Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-04 / 23. szám
MEGALAKULT MADÁRON A CSOKONAI VITÉZ MIHÄLY IFJÚSÁGI KLUB A madari fiatalok 1968 május 21-én tartották meg közgyűlésüket, melynek célja a madari Magyar Ifjúsági Szervezet /megalakítása volt és ezzel egyhangúlag ők is támogatták a csehszlovákiai magyar fiatalok országos értekezletének határozatát. A közgyűlésen megalakították a „Csokonai Vitéz Mihály Ifjúsági Klubot“, s egyben a negyvenkét jelenlevő lelkes fiatal megválasztotta a kilenc tagú ideiglenes vezetőséget is. A vezetőség célul tűzte ki. hogy a továbbiakban is minél több fiatalt szervezzen be az ifjúsági klubba, hogy magasabbra emeljék a község kulturális életének színvonalát s egyúttal minél szilárdabb erkölcsi és jellembeli alapokon haladjon a fiatalság az élet útjain. További célkitűzésnek számít továbbá az is, hogy szorosabb együttműködés alakuljon ki a többi szlovák és magyar ifjúsági szervezet között a kölcsönös megértés és igaz barátság jegyében, szem előtt tartva társadalmunk és a demok- kratikus fejlődés érdekeit. Örömünkre szolgál az a különösen értékes és nemes támoaatás, melyet a madari fiatalság demokratikus fejlődésének érdekében a helybeli EFSZ vezetősége és tagsága nyújt. A madari Csokonai Vitéz Mihály Ifjúsági Klub ideiglenes vezetősége és tagsága. VÁROSI MÓDON A FALUN Nemrég még a frázisok világában éltünk. Meg akartuk oldani például a lakáskérdést. Valaki valahol kimondta a jelszót: 1970-ig! E jelszó aztán hitté vált, elátkozott formuládévá és reménységgé. Persze, mindez csak addig tartott, a- mfg meg nem mutatkozott, hogy az ifjú házaspárok gyorsabbak, mint az építők. Több az új családok száma, mint a felépült lakás, s ilymódon nemcsak hogy a lemaradást sem került behozni, de új problémák is felmerültek. S ezen felül a szükséges tatarozási, javítási munkálatok fedezése egyre új nehézségeket támaszt, s így az 1970-ig jelszót egyre halkabban kell kiejteni, aztán súgva kell kimondani, míg végül la a jelszó elhal. Sajnos, ilyen óriási szükségletre fedezet nincs. A másik' 1970-et is kevés ember ejti ki meggyőződéssel, hittel. Jó ideig égré-földre esküdöztünk, hogy a falvakon 1970-íg megoldjuk a termelési-műszaki, közgazdasági, szervezési. társadalmi és kulturális problémákat olymódon, hogy a munka és társadalmi élet színvonala a falvakon lényegében azonos legyen a városokéval. Ma már tudjuk, túl nagy fába vágtuk a fejszénket. Az évszázados különbözetet egy-két ötéves terv ideje alatt nem lehet megoldani. Persze, vannak o- lyan felvak, s olyan szövetkezetek, ahol nem adták fel azt a reményt, mely szerint ha nem is teljesen, de legalább lényegében csökkentik a város és falu közti különbséget. Ilyen lelkes és tántoríthatatlan emberek élnek a jahlonlcai szövetkezetben. Sikereik annál figyelemreméltóbbak, mivel e záhoriei gazdaság fölött nem egyszer a tőről metszett szakemberek Is pálcát törtek. Rossz talaj, kedvezőtlen feltételek s miegymás. Persze a földhöz, a különféle szakagronómiai és zootechnikai problémákhoz hozzátartozik a szövetkezeti parasztember, jobban mondva, az ember áll itt az első helyen. Az ember, aki igyekszik, akar. S itt van aztán a föld, amelynek akarnia kell. S ez már nem a végtelenségig ismételt frázis, de konkrét tapasztalat Jablonicáról. E faluba érkezni öröm. Külsejét tekintve már kisváros-jelleget ölt, s ö- römmel tapasztalható, hogy mi módon változik kívül-belül, belső gazdasági és kulturális életében. Természetesen, minden faluban a mezőgazdasági üzem a fő gazdasági tényező, tekintet nélkül arra, szövetkezetről avagy állami gazdaságról van-e szó Fő dolog az eredmény. Ha jók az eredmények, az emberek derűlátók. A jó munkában örömük telik, s ez távlatokat nyit számukra, remélik, hogy egyszer mégiscsak elérik a városi ember életmódját, S higgyék él, Jabionicán e célhoz gyorsabban közelednek, mint más falvakban, ahol pedig a jó gazdálkodásnak sokkal előnyösebb feltételei lennének. Helytelen lenne itt a jablonicai szövetkezet fejlődésének mélyrehatóbb elemzésével foglalkozni, az összehasonlítás kedvéért azonban meg kell mondani, hogy az utóbbi három ívben, hektáronként számítva egyharmadával növelték a termelést. s szövetkezeti tagonként 50 százalékkal növelték a bevételt. Ma e szövetkezetben időben és rendszeresen kifizetik a húsz korona munkaegységet egy műszaki normáért. Végezetül még abban is biztosak, hogy az év végén minden normaegység után öt korona prémium is jut. Persze, a mezőgazdaságban nehéz tervezni, mivel úgymond beugrik a be nem tervezett rossz időjárás, s felborít mindent. A szövetkezet vezetősége azonban a bizonytalan „sorsjátékban“ is, a- mit az időjárás okozhat, előrelátó. Az elmúlt években előteremtett pénzösszegből tartalékalapot teremtettek, s így nem érheti őket meglepetés. — A meglévő színvonalat már nem csökkenthetjük. Ezt nehéz lenne a szövetkezeti tagoknak megmagyarázni, s ezt nem is akarjuk, sőt nem is kell megtennünk. Szövetkezetünk a- nyagilag jól áll. Ez biztos alap. amit a tagok eddigi munkája teremtett meg. E a szövetkezetbe egyre érkeznek a fiatalok. A falu fiataljai különböző mezőgazdasági iskolákban tanulnak, s folytatni :óhajtják apáik munkáját. A jablonicai fiatalok a szövetkezet és föld iránti szeretetüket nem frázisok és hazafias jelszavakon keresztül szerezték meg. A fiatalok gondolkodnak. látják, tervezik a biztos jövőt. A szövetkezetnek ma már olyan biztos a pénzalapja, hogy futja belőle a különfélé kulturális és szociális dolgokra. Most például gyönyörű épületet építenek, szövetkezeti üzemi konyhával, klubhelyiséggel, büfével, zuhanyozóval, öltözővel, ruhaszekrényekkel. Mindez rendkívül fontos a fiataloknak. Ha látják, hogy kifizetődik nem térnek ki semmilyen nehéz vagy piszkos munka elől sem. Legyen hát munka után fürdő, lehessen átöltözni, tiszta lábbeliben sétálni a faluban, legyen hol összejönni, szórakozni. Ezek olyan dolgok, amit általánosságban társadalmi szükségletnek nevezünk. Mindezt kevesen számítják hozzá a keresethez. A kultúrált ember keresetéhez azonban mégis hozzátartozik. óv Ez is fontos momentum, amit a város és falu közti életszínvonal-különbség kiegyenlítésénél ismernünk kell. A városokban már hagyományszerüen jóval magasabb a társadalmi szükséglet, mint a falvakon. Ki tudja, a jablonicai szövetkezet vezetősége elméletileg mindezt elemezte-e? Dehát nem is ezen múlik. Annyi bizonyos, hogy ezt tudják, érzik, s szövetkezetüket úgy irányítják, hogy tagjaiknak minél többet nyújtson, mindazt amit az embernek a jó, sikeres munka csak adhat. (Hl—Á), Foto: HELEXA MINT A SZEMED FÉNYÉT Sokat hallunk mostanában a különböző emberi szervek átültetéséről. Szémontartjuk a sikeres szívoperációkat. Tudjuk. hogy Blaiberg doktor, aki-* nek metlkasáéan idegen szív dobog, már autót vezet, egy óvatlan pillanatban még a rugby játékosok közé is beállt. Tudjuk, hogy hányán élnek átültetett szívvel. De már nem tartjuk szenzációnak a szem szaruhártyájának átültetését. Ha valakinek — mondjuk — mész fröccsent a szemébe vagy tíz évvel ezelőtt, az már örökre elvesztette a szeme világát. Ma már klinikáinkon mindennapos. hogy ilyen esetekben egv elhalt ember szaruhártyá- iát ültetik át és a súlyos sérülést szenvedett páciens újból lát. Csodálatosan hangzik — különösen. ha mosolygós tekintettel, maga a páciens mondja el történetét. A beszélgetésre a prágai szemészeti klinika várótermében került sor. — Bizony, tanulhatnak belőle a fiatalok, különösen a brigá- dosok, akik nyáron építkezéseken dolgoznak. Én fényképész vagyok, de brigádmunkára jelentkeztem. Nem tudtam, hogy ilven veszélyes lehet a mész oltása. El tudja képzelni, milyen borzalmas, amikor forró mész fröccsen az ember szemébe? Őrjítő fájdalmat éreztem. és azután sűrű sötétség borult a szememre. Még csak egv kis reménysugár se hatolt keresztül. Nem láttam. Megvakultam. Elviselhetetlen érzés volt. Ha lehunyja a szemét, az nem ugyanaz. Egészen más. Mert hiszen- újbói kinyithatja és akkor látna. Nem tudom, mi súlyosabb, vakon születni, vagy-felnőtt korban megvakulni. Nehéz megszokni a végtelen sötétséget. Az életösztöh azonban nem hagyott el. Feleségem és kisleányom is van. A rokkantiáradékra nehéz támaszkodni. Mihez fogjak a huszonhat évemmel? — ez a kérdés foglalkoztatott. Az orvosok táplálták bennem a reményt. Prágában a Dienst-' bier klinikán majd szaruhir- tyaátültetést végeznek rajtam. Magyarázták az orvosok: Az ember halála után az egyes szervek fokozatosan halnak el. A halott haja, körme, még nő, és még vagy hat napig él a szeme. S ha a szemet 3—4 Celsius fokon alul fagyasztva „tart ják“, akkor értékes „anyagot" nyernek az orvosok. A szaruhártvát átültetik, és a páciens lát, újból lát'. Persze, a műtét biztosan nem olyan egyszerű, mint ahogy azt mondták: a beteg szaruhártyát eltávolítják és helyébe oda- varrták a halott hártyáját. Azt mondják, nem fontos, hogy friss- szaruhártyát ültessenek át. de persze ezt nem olyan nehéz találni, mint mondjuk friss szívet. A szaruhártyát hosszabb időre is konzerválni tudják és az ilyen nagy klinikán nem is okoz nehézséget' „Pótanvagró!“ gondoskodni — fűzte hozzá mosolyogva. — Nem tudom, kinek a sze- mét kaptam. Még azt se tudom, hogy szürke-e vagy barna, hogy derülátó vagy borúlátó volt az illető, mert most már szervesen hozzám tartozik. A szaruhártya szövete nem „ide-- genkedett“, ahogy mondják és alkalmazkodott a szervezetemhez. Az ilven műtétekről ma már nem írnak a lapok, ezek mér nem jelentenek szenzációt. Pedig Filatov professzor az ogyesszai híres szemészeti klinika vezetője, csak tizenkét évvel ezelőtt halt meg. ő végezte először sikeresen az ilyen átültetéseket. S ha már feljegyezte egyszerű történetemet — fűzte hozzá Kamenicky János búcsúzóul — akkor még azt szeretném elmondani: A brigádosok nagyon vigyázzanak az olyan munkánál. amelyhez nem értenek. Mindig kövessék a munkavezetők utasításait, különben köny- nven tragédia történhet. MICHAL MÁRTA Éretségizettek, FIGYELEM! Régi és igen komoly probléma kerül megoldásra a rimaszombati magyar tannyelvű Ökonómiai iskolában. Végre az 1968/69. iskolai évben megnyitják az Iskola felépítményes osztályét 35 tanulóval. Ez azt jelenti, hogy a losonci és a rimaszombati járásban érettségizett magyar tanulok további 2 év alatt elvégezhetik az ökonómiai szakot. A felépítményes osztályba került tanulók a 2 év alatt már eaak a szaktantárgyakat tanulják, s nyernek majd képesítést az ökonómiai szakon. Igen örvendetes tényként kell elkönyvelni, hogy a felépítményes osztályba jelentkező tanulókat internátusi ellátásban is részesíthetik, az igénylők részére szállást és kosztot is tudnak biztosítani. A Rimaszombathoz közel eső falvakban lakó tanulók akár bejáróként is látogathatják a 2 év alatt az iskola felépítményes osztályát. Amilyen örömmel fogadjuk ezt a jó hírt, oly aggódva nézifnk a rimaszombati ökonómiai iskola két első osztályának megnyitása elé. A jelentkező sok, de az előzetes terv szerint csak egy osztály megnyitásáról történt ezidelg intézkedés. Bízunk az illetékesek megértésében, hogy az iskola első osztályába jelentkezettek nagy számára való tekintettel engedélyezik a már múltban i< volt két első osztály megnyitását az 1968/69. tanévben is. * el,« új ifjúság 3 EJNYE! A közlekedési bonyodalmak felett már százszor napirendre tértünk, jómagam is már százszor lemondtam róla, hogy vonatról, autóbuszról, villamosról írjak, s most mégis ezt teszem. ígérem utoljára, illetve talán még egyszer: Mert: Reggel nyolc óra négy perckor Pozsonyban felültem a Párkányba induló gyorsvonatra és délután fél háromkor érkeztem meg Párkányba. Azok számára, akik ugyancsak azzal a vonattal utaztak, ennyi éppen elég volna. De ha csupán engem és azokat érintené, akik ugyanazzal a vonattal utaztak, hagynám, mondván üsse kő. De nem tehetem, mert menetrend szerinti járatról van szó, a menetrend szerint indul nvolcóra négykor, a menetrend szerint érkezik fél háromkor. Egy és ugyanazzal a vonattal, átszállás nélkül hat és (él óráig tart Pozsonyból Párkányba az út. így írja elő a menetrend ps nem pontatlan sem a forgalmista, sem a mozdonyvezető, itt csak az utas lehet a pontatlan aki a megbeszélt időre Párkányba akar utazni, de önhibáján kívül négy és fél óra késéssel érkezik. De részletezem a hihetetlent. A gyorsvonat reggel nyolc óra négy perckor indul. Utána pár perccel, ugyanabba az irányba indul Pozsonyból egy személyvonat is. A menetrend ugyan feltünteti, Hogy a gyors csak Vágsellyéig gyors, utina személyvonatként döcög tovább, de jómagam ezt nem vettem észre, s emelgetett a düh, amikor Vágsellyén tudtunkra adták, hogy bevárjuk az utánunk döcögő személyvonatot, annak utasait felszedjük, s mi leszünk a „csatlakozás“ egészen Párkányig. Tehát azok. akik Pozsonyból utaznak, — és Vágsellyénél tovább — teljesen feleslegesen fizetnek plusz tizenhat korona ráfizetést, mert ugyanabban az időben érnek célba, mint azok, akik Pozsonyban a gyors után induld személyvonattal utaznak. Vágsellyén tehát ötven percet áll a „gyors,“ majd mint személy egv jó óra múlva Érsekújvárba érkezik, ahol ki tudja miért, újabb százharminc percet „ácsorog", majd menetrend szerint feltűntatett időben pontosan indul, és fél háromkor érkezik Párkányba. Mivel hihetetlen, még egyszer megismétlem. Pozsonyból indulás 8.04-kor — érkezés Párkányba 14.28- kor. Aztán megérkeztem, égy hét múlva lecsillapodtam, sehol nem tettem panaszt, még csak nem Is írtam róla, már csak azért sem, mert tudtam, rövidesen érvénybe lép az új menetrend, és... „. és az új menetrend a napokban érvénybe is lépett, és csak annyi változás történt, hogy a „gyorsocska“ nem nyolc óra négykor, hanem nyolc óra hatkor indul Pozsonyból és Párkányba nem tizennégy óra huszonhatkor, hanem tizen- négyóra huszonnyolckor érkezik. Ezért írtam róla, szinte akaratom ellenére. Azt hiszem felesleges is az intelem: ÓVAKODJANAK ETTŐL A VONATTÓL!!! —kszl— Leányportré Foto: HELEXA * Rövid hírek Léván Reviczky Gyula If júsági Klub alakult. ★ Kétyen is megalakult a Magyar Ifjúsági Klub és Arany János nevét viseli. ★ Százdon a Csemadok mellett alakult meg a Kossuth Lajos Ifjúsági Klub. ★ Magyar Ifjúsági Klubok alakultak Nylrágőn és Ipoly- visken. alakulóban vannak Bésen, Zalabán, Lekérén, Vámosladányban és Nagyöl- veden. ★ A megalakult klubok a MISZ alapszervezeteiként szeretnének dolgozni. ★ A Magyar Ifjúság Központi Tanácsa javasolta, hogy a Csemadok Központi Bizottsága hívja meg június 8-i ülésére a MIKI következő tagjait: Varga Sándort, Izsót' Istvánt. Duka-Zólyomi Árpádot, Beke Sándort és Gálán Gézát. ♦
