Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-02-28 / 9. szám

Fuder Erzsébet, Jászapáti, Pf. 23. Magyarország. Bé­lyeggyűjtésről levelezne magyarul, 17 éves gimnáziu­mi tanuló. Kiss Katalin, Ul. Zdenka Nejedlého č. 7. SPTŠ — DM Pedagogická škola I. c. Le­vice, ČSSR. Különböző té­mákról levelezne magyarul és szlovákul, 16 éves. Scheich Mária, Véménd, Zrínyi u. 215. sz. Baranya megye Magyarország. Szí- nészkép-gyűjtésről levelez­ne magyarul, 15 éves. Gyurka Ferenc, Lenti 6783/ 12 Magyarország. Bármilyen témáról levelezne magyarul, 29 éves gépésztechnikus. Kiss Ferenc, Pécs, Pozsony ű. 3. sz. Magyarország. Ma­gyarul levelezne különféle témákról, 17 éves. Búkor Ágnes, Jászapáti, Leánykollégium, Beliannisz u. 37. sz. Szolnok-megye, Magyarország. Filmtémákról levelezne magyarul, 16 éves gimnáziumi tanuló. Leveleznénk­ismerkednénk Varga Irma, Nagyszeg- puszta, č. 266. Pp. Okoč. ČSSR. Okr. Dunajská Streda. Magyarul levelezne színész- kép-gyűjtésről, 15 éves. Németh Janka, Győr, III. kér. Urbantsok u. 8. sz. Ma­gyarország. Magyarul, né­metül levelezne és ismer­kedne, 18 éves gimnáziumi tanuló. Tóth Éva, Kecskemét őz u. 14. sz. Magyarország. Levelezne és ismerkedne, 18 éves közgazdasági tech­nikumi tanuló. Lőrincz Mária, Rožňava, Drázužská ul. č. 8. ČSSR. Általános témákról levelez­ne magyarul és szlovákul. Pesti Ferenc, Lenti MN 6783/A-4 Magyarország. Ma­gyarul levelezne és ismer­kedne, 21 éves. Kovács Éva, ZDS Gemer­ské Michalovce, PP Kaloša, okr. Rim. Sobota. Magyarul levelezne, 24 éves tanitónő. ČSSR. A nyelvművelés módszereiről Nemrég a kezembe került Csathó Kálmánnak egy derűs és tanulságos nyelvművelő cikke. Arról szól, mi mindenre kell tekintettel lennie az iskolának, mikor a gyermekeket a helyes magyar nyelvhasználatra tanítja. Idézek belőle egy részletet: „Hát mondom, a gyerek hazamegy és kezdi észre­venni, hogy otthon bizony gyalázatosán beszélnek, és ami a legnagyobb baj, erről még csak távoli sejtelmük sincs. Ezt az egész családban csak Pisti tudja, akit az iskolában felvilágosítottak. Megkezdődik az ebéd, és Pisti — ó, szimbólum! — bal kezébe veszi a leveses- kanalat, mikor enni kezd, mire az apja rászól: — Mi az? Mi az? Nem-e meg lett mondva már száz­szor, hogy jobb kezedbe vedd a kanalat? Pisti engedelmesen átteszi a kanalat a jobb kezébe, aztán kis szünet múlva megszólal: — Papa. ezt nem így kell helyesen mondani magya­rul! Ezt helyesen úgy mondják: nem megmondták-e már százszor. A papa elképed, a mama megretten. — Tartsd be a szád! — mennydörög a papa, de Pisti ezúttal nem ijed meg. Hogy is ijedne, mikor tudja, hogy neki van igaza, hiszen az iskolában tanulta, amit mond, és ott is felbíztatták, hogy irtsa, gyomlálja a dudvát a magyar nyelv kertjéből. Diadalmasan nevet, és ezt feleli: — Ezt se így mondják, papa! A szájat befogni szo­kás, nem betartani. Rettenetes pillanat, mert kockán forog az egész apai tekintély. Pillanatnyi rémült csend, majd a papa vész­jósló hangon kérdi: — Honnan veszed te magadnak a bátorságot, hogy engem oktatni merjél? Pisti ezt a mondatot is szeretné kijavítani, de a kér­dést kísérő tekintet olyan vérfagyasztó, hogy már csak mentegetődzni mer: — Az iskolában tanultuk, hogy a helytelen magyar­ság ellen harcolni kell és irtani a hibákat, mindenütt. Mert az emberek általában nagyon hibásan beszélnek! — Az iskolában? Az iskolában beszélték be neked ezt a hülyeséget? Ezt a mama kérdi. Vele szemben bátrabb Pisti, mint az apjával szemben, aki különben felháborodásában szólni sem tud, csak a fejét csóválja. Pisti tehát kija­vítja az, anyját, mondván: — Bebeszél sincs magyarul. Azt úgy mondják... Tovább nem mondhatja. Mert az anyai kéz hirtelen olyan nyaklevest ken le Pistinek, hogy annak torkán akad a helyes magyar szó, és helyette keserves sírás tör ki rajta.-0- , Bizony nem elég az igazságot ismernünk, tudnunk kell azt is, hogyan lehet terjeszteni. S a hogyan igen különböző, szinte emberenként változik. Minthogy a cél a legfontosabb, a módszert mindig a lehetőség és a szükség szabja meg. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a mi munkánkhoz is sok türelem, sok körültekintés kell! Befejezésül pedig — bár ő nem kérdezte vélemé­nyünket — mondjuk meg a másik félnek is: „Pistinek“ lényegében igaza volt, ha ezt nem nagyon illően és szerencsésen fejezte is ki. Aztán ha bosszúsággal jár is, mégiscsak eredmény lesz, ha a következő fogalmaz­ványból kimaradnak a tollhegyre szúrt magyartalansá­gok. S ennek mindnyájan szívből örülni fogunk. Dr. Lőrincze Lajos Esti séta Stockholmban. A neon színű utcák néptelenek, a járdákon Mercedesek, Volvok, Taunusok fénycsóvái villannak, mozognak. A céltalan, ráérős léptek a Kungsgatanra vezet­nek. Nemsokára bűnügyi fil­mekből ismert jelenet játszó­dik le előttem. Feltűnik egy régi T-modell, özönvíz korabeli amerikai ko­csi. Világoskékre festve. A rá­dióantennán színes rongydarab. Lépésben halad a járda mel­lett. a fiatal, pulóveres sofőr egyenként gusztálja az ácsor­gó lányokat. Egyszerre a fiú kinyújtja a kezét és berántja a kocsiba az egyik lányt. Fel­bőg a motor és a „zsákmány­nyal“ együtt eltűnik a T-mo­dell. Lányrablás? Ugyan! Motori­zált párválasztás az esti Stock­holmban. Szociológusok, újságírók, sőt politikusok is, már évek óta ta­nulmányozzák a svéd fiatalok szexuális erkölcsét, s ami eb­ben az országban e téren ta­pasztalható. heves vitákat vált ki. Nem hinném, hogyha mind­ez csupán svéd-kérdés lenne, ily sok nyomdai sort kapna ez a probléma. Gyanítható, hogy ami már Svédországban bekö- vekezett, más nyugati orszá­gokban tendencia, gyanítható továbbá, hogy e téma túlhaj- szoiásávai más témák könnyen elhallgathatok és végül kétsé­ges, hogy mindez vajon termé­szetes-e, mint ahogy sokan ál­lítják. A felszíni tünetek minden­képpen érdekesek. Lássuk csak! Stockholm utcáin min­denfelé automaták árulják éj­jel-nappal a fogamzásgátló sze­reket. Végül is ebben nincs semmi különös, csak a furcsa szövegű plakátok láttán ámul el az ember. Idézzük: „Hasz­nálja nyugodtan 'óvószereinket. Megbízhatóak. Minden darabot ellenőrzünk“. Egy másik: „Nyu­godt és biztonságos a nyár R. F. S. U.-val“. A négy betű a félhivatalos, 1951-ben alakult nemi felvilágosító liga rövi­dítése. Bekapcsoljuk a rádiót, a tv-t: nemi felvilágosító adá­sok vég nélkül és a legtermé­szetesebb hangon egy felszólí­tás: „Gondolja meg! Mit tart helyesebbnek, hogy gyerekei az erdőben szeretkezzenek, vagy otthon? Gondolja meg!“ Valóban töprengjünk egy ki­csit. A 15. életévét betöltött svéd lány megvásárolhatja a nyu­godt örömök tartozékait. Az aktus hogyanjára orvosok ok­tatnak. Ha netalán felmerül va­lamilyen akadály a testiség és a szerelem szétválasztása előtt, az illetékesek villámgyorsan cselekednek. Először az upp- salai érsekpüspök helyettese tá­mogatta a sexuális vitákat, majd megszületett a pásztorle­vél is, amelyet így fogalma­zott: „az egyháznak tudomásul kell vennie, hogy a nemi élet célja nemcsak az utódok vi­lágra hozása.“ Miután az egy­ház beadta a derekát, ki fi­gyelt fel Lewis Pethrus lel­készre aki ezt mondta: „Miért van szükség annak tanítására, amit a madarak is tudnak.“ Gondolhatnánk, hogy talán a svéd kódex emel némi gátat a szabadszerelem felé rohanás­nak. Nem. A törvények nem határolják körül, például, a pornográfia kategóriáját. Dr. Lass Klerstan pszichiáter nyíl­tan leírhatta: „A pornográfiá­ra sok embernek szüksége van nemi tevékenységének serken­tésére.“ Még a nyugati sajtó is vi- szoiyog attól, ami Svédország­ban történik, a szülők tiltakoz­nak gyermekeik túlhajszolt, e- rőltett felvilágosítása ellen, bí­rálják az R. F. S. U. tevékeny­ségét, ami már nemcsak fel­világosítás, hanem korai ösz­tönzés aktív is a nemi élet­re. Nem is képes senki meg­cáfolni azokat a jóérzésű pe­dagógusokat, szociológusokat, akik nyugtalanok: a svéd fia­talok, mire házasságra lépnek, már „kiégnek“. A statisztika szerint a svéd fiúk és lányok 83 százaléka 20 éves kora előtt túi van első szerelmi kaland­ján. A feleség a sokadik á- gyassal egyenlő, a házasság pedig száraz, prózai kapcso­lattá válik. Akkor hát, miért a testi­ségnek e jól szervezett pro­pagandája? Az R. F. S. U. aktíváin azt állítják, hogy a svéd fiatalok korai nemi kicsapongása, belső igényükből fakadó, természetes folyamat. „Gondoljuk meg!“ Ha ez olyan természetes valami, akkor minek a túlhajszolt pro­paganda? Miért kell egy ter­mészetes folyamatot felerősí­teni mesterségesen? Hogy a felvilágosító nem mond iga­zat, ezt sok svéd fiú és lány bizonyíthatja. Ezek a fiatalok, a Stern című lap tanúsága sze­rint, ezt mondották egy nyil­vános vitaesten: „A szerelem­nek valóban nagy jelentősége van az egyéniség kibontakozá­sában. A testiségről épp ele­get hallunk, olvasunk. Az elő­adók azonban teljesen tanács­talanok, ha a szerelemről kér­dezzük őket.“ Egy Benkt nevű fiatal így beszélt: „Sok fiatal vívódik a csupán testi vágy és a szerelem között. Nem, a ro­máncnak (romantikus szere­lem) még nincs vége, engem nagyon sok fiatal viselkedése elrettent." A Quick tudósítója nyugatné­met tengerparti városkában be­szélgetett egy svéd lánnyal, a- kit ott Antennának csúfoltak, mert „állandóan vételre ké­szen állt.“ A tudósító megkér­dezte, mi ennek az oka? A lány válasza: — „Megúntam, hogy a jól­nevelt, gondosan őrzött kis­lányt játsszam. Ezért jöt­tem ide. Ha odahaza egy fiúval többet, mint öt percet beszélgetek, akkor már min­denki rólunk beszél és a szü­lők máris összeülnek, hogy megtárgyalják az eljegyzési ünnepséget.“ Nos, ez is egy fajta magya­rázat, és ki is használja a ne­mi felvilágosító központ, mond­ván, hogy le keli számolni a vidéki prüdériávai. De miért pont az ellenkező véglettel? A magyarázat egyszerű, meg­található a ma divatos svéd é- letfilozófiában. Eszerint, az ember sorsát két dolog irá­nyítja, a háború és a szere­lem. Mivel a háborút „az e- gyénen kívüli felsőbb erők“; kormányok, uralkodók kezde­ményezhetik, marad a szerelem, melynek az egyén teljesen u- rává válhat. A szerelem, vagy inkább a szeretkezés az, amely a magas életszínvonal mellett az egyént boldoggá teheti. Tehát a szerelem, a sex i- deál, mert más elfogadható i- deálial vajon szolgálhat-e a mai nyugati társadalom? Más szabadságot, mint a nemi sza­badság, adhat-e az a világ, a- mely általában technicizmust présel a kibontakozni vágyó fia­tal Iélekbe, Ernst Fischer, a nyugati ifjúság ismerője is meglátta, hogy ezek a fiúk és lányok „nem csapnak nagy hű­hót a nemi kapcsolatból. A fiú úgy ismeri barátnője testét, mint egy motort. De a motor­ral, jegyzi meg mellékesen egy lány, ügyesebben tud bánni." A nyugati üzleti világ érde­kelt abban, hogy az összes em­beri értékeket (barátság, sze­relem. becsület, tisztesség) le­értékelje, s azokat az emberi vonásokat, amelyek a tőkés ön­zés játékszabályain felháborod­hatnának, kiölje. Mi más len­ne a stockholmi plakátok, viták mögött, mint ennek a rejtett célnak a megvalósítása? A tes­tiség propagandája, a cool sex (hűvös, ■ szenvtelen nemi kap­csolat) favorizálása mégiscsak jobb téma, mint teszem, a svéd szakszervezetek kapitalizáló- dása, vagy az anyagi jólét és lelki ínség közötti, nyugaton tapasztalható, aggasztó ellent­mondás. Valamiképpen minden fiatal népszerűségre tör, ez kamasz­mentalitás. De miben vívjon ki népszerűséget az elmaradott fiatalember, vagy lány. Tehet­ség? Tudás? Ó, ezek csak e- gyeseknek adatnak meg. Mi ma­radhat a többségnek. Dr. Belle S. Mooney, amerikai szocioló­gus tudja: „Ha ivás, dohány­zás. csókoiózás és bizalmas kapcsolat népszerűséget adó tényezők, akkor az olyan lány, aki a népszerűségét a jellem elé helyezi, inni, dohányozni, csókolózni fog és hajlandó lesz szexuális kapcsolatra.“ Hová vezet ez? Lawton és Archer szociológusok szerint, ez odavezet, hogy például, Nyugaton csökken az olyan lá­nyok száma, akik a fiúk sze­mében feleségnek valók. Mert bár a T-modellben ülő stock­holmi fiatalember, aki gondol­kodás nélkül kinyújtja kezét a járdán ácsorgó leány felé, nem így tesz, ha feleségnek valót keres. Akkor már válogat, és nem éppen a Kungsgatanon. Sajnos, a szexuális propagan­da hatására egyre több lány záródik ki a jövendő feleségek táborából. Ez olyan töréshez vezethet, a svéd ifjúság életé­ben, amire ma még nem szá­mítanak a szexuális szabadság lovagjai. Komorník Ferenc Kár veszekedni Minden összeveszés tulajdon­képpen a rejtet indulatok ösz- szecsapása. Megszűnik az ön­uralom. Lehámlik a jólnevelt- ség. Kikapcsolódik az értelem és gonoszkodó szavakban tör fel a lélek salakja. A düh pa- roxizmusában, mint rossz szí­nészek, az emberek túljátszák szerepüket. Többet és mást mondanak, mint amit voltakép­pen akartak. Szadista kéjjel keresik ki az érzékeny ponto­kat és gyakran maradandó se­beket ütnek a másikon. A ki­robbanás után megszűnik az i- degek feszültsége. Kimerültén, s gyakran szégyenkezve hall­gatnak el, s maguk is rájönnek, hogy nem érték el semmit. E- lőbb-utóbb közelednek egymás­hoz. Jön a kényszerű vagy „é- des kibékülés“ és az élet megy tovább a régi mederben. Más­nap karonfogva távoznak ott­honról. Gyengéd csókkal bú­csúznak el, nem sejtve, hogy valami kicsorbult bennük. A veszekedés viszont — két ember esztelen összecsapása — nem old meg semmit. Küzdünk ellene — de hogyan? Mindenki, aki veszekedni kezd, az igazát érzi, s ennek elismeréséért harcol. De vajon akadt-e valaki, aki ezzel a módszerrel célt ért? Aligha. Egy bölcs öregasszonyt, aki példásan szép házaséletet élt, megkérdeztünk: negyven évig tartó házassága alatt volt-e közöttük veszekedés? — Nem volt — felelte, — mert rájöttem, hogy a vesze­kedéshez kettő kell. Ha a fér­jem ideges volt és elkezdte, én erőt vettem magamon és nem folytattam. Kimentem a szobá­ból és csak akkor mentem vissza, amikor már elmúlt a dühe. Vagy humorral ütöttem el a dolgot. Bevallom, megsí- mogattam olyankor is, amikor legszívesebben mást tettem vol­na. így szereltem le, ravasz fifikával. Pedig nehéz termé­szetű volt. A munkahelyén ösz- szeférhetetlennek tartották, s a munkatársai csodálkoztak, hogy békében tudok élni mellette. Tudtam, mert akartam. És a- zért akartam, mert szerettem őt. Higyjék el, csak az első összeveszést kell elkerülni! H. Lányi Piroska

Next

/
Thumbnails
Contents