Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-05-07 / 19. szám
_L u| itfusag Szia-tan Az iskolában nem kötelező tantárgy, mégis, nem árt tudni néhány hétköznapi kultúrtörténeti jelenség e- rédétéí, históriáját. • PAX TECUM • — A legtöbb köszönési formát az ember önfenntartási törekvése határozta meg. Az őserdőben találkozó ismeretlenek mozdulatokkal és hangokkal igyekeztek bizonyítani: nincs a másikkal szemben rossz szándékuk. Széttárt, felemelt karral jelezték: fegyvertelenek, ugyanakkor mosolyogva. barátságos hangokat is hallattak. Nemegyszer békés szándékuk erősítéséül megérintették a másikat. Az arabok már szóban is kimondták: Szélem alejkum! (Béke veled!) Ugyancsak így üdvözölték társukat a rómaiak: Pax tecum! E kifejezést átvette a katolikus egyház szertartása is. • ÁLDÁS • — A köszönést később szeréncsekívánsággal, va- rázsereiünek vélt áldással toldották meg. Kifejezték: a szellemektől, felsőbb hatalmaktól is a legfőbb jói óhajtják a köszöntöttnek. Az áldás szövegé sokfélé, találékony, körülményekhez alkalmazott. A „jő éjt“ — például — valamikor így hangzott: Adjon az isten nyugodalmas jó éjszakát'. • kézfogas • — A varázserejű kívánság szertartásos cselekvésben is kifejezhető. Ilyen az é- rintés, a kezek érintése: a kézfogás. Másutt a kézfej megcsókolása. Az arabok kezükkel a homlokot, az ajkat és a mellett érintették annak bizonyságául: a- gyammal. ajkammal, szívemmel üdvözöllek. • A CSŐK • — ősi hit: az ajkak érintkezésekor — akár a kézfogásnál. — két lélek kicserélődik. Tehát a csókkal az ember átleheli lelkét felebarátjába. Hasonló szándékú a pápuák é's az eszkimók sajátos köszöntése. Az ajkuk helyett orrukat dörzsölik össze. Bizonyos néger törzseknél a váltak é- rintése. veregetése. az ölel- getés a legbensőségesebbnek vélt üdvözlés. A pohárkoccintás középkori eredetű. Átvitt értelmű érintéses köszönés. • főhajtás • — Az ókoriak — elsősorban a keletiek — szérint a A legenda merőben másképp igaz, mint ahogy a köztudatban él. Ha hiteles az, hogy Archt- medesz Szlrakuza elfoglalásakor vesztette életét; nem felel meg a valóságnak, hogy egy fosztogató római közlegény tört be a házába, mire a mértanába merült tudós dühösen rászólt: „Ne bolygasd köreimet!“ Előszűr is: Archimedesz nem afféle szórakozott professzor volt, aki ne tudta volna, mi történik körülötte. Sőt, nagyon is fegyelmezett volt, született katona, hiszen ő találta fel és szerkesztette meg városa védelmére a harcászati gépeket. Másodszor: a római katona nem holmi részeg fosztogató volt, hanem a nagy műveltségű és ambiciózus Lucius, a légióparancsnok, aki jól tudta, kivel áll szemben. S mert korántsem fosztogató szándékkal nyitott be, amint megállt a küszöbön, katonásan köszöntötte a tudóst: Ave, Archimedesz! Archimedesz, aki épp rajzolt, fölplllantott viasztáblájáról: — Mi történt? — Archimedesz — szólt Lucius — mi jól tudjuk, hogy gépeid nélkül Szlrakuza egy hónapig sem állhatta volna ostromunkat. így azonban kerek két évig tartott, míg bevettük. Mi katonák, nagyra tartjuk ezt a fegyvertényt. Gépeid remekül beváltak. Gratulálok. Archimedesz elutasítóan legyintett! — Ugyan kérlek, ezek kicsiségek: semmi rendkívüli nincs rajttik: közönséges katapultok. játékszerek, semmi tudományos értékük ... — De hadászati Igen — szólt Lucius. — Nos, Archimedesz, épp azért jöttem, hogy ajánlatot tegyek: dolgozz velünk! — Kikkel? Velünk: rómaiakkal. Kartha gó, mint tudod, hanyatlóban van. Mi értelme hát, támogatnotok? Ml hamarosan elintézzük: lesz mit látnod! Álljatok inkább a mi oldalunkra! — Hogyhogy — lepődött meg Archimedesz. — Mi szírtmi US. A Az elfelejtett diplomata szeretet kiegészítője a nagyfokú alázat. A fő- és törzshajtás, a térdhajtás, sőt. sok helyütt a földre borulás, az alázat kifejezője. Egyes népek üdvözlésként fejvédőjüket vették le. Ez a napjainkban is dívó kalapemelés ősi formája. • SERVUS • — A mai szervusz, vagy éppen szia üdvözlés eredetije: servus humillimus, vagyis alázatos szolgád vagyok. A pá pedig tulajdonképpen jelképes csők: a le- veqőn át küldött csők hangutánzó kifejezése, úgynevezett Luftkuss. • BÉKEPIPA • — A békés szándék szimbóluma. Csak az észak-amerikai indiánok ismerték. Fából készült. Minden törzs saját színeivel, díszítő jelzéseivel ékesítette. Amikor a harcban állő ellenséges törzsek kibékültek vagy szövetséget kötöttek, a szertartások befejező aktusaként a törzsfők elszívták a békepipát. A békepipa ellentété a harci pipa volt'. Elszívása, elküldése a hadüzenetet, a hadállapotot jelentette. A Karolina-szige- teken a kibékülök kávagyökeret, Borneön pedig háziállatokat ajándékoztak. A török megszállás elleni harcosok közt sohasem említik Abedík Péter nevét, pedig mérhetetlen érdemeiről nem szabad megfeledkeznünk. Igaz, nem karddal a kezében. nem hadvezérként szerezte ezeket az érdemeket, hanem a politikai diplomácia ingoványos talaján. Abedík Péter a híres Ka- kos István után Magyarország második nagykövete volt Perzsiában. Tevékenysége Budavár felszabadításának idejére esik és e történelmi esemény egyik diplomáciai előkészítőjének vallhatja magát. Gyerekkoráról keveset tudunk. Szülei korán elpusztultak s az árván maradt gyereknek menekülnie kellett a török elől. Rokonai támogatásával Rómába került tanulni, mert az iskolában kiemelkedő szellemi képességekről tett tanúságot és így a katolikus egyház ösztöndíjat biztosít számára. Róma ebben az időben a világ szellemi és tudományos életének egyik központja. Az Orbán kollégiumban. ahol Abedík is tanult, kitűnő pap-filozófusokat, politikusokat, tudományos embereket neveltek. Abedík a kollégium legkitűnőbb tanulója, mégsem lesz pap, megmarad világi embernek, mert élete célját, értelmét a török elleni harcban látja. Ebben az időben, a XVII. század második felében végre megszületett Európa uralkodóinak elhatározása, hogy Magyarországról kiűzik a törököt. Ennek a koalíciós összefogásnak egyik fontos láncszeme a perzsa támogatás megszerzése. A török szultánok ősi ellenségét, a roppant hadsereggel rendelkező perzsa sahot a- karták rávenni, hogy az európai hadak támadásával egyidőben kezdjen háborút a török birodalom ellen. A sah megnyerése nem volt könnyű. Mindenre elszánt, ügyes és tapasztalt diplomatára kellett bízni a perzsa szövetség megszerzését. Tgv került szóba Abedik Péter neve, aki ekkor már Bécsben dolgozik és egyik kezdeményezője a perzsa szövetségnek. Llpót király neki adja a megbízatást. Abedik Péter elindul az ázsiai követek veszedelmes útján. Hosszú évekig tanulmányozta a keleti birodalmak viszonyait, nem egy perzsa tárgyú előadást tartott, hirdetve a perzsa szövetség előnyeit. Szelepcsé- nyi hercegprímás és a magyar arisztokrácia haladó a- lakjai lelkesen támogatják elképzeléseit. Nem csoda hát, hogy 1677-ben Lipót neki adja a rendkívül jelentős politikai megbízatást, őt nevezi ki perzsiai követének. Az akkori primitív viszonyok között, ezer veszedelem és viszontagság közepette hónapokig tartott az útja. Azon a vad Szibérián kellet végig utaznia, amelyet Verne Gyula örökített meg feledhetetlen művében. Semmi közbiztonság, tatár rablók állják útját, kegyetlen orosz fagy sorvasztja erejét. De a kockázatos út mégis sikerült, a sah fényes fogadtatásban részesíti és csakhamar a bizalmába fogadja. Négy hétig tárgyal, pihen, aztán biztos ígérettel indul vissza hazájába. Itthon a király nagy elismerésben részesíti. Grófi rangot kap és vele a gyöngyöspataki birtokot. Nem sokáig marad Itthon. Ismét ázsiai küldetésre indul, amelyről sohasem tér vissza. Hogyan és hol pusztult el? Senki sem tudja. Talán megfagyott az orosz pusztaságban, talán a tatárok ölték meg. Csak azt tudjuk, hogy a sah udvarába sohasem érkezett meg. Az orosz és tatár birodalom törvénytelen társadalmában kietlen természeti viszonyai közt érhette ütő! a gyilkos halál. Abedik sohasem utazott nagy fegyveres kísérettel és így érhető nyomtalan eltűnése. A rablóbandák könnyen végezhettek vele. Betegségre aligha gondolhatunk. Mindig egészséges, szívós volt a természete. Buda és az ország felszabadulásáról soha sem szerezhetett tudomást. Pedig erre áldozta egész életét és veszedelmekkel teli diplomáciai pályafutása segítette eló ezt, a magyar nép számára oly fontos történelmi eseményt. Az ö érdeme, hoqy a törököt két tűz közé szorították, és így megtörték az oszmán birodalom erejét. Miután nem tért vissza második útjáról a király a Barnabaccus-családnak adományozta gyöngyöspataki birtokát. Abedik Péter emlékét csak késői leszármazottjai ápolták. Könyvét, a- melvben első perzsiai utazását írta meg, a „Cehét Subun“-t, sohasem adták ki magyarul. Nemzetének tett szolgálatait, a feledés közönye lengi körül. (szj.) Karel Capek: mmim kuzalak alkalmasint görögök vagyunk. Mtért pártolnánk ét hozzátok? — Mert Szicílián éltek, s nekünk szükségünk van Szicíliára. — Miért van rá szükségetek? — Mert uralkodni akarunk a Földközi tengeren. — Ügy? — szólt Archimedesz és tekintetét töprengve ejtette vissza a viasztáblára. — És azt mi miatt? — Mert aki a Földközi-tengert uralja, az a világ ura. Ez csak világos! — És a világ urává kell lennetek mindenáron? — Igen: ez Róma küldetése. Vállalnunk kell. És mondom neked: a város méltó lesz e küldetésre. — Lehetséges — mondta Archimedesz, s törölt a viasztáblán. — Én azonban nem tanácsolom nektek, Lucius. Figyelj szavamra: ha a világ urai lesztek, sok mindent kell védelmeznetek. Kár az erőfeszítésért, amit ráfordítotok. — Megéri, hogy nagy birodalom lehessünk. — Nagy birodalom — mormolta Archimedesz. — Ha kört rajzolunk — legyen az nagy, vagy kicsiny — az csak kör. Határai vannak, ahogy a birodalmatoknak is lesznek, Lucius. Szerinted a nagy kör különb mint a kicsiny? Azt hiszed, jobb matematikus leszel, ha nagyobb kört rajzolsz? — Ti görögök folyton érvekkel bíbelődtök — szólt Lucius, a légióparancsnok. — Mi másképpen bizonyítjuk az Igazunkat. — Hogyan? — Tettel. Példának okáért: elfoglaltuk Szirakuzát. Szlraku- zátok tehát a miénk. Ez csak elég fényes bizonyíték? . — Az... — szólt Archimedesz, s megpiszkálta fejét az íróárral. — Igen, elfoglaltátok, Lucius. Csakhogy Szlrakuza nem a régi, és nem is lesz az többé. A dicső és nagy város, barátom, ami volt, és ami soha többé nem lesz. Szegény Szlra- kuzáml — De Rőma az lesz. A legnagyobb városnak kell lennie a Földön. — Miért? — Hogy fennmaradhasson. Minél nagyobb, annál több lesz az ellensége. Nekünk szükségképpen kell tehát legerősebbnek lennünk. — Ami az erőt illeti — düny- nyögte Archimedesz — lévén valamelyest fizikus is, csak annyit mondok neked, Lucius; az erő lekötődik. — Mit jelent ez? — Ez törvény, Lucius. Az erő, amely hat, az le is kötődik. Minél erősebbek lesztek, annál több erőre lesz szükségetek, és egy szép napon aztán . .. — Mire célzói? — Semmire. Én nem vagyok próféta. Én fizikus vagyok. Az erő lekötődik. És kimerül. Én csak ezt tudom. — Nos, nem vagy hajlandó együttműködni velünk, Archimedesz? Te nemLls sejted, milyen lehetőségek nyílnának előtted. Rómában. Megszerkeszthetnéd a világ legnagyobb harcászati gépeit... — Bocsáss meg, Lucius, öreg vagyok már és van még egynéhány ötletem, azokat szeretném megvalósítani. Amint látod, most éppen egy mértani problémával foglalatoskodom. — És nem csábit a velünk együttműködés, Archimedesz? — Mire célzói? — Arra, hogy részese lehetnél a világ meghódításának. Archimedesz bevésett egy vonalat a viaszba. Hallgatott. — Miért nem felelsz? — Bocsáss meg — mondta csendesen a tábla fölé hajolva a tudós, — hogy mondtad? — Egy olyan ember, mint amilyen te vagy: meghódíthatná a világot. — Hm ... meghódíthatnám... tűnődött el Archimedesz. — Ne vedd zokon, de fontosabb dolgom Is van. Tudod, olyan, ami tartósabb annál. Olyan, ami valóban fennmarad. — Éspedig? — Vigyázz, ne bolygasd köreimet. Ez Itt a körszelet területének kiszámítási módja... Később tették közzé a hírt, hogy a nagy tudós váratlanul elhúnyt. Milyen idős a televízió ? Sokan azt hiszik, a televízió új találmány. Európában (Németországban. Angliában és Franciaországban, s az USA- ban is) már 1935-ben voltak telefonállomások, amelyek a nagyközönség számára kísérleti programot sugároztak. Nem könnyű megállapítani, ki találta fel a televíziót, mivel az több feltaláló munkájának gyümölcse; azt sem könnyű megállapítani, mikor találták fel. A kiinduló pont a távolsági képsugárzás: a telefoto. Természetesen sokkal könnyebb bizonyos távolságra fényképet, vagy akár rajzot sugározni, mivel ez nem mozog. Ez esetben a kép továbbítása lassan történik, míg a televízióban gyorsan, mert ott mozgást sugároz. Tárgyakról és fényképekről történő képtovábbítás (küldés) akárcsak a mozgóképekről. a múlt század utolsó évtizedeiben kezdődik. Lemb- lanc 1880. Nipkon 1884, Weiller 1889. Gyakorlati eredményt a Bell Telephone 1927-ben mutat be. s 1929-ben John Logie bemutatja az első kereskedelmi televíziós programot. Bizonyára nevetségesnek találják, hogy az első televízióknak 18—24 centiméteres képernyőjük volt. Az azonban komoly eredménynek számított, hogy az 1936-os berlini Olimpiai Játékokat már a televízió is közvetítette. (HI-A)
