Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-04 / 23. szám
10 Új ifjúság • • BATTA GYÖRGY U.l. SPORT Tamás, Fatér, Pivarník, Plass, Albert Farkas, Hagara, Solymosi, Mészöly... A labdarúgás olyan jelensége a huszadik századnak, amely szinte minden emberre hat; tudománnyá vált, bonyolulttá. Jogunk van tehát alaposabban foglalkozni vele, a csehszlovák és a magyar labdarúgás problémáinak szemszögén keresztül. Már elöljáróban le szeretném szögezni: amikor esetleg bíráló sorokat vetek papírra, nem azért teszem, hogy ártsak, hanem azért, hogy használjak. Ma már könnyű társalognunk. A televízió jóvoltából ott vagyunk mindannyian a találkozókon. Nincs jellemtelenebb dolog annál az újságírói gyakorlatnál, amelynek a közelmúltban lehettünk tanúi. Amikor az írek elleni váratlan vereség szertefoszlatta a csehszlovák válogatott minden reményét, egyre-másra olvastuk lapjainkban: tudtuk, hogy így végződik majd Marko kapitánykodása. hiszen helytelen elvek alapján dolgozott! Kik írták ezeket a cikkeket? Azok, akik még két-három hete is, de még az ír-csehszlovák találkozó napján is a szövetségi kapitányt magasztalták! Joggal kérdezheti tőlem is a figyelmes olvasó: miért kritizálod a magyar csapatot, ha a budapesti magyar-szovjet meccs után áradoztál róla? Moszkva után lehűtöttek egy kicsit? Tessék, megmagyarázom a bizonyítványom. A budapesti 2:0 bíztató volt'; de nemcsak a 2:0, hanem a magyar csapat játékfelfogása is. Látszott, hogy végre felszámolták azt a játékstílust, amely eleve megakadályozta a szovjet csapat elleni sikert. Nincs Európában olyan nebuló, aki ne fújná, hogy a szovjetek kemények, (talán a legkeményebbek a világon), gyorsak (talán a iegkiválóbb erőnléttel rendelkeznek az élcsapatok között). A magyarok Budapesten, keménységben és taktikai érettségben állták a sarat Az erőnlétük ott is feltűnően gyenge volt. a második félidő első szakában szinte álltak, de kivételesen nagyszerű volt a kapusuk, és a szerencse sem állt az ellenfél mellé! Honnan eredt az optimizmusom a moszkvai visszavágót illetően? Hát először is: két gólos előny nagy dolog, azt nem lehet egykönnyen behozni, és az ellenfél idegenben is rúghat gólt. akkor három a fór. Másodszor: nem tudtam elképzelni, hogy a lelkes, kemény magyar csapat enerváltan lép majd pályára, szinte megadta magát az ellenfelének, s csak az utolsó tíz percet használja ki rohamokra. Mert mivel lehetett számolni? A szovjeteknek gólokat kellett lőniök, legalálbb kettőt, hogy harmadik találkozó legyen, vagyis a védelmüknek lazábbnak kellett volna lennie, mint Budapesten, ami a magyar csatároknak kedvezett volna, hiszen könnyebb lett volna betörni a réseken. A Budapesten még sziklaszilárd védelemből kiesett Fatér, Tamás teljesítménye szánalmasan gyenge volt. de ez várható is volt, hiszen hetekig nem állt kapuban. A szélső hátvédeket sorra lefutották szélsőik, mert engedték, hogy átvegyék a labdát, amit Budapesten nem tettek. Középpályások? Fedezeteink nem voltak, csatáraink nem voltak. De hiszen ezt mindenki látta és tudja. Az ember akaratlanul összehasonlítja a nemrégen lezajlott Csehszlovákia — Szovjetunió olimpiai selejtezőmérkőzést, és kénytelen megvallani, hogy a csehszlovák csapat sokkal jobban, okosabban játszott, mint a magyar válogatott. Budapesten azt hittem, hogy Soós Károly végre olyan szövetségi kapitány, aki küzdeni kényszeríti a legendásan bohém magyarokat. Egyelőre neki sem sikerült. De miért? A 3:Ó bebizonyította, hogy nagy különbség van a magyar és a világ labdarúgása között, a magyar hátrányára. Az igaz, hogy ötlet-termelésben, itt-ott technikában nem áll fölöttük talán senki, de: állóképességben, erkölcsi-akarati tulajdonságokban, korszerűbb játékfelfogásban igen, sőt, nem egy poszton még tehetségben is. Vegyük sorra, amit állítunk. Azt, hogy az erőnlétük nyomokban sem éri el a legigényesebb nemzetközi szintet, tudjuk, sőt, tudtuk már évekkel ezelőtt. Puskás még húsz deka sonkát és két korsó pilzenit reggelizett, volt egy kis pocakja is, de többet mozgott, mint ma tán az egész csatársorunk. Egyébként ott van Haller: még terebélyesebb, s mit fut ösz- sze! Néhány éve remek, egész Közép-Éurópát lázbahozó kezdeményezéssel lépett elő a magyar labdarúgás szakvezetősége: edzőtábor Tatán! Korszerű alapozás! Most aztán nem lesz baj az erőnléttel. A legjobb úton haladtak a magyarok afelé, hogy példaként álljanak Európa elé. Hány külföldi csapat szeretett volna Tatán alapozni! Még profik is! Mégis hiba történt, nem is egy. Már Tichy Lajos figyelmeztetett annak idején, hogy Tata minden előnye hátránnyá válhat, ha egy hónapra teljesen elzárjuk a fiúkat a világtól, mert a fiatalabbak első útja a pesti bárokba vezet, és két-három éjjel alatt oda az erőnlét: A másik, a külföldi portya! Mi történt ezen a télen? A válogatott keret tagjai szinte nem is alapoztak, mert vagy klubcsapataikkal, vagy a válogatottal jártak külföldön, hosszú időre. Az eredmény nem is maradt el. Érthető, hogy a magyar labdarúgás vezetői kísérleteznek, mert a rangos kupaküzdelmek már februárban-márciusban jó formában lévő együttest igényelnek, ha sikeresen akarnak helytállni. Ha csak alapoznak itthon, akkor nem játszanak de ha játszanak, külföldön, jó pályákon és kiváló ellenfelekkel, akkor nem alapoznak! Nem jutott még senkinek sem e- szébe, hogy az időjárástól függő közép-európai országok élcsapatai részére itt, Közép-Európában rendezzenek februárban egy jó tornát? Alapozni is lehetne közben, s játszani, remek ellenfelekkel, egymással, itthon, de nem Délamerikában, ahol merőben más az időjárás, és óriási távolságokat kell u- tazni. Nem kerülne sok pénzbe egy télen is használható füves pálya létrehozatala és gondozása. A magyar kereskedelem nemrég reklámozta felfújható raktárait, melyek három labdarúgópálya területét képesek befedni, s összeszerelésük egy fél napot sem vesz igénybe. Miért ne lehetne ideiglenesen így létrehozni egy küzdőteret? Valószínű, hogy kínálkoznak még más megoldások is, csak él kellene már végre hinni: alapozás nélkül nincsenek eredmények, hiába van ötlet és technika, ha nem bírjuk szusz- szál. Amikor két, kb. egyforma erőben lévő magyar élcsapat csap össze, sokszor látunk egészen kiváló labdarúgást, de mihelyt erőfölénye, erőnlét-fölénye van az ellenfélnek, oda a tudomány. Miért ment jól a világbajnokságon a brazilok ellen? Mert a brazilok is sokat állnak, keveset mozognak, s ez egyenesen kedvez a mozgásban lévő ellenfeleknek. A brazilokhoz képest jobb volt a magyar csapat erőnléte, s ne feledjük, hogy erre a világbajnokságra speciálisan készültek, de lám. a Szovjetunió ellen bekövetkezett a rövidzárlat, mert mindenki tudja már. az erő összefügg az akarattal, az idegekkel is. Aki bír, annak kevesebb alkalma van összeroppa nia, mert a kilencvenedik percig vezeti a rohamokat, s hátha addigra az ellenfél roppan össze? Ezek speciális kérdések már. de aki a külföldi labdarúgó szaklapokat figyeli, s egyáltalán, a világ labdarúgásának ütőerén tartja a kezét, az tudja, hogv ez így van, ez axióma, nem lehet vitázni róla. É«s ezzel égycsapásra itt vagyunk a másik fogalomnál: az erkölcsi-akarati tulajdonságnál. Köztudott az is, hogy az embereket, s így a sportolókat is két nagy csoportba oszthatjuk: az erősek és gvenqék csoportjába Az egyik ember olyan tulajdonságokkal bír, hogy a lámpaláz, a rajtláz, az idegeket rohamozó, a mérkőzés légkörével összefüggő hatások pozitívan befolyásolják teljesítményét, azaz még inkább provokálják a maximális teljesítmény produkálására, a másik csoport tagjai viszont éppen az ellenkezőjét tapasztalják. Nem lenne közömbös megvizsgálni ilyen szempontból is egy labdarúgó válogatott összetételét, hiszen ez nagyon-nagyon fontos probléma: a csapat játékmesterei, a gondolkodók, az irányítók többnyire nyugodt, higgadt emberek, akik villámhárítóként vezetik le a meccs feszültségeit, az adott pillanatban is tartani tudják a labdát, nem vesztik el a fejüket, ahogy mondani szokás „tartják" a csapatot. Bozsik, Higekúti, Puskás: ilyen volt, alkatilag is. ßs ma? Mészölyön és Solymosin, esetleg Szűcsön kívül ki van? A középpályás Göröcs zseniális labdarúgó, de ö is hamar összeroppan, Albertról mindenki tudja, hoqy hangulatember. Varga is bohémkedik. Farkas pedig nagyszerű napokat vált kiábrándítéakkal. Mráz és Jurka- nin mondta egyszer, baráti beszélgetés során, hogy ők már az első tíz-tizenöt percben tudják, miképp alakul a nehéz találkozó sorsa, mert a csapat !négy-öt, Idegileg labilis embere ekkor esik át a próbán: kibirták-e a nyomást, vagy sem. A magyar válogatottban évek óta nincs már egy olyan irányítani tudó. a többieket magával ragadó egyéniség, akire a legnehezebb percekben is számítani lehet. Ha a magyar csapat összeroppan, akkor teljesen széthullik, s talán csak az öltözőben szedi össze magát. A moszkvai meccsen szinte nem is voltak a pályán a gól után. Igaz, a gól előtt sem. A harmadik fogalom, amivel foglalkoznunk kell. és amelyben konzervatívak a magyarok, a játékfelfogás. Ma már minden élcsapat, szinte minden játékosa mozgásban van. Az együttes egy tizenegyYagú gépezet, amelyben egyre inkább elmosódnak a posztok közötti jellegzetességek. Az Inter annakidején azért került a világ labdarúgásának csúcsára, mert még a védői is gólveszélyesék voltak, s mindent maximális gyorsasággal végeztek. A magyar csapat szélsőhátvédje, Káposzta, mindenkit elkápráztatott Londonban, mert nemcsak szerelt, hanem szélsebesen fel is viharzott a jobboldalon. Azt vártuk, hogy most még csak tökéletesedni fog ez a játékstílus, a balhátvéd is ilyen felfogásban játszik majd, sőt, a védelem minden tagja, mert a mérkőzésen sohasem lehet tudni, kinek nyílik alkalma, és melyik oldalon támadni. Ehelyett mi történt? Szinte semmi. Addig viszont másutt, így például nálunk, Csehszlovákiában, Pivarník is. Plass is és Hagara is kiváló támadó is, megvan a cselezési és lövőkészségük is, s ami a leg- fonosabb: gyorsak, főleg Pivarník. Ma már alig találni olyan csapatot a világ labdarúgásában, amelynek tagjai a rosszul sikerült támadás után megálljának, s lassan bandukoljanak vissza, csípőre tett kézzel, vagy Jehorgasztott fővel a kapujuk felé, miközben az ellenfél vadul rohamoz, s a védelem alig kap levegőt a fullasztó iramú támadások visszaverése közben! Tegyünk szivünkre a kezünket: melyik magyar válogatott csatárról mondhatjuk egyértelműen, hogy rendszeresen visz- szajár. segíteni a védelemnek, gyűjteni a labdákat, s akár a saját tizenhatosáról támadást indítani? Kivételek néha vannak, de csak néha. Nem beszélhetünk jellemző tünetekről. Hát hiszen, perszehogy. Ehhez erőnlét kellene, és akarat, játékkedv, és sok más egyéb. De egyik sincs. Enélkül pedig nem várhatók eredmények. Hiszen a szurkolót elkényeztették már Puskásék, s a világbajnoki arany lehet csak az igazi gyógyír. De az. mint Soós legutóbb nagyon józanul nyilatkozta, így, ilyen csapattal, ilyen játékosokkal nem reális cél. Szóltunk arról is, hogy a külföldi élcsapatok most már néhány poszton tehetségesebb játékosokat vonultatnak fel, mint a magyarok. Kapusuk évek óta nincs. Elválik, hogyan véd tovább a balszerencsés Fatér, de Tamás sem .igazi klasszis, Grosics az Grosics volt. A csehszlovák ligában mennyi kiváló kapus van! Itt viszont a csatáregyéniségek nem teremnek olyan gyakran. A Grosics által indított kapusiskola is döcög, a szervező Kuwaitban edzösködik, feltűnik ugyan egykét tehetség, de üstökös nincs. És nincs évek óta — Sándor Csikar óta — igazi szélső sem. Milyen hátránnyal indul a válogatott, ha a korszerű játékstílus egyik legfontosabb elemét, a szélsőt nélkülözni kénytelen, s csupán félmegoldásokkal él? Bene sem igazi szélső, ezt is tudja mindenki, Farkas sem, Rákosi sem, és bárki mást említhetnénk. Tudatos, céltudatos munkával kellene felkutatni őket. Itt volt Radics, az utóbbi évek legnagyobb szélső-tehetsége, olyan gyors, hogy Chilében métereket vert volná rá az NDK-védelemre, dehát a kelleténél jobban szereti a whiskyt, s most, úgy látszik erős küzdelmet kell vívni vele, hogy jobb útra térjen, ßs ez már eleve baj. A jövő évi világbajnoki selejtezőkön óriási lesz a küzdelem. Nagy kár, hogy vagy a csehszlovák, vagy a magyar válogatott búcsút mond a küzdelmeknek. Mindenképpen veszt ezzel a világbajnoki mezőny. Ezt az évet, ezt a telet mindkét csapat alaposan kihasználja maid a felkészülésre. Itt az ideje, hogy felszámolják Magyarországon is a hibákat. A cikkben felvetett gondolatok valószínűleg Soós előtt is ismeretesek, legfeljebb annyi az érdekességük, hogy olyan ember vetette papírra, akinek alkalma nyílik egyszerre két ország labdarúgásának kulisszatitkait is megfigyelni. Ne értsék félre az elfogult szurkolók. Nem a játékosok személye ellen van kifogásom. Albert rokonszenves fiú, nem lehet rá semmi panaszom. Dehát tagadhatatlan: sok szurkolója van itt a magyar válogatottnak, s ki szeretné még egyszer, a fájdalomtól elszorult szívvel felállni a tévé-készülék mellől, mint a moszkvai három-nulla után?j BATTA GYÖRGY PORjRf Akik nem ismerik arcának vonásait, valószínűleg beat- nek, vagy zeneszerzőnek nézik, pedig Thomaz Koch, Brazília világhírű teniszezője sem az egyik, sem a másik kaszthoz nem tartozik, hiszen mint mondtuk, sportol, s nem is akármilyen szinten. Viselkedése. az emberekhez való viszonya, melegszívűsége több dolgot bizonyít: 1. Nem mindenkit ítélhetünk meg a frizurája szerint, a haj alatt igazi ember is rejtőzhet; 2. Furcsának tűnik — főleg iáték közben —, de azért elképzelhető ilyen hajviseletű ■sportoló is; 3. Ha a világ minden hosszú hajú embere olyan lenne, mint a szimpatikus brazil, akkor az emberiség nem küzdene még ma is súlyosabbnál-súlyosabb problémákkal. A kepén látható Bili Pearl tizenöt esztendővel ezelőtt nyerte el először Mr. Uni-, verse címet. 1961-ben megismételte bravúrját, tavaly oediq harmadizben vitte el a pálmát, s az ezzel járó dollárösszeget. Minek köszönheti ereiét és alakja szépséqét? Akaraterejének. Saiát edzőtábort rendezett be; s itt naponta edzett, é- veken 'keresztül, csak vasárnap pihent. Az edzés*- dacokat fokozatosan növelte az elképesztően magas | terhelésekig, s étrendjét is maqa állította össze, kiegészítésként proteint szedett. Az edzéseket négv- százméteres vádiával fejezte be. majd forró zuhanyt vett. és húszperces teljes nvuqalomba vonult. A tdd- bi már látható a fénykén- felvételen.
