomszédjával, mint azelőtt, s a lengyel fiú szerel­mes szavalt ugyanúgy suttogja bele esténként Margitka, a magyar kislány fülébe, mint ja­nuár havában és a magyar Ha- baráné cseh szomszédjai annak egyetlen jajszavára felajánlot­ták pincéjüket és varrógépjü­ket, mert az övé elromlott. S mi több, a tizenharmadik kerü­let FuCík utcájának 777 száma alatt a cseh Pepik, a magyar Jóska és a szlovák Jozef ugyan olyan jó haverok most is, mint a megújhodási folyamat előtt, s minden valószínűség szerint József napját a jövőben is e gyüttesen ünneplik, mint eddig Legfeljebb saját bőrén ta paszta! az ember egy kis váltó zásfélét. Jómagam elmondha tóm, hogy jobbra fordult a so rotn, s ezt a demokráciánál köszönhetem. El voltam ftélv kát esztendőre, feltételesen. Ez elég volt ahhoz, hogy elveszi' sem állásomat vendéglátó ü zeniünknél. Most rehabilitáltak Már másodszor kaptam htvata los értesítést. ,Az első értesí tésse! egyidejűleg felkínálták elvesztett állásomat. Ez hárot > hónappal ezelőtt történt. Mi tagadás, nem vettem éppen tossznéven. Ugyanis az össze- bűnöm az volt hogy annaktdo lén én is bent ültem abban a kocsiban, amelyet főnököm It­tas állapotban vezetett, össze törte a kocsit. Öt tizenkét esz tendei börtönre ítélték. Engem kettőre, feltételesen. Persze, a II. zért megadtam erkölcsi árát. Mert, amikor a nép megtudta, hogy feltételesen bár, de el­ítéltek, útjára engedte fantá­ziáját. Találgatások célpontjává váltam. Senkinek nem magya­ráztam. nem volt mit magya­ráznom. Az ilyesmi mindenkivel megtörténhetik. Az értesülések általában csalnak, különösen, ha a közösség ítél meg egyéni eseteket, méghozzá távolról és téves találgatások alapján. Há­rom hónapja teljesítek szolgá­latot az Ifjak Kávéházában. Mi­előtt beléptem, államvizsgát kellett tennem magyarból. A főiskola előadója nem sokat te­ketóriázott velem. — Hisz ma­ga jobban tud magyarul — mondá — mint én. — Ezzel el is voltam intézve. Megvan az államvizsgám magyarból. Na­gyon jót mulattam rajta, mert hiszen magyarul érettségiztem. De, hogy visszakanyarodjam e- lőbbi témánkhoz... — Ha megengedi... Hisz po­litikai szellemünk újjászületé­sében? S ha hisz, miért hisz? — Hiszek. Nagyon is hiszek. Elsősorban azért, mert Alexan­der Dubíekben hiszek, aki úgy jött, mint a napkirály. Erős ke­zű, megfontolt embernek tar­tom. Tisztelem és lelkesedem érte, mint hazánk valamennyi embere. Alexander Dubéek tisz­ta víz. Ezt érzi minden tiszta szándékú ember nemzetiségre való tekintet nélkül. Ha sike­rül kiharcolnunk nekünk, ma­gyaroknak is jogainkat, akkor mégis csak neki köszönhetjük elsősorban új életünket, mert úgy jött, mint a hajnali szél. amely felfrissíti az utcák pál­lott levegőjét. Barbár kézzel nyúltunk Lenin tanához. Meg- bocsájthatő-e, hogy szocialista államunk legnagyobb hiánya a humanizmus volt? Biztos va­gyok benne, hogy amíg Alexan­der Duböek él, addig a humá­num körül nem lesz baj. Bár lenne sok DubCekünk. Ebben a pillanatban azokról a bizonyos sárból készült oszlopokról sze­retnék beszélni, amelyeket Prei- singer barátom emlegetett. Mert: „Nemcsak a sziklák szab­ják meg az élet folyásának i- rányát és módját, hanem az apró kavicsok, meg a homok.“ Ezt nem én mondom, ezt Tra- ven mondja. De nemcsak ő, és nemcsak Preislnger barátom, hanem Dubcek elvtárs volt az első, aki azt mondta, hogy nem elégséges, ha a kormányt é- pftjük újjá: „Kis járásban, nagy járásban, kis hivatalban, nagy hivatalban, kis üzemben, nagy üzemben fontos, hogy ki le­gyenek cserélve a vezető funk­ciókban lévők, mert nem fér kétség ahhoz, hogy elveikkel és munkájukkal hozzájárultak szocialista államunk vezetésé­nek. lenini szellemének defor- málásához. Mindannyian tuda­téban vagyunk annak, hogy nincs visszaút. Elindultunk, nem változtathatjuk meg irá­nyunkat. Föl kell építenünk, a- mit leromboltak vezető funk­cionáriusaink. Természetesen, ez sem vonatkozik mindegyik­re, mert mindenütt vannak ki­vételek, de egy bizonyos, hogy enélkül elképzelhetetlen a hi­bák helyreállítása. Hisz a szó­ban lévők a régi szellem el­használt levegőjét lélegzik ki. Örömmel és lelkesedéssel fo­gadtuk Dobos Lászlót, a Cse- madok elnökét, és külön kö­szöntjük mi, havirovi magya­rok. Dobos Lászlóról körülbelül azt mondhatom, mint országos viszonylatban Dubíek elvtárs­ról: tiszta víz. Hisszük, hogy ügyünket jól elvezeti. Jobb, be­csületesebb kezekbe nem kerül­hetett a szlovákiai magyarok sorsa, kultúrája. Most talán vég­re arra is alkalom nyílik, hogy a MATESZ egy szép napon el­látogat hozzánk is. Hisz ez ré­gi álmunk... Véget ért minden idők legnagyobb méretű ifjúsági találko^ zőja. A 20 000 résztvevő hazavitte a rengeteg élményt és a vendéglátók azt latolgatják, megérte-e vagy sem. Azok számára, akik résztvettek a szófiai VIT-en, a száma­dáskor nem éppen ez a két szó a legkifejezőbb. Kezdjük ta­lán kérdéssel a kiértékelést. Mit vártunk a IX. Világlfjűsági Találkozótól? A feleletet leegyszerűsíthetem arra a három szóra, amely tulajdonképpen a fesztivál központi jelszava volt: béke, barátság, szolidaritás. Hangsúlyozom, nagy általá­nosságban ezt vártuk a fesztiváltól. MIT KAPTUNK? A csehszlovák reprezentációs műsor előadására, nagy megle­petésünkre, rendelkezésünkre bocsátották a szófiai Nemzeti Színházat. A programból: Lúcnica, szlovák népi zene és tánc- együttes, Juventus beat-^zenekar, Karel Cernocb és Pavel No-' vák szólistákkal, a prostéjovi katona fiivószenekar, Milan Slá-> dek pantomim együttese, valamint a prágai Fekete Szníház. Még nem értesültem arról, közvetítette-e a Csehszlovák Te-- levfzió a műsort, mégis azt hiszem, "felesleges lenne szuper- latívuszokat használnom az értékeléskor, mert mindnyájan iól ismerjük a műsor szereplőinek teljesítményét. Valószínűt­len, hogy Csehszlovákiában látták a műsort, ugyanis Milan Siádek fellépése alatt egy hang — amelynek tulajdonosa al­kalmasint olyan nemzetiségű volt, mint a megjegyzés — úgy találta, hoqy „eto nye isszkusztvo“. A megjegyzés természe­tesen nem világhírű mímünk kifejező eszközeivel történt, úgyhogy azt az egész színház hallotta. Az értékelés hallatán az addig szorgosan dolgozó két bolgár operatőr abbahagyta a közvetítést. Milan Sládekot viszont kétszer visszatapsolta a közönség. Ismerik őt a Szovjetunióban is. Többek között. Két évvel ezelőtt, amikor Marcel Marceu, a maga nemében a vi­lágon egyedülálló párizsi mim, Pozsonyban látta Milan Sláde­kot, megjegyezte: legnagyobb konkurrensem. Ezzel kommen­tálom a provokáló megjegyzést, amelynek sem Sládekra, sem a közönségre jottányi hatása sem volt. Legalábbis nem olyan, mint azt néhánvan elképzelték. A felelet Milan Siádek részé­ről: a szerep szerint az ablakban ülő leányt kellett volna ki­gúnyolnia, ő ehelyett arra fordult, ahonnan a hang jött. Másnap olvastam az értékelést a fesztivál sajtóközpontjának orosz nyelvű bullentinjében: „A csehszlovák reprezentációs műsor valóban reprezentációs volt és hatalmas ovációkat vál­tott ki a szófiai közönség körében.“ MAGYARORSZÁG reprezentációs műsora is szép, csaknem giccses stílusú volt. Nem láttam, az érté­kelést magyar kollégáimtól hallottam. Ugyanis 20-25 újságí­róval együtt hiába ostromoltuk a színházat, ahol a pécsi ba­lett, a Rajkó-zenekar, a „Ki mit tud“ győztesei és még sokan mások szórakoztatták a közönséget, bejutni nem tudtunk. Hiá­ba mutattuk akkreditációs igazolvánvunkat. az ajtóban álló kislány egyre-másra azt hajtogatta, őt a brigádvezetője ide állította, és amit ő mond, az szent. Hogyan is magyaráznám meg neki, hogy beengedjen. Persze, a kislány hrigádvezetőié- nek szavainál sokkal nyomosabb ok volt a mögötte álló néhány egyenruhás. NARODNA MILÍCIA Az egyedüli, amelyre nem volt panasz, sem hiány Szófiában. Minden delegátusra jutott belőlük egy-kettő. Megszámlálha­tatlanul sokan voltak azok is. akiknek már nem jutott uni­formis. Brutalitásuk illusztrálására néhány csemege: A már említett színházban történt az eset. Három bolgár fiú felfe­dezett egy nyitott ablakot a földszint folyosóira, amely isten- tudia hová vezetett. Ketten beugrottak, a harmadiknak már nem volt ideje. Egy „narodna milicionár“ azonnal a két fiú után ugrott. Nemsokára az egyiket rugdalva, agyba-főbe verve kidobta, és vagy félóra múiva előkerült a másik is. Őt nem verték. Begyömöszőlték egy autóba és elvitték. Ez persze nem bolgár specialitás. Nálunk is történtek hasonló közbelépések. Más: Két amerikai újságírónak elvették és összetörték film­felvevő gépjét csak azért, mert azok a kínai nagykövetség e- lőtt összegyűlt diákok erőszakos szétoszlatását filmezték. Ar­ra is ráfizetett néhány újságíró, hogy filmezte az amerikai nagykövetség előtt álló hatalmas teherautókat. De nemcsak őket, hanem az épületet védő egyenruhás bácsikat is. Ha vi­szont valahol szükség volt a narodna milícia információira, a világ bármilyen nyelvére is, csak nem-mel intettek. A többi nemzettől eltérően, még azt is fordítva tették. LEGNAGYOBB ÉLMÉNY számomra a kétoldali találkozások voltak, különböző államok fiataljaival Ami a találkozó ideológiai jellegét illeti, miről is lehetett szó? Csehszlovákia jelenlegi kül- és belpolitikai éle­téről. Volt, aki azt sem tudta, ki Dubcek, de állította, nálunk ellenforradalom készül. Ha elfogadták érveinket, ha nem, in­formációkat, tényleges híreket, azt kaptak tőlünk. És azt hi­szem. Csehszlovákia jelenlegi helyzetében ez mindennél fon­tosabb. NEHEZEN INDULT A CSEHSZLOVÄK-MAGYAR TALÄLKOZÖ Robert Harencár majd utána Kárpáti István, a magyar VII- delegáció vezetője, nyitotta meg a baráti beszélgetést, lob- bek között elmondta, hogy sokszori járt Csehszlovákiában, sőt nászúton is a Magas-Tátrában volt. Romantikus szerel­mes lévén egy bükkfába ezt véste: „Találkozunk tíz év múl­va". „Mindketten hiszünk abban, hogy megtaláljuk a fát és vele együtt a szocialista Csehszlovákiát is.“ Kárpáti elvtárs hangsúlyozta, hogy nem Dubcek májusi látogatása után lét­rejött jó kapcsolat és viszony változott meg, hanem Cseh­szlovákia belpolitikai élete, amellyel nem értenek egyet. Részünkről minden vita az információk mélységének és forrásának megállapításával kezdődött. Főleg három kérdés­ben nem értettek egyet velünk magyar barátaink: U demo­kráciánk jellegével, konkréten a szabad sajtó révén létrejött „termékekkel“, 2, Csehszlovákia jelenlegi belpolitikai életében felmerült kérdésekkel, 3. és amelyben nem tudtunk argumen­Csehszfövák — szovjet baráti találkozó. Vendéglátó: A szov-v let delegáció. Az elnökségi asztal mögött inbbről: Ing. Robert Harencár, Valentina Tereskovova, Zbynék Vokroúhlicky, V.- Tazselnyikov, Alexej Leonov. ., új ifjúság 1 Kiküldött munkatársunk ZÁCSEK ERZSEBEJ tudósítása SZÓFIÁBÓL Csehszlovák zászló a „Vietnam, veled vagyunk!“ jelsző alatt lebonyolított manifesztáciőn. tálnl, a Literární listy-ben megjelent Nagy Imrét illető cikk nem éppen objektív állásfoglalásával. Persze, nemcsak politikából állott a fesztivál, hanem kul­túrából és sportbői is: ezek az eddigi VIT-ek egyik fő alko­tó részei voltak. Kultúrdelegációnk vezetője egv sajtóértekez­leten azt a kijelentést tette, hogv ha peches is volt a cseh­szlovák delegáció, tagjai ezt a legkevésbé éreztették bará­taikkal és a közönséggel. Például az ellopott pódium teljesen felborította kultúrdelegációnk koncepcióját. A bolgár előké­szítő bizottság szerint homokban is lehet társasági táncokat bemutatni. A pódium eltűnésére a narodna milícia máig sem adott magyarázatot. Rossz nyelvek azt suttogják, hogy marad­ványait egy külvárosi szemétdombon fedezték fel. Janka Jonásová szopránénekesnő, Janka Spitková hegedű­művésznő. Juventus beat-zenekarunk, a Lúcnica. táncdaléne- keseink, Karel Cernoch és Pavel Novak, valamint a Kuzan- házaspár egy-egy éremmel a markukban tértek vissza Cseh­szlovákiába. Gyöngébben reprezentáltak bennünket sportolóink. Talán az volt a hiba, hogy a versenyzők kiválasztásakor lebecsültük el­lenfeleinket. Vagy túlbecsültük önmagunkat? Srclekesnek ígérkezett a MISS FESTIVAL megválasztása. Ez a Lányok napjának egyik legatraktívabb rendezvénye volt. Reggel a fesztivál minden leány-résztvevője egy virágcsokrot kapott. Megható, gyöngéd gesztus. Este azu­tán a leányok báljára siettünk; ennek keretén belül került sor a Miss Festival megválasztására. Itt már jóval „gyöngédebb“ gesztusokat élvezhettünk. Amikor túljutottunk a háromsoros rendőrkordonon, eqy szardíniásdoboz lakói lettünk, se előre, se hátra nem mozdulhattunk. A 2000 embert befogadó Uni- verziada-teremben körülbelül 7000 ember szorongott. 34 Miss- kandidátusból háromnak láttuk a fejebúbját. A meghívók bál­ra invitáltak bennünket. Tánc helyett azonban csak soknyelvű ■ káromkodás fültanúi voltunk. Nemhogy táncolni, de még csak mozdulni sem lehetett a túlzsúfolt teremben. A MISS termé­szetesen bolgár kislány, Branyimíra Antonova lett, sőt a má­sodik helyezett is a rózsák országából került ki. Románia. Lengyelország. Csehszlovákia — Marcela Grossová, a pilzeni diáklány volt a sorrend. A szépségversenyt a szocialista er­kölcs keretein belül bonyolították le. tehát minden meztelen­ségtől mentesen, ha lehet, inkább nagyestélyi, mint mini. A diákakciókkal kapcsolatban szeretnék megemlíteni egy botrányt, amelv demokratikus állam területén aligha játszód­hatott volna le, nem beszélve a fesztivál központi jelszavai­ról. A szófiai egyetem egyik hallgatótermében diákok a „sza­bad szószék“ keretében a szocializmusról vitatkoztak. K. D. Wolf, a nyugat-berlini SDS baloldali diákszervezet vezető személyisége arról beszélt, hogyan képzelik el ők a szocia­lizmust, milyen irányban szeretnék kormányozni az SDS „ko­csiját“. Vitafelszólalása után bolgár kollégája kért szót, fa­sisztának dedikálta Wolfot és felszólalását a 35-as évek Goe- bels-szerű náci agitációjának nevezte el Amikor a német fiú válaszolni készült, nem engedték őt a pódiumra, sőt testileg bántalmazták, és kénytelen volt elhagyni a termet. Lakásán felfordulást talált: házkutatás minden engedély nélkül. E- gvik újságíró barátjához ment aludni, de oda is követték és elkobozták barátja filmjeit. A csehszlovák diákszövetség til­takozott a bolgár diákszövetségnél ezen diszkrimináció el­len. Minden eredmény nélkül. Wolf kénytelen volt elhagyni Szófiát. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy példáját kövesse a nagyszámú nyugatnémet delegáció is. Ezekkel a fiatalokkal, akik saját költségükön jöttek Szófiá­ba, nehéz lesz találkozni a X. VIT-en. Robert Harencárhoz, a csehszlovák delegáció vezetőjéhez, a napokban néhány távi­rat futott be, amelyben az otthoniak arra kérik, a csehszlo­vák delegáció hagyja el Szófiát. Ezzel vessen véget minden sérelemnek és ignorálásnak. amely a csehszlovák YlT-delegá- ciót érte. A Slovnaft CSISZ-szervezete még hozzátette „Ha lehet, olyan államot javasolj a X. fesztivál színhelyéül, amely a világ minden fiataljának egyenlő demokratikus jogokat biztosít“. A nemzetközi előkészítő bizottságban nagy vita fo­lyik a körül is, megfelel-e a fesztivál jelenlegi koncepciója. Jól értesült körökben hallottam a megjegyzést, hogy a jubi­leumi X. fesztivál megrendezésére nem kerül sor. Legalábbis nem ilyen jelleggel és méretben. Én optimista vagyok és kö­szöntőm a X. Világifjúsági Találkozót, mondjuk Franciaor­szágban vagy Olaszországban. Ha tippem balul üt ki, bocsá­nat, földrajzból sosem voltam kitűnő. •

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents