Új Ifjúság, 1968 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1968-03-05 / 10. szám
fO úi ifjúság JAVASLAT Mint a klasszikus görög életideál híve, komoly figyelemmel kisérem a négyévenként bekövetkező olimpiákat, s Tokióban még jóformán le sem eresztették az ötkarikás lobogót, amikor én már a mexikói esélyeket latolgattam. Azonban nem mindenki olyan fogékony az ilyesmik iránt, mint én. Ha azt akarjuk, hogy a nagyközönség sportérdeklödése éppen a nyári olimpiai játékok kezdetére érje el a csúcsformáját. akkor vigyázni kell és nem szabad már most az alapozásnál, azaz, a tél' olimpiával túlzottan felin gerelni a kedélyeket. A grenoble-i híradások pedig ezt tették! Amíg csak arról olvashattunk, hogy hány százezer új frankot kérnek a helybéli háztulajdonosok a versenyek idejére egy tyúkólért, vagy arról, hogy hány liter forró kakaót fogyasztanak naponta a borjú nagyságú bernáthegyi kutyák, akiket a Rendezőség alpesi elsősegélynyújtásra szerződtetett, még nem is volt különösebb izgalom. Azonban, amikor az újságok arról kezdtek cikkezni, hogy a vendéglátók mi módon próbálják majd biztosítani a téli olimpiáknál már szinte hagyományává vált havat, minden szimpatizánst tűzbe hozott a probléma. Például, hogy a francia hadsereg speciális osztagai kosárkával a karjukon járják az országot, s ahol kis havat találnak, azt elrekvi- rálják. Vagy hogy lánglelkü sportbarátok postán, hőpalackban küldenek hógolyókat Grenoble-ba az esetleges hóhiány enyhítésére. Négy esztendővel ezelőtt Innsbruckban éppen ilyen hűhó volt a hó miatt. Igazán nem értem, hogy miért nem tanult belőle a Rendezőség. Hiszen semmi egyebet sem kellett volna csinálni, mint kötelezni a résztvevő országokat, hogy benevezett versenyzőik számára a szükséges hófejadagról saját maguk gondoskodjanak. Szóval, hogy egy mülesikló ne csak a lécet hozza magával, hanem a lesikláshoz szükséges havat is. így a téli olimpia nincs kitéve az időjárás szeszélyeinek. Nagy kár, hogy nem valamivel előbb jutott eszembe ez a praktikus idea. D. F. Ez is labdarúgó-történelem már: balról jobbra Sípost, Mátrait, Kotászt Tichyt és Grosja csőt látjuk a himnusz hallgatásakor, egy válogatott meccs előtt a Népstadionban. A motorkerékpár lassan Myan sorsra jut, mint a ló: Sgyre ritkábban használt Bárművé válik, hiszen jön, hömpölyög a piacra a gépkocsik széles áradata. A lóversenyeknek azonban ma fe népes közönsége van. És á motorkerékpárversenyek- hek is. A nürnburg-ringi NSZK- haqydíj kezdetéig nem sok idő van már. Ez lesz az elad olyan viadal, amelynek eredménye beleszámít a világbajnoki pontversenybe. A gyártó-cégek és a külföldi sajtó gondoskodott róla már feddig is, hogy több szenzációs hír lásson napvilágot. A legérdekesebb hírek Japánból érkeznek. HAILWOOD MÉGIS HONDÁN VERSENYEZ? Mike Hailwood kritizáló megjegyzései és ingadozása a Honda-gyár szerződésének aláírásánál arra kényszerítették a tervezőket és technikusokat, hogy lázas munkába kezdjenek a Hon- da-gépek tökéletesítésén. Hondáék Hailwood és Bryans segítségével négy világbajnoki címet óhajtanak szerezni. A 125 köbcentiméteres kategóriában új, sorban egymás mellett elhelyezett hathengeres motorral rukkolnak ki, a kétszázötveneseknél viszont egy egészen új, nyolchengeres motorral kívánják elámítani a világot. A motor adatait titkolják, csupán annyi szivárgott ki. hogy a kétszázötvenes 70 lóerő teljesítményre képes fordulatszáma pedig 500 híján húszezer. A háromszázötvenesek csoportjában nincs szenzáció, Hailwoodnak meg kell elégednie a tavalyi gép tökéletesített változatával. A féllitereseknél sohasem volt baj a Honda-gépek teljesítményével, az egyedüli nehézséget a gép uralása, kor- mányozhatósága okozta. A szaksajtó véleménye megegyezik abban, hogy ezen a gépen csak Hailwood képes Agostininek konkurrál- nl. (Agostini egy nagyon megbízható MV-n versenyez.) És a Honda itt sem hagyja magát. Nemcsak az alvázat, hanem a motort is újjá építi. Ezúttal hathengeressé. A YAMAHA-gépeken READ ÉS IVY A Yamaha is japán gyártmány. 1964-ben és hatvanötben futott be. Ekkor Read világbajnokságot nyert vele. Á gép motorja léghűtéses, kéthengeres volt. 1966- ban vízhűtéses, 4-hengeres, de ismét kétütemű motort szerkesztett a Yamaha-cég. Miért maradt a kétütemnél? Hogy a levegő és az időjárás viszontagságaitól megóvja a motort. A gyorsabb, de nehezebb modell nem bírt a Hondával. Erre az i- dénvre ismét Read és Ivy versenyez a Yamahákon, s égy rekonstruált, 70 lóerős gépen próbálja Hondáékkal azt megtenni, ami tavaly nem sikerült. HONDA 250 cm3 8 henger, 70 lóerő (néhány sző a motorkerékpár-világbajnokság KÜZDELMEI ELŐTT) MI LESZ Sx^v-rCIÉKKAL? A Suzuki-gépen versenyző motoros világbajnoki címet szerzett tavaly, az ötven köbcentiméteresek kategóriájában. csakhogy az evéssel nő az étvágy is, és a Hondát meg a Yamahát be akarják fogni a magasabb ürtartalmú bajnokságokon is. Ezért vízzel hűtött négy- hengeres motort konstruáltak Suzukiék. A közönség és a szakemberek tavaly, Japán nagydíján láthatták ezt a motorkerékpárt először. Az új Suzuki nagyon hasonlít a Yamahára, hiszen vízzel hűtött és kétütemű, és négyhengeres ez is, két henger szinte függőlegesen, a másik kettő pedig meredeken előre van elhelyezve. Katayama japán versenyző mellett a tapasztalt Graham versenyez majd ezeken a gépeken. A KAWASAKI RÉSZVÉTELE BIZONYTALAN A sorrendben negyedik cég is japán. Ez a Kawasaki. Eddig mindössze e- gyetlen versenyzőjük rajtja van bejelentve, a Simmond- sé, százhuszonöt és háromszázötven köbcentiméteres kategóriában. A százhu- szönötös kétütemű, négy- hengeres különlegesség, de a háromszázötvenes nem í- gér semmi szenzációt: egy boltban is kapható tucatszériában gyártott versenygép variánsa. A LEGJOBB EURÓPAI GÉP AZ MV Domenico Agusta gróf minden pénzt megfizetne Mike Hailwoodért. Tudja, hogy ez sokkal olcsóbb mulatság lenne, mint egy o- lyan gépet megszerkeszteni, amely más versenyzővel a nyergében képes lenne Hailwoodot a Hondáé megverni. Hailwood azonban lí. i. SPORT mégiscsak a Hondánál marad (úgy hírlik, hogy feb- ruár folyamán kötötték meg a szerződést), ezért Olaszországban új gépeket építenek Agostini részére. A legnagyobb érdeklődés az ötszáz köbcentiméteres gépek kategóriája felé irányul, hiszen a háromszázötvenes, háromhengeres gépek semmiképpen sem vehetik fel a Hondákkal a versenyt. Agostini kérésére olyan ötszázas motort akartak létrehozni, amelynek négy hengere V-alakban lesz elrendezve, s amely tulajdonképpen az 1961-ben o- lyan szép sikert elért MV korszerűsített változata lett volna. Az utolsó szó jogát azonban Agusta gróf tartotta fönn magának, s A- gostini végulis egy három-1 hengeres motoron indul. EGYÉB OLASZ KONKUR- RENSEK Az MV legnagyobb euró-' pai konkurrensének általa-* ban a négyhengeres, ötszázas Beneílit tartják, amely-* nek nyergében Passolini és Grasetti versenyez. Ügy hírlik, hogy ez a cég óriási meglepetésre készül, és a kétszázötvenesek csoportjában super-motorral áll e- Íő. Az Aermacchi-márka jö, megbízható gép, de nem tudja elérni minden igyekezete dacára a világszínvonalat. A Hannah-Paton négyütemü-kéthengeres konstrukció olasz-angol koprodukció szüleménye. Volt , már egy-két sikerük, és erre az idényre tovább tökéletesítik őket. AZ MZ-RŐL Az MZ-cég érdeklődése elsősorban a versenyek felé irányul, országúti típusaik ugyanis semmiképpen sem lehetnek a japánok méltó ellenfelei. A kétszázötvenesek kategóriájában kéthengeres gépeken Ros- ner és Woodman rajtol majd, s ugyanezek a versenyzők próbálnak sikereket elérni a háromszázötvenesek között is. A legújabb hírek szerint azonban a háromszázötveneseket nem sikerült úgy megszerkeszteni, hogy versenyképesek legyenek, ezért csak a száz köbcentivel kisebb kategóriában indulnának az MZ-cég képviseletében. A százhuszonötösöknél beharangozott új háromhengeres motort nemigen látjuk i közeljövőben, mert állítólag egy egészen új dologról van szó, amelynek kifejlesztése hosszabb időt vesz igénybe. ÉS A JAWÄK? A csehszlovák versenygépek az elmúlt versenyidényben nem tudták levetkőzni gyermeki szinten mozgó hibáikat, erre az évre viszont új háromszázötvenes és ötszázas gépek kerülnek a nagy versenyekre. A most már szisztematikusnak mondható munkának végre gyümölcsöket kell teremnie. A főpróba a modenai Rimini verseny lesz, március második felében. TS - y-t Magyarország — Olaszország 2:0. Középen Tichy, balra Kocsis, hátul Bozsik, és egészen há* túl Puskás kukucskál. -1 BATTA GYÖRGY: Az írás folyamán utaltunk már arra, hogy Tichy Lajos másodszor nősült, és Lehoczky Zsuzsát, a Fővárosi Operettszínház művésznőjét vette feleségül. Egy ilyen tárgyú riportban sző esett arról is, hogy Lehoczky Zsuzsa másodszor ment férjhez, s Tichyvel kötött házasságából született 1967 februárjában kislányuk, Krisztina. Amikor Tichyéknél jártam, megismertem Krisztinát, s általa Tichyt, a családapát, s Lehoczkyt, a családanyát. Ez az új szerepkör mindkettőjüknek nagyon jól áll. Sajnos, sohasem láttam játékostársi közelségből, milyen volt Tichy arca, amikor gólt sikerült elérnie. Azt viszont tanulmányozhattam, milyen nagy örömére szolgál a középcsatárnak. ha a kis Krisztina rávillantja — egyelőre még csak hét tagból álló fogsorát. Tichy Lajos és Lehoczky Zsuzsa házassága már azért is érdekes, mert egyikük sem űz sablonos foglalkozást, azaz egyikük sem rendelkezik úgy a szabad idejével, ahogyan szeretne. Lehoczky Zsuzsát a színházi kötelességek szólítják, többnyire este lép fel, s csak az éjjeli órákban jöhet haza. Tichy Lajos viszont a portyamérkőzések, edzések, edzőtáborozások rabja. Krisztinára tulajdonképpen nem jut annyi idejük, mint más szülőknek, de a kislány így is nagyon ragaszkodó. Házasságuk másik érdekessége, hogy mindketten a nyilvánosság, a közönség szolgálatában állnak. A labdarúgó-mérkőzéseket sokezres tömeg figyeli és kritizálja, s a színháznak is megvan a maga sajátos közönsége és kritikusai. Nem irigylem egyiket sem: a sikert, a népszerűséget nem adják ingyen, s ha valaki azt mondhatja magáról, hogy népszerű, híres labdarúgó, vagy országszerte közkedvelt és elismert művésznő, az azt is jelenti, hogy sok-sok órát áldozott életéből, magánidejéböl szakmájára — vagy talán így helyesebb: szenvedélyére. A Tichy-családről nem tudok rosszat írni, nem is lehet, mindketten nagyon kedvesek voltak. Érdekes felfedezés: az a labdarúgó, aki az egész földkerekséget beutazta, bejárta, aki több órát töltött talán repülőgépen, mint más vonaton, mindig félt a repüléstől! Ovastam, hogy Adamec, a csehszlovák labdarúgó-válogatott csatára nem volt hajlandó az egyszer már hibásnak minősített gépre szállni, mondja Tichy Lajos. Gondolatban igazat adtam neki, bár tette nem volt sportszerű, hiszen cserbenhagyta társait. Utazásaim során mindenféle helyzet előállott már. Egy ízben Damaszkusziban szerepeltünk, s portyánk következő állomáshelyére, egy Damaszkusztől négyszáz kilométerre fekvő városba kellett a találkozó után eljutnunk. A szervezők különgépet küldtek onnan utá- nunk, s az üresen Damaszkusz felé tartó gép félúton lezuhant! Képzelheted, micsoda félelem vett rajtam erőt, de a mérkőzés színhelyére mindenképpen el kellett jutnunk. Ez- ért a rendezők taxikat fogadtak, s azzal szál-* lították a csapatot. A taxisofőrök szédülete- sen, százharmincas sebességgel hajtottak, sőt, a mi gépkocsivezetőnk, ilyen eszeveszett száguldozás közepette kinyitotta az ajtót, s hát-* rafordult, mert úgy érezte, mintha a bal hátsó kerék egy picit puhább lenne a kelleténél! Bennünk megfagyott a vér. Ember, nem tudja, hogy a gépünk lezuhant, mit csinál, miért nem vigyáz jobban, mit nyitogatja itt százharmincnál az ajtót? Az arab méltóságteljes hangon válaszolt: — Uraim, mindnyájan Allah kezében vagyunk! Amikor egyszer Chiléből repültünk haza, e- gyetlen nyugateurópai repülőtér sem fogadott. Nagyos rosszak voltak á meteorológiai viszo-* nyok. Csupán egy London közelében lévő ka-* tonai repülőtér adott engedélyt a leszállás** hoz. Ügy ereszkedtünk a röptérre, hogy fák3 lyás katonák mutogatták, merre kell korma-’ nyoznia gépét a pilótánknak, mert a ködben, hóban semmit sem lehetett volna látni. Én a függönybe kapaszkodtam, s amint a földre értünk meglepetten tapasztaltam, hogy nem látok semmit, mintha egy hófelhöbe értünk volna, úgy porzik minden. Amikor a gép végre megállt, senkinek sem engedélyezték a kiszállást, viszont megjelent a sápadtarcú kapitány, és azt mondta: — Ké-* rém, vegyék elő a gép italkészletét, és ad-* dig ne menjen el senki, amíg mindent meg nem iszunk. Fogalmuk sincs róla, mitől menekültek meg. Csak később tudtam meg, hogy az volt az egyedüli szerencsénk, hogy a betonpálya jéggel volt borítva. A gép azon csúszott, mint valami szán. Ha egy helyen felszakad a jégburok, s a gép törzse a betonhoz ér, begyullad, s felrobban az utasszállító... így irigyeljék az élsportolót! Erről a szurkolónak persze fogalma sincs, ő csak arról értesül, hogy a gép felszállt, vagy megérkezett. Tichy Lajos sokféle ország sokféle konyháját ismerte meg. A legérdekesebb étel talán egy Chilében felszolgált leves volt, amelyben egy cső főtt kukorica füstölgött. A levet kikanalazta, aztán megsózta a kukoricát, s jóízűen elfogyasztotta azt is. Egy ilyen sokszínű élet csak akkor dolgozható fel alaposan, ha megfelelő számú óra áll rendelkezésre. Lehet, hogy egyszer erre is sor kerül, s az sincs kizárva, hogy maga Tichy végzi el ezt a munkát.
