Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-05-16 / 20. szám
VERES Ez év januárjában múlt 70 éves a népi írók mozgalma szegényparaszti szárnyának legjellegzetesebb képviselője, egyúttal a mozgalom legtermékenyebb prózaírója és publicisztája, Veres Péter. Autodidakta parasztból lett író, gondolkodó, politikus, aki a magyar történelmi fejlődés legnehezebb kérdéseivel birkózik. Olyan teljesen és híven képviseli és fejezi ki a parasztságot, aminek párját az országban belül és kívül is nehéz találni. Kivételes helytállásának forrása a tehetsége, és példátlan fogékonysága minden iránt, ami emberi. Szenvedélyes igazságszeretetéröl ö maga így vall: PÉTER „Az igazsághoz tartozom, a cselekvő igazsághoz és a cselekvő jóemberséghez, és nem hiszem, hogy ez puszta illúzió és naivitás volna még a múltbeli és a folyó történelem bármiféle gonosz és csúnya jelenségei ellenére sem. Kell lenni igazságnak, nemcsak elvi, hanem alkalmazható igazságnak is. S ha nehéz ügy is a „világigazság“, az egyes ember — az író — számára csak ez lehet az élete vezérfonala ...“ Hetvenéves eddigi életműve ezért nagy és tiszteletet parancsoló. Veres Péter (Nagy László rajza) — Van olyan nap, amikor nem megy az írás? — Van. Soha nem erőltetem. Nem szabom ki magamnak, hogy ennyi meg ennyi oldalt írjak. Ha nem megy a regény folytatása, más munkát veszek elő. Általában a regények fejezetekként születnek meg. ja a villanyt, s jegyezget aprít betűivel. Nem minden nap ilyen. Sokfelé hívják, üzemekbe, vidéki városokba, községekbe. Megy is, amikor ideje, egészsége, munkája engedi, a legutóbbi években is meglepően sokfelé megfordult. Veres Péter (Hunyadi Józseffelvétele) 9 Életútja A Hajdú megyei Balmazújvároson született 1897-ben. szegényparaszti családban, ő maga is végigjárta a zsellérsors minden állomását, gyerekkorában kiskondás, később évescseléd, idénymunkás nagygazdáknál és úri birtokokon, vasúti pályamunkás, napszámos, ré- szesaratő. árendás; mikor mire van lehetőség. A maga erejéből képezi magát, mert nem is gondolhat arra. hogy magasabb iskolát végezhessen. Szinte még gyermekfővel bekapcsolódik az agrárszocialista mozgalomba. a helybeli földmunkásszervezet tagjaként szerzi első politikai tapasztalatait. 1917- ben katona lesz. megjárja az olasz frontot, átéli a piavéi nagy vereséget. Visszatérte u- tán ismét bekapcsolódik a község politikai életébe, a Tanácsköztársaság alatt a helybeli direktórium tagja, ezért a bevonuló román királyi hadsereg elhurcolja, internálja, és csak 1920 végén kerül haza. Itthon ismét bebörtönzik szabadulása után állandóan csendőri felügyelet alatt ált, ennek ellenére részt vesz a Földmunkás Szakszervezet és a Szociáldemokrata Párt újjászervezésében. Kemény fizikai munka közepette, a pihenéstől elrabolt időben vagy az ínség kényszerű tétlenségében születnek írásai. Első, publicisztikai jellegű írásait a Századunk, a Népszava, a Szocializmus. a későbbi Gyepsor-kötet elbeszéléseit az erdélyi Korunk, a Gondolat közli. A csendőrség sűrűn zaklatja, nemegyszer fizikailag bántalmazza, egy parasztüntetésen való részvétel miatt újból börtönbüntetésre ítélik. Ezalatt írja meg első kötetét, Az Alföld parasztságát, amelyet a Válasz közöl folytatásokban. E könyv, maid a Számadás című. egy év múltán. 1936-ban megjelent önéletrajza egycsapásra a figyelem középpontjába állítja. A Válasz révén kapcsolódik a Márciusi Fronthoz, később Szabó Pállal, Erdei Ferenccel és Darvas Józseffel a népi írói mozgalom balszárnyának hangadója, a Nemzeti Parasztpárt egyik megalapítója. Politikai tevékenysége miatt munkaszolgálatra hívják be. A felszabadulás után a Földbirtokrendező tanács elnökeként jelentékeny szerepe van a földreform végrehajtásában, 1947-48-ban a parasztpárt képviseletében a koalíciós kormány minisztere. A fordulat éve után visszatér az irodalomhoz. Próbatétel című elbeszélés-kötetéért 1950ben a Kossuth-díj első fokozatát nveri el. 1956-ig az írószövetség elnöke. Országgyűlési képviselő. •• Önéletírás (Részlet) Péter fiam „tagja" volt az elsó és ideiglenes nemzetgyűlésnek is. Az 1944 karácsonya előtti kapkodó izgalomban, a- mikor az újonnan összehívandó nemzetgyűlés tagjait toborozták — amint nekem később elmesélték, — egyszer csak megjelent a házunknál autóval egy orosz tiszt, talán százados rangú. Papírról olvasva Veres Pétert kereste, de jó tolmácsot nem hozott magával. Az envéimek még meg is ijedtek: — Jaj Istenem, mi lesz itt mit akar ez itt? Szerencsére Pista fiam éppen otthon volt. és elvezette Péterhez, a- ki akkor már egyik vezetője volt a helyi pártszervezetnek. Ö aztán jelentkezett is mint Veres Péter, de azzal, hogy bizonyára nem őt keresik, hanem engem, mármint az apját. Megpróbálta aztán megmagyarázni az orosz tesztnek kéz- zel-lábbal, mutogatással, hogy az a Veres Péter, akit keresnek. az ő apja, de odavan még nyugaton, mert elvitték a fasiszták. Az orosz Itiszt azonban nem értette meg a magyarázatot, és megmaradt annál, hogy akivel beszél: az is Veres Péter. Akkor pedig „harasó“, és magával vitte Debrecenbe azzal, hogy majd odabenn minden kiderül. Ő megtette a kötelességét: hozott egy Veres Pétert. Napirendje öt-hat óra tájban kel, télen valamivel később, nyáron korábban. Télen tüzelőbehordás, nváron valami kis házkörüli munka, s közben meg is indul a vérkeringés, nemcsak a test látható szerveié, a gondolkodásé is. Ezután következik mindennap a séta fél óráig, egy óra hosszat, a budai környéken, a csöndes utcákon el az erdő aljáig, vagy csak a kertek között. Ez már az alkotó munkához tartozik sűrübb-rit- kább megállásokkal, jegyezge- téssel. — Afféle feltételes reflex — mondja. Elkezdem a sétát, már el is indul a gondolkodás éppen a körül a munka körül, a- min dolgozom. Hazatérve aztán ebédig ír, mindig a dolgozószobájában, mindig egyedül, magányban és mindig kézzel. egy-egy rész szinte külön novellaként. Vannak napok, amikor egy sort se tudok leírni, ha valami közéleti feladat van, vagy mennem kell valahová i- roďalmi estre, felolvasásra. Soha nem indulok el készület- lenül. és már napközben azon jár az eszem, mit is mondjak majd, hogy mondjak is valamit. Restellnék akármikor is rutin-beszéddel emberek elé állni. De maradjunk csak az átlagnapnál. Délután házkörüli, kerti munka: ásás. kapálás, permetezés, fametszés, mikor minek van az ideje. Azután: könyvek, folyóiratok, levelek. — Vannak írók, akiknek az írásait lehetetlen nem számon- tartani. Tőlük mindent el kell olvasni. Persze, az ember nem győz minden megjelenő könyvet, folyóiratot végigolvasni, sok van hát, amibe inkább csak beleolvasok. Ilyenkor írom az olvasónaplójegyzeteket is, Itt van belőlük néhány kötetre való kézírásban. Naplemente-tájban újra séta a kis notesszal, s ez a belső alkotómunka folytatódik úgy, néha még éjszaka is fölgyújt— A Tiszántúl nagy részét biciklivel végigjártam már régen: a földosztás idején, meg az azt követő években, pedig bejártam az egész országot, de kiderül, hogy maradtak fehér foltok, ahová nem jutottam el. Most leginkább ezeket szeretném felkeresni, harmadéve megnéztem a iáki templomot tavalv a lébényit. most jártam csak először Pannonhalmán. Veszprémben, aztán Széphalmon, Pusztaszeren. Kossuth szülőfalujában, Monokon. Még van adósság, van ahová a közeljövőben szeretnék eljutni. Mint egy tágas parasztszoba, akkora Veres Péter dolgozója, a fal mellett könyvespolcok, az íróasztalon is nagv halom könyv-folvóirat, a munka rendetlensége. Az ablakok fákra nyílnak, napos budai kertre. Ezek az ablakok a világra nyílnak... (Sipos Gyula feljegyzése nyomán) Olvasni kell író-olvasó találkozón, de a különböző lapok szerkesztőségeiből is sokszor — szinte már túl sokszor — felteszik nekem a kérdést (mert hisz tudják, hogy csak négv elemit végeztem): hogyan lettem, hogyan lehettem íróvá? Sőt nemcsak úgy, mesélni tudó íróvá, hanem oivanná, aki — úgy látszik, a felső szintű gondolkozásban is otthon van? Azt már kevesebben tudják, hát hadd tegyem hozzá, hogy semmiféle utóiskolán vagy tanfolyamon nem gyötrődtem soha, hanem csak olvastam, olvastam... olvastam! Ebből azonban könnyen lehetne arra a következtetésre jutni, hogy tehát így is lehet. Csak olvasni kell. olvasni és minden menni fog. Nem fog menni. Az írósághoz még elég lehet a tehetség — az írói — és a vele párosuló szellemi mohóság: mindent megismerni, mindent megérteni,' mindenről véleményt vagy éppen ítéletet mondani, vagy még tovább, mindenkinek utat is mutatni (nem fogják követni), de az élet ezer és e- zer mindennapi — és nemcsak mindennapi — dolgaihoz már tanulni kell. Én is tanultam malacot őrizni, gulyát legeltetni, kapálni, kaszálni, krampá- csolni, ökröt, lovat hajtani, tehenet fejni, fegyvert forge'ni. és annvi mindent még... Az olvasás hát csak jó segítség a tényleges tanulás mellé. A „leckéből“, a tárgyi ismeretanyagból csak az olvasás — a jó olvasás — hozzáadásával lesz igazi műveltség Ahhoz, hogy az én tárgyi ismereteim a paraszti életből és az egvébféle szolgálatokból (cselédsors, katonaság, fogság, rabság, mozgalmi élet stb.) i- rodalommá emelkedhessek, jó segítség volt, amint ezt már megírtam, a „Kis Beöthy“ (i- rodalomtörténet). aztán Rousseau, Voltaire, majd Tolsztoj, Gorkij és természetesen Jókai, Mikszáth, Móricz és annyi mindenki még! A nyelv szerepe ( Veres Péter 1965 őszén néhány napot töltött Szlovákiában, miközben megfordult Ki- rálvhelmecen. Stőszon és Pozsonyban. Akkori „futólagos“ feljegyzéseiből közöljük az á- lábbi gondolatokat:) Nagyon régen, még a masa- ryki-beneši köztársaság idején olvastam valakitől egv cikket a szlovákiai magyarság nyelvének elszegényedéséről (az új köznapi, politikai, humán stb. fogalmakat már csak szlovákul ismerik) és megromlásáról (kevert szavak, hangsúly- és hangszínzavarok), vagyis arról a történelmileg nagyon jól ismert jelenségről, hogy az át-« lagmagyar már nem tud jól magyarul, de nem tud még persze szlovákul se, mert köz-« napi kifejezéseinél, magasabb szintű iskolázás és olvasás hí- ián, így nem értheti meg a folyó történelmet, nem értheti meg az államvezetés igazi intencióit, terveit és szándékait, tehát nem válhatik teljes értékű állampolgárrá sem... Mi lehet ebben a tennivaló?. Én úgy gondolom: megtanulni a többség nyelvét a legmagasabb szinten, lehetőleg az elvont gondolatok megismeréséig és megértéséig, és „tudni“ az anyanyelvet ugyancsak a legmagasabb szinten, azzal a kis többlettel, amit az anya- nvelv „impenderábiliái“ jelentenek. vagyis amit a művészet és irodalom az emberi léleknek adni tud. (Egy-egy népi dallam, zenemű, Balassi-, Csokonai-. Petőfi-. Ady-, József Attila-, Illyés-vers!) Müven úton lehet ide eljutni? A jó iskola után — ami itt. látom, kialakulóban van — ió újságírás, ió irodalom, de mivel nem mindenki szeret olvasni. ió közösségi élet és jó társasélet. Sem a vonaton, sem a munkahelyen, sem a kocsmában nem lehet saját nyelvű kultúrát, sem a többség nyelvének kultúráját létrehozni, ez csak a jól működő demokratikus közösségben (párt, CSE- MADOK. szakszervezet, szövetkezet, tantestület, diákkollektíva stb.. stb.) lehetséges, ahol — és ha — nemcsak az egyetlen szónok beszél, hanem mindenkinek van szava, és él vele!-0,,A magyar líra és a magyar népdal nagyon nagy dolog a világon, csak még kevesen tudják. Lehet, hogy soha nem fogiák megtudni, dehát mit tesz az? Értékét nem kisebbíti az, hogy kevesen látják, kevesen értik. A nyelv — a nemzeti élet alapjához tartozik, annak szerves része. Ha jól műveljük, és ha a nyelvet tartó népet jól rendben tartjuk, hogy fejlődni tud, akkor az útja a beláthatatlan jövőbe visz. Ez a hit és reménység kell a nemzetnek ahhoz, hogv élni, dolgozni és tűrni tudjon, és kell az írónak-művésznek, hogy minden mában alkotni tudjon. Mert a mai munka és a mai alkotás a holnapi élet előfeltétele.“ JELENTŐSEBB PRÖZAI MÜVEI SZÁMADÁS FALUSI KRÓNIKA PRÓBATÉTEL PÁLYAMUNKÁSOK HÁROM NEMZEDÉK KI TUDJA? 1. A Három nemzedék három kötetének címei és az 1961-es átdolgozott kiadás új címe? 2. Egy kívül csábos, belül romló nőről szóló kisregénye. 3. Milyen jellegű írásokat tartalmaz az 1965-ben Évek során címmel megjelent könyve? Az Illyés Gyulára vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Tihanyban 2. Dőlt vitorla 3. Szíves kalauz Könyvjutalomban részesültek: 1. Kiss Sándor. Nitra. Leninová tr. 14/11. 2. Herman Katalin, Blava, Chlumeckého 14. 3. Asztalos Erzsébet, Hanva č. 113, p. Lenartovce. Következik: Németh László
