Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-29 / 31. szám

10 M ifjúság MASOPUST: BOBBY CHARLTON Efcv este, vacsora után csen gett lakásomon a télsfón, „Itt Hubert“ jelentkezett csapatunk orvosa, Dr. Topinka, és érdé késén vibrált a hangja „Pepi- ku, most hívott Vogl a CTK- ból. A Manchester München kör nyékén lezuhant.“ Tartott egy ideig, amíg fölfogtam e mondat értelmét. „Lehetetlen“ — mo tyogtam a telefonba. Pedig lehetséges volt, tragi­kusan lehetséges. A hírekben . már pontosabban közölték az esetet. Á lezuhant gép roncsai- . ban lelték halálukat: a sze- ' itfélyzet két tagja, három funk­cionárius, nyolc újságíró, és a Manchester hét játékosa: Byrne, Bent, Colman, Jones, Pegg, Tay­lor, ,és Whelan, Rémes dolog volt. Nem tudtam elhinni, hi­szen ezeket a srácokat csak a pályán, vagy a meccsek utáni •banketteken tudtam elképzelni. A mindig nyugodt, végtelenül sportszerű Byrne, a mindig csínytevő Taylor, akinek úgy ízlett a tizenkettes pilzeni, hogy az asztal alatt itta, ne­hogy Matt Busby észrevegye; az aprótermetü fedezet, Colman, Whelan, akivel legutóbb csú­nyán összecsaptunk, de este emlékül kicseréltük nyakken­dőinket, Jones, Pegg, Bent, nincsenek többé. ■ - A többiek súlyos sérülések­kel úszták meg a dolgot, Matt Busby és Edwards állapota válságos volt. Busby hosszú he­tek után, végül is legyőzte a halált. Edwards, akit az angol -labdarúgás háború utáni legna­gyobb tehetségének tartottak, - belehalt sérüléseibe. Képtelenség! Tegnap még „vörös ördögök“, félistenek, ma egy halom üszkös hús, hullák, sebesültek. Elképzeltem, ahogy Belgrád- ban beszállnak a repülőbe. Vállukon utazótáskák fityegnek, arcukon boldog mosoly: a 3:0 már a továbbjutást jelenti a BEK-ben. Kényelmesen helyez­kednek el a gépbeh, néhányan a biztonsági övvel babrálnak, mások máris kártyáznak, Matt Busbv a várható ú.iabb ellenfé­len töpreng, Gregg, az írek vá lógatott kapusa aludni készül, Bobby Charlton pedig magába mélyedten elemzi al esti mér­kőzés részleteit. Érdekes játék a foci, gondol­ja Charlton. Busby támadó tak­tikát dolgozott ki, hiszen vilá­gos, hogy az egygólos előnyt nehéz pusztán védekezve meg­tartani. „Alaposan melegítsetek be, s aztán kezdhetjük a táma­dást," mondta Busby az öltö­zőt elhagyva. .„Nekünk kell ke­zünkben tartani a kezdeménye­zést.“ Az első percekben gólt ért el a Manchester, és ez meg­nyugtatta a csapatot. Szokott modern, elegáns játékát kezdte játszani. A belgrádi közönségen halotti hangulat uralkodott el. De a java még csak most kö­vetkezett. Bobby Charlton jó labdát kapott, huszonöt méterre a kaputól. Megigazította és rá- lótte. Ezt senki sem várta. „Beara még sohasem kapott í- lyen távolságból gólt" — Írták a másnapi belgrádi lapok. Hazafelé, Münchenben van egy félóra idejük. A nyugatné­met városban havas eső esik. A gépből kilépő játékosok átug­rálják a pocsolyákat, s mennek a büfébe. A hangszóró aztán is­mét a különrepülőgépbe szólít­ja őket. A pilóta próbálja a motorokat. Előbb a jobbolda­lon lévőt, aztán a balt. Gurul­nak a kifutóra. A motor bőgi a gép gyorsul, pontosan úgy, mint felszálláskor ezidáig min­dig. Bobby Charlton kinéz. Fur­csállja, hogy még mindig ott vannak a betonon, pedig már emelkedni kellene. A következő pillanatban fékez a pilóta, le­halkul a motor, megáll a gép. Mi történik? Az utasok a fe­délzeti kabin felé néznek, de onnan nem jön senki, s a hang­szóró sem tájékoztat. Az „Eli­zabethan" visszatér a röptérre. Qjabb start. És újabb kudarc. Végre megjelenik a stewar­dess. Kis technikai hiba adó­dott, jelenti. Az utasok vissza­tértek a büfébe, megittak még égy kávét, és húsz perc múlva ismét benn ültek a gépben. Harmadik rajt. Charlton idege­sen néz ki az ablakon. Már nem bízik a gépben. A moto­rok bőgnek, a gép száguld, de niég mindig nem emelkedett a magasba. A kifutópálya hosszú, de nem végtelen. Na most, gon­dolják a Manchester játékosai. Ám a kerekek még mindig a betonon fütyülnek. A futballis­tákat rossz érzés kapja el. És ők nem is látják azt, amit a pilóta kabinjának tagjai: hogy a betonpálya végetér, és nem messzire tőle faház áll. Reccse- nés. Aztán csend. Ennyire em­lékszik Bobby Charlton.-0­A háború utáni Ashington ut­cáin kevés az autó. Az ashing- toni srácok éjjel-nappal fut­balloznak az utcán. A bányavá­roska lakói, sörözés közben egy Bobby nevű fiút emlegetnek, aki csodálatosan bánik a lab­dával. Nemcsak cselez, nem­csak helyezkedik, hanem ballal olyanokat lő, hogy dong a vas­kapu. Ashingtonban máig is be­szélnek egy gólról, amit a kö­lyök Bobby lőtt. Két iskola kö­zötti meccsen, tizenhat méter­ről, olyat durrantott a kapu­ba Bobbv, hogy sem játékostár­sai, sem a játékvezető, sem a közönség nem tudta eldönteni: a felső léc alatt vagy fölött fütyült el a labda? Bobby báty­ja, Jacky darabosabb mozgású focista volt, de nagyon meg­bízható. Amikor a másodikli­gás Leeds United profiszerző- dést kínált neki, gondolkodás Hélkül aláírta. Bobbynak a Man­chester junior-csapatában kl­Charlton autogramja A Manchester United jelvénye náltak helyet. Ö is kötélnek állt, sőt, szüleit is odaszerette volna csábítani. Bobbv már iól focizott, amikor a Manchester­be került, de ott döbbent rá va­lójában. hogy mennyi mindent kell még tanulnia! Matt Busby sokat törődött a fiatalokkal, ke­ze alatt napról-napra érett Charlton is, de a Manchester első csapatában még mindig akadtak nála jobbak. Itt-ott azért kapott alkalmat, húsz­évesen is. az egyben. Alkalma nyílt játszani a híres Real ek­len is. Néhány nappal később az Angol Kupa elődöntőjének egyik találkozóján szerepelt, a sérült Taylor helyett. Pompás góllal mutatkozott be: akroba­tikus mozdulattal küldte gólba a félmagas, balról érkező lab­dát. A Manchester megverte a Birmingham Cityt, s egy olyan hatalmas siker küszöbén állt, amelyet Angliában „double“ né­ven emlegetnek: a bajnokság után reménye.nyílt elnyerni az Angol Kupát is! A mérkőzés sorsa rosszul ala­kult. Megsérült Wood, a kapus, s egy mezőnyjátékos állt be a kapuba. Charlton nem bírta az idegfeszültséget, és olyan helyzetet hagyott ki, amelyet egyébként játszva értékesít. Fél évig ette ezekután a tartalékok kenyerét. Büsby ezután megint alkalmat adott neki, és a ligá­ban való sikeres szereplése után magával vitte arra a bi­zonyos belgrádi találkozóra is, ahol Charlton két gólt rúgott Bearának, majd Münchenben hajszálon múlt az élete. A Manchester szörnyű helyzetbe jutott a müncheni katasztrófa után. A csapat nagyrésze elha­lálozott, az edző a kórházban feküdt élet-halál között, s a világ azt konstatálta, hogy az angol bajnokság éllovasa, a földkerekség egyik legjobbja, játékosok nélkül áll. A klub nem fogadta be más klubok játékosait. Charlton, Foulkes és Gregg meggyógyultak, a töb­bieket pedig a tartalékok közül válogatták ki. Tíz nappal a müncheni katasztrófa után ölti első ízben magára az angol válogatott címeres mezét Bobby Charlton, s a skótok ellen ki­válóan mutatkozik be a váloga­tottban. Nemcsak a mezőnyben játszott kiválóan, hanem egy hatalmas kapásgólt is lőtt. A sors iróniája, hogy a mün­cheni katasztrófa nyitotta meg Charlton előtt az utat a válo­gatottba. Nemsokára újabb vá­logatott mérkőzés következett Jugoszlávia ellen, Belgrádban. Charlton nem tudott magához térni a révületből. Azon a pá­lyán, ahol nemrégen még tár­saival játszott, most ismét ott van, de barátai nélkül! Bobby nem tudott a játékra gondolni, állandóan Taylort, Byrnet és a többieket látta maga előtt. Anglia 5:0 arányú súlyos vere­séget szenvedett. Bobby Charl­ton pedig egy időre búcsút mondott a válogatottságnak, mert nem jól játszott. A svédországi világbajnok­ságon nagyon mérsékelten sze­repeltek az angolok. Az Angol Labdarúgó Szövetség még a szertárost is leváltotta, s meg­kezdte egy új, perspektiviku­sabb együttes építését. Alf Ramsey lett az új szövetségi kapitány. Chilébe már Bobby Charlton is utazott, mint bal­szélső. Hogyan került Bobby a balszélre? Kényszerűségből. „Tudom, hogy Bobby nem szélső, de jobb játékosom nincs arra a poszt­ra" — mentegetőzött Busby. Bobby ezen a poszton is kivá­lóan szerepelt. A balszélsők ál­talában nem lőnek sok gólt. Bobby azonban megdöntötte Finney rekordját: harminc gólt lőtt az angol válogatottban ezen a poszton. Charlton félel­metessé vált, ontotta a gólokat, és Chilében Is az angolok leg­jobb csatárának bizonyult. De- hát ő nem tipikus szélső. Nem csinál varázslatos cseleket, Charlton mint Garrincha, nem iramodik olyan cikkcakkosán, mint Matt­hews. nem olyan gyors, mint Gento. Egyszerűbben, sallang- mentesebben játszik, de roppant hasznosan. 1963-ban. Pozsonyban az an­golok ellen szerepeltünk. A chilei ezüsttel a tarsolyunkban pocsékul játszottunk, nem tud­tunk a chilei formára felfutni. Az angolok ügy fedték fel hi­báinkat. mint ahogyan azt egy elemző gonddal készült filmben szokás. Hiába voltunk mezőny­fölényben, az angolok uralták a pályát, ők irányították a já­tékot. Bobby Charlton azt csi­nált a pozsonyi gyepen, amire éppen kedve szottyant. Nem cselezett, nem búvöit, csak mozdult egyet, s az ellenfél balra dúlt, ő meg jobbra sétált, osztogatta a labdákat és a gó­lokat. Lála mai napig is a világ legjobb balszélsőjeként tartja számom. Charlton átruccant a jobbol­dalra is, ott Novákot keserí­tette. Ogy mozgott ott, mintha kezdettől fogva jobbszélső lett volna. Charlton azonban nem­csak a széleken manőverez. Ke- resztüikasul szeli a pályát, irányít, osztogat, lő és védeke­zik. A Duklával egy ízben Angliában jártam és alkalmam volt megtekinteni a Spanyol- ország ellem meccset. Az ango­lok karmestere természetesen Charlton volt. Egészen hátra szaladt a labdákért, osztogatott, sőt, gólokat is lőtt. Egyetlen fölösleges mozdulata, egyetlen fölösleges tette nem volt. A többiek Charlton játékából él­tek. A védőnek éppen ezt a fajta „bolygó hollandi" típusú játékost a legnehezebb lefedez­nie. A jövő csatára Bobby Charltonhoz hasonlít majd. Szá­momra a világ egyik legna­gyobb és legérdekesebb játéko­sa marad. f. b. gy. Lafyinyinával a szovjet tornásznők edzőjével egy negyedórára Milyen stádiumban van a szovjet tornásznők olimpiai felké­szülése? Kik tagjai a keretnek? — Nyolc nevet mondhatok: KUCSINSZKAJA, (19 éves, a le- iiingrádi egyetem pszichológia tanszékének hallgatója) VORO- NYINÁ (21 éves, a moszkvai Testnevelési Főiskola hallgatója), PETRIK (19 esztendős, a Pedagógiai Institut hallgatója), KA­RASEVA. BURDOVÁ, TURISCSEVOVA, DEMIANENKOVÄ, KU­LI AROVÁ. Az erőnlétük már tökéletes, akár indulhatnának a- zonnal az olimpiára. Technikai felkészültségükön akad még itt-ott csiszolnivaló, de nagyjából az is tökéletes. Most már csak azon múlik a mexikói szereplés, hogy lányaink tudják-e ezt a formát tartani? Ön, a kétszeres olimpiai bajnoknő talán könnyebben tud vá- laszolni: mi szükséges a mexikói aranyak megszerzéséhez? — Minden olimpiának, minden korszaknak vannak nehézsé­gei. Az én időmben is sok volt a kiváló tornősznő, mi is kés­hegyre menő harcokat vívtunk egymással. Mi akkoriban elsők voltunk, Dortmund után viszont mi vagyunk — hivatalosan — a másodhegedűsök. Csapatom tehát nehezebb helyzetben van. Viszont előnyünk az, hogy Cáslavskával, aki még mindig a vi­lág legjobbja, nemcsak Kucsinszká, hanem két, Kucsinszká- val teljesen egyenrangú tornásznő is megküzd majd, Voronyi- na és Petrik. Nagy lesz a küzdelem. Ami a győzelemhez szük­séges tulajdonságot illeti? Feltétlenül precízen, de amellett művészien végrehajtott, újszerű gyakorlatnak kell lennie a győztes produkciójának. Ezek szerint merőben új elemeket kell beiktatni? — Természetesen. Persze itt is vannak bökkenők. Cáslavská Tokióban úi dolgokkal rukkolt ki. Nem hinném, hogy Mexikó­ban reszkírozni merne. Mi sem mernénk. Feltételezi, hogy végeredményben Cáslavská, Petrik, Voro- nyina és Kucsinszakaja között dől majd el az olimpiai baj­nokság sorsa? — Igen. Esetleg még az NDK-beli Zuchold szól bele. Mit tud Ön, a szovjet tornásznők edzője Cáslavská mű­helytitkairól, olimpiai meglepetéseiről? — Szmimov nevű edzőnk tavaly Csehszlovákiában járt és beszámolt az ott tapasztaltakról. Cáslavská tavaly r.em muta­tott újat a csehszlovák bajnokságon, ebben az esztendőben viszont nem indult. Egyik legutóbbi nyilatkozatában elmondta, hoqy tartogat újdonságokat Mexikóra. Csapatban Csehszlovákia és a Szovjetunió a legesélyesebb. De nem túlzás azt állítani, hogy csak közöttük dől el az első­ség kérdése? — Nem. Az NDK-ban feltűntek ugyan nagyon tehetséges fiatal tornásznők, de nem hinném, hogy már ezen az olimpián bele tudnának szólni az aranyérem sorsába. A japán nők már az előolimpián sem szerepeltek iól, igaz, akklimatizációs ne­hézségekre panaszkodtak, viszont a japán férfiak jól helyt­álltak, pedig hasonlóak voltak felkészülési körülményeik. Mikor válik véglegessé a szovjet tornásznők olimpiai csapa­ta? Július végén, augusztus elején körülbelül.. HELYREIGAZÍTÁS Kedves olvasóink szíves elnézését kérjük, hogj sportrovatunkban tévedés folytán Odlozil helyet! Danék képe került. A szerkesztőség Masopust

Next

/
Thumbnails
Contents