Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-01 / 27. szám
10 Úi ifjúság HOGYAN U.i. nem sportszabad TUDÓSÍTANI labda megkerülte a sorfalat, s az ellenkező sarokba helyezkedett kapus már csak a hálóban vette észre a labdát. Tr(A Csehszlovákia — Magyarország ökölvívó mérkőzés sajtóvisszhangjáról) Június 9-én zajlott le Budapesten az első Magyarország — Csehszlovákia válogatott ökölvívó-mérkőzés. A tízpontos magyar győzelemmel talán a legvérmesebb magyar szurkoló sem számolt. A magyar ökölvívó-válogatott legutóbb kétszer maradt alul a csehszlovák válogatottal szemben. A legutóbbi pozsonyi mérkőzéssel kapcsolatban a magyar vezetőknek is voltak elégedetlenkedő megjegyzéseik, de a magyarországi sajtó annak idején nem ütött meg ilyen hangnemet, amelyet Kado Burian a Ceskoslovensky sport-ban. Lássunk egy kis ízelítőt Rado Burian írásaiból. A mérkőzés utáni tudósítása így szól: „A magyaroknak két és fél, évig kellett vár- niok a hivatalos visszavágóra. A párharcokban a csehszlovák fiúk nemcsak jól felkészített ellenfelekre találtak, hanem magyar részről olyan pontozóbírákra is, mint Gesztődi és Csermer, akik nemzeti előítéletektől fűtötten akadályozták meg a kötelek között harcoló csehszlovák fiúk sikerét, És a vendéglátók megtalálták társukat is: az olasz Anielot. Ez nagy túlerő volt. A megérdemelt sikertől ü- tötték el Moráveket, Kovácsot és Stantient. Kapin Dobótól elszenvedett vereségén is sokat lehetne vitatkozni. A magyar vezetők szemében öröm csillogott. Bebizonyították a világnak, hogy olyan kiváló ellenfelet is két- vállra fektetnek, mint a csehszlovák válogatott.“ Burian második tudósítását' teljes egészében idézem: Címe: Szomorú rendezés a Sport- csarnokban. „A budapesti Sportcsarnok, amely a modem testnevelés méltó fellegvára, már egy órával a nemzetközi mérkőzés előtt százával fogadta magába a kemény öklök iránt lelkesedő- ket, akik gyümölcslevet iszogattak és perecet ropogtattak a tágas folyosókon, miközben szenvedélyesen vitatkoztak a párharcok várható kimeneteléről. Nehezen hinné el valaki, hogy az ökölvívásnak ennyi szakértője van... A magyarok jól tudták, hogy erős meccsre van kilátás. Az újságírók körüiszaladgálták edzőinket, tapogatóztak hol nyíltan, hol furfangosan a csehszlovák csapat tengelyét illetően. Érezni lehetett a levegőben, hogy frontális támadás van készülőben? A magyar válogatott teljes kilenc napig készült Tatán erre a mérkőzésre. Három edzőjük — Énekes, Nagy és Marosi — a pozsonyi vereség miatt igyekeztek fiaikban felpezsdíteni a vért. Az idő elérkezett. Felzúgott az aréna, amikor a két csapat. Kajdl és Bohumil Nemecek vezérletével belépett a szorítóba. Rövid pillanattal azelőtt Gesztődi magyar pontozóbíró utoljára simította át púderral az arcát. Felé pislan- tottam. Ült az asztala mögött, szemöldöke meg sem rezzent. Az arcjátékosok — Sládek és Fiala örülhetnének az új konkurrenciának. Az arc mögött valami rejlik... A magyarok másik bírája, Csermer, szintén felveszi álarcát. Okos és szuverén arcot színlel. Majd meglátjuk. Nincs jó előérzetünk. Hogyan viselkedik maid a pontozó-asztalnál a semleges o- lasz Anielo? Tekintetét a szorító kötelei közé szúrja és játszadozik a tollával. Hogy elhessegesse a szándékát, a lelkiismeret szemrehányásait? Mire vetemedtem én, én, akinek mindenek fölött igazságosnak kellenne lennem? Az igazság érzete valóban nem engedheti meg a tiszta játékot? Bantamsúlyban Miro Morávek, kihasználva hosszú kar.iait, kezdettől fogva gyeplőn tartja az agresszív Szabó Gyulát, aki bal karjával tartóztatja föl, hogy azon nyomban jobbegyenessel bombázza. A magyar kétségbeesett. Sze- kundánsa törülközővel hajtja előre. Morávek biztosan áll a lábán. A harmadik menetben minden támadást visszaver, és közelharcban csiklandozza ellenfele gyomrát horgaival. Első ízben ingott meg Gesztődi és Anielo bírák jelleme. Pehelysúlyban a mi Kovács Sándorunk karjai pontosan röpködnek és célba találnak, mint a tű a varrógépben. Nem engedi ellenfele taktikai szándékát kibontakozni és az utolsó gongütésig pontoz és pontoz. Másodízben ingott meg Gesztődi és Anielo pontozóbírák jelleme. Kovács István fordított alapállásban harcol, de Stantien rá tud jönni ellenszerére. Szervezett támadó és védekező eszközökkel rohamozza ellenfelét. Olyan taktikai és technikai fölénye van. hogy a 2500 néző közül senkinek sincs kétsége afelől, ki győz. Harmadízben ingott meg Gesztődi és Anielo pontozóbírák jelleme. A magyaroknak muszáj volt győzniük. Így kívánta a rendezés. Hiába voltak ott mélyen tárgyilagos bíróink Tedla és Batista, 16:6-ra elvesztettük a mérkőzést. A szorítóban való tényleges harc képe 12:10 volt Csehszlovákia javára. Hogy jönnek ahhoz a fiúk, hogy felkészülésük gyümölcsét elfogult versenybírák szedjék le? Van egyáltalán értelme öklözni és hagyni magukat törni a versenybírák nacionalista előítéleteitől, akik a győzelmi dobogón csakis saját versenyzőiket akarják látni? Rossz emlékeket véstetek be urak az ökölvívók érzékeny lelkületébe!“ Rado Burian harmadik tudósításában már csaknem nemzeti jellemvonássá igyekszik feltűntetni a budapesti „esetet“. Már a cikk címe is sokatmondó: „Barbárok maradunk?“ A cikkíró rövid elmefuttatást végez az ökölvívó sport humanizálásáról, majd megemlíti, hogy itt jelentős szerepet kapnak a versenybírák. Lehetőségük van a harcot megszüntetni akkor, amikor az ellenfél túlereje addig e- melkedett, hogy társa egészségének rovására mehetne. Miért maradnak ilyen esetben vakok, miért nem szólal meg a szekundánsok lelki- ismerete? Ezzel vezeti be írását Rado Burian a budapesti esettel kapcsolatban. És most i- dézzünk a cikkből: „Heyduk egészen szuverénül viselkedett a ringben. Szabó Ferenc egy pillanatig sem volt középsúlyban ellenfele. Az első menetben rászámoltak, a másodikat teljesen kimerültén végzi, a harmadikban csak lézeng, dülögél. A szekundánsa csak nézi, a katasztrófa nem tudja kihozni sodrából. Vagy a csodában bízik? Szabó kilátástalan helyzetét a mi mérkőzésvezetőnk. Batista fejezte be. Hosszú ideig mérlegelte a helyzetet. Mi lesz, ha magam ellen hangolom a közönséget, vagy a magyar vezetők kegyeit vesztem el? Szabó tízesével inkasszálta az ütéseket addig, amíg idegen versenybíró sajnálta meg, míg a hazai „jótevők“ értéktelenül nézték ökölvívójuk vergődését. Még mindig hajlandók vagyunk feláldozni az ökölvívót? Kiért? Miért? Egy elhibázott, nemzeti felsőbbség érzetéért? A nemzeti színekért, a klubért? A nemzeti színek „jó“ képviseletéit? Ki Uránja ezt, ha a sportoló a kilátástalanság görcseiben fetreng? Micsoda emberek, jobban mondva „embertelenek“ azok. akiket semmi sem mozgat meg, akiknek nincs lelkiismeretük, érzéseik? Világszerte az ökölvívás humanizálódásáért harcolnak. Minden versenybíró, edző, szekundáns tudia miről van szó. És mégis, mint ahogy arról Budapesten meggyőződhettünk, nem egynek barbár szíve van“. Ilyen cikkeket írt Rado Burian. Kell ehhez kommentár? ABOSI ISTVÁN, főisk. adjunktus A szerk. megjegyzése: Az újságok a közvélemény kilencven százalékát befolyásolják. A csehszlovák Párt és Kormányküldöttség nemrég tért haza Budapestről. Nyilatkozatukban arról szóltak, hogy Magyarország, amely szív- vel-lélekkel támogatja a Csehszlovákiában végbemenő demokratizálódási folyamatot, (Smrkovsky: „A magyarok szinte szurkolnak nekünk") a legjobb barátaink közé tartozik, és kölcsönös bizalom és jóindulat szükséges minden további kapcsolatunkhoz. Miért közölnek hát mégis ilyen hangvételű, realitást nélkülöző írást abban a napilapban, amely a sportélet demokratizálódásáért harcol Csehszlovákiában? Semmiképp sem tudjuk megérteni. Utolsó mérkőzésükön a megérdemelt szabadság előtt nyertek a Spartak ’'rrnavai fotballis- ták Győr válogatott csapata ellen 8:2 arányban. A képen: Hrusecky, aki a legénység legjobbjai közé tartozik, lövi az első gólt. (Foto RN — R. Noga) Szikora aztán- nem hiányzott már az akkori Slovnaft csapatából. Játéka tetszett a szakembereknek, beválogatták az ifjúsági válogatottba, amellyel az NSZK-ban megrendezett UEFA-tornára utazott, és élete első nemzetközi tornáján a legjobb góllövőnek és legtechnikásabb csatárnak bizonyult, a rendezők szép karórával kedveskedtek neki. Mit mond ő erről a tornáról? „Végeredményben a harmadik helyen végeztünk akkor, és ez szép teljesítmény volt. Sok mérkőzés e- gészen magas színvonalon mozgott. Galba játékvezető szavai szerint — aki előzőleg már két világbajnokságot járt meg sípjával — néhány mérkőzés magasabb színvonalon mozgott, mint az ötvennyolcas svédországi világbajnokság egyes találkozói. A tornát végignézte Fritz Walter is, aki elismerően nyilatkozott játékunkról.“ A liga szüntelenül működő aépezet. Alaposan fel kell rá készülni. Szikora készült mindig. persze ha sérült volt, pi- henni kényszerült. — Hogyan edz egy ligás labdarúgó? — Minden hétnek megvan a maga műsora, és minden napnak külön. A meccs utáni na-1 non könnyű mozgás van. Kedden az érői, szerdán a gyorsaságot fejlesztjük. Csütörtök és péntek: technikai és taktikai jellegű edzés. Ilyenkor — az ellenféltől függően — különféle variánsokat gyakorolunk. Persze mindenkinek sa- iát érdeke, hogy minél többet gyakoroljon. Én egyedül is szoktam kapura lövöldözni, szabadrúgásokat gyakorolni. Nem baj. ha a többiek elmentek már. az üres kaput célozgatom. vagy a kapufát. A labdaszedő gyerekek visszapöckölik a labdát, őket nem állítom a kapuba, nehogy megsérüljenek. Jó. ha az ember gyakorol, mert megvan az eredménye. Néhány gólt értem el már szabadrúgásból. A külsővel megcsavart navának és Trencsénnek lőttem így gólt. Egyébként mi sem lövünk gyengébben, mint mondjuk Adamec, a lövőtréningen ezt bárki megállapíthatja, csak mi nehezebben kerülünk helyzetbe. — És a gyúrás? — A gyúrás jó dolog. A mérkőzés számunkra tulajdonképpen egy órával az igazi kezdés előtt kezdődik. A gyúró akkor kezdi meg munkáját. Először a fiatalabbak vannak soron, bennük még több az erő, mint az idősebbekben. Persze fajtája válogatja. A nemzeti tizenegy-' ben például Pivarníkot külön kell, nagyon gondosan és hosz- szú ideig melegíteni, mert ő nehezebben melegszik be. Bomba még a bírói sípszó előtt né-- hány perccel is cigarettázott, s szinte a pályára-lépés pillanatában dobta el a csikket. A gyúrás után már nem szabad megállni, ott topogunk az öltözőben. mire kijövünk van a-' kin már vizes a mez. A jó be-* melegítés nagyon fontos. Ha elhanyagolják. súlyos sérülések jöhetnek közbe és a játék sem az igazi. Félidőben a gyúró ismét kezelés alá veszi a já- tékosokat, meg az orvosok is. Az edző esetleg egy-két taktikai utasítást ad. — Mennyi időt vesz igénjátfa a válogatottban és klubcsapatodban a taktikai előkészítés? — Mikor mennyit. Mint említettem. az Interben már a hétvégi edzések is ennek a jegyében zajlanak. Jól ismerjük az ellenfeleket, tudjuk mit kell A felvétel Törökországban készült. Nevezetes portya volt, Vesely itt csórta el azt a bizonyos inget, amely végül is kiesését eredményezte a válogatottból és a Spartából. tenni ellenük. A válogatott csapat többnyire a mérkőzések előtti összpontosításokon jön össze Itt nem is a fizikai, hanem elsősorban a pszichikai felkészítés a főcél, a közösség egybekovácsolása. Marko sokszor mond la: aki fáradtnak érzi maaát, az ne edzzen, pihenje ki magát alaposan. Vannak aztán összeiövetelek. ahol elméleti síkon is találkozunk az ellenfél hadállásaival. — Te két-három év alatt számos játékossal voltál együtt a válogatottban. — Ha összeszámolom, csaknem ötvenen cserélődtek ki Csehszlovákia A csapatában t' rövid idő alatt'. Kapusaink Vencel. Viktor, Kramérius voltak, a védelemben Lála, Smolik, Pop- luhár. Bomba, Dobiás. Hagara, Pivarník, Plass, Vecerek és sokan mások, és így volt ez a fedezetek és a csatárok posztján is. A brazilok és angolok ellen összekötőt', az írek ellen Dublinban jobbszélsőt játszottam. Azon a szerencsétlen prágai visszavágón végre Levickf lett a jobbszélső, veié az Interben iól összeszoktam, sajnos több gátló tényező játszott közre a balszerencsés találkozó alakulásában. Elsősorban a borzalmas minőségű tatai. Nem lehetett a labdát kezelni. Másodsorban az időjárás. Pedig ha akkor kijön kettőnknek a lépés,. Levicky talán még ma is válogatott. Akkor ugyanis az volt' a szövetségi kapitány elképzelése, hogy iól összeszokott kettősöket szerepeltet ezeken a csapatrészeken. így alakult ki a Bohus Vesely-Jurkanin páros, vagy a Levicky és Szikora-kombináció, és még előtte az Adamec-Ka- bát. Kabát egy kicsit Adaj Apa és fia a télben. Szikora Ferenc szabó, de tájékozottságát és olvasottságát más is megirigyelhetné. , mecnek is köszönheti válogatottságát, mert egyébként nem ő az ország legkiválóbb bal- szélsője. Ondrásek tehetségesebb. Szikora közben bejárta a fél világot. Európa számos országán kívül volt Kostarikában, Argentínában, San Salvadorban, Brazíliában, az USA-ban, Mexikóban, Chilében, és ki tudná méq felsorolni, hol mindenütt. (folytatjuk í A délamerikai portya után Weiss és Feriancik követik figyelemmel szavait.
