Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-17 / 42. szám

2 HÉffcjfoô 9 1760 október 17-én szü­letett Claude Henri Saint- Simon francia utópista szo­cialista. 9 1849 október 17-én halt meg Frederyk Chopin, a legnagyobb lengyel ze­neköltő. 9 1874 október 18-án szü­letett Jozef Gregor Tajov- ský, a neves szlovák iró és drámaíró. 9 1931 október 18-án halt meg Thomas Alva Edison, a neves amerikai feltalá­ló. 9 1745 október 19-én halt meg Jonathan Swift, angol szatirisťa író. • 1961 október 19-én halt meg Mihail Sadoveanu ro­mán író. 9 1854 október 20-án halt meg Jean Nicolas Arthur Rimbaud francia költő. • 1953 október 20-án halt meg Gustáv Kliment, a csehszlovák munkásmozga­lom kimagasló vezetője. • 1833 október 21-én halt meg Alfred Nobel. 9 1935 október 21-én lé­pett ki a hitleri Németor­szág a Népszövetségből. 9 181Í október 22-én szü­letett Liszt Ferenc, a vi­lághírű zeneszerző. 9 1906 október 22-én halt meg Paul Cézanne, francia impresszionista festő. 9 1881 október 23-án szü­leteti; Pablo Picasso, a hí­res spanyol festő, a rpodern 'festészet nagyja. 9 1923 október 23-án Ernst Thälmann vezetése a- latt megmozdult a hambur­gi proletariátus. ♦ Szerdán, október 4-én Bratislavában a 30 éves Ta- bačica Milan motorkerék­párjával elgázolta a 65 é- veš Gršner Júliát. A sze­rencsétlenség után a mo­torkerékpáros nekivágódott a trolibusz-vezeték oszlo­pának. Útban a kórház fe­lé meghalt. Gršner Júlia ál­lapota szintén komoly. ♦ A Kovohuty — Široká közti úttesten vigyázatlanul haladt át a 38 éves Mester Árpád Pozsonypüspökiről. Egy teherautó halálra gá­zolta. ♦ Halálos kimenetelű balesetet okozott egy úton ólálkodó birka. A 78 éves P. N. Pomedzirő! Pionír mo­torkerékpárján beleszaladt az állatba. A vezető mögött ült felesége, aki sérülései­be a helyszínen belehalt. P. N. egészségi állapota szin­tén súlyos. ♦ Hétfőn, október 4-én a Mlynské Nivy és a Gyár utca kereszteződésénél ha­lálos kimenetelű baleset történt. L. K. motorkerék­párjával meg nem engedett sebességgel haladt az úton és belerohant a szembe jö- vó autóbuszba. A vezető a helyszínen meghalt, a mo­torkerékpár másik utasa sú­lyosan megsebesült. ♦ Bardoúovo község (ér­sekújvári járás) határában az 57 éves M. József mo­torkerékpárjával belerohant egy útmenti fába és a hely­színen meghalt. ♦ Kassán egy 27 m ma­gas építkezési állványról leesett a 25 éves B. József, hutniki lakos, Útban a kór­ház felé sérüléseibe bele­halt. új ifjúság „Országaink belső fejlődésében sok a közös vonás: a szocia­lizmus építésének problémáit számos hasonló forma és mód­szer felhasználásával oldjuk meg. Ezért is törekszünk arra, hogy közelebbről megismerjük egymást és kicseréljük tapasz­talatainkat“ — mondotta No­votny elvtárs néhány évvel ez­előtt budapesti látogatásának alkalmával. Az elmúlt héten Csehszlová­kia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányának meghívására magyar párt- és kormánykül­döttség tartózkodott hazánk­ban. A két ország népeinek barátsága és együttműködése tovább erősödik. — Felvéte­lünk a két küldöttség prágai tanácskozásáról készült. m—j­Mi (É KÉIkílii ľ A dél-szlovákiai síkság az utazó szemének semmi rendkívülit nem nyújt. A szomszédba, vagy az onnan idejövő vonatok ablakaiból a láthatárig köröskörül egyhangú síkság terül el. A termő róna vagy zöld, vagy sárgásszínű: vagy barnás-feketén terül el. A környék azonban a színfalak mögött a lát­szólagos egyhangúság ellenére is éli a maga életét. Az emberek élnek, a mindennapi örö­mök, gondok közepette: így például Köbölkú- ton is. Építők kerültek nemrég a faluba, gépekkel felszerelve. A kiásott földet töméntelen te­herautó hordta el, a bétonkeverőgépek ontot­ták a habarcsot. A magas daru arra enged kö­vetkeztetni, hogy a faluban valami „nagy do­log“ készül. S ez így is van. Köbölkúton nemsokára elkészül a magas furcsa épület. Mint valami világítótorony, a- mit messziről látni, nyúlik majd a síkság fölé. Végre-valahára hozzáláttak a már olyannyira szükséges gabonatároló építéséhez. Kielégíti majd a környék valamennyi mezőgazdasági tí­zemének régi vágyát. A köbölkúti gabonatároló azonban nem o- lyan lesz, amilyent már megszoktunk. A fő é- pületen kívül, az egyik részlegen takarmány- keveréket állítanak elő, lesz aztán zöldtakar­mány szárító is. Egyszóval a mezőgazdasági termékek komplett és korszerű termelő s fel­vásárló központja lesz ez az objektum. Az egész épület-komplexum és környékének fénypontja á már említett magas, 24 darab hatszögletű mélykamrás gabonatároló lesz. A munkások pár héttel ezelőtt kaviccsal szórták le az épület alapját, hogy a talaj megsűrű­södjön, s a talajvíz kárt ne okozzon. A szi­vattyúk éjjel-nappal dolgoztak, aztán jöttek a-betonozők, hogy a tároló úgynevezett alap­jait lerakják. Ha manapság az építkezésen jár az ember, az orrát forró aszfaltszag csapja meg. A szigetelő-munkások a katlanok körül forgolódnak, s minden zeget-zugot forró szu­rokkal töltenek meg/ Ha egy hónap múlva Köbölkút környékén jár valaki, megláthatja, hogy az épület már „emelkedik“ feifelé. Az épület-elemeket a leg­korszerűbb hidraulikus berendezések emelik a magasba. Éjjel-nappal dolgoznak, az ünnep­nap sem kivétel. A hatalmas monolitszerü tá­roló szilárd sejtfalai felfelé törnek. Egész kis munkáshadsereg szorgoskodik az építkezésen. Néhány szót egyes ökonómiai és időbeli do­logról. Az egész építkezés 27 millió koronájá­ba kerül az államnak; ebből a tárolóra csak­nem a fele jut. Ha minden jói megy, s ebben mindenki bízik, mivel eddig semmilyen aka­dály nem fordult elő, a gabonatároló 1969 má­sodik felében már üzemképes lesz. S ez azt jelenti: a közeli-távoli környék gabonatermé­se két év múlva már ide kerül, s itt nyom­ban vagy feldolgozzák, vagy szakszerűen le­raktározzák. A 24 mélykamrában 21000 ton­na gabona fér él. Szurkolni kell tehát, hogy a Füry Sándor mérnök által kidolgozott tervet az építők si­keresen végrehajtsák. Időre és jól felépítsék. (Hlas ľudu — A) Kedves vendég Színén A napokban várva-várt vendég látogatta meg Szinát a kassai járásban. A község fiataljai szívélyesen üdvö­zölték körükben Valerij Pe- trovics Trofimenkót, a Kom- szomol Központi Bizottságá­nak tagját. Trofimenko elv­társ megtekintette az ifjú­sági klubot és hosszasan el­beszélgetett a fiatalokkal. Legmesszebbemenően ér­deklődött ifjúságunk élete iránt és arra a kérdésre, milyenek a szovjet fiatalok, Trofimenko elvtárs meghív­ta a szinai CSíSZ szervezet funkcionáriusait a Szovjet­unióba: Ott majd feleletet kapnak kérdésükre. Nagy élményt jelentett Trofimenko elvtárs- számá­ra kassai látogatása is. A Művészet Házában megte­kintette a NOSZF 50. évfor­dulója tiszteletére megren­dezett vetélkedőt. A pioní­rok szavalásban, rajzolás­ban és az orosz nyelv is­meretében vetélkedtek. Mató Pál Petyit szeretik pajtásai származása ellenére is. Igaz, ebben a korban ez még nem játszik szerepet, — csak ötödikes elemista. De az biztos, hogy mindehhez Hoz­zájárul az a piciny japán gyártmányú zsebrádió is, amit immár második éve buzgó szorgalommal mindig magával visz az iskolába és nem kevésbé az a gyermek - kerékpár is, amin megteszi a 300 méteres utat otthon­ról az iskoláig. Egyszóval Péterke jól szituált szülök gyermeke. Persze mindez nemcsak ebben a két dologban nyil­vánul meg. Akad ott egyéb is a futball-labdától kezdve a 20 koronát meghaladó zsebpénzig. És mi több kell az ilyen gyermekbarátság­hoz? Azt hiszem, semmi, Bár Péter minderre a gyermek szemével néz, azt azonban már nem egyszer tapasztaltam, hogy ha vélet­lenül defekt miatt olykor egy napra otthon kell hagy­ni a kerékpárját, vagy elem híján a rádióját, elmaradnak pajtásai Is. Ilyenkor mindig szófián. Pedig pajtás akadna másutt is. Az utca, ahol lakik, iga­zán nincs gyerekek híján. És mégis, az ö számára ezek mások, mint az iskolában. Pedig otthon is megjárná. Öccse, húga, bátyja is van. és mégis ... Ezek is csak úgy játszanak, mint azok. Sőt találni ügyesebbet, lele­ményesebbet is, Az ő játé­kukhoz igazán nincs szük­ség sem rádióra, sem kerék­párra. Érzi, tudja ő maga is ezt, csak nem találja nyit­ját. KARCOLAT — Ahol a szeretet hiányzik . . . Elnézem többször, amint elmegy ablakunk alatt, vagy néha az utcán játék közben a többi gyerek közt és min­dig úgy érzem, hogy elüt a többitől. Máskor, ha ap­jával találkozom, megemlí­tem neki Pétert is. — Ebadta kölyke, gyere csak ide, mutasd meg Jenő bácsinak, mit tudsz. Hozzá ide azt az istennyilát, no azt a tanulókönyvet, mondta a minap is beszélgetés közben. És míg Péterke apja kí­vánságának igyekezett ele­get tenni, az hozzátette: Siess, Pufi, lódulj, nem érek rá! Amikor a könyvecske előkerült, a fiú lassan apja elé állt. — Tessék, nem rossz, — mondta — kettest hoztam tollbamondásból, jobb is le­hetett volna, dehát... — és megvonta vállát. Sándor nem szólt, csak kezembe nyomta a köny­vecskét. — Jó, mi? — hangsúlyoz­ta ki kisebb szünet után. Eddig ez a legrosszabb jegy, amit szeptember óta hozott. Mégis, mit szólsz hozzá? Te jobban értesz mindehhez. — Ez igazán jó — mond­tam és valóban végignéztem a másfél hónap jegyeit. — Jó, nagyon jó, — mondtam mégegyszer. Utána mind a ketten hallgattunk. A gye­rek egy pillanatra sem vette le rólunk a szemét, várt valamit, talán apjától. Az­tán hosszabb várakozás után megszólalt, de az közbevá­gott. — Még mindig rossz a kereked? — Igen — válaszolta a fiú — csak meg kellene ra­gasztani. — Nesze — nyúlt a zse­bébe és egy huszonötöst meg egy tízest húzott ki belőle, de még mielőtt át­nyújtotta volna neki, meg­kérdezte: Elég lesz ennyi? — Csák huszonhat koro­nába kerül a belső — mond­ta a fiú — de meg is lehet­ne ragasztani... Nem ka­pott választ. Zsebébe gyűrte a kapott pénzt és elsom- polygott. — És még nekem mond­ják, hogy „cigány“, látha­tod, hogy semmit sem vonok meg a gyerekektől. Több bi­ciklim van az udvarban^ mint némelyik üzletben. — Talán több is a kelle­ténél — válaszoltam. — Miért, talán úgy gondolod, hogy ezzel már mindent megoldottál? — Nem kell nekem sem­mit megoldanom, mindenem van, ami kell, jó keresetem, egészségem, hát ml kell még? — Ebben igazad van, — válaszoltam — de akkor miért tetted az iménti meg­jegyzést ? — Mert nem vagyok én koszos cigány. — Nem is tart téged an­nak senki. Apádat is becsül­ték az egész környéken. — Nem válaszolt. Furcsa fény villant dióbarna szemében. A hajdani putrik megalázott lakóinak félelmét tükrözte ez a szem. Láttam zavarát, mm&’-aemarmtmm mmmmmtmmm éreztem, megszűnt iménti magabiztossága; igyekeztem másra terelni a szót. — Postára kellene men­nem, de nincs kedvem hozzá. Nem küldhetném el Pétert ? — Dehogynem! — vála­szolta — majd szólok neki. — Hagyd, majd én. Péter kisfiam, gyere csak ide egy pillanatra — kiáltottam a fák alatt játszó gyerekek felé. A fiú meghallotta s ami­kor megpillantott bennün­ket, azonnal ott-termett. — Jenő bácsi hívott? — Igen, ezt a levelet kel­lene elvinned a postára. — Jó — válaszolta és máris felporzott utána az út. Amikor újból feltűnt az utca végén, még mindig a kapuban álltam apjával. Nem ment játszótársai közé, odajött hozzánk. — Ügyes fiú ez a Péter — mondtam apjának. Az nem szólt semmit, csak a szemei csillogtak. — Tudod mit, Péter? — Tessék. — Megragasztjuk azt a hátsó kereket, segítek ne­ked. Most már igazán rá­érek, csak előbb hazaugrom és átöltözöm. — Jó lesz, Jenó bácsi — mondta örömmel a fiú — Én addig kihozom a kamrá­ból a kerékpárt. — Ah, minek fáradnál, Jenő — szólalt meg Sándor kissé meglepetten. — Majd én. Gyere, fiam, inkább hozz ki egy széket a bácsinak, majd mi ketten ...! SÁNDOR ÁRPÁD Cséfalvay Katalinnal A nagyon figyelmes újság­olvasó emlékszik talán egy cikkünkre, amelyben a kas­sai Nemzeti Színházról és Cséfalvay Katalinról esett szó, a Csárdáskirálynő ürü­gyén. Akkor írtuk elképed- ten: ez a kitűnő hangú é- nekesnő a kórusban szere­pel! Javában tart az új szín­házi idény. Hozott-e válto­zást ez az ősz? — Igen, végre én is szó­lóénekesnő vagyok, és ez nagyon jólesik, .mert komo­lyabb szerepeket kapok és van alkalmam igényesebb felaladtok megoldására. Mit jelent az igényesebb feladat kifejezés? Főszerepet. Decemberben mutatjuk be a Rosemary c. zenés játékot, s én vagyok a címszereplő. A rendezés ismét Smažík munkája lesz, ezt az idős embert tiszte­lem, becsülöm akkor is, a- mikor hajszol, mert érti a dolgát. Ezt a Csárdáskirály­nő vendégrendezőjeként is igazolta. A színház plakátjai arról tanúskodnak, hogy Kálmán Imre operettje az új idény folyamán is műsoron van. Igen, sőt több előadás van tervezve, mint eddig. Az érdeklődés továbbra is nagy, szinte mindig telt ház előtt játszunk. A kassai Nemzeti Színház két-három éve bizonyítja, nem idegenkedik magyar szerzők alkotásaitól. A Csár­dáskirálynőn kívül az Olim­pia, a Vérnász, az Ember tragédiája szlovák változa­tával megismerkedhetett a közönség, sót, a kassai té­vé Fejes Endre Rozsdate­metőjét is bemutatta. Mi a helyzet ebben az idényben e téren? Említettem, a Kálmán-o- perett műsoron marad, s ezt az Olimpiáról is elmond­hatom. A prózai színház tervei sem változtak külö­nösebben. Rég elülant a nyár, sőt egyre jobban közeledik a de­cemberi bemutató. Mégis: hogyan töltötte a szabad­ságát ? Remekül. Voltam otthon, Somorján is, sokat jártam a Dunához. Vendégszerepel­tem Bártfa-fürdőn, nagy­szerű környezetben, egyszó­val kipihentem magam. Cséfalvay Katalin szorgal­masan látogatja a próbákat, figyelmesen böngészi a Ro­semary szövegkönyvét, s ez teljesen természetes dolog. A kóristából szólista lett, s ő nem is bizonyítani akar, hanem ennél jóval többet: felszabadultan, tiszta szív­vel énekelni érdekes, igé­nyes szerepeket. b. gy.

Next

/
Thumbnails
Contents