Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-06-27 / 26. szám

% új ifjúság

Az ember tragédiája - Prágában

A közelmúltban, a két ország kulturális e- gyezményének keretében, a prágai Tyl színházban mutatkozott be a cseh közönségnek a budapesti Nemzeti Színház. Az ember tragédiájának a bemutatója után Major Tamás kétszeres Kossuth díjas, kiváló művész, a darab rendezője prágai vendégszereplésükkel kapcsolatosan a következőket mondotta:

— Nagy izgalommal készültünk a prágai fellépésre, mert hiszen Madáchot Magyarországon játszani is „életveszélyes“, hát még egy más nyelvi közegben. Szorongva léptünk színpadra, mert féltünk, hogy a madáchi filozófiát (a- melyre mi előadásunkat építettük) a közönség nem érti meg. Az eddigi előadások ugyanis történelmi revűt csináltak Madáchból; a dráma lényegét, az ember állandó küzdelmét az élet értelméért — valahogy mindig mellékesként kezelték, csak azért, hogy az egyes korokat naturalista módon ábrázolhassák. A mi célunk az volt, hogy ezt elkerülve. Ädám és Lucifer állandó harcát emeljük ki. Hogy ennek most sikere volt, arra gondolunk, talán sikerült is.

— Miben látja ön a két színház cserelátogatásainak célszerűségét?

— Én nagyon hiszek az együttműködés lehetőségeiben, hasznosságában. Ugyanis különböző színházi kultúrák vannak, hiszen különböző társadalmi pozíciókból indultunk ki. Nálunk a két világháború között nem volt olyan haladó polgári művészet mint Csehszlovákiában. Tehát mi egészen más, hogy úgy mondjam „start helyről“ indultunk. Nálunk nem volt Čapek, nálunk nem volt Burián, nálunk nem voltak azok a modern színházi mozgalmak, mint itt, Csehszlovákiában.

Az együttműködésre nagyon nagy szükség van, mert a színház, akárcsak az élet, dialektikusán fejlődik. Az ember lát színházakat, a- melyeknek nagy sikerük van, aztán egyszerre csak múzeummá válnak, később persze valahogy újra életre kapnak. Ez törvényszerű a színházaknál, még a legjobbaknál is. Ezért tartom rendkívül fontosnak az Ilyen színházi cserelátogatásokat, mert mindig tudunk tanulni egymástól. Nagyon, nagyon várjuk, hogy a cseh színház visszaadja látogatásunkat és bemutassa nekünk a „Rovarokat“ és a „Szalamandra ügyet“ (Harc a szalamandrákkal), mert szinte biztosra veszem, hogy gazdag hagyományokra támaszkodva olyan magas művészi fokon tudják majd az említett darabokat nekünk tolmácsolni, amit talán mi még nem tudunk. Viszont mi meg azt reméljük, hogy mi is mutattunk olyasmit, amit meg ők nem tudnak. Ezért szerintem ez a kapcsolat rendkívül fontos, erre igényt tartunk most, és a jövőben is. Csak azt sajnáljuk, hogy Bratislavá- ba nem jutottunk el, de hát ez már a kulturális egyezménytől függ, aminek a formalizmusát a jövőben meg kellene szüntetni.

(Lejegyezte: Kovács Antal)

AKI MER —AZ NYER

— Kemény fába vágta fejszéjét az érsekújvári új kultúrház mellett működő magyar színjátszó együttes, — gondolom magamban, miközben elfoglalom helyemet a vidáman nyüzsgő nézőtéren.

A Marica grófnőt, Kálmán Imre világhírű nagyoperettjét. mutatták be. Túl merész vállalkozás ez egy amatőrcsoport számára, még akkor is, ha a szereplők egy része már sokszor volt színpadon. De nincs időm elmélázni, és megcsodálni a modern ízléssel berendezett színháztermet, mert elsötétül a nézőtér, és felcsendül Kálmán Imre örökszép melódiája. A kisszámú, de jól öszeállított zenekar az első meglepetés. A karmester, Cibula Béla, uralja a zenekart. S már nyílik is a függöny...

Záhorszky Elemér a darab rendezője. Mindjárt az elején meg kell mondanunk, hogy sikeresen birkózott meg a nehéz feladattal. Külön dicséret illeti a- zért a munkájáért, hogy a darabot a lehetőség szerint idöszcrüsítette, és mert elejétől végéig jól pergő előadást láthattunk.

Marica grófnőt Halláné-Novák Marika alakította. Személyében minden adottság megvan ahhoz, amit az ilyen nagy primadonna-szerepek igényelnek. Kellemes jelenség, kitünően táncol, és jól játszik.

Török Pétert (az időszerúsltett szöveg szerinti tiszttartót) N. Nagy József formálta meg. Meg kell említenünk, hogy mint jelenség megfelel a szerep követelményeinek, és ha figyelembe vesszük, hogy nem iskolázott hangú énekesről van sző, kellemes bariton színezetű tenorjával megérdemelt közönségsikert aratott. Rendkívüli mozgékonysága, fiatalos bája, kitűnő színészi adottságai a szerepkör betöltésére nagyon is alkalmassá teszik.

Záhorszky Elemér, az igényes rendezés mellett István (báró Zsupán) szerepét is vállalta. Bár a magunk részéről sohasem helyeseltük, ha a rendező la

játszik, el kell ismernünk, hogy ebben az esetben Záhorszky Elemér kitünően megállta a helyét mint táncos-komikus és mint rendező is.

Megérdemelten osztoztak a nagy közönségsikerben a többiek Is, Bartáné-Nyitrai Marika, Lenkét alakította, mértéktartón, ízléssel, Czápa László Ödönt (Lajos cigányt). Temperamentumos táncaival sok tapsot aratott, de mint segédrendezö is dicséretet érdemel. Polákovics János gróf Hochstapler Móricz szerepét játszotta sikeresen és sok humorral. Különösen a párbaj-jelenetben remekelt. De meg kell említeni Bánhegyesl Marikát, Simunek Lajost, Madarász Andrást, Forgács Zoltánt, Kosztolányi Józsefet is, akik tehetségük legjavát nyújtották.

„Ha a hatás TITKÁT kutatjuk, nem intézhetjük el a tömegek ízlésének fejletlenségével. Többről van itt szó: a magyar operett úgy tudta megszólaltatni a fejlődő, a modern, nagyvárosi élet hangját, hogy a zene megőrizte közvetlenségét és értékét“ — írja Vitányi Iván a „Könnyű műfaj“ című könyvében. Aki mer — az nyer. Akkor is, hogyha a prózai részben néhány szereplőnél még túlságosan érezhető az érsekújvári tájszólás. De meggyőződésem, hogy ezek a szereplők a legközelebbi darabokban szebben fognak beszélni, mert remélem, hogy ez az átütő közönségsiker továbbra is ösztönözni fogja a darab rendezőjét és szereplőit is. Talán a „My fair lady“- t, lehet hogy Huszka Jenő „Szabadság és szerelem" című operettjét választják. Talán valamelyik Lehár operettet, az Évát vagy a Pacsirtát, de ahogy elnézem Halláné-Novák Marika színészi alakítását, egyre inkább megerősödik bennem az a vélemény, hogy milyen kitűnő Glavári Hanna volna ez a színésznő, és ahol van Glavári Hanna, ott lehet VIgözvegyet

—

mmmsnsmmmemmeimimmmma

CARLO MANZONI

A

macskát ki kell dobni

Signor Veneranda a volán mögé ült. a tanító mestere meg melléje

— Hát mit csinál először is — kérdezte — mielőtt a motort beindítaná?

— Először megnézem — mondta signor Veneranda és körülnézett a kocsiban

— hogy a kocsiban nincs-e macska.

— Hogyan kérem? — kérdezte a vizsgáztató ámulta. — Mit mondott ?

— Azt mondtam kérem,

— ismételte meg signor Veneranda —, hogy előbb megnézem nincs-e a kocsiban macska. Bizonyára ön is elismeri, nagyon veszélyes lenne kocsit vezetni, ha ott ül benne egy macska. Éppen ezért, a macskát kidobom. még mielőtt a volánhoz ülök.

— Én autót vezetni tanítom magát, — mondta a vizsgáztató — s ahhoz semmi köze a macskának. Legelőször is arról kell meggyőződnie, hogy kiengedte-e a kéziféket.

— Ahogy parancsolja — mondta signor Veneranda —, ön a tanító, és én azt teszem, amit parancsol: legelőször tehát arról kell meggyőződnöm, hogy ki van-e engedve a fék, és aztán kidobom a macskát. Pedig én azt gondoltam, hogy jobb előbb kidobni a macskát, de persze én tévedhetek. Ha ön azt mondja, hogy a macskát csak azután kell kidobnom, miután már a féket kiengedtem, bizonyára úgy a helyes.

— Hallgasson ide, — mondta a tanító fogcsikorgatva — itt ebben az autóban nincsenek semmiféle macskák, világos? De ha volnának is azt hiszi, hogy engem akárcsak egy szikrá- nyit is érdekelnének? Azért vagyok itt, hogy magát vezetni tanítsam, és nem azért, hogy azt mutogassam hogyan kell az autóból a macskát kidobni. Elég világosan fejeztem ki magam ?

— Természetesen — mondta signor Veneranda —, annyira világosan, hogy önt sohasem merném megkérni, mutassa be, hogyan kéül az autóból a macskát kidobni. Különben ezt nem is kell megmutatnia, ezt megcsinálom magam is. És ha már nagyon őszinték akarunk lenni, ha nem tudnám hogyan kell az autóból a macskát kidobni... ahhoz, hogy az ember megállja a helyét a vizsgán, azt hiszem ez nem is igen fontos... vagy talán nincs Igazam?

— De igaza van — mondta a vizsgáztató és megtörölte izzadó homlokát.

— Most tehát, hogy tisztázódott a macska esete — mondta signor Veneranda

— elegendő, ha elmagyarázza, hogyan kell autót vezetni. Tehát ugye megállapítom. hogy a fék ki van-e engedve, aztán kidobom a macskát és tovább...?

— Nézze. Ha már egyáltalán van valamilyen macska abban a kocsiban, akkor ugyanúgy kidobhatja mindjárt az elején ts — suttogta a tanító halk sóhajjal.

— Azt már nemi — kiáltott fel signor Veneranda.

— Az előbb még azt mondta, hogy először a féket kell kiengednem, most meg azt mondja, hogy először a macskát kell ktdobnom. Micsoda dolog ez? így akarja ön az embert megtanítani vezetni? Hiszen maga sem tudja, hogy mivel kell hát kezdeni, ne haragudjon, de ezt meg kellett mondanom önnek!

Signor Veneranda kiszállt a kocsiból és jól becsapta az ajtót.

— Keresek egy másik tanítót, aki ismeri az anyagot! — kiáltotta és dühösen elrohant, míg tanítója klme- redt szemmel bámult utána.

(-tó- fordítása)

— A napi hajszában még egy értelmes szót sem tudnak váltaiH, Nem tudják kibeszélni magukat. Legalább azt a két hetet töltsék e- gyütt!

— Mindig együtt a hétköznapi hajszában! Elkoptatja az érzelmeket. Legalább azt a két hetet töltsék külön. Frissen, kipihenten térnek vissza egymáshoz!

Nem soroljuk fel a további érveket és ellenérveket — hiszen úgyis erre a két fő csoportra tagozódnak.

Viszont — az idő sürget. Most veszi kezdetét az üdülési évad. Idejében kell tehát tisztáznunk a problémát; együtt vagy külön?.

KERTÉSZ MAGDA —

Együtt nyaralni

SZŰR SZABÓ JÓZSEF:

Elsőnek is a PIÉRT mátrakikiricsi üdülőjét keressük fel. 'Az egylR ablak előtt mély tavacska hullámzik, és az ablakból hulló, meghatározatlan jellegű folyadék továbbra is gyarapítja az állóvíz állagát.

Bekopogtatunk az ajtón. Egy bájos ifjú nő fordul meg a zajra. E- gész arca könnyben ázik. Hát uram bocsi', az ő hulló könnyei alkották a földön a vízrajzi képződményt: — Elszakították Jenőkétől — suttogta zokogástól reszketeg hangon. — Olyan gyorsan jött az egész.... Egy hónapja még nem is ismertük egymást és négy hete mér házasok vagyunk.

— De négy hét az cirka egy hónap.

— Csak cirka. Plusz két nap. Ezalatt láttuk, Ismertük, szerettük meg egymást, kötöttünk jegyességet és keltünk örök frigyre. De akkor a végzetes tragédia már megtörtént. Mielőtt megismertük egymást, ő is, én is befizettük a kedvezményes szakszervezeti üdülést. Már nem leheteti meg nem történtté tenni! — Felénk fordította részint a festéktől, részint a bánattól feketeárkos szemét: — És ettől őrülök én meg, hogy elszakítottak Jenőtől! Ha hiszi, ha nem, még az uzsonnakávémal se váltom ki.

Ennyi bánattól megrendülve, némán távoztunk és megilletődöttsé- günkben meg sem álltunk a fiatal férj balatonkisíaki üdülőjéig:

A daliás ifjú bérelszámolót az út porába görnyedve találtuk, óriási sziklákat görgetett a domb felé. Kérdésünkre kifejtette, hogy rövid ösvényt szeretne kiépíteni Mátrakikirics irányába, hogy meglátogathassa az ő egyetlen hitvesét, akitől két hétre elszakították.

— És ha vonaton menne? — kockáztatjuk meg.

— Csak Pestig érvényes a kedvezményes vonatjegy — válaszolta a kétségbeeséstől tompa hangon, és tovább görgette a sziklákat.

Esetünk ugyebár ékesszólóan beszél önmagáért is: együtt! Együtt nyaralni kéz a kézben. Fölös óvatosságból azért fölkerestük a Ve- gyesfüszer Vállalat pemetei nyaralóját is, melyet már eleve a családi boldogság szem előtt tartásával építettek. Ahány szoba, annyi kis meleg családi fészek.

Döntsön a gyakorlat.

Te együtt nyaralsz a főnökkel?

Az egyik meghitt fészekben szerencsére együtt találtuk a párocskát: Zámolyi Ede 42 éves anyagbeszerzőt és feleségét, született Kő- csár Vali 35 éves gépkönyvelőnőt. A párocska 16 esztendeje él megértő, harmonikus házasságban.

Ml is azonnal szem- és fültanúi lehettünk Zámolyiné hitvesi gyöngédségének. Szinte könnyekig megható volt az az erőfeszítés, amely- lyel gondoskodni igyekezett férje napi programjáról:

— Talán átmehetnél ultizni Táborékhoz a szomszéd üdülőbe —< szólt szerető pillantását a férjére függesztve.

De az makacsul csak fejét rázta.

— És ha vitorláznál? Épp kedvező a szél.

— Nem vitorlázom, maradok.

Nézőpontok

A gyengéd hitves még a következő javaslatokat tette férjének: kerekedjen fel a távoli, ám romantikus hegycsúcsok felé..., menjen el a szabadtéri folytatólagos mozielőadásra .. , snúrozzon a falubeli gyerekekkel... csatlakozzék a TIT „Ismerd meg hazádat" mozgalmához, és tegyen velük barlangtúrát.... vegyen részt a helyi Népfront esti ankétjén az állat takarmányozás helyes megszervezéséről.

Meg kell vallanunk, könnyekig meghatott az önfeláldozó önzetlenség és a makacs szerelem nagyszerű párharca. Zámolyiné időt, fáradságot nem kímélve távolltaná el férjét csak azért, hogy jól érezze magát. Viszont a férfi lemond a legnagyszerűbb szórakozásról is, csakhogy feleségével egy levegőt szívhasson.

Könnyeinket szárltgatva búcsút vettünk a nagyszerű házaspártól, Zámolyi a kijáratig kísért minket. Ajtajuktól némi távolságra, várakozva, fel- és alá sétált egy barnára sült izmos fiatatalember. Valószínűleg ő is felmérést kívánt végezni Zámolyinénál az együtt, illetve külön nyaralás előnyeiről és hátrányairól.

Épp ezért nem is értettük, miért inait el villámgyorsan, amikor megpillantotta Zámolyit. Zámolyi úgy látszik nem hive a felmérésnek, mert dühösen, morogva nézett a fiatalember után, majd bizalmasan fülünkhöz hajolva Így szólt: — Nem bolondultam meg, hogy itthagyjam az üdülőt, amikor egy olyan csinos kávéfőzőnő van a presszóban. Pesti szuperminőség! Búcsúzom is maguktól, kicsit felmérem- a terepet.

Szóval ő is felmér.

Nem is tudjuk, miért, mégis némi kétely támadt bennünk az együttnyaralás abszolút üdvözítő voltát illetően. Épp ezért egy újabb üdülőt kerestünk fel, ahol is e kérdéssel fordultunk a külön nyaraló, kolléganői és barátnői körében csillagterltőt horgoló Kemény Menyhértné 54 éves pénztárosnőhöz:

— Nem hiányzik Önnek a férje? Nem lenne kellemesebb, ha együtt üdülnének?

Keményné kissé szórakozottan és csodálkozva nézett körül:

— Jé, a Menyhért nincs itt?. Észre se vettem!

Tapasztalataink, felméréseink összegezése nyomán Így szeretnénk

sommázni az együtt, vagy külön nyaralni ügyben tett javaslatainkat:

A házasság első hetétől bezárólag az első év végéig — együtt.

Második esztendőtől az emberi kor legvégső határáig — mindegy.

Persze öreg ember nem vén ember, és megtörténhet, hogy az öreg kujon 1« megnéz egy, csinos bokát. Dg nézni még szabad. És lábát is,