Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-23 / 17. szám

r.............................................

• AZ ELSŐ •

■

— Valamikor, a primitív J népeknél, cserekereskede- , lem dívott. Bizonyos tár-1 í gyak állandó értékek vol- J fák. A nemesfém is. Öntött, i mért fémdarabokat először

* i. e. 700 körül Lydia ural- i kodóiahasznált. A súlyt, i finomságot, királyi jelvé- J nyével (oroszlánfej) telezte. « Az első érme alakja sza- J bálytalan, tojásdad formájú, i hátlapján négyszögű bemé• 1 védéssé! (quadratun incu• sum). A neve: stater.

■

i

* • TALENTUM •

Pénz

levő dénárból egy fontra 240 dénárt (20 solidust) számoltak. A rendszer Angliában napjainkig fennmaradt. A karoling dénár jel-' legzetes éremképe a kereszt és a templom.

*

■

beváltási kényszer nélkül, |

korlátlan mennyiségben bo- * csátotfák ki Angliában a , XVII. század végén, Fran- i ciaországban 1701-ben, J Ausztriában 1761-ben. A pa- ■ plrpénz az elmúlt két év- J században átalakította a ■ pénzforgalmat. A magasabb J értékű címletek mindenütt ! elsősorban bankók lettek. A 1 XX. században az aranyverés általában megszűnt, az i ezüstpénz ritkult. A fémpénzek voltaképpen váltó- ■ pénzek lettek. Forgalmi ér- ; téküket nem a bennük rej- i lő nemesfém anyaga, hanem * az állam által megállapított J árfolyam szabja meg.

i — A görögök pénze. 60

J minára, 6000 drachmára i oszlott. A drachma hatod* része az obulus. A rómaiak J értékmérője kezdetben a

• pecus (barom). Innen a J pénz latin neve: pecunia. i I. e. IV. századtól a római-* ■j ak is öntött, kerek pénze* két (aes grave) készítet- I fék. A pénzverés Juno Mo- | neta istennő templomában I történt. Julius Caesar volt { az első élő személy, akinek J portréját pénzen is fel tűn i tették.

■

i

• • KAROLING FONT •

I

i — Nagy Károly pénzügyi

J reformja Nyugat-Európában i évszázadokra kialakította a

* pénzrendszert. Lényeg: J 436.60 gramm súlyú karo- » ling fontból 240 darab de- J nárt veretett (átlagsúly 1.60 i gramm). Ez az idők folya- J mán számítási pénzzé ala- i kuli. Bármely forgalomban

•

I.

• NAPOLEON-ARANY •

— Híres érték az 1640- ben vert francia Louis d’ór, az 1663-ban megjelent angol guinea, a XVII. századi spanyol pistole, illetőleg a holland dukát és francia 20 frankos arany: a Napoleon d’ór.

• PAPÍRPÉNZ •

— A XVIII. században nyomtatott új típusú fizetőeszköz eleinte államjegy volt. Nemesfém fedezet és

• MA •

i

■

— A szocializmusban is j értékmérő, forgalmi, fizeíé- i si, felhalmozási és nemzet- ■ közi gazdasági kapcsolati | eszköz a pénz. Az öt funk-* J ció egy mondatban: az ér" i tékmérés eredményé az áru i árai forgalmi eszközként 2 közvetíti az áruk mozgását J az eladóktól a vevőkhöz? fi- * zetési eszközként a jőve-’ i delmek elosztását és újra-' 2 elosztását;' felhalmozási for-' J mája, hogy megtakarítása, J el nem költésé a népgazda- i ság tervszerű fejlődésére, a ■ lakosság ellátásának javítá- | Sára szolgál. Végezetül pe" * dig a nemzetközi gazdasá- » gi kapcsolatokban — szó- i cialista és tőkés relációban { egyaránt — elfogadott el- J számolási eszköz.

I

i

Londonban, Párizsban, New Yorkban, Zürichben, a világ összes nagy városában az elmúlt héten a lapok első oldalán ilyen címek jelentek meg: „A dollár válsága“, „Aranyláz az európai tőzsdéken“, „Mene- külés a dollártól". Azután .jöttek a hírek: „A dollárnak már nincs aranyfedezete“, vagy „Bomlasztó folyamatok az aranypiacon“. Ezek a hírek zárták le a dollár körül lejátszódott drámát.

Ha meg akarjuk érteni a válság mélyebb okait, akkor tudnunk kell, hogy az Egyesült Államok a múlt század hetvenes és nyolcvanas évei óta — kivéve a válságos 1931, és 1939-es éveket, több árut exportált, mint amennyit behozott. A második világháború után a kapitalista országokat amerikai áruval árasztották el, de ezek az országok csak úgy tudtak fizetni, hogy kölcsönt vettek fel. Amerika aranykészlete 1938-ban 14.6 milliárd dollárt tett ki és 1948-ban elérte a 24.4 milliárdot. Ez a szám mutatja a legjobban, hogy az Egyesült Államok mennyit nyert a háborún.

Az ötvenes években az amerikai aranykészlet állandóan fogyott és 1967-ben már csak 13 milliárdot tett ki. 1968-ban az aranykészlet már az év első három hónapjában 11.5 milliárd dollára csökkent. Hogy ennek mi az oka? Elsősorban az, hogy az állam költségvetése egyre nagyobb és az adó, valamint más jövedelme egyre kisebb. Az 1967—68-as évben és a következő évben pedig már 50 milliárd dollár veszteségre számítanak. Az ilyen költség- vetés feltartózhatatlanul inflációhoz, a pénz elértéktelenedéséhez vezet. Az árak egyre emelkednek, az amerikai munkások már régen ezt a nótát fújják: „A dollár már nem dollár“. Ha a mai dollárt ösz- szehasonlítjuk a háború előtti dollárral, akkor megállapíthatjuk, hogy vásárlóértéke nem több 45 centnél. Ezért nemcsak a külföldi, hanem a belföldi tőke is menekülni igyekszik Amerikából. A dollár válságát tehát az infláció okozza. Ezenkívül a külkereskedelem fizetési egyenlege is évről-évre veszteséggel zárul. Ez a veszteség az elmúlt évben 4 milliárd dollárt tett ki. A fizetési nehézségeknél felmerülő hiányokat jórészt arannyal kell kiegyenlíteni. A dollárba vetett

hit tehát megrendült. Az el-> múlt év novemberében hasonló okok miatt kellett a fontot is leértékelni.

A dollár azonban nemcsak az Egyesült Államok pénzegysége, hanem „tartalék“ pénzegységnek is használják. Ezt a szerepet azonban csak akkor töltheti be, ha az értéke mindig egyforma marad. Az arany értékét évek óta mesterségesen tartják fenn. Egy uncia, azaz 31.1 gramm arany értékét 35 dollárban állapították meg.

Eddig azonban még mindig nem magyaráztuk meg, hogy miért olyan gyakoriak a fizetési nehézségek. Az állandó fegyverkezés, a költségvetés 43 százalékát nyeli el. A vietnami háború költségeire 25.8 milliárd dollárt terveztek be a folyó évre, de ezt az összeget máris lényegesen túllépték. A Nyugat-Németországban, Dél- Koreában és a többi száz meg száz katonai támaszponton állomásozó katonaság fantasztikus összegekbe kerül. A fizetési egyenlegre lényeges nyomást gyakorol a nagy monopóliumok tőke-kivitele is. Ezek évente 3—4 milliárd dollárt visznek ki az Egyesült Államokból és külföldi vállalatokba fektetik be. Az Egyesült Alla"

már nem dollár

I mok ezenkívül évente több mint I 4 milliárd dollár segélyt juttat a gazdaságilag fejletlen orszá- I gok számára. Ezeket a segélyeket Amerika csakis azért juttatja, hogy az országokat lekötelezze és megszilárdítsa az amerikai imperializmust. Ez év január elsején Johnson olyan programot jelentett be, melynek az lenne a célja, hogy kiküszöbölje a fizetési mérleg válságát. A program legfontosabb pontjai a következők: a tőke kivitelének korlátozása; a külföldön működő amerikai monopóliumok kevesebb hitelt nyújtsanak a vendéglátó országban, több hozzájárulást kisajtolni csatlósaiktól az amerikai fegyverkezés céljaira.

Kisült azonban, hogy ez a program sem elegendő ahhoz, hogy a dollár körül keletkezett idegességet tompítsa. Ebben a helyzetben hivatalosan is le kellett volna értékelni g dollárt. Egy uncia arany értékét legalább 70 dollárra kellene emelni.

Hogy miért nem került mégis a dollár leértékelésére sor, annak az a magyarázata, hogy a Szovjetunió vásárlóereje jelentékeny aranytartalékai következtében lényegesen emelkedett volna és ezt akarták megakadályozni. Az Egyesült Államok más utat választott, felemelte a dollár aranyfedezetét. A törvény szerint a forgalomban lévő készpénznek 25 százalékos aranyfedezetének kellett volna lennie. Mivel jelenleg 42 milliárd dollár van forgalomban, 10.5 milliárd dollárt kötöttek le erre a célra.

Ezek az intézkedések azonban nem oldják meg az Egyesült Államok problémáit, ellenkezőleg, megrendítik a dollárba vetett bizalmat és nem szüntetik meg a spekulációkat. A dollár leértékelését még nem kerülték el teljesen. Mert a problémák politikai jellegűek és ezért politikai megoldásra várnak. Az Egyesült Államoknak olyan politikát kellene folytatnia, amelyet gazdaságilag megengedhet magának. Ez azt jelenti, hogy feltétlenül be kellene fejezni a vietnami háborút és az állandó fegyverkezést. Az amerikai imperializmus azonban önként nem lép rá erre az útra, de a világ népei és maga az amerikai nép is rákényszerítik erre. Mert e2 az egyedüli út a dollár megmentésére.

,(.Wochenpost 1968/3)

új ifjúság 9

Házasságkötése idején, 1938-ban, Geraldine egy kimondott szépség volt

Zogu feleségének vallomása

A királyok kora már lehanyatlott, lassanként eltűnnek a történelem süllyesztőjében, néha a riporterek húzzák elő őket száműzetésükből, ha olyasvalamit akarnak írni, „ami még mindig érdekli az olvasóközönséget“. Egy nyugati lapban bukkantunk rá az alábbi interjúra, egy magyar származású, száműzött királynővel, Geraldine, Albánia egykori királynőjével, született Apponyi grófnővel, aki ma Spanyolországban él,

Ki ez a nő és hogyan él ma? Egy kicsit idézzük fel a történelmi eseményeket. Albánia több mint ezer éven keresztül különböző fennhatóságok alatt állt. Végnélküli és súlyos harcok árán 1922-ben Ahmad Zogunak, egy régi albán családból származó diktátornak sikerült magához ragadni a hatalmat. Előbb köztársasági elnökké kiáltatta ki magát, majd 1928 szeptemberében mint I. Zogu, Albánia királyává koronáztatta magát. Tíz és fél évig uralkodott, míg 1939 tavaszán, az olaszok megszállták Albániát és Zogu király feleségével együtt száműzetésbe került.

Mit írnak ma a lapok erről a száműzött királynőről?

# Rettenetes sok pénze van

# Olyan szegény, mint a templom egere és az emigrációban élő főurak tartják el

# Los Gavillanesban Fabiola, a belga királynő villája mellett áll pazar villája.

Geraldine a valóságban azonban Madridban él. És a riporter így írja le találkozását vele:

A telefonkönyvben nincs benne a címe, a postán néhány száz pesettas ellenében mégis megmondták. A rózsaszínűre festett ház elő- kertje meglehetősen ápolatlan. A redőnyök le vannak bocsájtva, a királynő úgy látszik, nem szereti a napot.

— Mit csináljak, egész egyszerűen becsengessek? Jobb talán, ha telefonálok, gondoltam magamban.

Egy mély, rekedt női hang jelentkezett.

Bemutatkozom, aztán megkérdem, hogy beszélhetnék-e őfenségével, a királynővel.

Mivel nem értettem, hogy az előbbi hang milyen nyelven szólalt meg, angolul szólaltam meg és erre angolul kaptam a választ: — Itt Albánia királynője beszél,

— Tyűha, egy királynő a vonalon! Hirtelen nem tudtam, hogyan reagáljak? Valamit dadogtam zavaromban, majd előadtam, hogy beszélni szeretnék vele.

— Nem szeretek interjút adni — felelte most német nyelven, de hamisítatlan magyar kiejtéssel. Nem vagyok érdekes. £s elsősorban nem szeretek politizálni.

— Biztosítom, hogy nem politizálunk majd De szeretnék megismerkedni egy királynővel.

— És mit vár ettől? Na, nem bánom, délután ötre várom.

Gyorsan a legközelebbi virágüzletbe rohantam és egy csokor tavaszi virágot válogattam össze. A virágárus lány nagyot nézett, amikor felírtam, hogy a virágot egy királynő címére kell küldeni. Talán azt hitte, hogy én

is király vagyok.

Különbözőképpen írták már le Geraldine királynőt. Azt mondták, szigorúképü, szemüveges nő. Elkeseredett, gonosz, veszekedő asszonyság. Amióta azonban Geraldinével telefonon beszéltem, nem hittem, hogy ilyen.

Csengetésemre egy fiatal spanyol nő nyitott ajtót, bevezetett egy egyszerű, de sok ízléssel berendezett szobába. Nem sokáig várakoztam. Női lépések közeledtek, Geraldine lépett be. Első pillantásra megállapítottam, hogy nem Liz Taylorra, hanem inkább Lil Da- goverre hasonlít. De feltétlenül olyan temperamentumos, mint Rökk Marika. A körömlakkja pontosan olyan árnyalatú, mint a száj- ruzsa.

— Foglaljon helyet uram. Mit iszik, egy vermutot vagy inkább sherryt?

ő maga szedte elő az antik tálalóból a poharakat.

— Kérem, hogy szólítsam, zavarban vagyok, fenségnek, vagy királyi fenségnek?

— Nem gondolja, hogy a Madame teljésen elegendő?

Majd elismeréssel vette tudomásul, hogy nem dohányzom.

— Ha megengedi madame, tolakodó kérdéssel kezdem. Hogyan él, miből él és hogyan gondol a jövőre?

— Túl sokat kérdez. Röviden felelek. A jövőre nézve csak egy dolog után vágyom, békére és nyugalomra. Mindig attól félek, hogy üldöznek, hogy innen is tovább kell mennem.

Madame lassan beszél, élvezem, hogy olyan sok hibát ejt.

— Szeretném megélni, hogy Leka, a fiam megnősüljön és sok szép gyermeke legyen. Remélem — és Geraldine boldogan mosolyog.

— Szóval nagymama szeretne lenni. S gondolja, hogy a fia király és Ön még királynő lehet valaha?

— A fiam két méter magas. Ma huszonnyolc éves és apja halála után 1961-ben, egy párizsi szálloda halijában harminc száműzött albán hazafi jelenlétében képletesen elfoglalta az albán trónust. Esküvel erősítette meg. hogy megvédelmezi Albánia területének integritását. Persze, tudom, hogy mindez csak operettszerű jelenet volt Albánia már sosem lesz királyság és mindig kommunista uralom alatt marad. De azt mondtuk, hogy nem fogunk politizálni! — mosolygott hamiskásan.

— Ami meg az én személyemet illeti, sohasem gondolok arra, hogy uralkodó királynő legyek. Mert tudja — fűzte hozza bizalmasan

— más az, egy királyi férj mellett uralkodni. Amikor a férjem oldalán ülhettem hálásan fogadtam, hogy az albán nép annyira megszeretett engem, magyar grófnőt. De uralkodni? Mindig csak a férfiak uralkodnak, hiszen ha a nők összefognának. akkor sokat érnének el a politikában. Megmenthetnék a világon a béke ügyét is.

(A Neue Post nyomán)

Kifinomult ízlésre valló értékes antik bútordarabok veszik körül Geraldinet madridi otthonában. A királynő a finomat és az egyszerűt szereti