Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1968-03-19 / 12. szám

új ifjúság 7 re. Meg kell mondani, nem azért, hogy felidézzük a régi szelleme­ket. hanem azért, hogy meggátol­hassuk az ilyen ügyek koholását és hasonló perek már sohase lás­sanak napvilágot. A per lényege nem az. hogy elítéltek és ártatla­nul kivégeztek tizenegy elvtársat — bár már ez a tény is leírhatat­lan borzalmat kelt — hanem a valóságban arról van szó, hogy a bíróság ítélkezett egy politikai koncepció felett. A Slánsky-per folyamán ugyanis halálra ítélték azt a speciálisan csehszlovák u- tat, amelynek a szocializmushoz kellett volna vezetnie. És nem lé­tezik .más, mint csakis egy spe­ciális út. Ezért a szocializmushoz vezető speciális út elítélésével, e- leve elítélték a szocializmushoz ve­zető utat is. Ú3 SZELLEM - KÖTETLEN VITÁK Nem csodálkozunk azon. hogy az 1968 február 14-én Prága-Brevnov- i kultúrházban százával tolongtak az emberek. Hiszen az előadóterem emelvényén olyan ismert személyi­ségek ültek, mint Ludvik Vaculik író, dr. Milan Prúcha filozófus. Mi­lan Hübl, Frantiäek Cervínka tör­ténettudósok és dr. Eugen Löbl, szlovák közgazdász. A vitaest témája a következő volt: Konfliktusok Csehszlovákia szellemi fejlődésében 1948 óta. Alábbiakban kivonatosan közöl­jük a felszólalók beszédét. joga megvan hozzá, hogy Masaryk személyiségét valóban tudományos alapon értékelje. Dr. EÚGEN LÖBL: — Vajon megbüntetik-e azokat. akik R. Slánsky és társai ellen vádat emeltek? — Természetesen nem tudom, nem értem, miért kellene megbün­tetni csak a vádlókat és miért ne a védőket, a bírákat és a kivizs­gáló szerveket is. Mindazokat, a- kik már a per megkezdése előtt tudták, hogy a vád koholmány és a vádlottak teljesen ártatlanok. A büntetés kérdése nem is olyan fontos, mint az, hogy jogukban le. gyen megmondani, mi az igazság ebben a perbén és mi volt a hátte­Dr. FRANTISEK CERVÍNKA DO­CENS: — Azért jöttünk össze, hogy hozzájáruljunk az olyan jelensé­gek kiküszöböléséhez, amelyek a múltban igen gyakoriak voltak. Hogy ugyanis mindig harciasán, vitába bocsátkoztak azokkal, akik­nek nem is volt szabad felelniük. Azok, akik a beszédeket tartották a végén el is hitték, hogy vitat­koznak, sőt még azt is. hogy iga­zuk van. Természetesen sok egy­kori dogmatikus azt szeretné, ha rehabilitálnák. És ahol csak lehet a szabadelvüségükkel hozakodnak elő. Egyesek viszont úgy érzik, hogy szellemi téren nem állnák meg helyüket és ezért folytatják az ismert szószátyárkodást és az új szelek irányát figyelik. Mi a- zonban tanuljuk meg, hogy meg­álljunk a saját lábunkon és igye­kezzünk mindenkor független em­berekké válni. Gondolkodjunk azon, ámít elénk terjesztenek, jteljeseh Hfogulatlanul és anélkül', Tíogy sa­ját érzelmeink befolyása alá ke­rülnénk. — Miért nem tanítanak iskolá­inkban az 1918 október 28-a je­lentőségéről és T. G. Masarykról? — Véleményem szerint most már tisztán a tanitótól függ, hogy meg­felelő összefüggésben megmagya­rázza. ki volt Masaryk és mi a jelentősége. Rövidesen a Slobodné Slovo kiadó gondozásában könyv jelenik meg T. G. Masarykról, mégpedig Milan Machovec filozó­fus tollából. Tehát olyan ember írása lesz, akinek minden erkölcsi — Mikor rehabilitálják Korandát és Horákovát? — Rokonszenves kérdés és há már a kommunisták rehabilitálá­sáról beszélünk és az igazságszol. gáltatásra, valamint az elkövetett hibák jóvátételére, akkor nem vol­na szabad megkülönböztetést ten­ni a kommunisták és nem-kom­munisták között. Engem uqyanaz a Kohoutík hallqatott ki. mint Ho­rákovát. A XX. kongresszus utáni Kohoutfkot. elítélték, mert rábi­zonyították, hogy milyen módsze­rekkel csikarta ki Horáková vallo­mását. Nyolc évet kapott. Igen ám. csakhogy a XX. kongresszus után. amikor őt elítélték, utána én méq néqv évet ültem. És őt két év múltán szabadlábra helyez­ték. Az eqvik vita felszólalónk' most ezt írta: Egy derülátó vitá­hoz nem rendelkezem elég érvvel. Erre fel enqediék meq hogy el- mondiávn' én tiz és fél évet ül­tem és mégsem vesztettem el az optimizmusomat, nem vagyok az egyedüli, aki hiszi, hogy nem él­hetünk azon eszményképek nél­kül. amelyek minket a párthoz vezettek. LUDVIK VACULÍK — Az írók kongresszusán el­mondott felszólalása sohase jelent meg nyomtatásban. Röviden ta­lán elmondaná, hogy mit tartal­mazott? — Azt hiszem, hogy felesleges lenne. A CSKP KB ülésén sok­kal élesebb hangok szólaltak fel. — Az átélt események nem tör­ték meg az akaratát? És tovább­ra is fellép majd a társadalmunk­ban mutatkozó kedvezőtlen jelen­ségekkel szemben? — Az ember mindig úgy csele­kedjen. ahogy megszokta. Sohase legyen tekintettel arra, hogy ki­vel áll szemben? Ne törődjön az­zal, hogy amit mond, népszerű-# vagy se. TÁBORNOKI BOTRÁNY ezúttal minálunk E napokban gyakran halljuk emlegetni a Sejna nevet. A rá­dió, a televízió és nem utolsó sorban a sajtó sokat foglal­kozik Sejna, a Csehszlovák Néphadsereg volt vezérőrna­gyának és a Nemzetgyűlés tag­jának esetével, aki az elmúlt napokban Magyarországon, Ju­goszlávián és Olaszországon ke­resztül az Egyesült Államokba szökött. A hir erősen foglalkoztatja a közvéleményt és természetesen mindenki felveti a kérdést: va­jon mit követett el, és mit vitt magával? Bizonyára ko­moly háttere van az ilyen szö­késnek. Vagy talán akarta is valaki, hogy á vezérőrnagy el­tűnjön? Hogyan jutott át a ha­táron? Ilyen és hasonló kérdé­seket tesznek fel az emberek. Mit tudunk az előzmények­ről? Ez év januárjában az ál­lamügyészség parancsára lóho- remagokkal való üzelmek miatt őrizet alá helyezték Sejna ve­zérőrnagy titkárát, Moravec al­ezredest. Mivel a Nemzetvédel­mi Minisztériumnak természe­tesen tudomása volt arról, hogy Sejna és Moravec között igen szoros kapcsolat állt fenn, — feltűnő az a körülmény, hogy Sejna megszökhetett. Tény az, hogy diplomáciai útlevéllel hagyta el az országot és 1968 február 21-én ugyancsak diplo­máciai útlevelet kért tizen­nyolcéves fia számára is. Sej­na vezérőrnaggyal együtt uta­zott el E. Musilová is, — a vezérőrnagy húszéves barátnő­je. Mit mond erre vonatkozólag a vezérőrnagy közvetlen mun­katársa? — Nem tűnt fel az elmara­dása, mert máskor is előfor­dult, hogy napokig nem láttuk. Mivel Sejna nemzetgyűlési kép­viselő is volt, mindig azt hit­tük, hogy ha nincs nálunk a minisztériumban, akkor bizo­nyára a képviselői kötelezett­ségei után jár. Sejna vezérőr­nagy a nemzetvédelmi minisz­ter legtitkosabb tanácskozásain is részt vett, és így feltételez­hető, hogy hadititkokat, terve­ket és más értékes dokumen­tumokat vitt magával. Megjegy­zem — Sejnának kiváló emlé­kező tehetsége van. Mindig megcsodáltuk, hogy mennyire megőrzi emlékezetében a leg­apróbb részleteket is. Milyen ember Ján Sejna és milyen körülmények között élt? Prágában, a Neherovská ut­cában egy fényűzően berende­zett villában lakott. A környé­ken jól ismerték. Civilruhában szívesen eljárt a lakása köze­lében fekvő kocsmába. — Kedves ember a vezérőr­nagy úr — mondta Stehno szo­bafestő is — mindig csende­sen leült, nem beszélt sokat és gyakran kifizette a söröméi is. Olyan fiatalon már vezér­őrnagy volt. A tekejátékosokat is szívesen nézte. De Litomérí- cén még többen ismerték. Ott katonáskodott. Társai visszaem­lékeznek arra, hogy Sejna mi­lyen könnyen viselte el a ka­tonai vasfegyelmet. Szerette a feleségét, aki állítólag igen jó gazdasszony volt. A pajtásai e- qyenesen rajongtak érte. Ha va­lakinek valami baja volt, akkor mindig Sejnát kereste fel. A tartalékosok még évek múltán is küldtek neki karácsonyi üd­vözleteket, vagy esküvői meg­.• fr. ' ' Jy'St "s <0. iá hívókat. A felettesei gyakran csóválták a fejüket: kemény le­gény ez a Sejna, kár hogy csak négy polgárit végzett. Ha tovább tanulhatna... akkor biz­tosan sokra vihetné. Ez a vé­lemény kísérte őt mindvégig e- gész a karrierje dicstelen be­fejezéséig. Sejna tizenhat év a- latt anélkül, hogy megszerezte volna a szükséges szakképzett­séget, vezérőrnagy lett. Havi jövedelme több mint nyolce­zer koronát tett ki. Igen köl­tekező életmódot folytatott. Pa­zar nyaralót rendezett be a ba­rátnője számára. Az emberek azonban azt suttogják, hogy az egész család tudott Sejna ü- zelmeiről. A szülei igen szerényen él­nek, férjezett lányukkal és an­nak három kisgyermekével e- gyütt. Sejna 1956-ban a Litoméricei kerület képviselője lett. 1960- ban és 1964-ben is megválaszt tották. Negyvenéves korában lett vezérőrnagy. Sejna nem katona, hanem politikus, illetve politikai manőverező. Igen ta­nulékony, de végig igen primi­tív maradt. Ezzel magyarázható, hogy sohasem voltak gátlásai. Mindig stréber volt és szá­mító. Pontosan felmérte a hely­zetet. Tudta, hogy mit akar. Lehet, hogy a karrierje legele­jén még becsületesen gondol­kodott. Mint képviselő szíve­sen segített a nyugdíjügyek el­intézésében. Ha beteg volt a HNB titkára? Sejna feltétlenül elhelyezte a katonai kórházban. De később a litomériceiek már nem bízhattak meg benne. A minisztériumban a parlamenti teendőkre hivatkozva hanyagol­ta el a feladatait. A parlament­ben pedig minisztériumi elfog­laltságával mentegette magát. Választási körzetében idővel ki­bújt a feladatok alól és az or­szágos bajokról, gondokról be­szélt. De azért továbbra is lát­szólag a régi maradt, de csak látszólag, mert ez idő tájt már nagyon megválogatta a bará­tait és mindig csak érdekből tartott fenn kapcsolatokat. Nem is akart közelebb kerülni az emberekhez, csak minél többet szeretett volna róluk megtudni. Sejna idővel elbízta magát. Irodalmi babérok után áhíto­zott. Színpadi jeleneteket, no­vellákat írt. Könyvalakban a- karta kiadni azokat. Nagynevű írókat kért meg, hogy segít­sék. Azok szívesen megittak vele egy-egy francia konyakot, vagy pezsgőt, és örültek, hogy az őrnagy mentesítette őket a katonai szolgálat alól. Ekkor kezdődik Ján Sejna tragédiá­ja. Ügy érezte, kevés a pénze. Ekkor lépett üzleti összekötte­tésbe Moraveccel. Milyen ember Moravec? Sejna ellentéte. Fennhéjázó, pökhen­di és mindig támadó. Mi kö­tötte a barátságos Sejnához? Sejna talán később megválto­zott, a hatalom uralkodóvá, nagyképüvé tette. Megvolt mindene, de még többet akart, Főúri, fényűző életmódot foly­tatott. MIT MOND IFJABB ANTONÍN NOVOTN* A SEJNA ESETRŐL? Köztársaságunk elnökének fia — az ARTIA nemzeti vállalat igazgatója, igen jó barátja volt Sejnának. — Sejna alacsony termetű férfi és ezért kisebbségi komp­lexumokkal küzd. Ahol csak le­hetett ki akart tűnni és ma­gára akarta vonni a figyel­met. Gyakran egészen ismeret­len embereket hívott meg tár­saságába és megvendégelte ő- ket. Az utóbbi időben gyakran kért kölcsön kisebb-nagyobb összegeket és nehezen fizette vissza. A bratislavai Práca című lap intervjút közölt Novotny el­nök fiával. Alighogy a lap meg­jelent, különböző érdekes ösz- szefüggésre jöttek rá. így pél­dául a bratislavai Vámhivatal­ból jelentették, hogy 1966 má­jus 23-án a fiatal Antonín No­votny egy sportkocsin érkezett meg, kezében megbízólevél, a- mely így hangzott: ,,A bíróság döntése szerint a VOLVO jel­zésű személykocsi az állam tu­lajdonába megy át. Antonín No­votny elvtársat bízom meg az­zal, hogy az autót Prágába el­hozza.“ Ez a megbízólevél a külkereskedelmi miniszter pe­csétjével és olvashatatlan aláí­rásával volt ellátva. Sejna vezérőrnagy a fiatal Novotny jóbarátja, tudvalevő­leg nemcsak lóheremaggal, ha­nem autókkal is kereskedett. Említésre méltó, hogy ifjabb Antonin Novotny néhány nap­pal ezelőtt VOLVO autójával egy kisebb összeütközést szen­vedett. A Sejna-ügy valóban tragé­dia. Egy egyszerű, primitív ember tragédiája, aki nagyon magasra került, hatalomhoz ju­tott és visszaélt azzal. Tragé­dia, hogy mindvégig hittek ben­ne. hittek a felettesei, a mun­katársai és hittek benne válasz­tói is. Bármilyen gondosan is szed­jük össze a Sejnára vonatkozó anyagot és elevenítjük fel a tragédia apróbb mozzanatait, nyilvánvalóvá válik, hogy egy egyén tragédiájáról van szó, és nem a hadsereg, vagy a tiszti­kar „afférájáról.“ Mi a véleményük az esetről a Honvédelmi Minisztérium dolgo­zóinak? Követelik a Sejna-eset szigo­rú kivizsgálását — a mi érde­künk — mondják, — hogy vi­lágosan lássuk, mi történt, ho­gyan vált lehetségessé, hogy egy ilyen magasrangú tiszt megtévelyedjen, visszaéljen be­osztásával, és aztán megszök­jön a büntetés elől. Sejnát természetesen közben már megfosztották rangjától és képviselői mandátumától is. Az a hír járja, hogy Washington közelében tartózkodik. Értesü­léseink szerint az amerikai kor_ mány nem tesz eleget a cseh­szlovák kiadatási követelésnek és így az érvényben lévő nem­zetközi szerződés értelmében Csehszlovákia ebben az ügyben az amerikai bíróságokhoz for­dul majd.

Next

/
Thumbnails
Contents