Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-07-04 / 27. szám

% u[ ifjöság GARIBALDI, a forradalmár Kerek 160 évvel ezelőtt, 1807 július 4-én született Nizzában Guiseppe Garibaldi, a legendás hírű szabadsághős. A tizenkilencedik század e- lején, Napóleon bukása után e- lőször Mazzini Igyekezett a szétdarabolt, megtépázott Itália egységét helyreállítani. Művét tanítványa, a fiatal Garibaldi folytatta. A hazafiak felszaba­dító mozgalma azonban sorra kudarcba fulladt. Az osztrák fennhatóság alatt álló tartomá­nyokban a Habsburgok, az ön­álló fejedelemségekben pedig a mindenkori hercegek konokul védelmezték ..isten kegyelmé­ből“ gyakorolt felségjogaikat. A nagybirtokosok dúslakodtak. a nép éhezett. Miután az 1833—1834, évi összeesküvést Is leplezték, Ga­ribaldit halálra ítélték, mert a piemonti flotta lázadását szer­vezte. Az utolsó pillanatban si­került Brazíliába szöknie. Ott részt vett a Rio Grande do Sul tartomány felkelésében, ahol az egyszerű tengerész átesett a tűzkeresztségen. Majd amikor Uruguayban megalakította az Olasz Légiót, és vöröslngesei é- lén az argentin hadsereg ellen harcolt a világ elnyomott nem­zetet már hősként emlcootték. Garibaldi jellegzetes h * mo­dora a meglepetésszerű rajta­ütés taktikája, a gerillaháború volt. Az 1848. évi bécsi forrada­lom nyomán Európa-szerte fel­lángoltak a felszabadító harcok. Garibaldit ismét ott találjuk a palermói, velencei és milánói hazafiak élén, de a hatalmas túlerő elől kénytelen volt légiói­val svájci területre visszahú- húzódni. A velencei köztársaság közben hősiesen védekezett. A szabadsághőst a második száműzetés New York-ba so­dorta. Egyszerű matrózként tengette életét Közép- és Dél- Ameríka partjain, de Piemont megmozdulása újból olasz ha­zájába szólította. Az önkénte­sek megszervezése után ugyan győzelmet aratott, de a villa- francai fegyverszünet ismét pon­tot tett sikerei után. Ugyanak­kor azonban már demokratikus kormányok alakultak Itália- szerte, amelyek ismét Garibal­dit bízták meg az önkéntes a- lakulatok szervezésével. Köz­ben a tábornoki rangjáról le­mondott szabadságharcos Cap- rera szigetére vonult vissza. 1860-ban még egyszer a szicí­liai felkelők élén harcolt 1064 vörösingesével. Köztük volt a magyar TUrr ezredes és Tü- köry őrnagy. Számos győzelem után bevonult Nápolyba, ahon­nan Bourbon Ferdinánd király menekülni volt kénytelen elő­le De amikor 1862-ben meg­kísérelte Róma felszahaditását, megsebesült, és a kormánycsa­patok fogságába esett. Hallat­lan népszerűségének köszönhet­te, hogy a közvélemény nyo­mására csakhamar szabadon bocsátották. Még 60 éves korában is részt vett a porosz-osztrák háború­ban, sőt Kossuth és Klapka tá­mogatásával egy Bécs ellen Ma­gyarországon át indítandó táma­dás tervével is foglalkozott. É- lete alkonyán viszavonult cap- rerai magányába. Ott halt meg 1882 június 2-án, mint a bé­kéért, a szabadságért és a szo­cializmusért küzdő népi töme­gek élő eszményképe. Legendás hírnevét még Mussolini két év­tizedig tartó fasiszta uralma sem tudta elhalványítani az o- lasz proletárok és földnélkü- liek táborában. Garibaldi nevé­nek csatakiáltásával indultak rohamra Franco szoldateszkája ellen a Spanyolországban har­coló olasz hazafiak; és vörös- inges olasz antifasiszták szaba­dították fel a második világhá­borúban Észak-Olaszország te­temes részét, JC. E, Inge BRÜCKOT lényegében a hazánkban is közkedvelt Udo Jürgens tette híressé. Egy dalt írt számára és a testalkatá­ban szinte törékeny Inge kar­riert csinált a számmal. 1966 október 31-én Rio de Janeiro- ban Helmut ZACHARIAS szá­mával elnyerte az Aranykakast, a legjelentősebb dél-amerikai táncdalfesztiyál díját. Mintegy harmincezer főnyi tömeg ünne­pelte őt önfeledten az egykori brazil fővárosban. Pozsonyi szereplése is jól sikerült, csak kétszeri ráadás után mehetett vissza öltözőjébe. Cj Ifjúság: Bevezetőként mondjon talán pár szót a riói győ- zelemről.... Inge: Huszonnyolc ország énekese vett részt a fesztiválon. Én távolról sem tartoztam az esélyesek közé. A fogadóiro­dák 100:1-hez aranyban ellenem vették fel tippjeiket. Talán épp ez segített! A vártnál sokkal jobban szerepeltem, és győztem! Üj Ifjúság: Életének eddigi legnagyobb élménye? Inge: Természetesen az Aranykakas átvétele Rio dé Janei- róban. A többszörös Oscár-díjas zeneszerző és karmester: Henri Mancin! kezéből vehettem át a díjat. Kimondhatatlan élményt jelentett ez számomra! Oj Ifjúság: A legnagyobb siker után szóljunk valamit az el- ső lépésekről is... Inge: Színésznőként és operetténekesnőként kezdtem pálya­futásomat. Burghardt operettjében, a Tűzijátékban például főszerepet is kaptam. A bécsi Theater an der Wien-ben pe- dig a világhírű Theo Lingennek voltam partnernője. Később egyre több show-műsorban szerepeltem, s így szakítanom kel­lett a színhäzzai. Azóta felvételt készítettem már Párizs, Mün­chen. Stockholm, Bécs, Stuttgart, Köln, Zürich és egyéb hanglemezstúdiókban. Cj Ifjúság: Színésznőként nem szándékszik már közönség elé lépni? Inge: Feltétlenül szeretnék — legalább időközönként — szí­nésznőként is színpadra lépni. A show-k ugyan jövedelmezőb­bek, de komoly művészi élményt, átélést csak a komoly zene nyújthat. Szót érdemel még a pop-zene és a komoly muzsilíS kombinációja is, a musical, amit szintén szívesen játszanék. Oj Ifjúság: Mi a véleménye Sandy Show-ról? Inge: Nagyon tehetséges, kiváló képességű énekesnőnek tartom. Cj Ifjúság: Sokat utazik. Hol érzi magát a legjobban? Inge: Párizsban. Csodás v§ros. Szinte magával ragadja, sa­játos légkörének örvényébe sodorja látogatóját. Oj Ifjúság: Hol nyaral a legszívesebben? Inge: Otthon. Egész évben annyit utazom, hogy nem kíván­kozom már sehová. Férjemmel kimegyünk a Köln melletti villánkba, és ott töltjük a szabadságunkat. Cj Ifjúság: Férje nem veszi rossz néven állandó „vándor­lásait“? Inge: ő sem jaratlan a szakmában, hiszen ismert tévérende­ző. E miatt nincs köztünk még csak szóváltás sem. Oj Ifjúság: Milyen a férfiideálja? Inge: Sötéthajú és vidám. Oj Ifjúság: A pozsonyi szereplését jelző nagy, utcai falra­gaszok mindegyikében egy kiskutyával van lefényképezve... Inge: Igen, ez az én Mickim! Nagyon szeretem őt, mert é- gészen sötétszínű, csak a szája fehér, és nagy fülei vannak. Üj Ifjúság: Micki talán a talizmánja? Inge: Igen! Sajnos, azonban ha repülőgépen utazom vala­hová — akárcsak ide — nem hozhatom magammal. Oj Ifjúság: Bizonyára kevés szabad ideje van. De ha még­is akad, mivel tölti? Inge: Ha az idő megengedi, elsősorban napozom. Az iroda­lomban leginkább a dokumentáris jellegű alkotásokat szere­tem, a képzőművészetben pedig az impresszionistákat. Oj Ifjúság: Milyen hangszeren játszik? Inge: Zongorázom. Már kislánykorom óta. Tizenkét éves voltam, amikor ezirányú tudásomat egy tehetségversenyen mutathattam be. Oj Ifjúság: Legközelebbi tervei? Inge: Bővíteni szeretném repertoáromat. Nagyon igényes munka ez, ugyanis csak olyan számokat akarok választani, amelyeknek megvan az előfeltételük a nemzetközi elterjedés­ről is. (Miklósi Péter) cR4kLíé MICKI ÉS INGE BÄB1 TIBOR DUBA GYULA 0 FÁBRY ZOLTÁN 1967. június 22., mint jelen- s dátum vonul be a cseh- ovákiai magyar irodalom tör- netébe. Ezen a napon első íz- n osztották ugyanis ki a lávák írószövetség Klubjában Madách Imre Irodalmi Díjat, díj — a Szlovák Irodalmi ap és az Irodalmi Szemle ndozásában — ezután minden ben kiosztásra kerül, s vele hazai magyar irodalom leg- bb alkotásait díjazzák. Az ünnepélyes díjkiosztáson jbos László, az Irodalmi emle főszerkesztője, s egy- ■n a bíráló bizottság elnöke, iszédében a díj jelentőségét ingsúlyozta. „Csehszlovákiai agyar irodalmunknak eddig igyon kevés ünnepe volt, le- ,ren ez a mai nap most már az inepnapok sorának elindítója“ ■ mondotta többek között. A jkiosztáson megjelent még ojtech Mihálik, a Szlovák író­GRATULÁLUNK az első Hadách Imre Irodalmi Díjasoknak szövetség első titkára, Ján Ko- renko, az Irodalmi Alap igaz­gatója, valamint Šmatlák elv­társ, az irodalmi alap vezető­sége képviseletében. A díjakat Šmatlák elvtárs adta át. A bíráló bizottság az alábbi, tavaly megjelent irodalmi alko­tásokat jutalmazta Madách díj­jal. KÖLTÉSZETBEN: # Bábi Tibor: Könny a mi­kroszkóp alatt című kötetét # Monoszlóy Dezső: Csók cí­mű kötetét PRÓZÁBAN: # Duba Gyula: Delfinek cí­mű novelláskötetét AZ IRODALOMKRITIKA, ESZ- SZÉ és DRÁMAIRODALOM mű­fajában: # Fábry Zoltán: Európa el­rablása című kötetét A műfordítások díját — mi­vel a bíráló bizottság nem ta­lált arra érdemes müvet — nem osztották ki. A Madách-díjjal egyidőben kiosztották az irodalmi alap kü- lönjutalmait is. Különjutalom- ban Az asszony tragédiája, (L. Kiss Ibolya), Oj szerelem (Csontos Vilmos) és a Ketten (Tóth Elemér) című köteteket részesítették. A Madách-díj kedves hangu­latú ünnepségén felszólalt Voj­tech Mihálik költő is. Örömét fejezte ki a Madách díj létre­jötte fölött, majd arról beszélt, hogy úgy érzi a szlovák iroda­lom adósa a csehszlovákiai ma­gyar irodalomnak. Többek kö­zött megemlítette, hogy a szlovák olvasó alig ismeri a mellette felnövő, egyre izmo­sodó értékes irodalmat, mivel eddig nem törődtek annak for­dításával. „Adósságunknak tu­datában vagyunk, s az elkövet­kezőkben azon leszünk, hogy tartozásunkat kiegyenlítsük“ mondotta beszédét befejezve Mihálik elvtárs. Mi, lapunk szerkesztőségi kollektívájának nevében, vala­mint lapunk széles olvasótábo­ra nevében, szeretettel kö­szönjük az első Madách-díja- sokat. (t) A P. M. Hokovce: Törté­netétől ugyancsak borsózotť a hátunk, de ez még kevés egy Írás megjelentetéséhez. Elnagyolt, darabos, kidolgo­zatlan — rémségei ellenére is naiv írás. Csak leír, és nem láttat. Prózájával kap­csolatosan is csak azt mond­hatjuk, amit verseire üzen­tünk. A „Ekei“: Verse csupán szén timen talizmus. Minden jóindulatunk ellenére sem tudtunk benne a jövőre vo­natkozóan biztatót találni. Elkoptatott szavak, elkop­tatott érzelmek. Dé, hogy jobban elhiggye talán idéz­zünk egyik verséből: /Köny- nyezem, sírok utánad, / sí­rok, mert nem szeretsz./ /Hej, ha a te szíved, / sze­retne, vágyódna utánam,/ /meghalnék örömömben,/ /gyönyörű virágom./ önre bízzuk, hogy mikor hagyja abba. A „Fehér Nárcis": Egye­lőre verseiben kevés erede­tiséget találunk. Megszokott fordulatokra, formákra épí­ti a már sokat hallott sze­relmes gügyögést, Sok ben­nük a szentimentális ma­gyar nóta áthallás is, a szi­rupos slágerekről nem is be­szélve /Minden pillanat/. Tanuljon, olvasson sokat! Ha úgv érzi, hogy erősödött nyelvében, nyelvének kép­szerűségében, mondanivaló­ja eredetiségében, jelent­kezzen újra. A „Ármány": Ne vegye ármánykodásnak, de versé­nek két zárósora ide kíván­kozik (de azt hiszem az e- qész verset is idézhetnénk): /De most. hogy elmúlt e különös érzés / Most tudom csak. hogy mért marnak a vércsék./ A verset többször is elolvastuk, de sehogysem tudtunk rájönni erre a vér­cse históriára. Ha legköze­lebb ír nekünk megírhatná azt is, hogy kiket olvas (úgy gondoljuk, hogy milyen köl­tőket). vagy inkább azt, hogy olvasott-e már ver­set ?! A „Őszinteség": Kedves hangú levele, főleg az, hogy figyelemmel kíséri rovatun­kat, nagyon jól esett, de nézzük talán a verseket. Versei, egyelőre képeikben szegények: nem láttat csak leír — megírásukban túlsá­gosan is-fg|«>lásak, nem tud bennük felszabadulni, fantá­ziája túlságosan szűk terü­leten mozog. Témái nem ön­höz illők. Arról írjon, és úgy, ami az ön élete; élmény nélkül nincs költészet. Vár­juk újabb verseit! A „Egy fradista“: A kéí öreg című írása alapján is csak bíztathatjuk. Azokat a nyelvi, kifejezés árnyalati hibákat, amelyek írásában e- lőfordulnak. reméljük idővel levetkezi. A történet nem rossz; megírásában azonban akad egy-két hiba, hiányos­ság. Ilyen a mélység, a hi­telesség hiánya (a két ö- reg találkozása, beszélgeté­se — emberek nem nyílnak meg csak úgy. hirtelen) és lapos az írás befejezése 's. Bizonyára emlékszik rrfcg arra amit a novelláról, a no­vella követelményeiről ír­tunk /csattanjon a vége, mint a mérgesen becsapott ajtó/, próbálja hát írásaiban megvalósítani. Jelentkezzen újra. A O. P. Katona; Sajnos a régi hibák mind-mind jelen vannak versében, s mivel hosszú versről van szó, jócskán ismétlődnek is. Él- ménvtelenség, nagyotmon- dani akarás, nyelvének da­rabossága, mondanivalójának szegénysége, élettelensége, hogy többet ne is említsünk. (Súlyoz? — nem egyensú­lyozásra gondolt?!) A „Mahatma Gandhi“: Versei túlságosan mester­kéltek. s ennélfogva min­den csnegésük ellenére is, élettelenek — ún. rutin­versek. Különösképpen vo­natkozik ez A kedves című­re, mely inkább a Ludas Matyiba illene (vagy a Lu­das Matyiből áthallott vers?), annyira komolyta­lan.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents