Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-06-13 / 24. szám

' rwsaw* m'm& 8 úi ifjúság EZ A KÉP A VIE NUOVE C. OLASZ LAPBAN LÁTOTT NAPVILÄGOTT. NEM IS FÜZÜNK HOZZÁ KOMMENTÁRT: CASSIUS C L A Y - T ÁBRÁ­ZOLJA, AKIRŐL ANNYIT ÍRNAK IS BESZÉLNEK MOSTANÁBAN, c ■ «mmsmamm -anramz A PECHES BALCZÓ • MEXIKÓI REMÉNYEK • Beszél: Szepesi György Mi van Dohaival? i Meggyőződésem, hogy a kérdésfeltevő biztosan tudja, mi van Dohai­val, és azt is, miért volt Madarász Csilla el­tiltva, de azért beszélek erről, persze szíve­sebben beszélnék másról. Dobai két hónap­ja szabadlábon van, kiengedték sokkal hama­rább, bent dolgozott egy irodán. Szó sem volt arról, hogy valami kémkedés, meg mit- tudom mit beszéltek róla. Nézzék! A sport­emberek közül egyik-másik megszédül! Meg­szédül. mert a könnyű kereset lehetősége nem csak nálunk, másutt is kínálkozik, csábít. Az ilyesmi mindig azt váltja ki, hogy valaki belekeveredik valamibe. Hát ilyesmibe kevere­dett Dobai Gyuszi is, akihez egy török diplo­mata felhozta az orkánkabátokat, Dobai eze­ket továbbadta, értékesítette. Történt egy kis gikszer, rájöttek, és ennek következtében kap­ta kétéves büntetését, amiből egy évet és valamit letöltött nagyon tisztességesen, jól viselkedett, irodán doigozott, semmi baja, rá akar hajtani, mint úszó! A felesége — Ma­darász Csilla — Tatabánván edző. Balczónál ugyanez volt a helyzet. De a Bandi esete ki­csit mulatságosabb. Nagyon szomorú, de az­ért mulatságos. Arról volt szó, hogy Balczót és Móna Pistát valaki megbízta Bécsiben, hogy egy bécsi kocsival vigyenek át plasztik foga­kat Romániába! Azt adják el, és aztán a leit vigyék vissza, Bécsbe. Ök egy kis melléküzletet akartak csinálni, és vittek egy pár órát, azt hiszem, és már mindent elintéztek a fogak­kal, amikor Kolozsvár főterén Móna Pista el­ment valahová és Balczó ottmaradt a kocsi­ban, odalépett egy pacák, és megkérdezte őt, nincs-e véletlenül eladó órája. Ha el akarja adni, akkor jöjjön velem, nem akarom itt az utcán, majd valahol megbeszéljük az üzletet. Hát kérem szépen elmentek és megbeszélték, és az a „valahol“ nem volt más hely, mint a rendőrség! Hát ebből lett a nagy zűr, mindent elvettek tőlük, még a kocsit is, na és ennek következtében el kellett tiltani Balczót, ami nekünk egy olimpiai aranyérembe került. En itt most nem akarok véleményt mondani, Bal­czó Bandi a világ legsokoldalúbb sportembere, mert az öttusa a világ legnehezebb sportága, és abban úgy versenyezni, ahogy Balczó tud, egyedülálló! A magyar olimpiai csapat esélyeiről ejtenék néhány szót. Milyen reményeink vannak Me­xikóban? Tokio előtt nem voltak túl op­timisták a magyar sportvezetők, és a közönség sem várt annyit a magyar sporto­lóktól. amennyit elértek, tehát tíz olimpiai aranyérmet. Pedig Tokió előtt is voltak esé­lyeseink. Persze, hozzá kell tennem, hogy sokminden járult a tíz győzelemhez. Pl. meg­vallom. őszintén szólva fogalmam sem volt arról, ki az a Hammeri László! Kifelé utaz- tunkban előttem ült egy szőke fiatalember. Ott kérdeztem meg, ki, ez mit csinál? Lő! Egy vállrándítással tudtam csak reagálni. Hozzá- tehétem, hogy Hammeri kijutása is egészen különleges volt, tudniillik a papájának köszön­heti. Hammeri Laci orvostanhallgató volt, és nemigen járt az edzésekre, ennek következ­tében a szövetség nem akarta kiküldeni To­kióba. A kiküldetést végülis annak köszönhe­ti, hogy a papája jól teniszezik, és a magyar sport egyik vezetőjével teniszpartit kötött le. Engedte, hogy a sportvezető megverje, aztán leültek, beszélgettek, és a papa elhitette a sportvezetővel, hogy a fiában van fantázia, kérte, kisérje figyelemmel edzéseit. Az ille­tő egyébként nagyszerű sportvezető, sajnos, most nem ő vezeti olimpiai küldötteinket, fá­radtságot nem kímélve eljárt, és kiderült, hogy Hammerlben lát valamit. A szövetség határozott akarata ellenére kiküldte! £s er­re Laci olimpiai bajnok lett! Nem felejtem el soha, fél egy volt tokiói idő szerint, én a Ru­das Márt# délutáni gerelyhajítására készül­tem, velük beszélgettem, kivágódott az ajtó, egy tisztviselő rohant ki rajta lihegve — gye­rekek, megvan a harmadik aranyérem, a har­madik, Hammeri Laci nyert! — hát összebo­rult az egész társaság. Kárpáti György volt az első, aki magához tért, csípőre tette a ke­zét, és így szólt: szép, szép ez a harmadik aranyérem, de mondja meg valaki, ki ez a Hammeri? Úgyhogy nemcsak nálam volt ez, így voltak vele a többiek is. Na és a vizipoló győzelem! Kettő-kettőnél a következő volt a szituáció: a szovjet csapat egyik játékosá­hoz, Popovhoz, került a labda, s valami sza­bálytalanságot látott az addig ellenünk bírás­kodó spanyol játékvezető. Popov elvesztette a fejét, és teljesen egyértelműen, teljes erőből a játékvezetőhöz csapta. Kérem szépen, ezu­tán történhetett a vízben bármi, a játékve­zető számára nem létezett más csapat a ma­gyaron kívül. Annyira, hogy az ötödik gólunk eiőtt, bedobásnál odatálalta a labdát Kon- rád elé, ő azzal felúszott, és... hát azért ezt nem felejthetjük el, bármennyire örültünk an­nak a vizllabdagyőzelemnek, és annak az ötö­dik gólnak! Ezt most azért mondtam el, hogy ott sem mind esélyes az aranyérem, dehát sok mindenki nyert, akire nem számítottunk, és sokan nem nyertek, akikben bíztunk, pl. Veres Győző, akit biztos olimpiai bajnoknak reméltünk. Nos, Mexikó előtt a következőkkel számítok! Balczóra. ha nem esik addig fejére egy tég­la. Az öttusacsapat! Ez a kettő nem vehető el véleményem szerint. Ez eddig két arany­érem. A vívás mindig hozza a kettőt. Ez, szin­te törvényszerű, ugye? Ez négy. Zsivótzky és Veres azonos típusú versenyző, és egy ki­csit mindkettő hasonlít Pólyák Imréhez; egyik sem akarja abbahagyni, amíg nem szerez ‘a- ranyérmet. Én Zsivótzky két ezüstje után — és annak tudatában, hogy azért Klim mégis­csak harminchét esztendős lesz az olimpia évében, — nagyon bízom abban, hogy nyer, és Veres Győző. is azzal a boldog tudattal kezdi meg edzői működését, hogy megszerez­te az olimpiai aranyérmet. Ez lenne akkor az ötödik és a hatodik! Földit nem tudom... Föl­dinél olyan japán ellenfelek lesznek mindig. Földi ezüstérmét veszem biztosra. Nála nem minden fogás egyformán jó. A kajak-kenu­ban muszáj! Egyet feltétlenül! Pedig Itt lega­lább négyre van esélyünk. Azért számolok e- gyet. Ez lenne akkor a hetedik arany. Hát itt van ugye, mindannyiunk szívügye, a vizipóló és a labdarúgás, amely nélkül nem érne sem­mit az egész olimpia. Hát akkor ez lenne a nyolcadik és kilencedik. Nem említettem még a birkózókat, és remélhető, miután Papp La­ci átvette a magyar ökölvívás irányítását, hogy Kajdiból olimpiai bajnokot csinál. Tehát nagy jövőt jósolok az ökölvívásban, legalábbis La­ci irányítása mellett, s annak a ténynek, hogy ő is ott lesz a szorító sarkában. Lacit látják majd boxolni a pontozóbírák, higyjék el ne­kem! Az lesz a helyzet, hogy Laci jelenléte úgy emeli majd ökölvívóink értékét, hogy az elképesztő. Pszichológiai hatás! Akkor még céllövésben is be lehet hozni valamit, Ham­meri is csak huszonhat éves lesz. Tehát van megint 16-18 első helyre esélyes versenyzőnk, és abból szerencsés körülmények között meg kell lennie a hagyományos tíznek. Ami nagy baj: sem az atlétikában, sem az úszásban nem tudunk egy-egy versenyzőn kívül átlagot föl­mutatni. Varjú még talán jő lesz a harma­dik helyre, de mást nem hiszem, hogy meg tudnék nevezni, talán Mécsért! Ha kicsit oko­sabb, úgy értem, taktikusabb lenne... a bu­dapesti Európa bajnokságon is taktikai ve­reséget szenvedett. Van benne fantázia, de éppen úgy lehet tizenötödik, vagy tizennyol­cadik. Az úszásban nagyon rosszul állunk! Az egyetlen Gyarmati Andrea, Székely Éva kis­lánya. Turóczy Jutka már nem! Egy-két ti- zenkét-tizenhároméves kislányunk akad, de kérdés, elég-e ez Mexikóig. (Következik: Hidegkútiról S) Chiléről, sót: Bernről!) ! v A világbajnoki döntő mély nyomokat hagyott bennem. Mi­után a győztes megkapta a Ri- met-kupát, százezer néző da­lolta el az angol himnuszt. A szombati napnak este volt szá­munkra is izgalmas folytatása:' az első négy helyezett számá­ra az angol kormány fogadást adott a Royal Garden szálló­ban. őfelségét, a királynőt Ha­rold Wilson képviselte. Kife­jezte ama óhaját, hogy a résztvevő labdarúgók közűi en­gem személyesen is meg sze­retne ismerni. Miután szót vál­tottunk, jókívánságait és ro- konszenvét fejezte ki irányom­ban, aminek én szívből örül­tem. Angliából való visszatéré­sünk elé váratlan akadály gör­dült: a Lisszabonba tartó re­pülőgépen tűz ütött ki. Míg ú- jabb gépre vártunk a keletke­zett szünetet autogramvadá­szok használták ki, nekünk es­tek. engem a rendőrség kapart ki egy nagy tömeg alól, még orvosi segítségre is szorultam. Éjfél felé szólítottak fel a be­szállásra. Soha nem ültem na­gyobb örömmel repülőbe, mint akkor. Tudtuk, hogy Lisszabonban nagy ünnepség fogadott volna, ha a menetrend szerint este nyolckor érkezünk. Nem sej­tettük, hogy ez a fogadtatás hajnali háromkor is szívélyes és őszinte lesz. A repülőtér tömve volt emberekkel, akik kiabáltak, trombitáltak, élje­neztek. Megismétlődött a lon­doni jelenet, de ez mégiscsak örvendetesebb volt. hiszen ha­zatértünk. A tömegen csak ke­servesen tudtam átfúrni ma­gam Flóráig, de így is elvesz­tettük egymást néhányszor a sodródásban. Aztán a kormány-' elnök rendezett fogadást. Dél­után két nyitott gépkocsiba ültünk és diszmenetben vonul­tunk át Lisszabonon. Az utat ezrek és ezrek szegélyezték, az ünneplésük valóban fergeteges volt. Egy helyen leállították autónkat, és autogramot kér­tek. A kormány palotájában az ország feje mondott meleg­hangú beszédet, nem takaré­koskodva az elismerő szavak­kal. Aztán érmeket adott át, és elmagyarázta, hogy ezt a ki­tüntetést az iskola- és kultu­rális ügyek miniszterének ja­vaslatára adja, mert mi, portu­gál állampolgárok, dicsőséget szereztünk idegenben hazánk­nak. „A világbajnokság végét­ért. Megmaradt viszont a szép küzdésetek, kiválő harci modo­rotok és viselkedésetek emlé­ke“ — mondotta a kormány fe­je. Néhány nap múlva (a szabad­ság, a pihenés napjai voltak e- zek) az NSZK-ba utaztunk Fló­rával. Ütünk célja a kikapcso­lódás, de — az üzlet is. Velünk jött még Hillárió és felesége, a PUMA cég meghívására, va­lamint Colunáék, Baptista és Simoes is. őket az Adidas cipő­gyár hívta meg. Csapatunk szá­mos ajánlatot kapott két né­met testvér sportcélokra szol­gáló cipőgyárának reklámozá­sára. A két testvér hajdanában együtt kezdte a cipővállalkozást, később kettéváltak, az egyik az Adidas, a másik a Puma nevű készítményeket gyártja, s nemcsak konkurrensek lettek, hanem halálos ellenségek is. Nekünk mindenért mefizettek. A vébé alatt egy mérkőzést Pu­ma vagy Adidas cipőben ját'-> szani száz dollár nyereséget jelentett Ez a bolt annyira Itttébie da Silva farral» __ MEU NOME I Eusébto autobiografia do malőr futebollsta do mundo fajult, hogy az élelmes Jósé Augusto például mindkét test­vérnek eleget tett, sőt, mind­két százdollárost zsebrevágta: a meccset jobb lábán Puma, bal lábán Adidas cipővel ját­szotta végig. Az NSZK-ban nagyszerű üzleteket kötöttem. Hozzájárultam ahhoz, hogy Eu- sébio elnevezésű cipőket gyártsanak. Jól fizettek érte. Annakidején Pelé is kötött i- lyen üzletet. Miután visszatér­tünk Lisszabonba, örömteljes hír várt: a News of the World napilap olvasóinak véleménye szerint én voltam a világbaj­nokság legjobb játékosa. Négy­millió olvasó közül csaknem 1 millió szavazott rám. Ezért kétezerötszáz dollárt kaptam. A második és harmadik he­lyen Bobby Charlton és Bob­by Moore végzett. Közben megkezdődtek ismét az edzé­sek. sőt az utazások is: Ma­lagába repültünk, ahol a Nap­fényes Part által kiírt serleg­ért mérkőzött a Benfika a helyi együttesekkel, az Atle-r tico Madrid, pedig a Totten­ham Hotspur ellen. A két eu­rópai csapat jó volt, az Atle- ticot mégis megvertük 2:0-ra, mindkét gól szerzője én vol­tam. A másik találkozón elha­gyott a hadiszerencse, kettő- egyre kaptunk ki a nagyon jól játszó Tottenham ellen, de a- zért a bíró is ludas volt egy kicsit. Itt is én lőttem a gólt, és mint a torna gólkirálya ku­pával tértem haza. Malagából New Yorkba mentünk, ahol a Santos és az AEK Athén ven­dégszerepeit. Peléék négy null­ra nyertek ellenünk, teljesen megérdemelten, mi még fárad­tak voltunk a sok meccstől és az utazástól. Mexikóban és Ka­nadában is játszottunk mérkő­zéseket, azokon aztán diadal­maskodtunk. Hazatértünk u- tán még kaptunk egy kis sza­badot, hogy a megviselt izmok és idegek regenerálódjanak. A Benfikára is, és válogatottunk­ra is, komoly feladatok vártak és várnak, s az egyszer kiví­vott rangot nagyon nehéz meg­tartani. Boldog ember vagyok. Nagyon szép feleségem van, aki ráadásul nagyon jó barát' is, teljes boldogságunkhoz csak gyerekek hiányzanak még. Úgy hiszem azonban, hogy nem kell rájuk sem sokat várnunk. Ami engem illet, egy csapat-- ra valót kívánnék, de a fele­ségem egy fiút és egv leányt akar csak. Sokan kérdezik, fo­cistát nevelek-e a fiamból? Természetesen, ha tehetséges lesz. Csakhogy előbb művelt­séghez, tudáshoz kell jutnia. Anélkül nincs foci! Nekem nem volt meg ez a lehetőségem, érzem a hiányát'. A fiamnak viszont meg akarom adni! A boldogságról beszéltem? Igen, sokan szeretnek, boldog va­gyok. Örülök, hogy ezrek és ezrek tapsolnak játékomnak a stadionok lelátóin, sokszor kö­szönném meg nekik segítségü­ket, bár ők is csak a rádióból és a tévéből ismernek legin­kább. A népszerűségnek van a- zonban keserves oldala is. Hányszor kell saját ügyeim in­tézését félbeszakítanom, mert lerohannak az utcán, és körül­fognak! Van otthon egy pokoli szerkezetem. A telefon! Éjjel­nappal cseng, és éjjel-nappal cseng a kapu csengője és jön­nek a levelek százai. Kezdet­ben mindegyikre igyekeztem feleségemmel egvütt válaszolni, de ez hovatovább lehetetlen. Jólétben élek. Sok pénzt keres­tem. nagyon sokat. Azt sem tudom, mennyi pontosan. Gond­talanul élhetek és takarékos­kodhatok. mert a profi futbal­listának nem szabad megfe­ledkezni a jövőjéről. Mozambi­queban farmom ‘t van, anyám, szüleim és testvéreim tulajdo­na. ők élvezik a belőle szár­mazó hasznot is. A jövőbe de­rűsen. bizakodva tekintek. Vonz a külföld is. Profi va­gyok, és a Benfikát szeretem, hiszen itt lettem azzá, ami va­gyok, de egyszer talán más klubba szerződöm. Még mindig csak pályafutásom kezdetén vagyok, reálisnak kell lennem. Egyszer azt kérdezték tőlem, mi az igazság abban, hogy en­gem egv fekete árnyék üldöz. Hát válaszolok: az én fekete árnyékom Pelé. Nem olyan per­sze, aki rosszat tenne nekem, vagy én próbálnék vele vala­mit csinálni. Mi tiszteljük egy­mást, a világ elég tágas ahhoz, hogy ketten elférjünk benne. Európa Petéjének csupán a szenzációéhes riporterek ne­veztek. Nagyon kérek minden­kit: ne hívjon engem Európa Peléjének! Pelé az Pelé, és én én vagyok. Két teljesen kü­lönböző egyéniség vagyunk: e- gyetlen közös vonásunk a lab­darúgás határtalan szeretete. El tudják képzelni, mit szól­na Pelé. ha Amerika Eusébió- iának titulálnák? Itt most nem a hiúságról van szó. Sőt! Büsz­ke vagyok, hogy ehhez a nagy labdarúgóhoz hasonlítottak. Á világbajnokság után azt írta a kritika, hogy Pelét leváltottam a trónon. Számomra azonban továbbra is király marad, ő a világ legjobb, legkiválóbb fut­ballistája. Ahhoz, hogy elér­jem tudásának szintjét, még többet kell küzdenem, és na­gyon valószínű, hogy akkor le­szek hozzá hasonlatos. Az va­gyok, aki vagyok. Egyszerűen — Eusébiónak hívjatok. Az én nevem Eusébio! VÉGE i b. gy. Eusébio életrajzi regénye ezzel végétért. Mi azonban még visszatérünk hozzá: neves lab­darúgók róla szóló vallomásait tesszük közzé.

Next

/
Thumbnails
Contents