Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-10-17 / 42. szám
TÖTH ELEMÉR: D A L r SLAWOMlR MROŽEK: // TELI KESERŰSÉGEK Szűz lányok a folyóparton kiteregetik a vásznat Ragyognak a sulykolt kelmék fehér szemfedös a zöld gyep Susorog a víz dorombol Tűzzel ver a lányok szeme Nyílnának a piros rózsák fehér szemfedös a zöld gyep Fehér lepedők közt állunk gólya köröz a magasban. A Amikor ránktörtek azok a kemény fagyok, mint rendesen, a kocsmában találkoztunk — egyszercsak azt mond.ia a raktáros: — Az utóbbi időben valahogy nem vagyok rendben. A megszokott fehér egérkék helyett, mostanában fehér medvéket látok. Azt hiszem ez ettől a kutya hidegtől van. Tanácsoltuk neki, hogy csak grogot igyon. Ha kitart a grog mellett, a fehér medvék bizonyosan eltűnnek. Minden a grog hőfokától függ. Megfogadta tanácsunkat. Másnap amikor találkoztunk mindjárt kérdeztük is, hogy visz- szatértek-e már az egérkéi. — Egy fenét! — mondta — eltűntek ugyan a medvék, de helyettük most papagájokat láj tok, tisztára olyanokat, mint Afrikában. Valahogy nem vagyok rendben. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a grog bizonyára túl forró volt. A medvéktől u- gyan megszabadította, de egy másik végletbe sodorta, egészen a forró égövi papagájokhoz. Segítségre volt szüksége. Annál is inkább, mert a hideg csak nem akart alább hagyni és fennállt az a veszély, hogy újra visszatérnek a medvéi. — És mi lenne, ha magadon hagynád a té- likabátodat? — tanácsoltuk neki. — Elálldo-’ gálsz a pultnál kabátban, sálban, kalapban és csak közönséges vodkát iszol. Próbáld meg. Hátha segíteni fog. Hallgatott ránk. Másnap megkérdeztük az e- redmény felől. — Még rosszabb — mondta — a fehér egér- kéimnek se hírük, se hamvuk, ugyanakkor a papagájok már a fehér medvéken ülnek. A papagájok biztosan a télikabáttól vannak, mert rettenetesen melegem volt benne a pultnál. A medvék meg biztosan attól jöttek vissza, hogy amikor kimentem a kocsmából, rettenetesen átfagytam. Vigasztaltuk, Oda se neki. Még rosszabb is lehetne, Mondjuk ha a medvék ülnének a papagájokon. Igaz, az az érzésem, hogy nincs egészen rendben vele a dolog, de mit lehet tenni. Nem marad más hátra, minthogy türelmesen kivár-> ja amíg ez a kemény hideg elvonul. — tó — fordítása D ublin komor utcáin csontig ható, dermesztő északt szél fütyült. Végigsü- vített a nagy üzletek elegáns során, a jómódú emberek pompás házai között, ahol csinos kis elökertek várják a nyarat, hogy gazdáik szabad levegőn iszogathassák teájukat, ha ismét kisüt a nap. Végigsüvített a hosszú, poros, szomorú utcákon, melyeket csak ritkán tölt meg élettel a sötét, túlzsúfolt házakból kiözönlö gyerekek vidám zsivaja, és melyekben csak a legerősebbek érik meg azt a kort, amikor az ember őszülni kezd, szemének színe megfakul és romlik a látása. Szomorúak voltak ezek az utcák — a gazdagok is, a szegények is. Szűnni nem akaró hévvel dúlt a világháború, az éhség napról napra erősebben marcangolta egész Írországot, különösen Dublint. A világ munkásainak egyik fele azért verekedett, hogy a német császár sassal cifrázott sisakfa uralkodjék egész Európán, a másik fele — az angol munkás az Ypernnél, a francia Verdun- nál — azért pusztult, hogy Európa a háború füzében formátlan fémtömeggé roncsolód- jék. Sok ír esett el Franciaországban és sok ír került a tenger fenekére. Honfitársaik nem gyötrődtek túlságosan miattuk, kivéve a szeretteiket gyászoló családokat. Írország maga is harcban, s újabb harcok előtt állt: harcra készült az angol uralom ellen, és valamennyi írnek — akár híve, akár ellensége volt Angliának — meg kellett küzdenie az éhséggel és a háború okozta bajokkal. Ezek a bajok kellemetlenségeket okoztak a gazdagoknak és elviselhetetlenné tették a munkások életét, és míg valahol messze dörögtek az ágyúk, Dublin utcái egyre komorab- bakká váltak. A nyugtalan, aggódó emberek hallgatva vándoroltak üzletről üzletre, hogy legalább annyit beszerezzenek, amivel kihúzzák a boldog napig, amikor így üdvözölhetik szomszédjukat: „Béke veled, testvérem“ és amikor a fiatal szerelmesek végre találnak egy szerény, rejtett zúgot, ahol zavartalanul csókolózhatnak és ábrándozhatnak közös életükről, saját otthonukról. S ean állandóan a komor utcákat rótta. Egyedül, leány nélkül. Melyik lány is menne olyan fiúval sétálni, akinek lyukas a cipője és testét csuparongy ruha védi az átható széltől? Becsavarogta a legnépesebb negyedeket, abban a reményben, hogy alkalmi munkát talál. Valahol, valakinek, aki nem tud arról, hogy számtalan sztrájkban vett részt, amikor lim Larkin harcba vitte az ír munkásokat, és dallal köszöntötték, társaikat, hangos tütakozással rémítették a gazdagokat. Valakinél, aki nem hallotta különböző szószé- kekröl elhangzott beszédeit és nem olvasta a munkások hetilapjában megjelent cikkeit. Időről időre talált alkalmi munkát. Az így keresett pénz öreg édesanyja heti tíz shilling nyugdíjával együtt biztosította életük fenntartását. Hősiesen , elviselték a nélkülözést és nem adták meg magukat a nehéz körülményeknek. Az utolsó darab kenyerüktől is megfosztott munkások, ha életben akartak maradni, nem tehettek ekkoriban egyebet — szembeszálltak éhínséggel és a hideggel. lim Connolit az angol katonai hatóságok hazaánúással vádolták és kivégezték, lim Larkin az Egyesült Államokban volt. Gyakran beszélt a munkásoknak, nyíltan megmondotta azt, amit a világ minden munkása a szíve mélyén biztosan tudott hosszú évek óta, de hiányos műveltsége miatt nem volt képes tudatosan kifejezni. És most lim Larkin beszélt helyette. Formába öntötte a munkások tütakozását. Hangjához sok munkás hangjának kórusa csatlakozott. Ám Larkinnak az amerikai börtönökben lemorzsolt sok évébe kerültek ezek a beszédek és a tiltakozás. rátus gallérokat és nyakkendőket viseltek estélyi ruhában fogadásokra jártak, golfozták és lóversenyeken baráti kapcsolatokat kötöttek a gazdagokkal. Nem egyszer Mfordult, hogy egy-egy gyártulajdonos csupa szívélyességből kifizette új munkás-barátja helyett a tétet. A nemzeti felszabadító mozgalom titokban továbbra is fejlődött. Annyira megerősödött, hogy a papság nem tudott gátat vetni elébe — de ezek az emberek ugrásra készen várták a maguk idejét, azt a pillanatot, amikor a mozgalom meggyengül, vagy kivívja Írország függetlenségét. Ugrásra készen várták ezt a percet, hogy az alkalmas pillanatban magukhoz ragadhassák a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom ellenőrzését. • SEAN O'CASEY: YS A szakszervezeti vezérek a munkásmozgalmat a konformizmus sima és kényelmes útjára terelték. A „régi gárda" — amint magukat nevezték — aktív harcosai hallgatásra kényszerültek. Ezek az emberek éppen olyan csöndesek és komorak lettek, mint az utcák, amelyeken barangoltak. A szocialista agitáció megszűnt. A munkáspárti labourista vezetőknek csak arra volt gondjuk, hogy a tagsági dijakból összegyűlt pénz széles áradatban hömpölyögjön az ír Bank pincéjébe, és életük végéig jól fizetett, jövedelmező állást biztosítson nekik. Ezenkívül, kissé megrészegedtek és kezdték követni a burzsoázia példáját: kifogástalan öltönyóktt, akkuK étségkívül pozitív jelenség, hogy volt nemzeti felszabadító mozgalom. De túlságosan szűk körre korlátozódott és már elfelejtette az 1916-os hősi felkelés később kivégzett köztársasági vezetőinek dicső, demokratikus elveit. így Sean és elvtársai, a munkásosztály ügyének aktív harcosai, komoran és hallgatagon rótták Dublin utcáit. Hozzájuk is eljutott a hír, hogy az orosz katonák elhagyták a lövészárkot, hogy Kerenszkij kormánya jutott uralomra. Erről, bár tartózkodóan. az újságok is hirt adtak. A jólértesültek azt állították, hogy a győzelem után nem lesz nehéz a Kerenszkij- kormányt tisztességre tanítani. Nem volna rossz Oroszország egy részét elfoglalni garanciaképpen, hogy nem ad példát Európának és nem halad önálló, független úton. Egyetlen írországi újság sem fogadta el akkoriban Sean cikkeit, még leveleket sem lehetett kinyomtatni az ö aláírásával. A szerkesztőségek ajtaja szorosan bezárult előtte. Értelmetlen lett volna ezért a szerkesztőségeket hibáztatni. Hiszen nehéz elképzelni, hogy bármely burzsoá újságnak nagy örömet okoztak volna azok a dalok és pamflettek, amelyeket Sean ebben az időben írt. Ö azonban tovább írta a cikkeket a nemzeti klubok kéziratos folyóirataiba és tovább írta Angliát gúnyoló szatirikus balladáit meg szerelmes dalait. Egy nyomdász-barátja titokban levonatokat készített e dalokról és szétküldte egyik-másik dublini klubnak, szakszervezetnek. Nem volt éppen reménykeltő, amit Sean maga körül látott és hallott. De arra mindig van remény, hogy a Kor majd meghozza a változást — és ö tudott várni. Jóllehet — hitte — Írországban a sötétség uralkodik, valahol a világ más sarkán fel kell ragyognia a fénynek. És így, mint sok más elvtárs, nyomorogva és fütyörészve rótta Dublin komor utcáit. V égül egy, a többihez haj szálnyira hasonló, szürk és fárasztó napon vörö 'ángnyelvként lobbant fe a hir, hogy Petrográdon é Moszkvában a munkások ma piákhoz ragadták a hatalmai Kerenszkij elfutott s vei együtt tűnt el egész kormányt Sean, miközben izgatott bará tóival beszélgetett Dublin ko mór utcáin, megértette, hog a Kor nagyszerű és hős férfid segítségével hatalmas fordula tot hozott a világ életébe. Bevették a Téli Palotát - írják az újságok. Miféle palot lehet ez? Nem tudom, sohaser, hallottam róla. Mindegy is, e valami épület és az a fontol hogy benne munkások vannak a tetején pedig vörös zászl leng. ■_ Vörös zászló! Milyen gyakra, énekelt Sean a vörös zászlóró. És most e zászló alatt harcc a Vörös Gárda. Egész szívévé érezte, hogy ez a zászló soh többé nem hanyatlik porba. — Valami Lenin nevű embe vezeti a munkásokat. — Lenin? Ki az? Nem hal lottam ezt a nevet. Ez talá nem is orosz név, mit gondol Mindig azt hittem, hogy a oroszok nevében feltétleni benne kell lenni a „vics“-nel mint ahogy „0" vagy „Mac van az ír nevekben. Lenin, kopott sapkával a fején! Ismét a munkássapka! Sean tudomása szerint először akkor vonult be ez a sapka a történelembe, amikor az első labourista képviselő, Keir Hardy, nem vette le a sapkáját, ügy foglalta el helyét a parlamentben. Sapka az arisztokraták és burzsoák magas, csillogó cüinderei között! És most: sapka a Téli Palotában, az orosz nemesség fényűző termeiben, sapka a Kremlben! és a nagy Lenin, akit Sean sohasem látott és sohasem hallott, most társa lett és kéz a kézben rótta vele együtt Dublin komor utcáit. új ifjúság' 5 VÄRNAI ZSENI: Látomás Mintha egy szélvész szertefújta volna Szemem elöl az idők fátyolét... Látom a véres háborúk tüzéből kiemelkedni, mint egy látomást az új fényt, mely akkor volt fölkelőben, látom a Kor sugárzó gyermekét, amint kinőve népe mély öléből átlépi földünk minden tengerét. És lett belőle népek óriása, csodálatos, mily sok, sok éve már, hogy győzött... s ma már az egek útját járja, az egykori legázolt proletár. Szívemben újra lángragyúl az ének, mikor a múltra visszagondolok... de hol vannak az egykori legények?! S hol vannak már a hősi asszonyok! És látom őket most az őszi szélben, mikor a zászlók erdeje suhog... s hallom őket az ifjak énekében, ha zengenek hatalmas kórusok. S látom őket a húnyó nap tüzében, mikor vöröslő fényben fölragyog, s szívük dobban a milliók szivében, így élnek ők, a régi harcosok. S ha csillagokat tűz a nép az égre, S ha új csodákat szülnek a napok... Ti benne éltek egykori legények... s benne ragyogtok hősi asszonyok! ★ ★ ★ DÉRY TIBOR: Mama - Oroszország Oroszországban süt a nap ölében tartja gyermekeit, táncolnak és meghalnak a föld alatt sem hűlnek ki. vörösen izzanak este a harangokról csillagok himbálnak és hullatják magvaikat a könnyekbe a folyókba a lepkék is földből vannak a lassú szél alatt az állatok sírnak mint a csengetyúk és itt minden homlok vérzik oly erősen és édesen, mint a szülő Mária a gyilkosok megcsókolják a földet és éjszaka tiszta fenyők alatt imádkoznak: te kedves anya te, hosszúszárú virágok nőnek szájadból számtalan csecseden galambok ülnek tedd szívemre kezecskédet, meghalok fölötted süt a nap (1928) Mikor I Dublinbaá ért ahír...
