Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-10-10 / 41. szám

S új ifjúság AKM-WZ-HJB HÁROMSZÖG HANS JÜRGEN BÄUMLER: 2. Franz Antel, aki második filmünk for- gatását tervezte, néhány nappal első ta­lálkozásunk után ismét jelentkezett, s ezt mondta:. Kilius Marika beleegyezett a szereplésbe, a forgatókönyv alapötle­te is tetszik neki, de csak akkor adja majd végleges beleegyezését, ha a tel­jes szöveget átolvassa. Hitetlenkedtem, s azonnal telefonál­tam Frankfurtba. Marikától akartam az igazságot hallani. Mindketten megálla­podtunk abban, hogy tartsuk titokban közös filmezésünk tervét. Ehhez az ál­lásponthoz ragaszkodjunk a végsőkig, s a szerződés megkötéséig ne nyilatkoz­zunk az újságíróknak sem. A frankfurti beszélgetés után egy nap­pal, meglepetten olvastuk a reggeli la­pokban új filmezésünk hírét. Marika egy idegháború áldozatává vál­hatott volna, s erre spontán reagált. Tudni kell, hogy első filmünk forgatá­sa idején nem volt még férjnél, Wer­ner Zahnhoz fűződő kapcsolatai és ér­zései közismertek voltak már, s állan­dóan a szenzációhajhászó újságírók ke­reszttüzében állt. Ügy jellemezték, mint egy hideg, rideg, számító nőt, aki any- nyira pénzsóvár, hogy engem cserben­hagy, s férjhezmegy egy milliomoshoz. A film forgatása közben jegyezte el magát Zahnnal, s én megértettem tet­tét: pontot akart tenni az ügy végé­re, meg akarta akadályozni a kíváncsis­kodók újabb rohamait, elvégre nem kö­teles a szívügyeit kitálalni. Rövidesen az esküvőre is sor került, Kilius Mariká­ból Werner Zahnné lett, új életet kez­dett. Én is nekiláttam életemet más­képp tervezni, egy új karrier építésé­be fogtam, s meg voltam győződve ró­la: semmi közös dolog, semmi új ese­mény nem történhet többet velünk. 1966 december huszonharmadikán ke­rült sor második filmünk forgatóköny­vének ellenőrzésére Bécsben. Megértet­tem Marikát, az újdonsült fiatalasz- szonyt, nemigen szívesen utazik az ün­nepek előestéjén idegenbe, ezért egye­dül repültem az osztrák fővárosba. A forgatókönyvet alaposan átnéztem, Az év utolsó napján, szilveszterkor is­mét telefonáltam. Felhívtam Frankfur­tot, a Zahn-családot, az egykori part­nert, Kilius Marikát, s boldog új évet, sok szerencsét, erőt egészséget kíván­tam neki is és a férjének is. Elbeszélgettünk egy kicsit, s Mari­ka szomorúan, ingerülten mondta a te­lefonba: „jó, hogy felhívtál Jürgen. A filmünkből nem lesz semmi. Elegem van az egészből.“ Miért következett be ez a váratlan fordulat? Mondja el maga Kilius Marika. _________________________(Folytatjuk) SPORTROVATUNK EZÚTTAL A-JELZÉSŰ LEHETNE. KILIUS MARIKA ÉS HANS JÜRGEN BÄUMLER TÖRTÉ­NETÉN kívül valamennyi cikkünk az atlétikával foglalkozik. szO esik a kijevi atlétikai EUROPA KUPA NÉHÁNY ERDEKES SZÍNFOLTJÁRÓL; AZ ÉV EGYIK LEGJELENTŐSEBB ATLÉTIKAI ESEMÉ­NYÉT UGYANIS MUNKATÁRSUNK, ABOSI ISTVÁN EDZŐ IS VÉGIGNÉZTE. HAGYOMÁNYOS „AZ ÜJ IFJÚSÁG KÉRDEZ“ CIKKSOROZATUNK IHAROS SÁNDORT FAGGATJA, MEGEMLÉKEZÜNK A VILÁGHÍRŰ KAS­SAI bEkemaratonrOl, s végül — de nem utolsó sorban — megvilágítjuk a klobukowska KÖRÜLI REJTÉLYEKET. Kijevi ^"mazsolák A kijevi versenyek színhelye eredetileg az ötvenezer férőhelyes Központi Stadion volt, melyet a küzdelmek előtt százezressé széle­sítettek, leleményes építészeti megoldással. Messziről a Népstadionra hasonlít. Az érde­kelteknek megemlítettem, ha kívülről beta­karják — befedik az oldalakat, illetve a pil­léreket, rengeteg hasznos térhez jutnak a sportolók s a közönség egyaránt. Áz ötletet köszönettel elfogadták. Színpompás látványt nyújtott a stadion ver­senytere. AZ NSZK és NDK égszínkék, a ma­gyarok vörös, (piros-fehér-zöld szegéllyel a széleken), a lengyelek téglaszínű, a szovje­tek világoskék melegítői tették azzá. A zöld gyep és a vörös salak szinte illett a verseny­bírák siltes sapkáihoz. Az újságírói páholyban bőségesen álltak te­lefonok rendelkezésre. Nagy derültséget kel­tett egy francia újságíró hebehurgyasága. Az izgága francia feldöntötte saját telefonját. Az ok: a francia rúdugró gyenge szereplése. Ami­kor a léc lepottyant, leesett a készülék is. Nem tudni, melyiken sajnálkozott Párizs szü­lötte. Igazi, atlétikát kedvelő közönség szurkolta végig a vetélkedést. Nálunk legfeljebb labda­rúgó-mérkőzéseken látni ennyire felhevüit né­zőket. Hozzáértéssel latolgatták a pontverseny várható alakulását, de megizzadtak, mert a súlylökő Guzscsinnak a keze akadékoskodott a sérülés után; a háromszáz méter után haj­rázni kezdő nyolcszázas Potapcsenko jó elő­re kilőtte minden puskaporát, s ötezer méte­ren úgy elszenderedett a kocogős iramtól az egyébként kiváló Kugyinszkij, hogy aztán már nem győzte a világversenyek történelmének egyik leggyorsabb utolsó ezer méterét (2,25) szusszal. A közönség a versenyszámok befeje­zése után fegyelmezetten a helyén maradt, megvárta az ünnepélyes eredményhirdetést, a ceremóniát. A nagy sportversenyeken az a szokás járja, hogy a záróünnepségen résztvevő csapatok nemzeti zászlaját kitüntetésként a legered­ményesebb versenyző viszi. A szovjetekét a gerelyvető Luszisz, a kelet-németekét Matu- schewszki, a nyugat-németekét a súlylökő Bie- renbach, a magyarokét a csapatkapitány Kul­csár vitte. Városnézés közben benéztünk egy áruház­ba. Magyar szó ütötte meg fülünket. Nem „ki­sebb“ személyiség állt mögöttünk, mint Varjú Vilmos, Kalocsaival együtt. Varjú először egy kis mackóhoz nyúlt. Égy élő maci valószínűleg remegett volna Vili simogatásától, nem tu­dom mit érezhetett a játékbocs. Legérdekesebb találkozóm azonban a világ­csúcstartó Valerij Brumellel volt. Aláírásá­val a tarsolyomban azzal a meggyőződéssel távoztam tőle, hogy nemsokára eldobja man­kóit. Ez a szimpatikus, erős akaratú fiú azt hangoztatja, még versenyezni fog, s én hiszek is benne! A legközelebbi atlétikai csemege Mexikó­ban lesz, jövőre az olimpián. Ezt az 1969-es év athéni EB-a követi, 1970-ben pedig — e- gyelőre nem tudjuk hol — újból találko­zik Európa hat legjobb férfi és női együttese, mint az idén. A csapatok ott már nemcsak az erkölcsi sikerekért versengnek majd. Anya­giakban is részesülnek az elért helyezések a- lapján. abosi istván Klobukowska ? dehogy! Klobukowski! tői menekül meg a szervezőbizottság Is, s a* egész sportvilág. Klobukowskit tulajdonképpen sajnálnunk 11* lene, hiszen elég baja lehet teste rendellenes* ségeivel. Viszont volt már rá példa, amikor női magasugró megnősült, mert a figyelmez­tetések után azonnal orvoshoz ment, s nem kívánt lehetetlent, egy férfiből nem lehet nőt csinálni, férfit azonban inkább. Még furcsább azonban a lengyelek magatar* tása. Egyáltalán nem közölték az igazságot sőt, rágalmazzák az összes rágalmazható szakembert. Budapest tanúlságként szolgálha­tott volna, de nem így történt. Az igazság e- lőbb-utóbb úgyis kiderül, s akkor az egész lengyel sportéletre rányomja majd szennyes bélyegét az ügy. Nem lett volna jobb megelőz­ni? batta györgy Lapunk negyvenedik számában ezt írtuk a világhírű lengyel vágtázónőről, Klobukowská- ról: „Kijevben nem engedték rajthoz, ami azt jelenti, Budapest óta történtek rendellenessé­gek a szervezetében.f Most pontossá tehetjük tájékoztatónkat. I- me, Klobukowska esete. A budapesti atlétikai Európa-bajnokság során vezették be első íz­ben a női versenyzők kötelező vizsgálatát a rajt előtt, s a Nemzetközi Atlétikai Szövet­ség mindenkit jó előre értesített terveiről. A két Pressz el sem utazott a magyar főváros­ba, szép csendesen visszavonult, hiszen nem engedték volna rajthoz egyiket sem, s minek felfedni a kártyákat? Balázs Jolán ott sétál­gatott ugyan a versenyzők között, de miután kiszimatolta, miből áll az ilyen vizsgálat, nem indult versenyszámában, a női magasugrás­ban. s ö is eltűnt, észrevétlenül a porondról. Az orvosi vizsgálat két részből áll. Az egyik: tetőtől talpig, alaposan megvizsgálják. A má­sik: a sejtvizsgálat. Köztudomású, a férfi és a női sejt különbözik felépítésében egymástól, az ú. n. kromoszómák megkülönböztethetők. A budapesti nőgyógyászati vizsgálat megál­lapította Klobukowskáról: nem rajtolhat, mi­vel nem nő. Minthogy az atlétika történelmé­nek első ilyen lépéséről volt szó, s a nem­zetközi sajtó szenzációt csinált volna az ügy­ből, valamint a lengyel szakvezetők azzal ér­veltek, a szocialista tábor országainak össz­teljesítményét rontaná Klobukowska kiesése, kivételesen startolhatott, ám azzal a kikö­téssel: soha többet nem jelenik meg semmi­lyen női viadalon. És eljött Kijev, egy ugyancsak rangos, vilAjk színvonalú találkozó, és az orvosok legnagyobb csodálatára ismét befutott Klobukowska. A vizsgálatok során kiderült: két friss operá­ció nyomai láthatók a sportoló testén, de e- zek sem segítettek. Most már mit sem használt a lengyel veze­tők dührohama és fenyegetőzései. Klobukow­ska, vagyis Klobukowski pedig ahelyett, hogy hazautazott volna, végig ottmaradt, játszotta a sérültet, a záróbanketten pedig nyakig ki- rúzsozva jelent meg, s temperamentumosán táncolt, persze úgy, mintha nő lenne. A magyar orvosok javaslattal lépnek a Nem­zetközi Atlétikai Szövetség elé: vezessék be azt a törvényt, amely szerint a már egyszer elutasított versenyző soha többet ne állhasson rajthoz, mert így fölösleges kínos jelenetek­Maratón orrom A világhírű kassai Békemaratőn harminehe* tedik évfolyama történelem már. Az eredmé­nyek ismeretesek, az érdekességek is. Ismét megjelentek a csupa-in, tűlábú futók, moso­lyogva húztak ki a stadionból és kevésbé mo­solyogva tértek vissza két és félóra múlva. Azt az arckifejezést, amely az emberi szer­vezet utolsó tartalékainak kiaknázását jellem­zi, csak a maratoni futók arcán lehet felre* dezni. Ismét köszönet tehát minden jószívű szervezőnek ezért a nagy eseményért, Margita Jánosnak és a többieknek. Nekik köszönhető, hogy Kassát, ezt az egyre fejlődő várost szár­nyára kapta a világhír. Egy ilyen megmozdulást zökkenőmentesen" azonban aligha lehet lebonyolítani. Ahhoz nem egy, hanem ezer Margita kellene. Egy kis, de nagyon szomorú példával szolgálnék, velem e- sett meg, vasárnap délelőtt, a Lokomotíva stadion bejáratánál, a hármas számúnál. Üj* ságírói igazolványomra (mellyel — csekély­ség — a stockholmi olimpiai stadionba is be­jutottam) fittyet hányt két ősz, s mint később kiderült, feltűnően korlátolt élőlény, karsza­lagjukról ítélve rendező. A dolog azonban nem úgy történt, mint másutt. Meg sem nézték, milyen az igazolvány, csak kerek-perec kije­lentették: egy lélek se ki, se be, csak a holt­testünkön át. — Uram, legyen szíves, olvassa el, mi van a papírra írva — így én. — Még egy ilyen mondat, s leharapom az orrát — így ők. Fújtak, lihegtek, sziszegtek, komolyan gon­dolták. Aztán az orrom is megmaradt, meg be is jutottam, de jó időbe telt, amíg a két embert elfelejtettem, illetve kikapcsoltam a tudatom­ból, de most ismét közzéadom az eseményt, mert — így vagy úgy — sajnos ez is a mara- tonhoz tartozik, és váltja majd egymást két* három nemzedék, amíg ezen a téren is világ* színvonalú lesz a helyzet. b. gy. Az g kérdez - Iharos Sándor válaszol Sohasem felejtem a Ludas Matyi egyik régi-régi kari­katúráját. Könnyű neki — volt a rajz címe, és Iharos Sándor, az egykori világ- csúcstartó szerepelt fiával e- gyütt a, karikatúrán. — Sanyikám. szaladj el a boltba egy kis élesztőért kérte világhírű futó fiát az anya. Mi volt egy Iharos­nak elfutni öt-tíz kilomé­tert ? Akkoriban a világ leg­jobb sportolója volt. A fia­talok közül talán nem is emlékszik rá mindenki Mit csinál jelenleg Iharos Sán­dor? — Edzősködöm, a Köz­ponti Sportiskola alkalma­zottja vagyok évek óta. Fő­leg gyerekekkel foglalko­zom, az ismertebb verseny­zők közül csak a huszonki­lenc esztendős Munkácsi An­tónia tartozik hozzám. Vá­logatott versenyeken per­sze segítek, részidőket mér­ni, bemelegíteni, stb. Magyarországon is problé­ma a labdajátékok és az at­létika kilátástalan küzdel­me? — Hogyne. Ez világjelen­ség. Én vs tapasztalom, év­ről-évre, miként hullanak él táborunkból az ígéretes te­hetségek. A mai fiatal nem elégszik meg néhány ver­sennyel, főleg akkor, ha so­kat kell érte dolgoznia. Az atléta magányos ember. Nin­csen olyan szurkológ&rdánk, mint a labdajátékoknak, pl. a focinak, anyagi és erköl­csi támogatásunk sem olyan. A fiatal fiúcskák is átka­csintanak, s elhagynak ben­nünket nem, egyszer, vagy egyáltalán, abbahagyják az egészet, mert kényelmesebb és imponálóbb egy presszó­ban zenét hallgatni, mint a salakot róni, órákon keresz­tül, szinte serhmiért. A magyar hosszútávfutók manapság elérik a nemzet­közi szintet, de világcsú­csokat nem ostromolnak. Mi­ért ? — A mi időnkben más­képp volt, dehát ez úgy pe­riódusokban jön. Most meg kell elégednünk azzal, ami van, és a sprintereink még gyengébbek, mint a gátfu­tóink. Csehszlovákiában Zá­topek óta még nagyobb az ür. Mecser Lajosról sokféle véleményt hallottam. Milyen futónak tartja? Mecser igazi gép. Gépem­ber, egyenletes ritmusban fut, mint annakidején Zá­topek. Hozzá hasonlítanám. Csakhogy: a Zátopek-kor- szákban nem volt több ilyen típusú futó a földkereksé­gen, ma viszont Mecser-sze- rü akad több is. Ezért nem ér el nagyobb sikereket. Az Iglói által vezetett ma­gyar futók — az atlétika aranycsapata volt Magyar- országon. Iharosról tudjuk, mit csinál, de mi van az edzővel, Iglóival, valamint Táborival és Rózsavölgyivel? Iglói és Tábori az Egye­sült Államokban, Los Ange­lesben él. Tábori természe­tesen abbahagyta az a>t.*v versenyzést. Rózsavölgyi 1st- ván hozzám hasonlóan — edző. A Honvéd-futókkal foglalkozik Budapesten. Az egykor cingár fiú mp íeltebb, férfiasabb. Az ő é- lete már az atlétika, a fu­tás marad. Bár sikerülne fiaiból olyan utódokat ne­velnie, akik miatt nem szé­gyenkezne ő sem. Munkája felérne egy káprázatos vi­lágcsúccsal. Batta György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents