Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-07-09 / 28. szám

EGY FOGADO DILEMMÁJA Kéletszlovákiát még mindig nem fedezték fel a turisták. De minden bizonnyal felfedezik egyszer, s talán nem is olyan sokára, hiszen egyre több az ide áramló belföldi és külföldi látogató. A természet — a szebbnél-szebb erdők, hegyek, völ­gyek, barlangok és fennsíkok készen állnak a találkozásra. Felőlük akár a feudalizmusban megérkezhetett volna a ven­dég. De vajon lesz-e elegendő száiloda, jó minőségű út, fo­gadók, éttermek, csárdák? Ezek a gondolatok foglalkoztattak a tornai, tavaly meg­nyílt „Vár alatti“ fogadóban is. A létesítményt a község hoz­ta létre, s a község Kommunális Vállalata élvezi most az — ügyelőbe — évi százezer koronás hasznot. Csakhogy: aki be­leszimatol a jövőbe, s elképzeléseit Keletszlovákiára vonat­koztatta, az nagyon jól tudja, hogy újabb befektetéssel ú- jabb százezrek üthetik a tornaiak markát. A fogadó ugyanis a most épülő főút mentén áll, azaz szembetűnővé válik, mi­helyt megnyitják az utat. Köztudomású, hogy a Tornától 40 kilométerré fekvő Kassa, szálloda és étteremhiánnyal küzd. Egy csinos kis szálloda aranyat érne a város kapujában. A fogadó pincéjében lévő borozót pedig — némi átalakítással — eredetivé, hangulatossá lehetne varázsolni. Toronyai bort mérnek. Van-e akinek nem ízlik a toronyai bor? Aligha! HOLCER GÁBOR, a Vár alatti fogadó vezetője mondja: A múltkor franciák jártak erre. Szállodát kerestek. Hát szállodánk egyelőre nincs, mondtam, de szobáink megfelel­nek éjszakára. Nem, nem felelnek meg, válaszolták a fran­ciák, tudja ml zuhanyozni szeretnénk, porosak, fáradtak va­gyunk, jól éreztük volna magunkat, szép a vidék. A franciák odébbálltak. De ha lesz egv korszerű kis szállodánk, öröm­mel veszik igénybe szolgálatainkat. A borozóba eredetibb be­rendezést kellene tennünk, a legjobb lenne egy-egy hordó, vagy tölgyfa tönk; a szalonna meg a házikolbász a mennye­zeten fityegne, ha a vendég megéhezik, kérem, vágjon ma­gának és egyen. Megérné. A múltkor arra kért egy vendég, hogy a hordóból ihasson: Ivott. Elégedetten távozott, és bi­zonyára nem marad el a reklám. Az üzemet egyébként sokan dicsérik, s a bejegyzések kö­zött egészen meleghangú és őszinte sorokat találunk. Holcer Gábor jól látja a helyzetet. Mit szólnak hozzá a község ve­zetői? A Kommunális Vállalat vezetője, SPILKA JÁNOS ezt mondja: — Tudom, hogy a vidék nagyon szép és ennek a fo­gadónak jövője van. Tervezzük is a tőszomszédságban lévő tó stranddá rangosítását, csakhogy nagy probléma a pénz. Mi a magunk erejéből építkezhetünk csak, s az évi százezer koro­na haszon nem valami sok, mert azért akad mindig más gond is, pl. jó lenne újból kifesteni a falakat, stb. De igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni. Holcer Gábor ötleted való­ban érdekesek, de valóra kell őket váltani! Az újságíró megállapítja: egy-két nap alatt nemigén is­merhette meg tökéletesen a község problémáit, viszont a Ke- letszlovákiában létező, s országos viszonylatban is érvényes tényeket ismerve ezzel zárhatja fejtegetését: a gazdasági é- letben, így a kereskedelemben is megélénkül a jövőben az á- ramlás. A legélelmesebb, legügyesebb vállalkozók kezdemé­nyezéseit koronázza majd csak siker. Torna felépített egy hangulatos fogadót. Jól tette. De idegenforgalmi, nagyon jól kamatozó gócponttá válhatna — fekvése folytán — a Vár alatti fogadó is. A szükséges pénzösszeg előteremtése ne­héz probléma, de talán nem megoldhatatlan. A közeljövőben ugyanis éppen az lesz a sorsdöntő, ki a rugalmasabb, kinek vannak ötletei, ki lát élesebben. A tornaiak ügyesek voltak. Rajtuk múlik, milyenek lesznek a jövőben. (b) 2 új ifjúság------------------­Arany János Klub Pereden A közelmúltban Pereden is megalakult az if júsági klub. Ez alkalomból munkatársunk be­szélgetést folytatott az újdon­sült klub alelnökével, Ürge Jó­zseffel. Az indítóok? A klub megalakulásánál fő­leg az játszott közre, hogy a CSISZ szervezet nem teljesí­tette küldetését. Pedig a fel­sőbb szervek értékelése sze­rint a járás egyik legjobb CSISZ szervezete volt. Sejtel­mem sincs, hogyan. Egész te­vékenysége a vezetőségi gyű­lésekben merült ki. Csakhát mi, fiatalok az illetékek megté­rítésével és a gyűlésekkel már nem elégszünk meg. Ezért né- hánvadmagunk indítványára összehívtuk a klub alakuló gyűlését. Legnagyobb megle­petésünkre kb. Í80 fiatal gyűlt össze. Az utolsó pillanatban intéztük el. hogy a mozihelyi­ségben tarthassuk az összejö­vetelt. Ilyen lelkesedésnek Pe­reden még nem voltam tanú­ja. Százöten azon nyomban aláírták a jelentkezőlapot. S a további fejlemények? Az alakuló gyűlésen kilenc­tagú vezetőséget választottunk. Ugyancsak meglepett — jólle­het titkos szavazást tartottunk, — hogy a vélemények nem nagvon oszlottak meg. A leg­rátermettebb széYnélyek kapták a szavazatok túlnyomó részét Terveik? Egyelőre könnyebb fajsúlyú műsort iktatunk a pénteki, e- setleg a rendkívüli összejöve­telek műsorára. Legközelebb ismerkedési estünk lesz, utána zenés-műsoros estek, esztrá- dok. Már big-beat zenekarunk is alakult. Zenéért tehát nem kell a szomszédba mennünk. Később — előreláthatólag szep­temberben — irodalmi szín­padot alapítunk, és természe­tesen tánccsoportot is. Köz­ségünkben és a környéken a népművészetnek gazdag hagyo­mánya van. Ezt szeretnénk ösz- szegyűjteni és ápolni. Szíve­sen látnánk hazai magyar i- rodalmunk és színjátszásunk képviselőit is. A klub neve? Ügyszólván egyhangúlag az Aranv János nevet választot­tuk. Szívesen együttműködünk bármely tömegszervezettel, e- gvelőre azonban még segítség­re szorulnánk. U. i.: A beszélgetést követően felkerestük Majba Józsefet, a helyi szövetkezet elnökét is. íme a kijelentése: „Hallottam a klub megalakulásáról. Örü­lök neki. Szövetkezetünkben rengeteg fiatal dolgozik, és én elégedett vagyok a munkájuk­kal. Már csak azért is biztosít­hatom az ifjúságot, hogy a szövetkezet részéről minden anyagi és erkölcsi támogatást megkap.“ F. L. • 1850 július 9-én született Ivan Vazov bolgár költő • 1834 július 10-én született Jan Neruda, kiváló cseh költő • 1889 július 10-én született Jan Vrba, cseh író • 1913 július 10-én halt meg Miku­lás Ales kiváló cseh festőművész • 1899 július 11-én halt meg, Reviczky Gyula, haladó magyar költő • 1876 július 12-én született Ivan Krasko (valódi néven Ján Botto) szlovák költő • 1904 július 12-én született Pablo Neruda, chilei költő • 1907 július 12-én született Ludo Zubek, szlovák író • 1793 július 13-án gyilkolták meg Jean Paul Marat-t, francia burzsoá forradalmárt • 1764 július 14-én jelent meg a Pressburger Zeitung, a pozsonyi német újság első száma • 1789 július 14-é'n kezdődött a Bastille ostroma — Franciaország nemzeti ünnepe • 1606 július 15-én született Rembrandt van Rijm, a világhírű holland festőművész • 1871 július 15-én halt meg Ján Chalupka, szlovák drámaíró • 1872 július 15-én született Roald Amundsen norvég sarkkutató • 1904 július 15-én halt meg Anton Pavlovics Csehov, a kiváló orosz drámaíró • Tisztelt szerkesztőség! Röviden szeretném önökkel és az Üj Ifjúság olvasóival is­mertetni, hogy megalakult Szímőn a Jedlik Ányos Ifjúsági Klub A CSISZ színtől (érsekújvári járás) szervezete 1968 június 21-én összehívta tagságát. Az összejövetel fő célja a helyi Magyar Ifjúsági Klub megalakítása veit, amely a MISZ-nek kíván tagja lenni. Klubunkat, falunk nagy szülöttjéről, Jedlik Ányosról nevez­tük el. Ezenkívül megválasztottuk a szervezet ideiglenes vezetősé­gét. A vezetőség feladata minél több fiatalt beszervezni, és kidolgozni a terveket, amelyek alapján szervezetünk működ­ni fog. Tovább igyekszünk valamennyi tömegszervezeftei jó viszonyt kialakítani, valamint felvennni a kapcsolatot a já­rás többi ifjúsági szervezetével. Sajtos Imre, a szímői Jedlik Ányos Ifjúsági Klub tagjai nevében Az első lépések Berencsről eddig igen keve­set írtak az újságok, noha a falu megérdemelte volna, hogy lapjaink foglalkozzanak prob­lémáival. Jelenleg említésre méltó nálunk a fiatalság meg­növekedett aktivitása, mely felpezsdítette a falu eddigi be- gubózott életét. A Csemadok helyi szervezetének keretén belül ifjúsági klubunk nemrég tartotta meg alakuló ülését. Hosszabb vita után a „68“ MIK nevet választottuk. Klubunk­nak az indulásnál 25 tagja volt. Ám a toborzást tovább foly­tatjuk. A klubélet iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Klu­bunk minden helyi és járási szintű kulturális megnyilvánu­lásból kiveszi részét. Legutóbb esztrádcsoportunk és zeneka­runk a gimesi dal- és táncün- nepélven szerepelt, ahol főleg a zenekar osztatlan sikert a- ratott. Legfőbb célunk, hogy köz­ségünk magyar ifjúságát be­kapcsoljuk a társadalmi élet­be. megtanítsuk őket a jóra és szépre. Egyelőre csak a Cse­madok helyi szervezetének ve­zetőségétől kapunk segítséget, de igyekszünk, hogy hasznos tevékenységünkkel kiérdemel­jük a helyi nemzeti bizottság és az egységes földművesszö­vetkezet elismerését is. Gulka Ede, Berencs Él a híres békaember? Angliában a közelmúltban megjelent Jo Bemard Hutton „Com­mander Crabb Is alive“ című könyve, melyben a szerző meglepő kijelentéseket tesz. Azt állítja, hogy él és a szovjet haditengerészet­nél szolgál Lionel Crabb, a híres brit búvár. Ki volt tulajdonképpen Lionel Crabb? Crabb a brit titkosszolgálat ügynökeként dolgozott, és többnyire búvár-feladatokkal bízták meg. 1956 április 16-án nyoma veszett, amikor megkísérelte megközelíteni a Portsmouth kikötőjében hor­gonyozó Ordzsonikidze szovjet cirkálót, melyen szovjet államférfiak érkeztek hivatalos látogatásra. Hutton azt állítja, hogy Crabbot a szovjet titkosszolgálat csalta tőrbe, a híres hírszerző, Philby révén, és aztán megnyerte az együttműködésre. Lev Lvovics Korablov néven a Fekete-tengeri Szevasztopolban állo­másozó. különleges, tenger alatti feladatokkal megbízott különít­mény vezénylő tisztje. Több megbízható forrásra hivatkozik. Állító­lag Crabb rokonai is a híres békaembert vélték felismerni Korablov fényképe alapján. Tény, hogy az angol kém holttestét sohasem azonosították egyér­telműen. 1957-ben a tenger Portsmouth közelében partra vetett egy hullát, melynek hiányzott a feje és a keze. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy a tetem Lionel Crabb testi maradványa. Hutton viszont azt állítja, hogy a hullát szovjet tengeralattjáróból dobták a tengerbe. A brit titkosszolgálat — állítása szerint — már évek óta olyan értesülések birtokában van, melyek igazolják, hogy Crabb a Szovjetunióban áj, p. l, DRÁGA CIGARETTA. Csendes éjszaka volt. Kassa város ut­cáin csak itt-ott bukkant fel egy járókelő. A Nemzeti ut­cán két fiú sétálgatott. Az alig tizenhat éves H. József és Sz. József. Mindketten egy épitővállalat szaktanintézetének első osztályát látogatják. Bádogosoknak tanulnak. Bár már éjfél után két óra lehetett, álom nem jött a szemükre. Csak úgy céltalanul bolyongtak. Dohányoztak volna, de nem volt ciga­rettájuk. — Te. Jóska — mondja az egyikük — kerítsünk valahonnan cigit. Hiszen mindenki alszik, senki sem jön rá, hogy épp mi voltunk. — Én egy kicsit félek — felelte a másik. — Mi lesz, hv mégis megfognak, vagy kinyomoznak. Aztán majd sokba\ Ni a cigaretta. De a szavakat mégis nemsokára tettek követték. A Nem­zeti és a CSISZ utca sarkán megtekintettek egy trafikot. Elő­ször körülnéztek, majd rájöttek, hogy az ajtó nincs is rende­sen bezárva. Egy vasrudat is találtak, amellyel szétfeszítették a lakatot. S máris bent voltak. Az utcai lámpától elég jól lát­tak. Hogy dohányzás közben szórakozhassanak is, egy pakli kártyát is zsebre vágtak. Aztán megléptek. A dohányárusnő reggel nagyon meglepődött, amikor a tra­fikot nyitva találta. Egyenesen a rendőrségre sietett. A lel­tár szerint több mint 800 korona értékű áru hiányzott. Né­hány nap múlva elfogták a tetteseket. Eleinte tagadtak, de később bevallották, hogy ők voltak az éjjeli „látogatók“. A- zonban, hogy helyzetüket könnyebbítsék, kitalálták, hogy egy ismeretlen ostravai fiú is velük volt akkor éjjel, s az szedte rá őket a betörésre. De ez nem sokat segített rajtuk. Ifjak a § árnyékában E napokban mindketten a Kassai Nemzeti Bizottság mellett működő helyi népbíróság előtt álltak. A népbíróság szenátusa — Szemancsík Dömötör elnök — Hencel Vera és Nemec Jo­lán tagok — úgy döntött, hogy a két fiú a szaktanintézetben a kollektíva előtt dorgálásban részesül és szüleik megtérítik a 883.30 korona értékű kárt. KALANDOROK A RÁCS MÖGÉ. Az Anicka üdülő központ nyáron sok látogatót csal ki a városból. Egyesek fürödnek, mások szórakoznak vagy sörözgetnek. Egy vidám ifjú csoport­ban Stano, Feri, Jani, Jarmilka és Rózsi szórakozott. A cso­port szórakozott, jobb kedvet akart teremteni, de erre nem volt senkinek pénze. így csak figyeltek, mi történik körülöt­tük. Az egyik asztalnál megtekintettek egy idősebb bácsit, aki vígan iszogatott és pénze is volt elég. Ezután tervezg ,ni kezdtek. Az öreg urat nem kellett sokat kéregetni, a lányok rövidesen már csokoládét kaptak tőle. De a fiúk pénzt akar­tak. Megvolt az ötlet! A lányok kicsábítják a férfit a közeli erdőbe. Erre nem kellett őt kétszer kérni. A fiúk utánuk lo­pakodtak. Amikor az erdőbe értek, a fiúk megtámadták a férfit, leütötték és elvették az 560 koronáját. Aztán meg­szöktek. Az esettel e napokban a járási és a kerületi bíró­ság foglalkozott. Stano és Feri nyolc-nyolc hónapot, Jani pe­dig két évet tölt a rács mögött. ROSSZ ÜTŐN JÁR. Zajos életet él ez az alig tizennyolc é- vés lány. Csak a múlt év májusában tért haza a börtönből, ahol tíz hónapot töltött. De úgy látszik, ez sem volt elég Sz. Margit számára. Hazatérése után ott folytatta, ahol abbahagy­ta. Nem dolgozott sehol. Szépen akart öltözni, jól élni. De ehhez pénzre volt szüksége. S így indult el a lejtőn. Egy na­pon Kassán egy ruhát lopott el, T. V. polgár lakásán pedig 50 koronát a háziak pénztárcájából. V. J. aki megkönyörült rajta és magához vette a lakására, sem tud róla sok jót mondani. Amikor nem volt otthon, Margitka „házkutatást“ csinált, megtalálta pénztárcáját, amelyből 500 koronát vitt el. A kerületi bíróság döntése szerint félévet ő*ra a be tönben tölt és meg keli térítenie az ellopom dolgok írtékét. ÍMPK) Sándor József kombájnos begyűjti az új termést

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents