Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-25 / 26. szám

8 új ifjúság KI HINNÉ?... Beáta 'eleinte csak valamivel volt magasabb mint" az osztály- íársnői. Tizénhároméves korában már túlnőtte a hasonló ko­rú fiúkat ás sokkal magasabb volt, mint barátnői. A 15. szü­letésnapján a tornaórán 174 cm magasságot jegyzett be a tanárnő. Beáta ebbe beletörődött volna, de sajnos, tovább­ra is szinte egyik napról a másikra nőtt. Amikor az édesanyja kíséretében átlépte az orvosi rendelő küszöbét, a híres tanár máris tudta, hogy Beátának milyen kezelésre van szüksége. Előzőleg már sebésznél is jártak, mert a szülők olvasták, hogy egy svéd orvosprofesszor „ki­sebbíti“ a túl magas leányokat'. Á felső combcsontból kivesz egy részt és ezáltal 10-15 cm-el alacsonyabbak lesznek. Per­sze az ilyen műtétet még nem csinálják mindenütt és nem is egészen veszélytelen. Az orvos Beáta édesanyjának azonnal megmagyarázta, hogy az ilyen gyors növésnek különböző okai lehetnek, mint pl. aqydaganat és más komoly megbetegedé­sek. Beátánál azonban semmi szervi bajt nem találtak. — Milyen magasak a család többi tagjai? — kérdezte a professzor. — A férjem 1,90 és a nővére ugyanannyi. — Szerencse, mert akkor valószínű, hogy Beáta örökölté a magasságát. — Ezt nevezi szerencsének? — felelte az anya. — Kihez megv majd feleségül az ilyen égimeszelő? Beáta minden hónapban húsz napon keresztül pirulákat szedett. Az orvos figyelmeztette, hogy ha rendkívüli vérzé- sek állnának be, akkor abba kell hagynia a gyógyszer hasz­nálatát. Milyen gyógyszert írt elő az orvos? Oestrogen hor­mont, amely hatást gyakorol a szervezet növekedésére. Ma már röntgenképek alapján az orvosok pontosan meg tudják állapítani, hogy még mennyit nő a páciens. Beáta ese­tében is a röntgenkép szerint megállapították, hogy még e- gészen biztosan elérte volna a 195 cm-t. Egy évi kezelés u- tán már csak egy cm-t nőtt és az 1,85 m magasságot érte el. Már nem érezte magát olyan szerencsétlennek. Sokkal rosszabb a helyzete az alacsony növésű fiúnak, mert majdnem minden esetben komplexumokban szenved. A sta­tisztikai kimutatások azt bizonyítják, hogy Közép-Európá- ban a század eleje óta az emberek átlagmagassága 10 cm-e! emelkedett. Az átlagos magasságú nő ma 162 cm magas, míg 1900-ban még csak csak 152 cm volt. Az átlagos férfi ma 173 cm magas. Az emberek ma magasabbak, mert jobban és helyesebben táplálkoznak és sportolnak. Bebizonyított tény, hogy a főu­rak sokka] magasabbak voltak, mint a jobbágyok, és a gazda­gok is magasabbak voltak, mint a szegények. Az emberi szer­vezet növekedésére nézve rendkívül fontos, hogy elég fehér­jét és D-vitamint tartalmazzon a tápláléka. A fehérjék be­folyásolják a hypoflzis működését, amely a növést szabályoz­Milyen magasságot érhet még 'el az ember? A tudósok ki­számították, hogy 2000-ben a férfiak elérhetik a 2.12 m-es átlagmagasságot, a nők pedig a 2 métert. Általánosan ismert dolog, hogy a mai fiatalok nemileg is korábban érettek, mint nagyszüleik korában. Sokszor halljuk azonban, hogy szellemi fejlődésük nem halad párhuzamosan a testi fejlődésükkel. Pe­dig tévedünk. A testileg jó! fejlett fiatalok szellemileg is sok­kal fejlettebbek, sokkal pontosabban oldják meg a pszicholó­giai teszteket és sokkal gyorsabb a munkaütemük. Ha a fiatalok növekedésében rendellenességet észlelünk, feltétlenül forduljunk szakorvoshoz, endokrinológushoz. A kis- növésű fiúk és lányok is rosszul érzik magukat az iskolában, lemaradnak a tornaórán, a sportágakban és gyakran előfor­dul, hogy ezért kerülik a társaságot, emberkerülőkké válnak. A fiatal öngyilkosok is nemegyszer az alacsony növésúek kö­zül kerülnek ki, sőt a bűnözők Is. Az endokrinológusok vé­leményé szerint, ha a gyermekek íizennégy éves korig nem érik el a megfelelő magasságot, akkor orvoshoz kell menni. Az ember ma már a szervezet növekedését is irányítani tudja. Kávébarna NŐK A szépségszakértők azt állítják, hogy a világon a legszebb lányok Jamaica szigetén élnek. „Szépek és kávébarnák, a nők a Ktngstown- ban“, Így hangzik egy sláger. A szöveg írója valóban jől informált, nincs még egy hely a világon, ahol ennyi szép nőt láthatnánk, mint éppen itt. Reggelenként a körzőn a nők sétálgatnak, mert akkor legkellemesebb az idő a bevásárlásokra. Amikor jobban szemügyre vesszük őket, hamar rájövünk, hogy a slágerszöveg Irőja mégiscsak tévedett. Mert a jamaicai nők nem kávébarnák. A színük sötét cso- kolédébarna. Bőrük hibátlan, bársonyos, a hajuk sűrű és nagyon göndör. Ez a szép emberfajta sok törzs kereszteződéséből született. Két százalékban fehér fajból, mert a régi ősi ültetvényesek „erőszako­san“ járultak hozzá a fajok keveredéséhez. A mai ferde vágású szemek arra emlékeztetnek, hogy a szigeten gyakran dolgoztak kínaiak is. A mai jamaicai nők szemük ragyogását az Ide telepedett indiai ősapáktól örökölték. — Azt ajánljuk, — mondták angol riporterkollégáim — hogy kövess egy jamaicai nőt az utcán. Azonnal megállapíthatod, hogy amit az európai manökeneknek sokszor nagynehezen tanulta, azt ezek a leányok a gazella járású afrikai ősanyjuktól örökölték. A jamaicai lányok szinte tibegnek. Járásukban van valami méltóság­teljes. gyermekded és Izgató. A felsőtestük majdnem mozdulatlan marad járás közben. Ezzel szemben a csípők mozognak. A mai mini­szoknyák különösen jól állnak ezeknek a lányoknak, mert nekik van a világon a leghosszabb és a legszebben lesült lábuk. Pedig ezek a lányok még 35 fokos melegben is harisnyát hordanak. Harisnya nélkül járni illetlenség — mondják. Semmiképpen sem illik egy igazi ladyhez. A lányok tudják ám. hogy szépek. Mindig emelt fővel jár­nak és lllegetik-blllegetlk magukat. Csak hátul gömbölyűek, elől egészen fiúsak. És csakis az amerikai „plasztik" mellnek köszönhető, ha némelyiknél feltűnőek a körvonalak. Azok a lányok, akikkel reg­gelenként a korzón találkozhatunk, többnyire elárusltönök, hivatal- noknők és diáklányok. Persze a legfeltűnőbbek azok a lányok, akik szeretik a szerelmet és a pénzt is. De nehéz megkülönböztetni őket. Egy forró napon Írógépemmel a kezemben szállódéin felé tartottam. A házak árnyékéban színes munkások ettek-Ittak és pihentek. Hir­telen két fiatal lány közeledett felém, fehér blúzban. Nagyon fiatal­nak, alig tizenhat évesnek látszottak. A magasabbik biztos pillantással azonnal meglátta bennem a kül­földit. — Hallo, Mister! — Ez a megszólítás itt meglehetősen álta­lános és így természetesnek vettem. Amikor riporter társaimnak említettem, azok kinevettek. Azt mondták, hogy az ilyen köszöntés azt jelenti, komolyan megtetszettem a leánynak. Mert a jamaicai lány csak olyan férfit szólít le, akivel a világ végére is elmenne. A szerencse valóban kedvezett, mert megint találkoztam vele és ezúttal velem jött. Kisült, hogy csak tizenöt éves és ért angolul. Tizennégy éves korában született egy kisfia s a gyermek a nagy­mamánál nevelkedik. Mint munkásnő nyolc fontot keres havonta. A lányokat a gyárakban és az ültetvényeken kihasználják, nagyon rosszul fizetik és ezért ne csodálkozzunk azon, mondta az egyik, hogy a nők tömegesen vonulnak fel, amikor hajó érkezik a kikö­tőbe. Az amerikaiak Guantamoröl, erről az elszigetelt támaszpont­jukról kéthetenként térnek haza. A kingstowni kikötőben ilyenkor a legnagyobb a forgalom. De Martin Luther King meggyilkolása öta betiltották az amerikaiaknak a partraszállást. Attól tartanak, hogy a matrózok és a néger lakosság között összetűzésekre kerülne a sor. Borzasztó, hogy Kinget meggyilkolták — mondta több jamaicai lány, — de nem a ml embereink tették, az biztos. A fehér férfiről nagyon rossz a véleményük. Mielőtt leültem, hogy a jamaicai nők­ről írjak, egy angol kollégám még erre figyelmeztetett: Ne felejtsd el, hogy itt a nők az alsó néprétegekben nem mennek férjhez. Vad­házasságban élnek. De ezek úgy látszik, sokkal tartósabbak, mint a polgári, vagy egyházi házasságok. Az itteni erkölcsöket nem lehet európai mértékkel mérni. A nők határozottan vezető szerepet ját­szanak Jamaicában, magas hivatalokat töltenek be cs sok közöttük a főiskolát végzett is. Mondhatnám, hogy Jamaicában valóságos matriarchális állapotok uralkodnak. Együtt élnek az unokák, az anyák és nagyanyák és a legtöbb háznál nincs is férfi. A jamaicai férfiak nem szeretnek nősülni. A nők dolgoznak és sajátmaguk tartják el gyermekeiket. A müveit jamaicaiak az angliai életmódot utánozzák és nem az amerikait. Angliában látogatják az egyetemeket és nem Amerikában. Általában valamennyien megegyez­nek abban, hogy a társadalmi renden náluk határozottan változtatni kell. iiiiiiiiiiiHiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii XVII. században újjáépíttette az ősi egyetemet. A XIX. szá­zadban teljesen átalakították. • LÁZADÁSOK • — A Quartier Latin első ne­vezetes diákcsatája 1453-ban tört ki, egy ellopott mérföld­kő miatt. Az egyetemi ható­ság az illetéktelen rendőri be­avatkozás miatt beszüntette az előadásokat. Az egy évig tar­tó ügy végül az egyetem győ­zelmével végződött. A csaták­ban részt vett Villon is. 1883 júliusában Béranger szenátor emelt szót a művészeti főis­kolák hagyományos báli mulat­sága. a monomé ellen. A diá­kok erre macskazenét adtak a szenátor ablaka alatt. A ren­dőrség is beavatkozott. Az el­járás ellen elsőként Anatole France tiltakozott. Olyan eset azonban még nem fordult elő, mint amit Jean Roche rektor napjainkban tett. ő ugyanis — mint olvashattuk — behívta a rendőrséget a Sorbonne falai közé. • AZ IRODALOMBAN • — Anatole France számos müvének színhelye a „Quartier Latin“. A „jómester“ Coignard abbé is gyakran járt a negyed utcáin, séta közben mondta el ironikus véleményét. Alphonse de Lamartine egyenesen „a vi­lág szellemi központjának“ ne­vezte. Théodor de Rainville. Victor Hugo tanítványa pedig ódát írt a diáknegyedhez: „Föld. amelyben hözamat forr, / Almod révén kap egykor / I- gazat annyi sok kitagadott.“ A magyar irodalomban a Sor­bonne és a diáknegyéd vará- zsosan szerepel a többi között Illyés Gyula Hunok Párizsban című művében, Hevesi András Párizsi esőjében és Sőtér Ist­ván Fellegjárásában. iiuiiiiiiiiiiiuiiuiiiiiiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuumiiuiiuiiuimiuiiuiiiitiiiiiliimiuuiuii,iii QUARTIER LATIN A párizsi nagy diáktünteté­sek leggyakoribb színhelye — mint arról a napilapok hírt adtak — a Quartier Latin. • A VÁROSRÉSZ • — Quartier Latin, azaz: La­tin negyed. Már a XIII, század­ban így ismerték. Párizs ősi központjával, a Cité sziget­tel szemben íérül el a Szaj­na bal partján. A szigettel a Pont Saint Michel köti össze. Diákok negyede. Híres épüle­tei: a Sorbonne, a Luxemburg- palota s a francia nemzet nagy halottainak nyugvóhelye: a Pantheon. Főútvonala az Ady által is megénekelt Szent’ Mi­hály útja (Boulevard St. Mi­chel). • SORBONNE • — A párizsi tudományegye­tem. A XIII. században, 1257- ben alapították. Első korsza­kának híres tanárai: Pierre Abelard és tanítványa Petrus Lombardus. Az egyetem ne­ve Robert de Sorbontól, IX. Lajos király udvari káplánjá­tól származik aki 1250 körül kollégiumot alapított szegény teológusok számára. Egy ideig Aquinói Tamás isi itt lakott. 1554-tö! az egész teológiai fa­kultást. később már az egész egyetemet Sorbonne-nak ne­vezték. Richelieu bíboros a Nem válók mega korcsolyától Emmerich Danzer mint tánc- dalénekes is bemutatkozott a közönségnek. „Nagyobb lámpa­lázam volt, mint a műkorcso­lyázó világbajnokságon“ — vallotta be később. Emmerich Danzer tervei a jövőre Május második vasárnapja — Anyák Napja. A bécsi Stadt- halleban tarka szórakoztató műsor folyik énekes sztárok­kal és színpadi kedvencekkel. Az egyik énekes most mutat­kozik be a közönségnek. De csak mint énekes. Mert a nagy- közönség jól Ismeri ót, Emme­rich Danzert, a műkorcsolyá­zás négyszeres Európa- és há­romszoros világbajnokát. Most egy kicsit lámpalázas. De kísé­rő zenekara biztonságérzetet ad neki. Tudja, hogy a „Sun- set-Four" négy tagja: Horst, Hans-Jürgen, Frank és Viktor, mindent megtesznek, hogy mint énekes Is átessen a tűzkereszt­ségen és a „Sag es mir“ cí­mű dallal olyan nagy sikert arasson, mint amikor lemezre énekelte. A közönség ünnep­li Emmerichet, aki a kulisz- szák mögött megjegyzi: — A műkorcsolyázó világbajnoksá­gon nem izzadtam meg ennyi­re... De a fontos, hogy sike­rült! Ezekután természetesen fel­vetődik a kérdés, hogy a több­szörös világbajnok számít-e é- nekes karrierre? — Nem — hangzik a biztos válasz. — Tudom, hogy az el­következő években a korcso­lyámmal fogok pénzt keresni. A tácdal-éneklés csupán ked­venc szórakozást jelent szá­momra. Semmi többet. Nem képzelem be magamnak, hogy jó hangom van, habár Robert Opratko, akinél énekórákat ve­szek becsvágyat kelt bennem. A Polyphon hanglemezgyár szerződési ajánlatát az első pillanatban fölöttébb mulatsá­gosnak találtam, csak aztán gondolkoztam el rajta... Tulaj­donképpen miért ne? És ha az első lemez megbukik, az sem lesz szerencsétlenség, gondol­tam. Mindenképpen 'pénzt ke­resek vele, ezért vállaltam a próbát. De a lemez nem bukott meg. Ellenkezőleg. Ezer és ezer Danzer-szurkoló vásárolta meg. És tetszett Is nekik. Emmerich Danzer március 14-én. egy nappa) 24. szüle­tésnapja előtt fejezte be ama­tőr pályafutását, egv nyugat- berlini nagy műkorcsolyázó exhibíció alkalmával. Április végén, a profi világ­bajnok! címmel és 300 fonttal a zsebében tért vissza Bées- be. Itt viharosan követték egy­mást az események. Azonnal tárgyalásokat kezdett Will Pé­terrel. a Bécsi Jégrevű rende­zőjével, amelynek augusztus 14--tő| „Emmi“ lesz a sztárja, és Robert Stolz professzorral, aki a „Bonbonniere“ jégrevű zenéjét szerzi: A Polyphon hanglemezgyár Danzer auto- qram-délu tanokat rendezett; Emmerich mint vendég sze­repelt Vico Toriani bécsi tv- adásában valamint két német vetélkedőben. És persze, utá­na kellett nézni az énekórák­nak Is, és tárgyalni az ame­rikai ABC tv-állomással. — Ha az amerikaiaknak sür­gős, vagyis ha a tervezett tv- adást június 15-lg meg lehet valósítani, átugrom az Öceán másik oldalára. Július 15-e után azonban már nincs időm. Ezu­tán már a Bécsi Jégrevű ren­delkezik velem. A gázsitól el­tekintve. ez az amerikai tv­A partnerem Peggy Fleming lenne. A bécsi zöldségkereskedó vl- lághírűvé vált fiának nincs szándékában sztár, vagy akár playboy módjára élni. — A pénzt, amit keresek, összegyűjtöm — árulja el. — Eléggé világos elképzeléseim vannak, mit kezdjek majd a megtakarított összeggel. A re- vű-karrier sem tart örökké. A Bécsi Jégrevühöz négy évra szerződtem, azzal a feltétellel, hogy a szerződést két év múl­va felbonthatom. Később pol­gári foglalkozást akarok űzni. Ügy gondolom, sportüzletet nyitok, a megmaradt pénzt pe­dig egy mosodába fektetem. Ez okosan, meggondoltan hangzik és tulajdonképpen ma­gától értetődő. A többszörös világbajnok különben is igen szimpatikus benyomást kelt. A Bécsi Korcsolyaszövetséget Il­lető kérdésekre adott válaszá­ból érezni a hálát és lekötele­zettséget. — Amint elkezdem az edzést' a revűben, ugyanolyan lelkiis­meretesen gyakorolok majd, mintha egy olimpiászra készül­nék. Végtére is, a közönség joggal elvárja, hogy a belépti díj fejében minden este igazi élvezetben legven része. Emmerich Danzert látható­lag örömmel tölti el, hogy a iégrevűnél számos régi barát­ra talál. — Gyerekkorom óta ismerek mindenkit, akivel e­g.vütt fogok dolgozni és akik a kollégáim lesznek. Hiszen a jégrevű Is a korcsolyaszövet-' séghez tartozik. És ez, amióta csak az eszemet tudom, máso­dik otthont jelentett számom­ra. A Bécsi Korcsolyaszövet­ségnek köszönhetem összes a- matőr sikereimet, hírnevemet, egyszóval mindent. A szüleim nem tudták volna fedezni a költségeket, amibe az én ama­tőr karrierem került. Az utób­bi években a szövetség fize­tett minden költséget. Ehhez nem kell kommentár. Egy él-korcsolyázó kiképzé­se óriási összegbe kerül. Éven­te körülbelül 70 000 schilling- gel (kb. 105 000 korona) kell számolni. Ennyibe kerülnek az edzések, az utazások, az exhi- bíciókon való részvételek. Em­merich Danzer az utóbbi évek folyamán évente hat-hét hóna­pot töltött utazással, úgyhogy a szülei zöldségüzletében csak mint vendég-elárusító szere­pelt. Most még nyár van, de az énekes-műkorcsolvázó világ­ba inok már komolyan készül a téli évadra. Sok sikert kívá­nunk hozzá. (A Wiener Wochenaus­gabe nyomán) A műkorcsolyázó világbajnok munka igen érdekes lenne. Egy a konyhában is megállja a he- 45 perces bemutatóról van szó. jyét

Next

/
Thumbnails
Contents