Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-19 / 12. szám
Beszélgetés Ján Okruhlicával a vágsellyei Duslo n.v. üzemi bizottságának elnökével, Dubis János mérnökkel, a vállalat szakképzési osztályának vezetőjével • A lakosság körében elterjedt az a nézet, hogy a Duslo n. v. nem úgy működik, ahogy kellene. Mi az igazság? J. 0. — A vágsellyei Duslo egy több részlegben épített, igényes, egyedi technológiájú nagyvállalat. Az ilyen nagyterjedelmü és technológiailag igényes üzem építésének és üzembehelyezésének az egész világon megvannak a maga specifikus problémái. Az az elterjedt nézet, hogy a Duslo építése nem volt szerencsés megoldás és hogy nem hatékony építkezésről volt szó, — teljesen alaptalan. Az ilyen nézeteket revideálni kell. Az első és második üzemrészleg költségeinek megtérülését épp a közelmúltban elemeztük. Később a harmadikét is. Az ammóniát és a chloroplén kaucsu- kot termelő részlegről például kiderült, hogy a költségek visszatérülési ideje kevesebb mint hét esztendő. Ezenkívül az összes termelő- részleg .üzembehelyezése után — ha majd a beruházási hiteleket visszafizetjük — olyan gazdasági eredményeket érünk majd el, amelyek az egész szakágazat eredményeit döntően befolyásolják. Ez az üzemrészleg naponta mintegy ezer tonna ammóniát állít majd e- lő. Erre a félkész bázisra épül majd a hugyag és a kombinált műtrágya termelő-részleg. ® Az előbb említett feltételezésekből mennyi-az igazság? J. 0. — Az első és második részleg építése jelentősen eltolódott. Ezt lényegében a szállítók okozták, akik a szerződésben előirt feladatokat nem teljesítették úgy, hogy az üzembehelyezett részlegek folyamatos termelését biztosítani tudtuk volna. A hibák kiküszöbölése jelentős anyagi erőfeszítéseket jelentett vállalatunknak. Eltávolításuk után a vállalat biztosítani tudja a tervezett teljesítmények elérését és teljesíti a tervet. Ugyanez a helyzet például a magasnyomású, hasadásos eljárással készített ammóniák, a nitrogénsav, a salétrom-műtrágya és a chlóroplén-kaucsuk gyártásánál is. Egyes részlegek üzemeltetésénél, vagy üzembehelyezésénél a szakágazati i- gazgatóság és a Vegyipar! Minisztérium dől* gozóival együttműködve rendkívüli intézkedéseket foganatosít, hogy a szállító és kivitelező vállalatok kötelezettségeiket időben teljesítsék. Ez az alapja annak, hogy az üzem valamennyi részlege a határidőnek megfelelően kezdjen üzemelni és ki tudja elégíteni a népgazdaság szükségleteit. • A mezőgazdaság műtrágya-szükségleteinek kielégítésénél milyen szerepet játszik vállalatuk? J. O. — Az első, második és a harmadik szakasz tartós üzembehelyezése után — tekintettel az üzem terméklistájára — a Duslo termeli majd a mezőgazdaság műtrágya szükségletének jelentős részét. Olyan nitrogéntrágyákról van sző, amilyen például a mésszel kombinált, de trágyaként alkalmazható hugyag, ammónia, és kombinált, háromkomponensű műtárgya. Hozzá kell tennem, hogy vállalatunk országos méretben is a hugyag fő előállítója. Mind műszaki célokra, mind a mezőgazdaság céljaira, többek között takarmányozási célokra is használható. Az ammóniák és a földgáz bázisán előállított műtrágya termelésének fellendítése után majd fedezni tudjuk a mezőgazdaság műtrágya-szükségletét. • Megfelelő számú szakember áll a vállalat rendelkezésére? Gondolunk itt a munkás és magasan kvalifikált mérnökkáderekre is. D. J. — Az utóbbi időben biztosítani tudjuk a munkaerő-szükségletet. Ez mind a szakember mind a segédmunkás-gárdára érvényes megállapítás. Bizonyos nehézségeink csak a technikai berendezéseket ellenőrző személyzet biztosításában vannak. Ezzel kapcsolatban hadd említsek meg néhány adatot. Dolgozóink hat százaléka főiskolai, huszonhét százaléka pedig középiskolai végzettséggel rendelkezik. Harmincegy százalékuk beosztásuknak megfelelő képességekkel rendelkezik, a .fennmaradó harminchat százalékot pedig képesítés nélküli dolgozók alkotják. Szakembereink jelentős részét a vállalat tanonciskoláiban képezzük ki, de a szakemberek biztosításánál a szakközépiskolák és a főiskolák abszolvensei- re is számítunk, de a vállalatunknál dolgozó, és munkájuk mellett tanuló dolgozókról sem feledkezhetünk meg. • Hogyan oldják meg a szakmunkás-képzést? D. J. — Tekintettél arra, hogy a környéken nem találunk megfelelő számú elméletileg képzett és gyakorlati tudással rendelkező szakembert, dolgozóinkat a vállalati tanintézetekben és állami szakiskolákon képezzük tovább. A vállalatnál mindenekelőtt felnőtt dolgozóink sajátíthatnak el egyes szakmákat. Ily módon 421 dolgozónk nyert szakmunkásoklevelet. A továbbképzésnek ezt a formáját a jövőben is szorgalmazni fogjuk. Magasabb képesítést pedig a vállalat technikumaiban és a dolgozók szakközépiskoláinak kihelyezett osztályaiban nyerhetnek. Az eredmény eddig 154 Ily módon képesített dolgozó, akikből a mesterek többsége került ki. Az említett iskolákon kívül bizonyos funkciók és szakágazatok. munkahelyek betöltésére tanfolyamokon képezünk ki embereket. Itt elsősorban a he- oesztő és fűtőkurzusokra gondolok. • Amennyiben a vállalat alkalmazottai a környező falvakból származnak, döntő többségük bizonyára magyar nemzetiségű. Miként biztosítják továbbképzésüket? Vannak-e magyar nyelvű szaktanfolyamok, magyar nyelvű vállalati iskolák. Ha igen — milyen jellegűek és színvonalúak, ha nem — miért nem? D. J. — Ennél a kérdésnél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Dusló a magyar nyelvterület határán fekszik. Ezenkívül figye* lembe kell venni azt is, hogy az északi oldalról a szlovák falvakból sokkal erősebb a Duslo felé irányuló gravitálás. Ezzel magyarázható, hogy vállalatunknál a szlovák nemzetiségűek vannak erős többségben és a magyar nemze* tiségűek részaránya még a 20 százalékot sem éri el. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a termelő részlegek technológiai berendezései magas hőfokon, magas nyomás a- latt működnek, gyúlékony anyagokkal kerülnek kapcsolatba. A szakmai utasítások több- nyelvűségéből eredő bármilyen félreértés, komoly balesetekkel és következményekkel járhatna. A vállalat ennek figyelembevételével ragaszkodik a rendelkezések és utasítások egy* nyelvűségéhez. E tények figyelembevétele után határozta el a vállalat vezetősége, hogy az ösz- szes tanfolyam szlovák nyelvű lesz. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy még egyszer sem fordult elő, hogy a magyar nyelvű dolgozóknak a szakmai továbbképzésnél nehézségeik lettek volna. Az utóbbi hat év alatí többszáz dolgozó nyert képesítést és ezáltal megfelelő érvényesülést. Egyes dolgozó előmenetelénél sohasem a nemzetiségi hovatartozást, hanem csakis a képességeket és az igyekezetei vesszük figyelembe. A vágsellyei Duslo n. v. felépítése két célt szolgált. Dél-Szlovákia iparosítását és a mezőgazdaság jobb műtrágyaellátását. Nehéz lenne megállapítani, hogy e két dolog közül melyik volt a fontosabb annak idején, amikor az üzem építésének terve megszületett. De ez most nem is lényeges. Fontosabb az, hogy az üzem, ha kisebb-nagyobb akadályokkal is, de egyre jobban működik. Az itt következő néhány sorban inkább Dubis János mérnök elvtársnak, a fentebb folytatott beszélgetés során elhangzott néhány megállapítására szeretnék visszatérni. És itt valóban „figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Duslo a magyar nyelvterület határán fekszik, továbbá azt is — állapítja meg Dubis elvtárs, — hogy az északi oldalról a szlovák falvakból sokkal erősebb a Duslo felé irányuló gravitálás.“ Ez valóban így is lehet. Az üzem vezetősége bizonyára tisztában van dolgozóinak nemzetiségi összetételével, miszerint az itt dolgozó magyar nemzetiségűek részaránya még a 20 százalékot sem éri el“. Megjegyzésként ehhez csak annyit, hogy egyéb statisztikai kimutatások is sok esetben eltérnek a valóságtól és hogy az újságolvasó megtanult a sorok között is olvasni és az ehhez hasonló kimutatásokból is ki tudta böngészni a valóságot. Márcsak azért is, mert mint történetesen itt is, Diószegtől Palárikovóig és Vágsellyétől Negyedig a nagyon is népes magyar községekből, nem is beszélve magáról Vágsellyérői, szintén a Duslo felé gravitál a dolgozók jó része. Mindennek ellenére és mert az imént említett megállapítással szemben a tények ismerete nélkül nincs módomban vitatkozni, egy dolgot azonban mégis meg kell említenem. És ez az imént említett kimutatásból ered .......E tények figyelembevétele után határozta el a vállalat vezetősége, hogy az összes tanfolyam szlovák nyelvű lesz.“ Ezzel kapcsolatban nem akarok hazai példára hivatkozni, mert úgy hiszem, egy külföldi példa jóval szemléltetőb- ben ábrázolja az utóbbi idézett mondat „különlegességét“. De térjünk inkább a tárgyra. Azt hiszem, hogy minden újságolvasó és rádió- hallgató tudja, hogy az NSZK-ban százezrekre rúg a külföldi vendégmunkások száma. Dolgoznak itt olaszok, spanyolok, jugoszlá- vok, stb. Bizonyára az ő munkájukhoz is szükséges a szaktudás, még akkor is, ha a német iparnak nem a legtöbb szaktudást igénylő szakaszain dolgoznak. Valószínű, hogy a magánvállalatok vezetői nem német nyelvű tanfolyamokat szerveznek vendégmunkásaik számára. Sőt, anyanyelvükön megjelenő újságjaik vannak, a helyi rádióadók rendszeres műsorokat sugároznak számukra, pedig „csak vendégmunkások.“ Az SZLKB KB nem egy alkalommal foglalkozott a csehszlovákiai magyar dolgozók helyzetével, sőt ebből kifolyólag a kétnyelvűség problémájával is, amelyről tudnak a CSKP járási bizottságán Galántán is. Hasznos lenne, ha ezek a határozatok előkerülnének az íróasztalok mélyéből és azokat kellő hozzáértéssel alkalmaznák. Bizonyára nem válna ez a Duslo n. v. dolgozóinak kárára. Beszélgetett: Sárkány Árpád Eredményes kezdeményezés Sokat beszélgettünk róla, mérlegeltük a lehetőségeket, míg végre eljutottunk oda, ahol most vagyunk. Ezzel a problémával már a CSISZ IV. kongresszusa is foglalkozott es az V. kongresszus már konkretizált. így lehetne jellemezni azt a fö feladatot, amely a fiatalok kezdeményezésének felkarolására, a feltételek megteremtésére irányul, A kezdeményezést egy kis akarattal, lelkesedéssel végre is lehet hajtani, mint ahogy ezt számtalan CSISZ alapkollektivában már megteszik. Hölgye Mátyás, a nyára- di CSISZ alapkollektívá titkára is azon igyekezett, hogy a falujukban ne csak papíron szerepeljen a CSISZ szervezet, hanem valójában azt nyújtsa, a- mit a fiatalok elvárnak tőle. Öröm volt végighallgatni a nyáradi CSISZ alapkollektiva tagsági gyűlését, ahol közösen, mérlegelve a lehetőségeket határoztak az elkövetkező feladatokról és egyben értékelték az elmúlt hónapok feladatainak teljesítését. így történt ez akkor is, mikor arról tanakodtak, hogy jó lenne, ha már a szervezet a falu határán kívül is rendezne valamit. Matyi ötlete volt, hogy a két szomszédos falu fiataljait kihívják szellemi vetélkedőre. Összeültek, az elnökök, megtárgyalták és döntöttek. Sebő Emil, a szapi CSISZ alapkollektíva elnöke vállalta, hogy a szövetkezet telepén lévő kultúrházat előkészíti*’ a vetélkedőre, Matyi vállalta, hogy titokban előkészíti a kérdéseket és Balonyról jelentették, hogy szintén részt vesznek a vetélkedőn. De sajnos, nem jöttek el. Szapon, a szövetkezet telepén lévő kultúrházban már fél hétkor gyülekeztek a fiatalok. Később megjelentek a szülök is. a falu idősebbjei, mert kiváncsiak voltak, és biztatni jöttek a versenyzőket. A színpadon a két falu három-három versenyzője foglalja el helyét. A zsűri tanácskozása után P 1 a v y Dezső, a CSISZ JB elnöke mint játékvezető, jelt ad a kezdésre. Átadja az első két versenyzőnek borítékban a kérdéseket. A versenyzők arcán pillanatnyilag mosoly ül, de a boríték felbontásakor izgalmat árul el viselkedésük, majd megkönnyebbülten felsóhajtanak. Ötször ismétlik meg ezt a műveletet. A közönség tapssal jutalmazza a kérdésekre adott válaszokat, a zsűri, ..nem igazságos“ döntésekor pedig nemtetszésüket nyilvánítják — fütyülnek. Mindenki a saját csapatának szurkol. A versenyzők gyűjtik a pontokat, i- gvekeznek a legjobban válaszolni a kérdésekre. A helyesen megválaszolt kérdésekért a legtöbb pontszámot B o z s a k y László, a hazai csapat versenyzője kapja, de szorosan mögötte vannak Vida István és Les- tyák Erzsi is, akik Nyárad fiataljait képviselik, és csak kis pontkülönbség dönti el az elsőbbséget. De ez már Így van, valakinek elsőnek is, de utolsónak is kell lennie. A kezdeményezés meghozta a várt e- redményt. Kellemesen elszórakoztunk mindnyájan, tanultunk az elhangzottakból, volt egy szép esténk. Egyéniben a sza- piak, csoportversenyben a nyá- radiak győztek. Az eredményhirdetés után a versenyzők átvették az értékes könyvjutalmat. valamint a CSISZ JB ,.CSISZ Becsületrend“ kitüntetését, melyet a zsűri elnöke Mácsai Gyula, a CSISZ JB titkára adott át valamennyi szereplőnek. Utána a két falu fiataljai magnó-zenére táncoltak, egészen éjfélig. A balonyi fiatalok sajnálhatják, hogy nem jöttek el. — ács — új ifjúság 3 5 pillanatfelvétel Minden jelenségnek van egy bizonyos lélektani tölteté. A pályakezdésnek különösképpen. Az ünnepi avató-beszédben is így mondják: „önök most kilépnek az életbe...“ A friss di* plomások többnyire derűsen néznek a jövőbe, tele van tervek* kel, elképzelésekkel. Az idősebb pályatárs mosolyogva nézi serénykedését, s arra gondol, hogy ő is így kezdte valaha, és ez ‘SV jő, hiszen a fiatalság egyik legfőbb jellemzője a tenni- akarás. A tanári pálya nem mindennapi foglalkozás. A tanár pálya* kezdése ezért nem mindennapi esemény. Persze nem a sző legszorosabb értelmében, hiszen az üstökösként előtűnt csitri táncdalénekes indulása körül egy fél ország nyüzsög, a dolgozni kezdő pedagógust viszont csak szűkebb közönsége kíséri figyelemmel. A kassai magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai I- pariskolában, az „ipari“-ban öt új pedagógus kezdte meg mű* ködését az utóbbi hetekben. Nagylétszámú közösségbe kerültek, rangos hagyományokkal bíró iskolába jöttek folytatni azt, amit már sok-sok évtizede megkezdték az elődök. Az „ipari“ nemcsak Kassán, hanem országszerte ismert intézmény, vég* zetteit Csehszlovákia szinte minden üzemébe „importálja“. Az öt új pályakezdő ezzel minden bizonnyal tisztában van. Most, a pályakezdés pillanataiban bemutatjuk őket egy-két: mondattal, sebtiben készült pillanatfelvételek ezek. de min* denképpen érthetőek, hiszen ezentúl úgyis szémontartjuk majd őket, mint a csehszlovákiai magyar értelmiség új tag* jait. SZALAI ZOLTÁNNÉ a királyhelmeci tizenkétéves közép* iskolában érettségizett. Huszonnégy esztendős, főiskolai vég* zettségét Kassán, a Safárik Egyetem természettudományi ka* rán szerzett. Matematika-fizika szakos volt, s most, az isko* Iában is ezeket a tantárgyakat tanítja. Bejáró, többnyire dél* utános, azaz már délelőtt bejön és késő este ér haza, vagyis gyakorlatilag az egész napját az iskolában tölti. Ogy véli, hogy a népes tanári kar jő közösséget alkot. BUDAY KÁROLYNÉ Rozsnyón érettségizett. Huszonhárom éves. Vágya — mindenáron tanári pályára kerülni — síké* rüit, beteljesedett. Eredetileg Nyitrára készült, de Szerencsé* jére — éppen abban az esztendőben kezdte meg működéséi Kassán a természettudományi kar, így ide iratkozott be fi* zika-kémia szakra. Nagyon szereti a kémiát, az ipariban is ezf tanítja főleg Most készülnek a laboratóriumok, a jövőben több alkalma nyílik majd kísérleteket végezni. Albérletben lakik. BÁRÁNY JÁNOS huszonhat éves, a debütáló tanárok légi* dősebbike viszont elmondhatja magáról, hogy kétszer is é* rettségizett. Először a galántai gimnáziumban, másodszor ott, ahol most már tanárként működik: az ipariban, felépítményű tagozaton. Főiskolai műveltségét a bratislavai Szlovák Mű* szaki Főiskolán szerezte. Egyébként Sellyéről való, s ősz óta alig volt még otthon. Műszaki rajzot, gépelemeket, techno* lógiát, gépeket és géptant tanít. LŐTT FERENC Kassán, a szlovák nyelvű gépészeti és elek* trotechnikai ipariskolában érettségizett, majd Bratislavában szerzett diplomát a Szlovák Műszaki Főiskolán. Elektrotech* nikát tanít, eddig huszonnégy nyarat élt meg. Szabad idejét többnyire az iskolában tölti, s megjegyzi, hogy már most, a kezdet kezdetén nyilvánvalóvá vált, tévedés azt hinni, hogy könnyű foglalkozás a tanáré. Rengeteg időt kell áldozni rá. HÉNRICZY LÁSZLÓ Rozsnyón érettségizett, most húszon* három éves, vagyis az öt közül a legfiatalabb. (És még az esti tagozaton is tanít, idősebbeket!) A kassai gépészetin vég* zett, albérletben lakik, és mechanikát meg laboratóriumi gya* korlatot kapott tantárgyul. i A nyilatkozó pályakezdők közül mindössze ketten mond* hatják el magukról, hogy Magyarországon kívül más külföldi országban jártak, ez azonban nem az ő hibájuk. Bárány Já* nos az Ifjú Szívekkel látott világot, (az NDK-n kívül Bulgá* riában és Lengyelországban is járt), Lőtt Ferenc a balkáni államokban nézett körül. A fizetéssel átalában meg vannak elégedve, ami nem jelenti azt, hogy ne fogadnának el 1500 koronánál nagyobb ősz* szeget, viszont tudják, hogy ez aránylag szép kezdőfizetés más ágazatokban tevékenykedő kollégáikhoz viszonyítva. A három férfi-tanár inkább azon kesergett, hogy rövidé* sen be kell rukkolniok, s ez nemcsak pénz, hanem elsősorban szakmai veszteség, mert akkor kénytelenek munkahelyeikről eltávozni, amikor lassan-lassan belemelegedtek már, kitapasz* talták az alapvető fortélyokat és beilleszkedtek a közösségbe. A pedagógus-pálya nem mindennapi hivatás. Itt nehezebben mérhető az elvégzett munka minősége, s a felbukkanó prob* lémákat is érzékenyebben kell megoldani, mint másutt. A ta* nár pályakezdése ezért nem mindennapi esemény, még akkor is, ha egy csitri énekesnő indulása sokkal nagyobb port ver fel. Egyébként: beszélgetésünk lezajlott már, amikor megtud* tárni, hogy a tanári kar új taggal gyarapodott. Megérkezett a hatodik, friss diplomás £mM|is... b. gy.
