Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-08 / 32. szám

u. 1. SPORT E z a Z árny Itt a képen, a ®get fát közi!, a reggeli nap­sütésben Jim Ryun, iiletve csupa naggyal JIM RYUN, szédületes középtávú világ­csúcsok tulajdonosa,, akiről tízéves korában azt mondta egy • alig idősebb edző, „fiam, te kimondott öntita- leriturn vagy, menj szépen haza, belőled úgysem len­ne semmi“, s aki néhány évvel később elképesztette a világot, hiszen tizenhét és féiesztendős korában o- limpiai válogatott, és most húszon alig túl már HERB ELLIOTT is így beszél ró­la: „sohasem beszélgettem Ryunnal, de el tudom kép­zelni, miféle ember lehet: ahhoz, hogy egy egyén ilyen teljesítőképességű legyen, mindenekelőtt olyan tulaj­donságokkal kell bírnia, a- melvek lehetővé teszik sa­ját magán belül elérni a na- qyon-nagyon magas lelki határokat, pszichológiai szinteket.“ Jim Ryun a kansasi egye- . Terri hallgatója, minden nap reggel ötkor kel, és fél hét­re jár az idő, amikor a tíz- • m,érföldes edzésadag a lá­bában van már. Az esti 6- rákat tanulásra használja fel. mintegy száznyolcvan percet tanul naponta, azon­kívül van egy szerelme is, egy lány, és egy másik sze­relme: a fényképezés. Fi­zikailag tökéletesen képzett I futó, szervezete a legma- gasabbfokú edzésintenzitást I is kibírja. Ügy jósolják, I csak Mexikó után érik be igazán tudása. „Egy teljes hónapot edzettem Mexikó­ban, tengerszintfeletti ma­gasságban és már tudom, mit is jelent az ilyesmi. Ügy hiszem, hosszabb távra összpontosítani rizikó. Ott még az 1500 is hosszú. Azt a nyójeszáz métert azért I kibírom.“ Egy Ötletes olasz újság­író ilien címmel látta el '> räsät: „Másfél milliard líra úszott az Adriai tengeren“. A szurkolok csak a cikkből derítették ki, hogy Haller, az FC Bologna, és Pelé, a Santós játékosa, ér összesen másfél milliárd lírát, és az Adriai tengerhez azért van közük, mert a strandolok kívánságára csónak röpítet­te ölcet a partok mentén: ne akadjon ember, aki ne mondhassa el, láttam a sza­badságai Olaszországban töltő Pelét, és barátját. Hal­iért Egy amerikai orvospro­fesszor bejelentette, hogy az 1984-es olimpiai játékokon induló maratoni futók tnű- szíwel versenyeznek már. Ugyanebben az időszakban több százezer amerikai pol­gárba operálnak műszívet • A legnépszerűbb skót na­pilap, a Scotsh Herald, ér­dekes felmérést végzett; megállapította, hogy vala­mennyi skót futballista kö­zű! Gemme!, a Celtic fede­zete !ö a legerősebben. Az elrúgás pillanatában 112 km/óra \ kezdősebessége van a labdának. a MIRIAM KOUBUSOVÄ E. Fafek felvétele MIRIAM, A HETES A Ívovi röplabdatornán, miután a harmadik játszma került sorra, copfos szökésbarna lány jött a pályára; Hajný edző, a csehszlovák női junior-* válogatott atyja küldte be. A lány izgatott volt, elrontotta az adogatást, de úgylátszott mégis tud magán uralkodni, mert egyre jobban belelendült, s végülis játszmaveszteség nélkül, győztesen hagyta el együttese a sala­kot. A sárga mezben, kék nadrágban játszó, hetes számot viselő újoncot Miriam Koubusovának hívják, Liberecből való, tizenhétéves, jövőre érett­ségizik, és minden vágya, hogy ősszel bejusson a libereciek elsőligás csa­patába jövőre pedig a prágai Testnevelési Főiskolára. A rokonszenves röplabdázó elmondotta hogy csapatuk nagyszerű kollek­tív egv éve van eqvütt a keret, e napokban rajtolnak a szófiai röplabda­tornán amelv tulajdonképpen miniatűr junior Európa-bajnokság, mert jó­formán minden jelentős ország részt vesz rajta. Miriamnak ez volt az első interjúja. Eleinte csak mosolygott, de amikor őszintén kezdett beszélni, megtudtam, hogy a kék szín a kedvence, szí­vesen úszik, sízik, atlétizál. sőt öt éven át műkorcsolyázott. A röplabdát nagyon megszerette, bár nemrégen derék-sérülést szerzett. Külföldi utal tulajdonképpen most kezdődnek, s a bulgáriai vendégszereplés előtt azért izgul mert most utazik majd repülőgépen először. Szívesen jár moziba (mint általában a tizenhétévesek) és a zenét is kedveli. Jókedvűen végzi az edzéseket, és nevetve engedelmeskedik az idősebbeknek, akik edzés után kezébe nyomják a labdás szatyrot, azaz azt a szerepet játszatják vele mint a Nemzeti Színház annakidején Petőfivel, tormásvirsli beszer­zéséi hízva rá. A kezdet nehéz, de ha a játék szeretete továbbra is Mi­riam jellemzője marad, és különösebb sérülés nem jön közbe, bizonyosan hallunk még róla. Ez a véleménye a rendkívül rokonszenves edzőnek, Haj­niinak is. A csehszlovák junior-válogatott nagyszerű társaság, a Ivovi és kijevi tornán több órát töltöttem velük: nincsenek klikkekre szakadozva, őszin­tén segítenek egymásnak a lányok. Miriam sorsát figyelemmel kísérjük, s ha tervei közül valóra válik valamelyik, felkeressük, és beszámolunk ró­la lapunk olvasóinak. Batta György Mestersége: rézműves í. Azt egészen bizonyosan tudom, hogy Gábor Áron ágyúi rézből vol­tak, mert a nóta erről árulkodott. Láttam gyönyörűen kifényesített kilincseket is, néhány rézcsövet, és iistöt. Manapság a réz eltűnik a hétköznapi ember szemei elől: átvette örökét a műanyag. Maga a réz ötvözetek fontos alkotóele­mévé válik, s az ötvözött fémke- verékben bajos felfedezni. Gábor Áron rézágyúit a múzeumok őrzik, meg a harangok: (a történelem ismerős folyamata: jön az ellen­ség, minden harangot beolvasztani, s ha elinal az országháborító had, akkor a vastagtorkú ágyúcsöveket olvasztják be ismét harangnak.) Az utóbbi időben pedig a haditu­domány is akkorát fejlődött, hogy az ágyúcsövek nyersanyaga még- csak kényszerhelyzetben sem le­hetne réz, dehát ha lehetne is: a rakéták korát éljük — sajnos. Tel­jesen logikus hát az érvelés: ha nincs réz, nincs rézműves sem. Svaton István még az osztrák­magyar monarchia idejében tanul­ta ki ezt a mesterséget. Hosszú ideig gyakorolta, majd rokonág­ban dolgozott egészen ez év áp­rilisáig: ekkor vonult nyugdíjba. 2. Az édesapja morva volt, az é- desanyja szlovák, ő maga mégis a magyar nyelvet sajátította e] a legtökéletesebben. Miért? Mert jobbára magyarok között élt. Az apja is rézműves volt, végigba- rangoltá az akkori monarchiát, üs­töket és szeszfőzőgépeket javított. Fia élete úgy indult, hogy nem lesz belőle az atyai szakma foly­tatója, de a sors másképp akarta. Eperjesen egész fiatalon kezdett dolgozni, de mire belemelegedett volna, kivezényelték az olaszor­szági harcterekre, mert közben ki­tört az első világháború. Amikor épségben, egészségben visszatért, nemigen érdeklődtek utána: a há­borúból hazajött emberek nem minősültek értékes munkaerőnek.. Küzdött tovább. Voltak időszakai, amikor három korona volt az óra­bére, és az utca egyik szögleté­ben bújt meg, amikör evett, mert ötven fillér értékű kenyér és u- gyanannyi árban vásárolt tepertő volt minden tápláléka. Svaton István rendkívül becsü­letes, már-már idealista típusnak minősíthető ember, s amikor a kenyér és tepertő történetét mond­ja, sírvafakad, ennyi év után sem közömbös neki egykori sanyarú sorsa. 3. Ha a vasat, alumíniumot és a rezet összehasonlítjuk, akkor a réz a legrokonszenvesebb fém, mond­ja Svaton István. A megmunkálá­sához kell egy kis fortélyosság és türelem. Az üstöket fakalapáccsal domborítottuk, aprólékos munká­val. Minden ütésnek telibe kellett találnia, ha félrecsúszott volna a kalapács, ha ferdén zuhant volna a rézre a fafelület, vége az addigi munkának. A réz patyolat-tisztasá­got követelő fém, nem tűri a pisz­kot, ezért az üllőnek olyan fé­nyesnek kellett lennie, hogy borot­válkozni lehessen benne, akár a tü­körben. A réz alattomos fém, nem hiába vörös, mint a róka: finom zöldeskék por száll róla, s ha nem vigyáz az ember, tönkremegy a tü­deje. Ennek ellenére élvezetes, szép munka a rézmüvesség. Ami­kor még én is üstöket készítet­tem, kezdetleges műhelyekben dol­goztunk: Egy példa: a csöveket nem készen kaptuk, hanem mi ma­gunk forrasztottuk lemezből, 4. Van-e ennek a mesterségnek utánpótlása? Nemigen, pedig iga­zán szép szakma, és Svaton István is igyekezett fiatalokat rábeszélni. Ha már Itt tartunk a fiataloknál: nem érdektelen egy hatvanhétesz­tendős, két háborút megélt, tiszta szívű ember véleményét meghall­gatnunk. „Nekem nincsenek a legjobb tapasztalataim a húszéve­sekről. Fegyelmezetlenek, fölénye­sek, nem érdekli őket a munka, csak a fizetés. Ezzel a munkafe­gyelemmel még a sóra valót sem keresték volna meg negyven év­vel ezelőtt. Nem mondom, hogy mindegyikük ilyen, de sajnos so­kan vannak. Az idősebbeket nem nagyon tisztelik, ha csak tehetik lógnak, kibújnak minden felelős­ség alól". Ez Svaton István véle­ménye. Azé a rézművesé, aki sír­vafakad, ha arra gondol, hogy va­laha egy utca szegletén kellett megbújnia, mert csak kenyérre és tepertőre jutott. Azé a Svaton Istváné, aki még most is dolgoz­hatna, — lenne ereje és kedve is — de mert harminc évvel fiata­labb főnöke fölényeskedett vele szemben, inkább nyugdíjba vonult. 3. Megállapításaival sokan egyetér­tenek majd, főleg az idősebbek kö­zül, és sokan vitába szállnak ve­le a fiatalok közül. Egyet nyugod­tan állíthatok: kiveszőben van ez a mesterségét a rajongásig szerető, becsületes, fegyelmezetten dolgozó embertípus. Szavainak azért van súlya, fedezete, mert ő még a- zok közül való. Egy kis utcában lakik, messze a gépkocsik mér­gező füstjétől. Abban az utcában rengeteg a virág, tiszta a levegő. Olyan tiszta, mint Svaton István szíve. Ez az idős ember az ország utolsó, rézműves generációjához tartozik, legalább így, e kis írás segítségével szóltunk hát róla, mert mindenképpen megérdemli. b- gy­FELEKI-ROUS Bizonyára olvasóink között is a- kadtak olyanok, akik a közelmúlt­ban felfigyeltek a Képes Sport­ban napvilágot látott . Feleki- cikkre, amely megállapította, hogy a labdarúgás egyre inkább kemény, durva játék, szedi áldozatait, ép­pen ezért ideje lenne valamit ten­ni ennek a fekete hullámnak a megakadályozására, A cikkíró ki­fejtette, hogy a megoldás kulcsa a játékvezetők kezébe tehető, ha — módosítunk egy minimálisát a fennálló szabályokon. Mit javasolt Feleki? A pálya bármely pontján elkövetett szándékos durvaságot tizenegyessel büntessük. Így nem lesz annyi sérülés, és nem lesz vita, ha a tizenhatos vonalánál tör­ténik a szabálytalanság, mint ed­dig, vajon tizenegyes-e vagy sem. A FIFA elnöke, sir Stanley Rous a napokban küldte el válaszát Bu­dapestre. A levél a Képes Sport­ban jelent meg, és az bogozható ki belőle, hogy a szabálymódosítás nem időszerű, mert túl sok bo­nyodalmat .okozna gzzalt hogy g­laposan megnövelné a játékveze­tők felelősségét; azonkívül nehéz lenne olyan bírókat találni, akik egységesen értelmeznék. Rous úr véleménye szerint még mindig nem olyan tragikus a labdarúgás hely­zete, mint ahogyan azt a budapesti cikkíró elképzeli, ezért nem ok­vetlenül szükséges az ilyesmi. Ez a véleménycsere nagyon szé­pen megvilágította a világ labda­rúgásának helyzetét. Bebizonyoso­dott, hogy az emberek, tehát a labdarúgók is csak akkor hajlan­dók tanulni a sérülésekből és tra­gédiákból; ha az már annyira ter­mészetes lesz, hogy egy-egy talál­kozó után tíz-tizenöt sérülttel szi­rénázik a mentőautó a kórházba. A nagyobb baj abból ered, hogy ezt a világ labdarúgásának irányí­tói, sót. az irányító-szerv elnöke is így gondolja. Nem állítjuk, hogy Feleki László javaslata eszményi megoldás. Ezt csak a gyakorlat döntheti el. Mindenesetre nagyon józan és nagyon őszinte kísérlet annak érdekében, hogy ne legye­nek csúnya jelenetek a mérkőzé­seken, ne legyenek sérülések, szándékosan elkövetett durvaságok. Miért szükséges ez a módosítás? Azért, mert pénzre, életre-halál- ra folyik a küzdelem százhetven kupáért, ligabajnokságért, világ­bajnokságért, s á labdarúgók, já­tékvezetők, edzők, de a köznöség sincs azon a fokon, hogy elítélje az embertelen játékmódot, sőt. in­kább a gladiátor-viadalok nézőihez hasonlóan, kéjeleg is a csontzene hallatán. Ez az igazság, ezt bi­zonyítják a statisztikák, ezt vallja minden értelmes, józan ember, aki ezt a nagyszerű játékot szereti. Tisztelet az idősebbeknek, így Stanley Rousnak is, aki nem ítél­hető el egyértelműen, hiszen tett valamit a világ labdarúgásáért. Ám ö sem igazi sportember. Emlékez­zünk csak az angliai vébére. Mi­lyen előnyöket biztosított a ja­varészt angolokból álló FIFA az angol csapatnak? A rossz nyel­vek még a játékvezetők irányítá­sáról is suttognak, nem is szól­va arról, hogy az angolok ( Lon­donban játszottak mindig. Ezért hangzik hát kevésbé meggyőzően Stanley Rous érvelése. És egyéb­ként is, helyesen kommentálja Fe­leki: a játékvezetőknek eddig meg kellett különböztetniük a véletlen durvaságot a szándékostól. És kör- mönfontságra, ravaszkodásra csá­bított a szinte meccsenként elő­forduló helyzet: a csatárt felrúg­ják a kapu előterében, és megkez­dődik a vita, bent volt-e a 16- on belül vagy nem. Hány diploma­tikus döntés született így, hány mérkőzés eredménye lett igazság­talan! Nagyszerű lenne, ha szé­leskörű érdeklődést váltana ki a Feleki-Rous véleménycsere, ha lenne némi eredménye. Az autó­versenyek szervezői azt állítják, hogy a nézők nagyrésze azért je­lenik meg a versenyen, mert lát­ni akarja a tragédiákat, a lobo­gó autót, a szénné égett sofőrt, a röpülő, vagy oldalra vágódó ke­reket, a füstöt, a fecskendők víz­sugarát. Reméljük, nincs igazuk. Mindenesetre jó lenne már ideális feltételeket teremteni egyes sport­ágakon belül. Ez nemcsak a spor­tolók, hanem az egész társada­lom létfontosságú feladata, hiszen elmondhatjuk, hogy a huszadik század második felének legnagyobb hatású nevelő eszköze éppen a sport, s mindenki tudja, a spor­ton belül milyen tömegeket moz­gat meg a labdarúgás, a foci, Szabálymódositó javaslataink: 1. Ha az ellenfél védőjátékosa hátulról, orvul a csatár lábába rúg. és közben azt sziszegi, „megdög- lesz, disznó“, a játékvezető a kö­vetkezőképpen járjon el: a) amennyiben a csatár dupla lábtörést szenvedett, de még lé­legzik, menjen a bíró a hátvéd­hez, és simogassa meg borostás arcát." (Magyarázat: jól csináltad fiam, nem halt meg) b) ha a csatár lába tőből kisza­kadna, és kb. 5 méterre szállna az eset színhelyéről, a bíró hívja oda a hátvédet, és cinkos mosoly- lyal, kaccsintással, majd lendüle­tes kézmozdulattal kisérve fellé­pését, mondjon ennyit: „ejnye!" c) tegyük fel, hogy a rúgás kö­vetkeztében kiszakadt láb a sta­dionon túlra repül, s a rendezők kb. öt perc múlva kerítik csak e- lő. A játékvezető járjon el úgy, mint a b. fejezetben, csak két­szer ismételje, „ejnye, ejnye!" d) súlyosabb esetről van szó, ha a csatár lába a stadion közelében elrobogó teherautóra esik, s Így több kilométert tesz meg, tehát csak napok múlva kerül elő. Ja­vaslatunk: a játékvezető dorgál­ja meg a hátvédet, azaz fogja uj- jai közé a hátvéd orrát, és szi­szegje közben:, „netene". Vannak aztán súlyosabb szabály­sértések, mint például a közép­csatár lelövése. vérének kicsorga- tása, körmeinek leszedése, szívé­nek megevése. A védőt ilyenkor rá kell kényszeríteni, hogy beis­merje, nem szándékosan követte el tettét. Batta György Mérföldet csizma nélkül 741 cmj NEVE KÖRÖSI PÁL, PÄSKAHA- ZA SZÜLÖTTE. MÉG CSAK HÜSZ ÉVES. JELENLEG A KASSAI MŰ­SZAKI FŐISKOLA KOHÓMÉRNÖKI FAKULTÁSÁNAK ELSŐÉVES HALL­GATÓJA. A jó felépítésű, mozgékony fiú­ra felfigyelnek Kassán is, ahol ak­kor a magyar tannyelvű gépipari középiskolát, az „iparit" látogat­ja. Edzője Mikluščák Ferenc, a csehszlovák átlétaválogatott egy­kori tagja. Távolugró eredményei­re felfigyelnek Prágában is. „Cég­jelzett“ versenyzővé válik. 1965- ben megnyeri az idősebb ifjúságiak korcsoportja csehszlovák bajnok­ságát, 710 cm-es eredménnyel. 1966- ban a csehszlovák juniorbajnoksá­got 716-al. Ügy látszik felfelé Íve­lő formájának az lesz az eredmé­nye, hogy a felnőtt válogatottba verekedj magát. Nem így törté­nik. Jön az érettségi, majd a fel­vételi vizsga. Üj helyzetek töm­kelegé, az első hónapok' gyötrel- mei: beilleszkedés az új környez zetbe, a más tanulási formák, és a nyelvi nehézség. Mindez törvény­szerű letörést von maga után. hiába edz éppen annyit, mint aze­lőtt. Egyszerűen nem megy neki. A nyitrai Univerziádén az utolsó kísérlet előtt még negyedik, de ak­kor erősen összpontosít és ered­ményhirdetéskor a dobogó máso­dik fokáról villog a szeme a kö­zönség felé. Két hét múlva a nyit- rai 708 után 714-et ugrik, de'ak­kor már a vizsgákkal tarsolyában. Egyszeriben újból a szakemberek érdeklődésének középpontjába ke­rül. Pali leküzdötte kezdeti ne­hézségeit! Hol kezdted a sportolást? A pelsöci kilencéves iskolában lesek István testnevelő fogott be először szertornára. Ebben a sport­ágban serdülő kerületi bajnok let­tem. Közben kézsérülésem miatt átálltam az atlétikára, de majd­nem minden sportágot sikeresen űztem. Csak Kassán döntöttem a távolugrás mellett. Pelsőc volt az ugródeszka, itt szerettették meg velem a mozgás örömét. Hálám most is ez iskola felé i^áll! A sportolás mellett hogyan megy a tanulás? Nyelvi nehézségeid nin­csenek? Eleinte nehéz volt beleilleszkedni a főiskolás tanulásmódszereibe. Sokat bajlódtam a matematikával. Szlovák nyelvi tudásom elegendő­nek bizonyult az anyag megértésé­hez és a vizsgák letételéhez. Aki éveken keresztül becsületesen ta­nulta a szlovák nyelvet, ne féljen az érettségizett diákot rémisztge­tő „nagy mumustól!“ Pedig ná­lam ez még nehezebb volt, mert rengeteg időt rabolt el sportsze­retetem, de bírtam, bírom szusz- szál. Következetesnek, fegyelme­zettnek, kitartónak kell lenni. E- zek a tulajdonságok a sportolóban megvannak. Megbecsülik a jó sportolót a főiskolán? A miénken nagyonis! Az élspor­tolók kétágyas szobákban vannak elhelyezve, és a koszt is jobb. A testnevelési tanszék tanárai figye­lemmel kísérik eredményeinket az iskolában, és ha baj van, intézked­nek. Elrendezik a tanulás külön­böző formáit. Ha újból, kezdenéd, melyik sportágat választanád? Őszintén szólva a labdarúgás és a jégkorong árnyékot vet a többi sportágra. Praktikus szempontból a labdarúgást kellene választanon), de ez csak tréfa. Maradnék az at­létikánál. Mit ajánlanál a még fiatalabbak­nak? A sportolást eleinte játéknak fogtam fel, nem gondoltam komo­lyabb eredményekre, nem építget­tem hiábavalóan légvárakat. Já­tékosságomban is rendszeres és kitartó voltam. Minden sportot egyaránt lelkesen műveltem. így váltam sokoldalúvá. Ez szerinte az első feltétele annak, hogy egy sportoló kimagasló eredményeket produkáljon. Mostani eredményed a váloga­tottak után következő legjobb tel­jesítmény. Besorolnak a váloga­tottba? Valószínűleg. A junior váloga­tottba bizonyosan. Most követke­zik a bajnokság. Remélem, jól szerepelek majd. Mi is sok sikert kívánunk a ro­konszenves Palinak.1 ABOSJ ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents