Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-02-07 / 6. szám
JÓZSEF József Attila nagyobb, mint az a szobor, amely alakját ma az általános tudatban képviseli. Korszakának legigényesebb s egyben leghatásosabb proletárversei az ő fegyelmezett gyöngybetűivel fogalmazódtak meg. Ez önmagában elég a nagyságra. Ennél is több volt. Ma, visszatekintve, világosan mutatja a mezőny, hogy a két világháború — ..............- új ifjúság 5 ATTILA közt az úgynevezett népfrontellenállásnak, a pusztán a haladásban, a fasizmus elutasításában összegyűlt óriási tábornak sem volt hozzá hasonló világos szavú költője. A proletár költészet csúcsára azért jutott, mert a teljes emberi szellem legmagasait volt ereje és merészsége járni. (Illyés Gyula) JÓZSEF ATTILA: Csókkérés tavasszal Márta, hajad, bronz-ajakad kéri s lázad a vágyam illatozd, vészt okozó csókba lehelni be lágyan. Megremegő, hű szerető karban ölelni igézve, édes ölön, rózsatövön szép szemeket megidézve. Retten a lomb, zöldéi a domb — arra szaladnának ketten, reppen a szél, csókra beszél, dalra önfeledetten, véle dalol itt valahol szív-köriilöttem a vérem: Csend. Kicsi, csend! Így, ez a rend — most csak a csókod kérem. 1905-ben születtem Budapesten... Apám néhai József Áron, há- romesztendös koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hétéves koromig, már ekkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek — disznópásztorkodtam. Hétesztendős koromban anyám — néhai Pőcze Borbála — visz- szahozott Budapestre, s beíratott az elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig... Kilencéves koromban kitört a világháború, egyre rosszabbul ment sorunk. Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogállásból — volt úgy, hogy este kilenc órakor oda- álitam az élelmiszerüzlet előtt várakozó sorba, és reggel félnyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Ügy segítettem anyámon, ahogy tudtam. Vizet árultam a Világ moziban... Színes papírforgókat csináltam, és árusítottam a jobb sorsban élő gyermekeknek. Kosarat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban... újságot árultam... ke- n.veresfiú voltam az Emke-ká- véházban... 1919 karácsonyán meghalt az anyám... Egy tavaszon és nyáron át az Atlantica Tengerhajózási R. T. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein szolgáltam. Ekkor vizsgáztam magánúton a polgári negyedik osztályából... Makóra kerültem... Nyáron lakásért és ellátásért tanítottam Mezőhegyesen. A gimnázium VI. oszályát színjelesen végeztem... Már megjelentek első verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam. A VI. osztály elvégzése után otthagytam a gimnáziumot meg az internátust, mert elhagya- tottságomban nagyon tétlennek éreztem magamat... Kukoricacsősznek, mezei napszámosnak mentem Kiszomborra, s házitanítónak szegődtem el... A VII. és VIII. osztályból összevont vizsgát tettem. Ezután egy ideig könyvügy- nök voltam Budapesten, majd hivatalnokoskodtam a Mautner- féle bankházban... Iparkodásomat itt egv kissé kikezdte az, hogy saját munkámon kívül önnön dolgaik egy részét is nyakamba varrták idősebb kollégáim. kik nem mulasztották el különben sem, hogy bosszúságot okozzanak nekem a lapokban megjelenő verseim miatt... Elhatároztam, hogy végképp író leszek, s szert teszek o- lyan polgári foglalkozásra is, amely szorosabb kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar- francia-filozófia szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán... De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hivatott, s kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert „olyan emberre“ — úgymond — „ki ilyen verseket Ír“, s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, „nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését“... A következő évben — húszéves voltam ekkor — Bécsbe mentem, beiratkoztam az e- gyetemre, s abból éltem, hogy a Rathaus-Keller bejáratnál újságot árultam, és a Bécsi Magyar Akadémikusok helyiségeit takarítottam, az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójának két fiát tanítottam... A nyár végeztével Párizsba utaztam: Itt beiratkoztam a Sorbonne-ra. A nyarat a délfranciaországi tengerparton töltöttem egy halászfaluban... Ezután Pestre jöttem. Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Tanári vizsgát mégsem tettem, mert — Horger Antal fenyegetéseire gondolva — azt hittem, úgysem kaphatnék állást. Majd a Külkereskedelmi Intézet magyar-francia levelezőnek alkalmazottírásaimból élek. Szerkesztője vagyok a Szép Szó c. irodalmi és kritikai lapnak. Magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok franciául és németül, levelezek magyarul és franciául, perfekt gépíró vagyok... Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors, és hogy munkában szívós vagyok. (1937)-OTOTYOGJON, AKI BUKSI MEDVE, LÁNCON — NEKEM EZT NEM SZABAD! KÖLTÖ VAGYOK — SZÖLJ ÜGYÉSZEDRE, KI NE TÉPJE A TOLLAMAT! Levélrészlet ... Feleségemmel együtt hosz- szabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk. Ellenőrizhető adat: az írók Gazdasági E- gyesülete (IGE) ebéd gyanánt egy kávét és egy zsömlét utal ki számomra a Club kávéházban. Ezt a segítséget hónapo1928 kon át igénybe vettem, azonban ez év január 1-vel ez megszűnt. Feleségem házimunkák fejében rokonoknál ebédelt. Ez már kínossá vált. „Jövedelmem“ ez évben 15 (tizenöt) pengőt tett ki. Ezt az összeget — mint a kávét — az IGÉ-től kaptam. Majdnem minden holmink — beleértve az ágyneműt is! — zálogházban van. Lakbérhátrá- lék miatt aggódnom kell, és féltenem azt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még lakunk. — Szeptember 8 óta nem tudtam villanyszámlát fizetni. Ma kaptam négyhavi á- ramfogyasztásról szóló 19.35 P- t kitevő egyesített számlát, a- melyet hétfőig — ma szombat van — ki kellene fizetnem, különben nem kapok világítást. Nem fűtünk. Nincs cipőm. Azaz egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben járok, 39-es lábam van. Szobánk ajtajának kilincse fél éve le van törve. Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, a- melyeket a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom az igazságnak azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam. Megszoktam. Hogy miért ezt a pillanatot választottam ki, hogy e kissé keserű pohár után nyúljak? Egy héttig majdnem negyvenfokos lázban feküdtem. Egyetlen közönséges, keskeny díványunk van, azon alszunk ketten. Feleségem a földön csinált fekhelyet magának, derékaljul összehajtott egy pokrócot, és kabátokkal takarózott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. ő feküdt a díványra, és én a 1935 földre. Most nap mint nap az fekszik a díványon, aki rosz- szabbul van... (1933, január 28.) (A levelet József Attíia Babits Mihályhoz írta. Segélyt kért tőle.)-OJÖJJ EL, SZABADSÁG! TE SZÜLJ NEKEM RENDET, Jő SZÓVAL OKTASD. JÁTSZANI IS ENGEDD SZÉP, KOMOLY FIADAT!-OMÜLTÜNK MIND ÖSSZE VAN TORLÓDVA S MINT SZORONGÓ KIVÁNDORLÓKRA, RÁNK IS ÜGY VÁR AZ ŰJ VILÁG. NAGY LAJOS: József Attiláról József Attila gyakran bukkan fel emlékezetemben. Nyilván azért, mert barátom volt, és sokszor voltam vele együtt... Sakkoztunk például. Igen gondosan játszott, és minden erejével törekedett a nyerésre. Ha valami furfangos kombinációval sikerült neki játszótársát vesztő hadállásba juttatni, fölnevetett és a partnerét csipkedni kezdte. Ilyen e- setben, amikor .velem játszott, engem is kicsúfolt. „Nézz csak szét, nem hagytad el az esernyődet?“ „Miért?“ — kérdezem. „Mert hogy ilyen szórakozott vagy.“ Olyan pajzán volt az öröme, hogy élvezet volt vele szemben veszteni. Ha ő vesztett. valami kötekedőt mondott. „Vak tyúk is talál szemet.“ Emlékszem rá, hogy egy hírlapíróval, szenvedélyes sakkozóval, tízjátszmás mécsesét játszott, és nyolc játszmát nyert. Boldog volt. A hírlapíró meg búnak eresztette fejét. József Attila nyomban vigasztalni kezdte, még meg is cirógatta. Majd még egy játszmát ajánlott fel, melyet láthatóan készakarva vesztett el... Egyszer az Andrássy úton haladtunk befelé a városba. Énekeltünk. József Attila szeretett énekelni, máskor is énekelt, kis, termetéhez nem passzoló basszus hangon búgott, hangja kissé recsegett is Egyszercsak rázendített az Internacionáléra. Ez a dal akkor tilos volt. Közelünkben egy rendőrt vettünk észre. Az éneket nem hagyhattuk abba, már csak dacból sem. Csupán kissé halkítottuk a hangunkat. A rendőrnek hallania kellett, hogy mit éneklünk, de még csak felénk se nézett. Tanakodtunk azután, hogy milyen ember ez a rendőr. O- lyan-e, aki még az Internacio- nálét sem ismeri, vagy közönyös és fáradt, vagy emberséges ember, és ezen az ünnepi éjszakán elnéző. Egyikünk azt állítottta. hogy a rendőr bot- fülű, más meg azt, hogy nyilván szerelmes, és a babáján jár az esze. mert annak is kimenője lehet most. Attila amellett kardoskodott, hogy van a rendőrök között is jóindulatú, sőt olyan is, aki velünk érez. Itt említem meg, hogy József Attila bátor ember volt, sohasem hunyászkodott meg. mindig kész volt a nézetéért helytállni, és a forradalmat úgy várta, hogy annak ő barikád- harcosa lesz... József Attila szegény volt, sőt legtöbbször nyomorgott. De ha egy kis pénzhez jutott akár ha csak húsz pengőhöz is. vett könyveket. Szeretet olvasni. A kávéházhan időnként egész hónalj könyvvel jelent meg. A kávéházban is olvasott, néha még olyankor is. ha másokkal ült együtt. Szóval könyvre nem sajnálta a pénzt. Nem félt attól az állapotttől, hogy másnapra esetleg egy pengője sem marad. -0VERS. EREDJ, LÉGY OSZTÁLYHARCOS! RÉVAI JÓZSEF: ...A pioleiár utókoré „József Attila költészete valóban a proletár utókoré lett. Halála után költészete valóságos diadalutat járt be: a szó legigazibb értelmében nemzeti költészetté válí. Széles doTgö» zó néptömegek szellemi kényé-* révé. És ez nem is lehetett más-» képp, hiszen József Attila köl- tészete mutatta meg leginkább a magyar nép által megtett u-* tat. ö festette meg a legsötétebb, tehát legreálisabb színekkel azt a mélységet, amelybe a magyar nép 1919 után belezuhant. És az ő költői látomásai rajzolták meg a legbáto- rítóbban és leghívebben a szabadságnak azokat a csúcsaié, amelyekre népünk a felszabadulás után eljutott. József Attila nagy szocialista proletárköltő, a magyar nemzeti költészet halhatatlan úttörője, a szocialista költészet nemzetközileg is kimagasló klasszikusa.“ SZABOLCSI MIKLÓS: „József Attila hatalmas alakja marad a magyar irodalomnak. Folytatója ő Petőfi Sándor és Ady Endre müvének, a magyar forradalmi költők nagyszerű hagyományainak. Petőfi a polgári forradalomért, Ady egy demokratikus népforradalomért. József Attila egy újabb tanácsköztársaságért, a szocialista forradalomért harcolt." GELLÉRT OSZKÁR: József Attila em'ékezetére Mióta megkínzott testeden a végzet Vak kerekével keresztülrobo- gott: Hánv költőtársad érzi azóta. Hogy az ó szívében A te szíved kiomlott vére csobog. Mert nincs olyan mozdony, melynek dohogását Minden időn át te túl nem dobogod. Hánv költőtársad hallja azóta: A te ütemedre Verik a győzelmi marsot a dobok. És hány költőtársad látja a te célod: A végső állomás lángja lobog ott. Egyenes úton, irányt nem vesztve Hánynak a szemében Vet a te szemednek visszfénye lobot. Van, aki megtévedt s elhagyta a páiyát. Van, aki máig is egyhelybe topog. S van, akinek a költői verseny Kopogó rímekkel Napi feladat csak s kényszerű robot. De vannak még, vannak, fiatalok, újak, Akik átvették a stafétabotot, S varázs-szavadra magát megrázta Egy-egy öregebb is — És tehozzád visszafiatalodott. (1948) KI TUDJAP 1. A költő pontos születési és elhalálozási adatai (év, hó, nap, hely). 2. Az idézett versrészletek címei. 3. Szlovák nyelven megjelent verseskötetének címe és fordítója. A Móra Ferencre vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Született 1879-ben Kiskunfélegyházán, meghalt 1934-ben Szegeden. Következik: Radnóti Miklós 2. Hannibál tanár úr, főszereplője Szabó Ernő. 3. Kincskereső kisködmön.
