Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-08 / 32. szám
2 új ifjúság HÍRADÓ 1914 augusztus 8-án háborúellenes agitáció miatt betiltották a Kassai Munkást. 1945 augusztus 8-án a Szovjetunió hadat üzent Japánnak. 1945 augusztus 9-én a- tomtámadás érte Nagaszaki japán várost. 1919 augusztus 9-én halt meg Rugiero Leoncavallo olasz zeneszerző. 1792 augusztus 10-én a francia nép bevette a királyi palotát és elűzte XVI. Laios királyt. 1912 augusztus 10-én született Jorge Amado brazil lró. 1892 augusztus 11-én született Giuseppe de Vittorio olasz békeharcos. 1962 augusztus 11-én küldték földkörüli pályájára a Vosztok III. szovjet űrhajót. 1928 augusztus 12-én halt meg Leoš Janáček világhírű cseh zeneszerző. 1955 augusztus 12-én halt meg Tornas Mann, a nagy német humanista Író. 1865 augusztus 13-án halt meg Semmelweis Ignác Fü- löp, a neves magyar orvos. az anyák megmentője. 1871 augusztus 13-án született Karol Liebknecht, a német munkásmozgalom vezetője, a Német Kommunista Párt egyik alapító tagja. # A szokatlan nagy hőségben emelkedik a fürdés közben történő szerencsét-, lenségek száma is. A Brnó melletti duzzasztó-gátnál egy 21 éves jugoszláv turista Branko S. lett a víz áldozata. # A tŕebiči járás Prešo- vice nevű falujában egy há- homéves kisfiú fulladt a vízbe. # A turisták sem mindig elég elővigyázatosak hegyi kirándulások közben. így Vladimír Rumančtk Dlhé Pole-i lakós egy szikláról lenézett, megszédült s a mélybe zuhant. A A forróságban a közlekedési balesetek száma is fokozódik. Július utolsó hetében a közbiztonsági szervek 77 súlyosabb közlekedési balesetet jegyeztek be. : Ezeknél 42 ember, köztük ; három gyermek pusztult el, 62-en súlyosan, 47-en köny- nvebbeb sebesültek meg. # Szombat és vasárnap csupán a közép-szlovákiai kerületben ismét 27 közlekedési baleset volt. Három ember életét veszítette, kilencen súlyosan, húszán pedig könnyebben sérültek meg. # Františka Piknová tvrdošíni lakós 12 éves kislányával együtt fürdött. A kislány égy hat méter mélységű helyre került és fulladozni kezdet. Az anya, aki nem tudott úszni, a kislány segítségére sietett, de csakhamar óť is a fulladás veszélye fenyegette. Az a- nya és leánya segítségére Anton Planieta és Stanislav Gáli ugrottak a vízbe és ezeknek sikerült mindkettőt a partra húzni és mesterséges lélegzéssel é- letrekelťeni. „Több mint 25 ezer 15 éves fiatal — ezek közül 12 225 leány — állt ebben az évben a pályaválasztás problémája előtt“ — mondja a Kerületi Nemzeti Bizottság számára készített beszámoló a keletszlovákiai kerületben. Ebből 8550-et vettek fel magasabb osztályokba, további ezreket a szakiskolába. Néhány területen még nem volt elég jelentkező (mezőgazdaság, közlekedés stb.). Ugyanakkor viszont 5199 fiatalt nem tudtak elhelyezni, s közel ezren vannak, akiket nem vettek fel az iskolába. bár a felvételi vizsgán megfeleltek. Ez a hír elgondolkoztató. Az ember önkénytelenül is törni kezdi a fejét azon, hogy hát mi is lesz a fiatalok sorsa? Hol a hiba? A tervekben? Az iskolaügyben? A kerület üzemeinek a kapacitásában?... Vannak, akik egy kézlegyintéssel elintézik a kérdést. Vannak, akik azzal nyugtatják magukat, hogy majdcsak akad mindenkinek valami hely... De megelégedhetünk-e eny- nyivel? Nem! Nem!... Százszor is nem! Mert mi lesz jövőre? S azután? Vagy pár év múlva? Igaz, hogy más kerületekben jobb a helyzet — állandó munkaerő-pótlásra kényszerülnek. De ennek az az eredménye, hogy ez a terület fokozatosan elnéptelenedik. Máris Mi lesz veled emberke ? • KÉRDÉS, AMELYRE MA MÉG NINCS FELELET. vannak községek, ahol az iskolákat be kellett zárni, mert nem volt elég a jelentkező. U- gyanakkor más területek túlnépesednek. A fiatalság „elszivárgásának“ több oka van. Tudjuk. Sokszor beszéltünk róla. Most csak e- qyet említsünk itt fel. A fiatalságnak szórakozásra is szüksége van. De hogyan lehet ezt megvalósítani? Nyilvánvaló, hogy a szórakozásról a fiataloknak maguknak kell gondoskodniuk. Igen ám. de hogyan? Hol? Ezeket a kérdéseket szinte naponta adják fel nekünk a fiatalok. S kielégítő feleletet erre sem tudunk még adni. Hol hát a kiút? Merre venni az irányt? Tévedés lenne azt hinnünk, hogy ezek a problémák olyan könnyen megoldhatók, mint a- hogy azt sokan gondolják. Hogy mennyire komolyan kell vennünk ezeket a kérdéseket, mutatja a KNB ülése Kassán (július 26-án). Többen hozzászóltak a fiatalság nevelésének, a továbbtanulás szükségességének. a kultúrmunka fejlesztésének a problémájához. Volt olyan (Bulla elvtárs), aki ifjúsági klubok alakításával, a nemzeti kérdés helyes megoldásával, korszerű kultúrmunkával s helyes világnézeti neveléssel vélte leküzdeni a nehéaségeket. Az ifjúsági kluboknak nagy jövőt jósolt Mikula elvtárs is (az iskola- és kultúrügyi szakbizottság elnöke). Szerinte sokkal nagyobb anyagi alapot kell a klubok számára teremteni — már a tervek kidolgozásánál gondolni kell erre. S ez elsősorban a nemzeti bizottságok dolga. Hogy ezt a munkát eredményesen tudják elvégezni, szükséges, hogy megfelelő kulturális, szakmai és politikai felkészültséggel rendelkezzenek. Talán itt is több lehetőséget lehetne nyújtani a fiatal, jól képzett szakembereknek. A kerületben az ifjúsági klubok száma csak hetven. De sokkal több lenne. ha a HNB-ok helyiséget biztosítanának számukra! Hisz még Kassán sem tudnak ösz- szejönnl a magyar fiatalok! Az ifjúsági klubnak nincs helyisége. Másrészt sok községben, városban kihasználatlanok a kultúrházak, otthonok. Csak akkor téved be oda valaki, ha valami jó filmet vetítenek, vagv bál van. Ez persze szintén tarthatatlan helyzet. Itt kellene megmutatnia a fiatalságnak, hogy mennyi kezdeményezés van benne. Persze, ez felelősséggel, gonddal jár. Ebben kell, hogy az idősebbek is támogassák a fiatalokat. Sokat tehetnek az üzemek is — üzemi klubok, tanoncott- honok stb. Ha a kerületben mindenki csak egy kevéssel járulna ehhez hozzá, sokkal szebben megoldhatnánk minden problémát. S végeredményben ez a cél! Vany nem?... Szanyi József, Kassa Alojz Král, a demá'novai barlang felfedezője 90 éves kora ellenére még mindig dolgozik: Az utolsó hajó fáradtan dohog a vízen, a fedélzet lámpái ezernt/i szúnyogot, csavargó lepkét csaltak fényükbe. Körül a partokon tüzek égnék, fuldokolnak az est tiszta sötétjében A tó olyan, mintha kormos olaj nyugodna nagy teknőben. A part egy pontján tömzsi szikla őrködik a víz fölött s a sziklán tábortűz pislog, in teget messzi utasoknak, a ben zintől és olajtól büzlő ország útnak, a mélyben erőlködő hajónak. Lihegve, verejtékezve, szikláról sziklára hágva, lassan tornászom fel magam a titok zatos tűzhöz. Föntről egyhangú gitárpengetés szitál a fülembe és furcsa, a zenét mvndufitaian cserbenhagyó éneklés. Odafönn megriadok. Nagy szomorúfűz alatt sátrak, pokrócba burkolózó, nagyhajú marcona alakok. Gyorsan meg számolom őket: egy, kettő, három, négy, öt, Pontosan elég, hogy szükség esetén a vízbe dobjanak. Bátortalanul rájuk köszönök, de nem válaszolnak. Közelebb lépek. Most már látom, hogy fiatalok, szőrösek, kócosak és elhanyagoltak. A gitáros középen, a tűz tövében pengeti a húrokat, és ketten-ketten a tűz két oldalán fújják az értelmetlen, szövegnélküli dal lamot. A középen iüő gitárosnak t KARCOLAT Öt Pepik a íűhen kilóg a lába a pokrócból. Cipője meglehetősen rossz bőrben van, arca egy kiéhezett karvalyra emlékeztet, hideg szemével rámpislant, de nem hagyja abba a pengetést, csak néha szól néhány parancsoló szót: — Pepik fáért! Az egyik fiú feláll, és nemsokára nagy nyaláb fával tér vissza. Ledobja a tűz mellé, de a bágyadó tűzre nem tesz belőle. — Pepik, dobj a tűzre! — szól a gitáros nemsokára. Most a tűz másik oldalán mozdul egy alak, és néhány száraz ágat dob a tűzre. A gitáros tovább penget és tovább parancsolgat: — Pepik vízért! — Pepik ide!... — Pepik oda !... Mindig Pepik, és mindig másik fiú ugrik. Szó nélkül, némán engedelmeskednek. Tehát ő lehet a főnökük, ő a „serif“. Egyre kényelmetlenebbül ér zem magam. Végre a gitáros leteszi hangszerét, és elhangzik a megváltó parancsi — Pepik, cigarettáit ^ Veti ciki cigarettát hajit a serifnek. 02 ügyesen elkapja és •neggyújtja a parázsló ágon. Kissé megrázza vállára omló lányoson hosszú haját, és vára kozóan felém fordítja az arcát — Mindannyian Pepikek vagytok? — kérdem zavartan — Yes, sir! Öt Pepik, Plzeň bői... — Tetszett a zenétek, azért jöttem közétek... — próbálok magyarázkodni. — Yes, sir! - feleli a „serif" és szertartásosan meghajol. Most már kibírhatatlan a zavarom Várakozva néznek, elüt ásít bak. Egy ismeretlen, vüág falába ütköztem, és az ismeretlen mindig riasztó is egyben — Főiskolások? — próbálom szóra bírni Őket. — Nem sir! Szabad dolgozók... Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent. Talán munkások, de az is lehet, hogy lógósok, vagy művészinasok. Nem faggatom őket. Meg kérdem, rágyújtanák-e magyar cigarettára. Elfogadják és kissé beszédesebbek lesznek. Megkérdik, magyar vagyok-e? Bólintok. Kissé megnyugszanak. Ki tudja, talán .hekusnak" hittek? ... Kérem, énekeljenek még! — Talán az iméntit?, — kérdi « „serif", — Azt .... az nagyon tetszett. Látom, jólesik a dicséretem. Tompán, egyhangúan peng a gitár, és kissé hangosabb a jé, ié, jé. . Beszélgetünk ismét, óvatosan, tapogatózva. Megtudom, hogy egy hónapja keltek útra. — Hát pénzt, hogy szereznek ? — Bizony üres gyomorral szomorú a tramp ... Most már jó, van zöldség, az utak mentén gyümölcs ... — magyarázza a „serif". — Két napja melózunk ... Cseresznyét szedünk napszámban ... Negyven krönest egy napra... Ha egy kis lóvé összejön, tovább állunk! — Stoppal? — Stoppal ... Fölöttünk váratlanul meg- dördül az ég, vihar készül, áyorsan búcsúzom, futnom kell, hogy szárazon érkezzem a szállóba. Útközben velem futnak a gondolataim. Furcsa, kószáló népség.. morgóm magamnak. — Nomádok !... Vagy egyszerűen csavargók ?... Sárközi Dániellel — Úgy tudom júniusban fölvételiztél a Komenský Egyetem bölcsészeti karán. Fölvettek? — Valóban. Július éléjén kaptam meg az értesítést — felvettek. — Bizonyára nagyon örültél a sikeres felvételinek. — Az nem kifeüézés. Erre a pályára készültem a- mióta az eszemet tudom, s úgy hiszem, más is örülne, ha lehetőség nyílna rá, hogy álmai valóra váljanak. Az az állapot volt ez, amelyre azt szokás mondani: madarat lehetne vele' fogatni. — Nehéz volt? — Nehéz is volf, s ráadásul még nagyon tartottam is tőle, hiszen tavaly, az első próbálkozásom nem sikerült. Igyekeztem hát most a lehető legjobban felkészülni. — Azt mondod komolyan kellett a felvételire készülni; te viszont a bratislavai Magyar Könyvesbolt alkalmazottja vagy. Milyen lehetőséged volt munkád mellett a tanulásra? — Nyolc órát dolgoztam naponta — utána még minden nap készültem, tanultam. ismételgettem. Közvetlen a fölvételi vizsga e- lőtt pedig Marko elvtárs, a könyvesbolt vezetője lehetővé tette számomra, hogy május elsejétől, június 22- ig odahaza készülhessek. Hogy a fölvételim sikerült; neki is köszönhetem. — Milyen terveid vannak a közeli- és a távoli jövőt illetően? — Hát a legeslegközelebbi tervem az, hogy az élső évfolyamban fennakadjak a rostán, hogy a lehető legjobban megálljam a helyem. Erre készülök már most is. Ami pedig a távlati terveimet illeti — a főiskola elvégzése után újságíró szeretnék lenni. — Miért nem az Újságírói Főiskolára jelentkeztél akkor? — Úgy gondoltam, hogy sokkal többet használhatok a közösségnek, ha a- zon a területen tökéletesítem magamat, amelyen a csehszlovákiai magvar újságírás fehér foltjai leginkább kiütköznek s ez a terület a filozófia, az elméleti felkészültség. nem vettek fel, fgy most sokkal alaposabban készültem fel — tanultam, sokat olvastam, belekóstoltam a munkába, s ráadásul még egv kis pénzt is kerestem. Ha jól megnézzük — én nyertem! — Az előbb azt mondtad, hogy erősen tartottál a felvételitől, mivelhogy tavaly nem sikerült. . — Igen, ez így is van. Én ugyanis még 1966-ban érettségiztem a galántai magvar tannyelvű tizenkét éves iskolában. — Nem sajnálod ezt az elszalasztott egy évet? — Nem, mert lényegében nem szalasztottam el semmit. nem maradtam le semmiről. Sót. Mivel először — Nekem is úgy tűnik. Sok sikert a majdani első vizsgákhoz. — Köszönöm. Rpszélgetett: —tó—
