Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-24 / 43. szám
jóság AKM-WZ-Hjß UADŕiyQľílP nMKUIVíűLUb HANS JÜRGEN BAUMLER: Régen pletykálnak rólam és Kilius Marikáról. Azt állítják, állandó vendége vagyok Marikának, méghozzá titokban, és hogy filmünk forgatása miatt családi dráma játszódott le Zahnéknál, sőt. Werner Zahn o- lyan féltékeny, hogy szerepet kér filmünkben. S mi a valóság? Ha« én Frankfurtba u- tazom, annak nem Marika, hanem a hanglemezgyártó vállalat az oka. Mióta partnernőm férjével, kislányával és házvezetőnőjével a pacsirtahegyi villába költözött mindössze háromszor voltam a Zahn család vendége. Egy ízben megmutatták az új villát, másodszor Franz Antel rendező társaságában. végül pedig akkor, amikor ösz- szetört filmünk cserepeit rakosgattuk ösz- sze, eredményesen. A családi drámáról pedig beszéljen a legilletékesebb, KILIUS MARIKA: Nagyon haragszom magamra, mert annakidején dühösködtem. Az a hír járta, hogy amíg férjem katona volt, mi JUrgen- nel mindent megbeszéltünk a filmet illetően, s őt kész tények elé állítottuk. Hát kérem: Werner a nagy távolság dacára is hazajött autóján minden este, bár hajnalban kellett visszaindulnia. Szívesen vállalta ezt a fáradtságot. A hétvégét mindig itthon töltötte. A másik vád. a hát-mögötti intézkedés márcsak azért is hamis, mert férjem kitűnő üzletember, az anyagi vonatkozású tárgyalásokat ő vezette helyettem. A legboL ndabb állítás azonban: Werner ragaszkodik egy szerephez, hogy minket szemmel tudjon tartani. Antel rendező e- redetileg úgy képzelte, hogy filmjét az esküvőnkről készült híradófilmmel vezeti be. Férjem ezt az ötletet elvetette. Ha valaha esetleg családi összetűzés jöhetett volna létre köztünk, azt csupán a pletykák számlájára lehetett volna írni, de ilyen messzire nem nyúltak a dolgok, s végül lesz filmforgatás is, HANS JÜRGEN BÄUMLER: Amikor Marika első felindulásában lemondta a filmet, — gondoltam, — most aztán nyakig vagyunk a pácban. Franz Antel így szólt: „Báumler úr, január elsején Frankfurtba utazunk. A bécsi jégrevút már leszerződtettük, a kosztümöket kiszabtuk a díszletek majdnem készek. Ha ez gallyra megy, százezres kárt szenvedünk. Meg vagyok győződve arról, hogy Marika mindezt megérti és nem hagy cserben.“ És nem csalódtunk benne, de a férje családja sokat segített. Szinte hallom, amint kérdezik: miért filmez Marika, Werner Zahnnak van elég pénze, hiszen milliomos? KILIUS MARIKA: Igen, milliomos. Nemrég azt pletykálták, hogy kislányomnak. Mélánkénak fehér nercbundát csináltattam. Ez igaz is. Túlzás a nercbunda? Lehet. Minden anya megbolondul. ha a gyerekéről van szó különösen az elsőről. Ott lógott a szekrényemben egy használt stóla, abból varrattam. Egyes lapok arról cikkeztek, hogy már mint amatőr sportoló is szereztem néhány házat. Sajnos ilyen házaim nincsenek, s a pénzt, amit párhónapos profiszerződésem során kerestem, átultattam a szüleim bankszám-... Iájára. Erre pedig minden okom megvolt. Először is: a férjem anyagi helyzete biztosítja családunk jólétét. Másodszor: szüleim két évtizeden át vállaltak anyagi és erkölcsi áldozatot azért, hogy karrieremet befussam. Igyekszem e nagy összeg töredékét visszaszolgáltatni. Harmadszor: az apám által vezetett fodrászüzlet jól megy ugyan de ő korántsincs olvan állapotban hogy tovább dolgozhasson. Szeretném, ha eladná az üzletet, s hasznát nyugdíjas korában élvezné. Ezért — és csakis ezért voltam hajlandó ismét filmezni. A revüben való szereplés erős idegmonkát igényel s engem nagyon kimerített. Már reggel hétkor a sminkmesternél ültem, s aztán késő délután amikor még mindig nem kerültem sorra csodálkozott a rendező miért vagyok ingerült. Antel és közöttem is voltak ebből kifolyólag nézeteltérések, s újságírók előtt is úgy nyilatkozott, velem nehéz az ügv. Most meg arra kért, felejtsük el az egészet, borítsunk a múltra fátylat az idegkimerültség a munkatempó csinál ilyen tréfákat az emberrel. Rendben van mondtam. Miért tettem? A gázsi miatt? Aligha. Egy revüben sokkal többet kereshetünk Jürgennel csak hogy akkor vándorolni kellene, otthagyni hosszú hónapokra a családot és az otthont. Én ezt már nem akarom. És tizennégy napnál tovább most sem állok a rendező rendelkezésére. Franz Antel azt mondja, én mindig megkísérlem hogy .Türgenen segítsek Ez természetes. Évekig működtünk együtt. Ezért vállaltam a szerződést akkor Is, amikor az egészségi állapotom nem nagyon engedte — szülés előtt és után. . mt Éi míbbmbmmbbhmmbbmbmmm Illyés Gyula írja, Balaton c. útikönyvében, a bőrről- „Az alkoholisták szektájával szemben, a- mely üdvösségül a gondolatok megsemmisítését vallja, a mértékkel ivó, borát kortyolgató ember célja: gondolatait súlytalanltani, megtisztítani, léggömbként világgábocsátani." Illyésnek tökéletesen igaza van. Barátommal számtalan esetben tettünk így, legutóbb a hajdani magyar aranycsapatra emlékezve. Közben akaratlanul is Albertékhez mértük őket. A téma márcsak azért is időszerű, mert a magyar válogatott nemcsak eredményesen, hanem időnként szépen játszott találkozóin. Köztudomású, hogy valamennyi élcsapat annyit edz, amennyit bír. Mennyit bir? Egyénenként változik, ám a határ véges. Nemigen jutunk el napi tizenhat órai erőnlét-hajhászásig. A tartalékenergiát más területről kell felszabadítani. Az erőlétszerzés nagyjából befejezett ügy. A technikai fejlettség? Fokozható, de főleg veleszületett adottságok determinálják. Az utóbbi időben egyre aktuálisabb téma a lélektan. Ha vannak még nem-kilőtt töltények, akkor itt kell keresnünk őket. Egyre inkább kikristályosodik ugyanis — ha egyenlő erők küzdelméről van szó — a pszichikai probléma. Itt van ez a nem- focista Zsivótzky. A világ legjobbja. Edzéseken hajmeresztő távolságra süvölt karjai közül a vas. Versenyein összeomlik még az első dobás előtt. A hajdani magyar arnycsapat nemcsak tudásban, nemcsak játékintelligenciában, tehetségben, ötletességben, fizikai adottságokban volt kiváló — hanem — idegileg is a magaslaton állott. Jó, jó, mondhatná valaki, köny- nyú nyugodtnak lenni, ha akkor rúgunk gólt, a- mikor akarunk! Logikus lenne az állítás, ha tények is igazolnák. Aki azonban ismeri a csodacsapat mérkőzéseinek történelmét, az jó! tudja, hogy nem adtak minden győzelmet ingyen, sőt, az ellenfél alaposan megizzasztotta néha Grosl- csékat, de ők képesek voltak 0:2 után is kiadni magukból azt, ami bennük volt, azaz képesek voltak játszani ha vesztésre álltak is. nem merevedtek el, nem zuhantak vissza, nem omlottak össze. A magyar csapat legutóbbi mérkőzésein — és a tavalyi világbajnokságon is — bebizonyította már: tudás, erőnlét, taktikai érettség dolgában nem ál! rosszul, sőt: ismét a világ legjobbja lehet. Ne felejtsük viszont, hogy az események mindig kedvezően alakultak. A brazilmagyaron Sipos sorsdöntő pillanatban rúgta ki Az aranycsapat idegcsapat is volt? a labdát, a portugál-magyaron, a szovjet-magyaron viszont vesztésre-állás után hagytunk ki ordító helyzeteket úgy, hogy azt senki sem képes megérteni. A tapasztalat azt mutatja: ha kedvezően alakul a mérkőzés, ha nem kapunk gólt, (gólokról beszélni sem merek) akkor nem lesz semmi baj a további percek folyamán. Ha ez nem így történik? Egyetlen kínlódó masz- sza. merev-görcs az egész csapat. Az aranycsapat idegileg stabil játékosokból állott. Nemigen látta senki Hidegkútit, Puskást vagy Bozsikot halálravált arccal nézni az égre. Képesek voltak az idegileg labilis játékostársakat átsegíteni a hullámvölgyön, megnyugtatni, s úgy küzdeni tovább. A mai válogatott egyik tagja sem képes erre, idegi alkatánál fogva. Talán hátul Mészöly, ő viszont túl hátul van. A fedezetsor összeroppan azonnal, a csatársor úgyszintén. Albert zseniális játékos, de rendkívül labilis idegzetű, mintha csak költő lenne. Kár folytatni a sort. bizonyították ők maguk a mérkőzéseken. mennyire így van ez. Masopusttai, Mrázza! beszélgettem a múltkor. Ilyesmiről volt szó. Ha nem jön a? első percekben megfélemlítő, nagy nyomás, akkor nem lesz baj, de ha jön, akkor öt idegileg labilis játékosunk már csak árnyéka önönmagának, s csak a szerencse segíthet, mondta a íparta és a Dukla játékosa. — együtteséről. Most már csak az a kérdés: vajon tudják-e mesterséges úton befolyásolni a tudat alatt ingadozó idegzetű kulcsembereket? Zsivótzky ii- gyéről Mexikóban hallhatunk, jövőre, az olimpián. A válogatottat újabb erőpróbák várják, a mérkőzések egyre nehezebbé válnak. Ha az !- deg-probléma megoldódik, nem lesz semmi baj? Ha nem? Akkor vérmes reményekkel utazunk minden nagy labdarúgócsata színhelyére, és lógó' orral távozunk, úgy. mint tavaly Londonból. Nem is az az ötödik hely aggaszt. Inkább: kik végeztek előttünk? (BATTA) EZ A KÉT FELVÉTEL ILLUSZTRÁCIÓ EGY KÖZMONDÁSHOZ, AMELY AZ ALMÁRÓL ÉS AZ ALMAFÁRÓL SZÓL IDŐSEBB PLUSKAL MÉG MINDIG A TÉRDÉVEL, BAJLÓDIK, IDŐSEBB MASOPUST BELGIUMBA MENNE, HA ENGEDNÉK. A KÉT UTÓD VISZONI _ NAPRÓL NAPRA GYARAPSZIK, IZMOSODIK, ÜGYESEDIK. MEG VAN OLDVA A DUKLA MINDEN UTÁNPÓTLÁS PROBLÉMÁJA ? MAJD ELVÁLIK, MEGVÁLASZOLJA FIATALABB PLUSKAL ÉS FIATALABB MASOPUST.
