Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-06-06 / 23. szám
Leveleznénk0 Gyephár Erzsébet, Jászszent- indrás, Szőlős út, 2/1, Magyar- ország. Magyarul levelezne különféle témákról és ismerkedne, 18 éves gimnáziumi tanuló. 0 Szalai Antal, Kecskemét, X. ker„ Április 4. tér 1., Magyarország, Magyarul levelezne különféle témákról 17 éves. 0 Gerzsenyi Irén, Derenkovec, Zakarpatská oblasť, SSSR. Csehszlovákiai lányokkal, fiúkkal levelezne magyarul vagy oroszul 22 é- yes. £ Szűcs Dóra, Kecskemét, Borz Utca 1., Magyarország. Képeslap- gyújtésról levelezne magyarul, és ismerkedne 20 éves. 0 Szabó Lajos, Budaörs, BuAKARSZ TOVÁBB TANULNI? A szőlészkei szőlő- és gyümölcskertészeti szakiskola várja a fiatalokat. Aki kedveli ezt a szakmát, jelentkezzen felvételre. A tanulmányi idő 3 év, és továbbképzésre is jogosít. Az iskolában jelentkezhetnek azok a tanulók, akik most végzik a 9. osztályt. Kérdőívet az iskola igazgatósága küld. Internátus és diákkonyha működik az iskola mellett. A felvételi beszélgetés szeptember 1-én lesz. A tanulók ingyenes ellátásban részesülnek, munkaruhát és lábbelit, azonkívül tanulmányi segélyt is kapnak. Jelentkezni a következő címen lehet: Poľnohospodárske odborné uči- lište. odbor vinohradník-záhradník, Vinička, okr. Trebišov. Az iskola igazgatósága ismerkednénk dapesti út 63, Magyarország, Bé- lyeggyűjtésről levelezne magyarul 15 éves. • Albert Pál, Veszprém, Arán? János út 38., Magyarország, Magyarul levelezne és ismerkedne IP éves. • Mórocz Pál, Várpalota, Krúdy Gyula út 37.. Magyarország, Általános témákról levelezne magyarul. 17 éves, £ Bodnár Judit, Eger, Tárka- nyi Béla út 3. Magyarország. Színészképgyüjtésröl és zenéről levelezne magyarul 14 éves. Q Kozma Katalin, Debrecen, István út 37/b, Magyarország. Magyarul levelezne és ismerkedni/ 17 éves diáklány, Az ember életében fontos szerepet játszik a kulturáltság. — Azonos vagy hasonló ntu veltségi színvonal szorosabbra fűzi a férfi és a nő között fennálló kapcsolatokat. A szépség hiányát még csak elnézi az ember, megszokja. De a szerelmesek — és főként a házastársak — között megnyilvánuló túl nagy műveltségi különbözet olyan áthidalhatatlan szakadékot eredményezhet, amely idővel nemhogy szűkülne, hanem egyre itátongóbbá, fenyegetőbbé válik. Ha azután lelohad a szerelmi fellobbanás, egyenlőtlen műveltségi színvonal gyakran sírásója lesz az ígéretesnek indult frigynek. A kulturáltság, a műveltség, a képzettség ma már nálunk nem bizonyos néprétegek kiváltsága. Mindenki számára elérhető, sőt úgyszólván társadalmi szükségletté vált. Általában azt tartják, hogy az azonos, vagy rokon tárgyú szakképzettség közelebb hozza egymáshoz a férfit és a nőt, mint a szélesebb körű, álta- nálos műveltség: így a mérnök például jobban megérti magát laboránsnőjével, mint egy nyelvtanárnővel. A művelődéshez időre van szükség. Ha a férj azt a- karja, hogy felesége lépést tartson vele, időt kell hagynia hozzá. Nem szabad magától értetődőnek tartania, hogy lánykorával ellentétben felesége most hozzájárul a család eltartásához. Ne kívánja tőle még a háztartási teendők ellátását is az ő segítsége nélkül. Az effajta „jólétbe csöppenés“ még a legszerelmesebb asszonyt is kijózanítja. Kellő idő híján ennek természetes velejárója a művelődésben megnyilvánuló lemaradás a férj mögött. Minél tovább tart ez az áldatlan helyzet,' annál jobban elmélyül az űr a házastársak kulturális színvonala között. Bárhogyan is szereti hitvesét, társaságban a férfi szégyenkezni kezd felesége hézagos műveltségé miatt. Legközelebb aztán otthon hagyja feleségét a maga gondjaival, bajaival és háztartási teendőivel, ő pedig felkeresi azokat a köröket, amelyekben kultúrszomját csillapíthatja. Otthona egyre veszít vonzóerejéből. Ezzel szemben ritkábban borul fel az a házasság, a- melyben a férj műveltség, tudás tekintetében magasan neje fölött áll. Az ilyen férfi rendszerint megbecsüli feleségét, tiszteli benne a jó gazdaasszonyt, a gondos anyát és a kényelmes meghitt otthon megteremtőjét. Zökkenésmentesen szokott lebonyolódni ilyenkor a nemi érintkezés is. Kulturális szükségleteit a férj persze kénytelen házon kívül fedezni. Felette elcsodálkozik viszont, ha egy szép napon arra ébred, hogy az általa nyújtott anyagi jólét ellenére felesége a maga elszigeteltségében — boldogtalan. ’, Egy tehetséges, fürge kezű munkásembert vállalati igazgatóvá léptettek elő. Távtanulás útján megszerezte a szükséges képesítést, s csakhamar szakértővé vere- kedte fel magát. Ugyancsak alkalmazásban álló felesége, aki immár egyedül volt kénytelen megbirkózni a háztartási teendőkkel, természetesen messze elmaradt mögötte műveltség tekintetében. Ezen fogyatékosságán az sem változtatott, hogy férje kívánságára később felbontotta munkaviszonyát, mert számára nem futotta férje idejéből. Kevés szabad idejét a férfi érdekkörének megfelelő társaságában töltötte. Amellett sosem vetemedett hűtlenségre, érzelmileg sem idegemielőtt IGENT mondasz MUDr. LÜBOR ELGER: Összhang a házasságban nült el nejétől. — Annál jobban meglepődött, amikor az asszony válással hozakodott elő, Bejelentette, hogy visszatér előbbi munkahelyére. Egyúttal azt is bevallotta, hogy gyöngéd szálak fűzik az özvegységre jutott szomszédhoz, aki átsegítette kínzó egyedüllétének lelki válságán. Ez a válság — úgymond — fájóbb minden gorombáskodásnál és erőszakoskodásnál. Jaj azoknak a szerelmeseknek vagy házasoknak, akiknek nincs már miről beszélgetniük! Ilyenkor már nem várat sokáig magára a kölcsönös megvetés. Lassan, de biztosan kialszik a szerelem lángja, amely nemegyszer gyűlöletté fajul. Az azonos fokon álló műveltségi színvonal viszont nemcsak szilárdítja az összhangot, hanem a kölcsönös nemi vonzódás fokozásához is megteremti a feltételeket. Nem ronthatnak már az ilyen házasságon a kevésbé tetszetős külső fonákságai sem. Meggyőzően bizonyítja ezt X. tanítónő levele: ....Huszonnyolc éves vagyok, rengeteg megpróbáltatás áll mögöttem... Feltűnően szép emberhez mentem feleségül, akit mindenki irigyelt tőlem... Fülig szerelmes voltam belé... Csakhogy nem volt miről beszélgetnünk... Szélesebb látóköröm annyira bosszantotta férjemet, hogy sértegetésekkel, gorombaságokkal igyekezett leplezni tudatlanságát... Ojból férjhez mentem... Második választásomon sokan fejüket csóválták... Külsejét tekintve férjem nem nevezhető szépnek, sőt kisebb termetű nálam... Most viszont azért irigykednek az emberek, mert úgy élünk, mint a galambok... Mindig van valami mondanivalónk... Férjem olvasott ember, minden érdekli, nincs az a tárgykör, amely iránt ne tanúsítana érdeklődést, megértést... Többre nem vágyom mert nemcsak kiegyensúlyozott, hanem kimondottan boldog vagyok! Mennyivel másképpen alakultak a viszonyok a magas műveltségű orvosnő házasságában! Beleszeretett egy jővágású, de ürésfejű férfibe. Jóllehet megvetette, mégis vonzotta, nemileg izgatta a „szép fiú“. Az orvosnő rövid idő múlva lelkileg meghasonlott, és a morfium-fecskendőhöz nyúlt Az alattomos méreg azután idő előtt végzett vele. A kulturális alsóbbrendűségét nem viseli él egyformán férfi és nő. Az egész eddigi világtörténelem kényszerű alsóbbrendűségbe taszította a nőt. Arra kárhoztatta, hogy urát és parancsolóját' lássa a férfiben. A nők egyenjogúsítása és a társadalmi felszabadulás túl új keletű ahhoz, hogy kiirtsák az évszázados hagyományok és előítéletek gyökereit. Ezért, amíg a férfiakról nem kopik le a hagyományok máza, rendszerint még mindig a nő veti magát alá, megbékül a férfi kulturális felsőbbségével, sőt gyakran büszke annak tudására. Annál nehezebben viseli el a férfi felesége szellemi fölényét. Különben is felette nem szívesen mond le kisajátított, vagy fenntartott kiváltságairól bármilyen tekintetben, keservesen tűri, ha felesége társadalmilag vagy műveltség dolgában fölötte áll. Rendszerint nem is tesz komolyabb erőfeszítést, hogy behozza elmaradottságát, hanem sértegetésekkel, gorombáskodásokkal vezeti le dühét. Egy tanárnő egy jőküisejű, dé felette szűk látókörű gépkocsivezetőhöz ment feleségül, aki nem is mutatott semmi hajlandóságot arra, hogy képezze magát. Miután a sofőrben önkeveslési komplexumok kezdtek kialakulni kulturális alsóbbrendűsége következtében, valóságos rabszolgatartónak csapott fel. Ütlegelni kezdte feleségét, megtiltotta neki, hogy társaságba járjon vagy egyebütt érvényesüljön. Megkövetelte tőle, hogy kizárólag a háztartás vezetésének szentelje szabad idejét, miközben kaján kárörömmel mutatotť rá tökéletlenségeire. Nem volt nehéz csomót keresni a kákán egy többgyermekes családban, amelyben a ház zsarnoka füle botját se mozgatta, hogy némiképpen is tehermentesítse feleségét. Amikor pedig nem sikerült nejét rávenni hivatásának feladására, azzal bosszulta meg magát, hogy szándékosan, újból meg újból teherbe ejtette. Annak ellenére, hogy szocialista társadalmunkban e- gy'enjogúság uralkodik, számos férfi még mindig nem tudja — vagy nem akarja — levetkezni nemi felsőbbrendűségének kiváltságait akkor sem, ha más viszonylatban kifejezetten haladó szelleműnek mondható. Aki nyugodt, kiegyensúlyozott házaséletet akar élni, dé nincsenek meg az adottságai művelődésre, továbbképzésre, okosabban teszi, ha saját műveltségi színvonalon állő élettársat keres magának — lehetőleg szakmabelit, vagy hozzá hasonlót. Minél közelebb áll egymáshoz a házastársak kulturális színvonala, érdekés látóköré, annál több kölcsönös megértésre, összhangra és megelégedettségre tarthatnak számot. Kultúra alatt természetesen nemcsak irodalmat, színházat és művészetet kell érteni. A kultúra felöleli a reális élet számos megnyilvánulását, még a leganyagiasabbat is, mint pl. az étkezést, az életmódot és a lakáskultúrát. És igenis, a nemi életben is létezik kulturáltság, helyesebben kultiváltság. Sajnos, számos férfi ezt nem akarja tudatosítani! Pedig egy meggondolatlan, durva mozdulattal a házasságban lerombolhatja mindazt', amit jegyessége alatt gondosan felépített. Pillanatok alatt ledőlhet a bálvány, amelyet az asszonyka megálmodott férjében. Feldolgozta: K. E. Szabad az út a neweiés felé Élénk visszhangra talált annak a határozati javaslatnak az elfogadása, amely pionír-szervezetünk tevékenységének új értelmet adott. örvendetes tényként kell leszögeznünk, hogy az érdeklődés nem korlátozódott kizárólag magukra a pionírokra, hanem megnyilvánult a tanítók és szülők körében is. Ezt pedig nem lehet merő véletlennek minősítetni. Az elmúlt hónapokban céltudatosan összpontosul az érdeklődés a fiatalság és a gyermekek problémái köré, amelyek megoldásában további sikereink zálogát látjuk. Nem hiába hangoztatják, hogy az ifjúság a mi váltásunk, a jövőnk. Neki szenteljük tehát minden figyelmünket. Az emberi társadalomban végeredményben valamennyien kértészkedők vagyunk. Mellettünk és körülöttünk egyre ú- jabb kis honpolgárok cseperednek fel, mindannyian szerfelett kíváncsiak, mindegyikük önzetlenül hálás egy-egy jó szóért, mindegyik a maga módján köszöni meg a neki nyújtott segédkezet. Mindennapi tapasztalataink viszont azt bizonyítják, hogy ez a gondoskodás gyakran egyoldalú, sőt túlhajtott. Másrészt azonban megfosztottuk a gyermekeket a képzelőtehetségüket izgató benyomásoktól, az egészséges romantikától és érdekkörük széles skálájától. E »ágyaik kielégítésére eddig nem találtak a pionír-szervezetben sem megfelelő terepet, sem anyagi feltételeket, és — ami még ennél is döntőbb fontosságú — elegendő vezetőt. A CSISZ pionír-szervezetének legújabb javaslata ezért feltételezi, hogy a jövőben a pionír-tevékenység súlypontja eltolódik a szabad természetbe, ahol a gyermekek fesztelenebben bontakoztathatják ki elgondolásaikat és alkotóerejüket, jobban érvényesíthetik tehetségüket, hajlamaikat éppúgy, mint saját kezdeményező és cselekvő készségüket. A javaslat ugyancsak feltételezi olyan pionír-közösségek létesítését, amelyekbe a gyermekek nem koruk, hanem közös érdekeik alapján tömörülhetnének, jóllehet különböző korosztályokhoz tartoznak. Például szolgálhatnak azok a helyenként már megalapított érdekkörök, amelyeket a szülők vagy tanítók irányítanak. Előnyük abban áll, hogy itt a gyermekek valóban egy bizonyos á- gazatra összpontosíthatják tudásukat, Ilyen szakágazatok a vízisport, a repülőgép-modellezők osztaga, a fiatal természetbarátok köre, a villanyszerelő csoport stb. A fiatal szakemberek tevékenysége az iskola befejeztével sem szakad meg. Ellenkezőleg. Addigra már o- lyan bajtársi munkaközösség alakul ki soraikban, hogy további néhány éven át folytatják tevékenységüket szakavatott vezetés mellett. A fiatalabb pionírok akarva-nemakarva elsajátítanak egyet-mást idősebb társaiktól.. A munkaközösségben tehetségek, szervezők ütik fel fejüket, akik szinte hivatottak arra, hogy maholnap új, lelkes pionír-vezetőkké cseperedjenek. Ha tehát gyermekeink számára meg akarjuk teremteni a feltételeket, amelyek lehetővé teszik kedvenc tevékenységük kifejtését, mindenekelőtt — úgy vélem — a felnőtteket kell rávennünk és meggyőznünk, hogy több megértést tanúsítsanak velük szemben, és egy kis időt is fordítsanak rájuk. Erra egyesek bizonyára azt felelik, hogy nem futja az időből. Lehetséges, hogy igazuk is van. Kétségtelen ugyanis, hogy az osztályok szerinti vezetés és irányítás a pionírosztagokban nemcsak a vezetők saját időbeli szemszögéből felette igényes ieladat, hanem bajosan találni olyan mindenhez konyító oktatót, aki össze tudja egyeztetni húsz- huszonöt azonos korú gyermek különböző kedvteléseit, hajlamát, érdeklődését; aki le tudná kötni valamennyiük figyelmét, ébren tartani cselekvési készségüket a fegyelem megőrzése mellett. Kívánatos volna ezért, hogy az ifjúság élén idősebb, gazdag élettapasztalatokkal rendelkező polgárok álljanak és munkálkodjanak, akiknek amellett valamilyen „vesz- szőparipájuk“ is van. De vajon találunk-e ilyen embereket sorainkban? Bizonyára akadnak. Gondolkodjunk csak egy keveset, nézzünk körül a vadászok, horgászok, méhészek, apróállat-te- nyésztők soraiban, a polgári tűzvédelmi szervek, a Honvédelmi Sportszövetség és a testnevelő egyesületek tagjai között! Hiszen köztudomású, hogy a valamiben kimagasló emberek nem elégszenek meg elért sikereikkel, hanem mintegy fizikai szükségét érzik annak, hogy nemes törekvéseik számára további rajongókat toborozzanak, akiket megismertethetnek nehezen szerzett tudásukkal, tapasztalataikkal. Munkalendületüket, kitartásukat, tudásszomjukat egyszerűen átplántálják az arra fogékony gyermekekre. A gyermeknevelés bizony 1- gényes munka, amelyet a felnőttek gyakran nem tudatosítanak és nem értékelnek eléggé. A gyermeknevelés körül kifejtett aktív tevékenységet nem szabad — a szó legszorosabb értelmében — „gyerekjátéknak“ minősíteni. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy ez egyike a legfontosabb társadalmi tisztségeknek, szerepköröknek, mert éppen az ifjúsági vezetőkre hárul az az igényes feladat, hbgy miután a gyermekek szívébe férkőztek, felvilágosítsák elméjüket, előkészítsék őket az eljövendő társadalmi élet számára. Távol áll tőlem, hogy soraimmal a tudálékos oktató szerepében tetszelegjek. Csupán o- da szeretnék hatni, hogy gyermekeink a felnőttek segítségével és támogatásával derék polgárokká váljanak, akik szocialista vívmányaink, kommunista társadalmunk védelmét veszik kezükbe. Hassa át ez a gondolat pionír-szervezetünket, a felnőttek számára pedig ne legyen közömbös, milyen nemzedéket nevelünk fel az ígéretes holnapnak! fúförtyá-ú-pa mb mb mb m Robert Jurák {feldolgozta: K. E.)' TANULÓK FIGYELEM
