Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-19 / 12. szám
új ifjúság 7 re. Meg kell mondani, nem azért, hogy felidézzük a régi szellemeket. hanem azért, hogy meggátolhassuk az ilyen ügyek koholását és hasonló perek már sohase lássanak napvilágot. A per lényege nem az. hogy elítéltek és ártatlanul kivégeztek tizenegy elvtársat — bár már ez a tény is leírhatatlan borzalmat kelt — hanem a valóságban arról van szó, hogy a bíróság ítélkezett egy politikai koncepció felett. A Slánsky-per folyamán ugyanis halálra ítélték azt a speciálisan csehszlovák u- tat, amelynek a szocializmushoz kellett volna vezetnie. És nem létezik .más, mint csakis egy speciális út. Ezért a szocializmushoz vezető speciális út elítélésével, e- leve elítélték a szocializmushoz vezető utat is. Ú3 SZELLEM - KÖTETLEN VITÁK Nem csodálkozunk azon. hogy az 1968 február 14-én Prága-Brevnov- i kultúrházban százával tolongtak az emberek. Hiszen az előadóterem emelvényén olyan ismert személyiségek ültek, mint Ludvik Vaculik író, dr. Milan Prúcha filozófus. Milan Hübl, Frantiäek Cervínka történettudósok és dr. Eugen Löbl, szlovák közgazdász. A vitaest témája a következő volt: Konfliktusok Csehszlovákia szellemi fejlődésében 1948 óta. Alábbiakban kivonatosan közöljük a felszólalók beszédét. joga megvan hozzá, hogy Masaryk személyiségét valóban tudományos alapon értékelje. Dr. EÚGEN LÖBL: — Vajon megbüntetik-e azokat. akik R. Slánsky és társai ellen vádat emeltek? — Természetesen nem tudom, nem értem, miért kellene megbüntetni csak a vádlókat és miért ne a védőket, a bírákat és a kivizsgáló szerveket is. Mindazokat, a- kik már a per megkezdése előtt tudták, hogy a vád koholmány és a vádlottak teljesen ártatlanok. A büntetés kérdése nem is olyan fontos, mint az, hogy jogukban le. gyen megmondani, mi az igazság ebben a perbén és mi volt a hátteDr. FRANTISEK CERVÍNKA DOCENS: — Azért jöttünk össze, hogy hozzájáruljunk az olyan jelenségek kiküszöböléséhez, amelyek a múltban igen gyakoriak voltak. Hogy ugyanis mindig harciasán, vitába bocsátkoztak azokkal, akiknek nem is volt szabad felelniük. Azok, akik a beszédeket tartották a végén el is hitték, hogy vitatkoznak, sőt még azt is. hogy igazuk van. Természetesen sok egykori dogmatikus azt szeretné, ha rehabilitálnák. És ahol csak lehet a szabadelvüségükkel hozakodnak elő. Egyesek viszont úgy érzik, hogy szellemi téren nem állnák meg helyüket és ezért folytatják az ismert szószátyárkodást és az új szelek irányát figyelik. Mi a- zonban tanuljuk meg, hogy megálljunk a saját lábunkon és igyekezzünk mindenkor független emberekké válni. Gondolkodjunk azon, ámít elénk terjesztenek, jteljeseh Hfogulatlanul és anélkül', Tíogy saját érzelmeink befolyása alá kerülnénk. — Miért nem tanítanak iskoláinkban az 1918 október 28-a jelentőségéről és T. G. Masarykról? — Véleményem szerint most már tisztán a tanitótól függ, hogy megfelelő összefüggésben megmagyarázza. ki volt Masaryk és mi a jelentősége. Rövidesen a Slobodné Slovo kiadó gondozásában könyv jelenik meg T. G. Masarykról, mégpedig Milan Machovec filozófus tollából. Tehát olyan ember írása lesz, akinek minden erkölcsi — Mikor rehabilitálják Korandát és Horákovát? — Rokonszenves kérdés és há már a kommunisták rehabilitálásáról beszélünk és az igazságszol. gáltatásra, valamint az elkövetett hibák jóvátételére, akkor nem volna szabad megkülönböztetést tenni a kommunisták és nem-kommunisták között. Engem uqyanaz a Kohoutík hallqatott ki. mint Horákovát. A XX. kongresszus utáni Kohoutfkot. elítélték, mert rábizonyították, hogy milyen módszerekkel csikarta ki Horáková vallomását. Nyolc évet kapott. Igen ám. csakhogy a XX. kongresszus után. amikor őt elítélték, utána én méq néqv évet ültem. És őt két év múltán szabadlábra helyezték. Az eqvik vita felszólalónk' most ezt írta: Egy derülátó vitához nem rendelkezem elég érvvel. Erre fel enqediék meq hogy el- mondiávn' én tiz és fél évet ültem és mégsem vesztettem el az optimizmusomat, nem vagyok az egyedüli, aki hiszi, hogy nem élhetünk azon eszményképek nélkül. amelyek minket a párthoz vezettek. LUDVIK VACULÍK — Az írók kongresszusán elmondott felszólalása sohase jelent meg nyomtatásban. Röviden talán elmondaná, hogy mit tartalmazott? — Azt hiszem, hogy felesleges lenne. A CSKP KB ülésén sokkal élesebb hangok szólaltak fel. — Az átélt események nem törték meg az akaratát? És továbbra is fellép majd a társadalmunkban mutatkozó kedvezőtlen jelenségekkel szemben? — Az ember mindig úgy cselekedjen. ahogy megszokta. Sohase legyen tekintettel arra, hogy kivel áll szemben? Ne törődjön azzal, hogy amit mond, népszerű-# vagy se. TÁBORNOKI BOTRÁNY ezúttal minálunk E napokban gyakran halljuk emlegetni a Sejna nevet. A rádió, a televízió és nem utolsó sorban a sajtó sokat foglalkozik Sejna, a Csehszlovák Néphadsereg volt vezérőrnagyának és a Nemzetgyűlés tagjának esetével, aki az elmúlt napokban Magyarországon, Jugoszlávián és Olaszországon keresztül az Egyesült Államokba szökött. A hir erősen foglalkoztatja a közvéleményt és természetesen mindenki felveti a kérdést: vajon mit követett el, és mit vitt magával? Bizonyára komoly háttere van az ilyen szökésnek. Vagy talán akarta is valaki, hogy á vezérőrnagy eltűnjön? Hogyan jutott át a határon? Ilyen és hasonló kérdéseket tesznek fel az emberek. Mit tudunk az előzményekről? Ez év januárjában az államügyészség parancsára lóho- remagokkal való üzelmek miatt őrizet alá helyezték Sejna vezérőrnagy titkárát, Moravec alezredest. Mivel a Nemzetvédelmi Minisztériumnak természetesen tudomása volt arról, hogy Sejna és Moravec között igen szoros kapcsolat állt fenn, — feltűnő az a körülmény, hogy Sejna megszökhetett. Tény az, hogy diplomáciai útlevéllel hagyta el az országot és 1968 február 21-én ugyancsak diplomáciai útlevelet kért tizennyolcéves fia számára is. Sejna vezérőrnaggyal együtt utazott el E. Musilová is, — a vezérőrnagy húszéves barátnője. Mit mond erre vonatkozólag a vezérőrnagy közvetlen munkatársa? — Nem tűnt fel az elmaradása, mert máskor is előfordult, hogy napokig nem láttuk. Mivel Sejna nemzetgyűlési képviselő is volt, mindig azt hittük, hogy ha nincs nálunk a minisztériumban, akkor bizonyára a képviselői kötelezettségei után jár. Sejna vezérőrnagy a nemzetvédelmi miniszter legtitkosabb tanácskozásain is részt vett, és így feltételezhető, hogy hadititkokat, terveket és más értékes dokumentumokat vitt magával. Megjegyzem — Sejnának kiváló emlékező tehetsége van. Mindig megcsodáltuk, hogy mennyire megőrzi emlékezetében a legapróbb részleteket is. Milyen ember Ján Sejna és milyen körülmények között élt? Prágában, a Neherovská utcában egy fényűzően berendezett villában lakott. A környéken jól ismerték. Civilruhában szívesen eljárt a lakása közelében fekvő kocsmába. — Kedves ember a vezérőrnagy úr — mondta Stehno szobafestő is — mindig csendesen leült, nem beszélt sokat és gyakran kifizette a söröméi is. Olyan fiatalon már vezérőrnagy volt. A tekejátékosokat is szívesen nézte. De Litomérí- cén még többen ismerték. Ott katonáskodott. Társai visszaemlékeznek arra, hogy Sejna milyen könnyen viselte el a katonai vasfegyelmet. Szerette a feleségét, aki állítólag igen jó gazdasszony volt. A pajtásai e- qyenesen rajongtak érte. Ha valakinek valami baja volt, akkor mindig Sejnát kereste fel. A tartalékosok még évek múltán is küldtek neki karácsonyi üdvözleteket, vagy esküvői meg.• fr. ' ' Jy'St "s <0. iá hívókat. A felettesei gyakran csóválták a fejüket: kemény legény ez a Sejna, kár hogy csak négy polgárit végzett. Ha tovább tanulhatna... akkor biztosan sokra vihetné. Ez a vélemény kísérte őt mindvégig e- gész a karrierje dicstelen befejezéséig. Sejna tizenhat év a- latt anélkül, hogy megszerezte volna a szükséges szakképzettséget, vezérőrnagy lett. Havi jövedelme több mint nyolcezer koronát tett ki. Igen költekező életmódot folytatott. Pazar nyaralót rendezett be a barátnője számára. Az emberek azonban azt suttogják, hogy az egész család tudott Sejna ü- zelmeiről. A szülei igen szerényen élnek, férjezett lányukkal és annak három kisgyermekével e- gyütt. Sejna 1956-ban a Litoméricei kerület képviselője lett. 1960- ban és 1964-ben is megválaszt tották. Negyvenéves korában lett vezérőrnagy. Sejna nem katona, hanem politikus, illetve politikai manőverező. Igen tanulékony, de végig igen primitív maradt. Ezzel magyarázható, hogy sohasem voltak gátlásai. Mindig stréber volt és számító. Pontosan felmérte a helyzetet. Tudta, hogy mit akar. Lehet, hogy a karrierje legelején még becsületesen gondolkodott. Mint képviselő szívesen segített a nyugdíjügyek elintézésében. Ha beteg volt a HNB titkára? Sejna feltétlenül elhelyezte a katonai kórházban. De később a litomériceiek már nem bízhattak meg benne. A minisztériumban a parlamenti teendőkre hivatkozva hanyagolta el a feladatait. A parlamentben pedig minisztériumi elfoglaltságával mentegette magát. Választási körzetében idővel kibújt a feladatok alól és az országos bajokról, gondokról beszélt. De azért továbbra is látszólag a régi maradt, de csak látszólag, mert ez idő tájt már nagyon megválogatta a barátait és mindig csak érdekből tartott fenn kapcsolatokat. Nem is akart közelebb kerülni az emberekhez, csak minél többet szeretett volna róluk megtudni. Sejna idővel elbízta magát. Irodalmi babérok után áhítozott. Színpadi jeleneteket, novellákat írt. Könyvalakban a- karta kiadni azokat. Nagynevű írókat kért meg, hogy segítsék. Azok szívesen megittak vele egy-egy francia konyakot, vagy pezsgőt, és örültek, hogy az őrnagy mentesítette őket a katonai szolgálat alól. Ekkor kezdődik Ján Sejna tragédiája. Ügy érezte, kevés a pénze. Ekkor lépett üzleti összeköttetésbe Moraveccel. Milyen ember Moravec? Sejna ellentéte. Fennhéjázó, pökhendi és mindig támadó. Mi kötötte a barátságos Sejnához? Sejna talán később megváltozott, a hatalom uralkodóvá, nagyképüvé tette. Megvolt mindene, de még többet akart, Főúri, fényűző életmódot folytatott. MIT MOND IFJABB ANTONÍN NOVOTN* A SEJNA ESETRŐL? Köztársaságunk elnökének fia — az ARTIA nemzeti vállalat igazgatója, igen jó barátja volt Sejnának. — Sejna alacsony termetű férfi és ezért kisebbségi komplexumokkal küzd. Ahol csak lehetett ki akart tűnni és magára akarta vonni a figyelmet. Gyakran egészen ismeretlen embereket hívott meg társaságába és megvendégelte ő- ket. Az utóbbi időben gyakran kért kölcsön kisebb-nagyobb összegeket és nehezen fizette vissza. A bratislavai Práca című lap intervjút közölt Novotny elnök fiával. Alighogy a lap megjelent, különböző érdekes ösz- szefüggésre jöttek rá. így például a bratislavai Vámhivatalból jelentették, hogy 1966 május 23-án a fiatal Antonín Novotny egy sportkocsin érkezett meg, kezében megbízólevél, a- mely így hangzott: ,,A bíróság döntése szerint a VOLVO jelzésű személykocsi az állam tulajdonába megy át. Antonín Novotny elvtársat bízom meg azzal, hogy az autót Prágába elhozza.“ Ez a megbízólevél a külkereskedelmi miniszter pecsétjével és olvashatatlan aláírásával volt ellátva. Sejna vezérőrnagy a fiatal Novotny jóbarátja, tudvalevőleg nemcsak lóheremaggal, hanem autókkal is kereskedett. Említésre méltó, hogy ifjabb Antonin Novotny néhány nappal ezelőtt VOLVO autójával egy kisebb összeütközést szenvedett. A Sejna-ügy valóban tragédia. Egy egyszerű, primitív ember tragédiája, aki nagyon magasra került, hatalomhoz jutott és visszaélt azzal. Tragédia, hogy mindvégig hittek benne. hittek a felettesei, a munkatársai és hittek benne választói is. Bármilyen gondosan is szedjük össze a Sejnára vonatkozó anyagot és elevenítjük fel a tragédia apróbb mozzanatait, nyilvánvalóvá válik, hogy egy egyén tragédiájáról van szó, és nem a hadsereg, vagy a tisztikar „afférájáról.“ Mi a véleményük az esetről a Honvédelmi Minisztérium dolgozóinak? Követelik a Sejna-eset szigorú kivizsgálását — a mi érdekünk — mondják, — hogy világosan lássuk, mi történt, hogyan vált lehetségessé, hogy egy ilyen magasrangú tiszt megtévelyedjen, visszaéljen beosztásával, és aztán megszökjön a büntetés elől. Sejnát természetesen közben már megfosztották rangjától és képviselői mandátumától is. Az a hír járja, hogy Washington közelében tartózkodik. Értesüléseink szerint az amerikai kor_ mány nem tesz eleget a csehszlovák kiadatási követelésnek és így az érvényben lévő nemzetközi szerződés értelmében Csehszlovákia ebben az ügyben az amerikai bíróságokhoz fordul majd.
