Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-15 / 33. szám

S új ifjúság ------­Szív-kép i. 1 000 NAP AZ ESERNYŐS LÁNNYAL ú. i. SPORT A TIZENHARMADIK Bolondos Tómnak hívták. 1959-ben történt: létépte fé- ligkész rajzát az asztalról, be-" nyújtotta felmondását a főnö­kének. kivette megtakarított száz font sterlingjét a bank­ból. és átlépte az angol határt. Franciaországba telepedett. A kerékpározók egyik királyának, Anquetilnak hazájában akart világhírűvé válni. Két éven át mást sem csinált, mint edzett, összeszorított fogakkal, senki­től sem zavartatva, keményen. Olyan volt, mint egy bulldog: amibe beleharap, azt többet nem engedi ki a szájából. Wöl­ben már minden nyugati sport­láp írt róla, hatvanötben észre­vette . konzervatív, hazája is, Anglia: az év sportolójává vá­lasztották, mert közben meg­nyerte az országúti kerékpár- yitágbainoksága. Hazaugrott Édesanyját meglátogatni. Az ó- d<m ház előtt srácok várták, sokan, autogramért. Ilyen hí­res lennék? Kiderült, tévedé­sen alapult az egész, össze­tévesztették egy focistával. Melyik volt a legszerencsésebb útszakasza élete' folyamán. kérdezték a világ újságírói az * ezévi Tour de France előtt. 1962-bén. a tizenharmadik, vá­laszolta mosolyogva. 1967: A híres Tour de Francé ti­zenharmadik útszakasza van soron. Kétszáztizenegy és fél kilométer hosszú út. Reggel vidáman keltek a versenyzők. Az angol csapat a kikötőbe rándult, Marseillenél 'nézték a tengert. És aztán rajt, és jön­nek a kilométerek. Egy homok­ból. kőből, sárból összetákolt dombon kerekezik a mezőny Színes’ gombolyag gördül az ti­tán, a közönség szájtátva le- sí Gimondit, jlménezt, Pouli- dort.‘ Az élboly végén, becsü­letesen tiszta szívvel hajtott egy fiú, aki ezerkileneszáz öt­vén ' kilencben letépte félig- kész rajzát, és benyújtotta fel- i mondását a főnökénék, mert csak a kerékpározásnak akart élni, sőt, világhírűvé akart vál­ni. E*r a biciklista egyszerre fcirogni kezdett a nyeregben elsápadt, a nézők ámulva kér­dezték: be van rúgva?, még kétszer taposott a pedálra, és a nézők közé zuhant. Nehéz küzdelem után fektették az út mellé, mert keze görcsbe me­revedve forrott rá a kormány­ra. Jött Dumas, az orvos, a manager, szakemberek, rende­zők, a pulzusát. mérték, a szí­vét hallgatták, mesterséges légzést adtak. Helikopter ér­kezett, hordágy, irány Avig­non, a kórház, de az ügyele­tes orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani, így halt meg egy jókedélyú, szeretetreméltó, rokonszenves fiú.. Trikója zsebében tablettá­kat találtak: egy ephedrin-faj- tát. Megtörtént a temetés. Egy asszony és két gyermek apa nélkül maradt. A gyilkos neve: ajzószer. Dopping. Az angol versenyző neve: TOM SIMPSON Ősz volt, a falevelek töré­kenyek, mint a porcelán. A gyep nem élénkzöld, nem is mérges-zöld. Palack-zöld! Ru­galmas volt még mindig sűrű. valamennyi fűszál engedelme­sen tartotta hátát lábam alá. Edzés után, kimerültén de a zuhany hatására mégiscsak bol­dogan szedtem magamra a ru­hát, hogy a belvárosba sies­sek.- magam sem tudom, mi vonzott, talán az, hogy egye­dül éltem, húszévesen, igazán csak a foci érdekelt, semmi más. de szerettem az emberek között járni, és élveztem, hogy megállítanak, autogramot kér­nek, vagy meghívnak egy po­hár borra. Az italt nem min­dig fogadtam el, néha megit­tam egy pohárka vörössel, mert annakidején di Stefáno is így tett, meg Puskás, s a vörös­bor vérré válik, mondogatják a bölcsek. A korzón szép lá­nyok sétáltak, srácokkal, vagy magányosan, mint én. de en­gem nem izgattak különöseb­ben, engem boldogított a játék, a fiatalabbakat ribizliknek, az idősebbeket tyúkoknak hívtam én is, mint a csapatkapitány, aki hét éve nős már. Ki hitte volna, hogy néhány napon belül, ismét egy edzés utáni séta közben, estefelé meglátok egy lányt, igazán nem volt semmi tervem vele, mond­tam, boldoggá tett a játék, de az arcát csak nem tudtam el­felejteni, még a tizenegyesek gyakorlása közben is eszembe­villant, és amikor a bemele­gítő köröket róttuk, előttem vibrált.ahogyan siet valahová a járdán, és egy pillanatra ráme­meli tekintetét. Egy esős na­pon szólítottam meg. az ut­cán, pöttyös esernyője volt. kék szeme és barna haja, sötét ruhát viselt. „Neharagudj, megláttalak, és azóta mindig látlak. Egy gyönyörű könyv­ben olvastam, ha az ember akkor is lát egy lányt, ami­kor az a valóságban nem ész­lelhető, akkor már a szívével látja. Eszembejutsz edzéseken, a tizenegyes gyakorlásának pillanatában, de ha a beme­legítő köröket rójuk, akkor is ott lebeqsz a szemem előtt. Én középcsatár vagyok, ám ha az edzőm úgy kívánja, akár bal­szélsőt is játszom. Eddig csak a labdarúgás boldogított, s most mindig téged látlak." Az esernyős lány vasárnap eljött a meccsre, jegyet sze­reztem neki, ott ült a srácok feleségeivel, és nézett. Az el­ső pillanatokban nem tudtam labdába rúgni az izgalomtól. „Ha leégsz, elhagy az eser- nyös, kékszemű, barnahajű lány." Ez szárnyakat adott. El­lenfelünk. a bajnokcsapat négy -nullás vereséggel tért haza. Minden gólt én rúgtam. Az esernyős lány megvárt, együtt mentünk a belvárosba, sokat sétáltunk, megettünk vagy hét fagylaltot, és én megállapítot­tam, hogy a labdarúgás meny- nyei dolog, de a szerelem is az. A LÁNYOK MÉG A SZÖVEG ELOLVASTA ELŐTT MEGÁL­LAPÍTJÁK MAJD, KOLLARO- VITS ISTVÁNRÓL. A CSEH­SZLOVÁK ASZTALITENISZ VÁLOGATOTT TAGJÄRÖL, HOGY HASONLÍT EGY PICIT ALAIN DELONRA, ÉS NEM IS TÉVEDNEK. ÉN EZÚTTAL MELLŐZTEM AZ ILYEN TÁR­GYÚ KÉRDÉSEKET, S CSU­PÁN ARRA VOLTAM KIVÁNCSI, MI A VÉLEMÉNYE KOLLÁRO- VITSNAK ERRŐL A KÖZTU­DATBA KERÜLT MEGÁLLA- PÍTÄSRÔL: HA SZENVEDÉ­LYESEBBEN, JOBBAN, ÖSSZ­PONTOSÍTVA ASZTALITENI- SZEZNE. NEMCSAK EGY AL­KALOMMAL NYERT VOLNA EZIDÁIG ORSZÁGOS BAJNOK­SÁGOT. — Én alapjában véve nyu­godt, jó idegzetű ember va­gyok, és ez természetesen a játékomon is meglátszik. Két- három évvel ezelőtt a legiz­galmasabb csaták sem provo­káltak ki idegességet belőlem, már-már flegma voltam. Amíg a többiek szinte magukról meg­feledkezve látszottak, addig én számtalan esetben nyertem meccseket úgy, hogy előzőleg már húsz-tizenötre, húsz ti­zennyolcra vesztettem. Ez a higgadtság eredményezte az országos bajnoki címet is, és a világbajnoki bronzérmet, meg azt, hogy Európa számos híres játékosát sikerült le­győznöm. többek között a svéd Alsert. Pozsonyból három esz­tendeje kerültem a prágai gé­pészeti főiskolára, és Stanékék közé. Ez is sokat segített. Ta­valy azonban nem edzettem o- Ivan intenzitással, sőt. egy i- deig egyáltalán nem edzettem, mert iskola is van a világon, és ez aztán megnyilvánult az eredményességben is. Ebben az évben csak az utolsó pillanat­ban biztosítottam be a világ­bajnoki repülőjegyet. Most már izgulékonyabb lettem, húsz-tizenötnél nincs már a régi nyugalmam. A prágai ed­zéslehetőség komoly segítség, itt tovább tudok fejlődni, bár játékom eléggé egyedülálló stílusú, a kerettagok közül senki sem játszik ilyen felfo­gásban, azaz univerzálisan, te­hát sem védekezve, sem tá­madva, hanem az adott hely­zetnek megfelelő variánst al­kalmazva. Egyaránt jól megy cv luuívd, wuuwr a ia" levelek olyan törékennyé vál­tak, mint az üveg, összeháza­sodtunk. Nekem nagyszerűen ment a játék, gyakran utaz­tunk külföldre, gyönyörű ru­hákat hoztam a feleségemnek. Aztán született egy fiunk. A szurkolók szerettek, én má­moros voltam az örömtől, on­tottam a gólokat, válogatott lettem, még többet utaztam. Egyszer, egy argentínai por­tyán, nem sikerült a manager- nek újabb találkozókat nyél­beütnie. és küldöttségünk négy nappal a tervezett visszatérés előtt lépte át a határt. Alig vártam, hogy az asszonyt és a fiamat lássam. Az előszobá­ban ismerős kabát: a balfede­zet vásárolta tavaly Bécsben. A pöttyös esernyő ott lógott, felakasztva a falon, halkan lép­tem, nem óvatosságból, de meg szerettem volna lepni ő- ket, micsoda meghökkenés lesz ma.id az arcokon! A szobában csak egy kis lámpa égett, és a balfedezett épp akkor csó­kolta szájon a feleségemet. Nem szóltam egy kukkot sem. fogtam a felöltőmet, é$ el­mentem. Csak a szívem helyén van valami üszkös seb, ami mindig fáj, és különösen akkor sa­jog, ha egy pöttyös esernyőt, vagv' egy kékszemü, barnaha­jú lányt látok. Akkor felvág­tam az ereimet, de nem si­került öngyilkosságba szédül­nöm. Most ismét játszom, né­ha gólt is sikerül lőni, úgy érzem, lassan kilábalok a bó­dulatból. mert tovább kell él­ni, akkor js, ha nehéz. A bal­fedezet is a csapat tagja, meg van mérgezve körülöttünk a levegő, nem szólunk egy szót sem. néha felém pördíti a lab­dát. legszívesebben visszarúg­nám. keményen, hozzá, de nem teszem, ki kell bírni, az élet megy tovább, és én csak fut­ballozni tudok. Az edző nem tudja, mitévő legyen, mindket­ten kulcsszerepet töltünk be az együttesben, amíg a kór­házban voltam, hat alkalommal szenvedtünk vereséget. Hát így van ez. most már a zuha­nyozás sem olyan fenséges, s a belváros sem vonz. Mérkő­zéseinken nem tudok olyan lelkesen küzdeni, és ha a bal­fedezetre nézek, elkomorodok. Sokan vigasztalnak, sebaj, eb­csont beforr és egyebek, de én nem hiszem, vagy legaláb­bis nem érzem. A fiam szépen fejlődik, néha látom, amint az esernvős lánnyal végigtipeg az utcán. Mostanában sokat töprengek azon, vajon mi lett volna, ha azon az esős napon nem szólí­tom meg az utcán. Dehát mit lehetett tennem? Edzéseken, tizenegyes-rúgás közben is fel­villant az arca. ha meg a be­melegítő köröket róttuk, szinte lebegett a szemem előtt. És egv gyönyörű könyvben azt ol­vastam, „ha az ember akkor is lát egy lányt, amikor az a va­lóságban nem észlelhető, ak­kor már a szivével látja." Elmondta egy középcsa­tár. Lejegyezte: Batta György VLASZOV MEGJELENT TOKIÓ­BAN. AZ OLIMPIÁN. ÉS VE­RESÉGET SZENVEDETT ZSA- BOTINSZKIJTÖL, KÉT ÉVIG A SÚLYZÓK FELÉ SEM NÉZETT. DE NEMRÉG ISMÉT ELKEZD­TE AZ EDZÉSEKET • Miért? Nem gondoltam sem a visz- szavágásra, sem világbajnoki cím megszerzésére. Csupán a lehetőségeimet szeretném meg­valósítani: Ez pedig 590-600 kg közötti összteljesítmény. Tókiő után úgy gondoltam, hogy abbahagyom az egészet, maid szépen elfelejtem a va­sakat. Ez azonban nem olyan könnyű, mert akkor oda a nép­szerűség, oda a győzelem é-" rezte mámor. Most nagyon e- rősen edzem. Még otthon is, ahol az egyik szobába saját- tervezésű szereket szereltem, valóságos edzőcsarnok let£ be­lőle. Még ezév elején meg szerettem volna két világcsú­csot dönteni, de súlyos meghű­lésen estem át, és ez hosz- szabb időre kizökkentett. • Elindul Mexikóban ? » Nem tudom. iTszta szívem­ből szeretem a sportot, de az irodalmat is. Mexikóban csak akkor állok rajthoz, ha reális esélyeim lesznek a győzelem­re. Ez pedig irodalmi sikereim­mel átt összefüggésben. A- mennyiben a felkészülés nem megy az irodalmi munkásság rovására, elindulok. Most har­madik könyvemen dolgozom, a forradalom utáni nemzedék sorsáról írok. Levéltárakban kutatok, adatokat gyűjtök, és ez rengeteg időt rabol. Van olyan nap, amikor hat órát töl­tök az asztal mögött. Mexikó­ban nagy lesz a küzdelem. 580- 590 kilogrammos teljesítmény k$ll maid az elsőséghez. • Vélemémye szerint mikor és ki éri el a bűvös hatszáz ki­logrammos, határt? ... Ügy vélem, ehhez a telje­sítményhez új edzésmódsze­rekre van szükség. Ennek az edzésmódszernek úgy kell ki­dolgozva lennie, hogy teljes mértékben, abszolút gazdasá­gosan és arányosan aknázza ki az emberi test lehetőségeit. Az emberi szervezet különb telje­sítményekre képes, még nagy tartalékai vannak. Ezt a csú­csot egyik világhírű, most ver- senvző súlyemelő sem éri el. Leghamarább két-három év múlva valósulhat meg a re­kord, akkor is úgy, hogy esz­ményi küzdési feltételek áll­nak rendelkezésre. Ez persze az én egyéni véleményem. Le­het, hogy tévedek, hiszen két éve hiányzóm a nagv világver­senyekről, nem ismerem már annyira a nehézsúlyúak prob­lémáit. 9 Manapság még mindig so- ' kat vitáznak a kérdésről: le- het-e csúcsteljesítményeket a- matőr feltételek mellett elér­ni, vagy a tiszta amatörség már csak díszítő jelző, és tu­lajdonképpen az amatőrök is profik? Jelen pillanatban az a hely­zet, hogy ésszerűtlen lenne kü­lönbséget tenni az amatőrök és profik között. Véleményem szerint lehetőséget kell bizto­sítani végre minden olyan ver­senyzőnek, aki az olimpián vagy más versenyeken rajthoz kíván állni, tekintet nélkül ar­— ha formában vagyok — a* ütés is és a védés is. Megval­lom, nekem az ilyen stílusú asztaliteniszezök tetszenek 1- gazán. az ilyen versenyzőket becsülöm. Stanéktól. aki hdtjv úovmondjam erőből játszik, a hallatlan szívósságot, kitartást, a küzdeni akarást tanultam el egy kicsit, de úgy érzem, még nem teljes mértékben. KOLLÁROVITS ISTVÁN SZA­VAIBÓL AZ HÁMOZHATÓ KI, HOGY NEM KÖNNYELMŰSÉG. VAGY FÖLÉNYESSÉG’ AZ U- TÖBBI HÓNAPOK VÄLTOZÖ TELJESÍTMÉNYEINEK OKO­ZÓJA. HANEM TELJESEN ÉRTHETŐEN, A MEGVÁLTO­ZOTT ÉLETSTÍLUS, A VIZS­GÁK. A KEVESEBB SZÁMÚ EDZÉS. EZ A TEHETSÉGES FIÚ MÉG NAGYON FIATAL. S HA BELESZOKIK AZ ÚJ KÖRNYEZETBE, ÚJBÓL OR­SZÁGOS BAJNOKKÁ VÁLHAT, S AZ EURÓPA- ÉS VILÁG- BAJNOKSÁGOKON SEM KELL MAJD SZÉGYENT VALLANIA. SZÍVBŐL KÍVÁNJUK, HOGY ÍGY LEGYEN, MERT NAGYON ROKONSZENVES EMBERNEK ISMERJÜK. ' ,'(batta györgyj1 ra, vájjon profi-?, vagy ama­tőr. Előbb-utóbb ugyanis fel­színre kerül a társadalom szempontjából1 is ez a kérdés, be kell tudnunk sorolni az él­sportolókat a társadalomba, és akkor professzióvá, mesterség­gé válik, mint a művészetek, vagy megszűnik a rekordhaj­sza. Erre a kényes témára sok érdekeset lehetné mondani, pro és kontra. Én csak a magam által kialakított nézetemet közlöm a nyilvánossággal, sem­mi szándékom befolyásolni az illetékeseket. Egyszer úgyis el­jön az ideje a józan mérlege­lésnek és döntésnek, s akkor maid szociológusok, filozófu­sok és ökonómusok állapítják meg, mi is az élsport, hol van az élsportoló helyé a közös­ségben, és hogyan nézzünk a jövő elébe. KAMASZ—VÄLOCATOTT BRA­ZÍLIÁBAN A brazil labdarúgás törté­nelmének egyik legszomorúbb fejezetét Londoban szemlél­hették az európaiak. A tönk­rerúgott, bicegő Pelé, a mér- kőzésröl-mérkőzésre halvá­nyabban szereplő Garrincha, és a magába-roskad tan távozó Feola jelképpé váltak szinte. Mint ahogyan az a legtöbb hul­lámvölgybe került labdarúgó­csapatnál szokás, Brazíliában is megtették az óvintézkedé­seket, s a brazil lapok már azt jósolgatják, hogy jövőre javu­lás áll be már, de Mexikóban egészen bizonyosan. Feola hónapokig bolyongott külföldön, tulajdonképpen ha­za sem tért, a mai napig sem, mert a forróvérű, de primitív szurkolók nyersen, mustár nél­kül ennék meg azonnyomban. Az új szövetségi kapitány, Ai- more Moreira teljesen úi ne­vekből álló keretet állított össze. Londoni játékos csak kettő van benne: Alcindo és Tostao. A korátlag nem halad­ja meg a huszonkét esztendőt, sót, az új Pelének kikiáltott Leivinha mindössze tizenhat é- ves, azaz pontosan annyi, mint amikor Pelé csillaga felfutott az égre. Az olvasó azért ne botránkozzon meg nagyon, hogy ilyen forradalmat hajtottak végre a válogatottban, de az is közrejátszott az események kialakulásában: a Santos. a Flamengo és a Bangu futbal­listái külföldi portyán voltak, tehát játékukra nem lehetett számítani. A brazil kamaszvá­logatott így is nagyszerűen helytállt: két alkalommal is döntetlenre mérkőzött Uru- guayban a hazaiakkal, méghoz­zá nem is barátságos mérkő­zésen. hanem a Rio Branco ku­pa döntőjében. Ezzel a meg­fiatalított csapattal komoly feladatokat lehet majd megol­dani. ám a brazil labdarúgás szakemberei mélyebben is ku­tatnak. Rájöttek, hogy a bra­zil labdarúgóbajnokság elavult, ezért újjászervezték az egé­szet. Tudnunk kell, hogy Bra­zília nem a csehszlovák, vagy a magyar ligához hasonló ver­senyben szerepelteti élcsapa­tait. hanem "területekre osztva egyszerre tulajdonképpen több bajnok vetekszik, a döntőt pe­dig a területek győztesei vív­ják egymással. Erre azért kényszerültek, mert Brazíliá­ban óriásiak a távolságok,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents