Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-11-21 / 47. szám

€> új ifjúsáli k Árpád ar any Zagreb sok, német s olasz gyártmá­nyú autóbuszok szállítják a munkába sietöket. Az utcák gyalogjárói is benépesednek. Néhány pillanatra megállunk Zágráb egyik sugárútién. Az ut­cai járókelők. talán éppen munkába mennek higgadtnak, nyugodtnak tűnnek. Gépkocsin­kat idegen jelzése ellenére sem állják körül a kíváncsiskodók. Talán nagyon is megszokták az idegen jelzésű kocsikat, lehet, hogy inkább a fiatalabbak a ki­váncsiak itt, őket pedig eb­ben az időben még alig látni az utcán de az is lehet, hogy kocsink valahogy nem volt ér­dekes számukra. Hogy milyennek tűnik Zá­gráb az első látásra? Nehéz erre megadni a választ. Más az ébredő város — és más csúcsforgalom idején — és e- gészen más a város éjszaka. Némely utcája Brnóra, némely Krakkó központi részére em­lékeztet. Talán van valami eb­ben. Magán viseli a múlt szá­zad és az első világháború e- lőtti évek közép-európai jelleg­zetességét. Ám Zágráb egyben mégiscsak különbözik a mi vá­rosainktól, de leginkább azok­nak új negyedeitől. UTAZNI JÖ Amikor 1958 augusztusának egyik napsütéses reggelén Munkácson megállt velem a moszkvai gyors, egyik ismerő­söm dr. Némeček Hradec Krá­lové-! orvos tréfásan megje­gyezte: Azért ti mégis csak nagy nemzet vagytok... — Miért — kérdeztem u- gyanolvan hangon. — Amikor Hradecben vonatra szálltam, az egész kocsiban a- iig hallottam cseh szót, azt hittem Komáromban vagyok, mindenki magyarul beszélt. — Tegnap este volt ez, nem­de? — Igen. — Ez természetes — folytat­tam. Ma szombat van. nézd csak meg jól az újságot, amit a kezedben tartasz. — Még mindig nem értem, mit akarsz ebből kihozni. — — Hát jó. Próbáld csak meg egyszer és ülj fel péntek es­te Kassán a prágai gyorsra. Bizonyára akad nem egy ko­szovjet' vasutasok egyenruhá­ját viselő férfi barátságosan megjegyezte: nem kell annyi­ra kicifrázni, földi, van a bolt­ban elég s nagyot kacagott mellé. Némeček barátom se tett másképp ő is nevetett és ravaszul hozzátette: — No lá­tod, mit mondtam én neked Munkácson?.... Furcsa bevezetése ez egy ju­goszláviai úti élménynek, de lelkemre mondom nem én va­gyok a hibás, sőt Vladimír Pri- puten sem, a CSISZ Utazási I- rodáiának igazgatója akitől a nyár folyamán interjút kértem. Az utazási iroda igazgatója u- gyanis sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy déli járásainkból a dunaszerdahelyiből, a komá­romiból, a galántaiból, és így sorolhatnám tovább, alig akadt magyar fiatal, aki a CSISZ u- tazási irodájának igénybevéte­lével kissé betekintést nyerne a szomszédos és más baráti or­szágok, népek életébe. Ezért véletlen, hogy megemlí­különösen éjszaka. Dehát ni jó, állítjuk mind a huszon- ketten és bár szemünket alig tudjuk nyitvatartani — indul­nunk kell. Óiból felbúg a Robur motor­ja és irány: Csáktornya. Szin­te az autóbuszunk fölé eresz­kedő felhőkből lassan megered az eső. A sötétségből csak itt— ott villan fel egy-egy távoli fény. Erdőkön át robog velünk a busz. Az ablaktörlő monoton kattogására lassan elalszik a társaság. Amikor feltűnnek e- löttünk Csáktornya fényei, gép­kocsivezetőnk hirtelen lefékez. — Elvesztettük az ablaktör­lőt, — kiáltja a félig alvók fe­lé. Előkerül a villanylámpa, az esőköpeny és az esernyő. Csak lépésben mehetünk tovább, ha nem találjuk meg az ablaktör­lőt. akkor viszont c :ak estére érkezünk Porecsbe, az Adria partjára- Éppen kiszállni ké­szülünk. amikor egy Zastava jelzésű kocsi áll meg mellet­tünk. Vezetője megment ben­nünket a hosszas keresgéléstől. 4 Ezt abban a pillanatban é- rezhetjük, amikor autóbuszunk kiér a város központjából. Szinte átmenet nélkül érezzük magunkat az új negyedekben, melyek modernek, tetszetösek és mégis olyan harmóniában vannak az egész várossal, hogy az ember szinte nem hisz a szemének. Talán hozzájárul mindehhez a város utcáinak tágassága is. A széles utcákról ugyanolyan észrevétlenül jutunk ki a ljubljanai útra, mely hazai szemmel nézve valóban több mint forgalmas. Jó ideig sík- vidéken a Száva partján foly­tatjuk utunkat. Az enyhe emel­kedőkkel könnyen megbirkózik gépkocsink s 85-90 km-es se­bessége ellenére, mégis, döcö­gő szekérnek tűnik a mellet­tünk elsuhanó autók mellett. Ám a mi nagyszombati, gal- góci tájunkra emlékeztető vi­dék kissé mégis furcsának tű­nik szemünkben. Keskeny, 10- 15 m széles földszalagocskák futnak a széles müút irányá­ban. Közeledve Slavónia felé azonban egyre több erdősáv jelenik meg az út mindkét ol­dalán és a Száva völgye men­tén a magasbanyűló hegyek koszorúja szinte közrefogja az utat. (Folytatjuk) esi, ahol csak cseh beszédet hallasz. — Igen, így már értem. Te­hát hazaigvekvö munkások, sze­relők, műszakiak voltak... — Valószínűleg úgy ahogy mondom. — De miért éppen itt, a munkácsi állomáson van ilyen tréfás kedved? — Hát nem hallod? — Vi­gyáz magra és írj! — Most ki­áltották be éppen az ablakon az után a fiatal katonafiú után. Jól mondtam? — Majdnem de így kell azt mondani: Vigyázz magadra és írj! — Es mit jelent ez? — Dávej si pozor a piš! ...Néhány nappal később ami­kor a fehér éjszakák városában Leningrádban a kézitáskám fo­gantyúja leszakadt és az tar­talmával — a Moszkovszkaja vodkával együtt — az utca kö­vezetére esett, egy halk. de annál kacskaringósabb fohá­szomra, a mellettem elhaladó tern Némeček barátom tréfás megjegyzését, mert amit Hra- decen és Munkácson tapasz­talt. előfordult vele Belgrád- ban és Bukarestben is. Hisz a- mellett, hógy orvos — vérbeli turista is. Egy kis szemfüles- séggel a jó csallóközi és pa­lóc nyelvjárásunkkal tehát elég messzire elkalandozhatunk Közép- és Dél-kelet Európa tájain. De talán itt kellene el­kezdenünk:.. TÚL A MURÁN Nekem viszont már Letenyén. mert néhány perc múlva a ma- gyar-jugoszláv határállomáson a Mura hídján keresztül, ju­goszláv, illetve horvát földre érünk. Hajnali fél három, amikor a Mura túlsó partján néhány percre kinyújtózkodhatunk és megszabadulhatunk a nem ép­pen ilyen hosszú utakra ké­szült autóbusz fojtott levegő­jétől. Nyolcórás, szinte meg­állás nélküli út bizony elég, Amikor észrevette, hogy fel­villant az autóbuszunk stop­lámpája — ő is lassított. Köz­vetlenül az ablaktörlő előtt fé­kezett le. — Legalább 50 percet jelen­tett számunkra — sóhajtot­tunk örömmel. Ez volt az első találkozásunk jugoszláv autó­sokkal. Jólesett figyelmességük Csáktornya fényeit még lát­juk, de Varasdon már csak a gépkocsivezetőnk van ébren. Virrad, amikor gépkocsink le­gyűri Zágráb előtt az utolsó emelkedőket is. Egyre sűrűb­ben robognak el mellettünk a nagy teherszállító gépek. Meg­elevenedik előttünk az ország­út. A Zastava jelzésű jugoszláv kocsik mellett egyre több né­met, olasz és francia gyárt­mányú személyautó húz el az egyre fáradtabban búgó autó­buszunk mellett. Mire beérkezünk a horvát fővárosba, nyüzsgő élet tárul elénk. Kékre festett villamo­- * Őszi csúcsforgalom; (Befejezés a 3. oldalról) | Párkányban van az ország! harmadik legnagyobb határmen-J ti pályaudvara. Nem csoda hát,, hogy óriási itt a forgalom. Ai derék vasutasok több vágánytj is igényelnének, de nincs mari hely hová terjeszkedni. Pedig* a bratisiavai főpályaudvar ig.V| is legalább háromszor belefér-* ne a párkányi pályaudvarba. J Pár szóval elmondták, mi is, a pályaudvar szíve. Semmi más.* mint egy hatalmas müszertáb-, la, ahol szintén számok és kii-l lönböző fényjelek villognak. A, be nem avatottak nem is ér-i tenek hozzá, számukra nem isj valami látványos dolog. Az ál-s lomás összes váltója, jelzője,* minden vágánya, mint valami i-| degrendszer agyában, itt össz-t pontosul. Aki a müszerlap c-| lőtt áll. mindenről tud, ami ai slnrengetegben történik. Látja,* hol áll egy szerelvény, hol ha-, lad egy mozdony, használnak-e* valahol váltót, bejárati vágyj kijárati jelzőt. A szolgálatot« teljesítő forgalmista egy gomb-| nyomással viszont meg is aka-| dályozhat minden mozgást, jel-* zórendszerek és váltók hasz-| , nálatát. Azért mondják, hogy* ez az állomás szive. A szív és a lélek, meg a sokl sínpár; ebből áll a vasúti pá-| lyaudvar. > Bagota István', 9 Rózsa János, Veszprém, Toborzó u. 5. sz.. Magyar- ország. Magyarul, németül levelezne különböző témá­ról. 16 éves közgazdasági technikumi tanuló. 9 Tolna Ilona Márta, Cluj, Str. Rebublicii Nr. 28. Ro­mania. Színészkép-gyűjtés- ről levelezne magyarul, ro­mánul, 14 éves líceumi ta­nuló. 9 Demetrovits Szilárd, Győr, Kis János u. 3. sz. Magyarország. Kulturális témáról levelezne magyarul és angolul, 16 éves. 6 Tabáy László, Nagyka­nizsa, Petőfi u. 29 sz. Ma­gyarország. Különböző té­máról levelezne magyarul és franciául, ismerkedne 23 éves. 0 Horváth József, Hód­mezővásárhely, Zrínyi u. 92 sz. Sportról, zenéről leve­lezne magyarul, oroszul, 19 éves építésztechnikus. 9 Medgyessy Ildikó, Hő- gyész. Béke u. 3 sz. Tolna megye, Magyarország. Ma­gyarul, oroszul levelezne és ismerkedne, 21 éves. 9 Kollár Márta, Kőszeg, Schneller István u. 4. sz. Magyarország. Általános té­máról levelezne magyarul, 16 éves. 9 Szászi Imre, Jászfény- szaru, Petőfi Sándor u. 17 sz.. Szolnok megye, Magyar- ország, Bármilyen témáról levelezne magyarul, 17 éves diák. 9 Horváth Magdolna, Kiskunhalas, Vadkerti út 1 sz.. Magyarország. Magya­rul, oroszul levelezne szí- nészkép-gyűjtésről, 17 éves. 9 Szegedi István, Szek- szárd. Halász Béla űt, Ma­gyarország. Különféle témá­ról levelezne magyarul és oroszul, 17 éves. 9 Mező Pál, Budapési, X. kér. Öhegy u. 6. sz. Zené­ről és színészkép-gyűjtés- ről levelezne magyarul, 19 éves. # Hegedűs Piroska, Szajd, Honvéd u. 13 sz. Szolnok megye Magyarország. Ma­gyarul levelezne általános témáról. 17 éves diáklány. 9 Tóth János, Püspök­ladány, Máv kolónia II/l. Magyarul, franciául levelez­ne különböző témákról, 17 éves gimnáziumi tanuló. 9 Mojzes Zoltán, Vác, Táncsics Mihály u. 23. sz. Magyarország. Színészkép- és prospektus gyűjtésről le­velezne magyarul, 15 éves. 9 Lantos Erzsébet, Bu­dapest IX. kér. Irányi Dá­niel u. 1/a 20. Magyarul, franciául levelezne sportról, zenéről, 15 éves. 9 Szilveszter Erzsébet, Aszód, Falujárók útja 5/12. Magyarország. Magyarul, o- laszul levelezne bármilyen témáról, 18 éves. 9 Burián György, Tárná­méra Rákóczi út 1 sz. He­ves megye, Magyarország, Magyarul, oroszul levelezne bélyeggyüjtésről, 21 éves. 9 Lengyel Sándor, Pécs 14 Pf. 115 Magyarország. Ma­gyarul, angolul levelezne és ismerkedne, 21 éves. 9 Rozsán János, Pécs- udvárd. Fő út 67/4 sz. Ma­gyarország. Bármilyen té­máról levelezne magyarul és ismerkedne, 21 éves. 9 Szabó Zoltán, Nagymá- nyok, Petőfi tér 8. sz. Ma­gyarország. Bármilyen témá­ról levelezne és ismerked­ne. 21 éves. 9 Gergely Valéria, Veľ­ké Trakany č. 30 okr. Tre- bišov. ČSSR. Szeretne kü­lönféle témáról levelezni magyarul, 15 éves diáklány. 9 Balázs Ida, Nyíregyhá­za, Bartók Béla u. 17 sz. Magyarország. Hanglemez­gyűjtésről levelezne magya­rul, oroszul, 15 éves gim­náziumi tanuló. 9 Heremik Zsuzsa, Eger, Kertész u. 13 sz. Magyar- ország. Általános témáról levelezne magyarul, 18 éves. TAUOZÁS Tokió egyik legmodernebb felhőkarcolójában három e- meletet bérelt ki Kokotoma Fujita asszony. Japán leg­ismertebb jósnője. Innen küldi jóslatait jó! fizető klienseinek, akik között i- parvállalatok. politikusok, tudósok is találhatók. Fujita asszony évek óta rendszeresen megküldi jós­latait a babona ellen harco­ló japán társaságnak is. Beverly June Presley sze­rencsés csillagzat alatt szü­letett. Szeretője Clement McCoy mindenképpen sza­badulni szeretett volna tő­le, de eredménytelenül. Vé­gül is durva megoldáshoz folyamodott. Robbanyóanya- got helyezett megúnt ked­vesének az ágya alá. Sike­rült is lerázni a nyakáról. Nyolc évig nem láthatja a csak könnyű sérüléseket szenvedett barátnőt — így intézkedett a bíróság. — Drága! — Édes! — Szeretsz? — Imádlak. — Mindennél jobban? — Mindennél. És te? — Még kérded?! — Egyetlenem! — Küldj egy puszit! — Milliót... Hallod? — Érzem... — Nem tudnék élni nél­küled. — Te vagy életemben a kezdet és a vég... — A cél... — És az értelem. — Drága! — Édes! Mindig így fogsz szeretni? — Mindig. És te? — Örökké. — Jó akkor tedd lé a kagylót. Felhívom az ügy­védet, és jelentem, hogy megint elhalasztjuk egy hét­tel a válópert. Egy párizsi napilapban a kővetkező hirdetés látott napvilágot: „A szokásos tá­borozási illeték fizetésének fejében egy lakásnélküli jó­képű fiatalember bérbe ven­ne sátorverésre alkalmas fi­res padlásteret." A talpraesett embert tö­mérdek levéllel halmozták el az élelmes padlástulaj­donosok. Dr. Jasper Antal, kiváló gégeorvos, nemrég „apai" örömöknek nézett elébe. I- degesen járkált fel és alá a jövendő apák várótermé­ben. — Már körülbelül hat ó- ráia várok... Ez csak lány lehet! Az is lett! A tokiói rendőrség sajá­tos eszközökkel küzd az al­koholizmus ellen. Összesze­di az utcán található része­geket, s ezek másnap fé­nyesen világított teremben ébrednek fel. ahol minden bútor a fejük fölött csüng a mennyezethez erősítve. A másnapos ember azt hiszi, hogy az alkoholtól idegza­varai támadtak, és ordíta­ni kezd. Hangját magneto­fonszalagra veszik, és tel­jes kijózanodása után le- pepqetik neki. □ Minősíthetetlen tekintély- sértés érte Nykóping svéd vá­ros tekintetes bíróságát. Egy kihágással vádolt lány a kur­tánál is jóval kurtább szoknyá­ban jelent meg Kari Sandblom bíró színe előtt. — Azonnal hagyja el a ter­met — ripakodott rá a bíró fel­háborodástól remegő hangon, — és vegye fel a kabátját! A lány szót fogadott, és né­hány perc múlva köpenybe bur- kolódzva tért vissza. Sandblom bírót mégis majdnem megütötte a guta, amikor ismét megpil­lantotta. Köpenye is ugyanolyan rö­vid volt, mint a szoknyája. TAUÓZÁS I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents