Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-04-09 / 15. szám

3 úi ifjúság

Ä Panamai Köztársaság e héten viharos politikai e- semények színhelye: Jelenleg az államnak két elnöke és két kormánya van, gyakorlatilag egyik sem tevékenykedik. A hatalmat a Nemzeti Gárda gyakorolja.

az Állam

— Köztársaság Közép-A- merikában. Területe: 74 470 négyzetkilométer. Fővárosa a 330 ezer lakosú Panama. Fő kikötői: Panama. Colőn. Nemzetközi repülőterei: Panama, David.

LAKÓI

— Egymillió 177 ezer lakos közül 52 százalék mesztic, 26 százalék néger és mulat. 11 százalék spanyolkreol. 10 százalék csibcsa nyelvet beszélő, többnyire még törzsi szervezetben é- lő indián, 1 százalék ázsiai s 10 ezer színes bőrű brit állampolgár a nyugat-indiai szigetekről. A hivatalos nyelv: spanyol. A tíz évnél idősebbek 14 százaléka, az Indiánok 54 százaléka analfabéta. A panamaiak 93szá_ zaléka római katolikus. Az egyházat az államtól elválasztották. Papok nem tölthetnek be közhivatalt.

A CSATORNA

— 1881-ben a Szuezi-csa- torna építője, Ferdinand de Lesseps vezetésével francia tőkéscsoport alakult a Panama-csatorna építésére. A terv lelkiismeretlen anyagi manőverek folytán csupán terv maradt. Világbotrány tört ki. A társaság részvényeit eladta az Amerikai Egyesült Államoknak.

PANAMA

Panama pedig az USA-tól a megépftendő csatorna örökös használatáért, valamint a tíz mérföld széles csatornaövezet bérlétéért 10 millió dollárt kapott. Ezen felül az évi bérleti díj 250 ezer dollár volt. Az 1955-ös új csatornaegyezmény szerint már Panamát évente 1,93 millió dollár bérleti dij illeti. Egyébként a Panama-csatornát 1914 augusztus 15-én adtak át a forgalomnak.

TÖRTÉNETE

— 1513 szeptember 25-én Vasco Nunez de Balboa spanyol hódító elsőként hatolt át a Panama- földszoroson. Elérte a Csendes- óceánt. Az ország 1821-ig spanyol gyarmat. 1656-ban az USA a földszoros két partját vasútvonallal kötötte össze. 1903-ban az a- merikaiak államcsíny kirob- oantásávai kikáitották a Panamai Köztársaságot. Jelenleg Panama az Egyesült Államoknak bérbe adott Pana- ma-csatorna-övezetet az ország elidegenitheterien részének tekinti. 19(50 szeptemberében az USA kormánya beleegyezett: a csatornaövezet bizonyos pontján az amerikai zászló mellett felhúzzák a panamai lobogót, a „névleges szuverenitás” jelképét.

gazdasaga

— Az elmaradt mezőgazdasági ország nemzeti jövedelmének egyharmada a csatorna bérleti dijából, a csatornaővezetben dolgozók béréből tevődik ki. Az állam fő terményei: banán, kakaó, kávé, abacá (mani- lakender). dohány, kökusz- pálma, mahagóni, rizs, kukorica. Bányásznak aranyat, ezüstöt, mangánt, bauxitot. Az Aguadulce melletti Pa- rita-öbölben a tengervízből sót termelnek. Panama gyáripara még kezdetleges.

AMERIKAI TÖKE

— Panamában az amerikai tőke dominál. Az ország 185 kilométer hosszú vasútvonalainak kétharmada »- merikaf. A banán-, kakaó-, kávé- és cukornád-ültetvények az amerikai United Fruit Co. leányvállalata, a Chirlqui Land C'o. tulajdonai. A panamai zászló alatt futó hajók adókedvezménye jelentős, az országban bejegyzett hajók többsége a- zonban amerikai társaságoké. Épül a 850 kilométer hosszú pánamerikai műút.

♦

TÁNCDAL

ALBUM

Mosollyal válj

Bratislavai Líra tavalyi versenyén mutatta be a közkedvelt HELENA VONDRáCKOVÁ a Mosollyal válj (Klúc pod prahom) című táncdalt, melynek szerzői Ján Si- vácek és Rudolf Skuká- lek. Ügy érezzük, nem véletlen, hogy a dal szinte egyik napról a másikra összes élvonalbeli tánczenekarunk repertoáréba került. A magyar szöveg Kausitz Ottó fordítása.

t m / . . f

szólt, oly lágyan va-lamit sut - to-gáti es minden ag il-latos vi-ra-go

ránk ha-jolt-- mi addig néz-------lük egymást, oly ne-------mán,so-ka... míg

J

át

___ka-roltát, s ajkunk ös-sze-jorrt. Az-i-ta már elmúlt egy nyár, ne mondd,

3 -0- S 0« D> 3 •%'

hogykaif— mo sollyal jót-tél, mo sollyal válj, de többé ne várj. Nem várlak

várj.

j,-------- Mi - e - tölt el-tő- vo- zol,--------- moso-lyogj. bár kicsit

né

____kém is fáj', ne mondd,hogy kár...— annyit csak, hogy tőb-bé ne várj

Az élmúlt év novemberében járta be a sajtót a hír, hogy Ré szigetről, Franciaország legszigorúbban őrzött fegyházából megszökött egy Claude Tenne nevű terrorista, a hírhedt OAS (Titkos Hadsereg Szövetsége) tagja. Tenne 1962-ben meggyilkolt egy eigérfai rendőrt és ezért életfogytiglani börtönre ítélték. Ré szigete az Atlanti-óceán térségében fekszik 3 km-nyire a francia partoktól. A szigetnek 8600 lakosa van. A sziget lakói kompon jutnak a szárazföldre. Az erődítményben elhelyezett fegyházban jelenleg 55 politikai .foglyot őriznek, ezek többnyire az OAS kötelékeibe tartoznak. A foglyok 70 őr és 80 csendőr felügyelete alatt állnak. Az erődítményt 1681-ben építették és úgy hírlik, hogy innen még egyetlen egy fogolynak sem sikerült megszöknie. Az erődítményt magas fai veszi körül, a szigetet pedig éjjel-nappal őrzik. Az erődítményen belül a foglyok meglehetősen szabadon mozognak. Csomagokat kaphatnak, olvashatnak, sőt még meg is nősülhetnek, mint ahogyan Claude Tenne is megtette. Felesége kétszer hetenként meglátogatta. Egyszer hetenként felügyelet nélkül hagyták magára a házaspárt. Tenne felesége két fiúgyermeket hozott a világra. Marc ma 5, Serge pedig 4 éves.

1967 november 3-án a íegyház- bő! három foglyot, név szerint Betaglinit, Ventint és egy Varga nevű disszidált magyar foglyot bocsátottak el: kegyelmet kaptak. Vargának volt egy nagy bőröndje, azt mondta, abba csomagolja majd a könyveit. A bőrönd pontosan 75 kg-ot nyomott, mert a 75 kg súlyú Claude Tenne bújt el benne. A fegyház foglyai, amikor a három kegyelmet kapott foglyot elbocsátották, tiltakozó sztrájkot rendeztek, mivel tudták, hogy Claude Tenne megszökött a kofferben és azt akarták, hogy időt nyerjen és ne kerüljön az üldözők kezére. így történt, hogy Tenne szökését csak 18 óra múlva vették észre. Vargát és két társát elfogták, bár azok váltig hangoztatták. hogy Tenne szökési tervéről mitsem tudtak.

150 000 francia csendőrt küldtek ki a megszökött fogoly felkutatására, de Tennet nem sikerült elfogni.

Nemrég Rómában tűnt fel és ott interjút adott több lapnak. O- laszországban ugyanis Tennét politikai fogolynak tekintik és nem akarják Franciaországnak kiadni. Claude Tenne így hát nyugodtan elmondhatta az újságíróknak szökésének különös történetét.

— Amikor hat évvel ezelőtt é- letfogvtiglani fegyházra ítéltek és Ré szigetére hoztak, rettenetes

lelki válságon mentem keresztül. Kezdettől fogva foglalkoztam a szökés gondolatával. Most egy éve éppen húsvét előtt sikerült tervemet megvalósítani. Szökésemet arra a megfigyelésre alapítottam, hogy amikor valakit elbocsátottak a fegyházból. annak a csomagját már sose nézték át. Elhatároztam hogy kerítek egy bőröndöt. Sikerült is a foglyok letétbe helyezett bőröndjeihez hozzáférnem és egy megfelelő naqvságú bőröndöt biztos helyre elrejtenem. A bőrönd 1 méter hosszú. 35 cm magas és 40 cm széles volt. Amikor már a bőrönd birtokában voltam, rendszeresen gyakoroltam, hogy milyen gyorsan tudok benne elhelyezkedni és meddig bírom ki mozdulatlanul a kuporgást benne. Azt is megfigyeltem, hogy rendszerint 5 xk óráig tart, amíg az elbocsátási formaságokat elintézik. Hosszú hónapokon keresztül gyakoroltam és légzési gyakorlatokat végeztem. A végén már valóban néhány óráig kibírtam a bőröndben. November 3-án megtudtam, hogy három társam kegyelmet kapott. Most vagy soha! — gondoltam magamban. A kegyelmet kapott' fogolytársaim csomagjukat a harmadik emeleten készítették elő, az én bőröndöm is pont ott volt. Azután úgy történt, ahogyan azt már számtalanszor elképzeltem. Elhelyezkedtem a bőröndben és levittek a földszintre. Maid rátettek egv taligára és a fegyház nagykapujának aljában odaállítottak a többi pogy- gvászhoz. 3 óráig tartott, amíg végre elhagyhattuk a főkaput és végre kint voltunk. Már-már azt hittem, hogy megfulladok. A pogy- gvászt újból taligára tették — velem együtt — és a sziget lelkészének házához vitték. Amíg fogolytársaim elmentek megnézni, mikor indul a komp, azalatt kibújtam a bőröndbői, felvettem a cipőmet és elindultam. Végre szabad levegőt szívtam. Feltűnés nélkül jutottam el a taxiállomásra. Minden pillanatban tartottam attól. hogy megszólal a fegyház szirénája mert már felfedezték eltűnésemet. Taxival csak a kompig mentem, azután kifizettem a sofőrt — pénzem volt elég. Hogy honnan? Azt sajnos, nem mondhatom el. A legszörnvübb az a 20 perc volt, amíg a kompon eljutottunk a szárazföldig.

A kikötőben vesztegelt a hajó, amelyen volt fogolvtársaim indulni akartak. A tengerparton nagy volt a sürgés-forgás, a matrózok a hajó indulásával voltak elfoglalva. Sikerült elhagynom a kikötőt.

— Mi az. hajótörést szenvedett? — kérdezte egy taxisofőr.

— Igen. kénytelen voltam otthagyni az úton az autómat. Estére sürgősen Nantes-ben kell lennem. Nem vihetne magával?

— Rendben — mondta a taxisofőr.

Nantes 148 kilométernyire fekszik a kikötőtől. Ahányszor fényjelző lámpák bukkantak fel, mindig összerezzentem. Azt hittem, hogv a rendőrség közeledik. — Nem, nem, semmi! — nyugtattam magam. Végtelennek túnt az idő, amíg Nantesbe érkeztem. Nem akartam feltűnni, ezért vettem egy bőrkabátot, egv micisapkát és úgy festettem, mint egy francia munkás. Vettem egv kerékpárt is és először Belgium iránvába i- gvekeztem előrejutni: Csűrökben aludtam, novemberben bizony már nagy hidegek voltak, majd lefagyott a kezem. A belga határt feltűnés nélkül léptem át. Hat éven keresztül sikerült a feqvházban elrejtenem eqv idegen névre kiállított személyazonossági igazolványt. A határátlépésnél ezzel i- gazoitam magamat.

Kalandos utakon sikerült aztán Olaszországba eljutnom. Tudtam, hogy az olasz hatóságok feltétlenül politikai fogolynak tekintenek és nem adn«k ki.

Felmerül a kérdés, vajon helyes-e ha Olaszország nem adja ki ezt a foglyot?

Most, amikor Sejna, az egykori vezérezredes hagyta el országunk határát, hasonló jogi kérdés merült fel. Az amerikai hatóságok nem akarják Sejnát kiadni, politikai fogolynak tekintik, pedig Sejna különböző bűncselekményeket is elkövetett. Sikkasztott, autókkal kereskedett stb.

Nemzetközi törvénykönyv nem létezik, de léteznek kölcsönös államközi megállapodások. A háború előtti Csehszlovákia más nyolc állammal egyidejűleg megállapodást kötött az Egyesült Államokkal. A megállapodás értelmében az Egyesült Államok kiadja a szerződő felek kérelmére a kalózokat, a rabszolgakereskedőket és más bűnözőket, de a megállapodás nem ismeri az olyan bűncselekményeket. mint a szocialista vagyonnal való üzérkedést. Mindig az az állam állapítja meg. hogy politikai fogolyról van-e szó vagy sem, amely a kiadátást kéri.

Claude Tenne — az életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt szökevény most Olaszországban nyugodtan adhatott interjút a Stern című lap riporterének, de Jan Sejnát, — ha az amerikai hatóságok szó szerint veszik a törvényt — akkor csak nyolc év után adhatják ki, mert Sejna az elkövetett', nem politikai jellegű bűncselekményeiért ennvi büntetést kapna.

így hát mit lehet tenni az olyan igazságszolgáltatás ellen, amely még csak elmérgesíti az amúgy is olyan súlyos válságokkal küzdő világot?. (STERN nyomán)'

Modern

„gróf Monte Christo“