Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-12-12 / 50. szám

S új ifjúság--------------------------------------------------------------------­u. i. SPORT Dr. JUTKA, VSS: LIGA - VÍG Szinte minden falevél lehullt már — vége az őszi lahdarúgó-idénynek, vége a ligának. Minden ligaidény kezdete előtt tippel a közvélemény, a sajtó, a nyilvánosság. Érdekes, hogy a Spar­ta, amely remekül szerepelt a múlt­évi bajnokságban, mennyire vissza­esett most. itt a tippek egyáltalán nem váltak be. Mi lehet a Sparta esésének oka’ Többféle. Egyetlen együttes sem engedheti meg magá­nak azt a fényűzést, hogy tizenegy tagja közül négy lazsáljon. A la­zsálás nem mindig rossz értelemben vett henyélés. Az ember, így a liga­futballista is — képtelen a géphez hasonló egyenletes teljesítményt nyújtani, márpedig egy élmezőnyben örökösen kiválóan kell rúgni ja bőrt, remek fizikai és pszichikai erőnlét­ben keli lenni. Minden ligamérkőzés idegcsata, még akkor is, ha a kö­zönség ezzel nem ért egyet. ÉS nem egv esetben éppen az idegek kopnak leginkább, á futás és ugrás még menne. Valami ilyesmi történt a Spartával. A sport ezerarcú, ilyesmi is előfor­dul, s akkor az egész kollektív isz- sza meg a levét, dehát nem szabad tragikusan venni, még akkor sem, ha tragikus. Egyes újságok a VSS csapatának is adtak némi esélyeket a ligamérkózések kezdete előtt A temek játékosállomány és a Rappan Kupában elért sikerek előre jelezték a jó szereplést. Az első meccseken be is vált a jóslat, de aztán jött a lokomotíva, a Teplice és a többi. Bomba hiánya túl erősen éreztette hatását, mert ez a fiú nemcsak ki­való fejelő és gyors, hanem a töb­biekre is mélv hatással van. Pivar- nik ilyenkor gyakrabban rándulhat ál az ellenfél térfelére. Št. .Jutka tel­jesítménye pedig 1110 százalékkal jobb, ha idősebb társa a pályán ván. Desiatnik remek fedezet, de nem igazi középhátvéd. Pilzenben, Teplicén és otthon a Lokomotíva ellen Švajlen olyan gó­lokat kapott, amelyeket rendes kö­rülmények között félkézzel hárít. Ez persze nem hatott pozitívan a töb­biek idegrendszerére, s amikor a csatárok sem tudták puskaporukat lángralobbantani, kész volt a vere­ség, Aztán itt van még egy betervezhe- tetlen tényező, a szerencse. Ez bi­zony elpártolt mellőlünk. így potyog­tunk az első helyről fokozatosan az ötödikig. Ez sem rossz eredmény, de 3 csapatban sokkal több van, ezt most is állítom. Némely együttes, amely játékoso- 1 kát ad a válogatottakba, hátrányban van a többiekkel szemben, mert sok­felé utaznak a fiúk, a közösség szét- roncsolódik. Pollák és Boros sokat volt távol, na és persze az edzőnk is. Ez nem kimagyarázkódás, min­denesetre figyelmet érdemlő dolog. Most a téli alapozó időszak abszol­válása a legfontosabb feladat. Ez minden egyes csapat jövendő sike­reinek záloga Ügy vélem, hogy a tavaszi rossz sorsolás ellenére is Jól szereplünk majd, s megtartjuk, vagy esetleg megjavítjuk helyezésünket. Remélem, hogy nem sokan távoz­nak majd fiataljaink közül katonai szolgálat letöltésére, mert akkor ku­tyaszorítóba kerülnénk. Hatan — Pollák, Št. Jutka, Pivarník, Boros, Daňko és Hoholko nem teljesített még katonai szolgálatot. Amennyiben megszakítanák — valamilyen okból kifolyólag — tanulmányaikat, azonnal herukkolnának, s akkor régen rossz. Dr. Václav JUTKA I SMili: 1967 EGYIK LEGRAGYOGÓBB CSILLAGA: MARK SPITZ AMERIKAI ÚSZÖ • SZÜLETETT: 1950-BEN « FOGLAL KOZÁSA: KÔ/ÉPISKOLÄS • MA­GASSÁGA: 180 cm, SÚLYA 67 kg • VILÁGCSÚCSAI: 400 m GYORS (4,08,8), 100 PILLANGÓ (55,7), 200 PILLANGÓ (2,05,7). éls p o r t o I ó k esztendő körüli lányok-asszonyok tehát napi három-négyórai szabadidővel rendelkeznek, de ez az idő este, az edzés után áll csak rendel­kezésükre. Különféleképpen gazdálkodnak ve­le. A diáklányok magolnak, a többiek otthon olvasnak, tévét néznek vagy moziba mennek. Persze mindezt csak akkor, ha történetesen éppen nem mosnak vagy vasalnak, mert ak­kor erről szó sem lehet! A megkérdezettek csak kis töredéke vála­szolta, hogy kávéházba megy. A többiek is szívesen ülnének kávé és zene mellett, de egyedül nemigen van kedvük. kát járnak például külföldre. Érdekes a tor­násznék véleménye: a sport akaratfejlesztö tevékenység, s ennek a magánéletben is nagy hasznát vesszük. Azontúl — úgy hisszük — sok embernek szerzünk kellemes perceket, ha jól szerepelünk. Ez pedig remek, pótolhatat­lan érzés, s ez hozza egyensúlyba az edzőte­remben töltött, izzasztó órákat. A NEM TITOK, HOGY OLYAN VÉLEMÉNYEK IS ELHANGZANAK: A SPORT MEGFOSZT­JA A NOT BÄJOSSÄGÄTÖL, FINOMSÁGÁ­TÓL? IGAZ EZ? Lányok, a lányok, a lányok angyaloki“ Az arc görcsbe torzul az erőfeszítéstől, hiába keresnéd rajta a költők által megéne­kelt női finomságot, a lágy, megigézö vonáso­kat. Megfeszülnek az izmok még az arcon is, kemények, mint a kő, és kidudorodnak az erek, majdnem szétveti őket a sebesen iram- ló vér. A fényképész gyakran merevít filmre ilyen női arcot. Az élsportolónö arckifejezé­sét. Ékes bizonyíték az ilyen fénykép; lám, a nők is megszenvednek a népszerűségért, a hírnévért, s a csúcsra kerülni itt, a nők vilá­gában kemény munkát, sokszor szenvedést je­lent. Az utóbbi idők csúcseredményei elké­pesztenek mindenkit de az edzésadagok nagy­sága is meghökkent. V női sportolók eseté­ben ez ennyi: nagyot léptek, egyre gyorsabb léptekkel közelednek az abszolút, a férfiak által is igényesnek tartott edzésadagokhoz, s egyre jobban kiegyenlítődnek a férfiak és nők eredményei egyes sportágakban. Növek­szik a tréningek tartama. Ma már a nők sem elégedhetnek meg hetenkénti két gyakorlás­sal. Az atomkori lányok és asszonyok edzés- naplója arról tanúskodik, hogy a hét szinte minden napján foglalkoztatja őket az edző, s egyik gyakorlás sem rövidebb három órá­nál, sőt: nélkülözhetetlenné válik a kétfázi- sos edzés bevezetése. Egyetlen középeurópai élsportolónőnek sincsenek olyan eszményi fel­készülési lehetőségei, mint mondjuk egy lab­darúgónak. Dolgoznia kell, vagy tanulnia, s amellett persze versenyekre készülnie. Azon­kívül magára, s barátaira is időt kell szakí­tania. A nap viszont csupán huszonnégy órá­ból áll! A munkahelyén nem hiányozhat, az iskolát meg nem játszhatja ki, mert akkor tulajdonképpen saját kárát segítené elő. A nő tehát meglopja magát. Azt az időt, amit sa­ját ápolására fordított volna, lerövidíti és edz. Ez fura kettősséget eredményez: a híres női sportolót megcsodálják, rajongnak érte, de ezért a csodálatért súlyos árat fizet: ma­gánéletéből kihullanak a legértékesebb per­cek. Fogalmuk sincs az élet, a mindennapok apró örömeiről, nem tudják, mi az táncisko­lába járni, színházba vagy moziba néha-néha jutnak el,- könyvolvasásra alig van- idejük, s nagyon gyakran megesik, hogy ez az életfor­ma még a házastárs, vagy partner kiválasz­tását is lehetetlenné teszi. Ilyen az élet — mondhatja az átlagember. Amit főztek, egyék is meg, íme. híresek akar­tak lenni, sportolók, most aztán vállalják a sorsukat! De mivel a nők is hozzájárulnak teljesítményeikkel, művészetükkel ahhoz, hogy gyönyörködjünk, nem kezelhetjük ennyire ri­degen a problémájukat. Eredményeiknek sok ember örül, s nemegyszer nemzeti hősnek lát­ják egy-egy női sportolónkat. Nem lehet hát számunkra sem közömbös, milyen a csehszlovák vagy magyar női spor­tolók világa, elegendő-e vajon sportsikerük a magánélet boldogságához, a harmóniához, a kiegyensúlyozottsághoz. Nézzük most a prágaiakat, ötven elsöligás lánnyal-asszonnyal beszéltünk: tornásznőkkel, úszónőkkel, asztaliteniszezökkel, kosarasokkal, röplabdázókkal. Íme, a válaszok. A MILYEN A NAPI PROGRAMJA? Enné! a kérdésnél a megkérdezettek szinte hindegyike széttárta a karját, és 98 százalé­kuk így válaszolt: Legalább nyolc órát alszunk. Az iskola vagy a munkahely — beleszámítva a közlekedést is — tíz órát rabol el, az edzé­sek két-három órát. A tizennyolc és huszonöt AkkoriSfha Mary Rand (most már Bignallné) két ezüst és egy aranyérmet nyert a tokiói olympiai já­tékokon. Már Rómában a női távolugrás esé­lyesei közé tartozott, s mint legutóbbi ered­ményei jelzik, Mexikóban is az esélyesek között szerepel. Mary Rand gyönyörű kislány anyja, Tokióban az olimpiai szépségkirálynői címét is elnyerte. Teljesen igazságosan. A KIKKEL BARÁTKOZNAK? KIK ALKOTJÁK BARÁTI KÖRÜKET? Vagy az iskolatársak, vagy a sportpályákról ismert barátok. A legtöbb barátnőnek vagy ba­rátnak volt — vagy van valami köze a sport­hoz. A lányok annak a meggyőződésüknek ad­tak kifejezést, hogy nem tudnának olyan em­berrel kapcsolatot teremteni, aki nem érdek­lődik a sport iránt. A baráti viszony 60 szá­zaléka valóban csak baráti. A maradék negy­ven a szerelem. A HOGYAN VISELKEDNEK AZ EMBEREK, HA MEGTUDJAK, HOGY SPORTOLOK? A megkérdezettek háromnegyed része azt felelte, hogy az első kérdés mindig így hang­zik: mennyit keres? Amikor megtudják, hogy semmit, jön a következő kérdés, szinte iker­testvére az elsőnek: akkor minek küszködnek, ha semmit sem kapnak érte? Ez mind a fia­talok, mind az idősek véleménye. Az embe­rek nem tételeznek fel valamiféle rendelle­nességet a női sportoló szervezetében (a Press-nővérek és Klobukowska ellenére), sőt, igyekszenek ismeretséget kötni, udvarolni, s csak akkor vesztik el türelmüket, amikor rá­döbbennek, hogy szinte idő sem marad ran­devúzni. A NEM ÉRZIK, HOGY A SPORT SOK IDŐT RABOL, S EZÁLTAL VESZTENEK AZ ÉLET SOKSZÍNŰSÉGÉBŐL? A lányok-asszonyok hatvanöt százaléka be­vallotta, hogy az élsport megrabolja őket, egy­re kevesebb a mindennapi apró öröm. A töb­biek járhatnak fürödni, napozni, övék az egész nyár, táncolhatnak (a faggatottak ötven szá­zaléka háromszor táncol évente), s ez rossz hatással van rájuk, sokszor odáig kesered­nek, hogy az egészet a legszívesebben abba­hagynák, de aztán meggondolják. Viszont nem egyszer megtörtént már, hogy kihagytak egyes edzéseket, még akkor is, ha jól tudták, az ilyesmit nem lenne szabad megtenni. Az érem­nek azonban két oldala van, s belátják: a sport színesebbé teszi sokszor az életüket. So­A legtöbb lány meggyőződéssel vallja, hogy a sport segít a szép test kifejlesztésében, von­zóbbá teszi őket, bár azt sem tagadják, hogy káros következményei is lehetnek esetleg. De az íróasztal, vagy a rajzolótábla nem defor­málja a hátat? A válaszoló női sportolók szá­mos példával bizonyították, hogy nem veszít vonzóerejéből egyetlen női sportoló sem, — lia nincs a szervezetében ehhez feltétel. A AZ ÉLETBEN TÁRSÁT KERES MINDENKI. VAN MÁR VALAKIJE, VAGY ELKÉPZELÉ­SE AZ ESZMÉNYI TÁRSRÓL? A kérdésre nagyon sokáig érkeztek a fele­letek A lányok nagyrésze azon töprengett, vajon miképp magyarázza meg, hogy nincs fiú ismerőse, mert egyszerűen alkalma sincs az ismerkedésre. S meg kell jegyeznem, nem csúnya lányokról volt szó! Bármelyik után megfordulnának a férfiak. Ezek a lányok mé­gis jobban érzik magukat a kosárlabdapálya parkettjén, mint a táncparketten, s amilyen energikusak, merészek egy-egy támadás veze­tésekor, annyira csupa-komplexesek a magán­életben. A fiúk bizonyára attól félnek, hogy keveset szánhat rájuk a lány. Nem, nem, válaszolták. Ha olyan sráccal találkoznék, aki igazán bele­való, annak mindig találnék időt. Hozzátették még: mindként félnek megértőnek, belátónak kell lennie, mert anélkül nincs mélyebb em­beri kapcsolat. A HA MEGFELELŐ TÁRSRA TALÁLNA, MEGVÁLTOZNA VALAMI AZ ÉLETÉBEN? A kérdezettek nyolcvan százaléka felel igen­nel. Bizonyára nyugodtabbak és boldogabbak lennénk, mondták, s ezt példákkal dokumen­tálták társaik közül ragadva ki a bizonyítékot szolgáló példákat. Ezek a válaszok, ez a kis felmérés nem szociológiai tanulmány, mindenesetre figyel­met érdemlő dolog. Nem társadalmi tragédia — de egyéni lehet, s nem egy esetben lett is. Az idő valószínűleg ezt is megoldja. De vajon mikor?.

Next

/
Thumbnails
Contents