Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-07 / 19. szám
10 új ifjúság PLASS A csehszlovák labdarúgó-válogatott ú.i koncepcióval lépett a jugoszlávok ellen pályára. Az eredmény hízelgő, bár a fáradt és kedvetlen ellenfél még így is ordító helyzeteket hagyott ki, viszont a labdarúgást gólra játsszák, s a kilencvenedik perc után már egyre kevesebbet beszélnek a kihagyott helyzetekről, s marad végül is az eredmény, amelynek — érthetően — nagy külföldi sajtóvisszhangja van. Vadonatúj védelmet láttunk a csehszlovák csapatban. Pivarník és Hagara volt a két S7élsöhátvéd, aki pedig összefogta őket, a pilzeni Plass. A fekete fiú 1944-ben született, száznyolcvan centiméter magas, és hetvennégy kilogramm. Nős, egy fia van. Negyvenegyes számú cipőt húzott a jugoszlávok elleni élső találkozón a lábára. Az l:0-ás kassai győzelemmel végződött VSS—Pilzen mérkőzés után láttam, amint a középhátvéd sírvafakad az öltözőben. Tizenegyessel kaptak ki, bár megérdemelten, de a kiesés réme még mindig fenyegeti őket. BENE Plass egyik nagy ellenfele lehet a csehszlovák-magyar VB-selejtezokön. Reméljük, nem jön közbe sérülés, mint a mostani szovjet-magyar küzdelmek során. Az olimpiai év, az ezerki- lencszázötvenhatos, a lehető legrosszabbul kezdődött számomra. Amikor a legtöbbet kellett volna edzenem, operációra mentem. A kórházban az újságok révén tartottam kapcsolatot az atlétikával, innen szereztem tudomást Kuc és Gordon Pirié világraszóló e- redménveiröl is. Az utolsó pillanatban szereztem meg a melboumei o- limpián való részvétel iogát, ahol végül is csak a maratoni távon álltam rajthoz. s még étiéi is futottam, hogy behozzam a betegség okozta lemaradást. Még a repülőben is edzettem, helyben futottam, gondoltam ez is valami, legalább megnyugtat egv kicsit. A francia pilótáknak nem számított. üget-e valaki a hatalmas gép fedélzetén, vagy sem. küldöttségünk tagjai azonban még a hajszálaikat is az égnek meresztették, és kértek, hagyjam abba, mert megbillen a gép és lezuhanunk. így hát csak a pihenöállomások repülőterein. Istanbulban, Abadá- ban. Karacsiban, Szingapúrban és Darwinban edzhettem. Melbourne hideggel, esővel fogadott, az átázott melegítőket nem volt hol megszántam, a rövid kis futónadrágban pedig erősen fáztam, hiszen át- fütvült rajtam az északi szél. A gondosabb atléták beszerezték a meleg, finom ausztrál gyapjúból készült szvettere- ket, de mire beszerezték, megszűnt a hideg, rekkenö hőség váltotta fel. A maraton előtt úgy perzselt a nap, hogy a maratoni futók féltek még levetkőzni is. Néhánvan vazelinnal kenték be testüket, mások kendőt kötöttek a fejükre, nehogy napszúrást kapjanak. Melbourne utcáin, a rajt után is keresték az árnyékos helyeket, érdekes volt ókét az árnyékos részek felé futni látni. Tudtam, hogy ilyén körülmények között senki sem szárnyalja túl Helsinkiben felállított olimpiai csúcsomat Éppen ezért nem hoztak lázba a heves afrikai maratonisták, akik szédületes iramban vágtak neki a távnak, hiszen úgyis visz- szaesnek később. Angolok és finnek közé keveredtem, a favoritba« közé, akik Mimoun, Kelly és Mihalovics voltak. Csendben, jó iramban fűtöttünk. csak Oksanen szólalt meg időnként, szerencsére finnül. így senki sem értétté. A tizenötödik kilométerén engem is kivert a hideg verejték. A forróra hévülf aszfalton szét- málltak fufócipőm műanyag- részéi a talpamon, összecsomósodtak. s mindén lépésnél nyomták a lábamat, törték a bőrömet, e talpamat. Vége volt a laza, jö stílusú futásnak. A görcsös futást azonnal észrevették a többiek, s megérezték. hogy itt az ideié az előny- szerzésnek. Mimoun hátrafor- dít'ott arcából kiolvastam, hogy hű barátja bajban van, de i- Iyen a sport, hiszen ez a Zátopek nevű hú barát már három alkalommal szedte el tőié a nagy világversenyek legértékesebb érmeit. Mire bebotorkáltam, besán- tikáltam a stadionba, hatodik voltam a célban, s első dolgom volt a jő öreg Mimoun- nak gratulálni, aki végre o- limpiai bajnokságot nyert. „E- mil. lányom van" fogadta gratulációmat a francia futó — „És ezek a ravaszok nem mondták meg a rajt előtt!" — tette hozzá mosolyogva. Szívből örültem Mimoun győzelmének. hiszen annyi keserűség után, most egyszerre kettős öröm érte. Melbourne után nem volt szándékomban tovább versenyezni. Az én időm lejárt, egy egészen új nemzedék nőtt fel, csupa kiváló futó világszerte, s Csehszlovákiában is itt volt Jungwirth, aki világcsúcs elérésére is képes volt. Visszafelé is ünnepeltek utazás közben az emberek, ez nagyon Zátooek Egyszer sajnos mindennek vége jólesett, de tudtam, hogy egyre kevesebb ilyen pillanat vár. Hazatértünk, s legnagyobb meglepetésemre spanyolországi levél várt. meghívtak egy mezei futóversenyre, pedig én már szegre akasztottam a cipőm. Megírtam nekik a valót, de a- zért megjegyeztem, hogy ha komolyan gondolták a dolgot, a következő évben szívesen rajthoz állok. Beleegyeztek, és én ismét edzeni kezdtem, de már csak szolidan, csendeskén. igazán csak passzióból. Rajthoz álltam, néhány kisebb versenyen közepes eredményeket értem el. A spanyolok nagyon kedvesek voltak, a határnál vártak, Jurekkel érkeztünk kettesben, néhány idősebb újságíró azt hitte, hogy én vagyok Jurek vezetője, a rutinos öreg. Meg is jegyezték, hogy nem lehet mindig nyerni, most bizonyára nem is állok rajthoz. Azért rajthoz állok, mondtam, már csak azért is, mert szeretek futni. Az a verseny bizony nem volt könnyű. Ellenszél fújt jő darabon, emelkedők követték egymást és iszapos részek, a- molyan igazi futóverseny volt a mézei kategóriában. Az angolok kezdetben óriási Iramot diktáltak, dé visszaestek. Jurek is jól tartotta magát égy ideig. A finisben magam mögé utasítottam mindenkit. Örültem, hogy örömet szerezhettem a derék spanyoloknak. A hátukra kaptak, bőrtömlőkből, ősi szokás szerint, borral itattak, s alig a- kartak hazaengedni. A határon pici fehér kutyát kaptam tőlük ajándékba, vonaton vittem Párizsig, onnan pedig repülőn Prágába. Mókás öt volt. Pedronak neveztük, még ma is vidítja barátainkat Prága-mellétti udvarunkban. És mit csinálok most, miután régen abbahagytam már éltető elememet, a futást? Néha megpillanthatnak a Stro- movkán átillani, amint éppen téglákért’ futok, vagy egy kannával egyensúlyozok, hogy Dana virágait megöntözhessem. Majd kacsintsanak rám. ha találkozunk. Kívánom, hogy találjon mindenki annyi örömöt az életben, mint én. Higgyék el, mégegyszer így csinálnám. És végül egy kérdés-felelet játék Zátopekkel. 1. Volt lámpaláza a versenyek előtt? Ha igen, miképpen igyekezett legyőzni? Volt. Azt hiszem, mindenki lámpalázas, ha valamit komolyan vesz, ha az eredmény számít neki. Miért kellett volna legyőznöm? Éppen fordítva: szeretem, ha a versenyek előtt lámpaláz jelentkezett. Rendkívüli izgalmi állapot nélkül sohasem érhettem volna el rendkívüli eredményeket. Azt hiszem, mindenkinek elszorul a szive, ha az állam jelvényével a mellén áll neki versenyezni. Izgatna mást is, vajon sike- rül-e maid helytállnia, s nem utolsó sorban az is, hogy éppen őt érte a naqy kitüntetés. Ha meghallanak valakit arról szavalni, hogy neki nem számítana. kiért, kinek a színeiben versenyez, ne hiqgyenek neki, mert nem mond igazat. És különben is: ha ezt komolyan venné, nemcsak magának ártana, hanem azoknak is, akik sikereket vártak tőle. 2. Milyen érzések rohamozták meg utolsö versenyén? Kellemesek és rosszak is. ö- rültem. hogy győztem, de szo- mörködtam amiatt, hogy többet nem élhetek meg ilyen ö- römöket. Akkor, ott) Spanyolorszáaban egymás után jöttek utánam az ellenfeleim, és kérdezgették: valóban abba akarom hagyni? Nem kár, hogy abbahagyom, most, amikor i- lyen kitűnő formában vagyok? Tudják, ez az én cselem — akkor búcsúzni az atlétikától, amikor még győzni tudok. Néhány éven belül nem lennék már képes erre. Máig is hiszem, hogy nem cselekedtem rosszat. 3. A négerek alkatuknál fogva jobban művelhetik, sikeresebben űzhetik az atlétikát, mint a fehérbőrűek? A négerek többnyire rosszabb körülmények között élnek, mint mi, ezért a civilizáció még nem puhította őket el annyira, mint’ bennünket. Afrikában például néha tizenöt kilométert is futnak a munkahelyükre, és tizenötöt vissza. Mi bizonyára nem tennénk meg ilyesmit. De a rendszeresen edző sportolók között nincsenek semmilyen különbségek. Az olimpiai a- ranvérmekért folyó küzdelemből minden nép. minden faj fia kiveszi a részét. Ez a legdöntőbb bizonyíték abban az ügyben. amelyről most szó eseti, hogy tudniillik nem a bőr színe dönti el, ki győz, hanem a szorgalom, a lelkiismeretesség. a kitartás. 4. Hol versenyzett a legszívesebben. és hol a legkevésbé szívesen? Legjobban Finnországban futottam, s egyben a legszívesebben is. és nálunk a HouSt- ká-n. Stará Boleslavban. A legkellemetlenebb dolgom Indiában volt. Olyan pokoli volt a hőség, hogy majdnem elszédültem. s képtelen voltam az erős fejfájás miatt megjegyezni, hány kört tettem már meg, s mennyi lehet még hátra? 5. Hány és miféle díjat kapott versenypályája során? Rengeteget. És rengeteget nyert Dana is, gerelyvető versenyein. Ha minden trófeánkat el akarnánk lakásunkban helyezni, azt hiszem, végül is a folyosóra kellene szorulnunk. Ezért döntöttünk úgy, hogy jópár díjat szétosztunk barátaink. ismerőseink között. Csak az ideaen országokra jellemző, s az ott kapott eredeti dolgokat hagytuk még, s azokat a tárgyakat, melyekhez -- bizonyos történetüknél fogva — nagyon vonzódtunk. Ha nálunk járnának, színes, dzsakartai függönyt láthatnának, vietnami szalmatárgyakat, aranybro- káfot Bonvbayből, tuniszi szőnyegeket, porcelánokat^ kézzel kovácsolt finn késeket’, vagy korutáni díszített tányérokat. A brazíliai szilveszteri futóversenyen való jó szereplésem és győzelmem elismeréseként annvi plakettet, serleget és é- gyéb_ tárgyat gyűjtöttem, hogy összesen hatvanöt kilogrammot nyomtak. A repülőbe csak húsz kilogrammos csomaggal léphet be az ember, és pontosan ennyit nyomott az én poggyászom. Kénytelen voltam, még ott, Brazíliában szétosztani ezeket az ereklyéket. Danának még sem mutathattam, mikét kaptam. Csupán egy é- 2üst serleget hoztam néki. Viszont minden díjam közül a legjobban azt a serleget szereti. amit az utolsó versenyemen, Spanyolországban nyertem. A brazil és spanyol serleget tehát megtalálnék prágai lakásunkban. ugyanis ezek nagyon a szívünkhöz nőttek, és nem adnánk őket a világ minden kincséért sem.-0Ezzel Zátopekről szőlő sorozatunk végére értünk. Tudom, hogy ez a nagy futó, bár a világ sporttörténelmének jelentős alakjává vált — nem o- Ivan naqv mágnes, mint mondjuk Eusébio. vagy Tichy Lajos. Viszont: . remek, talpig becsületes embernek ismerem, s é- zért is szenteltünk élettörténetének ennyi helyet. b. fly.
