Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-07-01 / 27. szám
3 új ifjúság Rachelina Fioreti Nápoly mellett egy kis faluban él és nem hallott arról, hogy a városban egy sötét ruhába öltörött férfi éjjelenként az ablakon keresztül mászik be özvegy és magányos asszonyok lakásába. A fantomról egyre többet beszéltek, de ha Rachelina hallott is volna róla, akkor se jött volna rá. hogy a rettegetett fantom az ö férje. Rachelina ápolónő és a nápolyi klinikán dolgozik. Naponta bejár és minden második héten éjjeli szolgálata is van. így hát a férjének Genaronak, minden hónapban tizenöt éjszaka állt rendelkezésére. Genaro is ápoló volt, egészen március 6-lg, de felmondtak neki, mert gyakran orvosnak mutatkozott be és azon ürüggyel, hogy megvizsgálja őket, levetkőztette a páciensnőket. Ez a körülmény nagyon lehangolta a feleségét, dehát remélte, hogy a férje majd másutt kap állást. Genaro úgy magyarázta a feleségének, azért tették ki az állásából, mert egy protekciós alakot akarnak helyette behozni. A felesége el is hitte, sőt még most is, amikor Ge- narot mint fantomot leleplezték, az asszony még mindig védi. — Nem is hiszik, milyen jő ember és milyen jó férj. Hányszor kimosta az egész ruhát, megfőzte az ebédet, megfürösz- tötte és megetette a gyerekeket, gyönyörűen vasal és mindig ő varrja fel a gombokat. A harminchárom éves férj éjjeli kalandjai már régebben kezdődtek, de amióta kidobták a munkahelyéről, azóta gyakrabban tört be ablakokon, vagy kifeszítette a kapukat, hogy a magányos nőket kloroformmal elhódítsa és visszaéljen tehetetlenségükkel. Lopni nem szokott. Genaro hónapokon keresztül abban bízott, hogy a nők majd inkább hallgatnak, nehogy valaki megszólja őket* Elise Gaggipuoti harminckilenc éves elvált asszony azonban nem akarta magában tartani a titkot és feljelentést tett a rendőrségen. Egymaga lakott földszintes házában, a kertet tüskésdrót kerítés vette körül, de ez úgy látszik Genaro számára nem volt akadály. Elisa így mesélte el az esetet. Április 19-én hirtelen felébredtem és egy férfit pillantottam meg magam mellett az ágyban. Kézilámpa volt nála. Valami hódító szagot éreztem és azután már semmire sem emlékszem. Reggel, amikor felébredtem, ijedten állapítottam meg, hogy már hét óra van, pedig rendszeresen öt órakor szoktam felkelni. Nagyon fájt a fejem és igen rosszul éreztem magam. Később rájöttem, hogy egy férfi töltötte velem az éjszakét. Senkinek sem mertem szólni, attól tartottam, hogy kinevetnek. Két hét múlva megismétlődött a dolog. Sőt, május 10- én újból olyan kábultan ébredtem és a bal szemem alatt hatalmas kék foltot vettem észre, mintha ütés nyoma lett volna. Elmondtam ismerőseimnek, hogy mi történt. Azok azt tanácsolták. hogy vegyek be esténként idegcsillapítót. Ügy látszik azt hitték, hogy az egészet csak álmodtam. Ezentúl még gondosabban csuktam be az ablakokat és a kaput is. Egy reggel megint arra ébredtem, hogy valaki a konyhában motoszkál. Magamra kaptam a pongyolámat és kimentem a konyhába. Egy fekete férfi mászott ki éppen az ablakon. Segítségért kiáltottam, de mire a szomszédok eljöttek, a férfi már eltűnt. Elisa ekkor jelentette be az esetet a rendőrségen. Példáját mások is követték. Alxandro Licondro kőművesmester és felesége is elmondta, hogy milyen éjjeli kalandokban volt részük lányaiknak, a huszonhkét éves Rafaelának és a tizenkilenc éves Teresának. Éjjel egy férfi lopakodott be a lakásba és kloroformmal elkábitotta a lányokat. A rendőrségre egyre több panasz futott be. Paolo Letticio rádiószerelö is jelentette, hogy éjjel valami kábítószerszagot érzett, bement a szomszédos szobába, ahol a lányát aléltan találta. A fekete férfi majdnem minden nap másutt tett látogatást, mindig a legszebb nőket kereste fe] és azután nyoma veszett. Rájöttek,’ olyasvalaki lehetett, aki ismerte a helyi viszonyokat, tudta, hogy a férjek mikor mennek hajnalban munkába, vagy azt is, hogy a lányok melyik szobában alusznak. A rendőrség kutatni kezdett és arra a meggyőződésre jutott, hogy feltétlenül olyasvalaki az éjjeli látogató, aki ért a kloroform használatához, összeállították a környékbeli orvosok és ápolók jegyzékét és figyelni kezdték őket. így jöttek rá arra, hogy Genaro Fioretit csak nemrég bocsátották e! állásából. Meglesték, hogy mikor jár haza és megállapították, hogy mindig fekete öltönyt hord és bőrtalpú fehér cipőt. Amikor szembesítették Elisa Gaggiapuotival, azonnal ráismert. Genaro bevallotta, hogy valóban ő járt Eiisánál és a többi nőnél is. A rendőrség a kutatások során megállapította, hogy Genaro több mint száz nőt látogatott meg. Nappal gondos családapa volt, főzött, mosott, gondoskodott a gyerekekről, éjjel pedig, azokon a napokon, amikor a felesége szolgálatban volt, éveken keresztül rettegésben tartotta Nápolyi és vidékét. (Candide) C z x 'J u £ & a © OS a LESZÁMOLÁS (VADNYUGATI TÖRTÉNET) L Az öreg róka megijed Jimv Tucker Bracketville legnépszerűbb embere délutáni whiskviét itta a Fool Saloon egyik sarki asztalánál, és pipájának füstjén át mosolyog-- va figyelte azt a négy suhan-' cot. ott a kocsma közepén, annál a nvekergő-nyikorgó szúette asztalnál, hogyan próbál- ia ki zsenge pókertudását. Ismerte őket. Hogyne ismerte volna, hisz régi ismerőseinek fiai ezek. Az a vörös tömzsi tizennyolc éves szélesen mosolygó suhanc Bill Deereck, a Bool farm tulajdonosának e- gvetlenie. A gverek anya nélkül nevelkedett s az öreg Bili igyekezett ezt kihasználni, mégpedig úgy. hogy a fiúból kiverje az érzékenység legkisebb szikráját is. Már tizennégy éves korában rábízta a Patkó nevű gazdaságnak vezetését. A gyerek valószínű megijedt a hatalmas tehéncsordától, mert a két tehenész mellé méa kettőt kért az apjától. Az öreg Deereck a szó legszorosabb értelmében visszapofozta a gyereket a hat mérföldre eső Patkóig. Igen, Így volt ez, és lám, most a legény mosolyog, szüntelenül. akkor is, ha nyer, akkor is. ha veszt. Mert valószínű. hogy az O'Brix gyerek valamivel jobb kártyás, mint Ő. hisz apja Bracketville legjobb Dókerosa. különben a környék egyetlen biztonságos bankiának tulajdonosa, valószínű. mindent megtett, hogy a nyúlánk, vizsla gverek időben eltanulja a játék fortélyait. A harmadik emberke Dogan, a kereskedő fia volt. Olyan nyápic legénynek tűnt, aki cukorkán nevelkedett. Ez volt a látszat. De a vén róka Tucker tudta, hogy a hibátlanul fehérített vászoning acélerős izmokat. rejt maqa alatt. Látta 6 már nemegyszer birkózni ezt a legénvkét, és ha fogadott rá, mindig nvert. Jimv Tucker lehajtotta a whiskyt, lassan a csizmája sarkán kopogtatva kirázta a hamut az ökölnyi nagy pipából, s arra gondolt, hogy még csak két unalmas hét és nyugalomba vonul. Két hét az e- gész, eltelik, és akkor mindent elad. Helent postakocsira ülteti és elmennek Bracket- ville-ből vissza Karnes Citybe, ahol a város szélén, abban az ősi házban telepszenek meg. ahonnan tíz évvei ezelőtt eltemették a kilencvenkét’ éves öreg Tuckert. Igv hányta-vetette a jövőjét és megállapította, hogy Bunny, a pincér igazán felelőtlenül vágott neki ennek a partinak. Valószínű azt hitte, hogy ezekkel a zöldfülűekkel könnven elbán, hogy itthagyják zsebpénzüket. A dolog a- zonban nem így történt. Bun- nv egyre idegesebben fészkelődön a széken. Ebből még csihi-puhi lesz — állapította meg a seriff és o- daballagott a söntéshez, hogy egv korsó sört csapoljon. Nem akarta félbeszakítani Bunnyt ezekben a sorsdöntő percekben. Ahogy habosán zuhogott poharába a sör, egyszerre gyenge léghuzatot érzett a tarkóján. Lassan elzárta a csapot, hogy megnézze mi történik. A kocsmában halálos csend uralkodott. A kártvázók kezében megrekedt az induló lap. Ott állt fölöttük magasan egv sötét árnyék. Egyik kezében nyereg, a másikbén valami korbácsfélé. Poros, szürke arcáról hideg megvetést lehetett leolvasni. Acélkék szeme fáradtan intett a fehér kötényes pincérnek. hogy álljon fel. Bunny lassan, bizonytalanul emelkedett fel a székről, de a kö— Minél kevesebb izgalom, kevés testmozgás és az ablak- redőnvöket egyelőre tartsd zárva. Ez orvosi parancs! — Akkor föltépte az ajtót és a csodálkozó asszonyok sorfala közt dühösen távozott Helen utánafutott: — Mi történt? , -x.Semmi különös. . — De mégis? ’ — Forduljon vissza és verje fejbe azt a vén kecskét a nyújtóiéval. Az a baja. Megöregedett és megbolondult. Az a baja. — Te jó isten! De hisz... — No. csak forduljon vissza, és vigyázzon rá, amfq visszatérek. Majd még beszélek a fejével. Csak arra kérem, ne nyaggassa, most az egyszer hagvia békén a vén trotilt. Helen lemaradt. vétkező pillanatban hányát vágódott a feléje szálló nyereg terhe alatt. Ilyen nehéz nyerget még sohasem tartott a kezében. Sietve ugrott fel és vitte az egyik asztalhoz a nyerget, s mert tudta, az idegen mit kíván. hozta gyorsan a könyvet, ahová a jövevény meglepően szép, nyúlánk betűkkel beírta a nevét. Bunny elfehéredett, aztán tnea szinte megzöldült a meglepetéstől, a rémülettől. Úgy állt ott megbabonázva mindaddig, amíg Jimy Tucker, a seriff, oda nem lépett’ hozzá. Egyetlen pillantás alatt elolvasta a nevet, és becsukta — Te összevissza beszélsz Jímv. Mit is akarsz te most tulajdonképpen. Lemondani két héttel a nyugalmozásod előtt? Mit akarsz te? Mitől ijedtél meg ennyire? Bracketville csendes kis fészek, erre még a madár sem jár, mi bajod van neked, vén bitang? A seriff nem válaszolt egy ideig. Ügy tűnt, mintha hirtelen elaludt volna. Aztán intett Lo- welnek. hogy hajoljon közelebb hozzá: — Add föl azt a táviratot. Csak annyit: Éb Jimy Tucker egészségi okokból kifolyólag kérem, hogy azonnali hatály- lyal mentsenek fel esküm alól... És mondd kérlek, mikor érlémondásoddal kapcsölatba lé* hét hozni, nem mulasztom (A az alkalmat, hogy megfelelő helyen jelentést ne tegyek róla. Ez kötelességem! Kötelességem elsősorban irántad. Megöregedtél? Rendben vanl Vannak itt fiatalok is, akik segíthetnek rajtad, ha bajban vagy. Csak mondd meg, miről van szó. Csak ki vele! Én a- zonnal intézkedek. Nem hagyunk magadra. Nem dobunk el. érted? A seriff dühösen a térdéri csapott: — Nincs mit mondanom. — Tudod mit? Ha nem volnál velem együtt ilyen vén ördög, esküszöm, rászolgálnál néhány kemény ütésre. Mert a te önfejűséged nemcsak hogy sértő, hanem becsmérlő is. Ha neked nincs bizalmad azokban, akikkel együtt etted meg a kenyered javát, hát én csak szavakkal üthetlek meg: utálatos dög vagy. s ezzel a mi barátságunkat felfüggesztem. Most pedig megyek, eleget teszek utolsó kívánságodnak, megyek, feladom azt az értelmetlen, hülve sürgönyt. Az orvos sarkon fordult s nagy. erélyes léptekkel indult az ajtó felé. Aztán anélkül, hogy visszafordult volna, még hozzáfűzte: Gyurák Éva rajza Nem értett az egészből égy szót sem. Nem értette, mit beszél Lowel, de legbelül fájt, valami nagyon fájt, talán az. hogy az ő férjét valaki trotilnak nevezi. Mert Jimy. lehet, hogy öreg már, de kemény keze van. kemény keze. meg csorbítatlan tekintélye... a könwef a kővé meredt pincér előtt. A seriff végtelenül rosszkedvűen ballagot ki a kocsmából. A sört, amit az imént csapolt, meg se itta. Helen, a házsártos Helen azt hitte, hogy az öreg részeg, de amikor kiabálására a seriff nem reagált, hanem csak bement az irodába, és végighevert a prics- csen, ahol különben Lary Black a helyettes szokott szundikálni. amikor látta, hogy a seriff fáradtan lehúnyja szemét. Helen sikoltozni, jajveszékelni kezdett, amire egyszerre négy szomszédasszony is összefutott. Jimv Tucker rosszkedvűen távozott a kocsmából, de amíg hazaért, teljesen megbetegedett. Lowel doktor, aki jómaga is vén csataló volt. egykettőre átvitte a hirtelen leromlott seriffet hálószobájába, besötéti- tett. aztán megkérte az asszonyokat. hogy minél előbb távozzanak. és hagyják magára a beteggel. — Ide figyelj, öreg fiú! Csináld ki nekem, hogy azonnal nyugalmazzanak, nagyon beteg vagyok. Kérlek, tegyél fel egy táviratot Karnes Citybe, ielentsd, hogy azonnal átadom a csillagot és a szolgálatot, lemondok. Doktor Lowel mosolyogva ingatta fejét: kezik Laredo felé a postakocsi? Ma péntek van? Akkor holnap... Igen... Most pedig arra kérlek, hogy azonnal hagyj magamra, elintézendő dolgaim vannak... EHed, ugyebár? Az orvos elkomolyodott és értetlenül nézett maga elé: — Nem értek semmit. Ha ném ismernélek annyi éven át, azt hinném, hogy megbolondultál. Mert valóban olyan vagy, mint egy... Szóval arra kérsz, hoqv én adjam fel a sürgönyt. Arra kérsz, hogy én vágjam el alattad az ágat? Nem gondolod öreg fiú, hogy ez enytién szólva aljasság a részedről? De leqalébb megmagyaráznád, legalább nekem elmondanád... A seriff most hirtelen felült az ágyban. — Nem magyarázok semmit, se neked, se másnak. Nem a- karok ebbe az ügybe senkit beleavatni, mert azzal veszélybe hoznám... Kérlek, távozz! Ha nem akarod megfenni, a- mire kértelek, rendben van, elküldöm Helent. Igen, ezt megteheti ő is, bár el akartam kerülni a kiállhatatlan asszonyi kérdezősködést... Az orvos durcásan, a felin- dultsáatól remegő hangon válaszolta:. — Rendben van, megteszem. De jegyezd meg, ha bármi történik is a városban, amit. a fe Az asszony állf még égy ideig ott az utcán, aztán visz- szaballaoott a házba. A tornácról méq égyszer utána nézett az orvosnak: „Samyhéz megy, te jő isten. Samyhéz megy sürgönvözni. De hova, miért?" Sietve nyitott be az ajtón, de férjét sehol sem találta. „Té jó isten, hova lett? Egy pillanat alatt'?“ — Lary! Lary! — kiabált az asszony. A bámészkodó asszonyok f«* dőközben már elszélidtek S most még Larv, a helyette» sem volt itt. Az asszony rémégni kezdett, úgy megrémült, hogy hangja sem volt. fes akkor égy hatalmas árnyék jelent még a hátsó ajtón. Ott állt háfrado- bott kalappal, csípőre tett kézzel. Az asszony hangtalanul elterült a goromba tölflyfapadlón. Elájult'. Akkor az árnyék belépett. lassan, óvatosan fölemelte és bevitte az elsötétített szobába, ahol az imént még a seriff^ feküdt’. Az ájult asszonyt óvatosan odafektetíé épp az eltűnt seriff helyére, aztán épp olv csendben, mint ahogy jött, el is fönt. (Következik: Az első vihar.)
