Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-09 / 19. szám

5 új ifjúság NÉGYSZEMKÖZT: **• •••:«« PETRIK Józseffel KÖZELMÚLTBAN MEG­JELENT szInvAltozas ClMÜ kötetének JEGYÉBEN-­PETRIK JÖZSEF: Betonozok A lámpa nagy sugártölcsérrel önti a fényt az éjszakába. Alatta négy szempár motoszkál, s négy csikorgó lapát megcsillan. Bolond idő van, viharfickók éles esővel lövöldöznek. Négy ember hátán megindulnak, surranva folynak a vízerek; lefutnak kapcás csizmáikba, lehűtik gőzölgő testüket. — Hideg lett arcuk, térdük, hátuk, csak a szívük maradt meleg. PETRIK JÓZSEF: Visszahívó Ahány remény lökött utánad, annyiszor szakadt rám a bánat. Utak feléd csak azért nyúltak, hogy lássam messzeségedet, és látva elveszítselek. Félig jelenben, félig múltban a küszöbömön állok dúltan; szememben a virágok helyén keserű öngúny könyököl, s a szívem görcsös, zárt ököl. Előttem zúgó mélység tátong, mégis, mégis, valakit várok: messzi tűnt csillagnyomod érzem lelkem fényérzékeny falán, oly messze, igaz sem tálán. — „Nyugtalanság lázában égek, / zörgetek, hívok, jelt adok,/ támadom a közömbös­séget, /hogy tudják, lássák: itt vagyok!/ — írtad már a „NYOLCAK ANTOLÓGIÁJÁ­BAN". Mi volt az oka, hogy mégis csak most, kilenc év után jelentkezel kötettel? — Azt hiszem az utóbbi idő­ben ezt a kérdést teszik fel nekem a leggyakrabban. Köny- nyü tehát válaszolnom. Vala­mikor úgy gondoltam, sőt meg­voltam győződve róla, hogy a maga munkaterületén min­denki becsületesen látja el fel­adatát. Azt hittem rossz a könyvem, azért nem jelenik meg. Múlták az évek, s egy­szerre csak rádöbbentem, hogy nem a könyvemmel van baj, hanem velem. Velem, mert va­lakinek (valakiknek) nem va­gyok szimpatikus, nem tudok szépen mosolyogni. Hogy mégis megjelent most sem a szép mosolyaimnak köszönhetem... — Használt-e ez a kilenc év költői fejlődésednek? — Nem hiszem. Semmiképpen sem használhatott, mert ennyi év, bármilyen erős emberi tar­talékokkal bír is a költő, elbi­zonytalanítja. — Színváltozás a kötet címe. Prózában megfogalmazva mire gondoltál ezzel? — A Színváltozás tulajdon­képpen azt az állapotot fejezi ki, a mikor megtörtént ugyan a változás, de csak külsőségek­ben. Pontosabban: a darab ma­rad. a színészek maradnák, csak éppen a színpadkép más. — A kötetben sok a szerel­mes vers. Fiatal olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy mi a te magánvéleményed a szerelem­ről? — Leautaud szerint: „A sze­relem a legszebb dolog az élet­ben — és a legostobább". Én egy kis módosítással azt val­lom, hogy egyik legszebb dolog az életben, s hozzátenném még azt is, hogy egyedül a szerelem próbál szembeszállni a világ dialektikus átalakulá­saival. Igyekszik mindent olyan­nak megőrizni, mint amilyen­nek először látta. — A kiadó a hazai piacra 400 példányban jelentette meg kötetedet. Nem tartod-e ezt a számot túl alacsonynak? — Nehéz erre a kérdésre olyan objektív választ adnom, amely kizárná a gyanút, hogy mégiscsak szubjektív vagyok. Tény azonban, hogy a verset kedvelő ismerőseim száma is több. Bizonyára több is elfogy­na belőle. — Szerinted, hogyan lehetne a mi olvasó-területünkkel még- jobban megszerettetni a verse­ket ? — Szögezzük tálán le mind­járt, hogy van egy bizonyos emberréteg amelyik nem olvas sem verset, sem mást. Viszont van egy másik amelyik szereti. Szerintem ezt a réteget kelle­ne valamiképpen a másik meg­győzésére, a szép megszerette­tésére felhasználni. Talán az irodalmi estek lehetnének a közvetítő kapocs. Aztán nem ártana, ha azok Is szeretnék a verset, akik dolgoznak vele (mondjuk a könyvesboltok dol­gozói), mert anélkül a munká­juk nem elég meggyőző, ered­ményes. — Azt mondják, hogy az első kötet szárnyakat ad a költő­nek. Te hogy vagy ezzel? — Azt hiszem ez a megálla­pítás nagyon relatív dolog, sze­rintem nem is igaz. Inkább a felelősséget növeli, a felelős­ségre döbbenti rá az embert. — Ha élhetnél a három me­sebeli kívánság lehetőségével, mit kívánnál magadnak? — Tekintve, hogy ilyen „me­sés“ ez a kérdés, a mese pedig mindig a valóság és a valótlan­ság határán fut, azt hiszem a válaszaim is ehhez hasonlóak lesznek: ELŐSZÖR — szeretném, ha a most befejezett gyerekver­ses kötetem megjelenésére nem kellene újabb kilenc évet várni. MÁSODSZOR — szeretném, ha a Csehszlovákiát magyar közösségi élet szakszerűbb ve­zetéssel jobban aktivizálná a tömegeket. Hogy a magyar vi­dékek szülöttei ne csak kétkezi munkások lehessenek, hanem egy kicsit a kultúra hordozói is. HARMADSZOR — Szeretnék elmenni Afrikába vadászni. Beszélgetett: - tó ­Petrik József Színváltozás című berek. Az autók némelyikén kötete már kapható a könyves­boltjainkban. Ára — 6,50 Kés. Szerkesztői üzenetek • E. L. Kolozsnéma: Írását nem használhatjuk. A téma ugyanis több prospektusban, könyvben, színesebben, érde­kesebben megtalálható. 9 M. M. Tardoskedd: Nagyon sok verset kell még írnia ad­dig, amíg valamelyik megjelen­het. Túlságosan fiatal ahhoz, hogy igaz, őszinte, mély élmé­nyei legyenek. Az élménytelen- lég pedig csak rossz verssel lehet egyenlő. 9 „Álmodozó“: Verset csak akkor írjon, Ha úgy érzi, hogy az ön versei nélkül szegényeb­bek lesznek az emberek, szo­morúbb a világ, fakóbb a nap­sütés. Ne álmodozzon. 9 „Carlos": Sem verse, sem prózai írása nem éri el a kö­zölhetőség mértékét. Tanulnia kell, rengeteget olvasnia. Idő­vel jelentkezzen újra. 9 „Szeretem a nyíló orgo­nát": A tervezett közös „be­mutató" oldal rövidesen meg­jelenik. Bíztatjuk! Dolgozzon tanuljon! # „Emlékezni rád": Olyas­miről ír. amit (évei számát is- ngerve feltételezzük) még csak könyvből ismerhet. Az írás — őszinteség, az írás — élmény. Ha ezek a követelmények hiá­nyoznak az eredmény csak szirupos búsongás lehet. Arról írjon, amit átél. amit igaznak, amit az életének érez. Tanul­jon! 9 S. I. Nagymegyer: „Küldők Önöknek egy pár kezdetleges verseimet, tudom, hogy sze­gény a szókincs benne, stb." — írja szó szerint levelében. Ha ennyire tisztában van ver­sei értékével és színvonalával nem értjük, miért küldte be őket mégis szerkesztőségünk­be?! 9 „Egy kiváncsi lány": Több­ször megírtuk már, hogy név-* télén levelekre nem válaszo-1 lünk. Tehát kiváncsiak vagyunk a nevére, címére stb. 9 „Ez éven már szeretetre vágyok“: írja meg címét, hogy problémáira levélben válaszol­hassunk. Versei kezdetlegesek, naivak, nem közölhetők. 9 ő. F. Komárno: „Mindig attól félek, hogy számomra a válaszuk a „lebeszéljük" lesz. Ha verseim csak ezt érdemel­nék. akkor sem hagynám abba stb." — írja levelében. Sajnál­juk, hogy jó távgondolat-olva- sónak bizonyult, de ha úgysem hagyná abba fölösleges indo­kolnunk. 9„Egy fradista": A Boros­hordó című írása tehetségre vall. Kompozíciójában, lendüle­tében jó írás, témájában, ki­dolgozásában, alakjai hiteles­ségében már kevésbé. Olvas­son, tanuljon! Idővel jelentkez­zen újra. 9 „Felejts“: Sajnos ön is elfelejtette címét és nevét fel­tüntetni a levelében — névte­len levelekre pedig nem vála­szolunk. 9 „Kék daru": Verse nehéz­kes. magyartalan, gondolatilag is zavaros. Nem mond semmi olyat, ami az olvasóban tovább élne. rezonálna. 9 „Agrostroj": Versei nai­vak, magyarnóta ízűek. Hiány­zik belőlük minden költői fan­tázia. Rég megszokott költői eszközök sablonjait használja csak. Egyelőre még nem be­széljük le. 9 „Az élet szép": Nagyon kiváncsivá tett. Küldjön újabb verseket és minél többet. 9 „Szarvasbika“: A tehetség szarvai még nem ütköznek ki verseiben. Talán jobb is lenne, ha lebeszélnénk. MIKRO novellák A NEM ELADÓ EMLÉKTÁR­GYAKRÓL Ajándékoznék neked egy o- lyan hópamacsot is, amely so­ha el nem olvad, a leggyönyö­rűbbet, ami csak létezik. És e- sőt is, amelyből nincs sár. A- jándékoznt lehetne fénysuga­rat is, mely nem éget, csak melegít. Mondd, sehol sincs üzlet i- lyen emléktárgyakkal ? Igazán csak a mesékben, vagy álom­ban? JANO BOSINI: ELÉGTÉTEL Mint tapasztalatlan fiatal kezdte, — egyszóval zöldfülű. Mivel nagyon odaadó volt, mindnyájan felkínálták neki munkájuk egy részét, és ő — elfogadta. Bármüyen munkát elfogadott, gondolva, hát az­tán, fiatal vagyok, ennek így kell lennie. Jártak hozzá és mondogatták — tudja, fiatal­ember. minden kezdet nehéz, és észrevétlenül az asztalán fe­lejtettek egy csomó elintézet­len iratot. Lehajtotta a fejét és dolgozott, dolgozott egyet­len zokszó nélkül. Elmúlt néhány esztendő. Járt közéjük, és mondogatta — az élet változik, az embernek egész életen át tanulnia kell, miköz­ben nem felejtett el valami­lyen munkát hagyni az aszta­lukon. Ugyanis, hozzásegített él­őt — a főnöki tisztséghez. MIROSLAV KOCŤANY: BŰNÖS Ej, zúgolódtak a várakozók, amikor a kalauznő megállt az autóbusz ajtajában és így szólt: — Mindenki készítse elő a heti bérletét és igazolványát! Az autóbusz ajtajánál tolon­gó tömegből mérges hangok hallatszottak: — Ez volt aztán a parancs! Mindenki álljon vigyázzba! Mit jelentsen ez megint? Vüágos. megint lekössük a vonatot! Mit akadékoskodsz, Etelka, talán nem ismersz bennünket? Vagy talán prémiumot kapsz érte? A kalauznö kapitulált. Ellé­pett a lépcsőről és csak azok váltottak jegyet, akiknek nem volt bérletük. Az utolsó megálló előtt ellen- őr szállt fel. Minden rendben volt egészen az utolsó emberig, aki akár­hogy is turkált a zsebeiben, a bérlet csak nem került elő. — Ellenőr úr, már tudom, ma más ruhát öltöttem és a bérletem a régi ruhámban ma­radt. Miközben a büntetést fizette, dühösen kifakadt: — ő a hibás, — mutatott a kalauznőre, — ha a felszállás­kor kérte volna a bérletet, még idejében kiderül, hogy nincs nálam. Ogy bizony, Maguknak is a saját házuktáján kellene elsősorban rendet teremteni... — mondta a dühös férfi és el­rohant. ÉVA BŰDOVÁ: HALLÓ, EMBER Illedelmes, rendszereié csa­lád vagytok. Háromszobás la­kás. szupermodern berendezés, Renault a Tuzexból, víkendház, két gyerek. Azt beszélik róla­tok, hogy nagylábon éltek. Iri­gyelnek benneteket. Tegnap az esküvőtök tízéves évfordulóját ünnepeltétek. Az ezüst és porcelán csengését, valamint a kierőszakolt neve­tést zavarták a rádió hírei. A vietnami helyzetet kommentáló bemondó hangját csak azért tűrtétek, mert kíváncsiak vol­tatok a jövőheti időjárásjelen­tésre. És az előrejelzett félmé­teres hótorlaszok teljesen el­rontották az est hangulatát. Illedelmes, rendszerető csa­lád vagytok... Fordította: BERECK J. Katonák között A CSISZ szervezet életét napjainkban az V. kong­resszusra való felkészülés jellemzi. Abban az évben tartjuk meg, amikor a Nagy Októberi Szocialista For­radalom félévszázados évfordulóját (ünnepeljük. Ezek­ről a problémákról beszélgettem Lamačka elvtárssal, alakulatunk CSISZ alapszervezetének elnökével. — HOGYAN ÉRTÉKELED AZ ÉVZÁRÓ KÖZGYŰLÉST? — Már az évzáró gyűlés is az V. Kongresz- szusra való felkészülés jegyében zajlott le, ahol megtárgyaltuk a múit évi munkát, érté­keltük eredményeinket, bíráltuk hibáinkat Részletesen megvilágítottuk a CSISZ szerve­zet szerepét a hadseregben. A kitűzött cél to­vábbra is az. hogy a CSISZ szervezet aktívan bekapcsolódjon az alakulat munkájába, vagy­is segítse és növelje a katonák harci felké­szültségét, politikai és szakmai fejlődését, és végül, de nem utolsósorban a fegyelem meg­szilárdítását is. Természetesen ide tartozik a kultúra és a sport terén kifejtett tevé­kenység is. Bátran állíthatom, hogy a múlt évben jól dolgoztunk és a szervezet keretén belül végzett munka érdekesebb és tartalmi­lag gazdagabb lett, amit a tagok fokozott ér­deklődése is bizonyít. Természetesen a fel­merülő hibákat is látjuk, és mindent megte­szünk annak érdekében, hogy ezek ne ismét­lődjenek meg a jövőben. MELYEK AZOK A HIBÁK, AMELYEK A SZERVEZET MUNKÁJÁT MEGNEHEZÍTIK? — Sikereink titka szerintem főleg abban rejlik, hogy felhagytunk a formaságokkal. Itt főleg arra gondolok, amit már civilben is megfigyeltem, hogy ha valamilyen munkater­vet vagy javaslatot a közgyűlés elé terjesz­tünk, azt kivétel nélkül mindig egyhangúlag jóváhagyták. A későbbiek folyamán aztán ki­tűnt, hogy ez az eljárás nem helyes, mert ha a tagok el is fogadják az előterjesztett prog­ramot, aktívan nem veszik ki részüket annak végrehajtásában, mert nem érzik azt teljesen magukénak. Ennek elkerülésére mi már ta­valy, a szervezet munkatervének kidolgozása előtt, véleménykutatást szerveztünk, és kikér­tük a tagok véleményét arról, hogy kit mi érdekel, és milyen akcióba szeretne bekap­csolódni a CSISZ keretén belül. Tehát a fia­talok problémáit érdeklődését tartjuk szem előtt, és ezt szó szerint kell érteni. Ami a hibákat illeti, elsősorban a CSISZ és a pa­rancsnokok közötti együttműködést tartjuk hiányosnak, és ezen szeretnénk javítani, to­vábbá a pártszervezettel való együttműködés sem volt kielégítő a múltban. Jobban kellene kihasználnunk az idősebb elvtársak tapasztala­tait, Továbbá azok a fiatalok, akiknek mű­veltségi foka alacsonyabb, nem érdeklődnek annyira a CSISZ-munka iránt. Hogy ezen a té­ren behozzuk a mulasztásokat, ezekkel az elv­társakkal külön is foglalkozunk. — HOGYAN KÉSZÜLTÖK AZ V. KONGRESSZUSRA? — A kongresszusra való felkészülés kere­tén belül került sor a közelmúltban egy nyil­vános gyűlésre, ahol két generáció találko­zott. Az idősebb nemzedéket Valkovsky őrnagy és Király tartalékos hadnagy képviselték, a- kik elmondták a jelenlévőknek, milyen ne­hézségekkel küzdöttek valaha az ifjúmunká­sok. Király hadnagy az 1948-1950-es évek problémáit elevenítette fel, továbbá azt, ho­gyan alakították meg az első ifjúsági klubo­kat, érdekköröket. Valkovsky őrnagy szintén a saját ifjúmunkás emlékeit elevenítette fel, a- mikor az Ifjúsági Vasútvonal és Ifjúságfalva építésére emlékezett. Mindkét elvtárs egyet­értett abban, hogy az ötvenes években sok­kal több problémával kellett megküzdeniük mint a mai fiataloknak, de most tizenöt év távlatából is. jóleső érzéssel gondolnak visz- sza a CSISZ-ben eltöltött évekre. Szerintük a mai fiataloknak mindenük megvan az ered­ményes munkához, és nem kell egyes dolgok­ért annyit harcolniuk, mint abban az időben. A lehetőségek jobbak, azt mi fiatalok is el­ismertük, és hogy még ezekkel a megjavult lehetőségekkel sem vagyunk teljesen elége­dettek, ez azzal magyarázható, hogy igénye­sebbek lettünk. Szervezetünk sokoldalú tevékenységét az If­júsági Napok keretén belül szeretnénk bebi­zonyítani, amelyeket a területi szervekkel és szervezetekkel közösen szervezünk, már most az V. kongresszusra való felkészülés jegyében. Az Ifjúsági Hét munkánk és tevékenységünk „díszszemléje" lesz. úgy a kulturális, mint a sportmunka terén. Számadást kell adnunk ar­ról is, hogyan teljesítette szervezetünk fel­ajánlását az Irány a CSISZ V. kongresszusa versenyben való részvételre. Mindent egybevetve bátran állíthatom, hogy hagy igyekezettel készülünk a kongresszusra, és meg vagyunk győződve arról, hogy annak határozatai egész ifjúságunk javát, érdekeit szolgálják majd. Dr. FÖTHY János szakaszvezetö-aspiráns, Érsekújvár

Next

/
Thumbnails
Contents