Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-09-19 / 38. szám

S úi .ifjúság, — ú. i. SPORT Állítsd össze a világ­válogatottat; Feltételek: 1. A világválogatottat bár­ki összeállíthatja, aki az itt közölt versenyszel vényt mel­lékeli azon a postai levele­zőlapon, amelyre válaszát és címét írta, s melyet Redak­cia Oj Ifjúság, Bratislava, Pražská 9 címzéssel lát el. 2. A levelezőlapokat olvas­hatóan töltsétek ki, lehető­leg nyomtatott betűkkel, s legkésőbb szeptember har­mincadikéig adjátok postá­ra. A későbbi dátummal el­látott lapok már nem ér­vényesek. 3. A szelvény nélkül ér­kező lapok nem vehetnek részt a versenyben, sem azon a sorsoláson, melynek során öt értékes díjat nyer­hetnek a résztvevők. 4. Mégegyszer: azok a labdarúgók kerülhetnek a világ legjobb csapatába, akik 1945 után tűntek tel. A posztokhoz nem ragasz­kodunk mereven, de nem engedélyezzük, hogy példá­ul Puskás szélsőt játsszon. 4—2—4. vagy 3—2—5-ös rendszer képezze az alakza­tot, amelyre a csapatot épí­titek. Jó szórakozást kívánunk, várjuk megoldásaitokat! Villámcsapás a futbalipályán ? (A NYÄR TANULSÁGA) Július 16-án Budapesten a Fehér úti sportpályán ja­vában folyt a Budafok — Egyetértés kupamérkőzés, amikor a pálya fölött átvo­nuló zivatarból lecsapó vil­lám minden játékost a föld­re terített, és közülük a 19 éves Kiss László — akit a villámcsapás közvetlenül ért — a helyszínen meghalt. Az ilyen szerencsétlensé­gek azonban korántsem olyan ritkák, mint gondol­nánk. Néhány hónappal ez­előtt sújtotta halálra az angliai birminghami labda­rúgópályán lecsapó villám a huszonhároméves birming­hami középcsatárt, Tony Alldent. Minden csak azért tör­ténhetett meg, mert az em­berek nem akarják tudomá­sul venni, milyen veszélyes a zivatar átvonulása idején a szabadban tartózkodni. Egy-egy középeurópai or­szágban évente 50—70 em- bér életét oltja ki a villám, de vannak zivataros évek, amikor ez a szám megha­ladja a százat, száztizet. A villámlás idején nyílt területen lévő személy min­dig veszélyben van. Ha már nincs módja fedél alá ke­rülni, Jóval csökkenti a ve­szélyt, ha leül, vagy lefek­szik a földre, mert a test így nem emelkedik ki olyan magasra Ne álljunk egyedülálló fa mellé, ne bújjunk széna vagy szalmakazalba, ne tar­tózkodjunk villamos, tele­fonvezeték vagy vasúti vá­gányok közvetlen közelében! Ne fürödjünk és ne csóna­kázzunk ilyenkor, mert a folyókba és tavakba sűrűn csap be a villám! Vannak fák — ilyen a vadgesztenye, a bükk vagy az éger — eze­ket nem kedveli a villám, mert rossz vezetők. Jó ve­zetők az erős nedvkeringésú fák, a fenyő, a tölgy, a kő­ris és az akác. I De a villám nagyon sze­szélyes természeti jelenség, útja kiszámíthatatlan! A megállapítás vonatkozik — e nyár szomorú tanulsá­gai alapján — a sportolók­ra ia. £• T. Mint a legtöbb sportpályafu­tás, az enyém is az iskolában kezdődött, a Nemzeti Torna Egyletben folytatódott, majd az 1933-ban megalakított női atlétikai szakosztályban fejező­dött be. Eközben egy hűvösvöl­gyi bálon megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki azzal vonta magára a figyelmet, hogy po­koli rosszul táncolt. De kitar­tóan. Mire reggel lett, nem tudtam, én felejtettem el tán­colni, vagy a fiatalember ta­nult meg? A kérdés eldönté­sére újabb találkozót beszél­tünk meg. Később ő lett a fér­jem. Hogyan is volt Berlinben? — Nem számítottam én arra a bajnokságra. Nem azért, mintha elégedetlen lettem vol­na magammal. Erre nem volt semmi okom Első versenye­men 141 centit ugrottam és akkor 149 volt a magyar re­kord. 1933-ban volt ez, egy fű­„Ibolya I Már hatodik!“ „Ibolya, már harmadikI“ „Ibolya, maga bajnok I“ A berlini olimpiát 1936-ban rendezték meg. A küzdelmek — a rendező ország hibájából — sokszor igazságtalanul végződtek. Már akkor érezni lehetett a háború szelét és az eszme bűzét, amely ezt a pusztítást kirobbantotta. A magyar atlétacsapatnak egyetlen nőtagja volt, a magasugró CSÁK IBOLYA. És ez a ma- gasugrónö igazolta, egyszem nő létére, kikül­detése helyes lépés volt, hiszen aranyéremmel tért haza. Csák Ibolya ma már nagymama, de szívesen emlékszik vissza fiatalkori éveire. részporos fedettpályán. Éven- vetélytársnöim akkor hagyták ként javítottam és 1936-ban abba a versenyt, amikor én már 161 cm-re tornásztam fel még csak kezdtem bemeleged- a magyar csúcsot. Hogy miért ni. Nem maradt más ellenfe­nem reménykedtem az olimpiai lem. csak a léc meg a centi­bajnokságban? Ennek az volt méter. Ilyenformán nemigen az oka. hogy mindig ellenfél tudtam, hogy mit is tudok? nélkül versenyeztem. Itthon a Abban reménykedtem, talán sikerül az első hat közé bejut­nom, s a remény, amelyről a férjemmel sem mertünk be­szélni a harmadik hely volt. Az olimpián tizenkilencen indul­tunk. Szerencsés sorsolásom volt. Utolsónak ugrottam. Egy­re csökkent a versenyzők szá­ma. Mind többen véreztek el különböző magasságokon. Az egyik atlétafiú bíztatott: „Ibo­lya, már hatodik!“ Azután már csak hárman maradtunk, az angol Odam és a német Kaun. És ismét hallottam a buzdí­tást: „Ibolya! Már a harma­dik!" 160 centi következett. Mind a hárman levertük. Ak­kor még más szabály volt. Is­mét emelték a magasságot. 162 következett Ők ketten lever­ték, és pedig átugrottam. Ak­kor boldogan tártam szét a ka­romat. Mikor találkozott ismét ellenfelekkel? — Csak a bécsi Eurőpa-baj­nokságon, és pályafutásom so-« rán első ízben vereséget szen­vedtem A német nő, Ratjen 170-et ugrott, én pedig 164-es új magyar csúcsot. A vereség azonban nem tartott sokáig. Mindössze két hétig. Egy szép napon levél érkezett a Német Atlétikai Szövetségtől, hogy Ratjen kisasszony eredményeit törölték, s mellékelten küldik részemre az aranyérmet. — Kérésük, hogy az ezüstöt küld- jem el a harmadik helyezett­nek. A levél szűkszavú volt és nem terjedt ki magyarázó rész­letekre. Később tudtam meg, hogy Ratjen kisasszony nőne- müségéval volt baj...-0­Egy magas, ruganyosléptű asszony, a Böszörményi út tá­ján fel-feltűnik az unokájával. Sétálni mennek, fákat, madara­kat nézni. Az atlétikánál is szebb talán a kiegyensúlyozott, boldog családi élet. R. A. POLLÄK: Középterme­tű, rendkívül ruganyos mozgású közép-pályás- játékos. Labdaérzéke bá­mulatos. nem is jár, szin­te lebeg a gyep fölött. Erre születni kell! BOROS: Az utóbbi idők legragyogóbb balszélsö- egyénisége. Labdavezeté­se egyedülálló, cselezés)' készsége úgyszintén, de élményszámba mennek lehelletfinoman végrehaj­tott elhúzásai, és pontos középreadásai is. PIVARNÍK: Jobbhátvéd, szélvészgyors, jól helyez­MINDENKÉPPEN ÉR THE- nógatott keretbe ***• tegnap soroltak be mind­_ . ... , , . hármatokat. Azóta egy Gondoltatok, hogy v3”nap tolt H e/ aránylag logatottak lesztek egy-rövid idó mégis megkér_ s?er • dezem, gondolkoztatok-e Pollák: Mostanában ta- x„ion a;on kji isiién­Ián igen, de nem vártam kiszorítanotok a/ elődök ilyen gyors sikert, Ugyköziil hogv sjkerüljön egy-két esztendő múlva „iarat|not(,ih­lett volna talán esedékes. Pivarník: Engem is meglepett, de annál job­ban örülök neki. Boros: A válogatottság minden labdarúgó álma, annakidején én is álmo­doztam róla, amolyan elő­Pollák: Az én terveznek supa ka; 9i feladat* v álocatotl /ák f' V& š : v. .. : : POLLÄK kedö hátsó ember. A vé­delem egyik legmegbíz­hatóbb tagja. TEGNAP ÉRKEZETT A HlR, AMELY SZERINT MARKO SZÖVETSÉGI KA­PITÁNY MINDHÁRMU­KAT KIPRÓBÁLJA A VÁ­LOGATOTTBAN, SZEP­TEMBER HATODIKÄN, PÁRIZSBAN, A FRAN­CIÁK JUNIOR-VÁLOGA­TOTTJA ELLEN: MA DÉLELŐTT FELKERES­TEM ŐKET A VSS EDZÉ­SÉN. JÖKEDVÜEK VOL­TAK, VIDÁMAK, ÉS EZ BOROS Születtek: 1947-ben A válogatottba kerültek: 1967-ben zetes volt már, hogy sze­repeltem az olimpiai csa­patban. Csapatotokban, a VSS- ben kit becsültök a leg­többre? Pollák: Švajlent, Sche- rert és Bombát. Minden­ben segítségünkre van­nak, és ha a fiatalok érde­keiről van szó, ők az el­sők, akik mellénk állnak. Pivarník: Én ugyanezt mondhatom, pedig mi sokkal fiatalabbak va­gyunk náluk. Boros: Scherer, és talán Bomba. Pivarník: Lálát kellene kinyomnom. Olyan utasí­tásokat kaptam, hogy Pá­rizsban először a jobbhát­véd helyén szerepelek majd, de félidő után át­megyek a baloldalra, mert itt is játszottam niár. Lálának viszont idegen ez a poszt._ BOROS: A balszélsó posztját az utóbb) időben Kahát töltötte be, ô lesz hát az ellenfél. Mindhárman kész játé­kosoknak számítotok már. bár mindegyikötök 1947- ben született. Saját ma­gatokat ismeritek a leg­inkább. Van még csiszol- nivaló a játékotokon? Pollák: Elsősorban a lö­vésekkel van nálam baj, ezen kell javítanom, de taktikai téren is fejlőd­nöm kell még. Pivarník: Nálam a feje­sekkel vannak még bajok, több gondot kell fordíta­nom a fejesekre, na és az a bizonyos taktikai érett­ség még nálam sem kö­vetkezett be. Boros: Gyakorolnom kell a lövést, és a gyorsa­PIVARNfK ságom is megkopott, mert egy teljes évig fájt a lá­bam, de végülis Pöstyén- ben kikezeltek, s azóta semmi baj sincs vele. A foarná*# kitarthat hosz- szabb Meig, sőt, ha a lö­vések és a sprintek is menni fognak, talán ja­vulhatok is még. Hogyan viselitek el azo­kat a mérkőzéseket, ame­lyeken érezhetően meg­károsítja csapatotokat a játékvezető? Pollák: Néha nehéz, de az ember legtöbbször uralkodik magán, nem vi­tázik, hanem elballag a színhelyről. Pivarník: Idegesít a do­log, a játékomra is kihat, de le kell gyűrni vala­hogy, s ez többnyire sike­rül is. Boros: Hangulat dolga. Van. amikor nem izgat túlságosan az ügy, néha viszont robbanásig feszül a levegő. Idegen pályákon mindig számolnunk kell, egy-két olyan döntéssel, amely a hazaiaknak ked­vez. Ha rajtatok állna, kit tennétek csapatotokba e három labdarúgó közüli Eusébio, Mazzola, Jair? Pollák: Mazzolát. Pivarník: Eusébiot. Boros: Pelét nem lehet­ne? * A beszélgetés augusz­tus utolsó napján zajlott le. A véletlen fura játéka folytán most kerül csak közzé. Utána vagyunk a párizsi találkozónak, ame­lyen — mint ismeretes — vereséget szenvedett a csehszlovák válogatott. Pollák az első félidőben játszott, Kunával alkotta a fedezetpárt. Marko szöv„ kapitány: „Technikás, jó­mozgású fiú, de játékmo­dora a Rúnáéhoz hason­lít. Együtt nem szerepel­hetnek egyszerre, csakis Geleta oldalán. Boros a halszélen szerepelt. Mar­ko: „Elég sokat egyénies- kedett, úgy látszik be akarta bizonyítani képes­ségeit“. Pivarník, aki vé­leményünk szerint jobb mint Lála, nem kapott egyelőre alkalmat. Majd legközelebb. Reméljük, akkor mindhárman kivág­ják a rezet. BATTA GYÖRGY Berenhaut Róbert felvételei. „Már elég régen elhatároz­tam, írok az Üj Ifjúságnak egy olyan sportemberről, aki nem tud járni..." így kezdődik Gó- rász István levele, amelyben Górász Józsefről esik szó. Mi örömmel tesszük közzé a rövid interjút, és ezúton kérjük ol­vasóinkat: ha idejük engedi, keressék fel néhány sorukkal Górász Józsefet, bizonyára jól esik majd neki egy-egy levél. Címe: Rimaszombat, Gottwal- dova 50. Mi az oka annak, hogy nem tudsz járni, és hogyan sze­retted meg a sportot? 1940 május 9-én egészséges gyermekként láttam napvilá­got Rimaszombatban, de öthó­napos koromban gyermekbénu­lásban betegedtem meg, azóta nem tudok járni, s mi tagadás, ha erre gondolok, elszorul a szívem, nem is szeretek errői beszélni Inkább arra a kérdés­re felelnék, hogyan szerettem meg a sportot. Pontosan em­lékszem 1952-ben hallgattam először sportközvetítést, s ak­Egy érdekes sportemberről kor jegyeztem el magam e szép sportággal. A helsinki olimpiai labdarúgó döntőjéről volt szó. Egy ízben láttalak védeni, ami eléggé meglepő, hiszen nem tudsz járni. Igen, védtem mindig, ha ját­szottak a gyerekek, jól esett egy kis mozgás, persze csak korlátozva, a kapum is olyan méretű volt, aki megfelelt ne­kem. Asztaliteniszeztem is, ezt úgy űzöm, hogy két széken játszom, ilyenkor egy kissé ki is fáradok, de mégis felfrissü­lök. A sportnak sokat köszön­hetek, mert nélküle fekvő be­teg lennék, s erre még gondol­ni is rossz. Ügy tudom, közel nyolc esz­tendeig foglalkoztál a rima­szombati kölyökcsapattal. Igen, bár nincs edzői minő­sítésem. Ügy érzem, kicsit se­gítettem a helyi sportklubnak u utánpótlás-nevelésben, és nem dicsekvésképpen mondom, de mindkét ifi-csapatban jó­részt azok játszanak, akikkel én foglalkoztam. Ez nagy öröm, mert én is szeretek nevelni, mert a gyermekszeretetei ta­nítómtól tanultam, Urbán Pál­tól, de sokat köszönhetek Scheffcsik Lászlónak és János­nak is. Mi volt eddigi legnagyobb élményed a sportban és a magánéletben? Nagy élmény volt számomra az ótvenhármas angol-magyar mérkőzés, Szepesi György köz­vetítése Magánéletemből a ta­valyi magyarországi utat emel­ném ki, egy barátommal vol­tunk, ő kerékpáron, én három- kerekűn. Összesen 700 kilomé­tert tettünk meg minden baj nélkül. Nagyon sok kedves em­berrel találkoztunk, és sok szé­pet láttunk. Ki a kedvenced, kit tartasz példaképednek, ki szerinted a háború utáni labdarúgás legnagyobb egyénisége Cseh­szlovákiában és Magyarorszá­gon? Példaképem — előrebocsá­tom — nem sportoló, hanem politikus, Fidél Castro. Kedven­cem van több is, Tichy Lajos, és Szepesi György. A labdarú­gók legjobbika Magyarorszá­gon Bozsik, Csehszlovákiában Masopust az utóbbi húsz év­ben. Ha teljesíthetnék, mi lenne a három kívánságod? 1. Hogy legyen már végre béke az egész világon! 2. Szeretnék látni — de nem a tévében — egy jó brazil- magyart 3. Részt venni egy VIT-en és megismerkedni sok-sok fia­tallal. Kinek szurkolsz Csehszlová­kiában és Magyarországon? A VSS-nek, illetve a Hon- védnak. t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents