Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-25 / 26. szám

IH új ifjúság

TRNAVAatrónon

A trónt általában kétféleképpen lehet megszerezni: örökölni, vagy kiverekedni. Tmava kiharcolta: a labdarúgásban ismeretlen az ö- röklés fogalma.

Tagadhatatlan, hogy a nagyszombatiak játszották a legeredményesebb, s helyenként talán a legtetszetősebb futballt. Malatinsky és fiai köré mítoszt teremtettek eredményeik, kiváló nemzetközi mérlegük, játékfelfogásuk. Támadtak idegenben is, győztek idegenben is. Számtalan értékelő jellegű cikkben dolgozzák fel az új bajnok játékának tanulságait, győzelmének okait, stb.

Ne gondolja senki, hogy a kákán csomót keresünk. De kénytelenek vagyunk leírni azt is, ami kevésbé hízelgő az új bajnokra, cselekedve így abból a meggondolásból, hogy a labdarúgás is emberi jelenség, s egy csehszlovák bajnok még inkább az érdeklődés fénysugarában áll, mint a valamikori élcsapat. Ezzel persze nem mondjuk, hogy a még nem bajnok Tmava megengedhette magának azt, amit a bajnok már nem. Nézzük végig az elpergett labdarúgó-évet, a Tmava szemszögéből. Az eredményekről, győzelmekről szó e- sett. Viszont: a tavalyi KK-döntőn láttuk például Adamec hisztérikus kirohanásait, s azt is, amint a földön fekvő védtelen Káposzta gyomrát megcélozza szeges cipőjével. Két évvel ezelőtt — minden valószínűség szerint hasonló módon — sérült meg itt nagyon súlyosan Szlkora. Ez év februárjában négy tmavai, Pozsonyban tanuló orvostanhallgató támadta meg az Inter-csatárt. Ez év tavaszán sörrel öntötték le Tmaván a csapat hű szurkolói. A ligameccsekhez nem kell külön kommentár. Kettőt be sem tudtak fejezni. Közben botrányos találkozó került sorra a Torpedóval. Hagara még az olimpiai csapatban sem tagadta meg önmagát: a védtelen Csisz- lenkónál nem volt labda, mégis belerúgott.

Érdekes lenne visszapergetni ezeket a mérkőzéseket. És szomorú. Meggyőződésünk, hogy egy pszichoanalízis egész különös dolgokat állapítana meg Adamecről, a gólkirályról. Neki már régen nincs helye — kizárólag viselkedése alapján — a labdarúgó-pályákon. Rokonszenves viszont Geryk, Svec, Kabát. Dobiás is tanult idősebb példaképeitől. Láttuk már idegen pályán is verekedést provokálni.

És a tmavai közönség? Üljenek be egyszeregyszer a nézőtérre. Nem lesz a legkellemesebb dolog. Malatinsky, aki az ország valóban egyik legjobb szakembere, fiait a legsportszerűbb csapatok között emlegeti. Szerencsére nem sokan hisznek neki. Ugyanis ha annyira a sportszerűség apostola lenne, nemigen hagyná büntetlenül a szemeláttára lezajló eseményeket. Ne higgye senki, hogy elfogultak vagyunk, csak sehogysem értjük, hogy e- zeket a dolgokat nem írja meg senki, és azt sem tudjuk megérteni, hogy egy ilyen korszerű és remek futballt játszó együttesnek miért van szüksége ilyen brutális megoldásokra?

Ha a BEK küzdelmei során olyan dolgok fordulnak majd elő Tmaván, mint például a Torpedó ellen KEK-meccsen, akkor abból európai visszhangú esemény lehet, és erre igazán nincs szüksége az egyre jobban fejlődő csehszlovák labdarúgásnak. És még egyet: a bajnoki cím kötelez. A bajnok követőkre talál. a bajnok példakép. Az elmúlt esztendő a szlovák futball éve volt, bár kicsit mosolyog az ember azon. ha már a sportban is nemzeti érdekeket lát. Amikor Cáslavská három aranyat nyert senki sem írta, hogy a bajnoknő cseh és ez most különösen Csehország büszkesége. A demokrácia sajtószabadsággal is jár. örülünk neki. örülünk, hogy leírhatjuk azt, ami igaz. Mert — minden ferde gondolat ellenére — használni, segíteni akarunk. Igazán! b. gy.

Milyen útvonalon jut el

MEXIKÓBA

az o impiai láng

Az olimpiai láng, s vele együtt az olimpiai menet útja úgy van kitűzve, hogy kettős célt kövessen: áthaladjon a göröglatin kultúra jellegzetes vidékein és Kolumbusz egykori útvonalán. Az olimpiai lángot az Olimpuszon gyújtják meg; onnan viszik görög sportolók Athénba, ahonnan görög hajón kerül Genovába. Innen egy olasz hajó viszi tovább Barcelonába. Spanyol futók futnak vele Palos kikötőjébe, oda. ahonnan egykor Kolumbusz Kristóf útnak indult. Az Atlanti- óceánon át, San Salvadoron, a Bahama szigetcsoporton át jut amerikai földre a láng, a staféta. Innen mexikói hajó viszi tovább Veracruzba.

Egy nappal az olimpia megkezdése előtt, régi indiai szertartásoknak megfelelően ünnepük majd az olimpiát, az olimpia gondolatát Mexikóban, egy hatalmas piramis közelében. Az olimpiai stadionba éppen időben, az olimpiai játékok megkezdésének napján kerül az olimpiai láng, hogy aztán kezdetét vehessék az emberiség újkori történelmének következő nagyszabású eseményei.

RÉSZT VESZNEK A MEXIKÓI OLIMPIAI JÁTÉKOKON — MINT VENDÉGEK, DIPLOMATÁK VAGY ÜJSAGlRÓK — AZ ELMÜLT OLIMPIÁK HŐSEI?

Mint vendégek, részt vesznek:

Patricia Mc Cormick, Helsinki és Melbourne kétszeres olimpiai bajnoknője a női toronyugrásban és műugrásban;

Jesse Owens, négyszeres olimpiai bajnok, a berlini olimpia hőse:

Johny Weismüller, öt olimpiai aranyérem tulajdonosa, egykori kiváló úszó;

Bob Mathias, a tíztusa kétszeres olimpiai bajnoka1;

Dawn Fraser úszónő, három aranyérem tulajdonosa,

Fanny Blankers-Koen, atlétanő, egykori négyszeres olimpiai bajnok;

Ferreira Da Silva brazil hármasugrő,

Emil Zátopek,

Dana Zátopková,

Vladimír Kuc,

Valeri i Brumel,

Christian D’Oriola vívóbajnok, kétszeres olimpiai győztes.

Jim Clark, a világ legjobb autóversenyzőjének halála még mindig izgatja a közvéleményt, fáj barátainak és ismerőseinek. Legutóbb Fangio, az ugyancsak világhírű autóversenyzó emlékezett barátjára:

— Azon a napon, amikor von Trips belerohant a nézőkbe, egy nagy autóversenyen, és tizenöt embert gázolt halálra, azon a napon ismertem meg Jim Clarkot. Szállodai szobájában ült, a tragédia szemmel láthatóan megviselte. Fal- fehér volt, amikor megkérdezte: ,,Fangio, te sohasem éreztél még félelmet?“ Nem hazudhattam. „Min dig félek. Ötször nyertem világbajnoki címet, de a félelmet nem tudtam legyőzni.“ Jim megnyugodott feleletemet hallva. Aztán így szólt: „Tudod, Fangio, sokszor gondolkozom azon, hogy abbahaFangio

Clarkról

gyom az egészet és visszatérek skóciai birtokomra, ahol a fű a térdemig ér. Érzem, hogy gyökereim a gazdálkodásban, s nem az autóversenyzésben vannak. De ver- senyzek. Nem szenvedély ez?“

Még abban az esztendőben világgá kürtölték a lapok a hírt: Jim Clark jobb, mint Fangio. Mit tagadjam, bántotta hiúságomat a dolog. Mindezek dacára tovább csodáltam ezt a remek skőtot. Minden kornak megvannak a maga nagyjai. Clarknak bámulatos érzéke volt a vezetéshez, és ismerte a motor minden csínját-bínját. Gyakran mondogatta: még egy év, és megyek vissza, skóciai birtokaimra, ahol térdig ér a fö.

Nem telt bele egy év és Jim Clark meghalt. A gyorsaság rabszolgája volt ő is. És én mégis tudom, hogy a következő versenyen semmivel sem lesznek kevesebben az indulók, hogy felhúzzák bőrkesztyűiket, rálépnek a pedálra és megkezdik csatájukat • halállal,

— Nem okozott különösebb gondokat az erős edzés-sorozat Tardoskedd és Komárom után?

— Izomlázam nem volt, de a kimerültségtől néha alig bírtam megemelni a lábam.

— Hogyan sikerült az első, igazi ligameccsed?

— Azt hiszem, jól, mert ment a játék és győztünk.

Nyár: a tavaly készült felvételen Móder József, Szlkora Györgyné, Szikora György és Móder László látható.

(folytatjuk)

w

Ha Robert Kennedy nem indul az amerikai elnökválasztási kampányban, ma1 is él. mondogatják sokan. De indult, mert ember volt, az amerikai körülményekhez viszonyítva szinte patyolattiszta. Ez lett a végzete.

Ha Röntgen egy laboratóriumi kísérlet során nem pillant föl véletlenül egyta-i nltványa kezére, melyet ép- pen akkor világítottak meg az akkor még rejtélyes sugarak, talán még ma sem ismernénk a röntgen-gépet. De felpillantott. Ez a szerencsénk.

Ha Szikora Gyuri nem spiccel bele az első feléje tartó labdába, nem érzi meg soha a labdarúgó-játékkal járó örömeket és kéjeket. De belespiccelt. És ez lett a sorsa.

És ez a jó. Jó azért, mert a sporttársadalom egy kiváló tehetségű, remek labdarúgóval gyarapodott, aki számos felejthetetlen perccel ajándékozta meg a szurkolókat. Jó, mert Szikorá- ban olyan embert ismert meg szűkebb környezete a- ki mindig kész nyilatkozni, mindig nyíltszívű, mindig tiszta. És harmad, de nem utolsósorban — és nagyon kérem, ne értsen félre senki — jó ez nekünk, csehszlovákiai magyaroknak is. Nem azért, mert most már féltéglával döngethetjük a mellünket, íme, a csehszlovák válogatottnak magyar nemzetiségű tagja is van, hanem azért, mert jó tudni. hogy ebben az annyira forrongó, igazi arcát kereső országban, minden rosszindulatú rágalom ellenére mi is itt vagyunk, mindenütt';’ nemcsak munkásaink, főiskolai tanáraink, művészeink, hanem élsportolóink is vannak. És voltak is. Szikora előtt Is, és valószínűleg utáni is. Amikor az újságolvasó elolvassa a csapat felállítását', magyar sz- szel írott, rövid, ékezetnélküli i-betűt tartalmazó néven akad meg a szeme. A Szikoráén. Ismétlem: nem valami túlbuzgó nemzeti büszkeség beszél belőlem, hanem józan, emberi hang. Egy időben nem volt olyan szocialista országbeli nemzeti tizenegy, amelyben ne játszott volna magyar nemzetiségű labdarúgó. Talán a lengyelek és az NDK válogatottja kivételével, de ott meg Soós Károly és Kalo- csay Géza edzők irányították a hírnév felé fiaikat.

Hányszor gondol — főleg az utóbbi időben — arra az ember, hogy egy Szikora vagy egv Szabó milyen jól elférne a magyar válogatottban. Ez persze csak illúzió, reális alapja szinte nincs is. Szabóval tárgyalt ugyan a Fradi, de — természetesen — nem vezetett eredményhez - a tárgyalás.

\ Most. amikor néhány folytatásban elmondunk egyet- mást Szikora Györgyről, a pozsonyi Inter és a csehszlovák válogatott csatáráról. tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy összefogla- ló-iellegü, életpályát-tömö- rítő Írásról nem lehet sző, hiszen Szikora még mindig nagyon fiatal, még mindig előtte van a java. Ha megérjük, s neki sem jön közbe újabb sérülése, akkor

Is összeülünk majd, amikor sportpályája végéhez ér. Addig azonban számos gólt rúg még, s reméljük, nagyon sokszor húzza magára a válogatott mezét.

Először, vagy négy évvel ezelőtt láttam, ligamérkőAz egyes számú felvételen első igazi ligamérkőzése után látjuk. Az Inter színeiben a Slovan elleni Csehszlovák Kupa negyeddöntőjében szerepelt először. aztán játszott néhány percet Eperjesen, bajnokin

zésen. „Hát ez az a Szikora. Elegánsan mozog, köny- nyedén. Remekül fejesei. Jól

cselez“. Aztán többször láttam. 1966-ban, a szovjetek elleni első válogatott mérkőzésen úgy játszott, mintha legalább hússzor szerepelt volna már előtte a nagv csapatban. Később, egy

is, de kilencven percet, teljes mérkőzést csak a VSS ellen abszolvált először, Pozsonyban.

— Mikor tudtad meg, hogy játszani fogsz?

— Egy héttel a mérkőzés előtt közölték a vezetők és az edző, hogy vasárnap számolnak a játékommal, tehát úgy visel- kediek egész héten. Edzzek szorqalmasan, és sportszerűen éljek.

Szikora

1

este. a pozsonyi Luxorban ültem. Esett az eső, fényesek voltak a tetők és az u- tak, a hangulatom komor. Akkor láttam vagy tizedszer. Egy szép fekete lány támogatta, meg egy játékostársa. A válogatott csatár nagyszerű hangulatban volt. „Ejnye! — ez a fiú nem veti meg a szeszt sem! Szájából cigaretta fityeg. Jó lenne beszélni vele, mert annyian hullottak már el így. a kezdet kezdetén, hogy iotob félni, mint megijedni."

Néhány héten bélül' mégismerkedtünk, s azóta — talán ő is Így hiszi — barátok vagyunk. Mi minden történt e rövid idő alatt Is! Két súlyos sérülés például. Házasságkötés. És számtalan Izgalmas labdarúgó-találkozó.

Az első, Igazi ligamecos után.

Életrajza rövid, Tardos- keddről indult, itt játszott először labdarúgó-csapatban. innen Komáromba került, Komáromból pedig a pozsonyi Slovnaftba. Játékára mindenütt felfigyeltek. Szülei tarodskeddiek, gimnáziumba Komáromban — maid később Pozsonyban járt, itt iratkozott be először a Testnevelési Főiskolára is, de azt hamar otthagyta, mert a szertorna és egyéb speciális, nem éppen labdarúgónak való tantárgyak rádöbbentették, hogy ez a pálya nem neki való. Tanulmányait a jogon kezdte el újból, jelenleg is jogot hallgat.

1964-ben játszott első ízben a labdarúgó-liga mezőnyében, 1966-ban válogatott lett, s most, 1968 nyarán már elmondhatja magáról, hogy szinte az egész világot bejárta, a futball sokmindenre megtanította.

A Slávia védelme és kapusa verve van, de a labda mellégurul. Ez is megtörténik néha.

I