Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-15 / 33. szám

21 itiusag 'fvCŐTlfcfcjOu 1769 augusztus 15-én szü­letett Napóleon. 1945 augusztus 15-én szabadították fel Kóreát a szovjet csapatok. 1925 augusztus 16-án a- lakult: meg Kuba- Kommunis­ta Párt ja. I960 augusztus 16-án kiál­tották ki Ciprusz független­ségét. 1911 augusztus 17-én szü­letett Michail Botvinnik többszörös sakkvilágbajnok. a Lenin-rend tulajdonosa. 1934 augusztus j^7-én kez­dődött a szovjet írók I. kongresszusa. 1790 augusztus 18-án szü­letett Kölcsey Ferenc, ma­gyar költő, a himnusz szer­zője: 1850 augusztus 18-án halt még Honoré de Balzac, a nagy francia realista író. 1662 augusztus 19-én halt még Blaise Pascal francia matematikus és filozófus. 1936 augusztus 19-én gyil­kolták meg Frédéric Gar­cia Lorca a neves népi spa­nyol költőt, a fasisztaelle­nes harcost. 1901 augusztus 20-án szü­letett Salvatore Quasimodo olasz Nobel-dijas költő. 1923 augusztus 20-án kez­dődött a csehszlovák bá­nyászok általános sztrájk­ja. A közbiztonsági _szervek ismét 71 súlyos közlekedé­si balesetet jegyeztek fel.' Ezek során 43 ember, kö­zülük 7 gyermek vesztette.. életét. A súlyosan sérültek száma 49, 43-an pedig köny- nyebb sérüléseket szenved­tek. Ezek a számok foko­zott óvatosságra intik mind­azokat, akik ezekben a na­pokban gépkocsiba vagy mo­torkerékpárra szállnak. Ján H., prágai 33 éves gépkocsivezető Hbereci út^ ja előtt nagyobb mennyi­ségű alkoholt fogyasztott. Hejnice községnél elgázol­ta Viktor Vondráóek 67 éves nyugdíjast és felesé­gét. akik mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Az ittas gépkocsivezető a tett színhelyéről elmenekült. A biztonsági szerveknek rövid idő alatt sikerült .Ián H.-t letartóztatni, és most vizs­gálati fogságban várja ü- gyének tárgyalását. Alkohol következtében egy további tragédiát is fel­jegyezhetünk. Jaroslav Č. 41 éves férfi Povrlv község­nél erősen ittas állapotban a vasúti sínek mellett tar­tózkodott. Az arra menő tehervonat halálra gázolta. Megállapítást nyert, hogy közvetlenül a szerencsétlen­ség előtt Jaroslav Č. 11 ü- veg tízfokos sört fogyasz­tott. Bodrogszerdahely község­ben M. S. 19 éves motorke­rékpáros halálra gázolta az 54 éves Imrich B.-t. A mo­torkerékpárost súlyos sé­rülésekkel szállították kór­házba. Ondrej C. 21 éves fiatal­ember motorkerékpárjával belerohant egy szembejövő személygépkocsiba. A súlyo­san sebesült motorkerékpá­rost azonnal a éadcai kór­házba szállították. Sajnos, a gyors orvosi beavatkozás sem segített már. Röviddel kórházba szállítása után meghalt. Hírek a kassai járásból A diákok nemcsak pihenés­sel és kirándulásokkal töltik a nyári szünidőt: Borovszky József, a CSISZ kassai JV dol­gozója szavai szerint külön­böző brigádon sok fiatal vesz részt. Például a nyári aktivi­tás keretében a kassai Šrobár utcai Általános Műveltséget nyújtó Középiskola és az E- diákja három csoportban vesz részt a Kassa-Ojváros lakóne- második helyezett Ipedig 1000 gészségügyi Középiskola 120 korona értékű kirándulásán gyed rendezésénél, ahol a Kér- vesz részt. Ki lesz a győztes? tészeti és Városszépítő Válla- Szerződést írtak alá e na- lat dolgozóinak segítenek. De pokban a CS|SZ Jarasi Veze- már dolgoztak itt a kassai ko- tősége és a Mezőgazdasági hászati ipariskola, valamint a Termelési Igazgatóság, amely posta- és Kohóépítő Válla- szerint kedvezőbb munkafelté- lat szaktaniníézeti növendő- teleket és életlehetőséget a- is- _ karnak teremteni a mezőgazda­A ^a'us' CSISZ szervezetek Ságban dolgozó ifjúság számá- közül legjobban igyekeznek a ra ifjúsági klubok alapítá- szinai fiatalok.- Kötelezték ma- sán kívül arra hívták fel a gukat, hogy e nyáron a he- mezőgazdasági üzemek veze- iyi EFSZ-ben 500 mázsa ga- tőségét, hogy a fiatalokat több bonát csépelnek. Vasárnap már előnyben részesítsék. így pél- munkához is láttak és déle- dául azok, akik elvégezték a lőtt 88 mázsa árpát csépeltek, mezőgazdasági technikumot és Jutalmul negyven CSISZ-tag az szerződést kötnek, hogy leg- NDK-ba utazik. alább két évig a mezőgazda­versenyt hirdetett az ifjú ságban dolgoznak majd, mun- kombájnosok közt a CSISZ kas- kába lépésük alkalmával 1000- sai JV és a Mezőgazdasági Tér- 1500 korona járulékot kaphat- melési Igazgatóság, Amelyik „ak. Az ifjú technikusok és kombájnos a nyáron a járás- ökonómusok 2500-6000 koronát, ban a legjobb eredményt éri traktorosok, kombájnvezetők el, jutalmul 1500 korona, a és gépjavítók 2000-4000 koro­nát és az állattenyésztési rész­legen dolgozók 1500-2500 ko­ronát kaphatnak járulék fejé­ben. Akik katonaságtól térnek vissza és legalább három é- ves munkaszerződést kötnek, 1700-2200 korona járulékot kaphatnak. Házasságkötéskor pedig 4000-8000 korona járu­lékot kaphat az, aki legalább öt évig a mezőgazdaságban dolgozik majd. E téren eddig is a legnagyobb figyelmet for­dították a fiatalok iránt a tor­ma várai iái, újbódvai és szlnai EFSZ-eknél. (MPK) Mató Pál, Kassa Chován Lóránt dunaszerda­helyi kiállítása Dunaszerdahely kulturális e- seményeinek sorában számotte­vő élményt jelentett CHOVÁN Lóránt festőművész kiállítása. A kiállított festmények a mű­vész budapesti, londoni, pozso­nyi és dunaszerdahelyi képei­nek kis tématöredéke. Képei A prágai vár műemlékei Euró­pa szerte híresek. Ezért úgy belföldről. mint külföldről mindig igen sok csodálója a- kad. mélyen lírai hangulatúak anél­kül, hogy lendületükben vala­hol is érzelmessé válnának. A színes ritmusba sorakozó képek szinte önmagukért beszélnek, nincs szükség itt tárlatvezető­re. CHOVÁN Lóránt első találko­zása a dunaszerdahelyi közön - seggel baráti légkörben zajlott le. Amint mondja, nemcsak önmagát akarja kifejezni, ha­nem adni is akar valamit a ma emberének modern lakásá­ba. Olyan képet, amely hangu­latot. fényt és mozgást hoz a szobába S valóban az az érzé­sünk, hogy ez a kiállítás min­denkinek szól, hogy az élmé­nyekből mindenki visz magá­val valamit. — szem — Chován Lóránt: A HRADZSIÄ FELÉ, olaj A kis önérzetes Dél van. A víz lomkán, moz­dulatlanul nyújtózik a fenyves ■tövében. Olyan mást a napfény­ben. mintha földre fektetett ha­talmas tükör lenne. A parton meredeken ágas­kodó szikla tövében két sá­tor, előtte a fára akasztott kormos bogrács alatt tűz lo­bog. Egy fürdőruhás fiatalasz- szony piszkálja a lustán lobo­gó tüzet, kavarja a bográcsban fortyogó ételt. Távolabb a kövér pázsiton egy férfi hancúrozik, birkózik hatéves kisfiával, kellettük sül­dőlány biztatja kicsi öccsét és nevetnek, kacagnak mindany- nyian. A férfi úgy tesz, mint­ha komolyan venné pöttömnyi ellenfelét, nagyokat jajául, ha megszorítják és szuszogva eről­ködik. A gyerek is komolyan veszi a küzdelmet,' összeszori- tott ajakkal birkózik, vékony nyakán kidagadnak az erek, barna teste pattanásig feszül, ahogy apja hasára dűl. — Most, most Pityu! Fogd meg apu nyakát, — bíztatja picit nővére, de az apa hirte­len mozdulattal a magasba e- meli és a kicsi test máris te­hetetlenül kapálózik, kalimpál a levegőben, aztán egyetlen gyors mozdulattal talpára állítja ma­ga mellé a fűbe. A kislány ka­cag, csúfolódik, s a gyerek dü­hös keserűséggel ugrik előre, mint a macska. De az apa már tovabukfencezett előle, mindig messzebbre és egyre közelebb a vízhez. A gyerek szüntelenül támad, egyre mérgesebb, dühö­sebb. Olyan, mint a felizgatott . kiskutya. Már ott vannak köz­vetlenül a víznél. Az apa most KARCOLAT APA BS FIA úgy tesz, mintha megadná ma­gát sorsának. A gyerek végső támadásba lendül, teljes erővel apja felé iramodik, de az egyet­len gyors mozdulattal oldalra húzódik és a kis test elzúg mellette, bele a vízbe. Nevetnek rajta mindannyian, csak a gyerek sír mérgesen, megalázva. Ott áll vizesen a parton és nem tudja, mit te­gyen. Es az apja tovább ug­ratja. Csodálkozón összecsapja a kezét és rászól: — Jé, Pityu! Hová lett a fü­led? A gyerek rémülten kap hol az egyik hol a másik füléhez s nyomban harsány nevetés csat­tan. Apa és lánya együtt mu­latnak a beugratott, dühös lur­kón. aki komolyan vette a já­tékot, az ellenfelet és most megcsaltan áll, aztán bömböl­ve az anyja felé indul. Az asszony közben már elő­készítette az ebédet, kicsi mű­anyag-tányérokat rak a tiszta fűre és beléjük párolgó ételt önt. Csendesen telepednek hoz­zá. A próba Most merültek a tóba. Csák a két fej látszik. Az apa ko­paszodó feje fújtat, mint a túl­fűtött mozdony, a gyerek kó­cos kobakja imbolyog, mint a cérnára kötött léggömb. — Most beúszunk! — mond­ja az apa váratlanul és für­készve vizsgálja fia arcát. A gyérek nem válaszol. Ar­ca ünnepélyes, szeme kék. mint a tó, és fölöttük az ég. — Csak lassan, nyugodtan... Ne kapkodj, ne erőlködj, mert hamar kimerülsz.- — oktatja az apja. Lassan kanalaznak. A part távol marad mögöttük. — Nem vagy fáradt ? — Nem. — Akkor beúszunk a köze­péig! — hangzik az apa dön­tése. aztán kozzáteszi. — Csak nyugodtan!... Egymás mellett úsznak az álmos, csöndes vízben. Az apa szuszogva, nehézkesen, a gye­rek könnyedén ficánkol, mint a hullámon lebegő forgács. A- lig lehet tíz éves, de már két éve lubickol a vízben, úszkál a part mentén. De ez most más. Ez férfias erőpróba. A tó tükre nyugodt. Talán háromszáz méter széles, ahol nekivágtak. Ennyit ki kell bírnia — gondolja az apa, és ö- rtíl, hogy a fia frissen, köny- nyen fogyasztja a métereket. A gyerek nem gondol semmit, csak apró szorongást érez. Már ott úsznak a tó köze­pén. Az apa magasra emeli a fejét és felméri a két part tá­volságát, aztán kimondja: — Itt vagyunk a közepén! A fiú arca nyugodt, komoly, akárcsak a lakodalmas vőlegé­nyé. — Mit szólnál, ha átúsznánk? — kérdi szuszogva az apja. — Most már mindegy... — feleli a fiú és tovább úszik a túlsó part felé. Az apa a hátára fekszik, a fiú követi. Együtt pihennek, és az otthagyott partot figyelik. In­nen, a vízből apró bogarak a csupasz emberek. Mintha to­ronyból néznék őket. Össze­folynak és egyformák Csak egy van köztük, aki elüt a töb­bitől. és akit nyomban felfe­deznek: — Anyád néz! — mondja derűsen az apa, és a gyerek arcán is átfut egy meleg su­gár. Az asszony ott a parton sze­méhez emeli a kezét, keresi a vízben lengő két pontot. Kém­lelése félelemből nyomott, ria­dalomból rezdülő, szemrehányó és büszkén epekedö. Apa és a fia lassan úsznak — Rögtön kint leszünk — mondta sokára az apa, és meg kérdezi: — Nem fáradtál el? — Nem — int most már szó rongás nélkül a gyerek és né­hány gyors karcsapással apja elé vág. Mohóság, kedv. bizton­ság ficánkol már benne, s ap ja csak nehezen követi nagy lapátoló karjával. Aztán kiérnek. Az apa nagy. fújtató hasával megkérdi: — Elfáradtál? — Kicsit! — mondja szolida­ritásból a gyerek és nagyo­kat ugrik, nevet, nézi a túlsó partot. — Anyád örül — mondja az apa elégedetten, és megkérdi: — Visszaúszunk ? — Gyalog hamarább anyunál leszünk — repdesi a gyerek, mert minden kalandnál, izgal­mas próbánál jobban vágyja anyját, aki öt csodálva várja a túlsó partin. Pôda Valéria 18 éves. Fiatal, életerős, :sak kissé lehangolt. Fáradt­nak látszik. Júniusban é- rettségizett a nagymegyeri középiskolán. Veié beszél­getek nagyszülei társaságá­ban. A feltett kérdésekre a- zonban mintha kissé felé-' Iénkülne. íme az első kér­dés: — Milyen szándékkal In­dult a középiskolára? — Már gyerekkoromban arra vágytam, hogy főisko­lára kerülhessek. A közép­iskolát Is azért választot­tam. Ügy éreztem, az érett­ségi után már minden köny- nvebben megy. — Ml a véleményé az is­kolájáról? — Az iskola, ahol érett­ségiztem, sokat nyújtott, de úgy érzem, nem mindént. Mindenesetre a szlovák nyelv tanítására több gon­dot kellett volna fordítania az iskolának is még nekem is. Dé nemcsak a szlovák nyelv tanítására szorítko­zom. Fontosnak tartanám az idegén nyelvek tanulását is. — Sikerültek-e tervei az érettségi után? — Sajnos, nem. Erre más választ nem is adhatok. — Miben látja csalódásá­nak okát? — őszintén szólva többet kellett volna tanulni, gon­dolok itt a szlovák nyelv­re Is. de általában minden­re. — Lát-e kiutat a sikerte­len felvételi vizsga után? — Szeretném, ha felven­nének a bratislavai könyv- tárosiskolába. Ügy érzem, °nnek elvégzése után na- qvobb eséllyel próbálkoz­hatnék a főiskolán. Termé­szetesen távtanulásra gon­doltam. — Mit tanácsol a hasonló helyzetben lévő fiatalok­nak? — Az első sikertelenség szinte arculütésként éri az embert. Véleményem sze­rint mégsem veheti az em­ber mindezt olyan tragi­kusan. Az erős akaraton és az önbizalmom múlik min­den. Sokszor talán odakerül az ember, ahová nem is szándékozott. Ha megbarát­kozik az új helyzettel, ta­lán örül is neki. De ha mégis másképp adódik, ak­kor sincs minden veszve. Beszélgetett: S. A. Ezekben a nan ’ fejezi be Vladimír i \R\ff kadémiai szobrász a Sziová Nemzeti Felkelés emlékművé °rietrž község (Senicei iára részé* re. Az emlékműt az S NF 23. évfordulóján leplezik le.

Next

/
Thumbnails
Contents