Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-01-31 / 5. szám
2 új ifjúság SZOMBAT, JANUÁR 21. Indonéziában fokozódik a ha.isza Sukarno ellen. Egyre világosabbá válik, hogy Sukarnónak le kell mondania elnöki tisztségéről, meri másképpen nem szüntethető meg a jelenlegi politikai feszültség. VASÁRNAP, JANUÁR 22. Nicaragua fővárosában a jobboldali pártok hatalmi versengése véres összeütközésekhez vezetett. A mostani tüntetések nem annyira Lorenzo Guerrero jelenlegi elnök, hanem Samoza tábornok, a nemzeti gárda főparancsnoka ellen irányulnak, aki a kormánypárt jelöltjeként indult a februári választásokon. A Samoza család politikai ellenfelei hangoztatják, hogy a nicaraguai gazdasági élet szinte minden ága Samozáéknak hajt hasznot. HÉTFŐ, JANUÁR 23. Johnson amerikai elnök kongresszus elé terjesztette az Egyesült Államok rekord-hadiköltségvetését. A vietnami háború közvetlen kiadásaira 21,9 milliárd dollárt irányzott elő. Az amerikai adófizetők minden dollárjából 56 centet közvetlenül katonai célokra fordít a jövő évben az amerikai kormány. KEDD. JANUÁR 24. Podgórnij szovjet államfő Rómába érkezett, ahol i- gen ünnepélyesen fogadták. A tárgyalások igen baráti légkörben folytak le. A szovjet államfő azt fejtegette, hogy a két ország kapcsolatainak javulása megfelel az európai biztonság ügyének, majd rámutatott: a tartós európai béke megteremtésének elengedhetetlen feltétele az európai határok megváltozhatathatatlan- ságának elismerése. Az európai biztonság másik nem kevésbé .fontos feltétele olyan megegyezés elérése, amely kizárja minden lehetőségét annak, hogy Nyugat-Német- ország bármi módon atomfegyverhez jusson. Az Egyesült Államok vietnami agressziójáról szólva aláhúzta, hogy a Szovjetunió megad és a jövőben is meg fog adni a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak minden segítséget egészen a vietnami nép ügyének végső védelméig. SZERDA. JANUÁR 25. Nicaraguában véget ért a rövidéletű, de véres felkelés, CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 26. Folytatódott az európai tanács közgyűlése. Villy Brandt, nyugatnémet külügyminiszter beszéédben körvonalazta kormányának külpolitikáját. Kihangsúlyozta a kelet-eurőpai országokkal kialakítandó gazdasági tudományos és politikai együttműködés fontosságát. Kormányának célja Németország egyesítése. A német határokra vonatkozólag kormányának álláspontja továbbra is az, hogy a határkérdést az egész német kérdést rendezésével kell tisztázni. ' ;i '■ •• péntek; január 27. Moszkvában és égyidőben. Washingtonban valamint Londonban is aláírták a világűr békés felhasználásáról szóló egyezményt A világűr békéje felett vállalt kötelezettség reménnyel tölti ej a földi békére vágyó emberek százmillióit, hogy a nagyhatalmak ebben a kérdésben is megegyezésre jutnak. Londonban egyre gyakrabban tüntetnek a vietnami háború ellen. Felvételünk a Trafalgar-téren készült. Példátlan ügyben kell döntést hoznia az arizonai legfelsőbb bírősáqnak januárban. Azt kellene eldöntenie, sikerült-e már valakinek tudományosan bebizonyítania, hogy az embernek van lelke. A különös bírösáqi eljárás indítóoka: James Kid 1951- bert elhalálozott phoenixi lakos végrendeletében kétszázezer dollárt hagyott arra az emberre, aki tudományosan tisztázza a kérdését.-OAugustin Bonneauniort-i (Franciaország) lakos büszkeségtől dagadó kebellel közölte ismerőseivel és barátaival, hogy felesége anyai örömök elé néz. Boldogsága nem alaptalan. A derék apajelölt ugyanis — nyolcvannégy éves.-0Egy Los Angeles-i ékszerüzlet kirakatában a következő reklámtábla áll: — Olcsó karikagyűrű! Válás és új házasságkötés esetén díjtalanul kicseréljük megfelelő nagyságúra.“-OVerona legnagyobb virágüzletének kirakatában csábító szövegű hirdetés szólítja fel vásárlásra a járókelőket. „A mi virágunk olyan olcsó, hogy még a férjek is megvehetik feleségüknek!“-ODélamerikában az egyik vonatban a mozdonyvezető fekvő embert pillantott meg a síneken. Alig hogy innen onnan lefékezte a szerelvényt, a férfi felpattant és egy cigarettát a szájába véve megszólalt: — Hála istennek, már azt gondoltam, senkitől sem kaphatok tüzet ebben a pusz taságban. Még csak el sem verték.-0Nyugatnémetország egyik városában az úgynevezett Bolond lő bárban titkos^ szobát rendeznek be, amelynek vendégeit senki sem láthatja, azok viszont televízión mégis végignézhetik a vetkőző táncosnők látványos műsorát. A rejtélyes szoba vendégei — természetesen — politikusok és ismert közéleti személyek lesznek, elvégre ők sincsenek fából.-0Pat Blans angol operaénekesnő, fellépéséről hazatérőben, betörőt talált szállodai szobájában. Egy pillanatig földbe gyökerezett lábbal állt az ajtóban, aztán elkezdett sivalkodni. Mlég el sem jutott a magas cé-ig, a betörő máris az utcán nyargalt kétségbeesetten a fülére tapasztott kézzel. A spanyolországi iskolákban az angol és francia nyelv mellett az oroszt is' választhatják. CARLISLEBEN tolvajok loptak el egy autót és várakozásteljesén kiemeltek belőle egy koffert. Legnagyobb meglepetésükre tíz házinyúl és vagy egy tucat kígyó mászott ki belőle. Kisült, hogy a tolvajok egy cirkusz varázslójának a kofferét nyitották ki. Persze a zsákmány nem érdekelte őket, elfutgttak és otthágyták az autót is. LOS ANGELESBEN szakemberek véleménye szerint elég, ha a páviánmajmok ketrece körül egy 12 láb széles árkot húznak, mert azok a majmok szélesebb árkot nem ugranak át. Igém ám, de a páviánok közül három más véleményen volt. Csúcsteljesítményt értek el és így alaposan ráijesztettek a néző- közönségre, mert kiugrottak ketrecükből és nagy riadalmat okoztak a nézők körében. CHICAGÓBAN egy női kolostor apácái számára tanfolyamot nyitottak. melyen a kecses fellépésre akarták őket megtanítani. A tanfolyamon u- gyanazok a tanerők adtak eiő. mint a stewardessek kiképzőtanfolyamán. A kozmetikai oktatásnál „lerövidítették“ a tananyagot. ........................................................................ni......................................................................................................min......................................................................mm....mmmmnmnim.....immun.......imnnimnnmnnnniniin A világsajtó hasábjain az afrikai népek életében határkövet jelző 1960 óta a fekete kontinehs egyetlen országa sem szerepelt annyit, mint a volt Belga-Kongó, hivatalosan a kinshasai Kongói Köztársaság. Drámai körülmények között tért a politikai függetlenség, önálló állami é- let útjára ez az afrikai óriás, amely területével, gazdasági viszonyaival, földrajzi és stratégiai helyzetével, ásványkincseivel olyan fontos szerepet tölt be a többi afrikai állam között, hogy méltán tekinthető a földrész képviselőjének. A NEOKOLON1ALIZMUS TÜKRE Amikor 1960, július 1-én kikáltot- ták a Leopoldville fővárosú Kongói Köztársaság függetlenségét, a nemzeti felszabadító törekvéseket figyelemmel kísérő komméntátorok — különösebb látnoki képesség nélkül — egyetértettek abban, hogy belga monopolista társaságok aligha engedik ki kezükből az ásványkincsekben rendkívül gazdag kongói tartományokét. Különféle előjelek- ből arra lehetett következtetni, hogy Kongó útja a tényleges szabadság kivívása felé elég göröngyös lesz. Az' eóvmást gyprsan követő események jggzolták is ézt a feltevést: égy Héttel a függetlenség kikiáltása után Belgium csapatokat küldött Kongóba, mert a belga tisztek provokációi következtében zavargás tört ki a kongói hadseregben. Két hét múlva pedig az ..ásványkincsekben leggazdagabb katangai tartomány Moirse Csőmbe vezetésével elszakadt az anyaországtól, a belga monopóliumok szolgálatába állt, és szembehelyezkedett a hazafias érzelmű Patrice Lumumba kormányával. Augusztusban Kasai tartomány vezetője, Kalondzsi követte Csőmbe példáját, s ő is elszakadt Leopold- ville-től. A gyorsan pergő drámai események eléggé ismertek: Csőmbe zsoldosai 1961 februárjában gáládul meggyilkolják a független Kongó első törvényes miniszterelnökét, Lu- mány Moise Csőmbe vezetésével el- múmbát, majd az idegén monopóliumok felszítva a törzsi Ellentéteket, uszítva bábjukat, Csombét, az ENSZ rendfenntartó csapatai beavatkozásának hátterében nemcsak megőrzik, hanem méginkább kiterjesztik és fokozzák gazdasági befolyásukat Afrika egyik legjelentősebb országában. Egymást váltották a központi kormányok, aszerint, melyik külföldi monopolista csoport került fölénybe és segítette nyeregbe kongói embereit. Az, ami Kongóban történt, hú tükörképe az imperializmus megkozmetikázott gyarmati politikájának, a neokolonializ- musnak. ÜJ SZELEK Leopoldville-i Kongóban az utóbbi időkig úgy festett a helyzet, hogy volt ugyan egy központi kormány, amely szorosabban vagy lazábban együttműködött a tartományi kormányokkal, a valóságban azonban a monopolista érdekeltségeket tömörítő Union Miniére társaságé volt a döntő szó. E társaságot még 1906- ban II. Lipót belga király alapította, s elintézte, hogy 80 évre kizárólagos jogot kapjon a kongói ásványkincsek kiaknázására. A társaság Kongóban négyszer akkora terület ura volt, mint amilyen Belgium, s ezen a területen bányászszák a világméretben kitermelt kobalt 60 százalékát (a kapitalista világban első helyen áll), rézbányászatával pedig a 3. helyet foglalja el a tőkés világban. Az Union Miniére társaság azonban nem egyöntetű monopolista szervezet, hanem több, nemcsak belga, hanem más idegen amerikai, francia, nyugatnémet stb, tőkés érdekeltség heterogén tömörülése. Érthető, hogy a szervezeten belül is ádáz küzdelem folyik a nagyobb befolyásért és profitért, s különösen az amerikai részvényesek veszélyeztetik a belgákat. Az évi 60 százalékos profittal dolgozó társasáénak sok koncéhes részvényese van, s összes érdekellentéteik közvetlenül lecsapódnak a kongói nép életében. Csőmbe a belgák ügynöke volt, a vele szemben álló befolyásos, ún. Binza-csoport, amelyhez Mobutu, Nendaka, Bomboko tartozik, s a- mely bizonyos ideig az időközben elmozdított Kaszavubu elnököt is támogatta, inkább az amerikaiak „pártfogását“ kereste. A gyakorlati élet azonban elég kiábrándító példával szolgált a kongói vezetőknek, hogy felismerjék, csak két út van: vagy erélyes kiállás a nemzeti érdekekért, ami azt jelenti, hogy kif -----------------, Egy neokofonista királyság agóniája hívják maguk ellen a világimperializmus legsötétebb erőit, vagy további behódolás, amely végül az eddigi látszátfüggetlenség feladásával jár. Ügy látszik, ezt értette meg Mobutu államelnök, aki a múltban játszott kétes szerepe ellenére most határozottan olyan politikát kezdett, amely mindinkább közeledik a nemzeti érdekhez. CSENDES HÁBORÚ A központi kongói kormány és az Union Miniére viszálya nyár óta egyre nagyobb méreteket ölt. Mobutu elnök politikája arra irányul, hogy ne az Union Miniére ellenőrizze a kongói államot, hanem fordítva. Persze, ezt nem lehet könnyen és gyorsan elérni. A viszály elmérgesedett akkor, amikor a kongói kormány bevezette a külföldi társaságok (az Union Miniére és még vagy 12 további monopolista társaság) nyereségkivitelének korlátozását, s nagyobb adót vetett ki rájuk. Brüsszel erre azzal válaszolt, hogy havonta 25 millió belga frankot leszámított a kongói állam folyószámlájáról, mire a Mobutu-kormány megtorlásul unvanígy járt el a SA- BENA légiforgalmi társasággal. Érdekes, hogy a kongói kormány antimonopolista lépéseit a nemzeti szellem élesztése kísérte. Ennek legmesszemenőbb példája volt a főbb városok új elnevezése. Így lett Leopoldvillé-ből Kinshasa, Elisabeth- ville-t pedig a kongói nép nemzeti hőséről, Lumumbáról Lumumbashi- nak nevezték el. Azóta több alkalommal hivatalosan megemlékeztek Lumumba évfordulójáról, amivel a Mobutu-kormány sejteni engedte, hogy változtatni kíván az eddigi kormányok politikáján. Mobutu új gazdaságpolitikájának erőteljes lökést adott a vietnami háború következményeként mutatkozó nagyfokú rézkereslet. Valamennyi bányatársaság megemelte a réz árát, az Union Miniére is, csak- ho- a kinshasai kormány tudta nélkül. Ez pedig azt jelentette, hogy a társaság profitja nagyobb lesz, Kongó részesedése azonban marad a régi színvonalon. A kongói kormány decemberben azzal válaszolt az U- nion Miniére önkényes eljárására, hogy 17 százalékról 30-ra emelte a rézkiviteli vámot, ami bizony érzékenyen érintette a társaságot. Ezt követően Mobutu határozottan tudtára adta a kongói ásványkincsek kiaknázásában érdekelt külföldi társaságoknak, hogy záros határidőn belül helyezzék át székhelyüket Kinshasába. Ez az intézkedés a kongói kormány ellenőrzését volt hivatott biztosítarú. Brüsszel dacolt és a kongói kormány további feltételeit sem volt hajlandó teljesíteni, így aztán január 15-vel lejárt a határidő, s most a kinshasai kormány komolyan érvényesíteni kívánja szuverén jogát: azonnali hatállyal feloszlatta az U- nion Miniére társaságot. Mi lesz a kongói természeti kincsek sorsa? Képes lesz-e lehetőségeivel élni a kongói nép? Nagyon természetesnek tűnik ez a kérdés, hiszen az imperializmus általános taktikája, hogy gazdaságilag lehetetlenné akarják tenni a függetlenné vált fejlődő országokat, hogy a „nélkülözhetetlenek“ nimbuszával visszatérhessenek a régi gyarmat- tartók, s visszaállíthassák uralmukat. Most is ezért folyik a harc, a csendes háború Kongóban. A kongói kormány új társaságot létesít Societé Générale des Minai- res néven. Részvényeinek hatvan százalékát az állam fogja kezelni, negyven százalékát pedig felkínálták a külföldnek. Érdekes, hogy elsősorban azok az amerikai és francia, sőt nyugatnémet csoportok jelentkeztek, amelyek az Union Miniére-ben is érdekeltek voltak. Ez a tény ú- jabb veszélyt rejteget magában: képletesen mondva a nem állami kezelésben lévő részvényekben egy akna rejlik, amely a jövőben a legkellemetlenebb pillanatban felrobbanhat. Brüsszel gazdasági megtorlások kilátásba helyezésével újabban pedig fegyveres intervenció lehetőségének hangoztatásával válaszolt Mobutu intézekedéseire. A volt gyar- matósítókat nagyon érzékeny csapás érte, egyelére erkölcsileg, de rövidesen gazdaságilag is megérzik. Találgatásoktól függetlenül Mobutu lé—' pése önmagában nagyon pozitív jelenség, a legjelentősebb esemény az ország függetlenségének elnyerése óta, bár a monopóliumok még nem tették le a fegyvert, Kongó példája felvillanyozta a többi afrikai népet, s nem valószínű, hogy a neo- kolonialisták befolyásuk visszaszerzésére nyíltan erőszakos eszközökhöz folyamodnak. L L
