Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-05-09 / 19. szám
5 új ifjúság NÉGYSZEMKÖZT: **• •••:«« PETRIK Józseffel KÖZELMÚLTBAN MEGJELENT szInvAltozas ClMÜ kötetének JEGYÉBEN-PETRIK JÖZSEF: Betonozok A lámpa nagy sugártölcsérrel önti a fényt az éjszakába. Alatta négy szempár motoszkál, s négy csikorgó lapát megcsillan. Bolond idő van, viharfickók éles esővel lövöldöznek. Négy ember hátán megindulnak, surranva folynak a vízerek; lefutnak kapcás csizmáikba, lehűtik gőzölgő testüket. — Hideg lett arcuk, térdük, hátuk, csak a szívük maradt meleg. PETRIK JÓZSEF: Visszahívó Ahány remény lökött utánad, annyiszor szakadt rám a bánat. Utak feléd csak azért nyúltak, hogy lássam messzeségedet, és látva elveszítselek. Félig jelenben, félig múltban a küszöbömön állok dúltan; szememben a virágok helyén keserű öngúny könyököl, s a szívem görcsös, zárt ököl. Előttem zúgó mélység tátong, mégis, mégis, valakit várok: messzi tűnt csillagnyomod érzem lelkem fényérzékeny falán, oly messze, igaz sem tálán. — „Nyugtalanság lázában égek, / zörgetek, hívok, jelt adok,/ támadom a közömbösséget, /hogy tudják, lássák: itt vagyok!/ — írtad már a „NYOLCAK ANTOLÓGIÁJÁBAN". Mi volt az oka, hogy mégis csak most, kilenc év után jelentkezel kötettel? — Azt hiszem az utóbbi időben ezt a kérdést teszik fel nekem a leggyakrabban. Köny- nyü tehát válaszolnom. Valamikor úgy gondoltam, sőt megvoltam győződve róla, hogy a maga munkaterületén mindenki becsületesen látja el feladatát. Azt hittem rossz a könyvem, azért nem jelenik meg. Múlták az évek, s egyszerre csak rádöbbentem, hogy nem a könyvemmel van baj, hanem velem. Velem, mert valakinek (valakiknek) nem vagyok szimpatikus, nem tudok szépen mosolyogni. Hogy mégis megjelent most sem a szép mosolyaimnak köszönhetem... — Használt-e ez a kilenc év költői fejlődésednek? — Nem hiszem. Semmiképpen sem használhatott, mert ennyi év, bármilyen erős emberi tartalékokkal bír is a költő, elbizonytalanítja. — Színváltozás a kötet címe. Prózában megfogalmazva mire gondoltál ezzel? — A Színváltozás tulajdonképpen azt az állapotot fejezi ki, a mikor megtörtént ugyan a változás, de csak külsőségekben. Pontosabban: a darab marad. a színészek maradnák, csak éppen a színpadkép más. — A kötetben sok a szerelmes vers. Fiatal olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy mi a te magánvéleményed a szerelemről? — Leautaud szerint: „A szerelem a legszebb dolog az életben — és a legostobább". Én egy kis módosítással azt vallom, hogy egyik legszebb dolog az életben, s hozzátenném még azt is, hogy egyedül a szerelem próbál szembeszállni a világ dialektikus átalakulásaival. Igyekszik mindent olyannak megőrizni, mint amilyennek először látta. — A kiadó a hazai piacra 400 példányban jelentette meg kötetedet. Nem tartod-e ezt a számot túl alacsonynak? — Nehéz erre a kérdésre olyan objektív választ adnom, amely kizárná a gyanút, hogy mégiscsak szubjektív vagyok. Tény azonban, hogy a verset kedvelő ismerőseim száma is több. Bizonyára több is elfogyna belőle. — Szerinted, hogyan lehetne a mi olvasó-területünkkel még- jobban megszerettetni a verseket ? — Szögezzük tálán le mindjárt, hogy van egy bizonyos emberréteg amelyik nem olvas sem verset, sem mást. Viszont van egy másik amelyik szereti. Szerintem ezt a réteget kellene valamiképpen a másik meggyőzésére, a szép megszerettetésére felhasználni. Talán az irodalmi estek lehetnének a közvetítő kapocs. Aztán nem ártana, ha azok Is szeretnék a verset, akik dolgoznak vele (mondjuk a könyvesboltok dolgozói), mert anélkül a munkájuk nem elég meggyőző, eredményes. — Azt mondják, hogy az első kötet szárnyakat ad a költőnek. Te hogy vagy ezzel? — Azt hiszem ez a megállapítás nagyon relatív dolog, szerintem nem is igaz. Inkább a felelősséget növeli, a felelősségre döbbenti rá az embert. — Ha élhetnél a három mesebeli kívánság lehetőségével, mit kívánnál magadnak? — Tekintve, hogy ilyen „mesés“ ez a kérdés, a mese pedig mindig a valóság és a valótlanság határán fut, azt hiszem a válaszaim is ehhez hasonlóak lesznek: ELŐSZÖR — szeretném, ha a most befejezett gyerekverses kötetem megjelenésére nem kellene újabb kilenc évet várni. MÁSODSZOR — szeretném, ha a Csehszlovákiát magyar közösségi élet szakszerűbb vezetéssel jobban aktivizálná a tömegeket. Hogy a magyar vidékek szülöttei ne csak kétkezi munkások lehessenek, hanem egy kicsit a kultúra hordozói is. HARMADSZOR — Szeretnék elmenni Afrikába vadászni. Beszélgetett: - tó Petrik József Színváltozás című berek. Az autók némelyikén kötete már kapható a könyvesboltjainkban. Ára — 6,50 Kés. Szerkesztői üzenetek • E. L. Kolozsnéma: Írását nem használhatjuk. A téma ugyanis több prospektusban, könyvben, színesebben, érdekesebben megtalálható. 9 M. M. Tardoskedd: Nagyon sok verset kell még írnia addig, amíg valamelyik megjelenhet. Túlságosan fiatal ahhoz, hogy igaz, őszinte, mély élményei legyenek. Az élménytelen- lég pedig csak rossz verssel lehet egyenlő. 9 „Álmodozó“: Verset csak akkor írjon, Ha úgy érzi, hogy az ön versei nélkül szegényebbek lesznek az emberek, szomorúbb a világ, fakóbb a napsütés. Ne álmodozzon. 9 „Carlos": Sem verse, sem prózai írása nem éri el a közölhetőség mértékét. Tanulnia kell, rengeteget olvasnia. Idővel jelentkezzen újra. 9 „Szeretem a nyíló orgonát": A tervezett közös „bemutató" oldal rövidesen megjelenik. Bíztatjuk! Dolgozzon tanuljon! # „Emlékezni rád": Olyasmiről ír. amit (évei számát is- ngerve feltételezzük) még csak könyvből ismerhet. Az írás — őszinteség, az írás — élmény. Ha ezek a követelmények hiányoznak az eredmény csak szirupos búsongás lehet. Arról írjon, amit átél. amit igaznak, amit az életének érez. Tanuljon! 9 S. I. Nagymegyer: „Küldők Önöknek egy pár kezdetleges verseimet, tudom, hogy szegény a szókincs benne, stb." — írja szó szerint levelében. Ha ennyire tisztában van versei értékével és színvonalával nem értjük, miért küldte be őket mégis szerkesztőségünkbe?! 9 „Egy kiváncsi lány": Többször megírtuk már, hogy név-* télén levelekre nem válaszo-1 lünk. Tehát kiváncsiak vagyunk a nevére, címére stb. 9 „Ez éven már szeretetre vágyok“: írja meg címét, hogy problémáira levélben válaszolhassunk. Versei kezdetlegesek, naivak, nem közölhetők. 9 ő. F. Komárno: „Mindig attól félek, hogy számomra a válaszuk a „lebeszéljük" lesz. Ha verseim csak ezt érdemelnék. akkor sem hagynám abba stb." — írja levelében. Sajnáljuk, hogy jó távgondolat-olva- sónak bizonyult, de ha úgysem hagyná abba fölösleges indokolnunk. 9„Egy fradista": A Boroshordó című írása tehetségre vall. Kompozíciójában, lendületében jó írás, témájában, kidolgozásában, alakjai hitelességében már kevésbé. Olvasson, tanuljon! Idővel jelentkezzen újra. 9 „Felejts“: Sajnos ön is elfelejtette címét és nevét feltüntetni a levelében — névtelen levelekre pedig nem válaszolunk. 9 „Kék daru": Verse nehézkes. magyartalan, gondolatilag is zavaros. Nem mond semmi olyat, ami az olvasóban tovább élne. rezonálna. 9 „Agrostroj": Versei naivak, magyarnóta ízűek. Hiányzik belőlük minden költői fantázia. Rég megszokott költői eszközök sablonjait használja csak. Egyelőre még nem beszéljük le. 9 „Az élet szép": Nagyon kiváncsivá tett. Küldjön újabb verseket és minél többet. 9 „Szarvasbika“: A tehetség szarvai még nem ütköznek ki verseiben. Talán jobb is lenne, ha lebeszélnénk. MIKRO novellák A NEM ELADÓ EMLÉKTÁRGYAKRÓL Ajándékoznék neked egy o- lyan hópamacsot is, amely soha el nem olvad, a leggyönyörűbbet, ami csak létezik. És e- sőt is, amelyből nincs sár. A- jándékoznt lehetne fénysugarat is, mely nem éget, csak melegít. Mondd, sehol sincs üzlet i- lyen emléktárgyakkal ? Igazán csak a mesékben, vagy álomban? JANO BOSINI: ELÉGTÉTEL Mint tapasztalatlan fiatal kezdte, — egyszóval zöldfülű. Mivel nagyon odaadó volt, mindnyájan felkínálták neki munkájuk egy részét, és ő — elfogadta. Bármüyen munkát elfogadott, gondolva, hát aztán, fiatal vagyok, ennek így kell lennie. Jártak hozzá és mondogatták — tudja, fiatalember. minden kezdet nehéz, és észrevétlenül az asztalán felejtettek egy csomó elintézetlen iratot. Lehajtotta a fejét és dolgozott, dolgozott egyetlen zokszó nélkül. Elmúlt néhány esztendő. Járt közéjük, és mondogatta — az élet változik, az embernek egész életen át tanulnia kell, miközben nem felejtett el valamilyen munkát hagyni az asztalukon. Ugyanis, hozzásegített élőt — a főnöki tisztséghez. MIROSLAV KOCŤANY: BŰNÖS Ej, zúgolódtak a várakozók, amikor a kalauznő megállt az autóbusz ajtajában és így szólt: — Mindenki készítse elő a heti bérletét és igazolványát! Az autóbusz ajtajánál tolongó tömegből mérges hangok hallatszottak: — Ez volt aztán a parancs! Mindenki álljon vigyázzba! Mit jelentsen ez megint? Vüágos. megint lekössük a vonatot! Mit akadékoskodsz, Etelka, talán nem ismersz bennünket? Vagy talán prémiumot kapsz érte? A kalauznö kapitulált. Ellépett a lépcsőről és csak azok váltottak jegyet, akiknek nem volt bérletük. Az utolsó megálló előtt ellen- őr szállt fel. Minden rendben volt egészen az utolsó emberig, aki akárhogy is turkált a zsebeiben, a bérlet csak nem került elő. — Ellenőr úr, már tudom, ma más ruhát öltöttem és a bérletem a régi ruhámban maradt. Miközben a büntetést fizette, dühösen kifakadt: — ő a hibás, — mutatott a kalauznőre, — ha a felszálláskor kérte volna a bérletet, még idejében kiderül, hogy nincs nálam. Ogy bizony, Maguknak is a saját házuktáján kellene elsősorban rendet teremteni... — mondta a dühös férfi és elrohant. ÉVA BŰDOVÁ: HALLÓ, EMBER Illedelmes, rendszereié család vagytok. Háromszobás lakás. szupermodern berendezés, Renault a Tuzexból, víkendház, két gyerek. Azt beszélik rólatok, hogy nagylábon éltek. Irigyelnek benneteket. Tegnap az esküvőtök tízéves évfordulóját ünnepeltétek. Az ezüst és porcelán csengését, valamint a kierőszakolt nevetést zavarták a rádió hírei. A vietnami helyzetet kommentáló bemondó hangját csak azért tűrtétek, mert kíváncsiak voltatok a jövőheti időjárásjelentésre. És az előrejelzett félméteres hótorlaszok teljesen elrontották az est hangulatát. Illedelmes, rendszerető család vagytok... Fordította: BERECK J. Katonák között A CSISZ szervezet életét napjainkban az V. kongresszusra való felkészülés jellemzi. Abban az évben tartjuk meg, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados évfordulóját (ünnepeljük. Ezekről a problémákról beszélgettem Lamačka elvtárssal, alakulatunk CSISZ alapszervezetének elnökével. — HOGYAN ÉRTÉKELED AZ ÉVZÁRÓ KÖZGYŰLÉST? — Már az évzáró gyűlés is az V. Kongresz- szusra való felkészülés jegyében zajlott le, ahol megtárgyaltuk a múit évi munkát, értékeltük eredményeinket, bíráltuk hibáinkat Részletesen megvilágítottuk a CSISZ szervezet szerepét a hadseregben. A kitűzött cél továbbra is az. hogy a CSISZ szervezet aktívan bekapcsolódjon az alakulat munkájába, vagyis segítse és növelje a katonák harci felkészültségét, politikai és szakmai fejlődését, és végül, de nem utolsósorban a fegyelem megszilárdítását is. Természetesen ide tartozik a kultúra és a sport terén kifejtett tevékenység is. Bátran állíthatom, hogy a múlt évben jól dolgoztunk és a szervezet keretén belül végzett munka érdekesebb és tartalmilag gazdagabb lett, amit a tagok fokozott érdeklődése is bizonyít. Természetesen a felmerülő hibákat is látjuk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy ezek ne ismétlődjenek meg a jövőben. MELYEK AZOK A HIBÁK, AMELYEK A SZERVEZET MUNKÁJÁT MEGNEHEZÍTIK? — Sikereink titka szerintem főleg abban rejlik, hogy felhagytunk a formaságokkal. Itt főleg arra gondolok, amit már civilben is megfigyeltem, hogy ha valamilyen munkatervet vagy javaslatot a közgyűlés elé terjesztünk, azt kivétel nélkül mindig egyhangúlag jóváhagyták. A későbbiek folyamán aztán kitűnt, hogy ez az eljárás nem helyes, mert ha a tagok el is fogadják az előterjesztett programot, aktívan nem veszik ki részüket annak végrehajtásában, mert nem érzik azt teljesen magukénak. Ennek elkerülésére mi már tavaly, a szervezet munkatervének kidolgozása előtt, véleménykutatást szerveztünk, és kikértük a tagok véleményét arról, hogy kit mi érdekel, és milyen akcióba szeretne bekapcsolódni a CSISZ keretén belül. Tehát a fiatalok problémáit érdeklődését tartjuk szem előtt, és ezt szó szerint kell érteni. Ami a hibákat illeti, elsősorban a CSISZ és a parancsnokok közötti együttműködést tartjuk hiányosnak, és ezen szeretnénk javítani, továbbá a pártszervezettel való együttműködés sem volt kielégítő a múltban. Jobban kellene kihasználnunk az idősebb elvtársak tapasztalatait, Továbbá azok a fiatalok, akiknek műveltségi foka alacsonyabb, nem érdeklődnek annyira a CSISZ-munka iránt. Hogy ezen a téren behozzuk a mulasztásokat, ezekkel az elvtársakkal külön is foglalkozunk. — HOGYAN KÉSZÜLTÖK AZ V. KONGRESSZUSRA? — A kongresszusra való felkészülés keretén belül került sor a közelmúltban egy nyilvános gyűlésre, ahol két generáció találkozott. Az idősebb nemzedéket Valkovsky őrnagy és Király tartalékos hadnagy képviselték, a- kik elmondták a jelenlévőknek, milyen nehézségekkel küzdöttek valaha az ifjúmunkások. Király hadnagy az 1948-1950-es évek problémáit elevenítette fel, továbbá azt, hogyan alakították meg az első ifjúsági klubokat, érdekköröket. Valkovsky őrnagy szintén a saját ifjúmunkás emlékeit elevenítette fel, a- mikor az Ifjúsági Vasútvonal és Ifjúságfalva építésére emlékezett. Mindkét elvtárs egyetértett abban, hogy az ötvenes években sokkal több problémával kellett megküzdeniük mint a mai fiataloknak, de most tizenöt év távlatából is. jóleső érzéssel gondolnak visz- sza a CSISZ-ben eltöltött évekre. Szerintük a mai fiataloknak mindenük megvan az eredményes munkához, és nem kell egyes dolgokért annyit harcolniuk, mint abban az időben. A lehetőségek jobbak, azt mi fiatalok is elismertük, és hogy még ezekkel a megjavult lehetőségekkel sem vagyunk teljesen elégedettek, ez azzal magyarázható, hogy igényesebbek lettünk. Szervezetünk sokoldalú tevékenységét az Ifjúsági Napok keretén belül szeretnénk bebizonyítani, amelyeket a területi szervekkel és szervezetekkel közösen szervezünk, már most az V. kongresszusra való felkészülés jegyében. Az Ifjúsági Hét munkánk és tevékenységünk „díszszemléje" lesz. úgy a kulturális, mint a sportmunka terén. Számadást kell adnunk arról is, hogyan teljesítette szervezetünk felajánlását az Irány a CSISZ V. kongresszusa versenyben való részvételre. Mindent egybevetve bátran állíthatom, hogy hagy igyekezettel készülünk a kongresszusra, és meg vagyunk győződve arról, hogy annak határozatai egész ifjúságunk javát, érdekeit szolgálják majd. Dr. FÖTHY János szakaszvezetö-aspiráns, Érsekújvár
