Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-02-28 / 9. szám
Fuder Erzsébet, Jászapáti, Pf. 23. Magyarország. Bélyeggyűjtésről levelezne magyarul, 17 éves gimnáziumi tanuló. Kiss Katalin, Ul. Zdenka Nejedlého č. 7. SPTŠ — DM Pedagogická škola I. c. Levice, ČSSR. Különböző témákról levelezne magyarul és szlovákul, 16 éves. Scheich Mária, Véménd, Zrínyi u. 215. sz. Baranya megye Magyarország. Szí- nészkép-gyűjtésről levelezne magyarul, 15 éves. Gyurka Ferenc, Lenti 6783/ 12 Magyarország. Bármilyen témáról levelezne magyarul, 29 éves gépésztechnikus. Kiss Ferenc, Pécs, Pozsony ű. 3. sz. Magyarország. Magyarul levelezne különféle témákról, 17 éves. Búkor Ágnes, Jászapáti, Leánykollégium, Beliannisz u. 37. sz. Szolnok-megye, Magyarország. Filmtémákról levelezne magyarul, 16 éves gimnáziumi tanuló. Leveleznénkismerkednénk Varga Irma, Nagyszeg- puszta, č. 266. Pp. Okoč. ČSSR. Okr. Dunajská Streda. Magyarul levelezne színész- kép-gyűjtésről, 15 éves. Németh Janka, Győr, III. kér. Urbantsok u. 8. sz. Magyarország. Magyarul, németül levelezne és ismerkedne, 18 éves gimnáziumi tanuló. Tóth Éva, Kecskemét őz u. 14. sz. Magyarország. Levelezne és ismerkedne, 18 éves közgazdasági technikumi tanuló. Lőrincz Mária, Rožňava, Drázužská ul. č. 8. ČSSR. Általános témákról levelezne magyarul és szlovákul. Pesti Ferenc, Lenti MN 6783/A-4 Magyarország. Magyarul levelezne és ismerkedne, 21 éves. Kovács Éva, ZDS Gemerské Michalovce, PP Kaloša, okr. Rim. Sobota. Magyarul levelezne, 24 éves tanitónő. ČSSR. A nyelvművelés módszereiről Nemrég a kezembe került Csathó Kálmánnak egy derűs és tanulságos nyelvművelő cikke. Arról szól, mi mindenre kell tekintettel lennie az iskolának, mikor a gyermekeket a helyes magyar nyelvhasználatra tanítja. Idézek belőle egy részletet: „Hát mondom, a gyerek hazamegy és kezdi észrevenni, hogy otthon bizony gyalázatosán beszélnek, és ami a legnagyobb baj, erről még csak távoli sejtelmük sincs. Ezt az egész családban csak Pisti tudja, akit az iskolában felvilágosítottak. Megkezdődik az ebéd, és Pisti — ó, szimbólum! — bal kezébe veszi a leveses- kanalat, mikor enni kezd, mire az apja rászól: — Mi az? Mi az? Nem-e meg lett mondva már százszor, hogy jobb kezedbe vedd a kanalat? Pisti engedelmesen átteszi a kanalat a jobb kezébe, aztán kis szünet múlva megszólal: — Papa. ezt nem így kell helyesen mondani magyarul! Ezt helyesen úgy mondják: nem megmondták-e már százszor. A papa elképed, a mama megretten. — Tartsd be a szád! — mennydörög a papa, de Pisti ezúttal nem ijed meg. Hogy is ijedne, mikor tudja, hogy neki van igaza, hiszen az iskolában tanulta, amit mond, és ott is felbíztatták, hogy irtsa, gyomlálja a dudvát a magyar nyelv kertjéből. Diadalmasan nevet, és ezt feleli: — Ezt se így mondják, papa! A szájat befogni szokás, nem betartani. Rettenetes pillanat, mert kockán forog az egész apai tekintély. Pillanatnyi rémült csend, majd a papa vészjósló hangon kérdi: — Honnan veszed te magadnak a bátorságot, hogy engem oktatni merjél? Pisti ezt a mondatot is szeretné kijavítani, de a kérdést kísérő tekintet olyan vérfagyasztó, hogy már csak mentegetődzni mer: — Az iskolában tanultuk, hogy a helytelen magyarság ellen harcolni kell és irtani a hibákat, mindenütt. Mert az emberek általában nagyon hibásan beszélnek! — Az iskolában? Az iskolában beszélték be neked ezt a hülyeséget? Ezt a mama kérdi. Vele szemben bátrabb Pisti, mint az apjával szemben, aki különben felháborodásában szólni sem tud, csak a fejét csóválja. Pisti tehát kijavítja az, anyját, mondván: — Bebeszél sincs magyarul. Azt úgy mondják... Tovább nem mondhatja. Mert az anyai kéz hirtelen olyan nyaklevest ken le Pistinek, hogy annak torkán akad a helyes magyar szó, és helyette keserves sírás tör ki rajta.-0- , Bizony nem elég az igazságot ismernünk, tudnunk kell azt is, hogyan lehet terjeszteni. S a hogyan igen különböző, szinte emberenként változik. Minthogy a cél a legfontosabb, a módszert mindig a lehetőség és a szükség szabja meg. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a mi munkánkhoz is sok türelem, sok körültekintés kell! Befejezésül pedig — bár ő nem kérdezte véleményünket — mondjuk meg a másik félnek is: „Pistinek“ lényegében igaza volt, ha ezt nem nagyon illően és szerencsésen fejezte is ki. Aztán ha bosszúsággal jár is, mégiscsak eredmény lesz, ha a következő fogalmazványból kimaradnak a tollhegyre szúrt magyartalanságok. S ennek mindnyájan szívből örülni fogunk. Dr. Lőrincze Lajos Esti séta Stockholmban. A neon színű utcák néptelenek, a járdákon Mercedesek, Volvok, Taunusok fénycsóvái villannak, mozognak. A céltalan, ráérős léptek a Kungsgatanra vezetnek. Nemsokára bűnügyi filmekből ismert jelenet játszódik le előttem. Feltűnik egy régi T-modell, özönvíz korabeli amerikai kocsi. Világoskékre festve. A rádióantennán színes rongydarab. Lépésben halad a járda mellett. a fiatal, pulóveres sofőr egyenként gusztálja az ácsorgó lányokat. Egyszerre a fiú kinyújtja a kezét és berántja a kocsiba az egyik lányt. Felbőg a motor és a „zsákmánynyal“ együtt eltűnik a T-modell. Lányrablás? Ugyan! Motorizált párválasztás az esti Stockholmban. Szociológusok, újságírók, sőt politikusok is, már évek óta tanulmányozzák a svéd fiatalok szexuális erkölcsét, s ami ebben az országban e téren tapasztalható. heves vitákat vált ki. Nem hinném, hogyha mindez csupán svéd-kérdés lenne, ily sok nyomdai sort kapna ez a probléma. Gyanítható, hogy ami már Svédországban bekö- vekezett, más nyugati országokban tendencia, gyanítható továbbá, hogy e téma túlhaj- szoiásávai más témák könnyen elhallgathatok és végül kétséges, hogy mindez vajon természetes-e, mint ahogy sokan állítják. A felszíni tünetek mindenképpen érdekesek. Lássuk csak! Stockholm utcáin mindenfelé automaták árulják éjjel-nappal a fogamzásgátló szereket. Végül is ebben nincs semmi különös, csak a furcsa szövegű plakátok láttán ámul el az ember. Idézzük: „Használja nyugodtan 'óvószereinket. Megbízhatóak. Minden darabot ellenőrzünk“. Egy másik: „Nyugodt és biztonságos a nyár R. F. S. U.-val“. A négy betű a félhivatalos, 1951-ben alakult nemi felvilágosító liga rövidítése. Bekapcsoljuk a rádiót, a tv-t: nemi felvilágosító adások vég nélkül és a legtermészetesebb hangon egy felszólítás: „Gondolja meg! Mit tart helyesebbnek, hogy gyerekei az erdőben szeretkezzenek, vagy otthon? Gondolja meg!“ Valóban töprengjünk egy kicsit. A 15. életévét betöltött svéd lány megvásárolhatja a nyugodt örömök tartozékait. Az aktus hogyanjára orvosok oktatnak. Ha netalán felmerül valamilyen akadály a testiség és a szerelem szétválasztása előtt, az illetékesek villámgyorsan cselekednek. Először az upp- salai érsekpüspök helyettese támogatta a sexuális vitákat, majd megszületett a pásztorlevél is, amelyet így fogalmazott: „az egyháznak tudomásul kell vennie, hogy a nemi élet célja nemcsak az utódok világra hozása.“ Miután az egyház beadta a derekát, ki figyelt fel Lewis Pethrus lelkészre aki ezt mondta: „Miért van szükség annak tanítására, amit a madarak is tudnak.“ Gondolhatnánk, hogy talán a svéd kódex emel némi gátat a szabadszerelem felé rohanásnak. Nem. A törvények nem határolják körül, például, a pornográfia kategóriáját. Dr. Lass Klerstan pszichiáter nyíltan leírhatta: „A pornográfiára sok embernek szüksége van nemi tevékenységének serkentésére.“ Még a nyugati sajtó is vi- szoiyog attól, ami Svédországban történik, a szülők tiltakoznak gyermekeik túlhajszolt, e- rőltett felvilágosítása ellen, bírálják az R. F. S. U. tevékenységét, ami már nemcsak felvilágosítás, hanem korai ösztönzés aktív is a nemi életre. Nem is képes senki megcáfolni azokat a jóérzésű pedagógusokat, szociológusokat, akik nyugtalanok: a svéd fiatalok, mire házasságra lépnek, már „kiégnek“. A statisztika szerint a svéd fiúk és lányok 83 százaléka 20 éves kora előtt túi van első szerelmi kalandján. A feleség a sokadik á- gyassal egyenlő, a házasság pedig száraz, prózai kapcsolattá válik. Akkor hát, miért a testiségnek e jól szervezett propagandája? Az R. F. S. U. aktíváin azt állítják, hogy a svéd fiatalok korai nemi kicsapongása, belső igényükből fakadó, természetes folyamat. „Gondoljuk meg!“ Ha ez olyan természetes valami, akkor minek a túlhajszolt propaganda? Miért kell egy természetes folyamatot felerősíteni mesterségesen? Hogy a felvilágosító nem mond igazat, ezt sok svéd fiú és lány bizonyíthatja. Ezek a fiatalok, a Stern című lap tanúsága szerint, ezt mondották egy nyilvános vitaesten: „A szerelemnek valóban nagy jelentősége van az egyéniség kibontakozásában. A testiségről épp eleget hallunk, olvasunk. Az előadók azonban teljesen tanácstalanok, ha a szerelemről kérdezzük őket.“ Egy Benkt nevű fiatal így beszélt: „Sok fiatal vívódik a csupán testi vágy és a szerelem között. Nem, a románcnak (romantikus szerelem) még nincs vége, engem nagyon sok fiatal viselkedése elrettent." A Quick tudósítója nyugatnémet tengerparti városkában beszélgetett egy svéd lánnyal, a- kit ott Antennának csúfoltak, mert „állandóan vételre készen állt.“ A tudósító megkérdezte, mi ennek az oka? A lány válasza: — „Megúntam, hogy a jólnevelt, gondosan őrzött kislányt játsszam. Ezért jöttem ide. Ha odahaza egy fiúval többet, mint öt percet beszélgetek, akkor már mindenki rólunk beszél és a szülők máris összeülnek, hogy megtárgyalják az eljegyzési ünnepséget.“ Nos, ez is egy fajta magyarázat, és ki is használja a nemi felvilágosító központ, mondván, hogy le keli számolni a vidéki prüdériávai. De miért pont az ellenkező véglettel? A magyarázat egyszerű, megtalálható a ma divatos svéd é- letfilozófiában. Eszerint, az ember sorsát két dolog irányítja, a háború és a szerelem. Mivel a háborút „az e- gyénen kívüli felsőbb erők“; kormányok, uralkodók kezdeményezhetik, marad a szerelem, melynek az egyén teljesen u- rává válhat. A szerelem, vagy inkább a szeretkezés az, amely a magas életszínvonal mellett az egyént boldoggá teheti. Tehát a szerelem, a sex i- deál, mert más elfogadható i- deálial vajon szolgálhat-e a mai nyugati társadalom? Más szabadságot, mint a nemi szabadság, adhat-e az a világ, a- mely általában technicizmust présel a kibontakozni vágyó fiatal Iélekbe, Ernst Fischer, a nyugati ifjúság ismerője is meglátta, hogy ezek a fiúk és lányok „nem csapnak nagy hűhót a nemi kapcsolatból. A fiú úgy ismeri barátnője testét, mint egy motort. De a motorral, jegyzi meg mellékesen egy lány, ügyesebben tud bánni." A nyugati üzleti világ érdekelt abban, hogy az összes emberi értékeket (barátság, szerelem. becsület, tisztesség) leértékelje, s azokat az emberi vonásokat, amelyek a tőkés önzés játékszabályain felháborodhatnának, kiölje. Mi más lenne a stockholmi plakátok, viták mögött, mint ennek a rejtett célnak a megvalósítása? A testiség propagandája, a cool sex (hűvös, ■ szenvtelen nemi kapcsolat) favorizálása mégiscsak jobb téma, mint teszem, a svéd szakszervezetek kapitalizáló- dása, vagy az anyagi jólét és lelki ínség közötti, nyugaton tapasztalható, aggasztó ellentmondás. Valamiképpen minden fiatal népszerűségre tör, ez kamaszmentalitás. De miben vívjon ki népszerűséget az elmaradott fiatalember, vagy lány. Tehetség? Tudás? Ó, ezek csak e- gyeseknek adatnak meg. Mi maradhat a többségnek. Dr. Belle S. Mooney, amerikai szociológus tudja: „Ha ivás, dohányzás. csókoiózás és bizalmas kapcsolat népszerűséget adó tényezők, akkor az olyan lány, aki a népszerűségét a jellem elé helyezi, inni, dohányozni, csókolózni fog és hajlandó lesz szexuális kapcsolatra.“ Hová vezet ez? Lawton és Archer szociológusok szerint, ez odavezet, hogy például, Nyugaton csökken az olyan lányok száma, akik a fiúk szemében feleségnek valók. Mert bár a T-modellben ülő stockholmi fiatalember, aki gondolkodás nélkül kinyújtja kezét a járdán ácsorgó leány felé, nem így tesz, ha feleségnek valót keres. Akkor már válogat, és nem éppen a Kungsgatanon. Sajnos, a szexuális propaganda hatására egyre több lány záródik ki a jövendő feleségek táborából. Ez olyan töréshez vezethet, a svéd ifjúság életében, amire ma még nem számítanak a szexuális szabadság lovagjai. Komorník Ferenc Kár veszekedni Minden összeveszés tulajdonképpen a rejtet indulatok ösz- szecsapása. Megszűnik az önuralom. Lehámlik a jólnevelt- ség. Kikapcsolódik az értelem és gonoszkodó szavakban tör fel a lélek salakja. A düh pa- roxizmusában, mint rossz színészek, az emberek túljátszák szerepüket. Többet és mást mondanak, mint amit voltaképpen akartak. Szadista kéjjel keresik ki az érzékeny pontokat és gyakran maradandó sebeket ütnek a másikon. A kirobbanás után megszűnik az i- degek feszültsége. Kimerültén, s gyakran szégyenkezve hallgatnak el, s maguk is rájönnek, hogy nem érték el semmit. E- lőbb-utóbb közelednek egymáshoz. Jön a kényszerű vagy „é- des kibékülés“ és az élet megy tovább a régi mederben. Másnap karonfogva távoznak otthonról. Gyengéd csókkal búcsúznak el, nem sejtve, hogy valami kicsorbult bennük. A veszekedés viszont — két ember esztelen összecsapása — nem old meg semmit. Küzdünk ellene — de hogyan? Mindenki, aki veszekedni kezd, az igazát érzi, s ennek elismeréséért harcol. De vajon akadt-e valaki, aki ezzel a módszerrel célt ért? Aligha. Egy bölcs öregasszonyt, aki példásan szép házaséletet élt, megkérdeztünk: negyven évig tartó házassága alatt volt-e közöttük veszekedés? — Nem volt — felelte, — mert rájöttem, hogy a veszekedéshez kettő kell. Ha a férjem ideges volt és elkezdte, én erőt vettem magamon és nem folytattam. Kimentem a szobából és csak akkor mentem vissza, amikor már elmúlt a dühe. Vagy humorral ütöttem el a dolgot. Bevallom, megsí- mogattam olyankor is, amikor legszívesebben mást tettem volna. így szereltem le, ravasz fifikával. Pedig nehéz természetű volt. A munkahelyén ösz- szeférhetetlennek tartották, s a munkatársai csodálkoztak, hogy békében tudok élni mellette. Tudtam, mert akartam. És a- zért akartam, mert szerettem őt. Higyjék el, csak az első összeveszést kell elkerülni! H. Lányi Piroska
