Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-09-26 / 39. szám

■> «• u. 1. SPORT 1. Ferencváros 64:15 43 A magyar NB I. fordulói mindig izgalmas, késhegyre menő. de általában sport­szerei mérkőzéseket ered­ményeznek. Legtöbbször csak az utolsó találkozók döntik el a helyezéseket. A küzdelmek, a tabella tö­mörsége kiegyensúlyozott­ságra vall. Az 1967-es év azonban kivételt képez: 7 fordulóval a befejezés előtt eldőlt már a bajnoki cím sorsa. A Ferencváros csapatától nem lehet elvenni a bajnoki cí­met. A hátralévő 7 bajnoki mérkőzésen mindössze 5 pontot kell szerezniökl Egy kis statisztika: 23 bajnoki mérkőzésen 20 győzelmet arattak, háromszor játszot­tak döntetlenre, legyőzőre nem találtak. Eddigi telje­sítményük 95,45 százalékos. A gólarányuk is egészen ki­magasló: 64:15, a hányados 4.77. Egy mérkőzésre átlag három adott gól esik, és csak minden másodikra egy kapott. Csak egyetlen csa­pat, az 0. Dózsa rúgott ennyi gólt, viszont a lila­fehérek jóval többet kap­tak A gólarány egyaránt dicséri a csatársort és a védelmet. A csapatban szin­te nincs gyenge poszt. Talán három játékossal kellene őket megerősíteni és ered­ményesen képviselhetnék a magyar színeket. Vajon mi lehet a siker titka? Kétségtelen nagy pluszt jelent a kiváló játé­kosállomány. hiszen az öt állandó válogatott (Albert, Mátrai, Rákosi, Varga, Szűcs) a nemzeti váloga­tottnak is a gerincét alkot­ja. De ezek a játékosok már régebben együtt játszanak, mégsem nyújtottak olyan teljesítményt, mint ebben az évben. > A Fradi játékosai minden mérkőzés elején hatalmas lendülettel vetik magukat a küzdelembe. Ha ez a ne­gyedórás roham gólt ered­ményezett, magabiztos já­tékkal, legtöbbször győztes­ként hagyják el a játékte­ret. Ha viszont nem sikerült bevenni az ellenfél kapuját, sokszor kedvüket szegte ez a sikertelenség, s a csapat szétesett: lélektelenül ját­szott. Lakat Károlynak si­került most úgy Összehozni az együttest, hogy a játé­kosok az egész mérkőzés folyamán töretlen lendület­tel. akarattal játszanak, taktikailag fegyelmezettek. Aztán amikor gólt érnek el, engednek egy kicsit az iramból, és elkezdik azt a táncot, amelyet a brazilok foci-szambának, a magyarok pedig a csárdás és a fut- ball-balett keverékének ne­veznek. Az FTC ismét a régi fé­nyében ragyog, magukra találtak a zöld-fehérek, a híres lelkesedés a régi, a Fradi-szív a hagyományos intenzitással dobog, s a csa­pat kellemes perceket sze­rez vasárnapról-vasárnapra a labdarúgás kedvelőinek. Köszönjük. B. G. ■> . ; Az öttusa világbajnoksá­got ismét Magyarország csa­pata nyerte, ezúttal Svéd­országban. Minden kommen­tár nélkül (hiszen szinte 1 fölöslegesek s szavak) BALCZÖ (aki egyéniben ne­gyedszer győzedelmeske­dett). TÖRÖK dr. (aki már I harminchat éves) és MÖNA I (felkötött karral, kellemet- I len furunkulussal a testén I küzdötte végig a számokat). I A gratulálókhoz mi is csat- I lakozunk! Vt VvJ ■■■■■ az üftsá« kérdez, KACSANYI LÁSZLÓ válaszol MÁTRAI SÁNDOR 1 A csehszlovák labda- ' * * **• rúgó-liga múltévi leg­nagyobb meglepetése a Spartak Trnava csapata volt. Az együttes ugyan nem nyert bajnokságot, ám játékmodora tiszteletet éb­resztett a szakemberek és a közönség körében. A nagyszombatiak idegenben is nyílt sisakkal játszottak, támadtak, lőtték a gólokat. A labdarúgóbajnokság ezé- vi jellemzője: a nagyszom­batiakhoz hasonlatosan, tá­madó felfogásban játszik már néhány újabb együttes, köztük a bratislavai Inter Is. Amikor ennék oka felől érdeklődöm, különösen oda­figyelek a válaszra, ugyan­is rendkívül hivatott ember nyilatkozik: a bratislavai Testnevelési Főiskola sport­játékok tanszékének tanár­segéde (főleg labdarúgást ad elő), a csehszlovák vá-. logatQtt egykori nagyhírű csillaga, (elegáns fejeseit máig emlegetik), ;a hajdani ligajátékos, (amikor még i- gazán nagy volt a ligetfalu­si csapat) s az Inter edző­je. (Ismét a régi lesz a gárda?) A nagyszombati Spartak já­tékfelfogása rokonszenves volt, ám érthető is. Az edzőnek ép­pen olyan játékosok álltak rendelkezésére, akik alkalma­sak voltak erre a feladatra. Három nagyszerű középpályás játékosuk volt, és olyan szél­ső hátvédek, akik képesek vol­tak az ellenfél csatárait a fél­pályán megállítani. A csatár­sor ugyancsak remek játéko­sokból állott. A nagyszombati példa bizonyított: a közönség nem felejtette el, hogy foci is van a világon, mihelyst ér­dekesebbé vált a játék, újból megteltek a lelátók. Az, hogy a csapatok jórésze ezt a já­tékmodort sajátította el ebben az idényben, ennek tulajdonít­ható. A mi együttesünk .játé­kosanyagát vizsgálgatva arra a megállapításra jutottam, hogy bűn lenne ezeket a csatárokat nem kihasználni, nem kama­toztatni tudásukat. A Védel­münk egyelőre nem teljesen megfelelő, talán szerzünk majd erősítést. Azt, ahogyan a nagyszombati szélsőhátvédek a félpályán állították meg az el­lenfelet, mi nem mindig tudjuk produkálni, vannak viszont más módszerek is, hogy ezt a célt elérjük, mert taktikailag, já- tékintelligencia dolgában nem állunk rosszul. (A lestaktikát jól alkalmazzuk, stb.). 1 Milyen összefüggések "' vannak a csapat és a közönség között, milyen a labdarúgás társadalmi .\íosfSmár vitathatatlan, hogy a labdarúgás olyan játék, a- mely tömegre, szép számú em­berre hat; nem lehet csak úgy megfeledkezni róla. Viszont az is igaz, hogy sem a játékosok, sem a csapatok nem állnak az ideális fejlettségi fokon, sőt. Gyakoriak a durva jelenetek, a durva bemondások a nézőtér felől. Mit tehet egy edző? Mindenekelőtt: igyekszik o- lyan játékosokat nevelni, akik műveltek, intelligensek, mert ezzel két legyet üt egy csapásra: könnyebben valósíthatja meg taktikai elképzeléseit a pályán, hiszen a korszerű futball egy­re bonyolultabb, egyre több jó­fejű sportembert kíván, más­részt a néző hozzáállása is más lesz, ha a gyepen huszonkét becsületes, intelligens sport­ember küzd; azaz elmaradnak a sportszerűtlen jelenetek. Ar­ra törekszem, hogy játékosaink nagyrésze, mindenki, akinek szikrányi lehetősége van rá, továbbképezze magát, szerez­zen képesítést az iskolákon, de necsak a szakmájához értsen. Az első lépéseket már meg­tettük. annál is inkább, mert ezt a csapat érdekei is kíván­ják. az Internek ugyanis ko­ránt sincs annyi szurkolója, mint a Slovannak, és ezen va­lahogy segíteni keli, de nem úgy. hogy a mennyiséget nö­veljük, — ez csak hosszú munka eredménye lehet, — hanem úgy, hogy a minősé­get javítjuk, Ez a gyakorlat­ban azt jelenti: ne legyen annyi szurkolónk egyelőre, mint a Slovannak, de aki ki­jár mérkőzéseinkre, az legyen jól nevelt és buzdítson. A hajdani ČH már rendelkezett ilyen szurkológárdával, most újból ezeket az időket szeret­nénk. Természetesen a csapat fellépése és teljesítménye ösz- szefügg. Mióta támadóbb fel­fogásban játszunk, nőtt a kö­zönség érdeklődése, rhéghozzá észrevehetően: két-háromezer ember helyétt már ííz-tizen- kétezer jár ki. *3 _ Az edző, és a játé- kos kötelessége és érdeke, hogy . köves,se » külföld' labdarúgását, tud- í fon a legújabb események­ről, a legfrissebb szakmai vi- tákröl. Gn mit tesz ennek' Nekem eszményi helyzetem van. A Testnevelési Főiskola könyvtárába gyakorlatilag min­den szaklap jár. A világ min­den jelentősebb labdarúgó-fo­lyóirata megtalálható itt. A magyar és a német nyelvű szakcikkek megértése nem o- koz nehézséget, a többit pedig alkalmam nyílik lefordíttatni. Azonkívül jó kapcsolataink vannak a prágai központtal, doc. Choutkával, tehát nem kerületi el a figyelmemet sem­mi jelentősebb mozzanat, an­nál is inkább, mert a munkám és a tanszékvezető megköve­telik, hogy kéthetenként kivo­natoljam a legérdekesebb ese­ményeket a világ labdarúgásá­ból. #1 Kacsányi László, a **• csehszlovák labdarú­gás jóhírü játékosa régen szegre akasztotta a fut- balicipőjét. Viszont Kacsá­nyi László, az Inter edző­je most kezdi pályafutását. Vajon ha összehasonlítja egykori állóképességét a maival, milyen az ered­mény? Azelőtt kétszer negyvenöt percig, teljes e- rőbol játszott. Most meny­A foci föl nem estem ki tel­jesen. hiszen mint edző is e- gyütt mozgok a játékosokkal, a főiskolán szinte minden nap vannak gyakorlataim, s a hall­gatókkal együtt edzem, úgy tanítom őket, hogy megmuta­tom az egyes variánsokat, a- zonkívü! a bratislavai főisko­lák tanárai között évről-évre futball-, kosárlabda, röplabda, kézilabda bajnokság folyik, s ezeken a csatákon én is részt- veszek. Hetenként egyszer még a kollégákkal is edzem, úgy­hogy az erőnlétem nem rom­lott le nagyon, talán azt mond­hatnám, hogy egy erős félidőt azért most is kibírnék, a má­sodikra már nem esküszöm, lehet, hogy akkor már csak statisztálnék. C A labdarúgó-liga »- ■ ’ seményei közé az e- lég gyakori sérülések is tartoznak. Hogyan viselik el egye* játékosok a sérülé­seket, s milyen az edző hozzáállása? Még elöljáróban meg kell jegyeznem: minden játékos más felépítésű, lelki-alkatú, tehát másként reagál a sérülésre, a bajokra is. Az edző és az or­vos mindent megtesz, hogy a játékos minél előbb meggyó­gyuljon, minél előbb visszatér­hessen a pályára. Csapatunk jó kapcsolatban áll Binovsky dok­torral, aki egyébként az apó­som, és ez meg is látszik raj­tunk. (Binovsky Közép-Európa legjobb sportorvosa. A szerk.) Az orvos igyekszik a gyógyí­tás folyamatát meggyorsítani, különböző injekciókkal felszí­vatja a káros anyagokat a seb közeléből, stb; ám a lélekta­ni dolgok is nagy szerepet kapnak itt, hiszen mint em­lítettem, mindenki másképp vi­seli el a sérülést. Én például, még válogatott játékos ko­romban, megsérültem Dániá­ban. Kificamodott a bokám, a háromszorosára dagadt, vi­szont egy hét múlva már ját­szottam Portóban. Ebben el­sősorban Binovsky doktornak volt nagy szerepe, másodna­ponként injekciózott. A kulcs- játékosokra nagy szükség van, ezért az ő sérülésük érinti a legérzékenyebben az edzőt és a vezetőket. Egyik kulcsjátéko­sunk a térdével bajlódott, nemigen volt még rendben, de megmagyaráztuk neki: a csa­patnak, a többieknek szüksé­ge van rád. ne is gondolj a fájdalomra; és a játékos o- lyan lelkiállapotba került, hogy remekül játszott. Vannak vi­szont olyan típusok, is, akik húzzák-halasztják a pályára- Iépést, jajgatnak, és spekulál­nak. Már azon törik a fejüket, vajon fizet-e a biztosító, és nem jön-e fontos, nehéz mér­kőzés, mert akkor még szi­mulálnak egy kicsit. A A profik világát az jellemzi, hogy min­den játékosnak apró részle­tekből álló szerződést kell teljesítenie. Pontosan meg­határozták pl. a cigaretta- .fogyasztás, a szeszes italok élvezete, és a kimenők nor­máit. Milyen a helyzet e- zen a téren nálunk? Mióta bevezették a szerző­déses-rendszert, javult a fe­gyelem is. Mi az Interben pon­tos szabályzatot állítottunk össze, melyet kivétel nélkül mindenki köteles betartani. A- mennyiben nem tesz Így, pénz­bírsággal sújtjuk. A vezető­ség feladatai: szervezni a csa­pat utait, a portyákat és a li-' gameccseket, idejében fizetni, stb. A játékosokra viszont az a munka hárul, hogy betartsák az edző és a vezetőség kíván­ságait a lehető legjobb telje-* sítmény érdekében. Aki tíz percet késik az edzésről, öt­ven koronát fizet, aki nem vesz részt rajta, százat. Ha tu­domásunkra jut egy-egy ma­gánéletbeli, nem engedélyezett kihágás, akár négyszáz koro­nát is'elérhet a kalóriapénz­ből levonandó összeg. Tp Mindenki jól tudja, " * hogy Kacsányi Lász­ló Losoncról indult el. ott vált a neve először ismert­té. Gondol-e még Losonc­ra? S ha igen. véleménye szerint miért esett így vissza a losonci, egykor i- gazán országos hírű labda­Anu1<oV tehetem, leugrom Losoncra, hiszen itt élnek a szüleim, testvéreim, ismerő­seim. barátaim. A losonci foci sajnos valóban visszaesett. Ennek több oka lehet: esetleg nincs meg a kellő összhang a vezetésben, a vezetők és a já­tékosok, vagy a játékosok és az edző között. Azt sem jó jel, ha évenként váltják egymást az edzők. Aztán az is baj, hogy nemigen törődnek az utánpót­lással. Amikor én ott fociz­tam, tizenkét utcai kölyökcsa­pat volt. Ma nincs ennyi. A fiatalok is másképp viszonyul­nak a labdarúgáshoz, ez igaz, viszont az is tény, hogy szen­vedéllyel teli szakemberek sokat tehetnének az utánpót­lás-nevelés érdekében. Re­méljük, hogy ez a válság csak átmeneti, s a nagyon komoly hagyományokkal rendelkező lo­sonci labdarúgás ismét a ré­gi lesz. Kacsányi László nemcsak rokonszenves, remek ember, hanem nagyszerű szakember is. Végre egy edző, akinek ilyen elvei, ilyen elképze­lései vannak. Kívánjuk, hogy álmái, tervei valósuljanak meg, mert amiről töpreng, az a jövő útja. Az előfutá­rok, az úttörők mindig ne­hezebb körülmények kö­zött működtek, az igaz, de- hát ebben is van szépség. Batta György,

Next

/
Thumbnails
Contents