Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-05-30 / 22. szám
Megkezdjük a második félidőt. Demokratikus körülmények között beszélgessünk erről, milyen hosszú legyen ez a félidő, Ha ö- nök úgy óhajtják, én itt lehetek akár reggelig is, mert nem Ígérhetem, hogy a közeljövőben el tudok jönni Bratislavába. A feleségem sem haragszik majd, mert csúnya az idő. Igen, itt van ő is, a Devin szállóban, és ezzel elintézhetünk egy újabb kérdést is. Előzőleg felkészültem rá, hogy megkérdezik miért nem jött el közénk, azt mondta, tolmácsoljam, hogy azért nem jött el, mert öreg és csúnya. Esküszöm, hogy ezt mondta. (Közbeszólás: A televízióban kövérebbnek néz ki, mint itt). Látta már a feleségemet a televízióban? Vagy, hogy én vagyok a kövér? Szóval, hogy itt soványabbnak nézek ki. mint a tévében? Tessék mondani, melyik áll nekem jobban, mert a nézők kedvéért képes vagyok akár öt kilót is hízni. A fogyásra tudok egyébként egy jó módszert, a brazil válogatottnál próbálták ki. szerintem bevált. A következőket kell csinálni: száraz, két-három napos zsemlye, a- mennyi csak tetszik, és tej, szintén korlátlanul. Aki ezt egy hétig vájlalja — de semmi mást nem fogyaszthat! — garantáltan lefogy égy hét alatt 4-6 kilót. Ez kipróbált, és nem veszélyes, mert így megkapja a kellő mennyiségű tápértékét és kalóriát a szervezet. Ki lehet próbálni, de azt hiszem, nem fogják bírni, mert három nap múlva olyan borzalmas tejundor vesz erőt az emberen, hogy az szörnyű! Na és most viszatérve az előbbi kérdésre: Csalódást kell okoznom önöknek. Én rendkívüli mértékben tisztelem, szeretem a Magyar Televízió tündérien bájos bemondónőit, a legnagyobb hódolója vagyok a Takács Marinak meg a Tamási Esztinek is, és ha fiatalabb lennék biztosan ott lennék, és versenyre kelnék, hogy elnyerjem a kegyüket, de tekintettel arra, hogy én 1948 februárjában nősültem, ma már tizennyolcesztendös a fiam, és nem követtem el bigámiát, ennek következtében sem a Takács Mari, sem a Tamási Eszti, sem az idősebb és korban jobban hozzám illő Lé- nárd Judit — nem a feleségem, hanem egy egyszerű, nem mondhatnám, hogy jelentéktelen (főleg otthon nem az!) egyszóval „civil“ a feleségem. Persze gyakran előfordul, hogy összetévesztik őket, pl. legutóbb az egyik textilüzletben azt súgta bizalmasan a feleségemnek az elárusítónő, hogy ezt és ezt a szvettert vitte el a Tamási Eszter, mire a feleségem megkérdezte, van ennél drágább is? NÉHÁNY SZÓ A FELESÉGEMRŐL • KIT TARTOK A VILÁG LEGKIVÁLÓBB SPORTRIPORTERÉNEK? Beszél Szepesi György igen, hát akkor azt adja nekem! Tehát erre is én fizettem rá... A következő kérdésnét már könnyebb a válasz, ugyanis arra kell felelnem, kit tartok a világ legnagyobb sportriporterének. Hát itt azt hiszem egyetértünk, és itt nem tudok derűs hangulatban beszélni. A Herbert Meiselt tartottam és tartom ma is. Ha nézik a bécsi televíziót, bizonyára ismerik őt, ő volt a legnagyobb tévé és rádióriporter. Nekem nagyon jó barátom volt, két évtizedig voltunk tényleg a lehető legjobb barátságban, minden periódusban jóban maradtunk, és ez a barátság töretlen volt. Azért tartottam a legjobb riporternek, mert a televízióban kellemes konferanszié volt, nem azt mondta, hogy a labda most kiment a gólvonalon túlra, és nem azt mondta, ejnye, mellélőtt, mert ezt úgyis látta a néző, hanem mindig talált egy olyan mondatot, amivel vagy gyarapította a néző ismereteit, vagy olyan szellemes volt az a mondat, amiért érdemes elmondani, s ha nem volt mondanivalója, akkor inkább hallgatott. Ez a tévé riporterének legsajátosabb tulajdonsága, és az az igazi, aki azt mondja, amit a közönség gondol, de olyan szellemesen, olyan magátólértetődő természetességgel, hogy a néző így szól otthon a feleségének: pontosan ezt akartam mondani, csak egy pillanattal megelőzött. A rádióban szenvedélyes és temperamentumos volt, lelkesedett az osztrák győzelmeknél, és lelkesedett az osztrák sportért. Ezenkivül olyan újságíró volt, aki félóra alatt a legszellemesebb glosszát tudta megírni, és a munkabírása egyedülálló volt. Sietett az élettel, talán érezte, hogy nagyon rövid lesz. 46 éves volt, amikor meghalt, október harminc- egyedikén. Október harmincadikén játszották Budapesten a magyar-osztrák mérkőzést, hu- szonkilencedikén írt egy cikket a „Kurier“-ba. Budapest címmel, szószerint tudok idézni belőle: „Mindenkit irigylek, aki ezen a vasárnapon Budapestre utazhat, szerettem mindig ezt a várost. Ebben a városban a vereséget is könnyebb elviselni, mert ha kikaptunk, elmegyünk utána a Mátyás pincébe, és a paprikás csirke és egy pohár jó bor mellett elfelejtjük a vereséget“. Visszatérve a Herbert Meisel búcsújára. Ha Arthur Miller drámát írna az újságíró haláláról, biztos ezt írná meg. Ugyancsak a meccsről írt cikkét idézem, a 3:1-ről írta ezt a cikket: „Az osztrák labdarúgásnak van még jövője. Nem szabad föladni a harcot. Az élet ugyan nagyon sok kellemetlen pillanatot szerez az embernek a sportban, de aki bírja a harcot, annál az eredmény sem maradhat el.“ A cikkének a legutolsó lapban megjelent nyomtatott példánya volt az, amit utoljára olvasott. Bekérette a Kuriert a halálos ágyára, olvasta a cikket, a felesége néhány percre kiment: a szobából, és amikor visszajött, az újság ráborult Herbert Meisel fejére. Halott volt... Nehéz dolog ma már a rádióriporter élete. Nehéz dolog, mert higyjék el nekem, a tévénézés és rádióhallgatás, továbbá a táskarádiók tömege meggátolja azt az igazi élvezetet, amit a rádióhallgató megkaphatna. Tudniillik — magunk közt mondva, — nem lényeges az, hogy a labda kikerül-e a gólvonalra, vagy sem, néha még az sem érdekes, hogy az ember kihagyja két-három játékos nevét, és nem feltétlenüi követi a labdát, a lényeg az, hogy a játék hangulatát, atmoszféráját adja vissza. Egy példát a legutóbbi Honvéd mérkőzésről: Azt mondtam, hogy a Marosi rúgja a labdát, tudtam, hogy táskarádiók tömege van a hátam mögött, abban a tizedmásodperc- ben javítottam, hogy nem a Marosi, hanem a Tussínger. A korrekcióm után megszólal mögöttem egy mentori hang, hogy nem látod, nem a Marosi, hanem a Tussinger, persze nem könnyű az emberrel kikezdeni, tehát hátrafordultam, s a rádióhallgatók fülehallatára mondtam, hogy jobban figyeljen a kedves szurkoló, aki nézi is, és a rádión keresztü' is élvezi a játékot, mert észrevehette volna, hogy a tévedést nyomban kijavítottam, tjény az, hogy nevetés és taps volt a válasz, a többiek részéről, de végeredményben azt jelzi, hogy nekem ezer százalékig pontosan precízen kell követnem a labda útját, nem szabad egy játékosnévben tévednem, és nem szabad egy mozzanatot sem kihagynom. Pedig amikor még nem volt táskarádió, nem volt televízió, az i- lyen mozzanatok tömegét kihagytam annak érdekében, hogy lekössem a hallgatók figyelmét . és élvezhetővé tegyem számukra a közvetítést. Olyanokat mondtam, hogy most egy skót a vállamra ver és ad egy kis whiskyt, és én lehajtom az egészségére, ami derűt szerzett a közönségnek, de ha ezt merném mondani, akkor a tévé előtt megszólalna a közönség, mit dumál a hülye, azt mondja, amit lát, tehát így elrontották a rádióriporter élvezetét, de a sajátjukét is. Ráadásul még azt is elmondhatom. hogy a jövő feltétlenül a tévériportereké. Rádió még lesz mondjuk harminc évig, de mégegyszer azt a tömeghangulatot Magyarországon rádióriporter el nem éri, mint az évszázad mérkőzésén, vagy az akkori vébén. Erre már mégegyszer nem lesz lehetőség. Talán nem is baj... (Következik: Legnagyobb élményem a sporton kívül # A Tichy-ügy #) ÉRTÉKELD KI AZ ÚJ IFJÚSÁG SPORTROVATÁT! Közeledik az iskolaév vége, rövidesen kiosztják a bizonyítványokat is. Bár még csak május vége van, megpróbáljuk mi is felmérni, az eltelt öt hónap alatt sikerült-e vajon legalább egy kissé eredményes munkát végeznünk. Itt mellékeljük nyolc különböző témájú kérdésünket, és kérjük lapunk olvasóit, szánjanak ránk néhány percet, töltsék ki a kérdőívet, helyezzék egy borítékba, és minél előbb küldjék el a REDAKCIA ÚJ IFJÚSÁG, BRATISLAVA, PRAŽSKÁ 9, SPORTROVAT címre értékelésüket. Igyekezzenek olvashatóan, szépen (ha lehet, nyomtatott betűkkel) írni. Szoros és jó kapcsolatot kívánunk olvasóinkkal teremteni, és minden jótanács, minden felmérés csak hasznunkra válhat. Reméljük, hogy kérésünk nem marad visszhang nélkül, és sok-sok kitöltött kérdőívet hoz majd a posta. Valamennyi bennün- ket-segítő olvasónknak előre is köszönjük a közreműködését. SPORTROVAT. I Milyen címíf és mfffaju írások tetszettek az elmúlt félesztendő alatt rovatunkban? Mi nem tetszett? Mit olvasna még a sportrovatban? Értékelje a rovatot! /Minimum l,max.5 pont/ Melyik a kedvenc lapja? Neve,lakhelye Életkora,foglalkozása Előfizetője lapoknak? A magyarok feletti győzelmünk nagyszerű fegyvertény volt egy remek csapattal szemben, amelynek ezúttal nem volt' hadiszerencséje, dehát ez már a játékhoz tartozik. Jól játszottunk, és küzdöttünk is. E- gész nap sajgott a fejem, a turbán is fájt szinte rajta. Rólam sokat írtak az angol lapok. Képek jelentek meg, a- rnint ápolnak a pálya szélén, és fölém hajolva gyúr meg tapaszt a masszőr és egy angol rendőr. Az élet természetesen folyt tovább: pihenő, kártyapartik, beszélgetések, mozi, és mindenekelőtt az intenzív edzés. A bolgárok elleni mérkőzés előtt időnk jutott a televízión megtekinteni a brazilmagyar találkozót. A magyarok játéka mély hatást gyakorolt ránk. örültünk, hogy velük már lejátszottak a mérkőzésünket, bár elméletileg még mindig fennállt az újabb találkozó esélye a negyeddöntőben, ha legyőzik Jasinékat, ami — hála az égieknek — nem következett be. A bolgárok ellen újabb változtatásokat eszközöltek csapatunkban. Festa, Jósé Pereira és Germáno játszott Carvalho. Morais és Alassand- ro Baptista helyett. Technikailag jobbak voltunk ugyan, de féltünk a bolgároktól. A hetedik percben gólt adtunk, helyesebben öngólt, de a vezetés és a nyugalom a mi oldalunkon volt már. A másodikat én lőttem, a második félidő megkezdése után rögtön. Távoli erős bomba volt ez, Najde- nov meg sem moccant, 3:0-ra nyertünk, Torres adta a harmadikat. Nem nagyon voltam elégedett önmagámmal, ezúttal nem voltam formában, a győzelem azonban jó érzés annál is inkább, hogy nyitva állt az újabb körbe az út. 1500 Angliában dolgozó portugál emigráns teremtett hazai környezetet buzdításával, zöld-piros zászlók lobogtatásával. A meccset befejező füttyszó után tömegőrület tört ki. Az auto-- grammvadászok olyan hulláma zúdult ránk, hogy vezetőinknek a rendőrség segítségét kellett kérni, mert félő volt, hogy testi épségünk kárt szenved. Men- dest például lerohanta egy lány, és csókra tartotta ajkát. Nagyon csúnya volt azonban szegényke, és Mendes zavarba jött, nem tudta, mit csináljon, végülis úgy tett, mintha nem értene semmit, és odébbállt, anélkül, hogy csokoloznia kellett volna, és a lányt sem bántotta meg. A brazilok elleni mérkőzés előtt álltunk. A kezdetben könnyűnek és izgalommentesXVIII. autobiografia do malőr futeboliata do mundo fuifbio da Silvs terrain MEU NOME Í Euséfcxo nek jósolt találkozó, amely „két’ nagyszerű csapat negyeddöntőbe jutása után valósul meg“ végülis komoly küzdelmet, igazi csatát hozott. Mindenekelőtt a brazilok álltak a lenni vagy nem lenni kérdés előtt, hiszen legalább három gól különbséggel kellett' győzniük, mi ugyanis jó gólarány- nyal rendelkeztünk. A mérkőzés előtt vezetőink bejelentették, hogy emelik a prémiumokat, a játékosok tehát még nagyobb akarással vetették bele magukat a küzdelembe, sőt, "egyesek már számolgatták, mennyit jövedelmezne a brazilok legyőzése. Nagy nyugalommal. komolysággal vártuk a találkozót, közvetlen előtte még Edzettünk, maid visszatértünk szállodánkba, ahol kedvenc ételünkéi lepett meg a szakács, ismét Jósé Augusto. A jó hangulat kialakítása az én érdemem is; a gramofont kezeltem, s a legújabb portugál slágerekkel kedveskedtem a többieknek, többek között a nép- szérü Amáliával is. A liverpooli stadion színültig megtelt nézőkkel, hatvanezren feszengtek a lelátókon. Az angol játékvezető sípjelére ismét megváltozott felállításban léptünk pályára: Morais és Baptista játszott Festa és Germáno helyett. Megkezdődött a meccs, és mi elkeseredetten támadtunk. Gólokra volt szükségünk. Negyedóra elteltével beíveltem egy labdát, és Simoes fejjel a hálóba juttatta azt. Ettől a pillanattól fogva valósággal hengereltük a brazilokat. A hatvanadik percben szabadot rúgott Columba: a labda Torres felé szállt, aki azt fejjel a ka- pd irányba továbbította. A brazil kapus a labda elé szaladt, én ezt észrevettem, és mielőtt megfoghatta volna, újból irányt változtatott fejemen a bőr. így lett kettő-null. A gólnak szerfelett örültem; ez volt a portugál válogatottban adott első fejes gólom. Aztán jött Pelé és Morais összecsapása. A néger fiú a füvön maradt, kivitték, majd bekötött térddel jött vissza. Régi sérülése újult ki, az, amely már a magyarok ellen sem engedte a pályára. A második félidőben FUldo révén szépítettek a brazilok, de közvetlen utána beadtam a harmadikat és így három-egy lett a végeredmény. A meccs után megünnepeltük győzelmünket, és azt is, hogy mint csoportelsők az újabb küzdelmek folytatói lettünk. A szállodába-visz- szatérés ismét vészes volt, a rendőrség mentett meg az őrjöngő tömegtől. Engem két rendőr őrzött. Elégedett voltam teljesítményemmel, góljaimmal is. Az angol lapok vezércikkben hozták a meccs részleteit, engem Pelé utódjának kereszteltek, a leendő gólkirályt látták bennem, a Daily Express pedig azt írta, hogy „A nagy Eusébio super-produkciót mutatott be a brazilok elleni meccsen." A mérkőzést követő este még egy örömhír várt: és ez az öröm Colunára, Simoesre és Hillário- ra is átterjedt: feleségeink együtt nézték a meccsét, és annak végeztével felhívtak telefonon, s gratuláltak győzelmünkhöz. Az elkövetkezendő napok a Dél-Korea elleni mérkőzés előkészületeinek jegyében zajlottak. Könnyű zsákmánynak ígérkeztek ezek a fiúk, mi azonban mégis izgultunk, mert jóformán nem is ismertük őket. Az olaszokat kifüstölték, és az a hír járta róluk, hogy kitartóak, vaskemények és kibírják a kilencven percet pokoli iramban. Szó ami szó, vegyes érzelmekkel vártuk a fejleményeket. A koreaiak nem étkeztek tudományosan, ettek és ittak mindent, amit megkívántak. A brazilok elleni felállításon nem változtattunk, de az első percek siralmasan peregtek. Három gólt kaptunk rögtön, egyiket a másik után, fel sem ocsúdva az álomból. A közönség őrjöngött, és úgy tűnt. minden reményünk oda veszett. A harmadik gól után jó labdát kaptam Simoestöl: rá- löttem és bement. Három perccel az első félidő vége előtt felrúgták Torrest. Tizenegyes! Remegtem. Mi lesz, ha nem megy be? Nekifutottam, és tiszta erőből rálőttem. Bement, A második félidőben feltámadtunk. Simoessel labdát váltottunk. és én kiegyenlítettem. Egy perccel később engem terítettek le a tizenhatoson belül. Ezt is belőttem. A végeredményt Jósé Augusto alakította ki: 5:3-ra. Győztünk, fantasztikus fordulat állt be játékunkban. és erről a meccsről még sokat beszéltek. Legszebb pillanataimat éreztem át ezen a világbajnokságon. 0:3-ról 5:3, és négy gól szerzőjének mondhattam magam, ez szebb mint a mese viiága. De többről is szó esett itt. A portugál válogatott csúcstartójává léptem elő: egy mérkőzésen ezidáig senki sem rúgott egymásután négy gólt. Továbbá két góllal megelőztem a góllövö listán Haliért, és a gólkirályi cím komoly várományosává léptem elő. Ez pedig ezer fontsterling jutalommal járt, csak úgy mellesleg. És végül, a világbajnokság legjobb játékosa cím e- sélyesévé is előléptettek. A fogadási irodákon felment az á- ram, a lapok tele voltak rólam szóló cikkekkel, sőt fantasztikus méreteket öltöttek a nagyotmondások. A Sunday Express például ezt írta: „A kó- reaiak elfelejtettek egy dolgot: megfeledkeztek az ébenszinű ördögről, akinek futball kering ereiben, s akinek robbanóanyag van a cipőiben, elfeledkeztek Mozambigue gyöngyéről. Eusé- bióról. Ez a játékos elámítottá a nézőket, és jelenleg jobb, mint Pelé. Eusébio tökéletesen magához idomította a labdát. csodálatos ritmusban fut, és akkor lóg meg ellenfelétől, amikor kedve tartja. Lehetőségei korlátlanok, gyors és erős“. Ügy hiszem Wilmslovból való távozásunknak mindössze egyetlen ember örült: a helyi postás, aki tizennégvnapos ottar- tózkodásunk folyamán többet dolgozott, mint máskor egy évi szolgálatban. Amikor Angliába érkeztünk, a sajtó, a rádió és a televízió érdeklődésének középpontjában más csapatok, más játékosok álltak. Eredményeinkkel azonban rászolgáltunk az érdeklődésre, hiszen négy meccs, négy győzelem, közöttük a kétszeres világbajnok brazilok skalpja, és teljesítményünk is megkövetelte, hogy az érdeklődés középpontjába kerüljünk, s a világbajnokság legnagyobb atrakciójának tűnjünk, így történt aztán, hogy szállodánk közelében újságírók hada ütött tanyát, és velük e- g.yütt sok szakember is becsempészte magát közénk. Tele voltak komolyabbnál komolyabb, fantasztikusnál fantasztikusabb szánjödési ajánlatokkal,/, b. gg.
