Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-02 / 18. szám

sa 5 új ifjúság + A város a völgyben feküdt. A .völgyben, amely messziről olyan volt, mint egy gyufásskatulyával teleszórt kosár. A völgy túlsó fe­lén, mint megannyi kormos gyu­faszál, meredtek tüskésen a gyá­rak kéményei. A kis folyó úgy fogta át a várost, mint egy fé­nyes ezüstzsineg. A völgyet magas hegyek övezték, amelyek egyiké­ről zegzúgos szerpentin vezetett a völgybe. A völgyben párás me­legen most terítette maga elé zöld szőnyegét az érkező tavasz. A város túlsó felén a gyárké­mények magasra tartották nyaku­kat, és füstöt kentek a tavaszi égre. A füst megülte az erdős hegyoldalt, betakarta a régi vár­romot. A gyárak vakmerőén fes­tették újjá a tájat. Lent a völgyben az emberek ap­ró pontjai alig feketéllettek el a földtől. Csend volt, amelyben le­tompulva hallatszottak ide fel az élet érces lármái. A futár a hegyi út kanyarodó­jánál lenézett a városra. A nap már előbújt az átelleni hegy mö­gül. Lent megcsillantak a házak tetejel, ablakai. A megritkult ta­vaszi levegőben idemorajlő város, a hegyek oldalai, az ég enyhe kék­je, az út porba száradó göröngyei a tavaszt újjongták. A futár le­nézett a völgybe. Elfoglalt, és fá­radtságtól kipirult arcán nem lát­szott elragadtatás. Tekintetével a gyárak irányába fordult, és ka­bátja belső zsebéből kivett egy kis összegöngyölt Írást. Az acélgyár... negyedik a folyó­tól.... valószínűleg az lesz ott... a legkormosabb... A futár egy pillanatra megállt. Megigazította poros, nehéz bakan­csának meglazult szíját, és gyors lépésekkel indult lefelé a szerpen­tinen. Az arcán most nyíltan lehetett olvasni — a feladatot teljesítő ember határozottságát.-O­4 Á hegyek adják a fát', az ércet, a szenet. A gyárak adják ■ deszkát, lécet, gerendát, fémet, yasat, ólmot, rezet, acélt, ZALKA MÁTÉ MÁJUS A gyáros, bányatulajdonos fel­fogadja a földtelen parasztot, mü- helytelen mesterembert, felügyelőt állít melléjük, munkás lesz belő­lük. A munkás Irtja az erdőt, áll a fűrész mellett. A munkás beleás­sa magát a hegybe, kiássa be­lőle az ércet, kicsákányozza a sze­net, áll az olvasztó mellett, amely a kőből ércet csepegtet. A gyárak magasba okádják füs­tös leheletüket, amelyben ezer el­égett anyag és felperzselt emberi energia száll koromban és füst­ben. És ez így van mindenütt, ahol fa, érc, szén emberi kéz alatt vá­lik anyaggá, formává, értelemmé.-0­<4 A kazán mögött öten álltak. Egy beszélt: — Meg kell lennie. Meg kell mu­tatnunk, hogy mi élünk, és egyek vagyunk az egész világon. Ez a nap a miénk. Mi diktáljuk. Ez a mi szavunk ereje.... Erőnk... A felügyelő jön... A kazán rekedten lélegzett, és forró bordája remegett a tűz ré­szegségétől. A kerekek vadul ha­donásztak. Az emberek Intettek, és megannyi felé oszlottak. + A városban először ébred a fütő. Megy a fűtő a hajnalban. Al­mos, fáradt. Leváltja az éjszakai fűtőt, felnyomja a párát — meg­szólal a gyárkürt. Erre megin­dulnak a munkások, mint helyük­ről mozdult nehéz kövek, men­nek a szűk’ utcákon. A gyárak állnak, és kitátott szájjal nye­lik őket. Aztán ébred a város. Legutol­jára ébred a gyáros. Tegnap sokáig tárgyaltak az urak. Beül a fogatá­ba, és kigördül az utcára. A gyár már él. Megfeszült szíjakon szalad az erő, és a gépek végtagjain ott ugrándozik a percekbe feszített ember — a munkás. A gyáros be­megy az irodájába. A postát át­nyújtja a hivatalnok: Furcsa le­vél. „... a szociáldemokraták szerve­zete elhatározta... az egész vilá­gon.... legyetek résen...“ Az egész világon, ahol dolgozó van... május elsején, mint egy em­ber, kezet nyújtanak... Nincsenek határok, távolságok, különbségek... Mint egy ember... Május első nap­ján.... Ki az utcára... meg kell mu­tatni, hogy egyek vagyunk, hogy egy akaratunk van, egy érdekünk, egy parancsnak egyszerre és egy­formán tudunk szót fogadni... ml, a világ összes proletárjai...-0­♦ Délben a gyár sípja elrikkan a völgy felett. A hegyek ekhósan felelnek... A szíjak, kerekek meg­állnak és a munkásnép kiözönlik. Valahogy ma nem sietnek, a vá­lyúhoz törekvő állat éhsége ma nem hajtja őket az étel mellé. Kis csoportokban beszélgetnek. — Azt ígérték, megüzenik, hogy az egész földkerekségen, minden­ütt egyszerre... minden dolgozó... — 8, — 8, — 8?! — De most tizenöt... — Ígérték, hogy megüzenik. — Türelem... idő van elég... — De hiszen holnap... — Ma az utolsó nap... — Rólunk elfeledkeztek... ZALKA MÁTÉ MÁJUS — Nem feledkeztek el... én a központból jövök. — Futár... Gyorsan eltűnik a vastag irat­csomag — a futár az utca szögle­ténél bekanyarodik. — Holnapi Tehát végre!-0­4> A gyáros a bányatulajdonos­hoz, a fűrésztelep gazdája szintén ide hajtatott... — Tudják az urak, miről van szó? —Nyolc órás munkanap! — Rombolni fognak... — Mindig ezzel kezdik. — A drága külföldi gépeimnek vége... Az urak összeültek... Este lett. Kigyúltak a lámpák, és belehunyorgattak a setétlő víz­be. Enyhe volt az idő. Valahol a város centrumában vidám zene ök­lözte az esti elcsendesedést. A hí­don hosszú sorban, nehéz járás­sal mennek a munkások. Alig szól­nak. Hosszat lélegeznek, és a vi­zet nézik. A hídon fogat dübörög. A gyá­ros fogata... rajta a rendőrfőnök. Valaki kérdezi: — Minek ez?-0­+ De kérem az urakat, ez így lehetetlen. A gyár sürgős meg­rendelést kapott... öt napi határ­idő... én nem egyezhetem bele... Egy nap... De hát hol vagyunk? Az ember a pénzéért ne tegye, a- mi takar? — Nem szabad őket szóhoz szoktatni... ez veszedelmes. — Hallatlan szemtelenség... in­tézkedni kell. A rendőrfőnök készséggel bólin­tott: j — Részemről a rend teljessé­géért... — Ha mindenáron skandalumát akarnak! — kezdte az újságíró. 0 „Viola“: Verseiből sajnos nem tudtunk semmi biztatót kiolvasni. Csupán utánérzések, magyarnóta hangulatok. /Azt hittem, hogy ő lesz az én tár­sam,/ /Minden vágyam csak ő- benne láttam./ /Elment csend­ben, még vissza se nézett, stb./ (,Inkább hagyja abba.“ ^ „B. T. Fülek“: Ez a vers, amelyet beküldtem életem első verse. Szeretném ha ezt a szerkesztőség kiadná az 01 If­júság heti számában stb.“ — ttja szerénynek egyáltalán nem levezhető levelében. Idézzük ta­lán néhány eredeti sorát: /Hozzád szólok ki majd még/ /Talpán állva éred elazt,/ /Ami az embert élni gondolkodni/ /és cselekedni késztet / /a be­széd./ Ez csak aről győzött meg bennünket, hogy sem a verstant, sem pedig a nyelvtant nem ismeri. E- rősen lebeszéljük. Szerkesztői üzenetek 0 „Kikelet“: Mint írja — rádöbbentem arra, hogy a versírás elkerülhetetlen szá­momra — választ vár verseire. Nos: Régies, múltszázadbeli, mind témájában, mind nyelvé­ben. Hol marad ön, a fiatal. Azt tanácsoljuk, hogy fontol­ja meg még egyszer a versí­rás elkerülhetetlenségéről tett kijelentését. Olvasson! 0 „Hajnal": „Tessék meg­írni a véleményüket, akármi is lesz az, de érzem, hogy nem tudja senki sem szétrombolni az akaratomat“ — Írja levelé­ben. Higgye el, nem az a cé­lunk, hogy az akaratot szét­romboljuk önben, hanem csu­pán a tanácsadás. Tehát: csak akarni nem elég! Versei ne­hézkések. darabosak, magyar­talanok. Tanuljon! 0 „Fiatal vagyok“: írása e- gyelőre csak felszínes, lapos, naiv csevegés. Tanuljon, olvas­son sokat. Nem árt ha a mű­faji kérdéseknek is szentel egy kis időt. írogasson, aztán úgy öt év múlva (akkor bi­zonyára már élményei le lesz­nek) jelentkezzen újra. 0 D. A. Nagymácséd: Ver­te minden költői, nyelvi fantá­ziát nélkülöző. Nem látunk tenne tehetséget, Bratislavai Zenei Hetek Április 25-8 és május 26-a között harmadszor kerülnek megrendezésre városunkban a Zenei Hetek, amelyeket idén zenekarok fesztiváljának is nevezhetnénk. A rendezvények középpontjában ugyanis öt, élvonalbeli zenekar produkciója áll. A sort a Cseh Filharmónia nyitja meg, s Karel Ančerlel az élen ideális Suk interpretációt ígér. Majd 12 év után ismét hallhatjuk a Leningrádf Filharmóniát Jevgenyij Mravinszkij és Arvid Jansons vezényletével. Párizsból a világhírű Lamou- reux zenekar jön, és francia szerzőkből összeállított prog­ramjukat Charles Munch vezényli. Persze a fősúly hazai Fil­harmóniánk vállain fog nyugodni, öt hangversenyükét Dr. Raj- teren, Slovákon és Bíleken kívül az olasz Francesco Mander és a német Hans Müller Kray vezényli. Utóbbinak különösen Brahms tolmácsolása elé tekintünk várakozással. Monteverdi 400. születésnapján a firenzei I Musici Cantori kamaraegyüttes a szerző madrigáljait, valamint „Tankréd és Klorinda párviadala" című operáját szólaltatja meg koncert­szerű előadásban. A szólisták között szerepel Shura Cherkassky amerikai zon­goraművész, Ricard Boadella spahyol csellista, a német Lud­wig Hoffmann s a hazaiak közül Klára Havlíková és Jozef Bulva. Természetsen kamaraestéket is műsorba iktattak, me­lyek közül Bruce Abel, a fiatal amerikai baritonista dalest­jét előzi meg jó hír. Az Opera négy produkcióval működik közre, melyek kö­zül elő helyen áil a fiatal Miroslav Bázlik „Péter és Lucia“ című új operájának ősbemutatója. A Turandot címszerepét Anna de Cavalieri énekli, míg a Trubadúr Azucénájának ci- gánvruháját Djurdjevka Csakarevies ölti magára. A Traviata kaméliás hölgyének partnere, Alfréd, Budapestről jön, Bartha Alfonz személvében. Ez hát a sokatígérő műsor gerincé, s érdeklődéssel várjuk a megvalósítását. Varga József Előadók vetélkedése EZENTÚL ÉVENTE RENDEZNEK DUNASZERDAHELVÉN KE­RÜLETI SZAVALÖVERSENYT Járási székhelyeink bővelkednek kulturális eseményekben. Az ifjúság és a dolgozók alkotóversenyének keretében most zajlik le a különféle együttesek vetélkedése. Néhány napja Losoncon és Rimaszombatban a járás színjátszói mérték ösz- sze tudásukat. Másutt a vers és prózamondók versenyét tar­tották meg. Az eseményre Szencen a Szenczi Molnár Albert napok keretében került sor. Legutóbb Dunaszerdahelyre irá­nyult az érdeklődők figyelme. Az ifjúság és a dolgozók alko­tóversenyének kerületi bizottsága itt rendezte meg a nyu­gat-szlovákiai magyar szavalok kerületi versenyét. Az üzemi klubban lezajlott vetélkedőn hét járásból 52 sza­való vett részt. Az ünnepélyes megnyitó után négy korcso­port adott számot felkészültségéről. A minden tekintetben tartalmas versenyen a próza, illetve a versmondásban korosz­tályok szerint: Kolárik Róbert, Rácz Klára, Lukacsovics Má­ria. Szuchy Márta, Szépe Katalin és Hüttinger Györgyi lett az első. A bíráló bizottság a legjobbakat elismerő díszoklevél­lel és tárgyi ajándékokkal jutalmazta. A Csehszlovák Ifjú­sági Szövetség járási vezetőségének külön-díját Kuczmann András, Csanďa Endre és Varga Erzsébet kapta. A Dunaszerdahelyen megtartott kerületi szavalóversenynek különös jelentőséget kölcsönzött az a tény, hogy Nyugat- Szlovákiából csak azok kerülnek a májusban megrendezésre kerülő komáromi Jókai-napokra, akik a kerületi magyar szava­lóversenyen helyezést értek el. Dunaszerdahelyen első ízben tartották meg a magyar sza­valok kerületi versenyét. A rendezvény magán viselte a kez­dés nehézségeit. Ennek ellenére nyugodtan állíthatjuk, hogy érdemes volt fáradozni. Sok bíztató tehetséggel ismerked­tünk meg. A legszebb eredményt a komáromi, a szenei, a nagymegyeri, a dunaszerdahelyi, a párkányi, a csatai és a somorjai Iskola szavaló) érték el. A vetélkedőt követően a bratislavai Forrás irodalmi színpad mutatta be „Csak tiszta forrásból" című, igényesen rendezett és tolmácsolt irodalmi összeállítását. Az esemény iránt a közönség sajnos nem tanúsított olyan érdeklődést, mint amilyent vártunk. Ez azonban nem a kö­zönynek, hanem inkább annak tulajdonítható, hogy a szerve­zőbizottság késve fogott munkához, s az eseményről a kö­zönség nem értesült idejében. Az ifjúság és a dolgozók alkotóversenyének keretében a nyugat-szlovákiai magyar vers és prózamondók kerületi ver­senyét ezentúl minden évben megrendezik Dunaszerdahelyen. A most megtartott vetélkedő érdekében különösen Viktor Šajnoha, a kerületi művelődési otthon szakelőadója, és Szuchy Emil a dunaszerdahelyi üzemi klub művészeti vezetője fárado­zott sokat. (b) Gonddalok a Bacsányi Kör munkájáról Az utóbbi két évben 'égy szerényen, csendesen, de annál nagyobb szívóssággal, kitartással dolgozó kulturális társaság működik Kassán: a Bacsányi Kör. Ez a kis csoport íulajdon- képpen a Kazinczy Társaság, majd később a Kazinczy Kör folytatója. Célja: elsősorban irodalmunk terjesztése, népsze­rűsítése, a magyar kultúrhagyományok ápolása a helybeli és a vidéki lakosság körében. A kétéves fennállását nem is olyan régen ünneplő Bacsányi Kör nagyon gazdag, és amellett nagyon jelentős, visszhangot kiváltó rendezvényekre tekinthet vissza. Hogy csak néhányat említsünk: 1 Bacsányi-est (érdekességének számít, hogy több mint 1 ■ negyven évi levelezés után itt találkozott először Illyés Gyula, Fábry Zoltán és Forbáth Imre) 2 Bartók-est. (Közreműködött Pásztory Ditta, a zseniális ze- A,neszerző özvegye, a Tátrai vonósnégyes, Lendvai Ernő, a legnevesebb Bartók-kutatók egyike, és külföldről jött vendég- művészek. Külön öröm, hogy az est sikeréhez hozzájárult sze­replésével a járás szlovák tanítóinak énekkara, és a ökassai rádió szimfonikus zenekara is), 2 Népballada-est (Előadó: Vargyas Lajos, közreműködött Jancsó Adrienne és Török Erzsébet), 4 ^■Arany-est (Jancsó Adrienne, Tekeres Sándor), Elegendő talán annyit megjegyezni, hogy a kassai közön­ség mindannyiszor elégedetten távozott a rendezvények u- tán, mert igazi kultúrát kapott, élvezhető szórakozásban volt része. Tárgyalások folytak Kodály Zoltánnal is, aki szívesen jött volna a városba. Halála gátolta meg benne. A Bacsányi Kör minden egyes tagja lelkiismeretesen, fe- lelősségtelejesen végzi munkáját. A legtöbbet azonban mégis Béres József, a kör elnöke, és Görcsös Mihály, a kör titkára tette. A két év óta szépen folyó munkásság nem puszta tény, hanem egyben bizonyíték is: lehet Kassán is. akarással, jó szervezési készséggel, és tiszta szívvel becsületes munkát végezni. Éppen a legutóbbi, egyre élénkebb kulturális élet termeli ki magából a kérdést: nem érett-e már a város és környéke egy irodalmi hetilap kiadására? Emberekben, szak­értőkben nem lenne hiány. A kassai, azaz keletszlovákiai ke­rület jelen pillanatban egyetlen komoly magyar nyelvű saj­tóorgánummal sem rendelkezik, hiszen a járási lapok nagy­része megszűnt, vagy megszűnőben van. az igény azonban nem apad. A kérdést csehszlovákiai magyar szempontból is érde­mes vizsgálnunk: vajon nem lenne-e sokkal egészségesebb, intehzívebb publicisztikánk, irodalmunk légköre, ha egy — néha talán az ellenpólus szerepét is betöltő, vitaképes lapunk lenné Keletszlovákiában? És: a Vasműben dolgozó magyar nemzetiségű munkások nem érdemelnék-e meg vajon egy, hogy úgy mondjam „saját" lapot? Ügy gondolom, a (elvetett prob­lémák aktuálisak, és figyelmet érdemlők. Létjogosultságukat talán éppen a Bacsányi Kör színvonalas, szép, visszhangot kiváltó munkája bizonyítja. Batta György-0­+ Reggel a gyárak elordítotték magukat. A hegyek feleltek ne­kik. A hidakon kettős posztok áll­tak. Senki sem mozdult. A gyárak mögött, a szürke utcákban szik­kadt a tavaszi nedvesség. A szür­ke házak setét ablakai sunyin hu- nyorgattak. Sápadt arcok néztek ki a lovas rendőrök lovainak hasa alá. A gyárak még egyet rikkantot­tak, aztán elhallgattak, mint e- gyedül maradt, tehetetlen gyere­kek.-0­♦ Mint egyetlen intésre, szót- lan gyülekeztek. Mint szürke ten­ger, amikor viharra készül. Ki az utcákra, ki a terekre. A rendőrök éles patronnal töl­tik fegyvereiket... A tömeg rend­ben, nyugodtan, elszántan megy... Egy szónok: — Hiszen az egész világon így van elvtársaim... Ez a mi hadse­regszemlénk... ez a mi szavunk... A rendőrök gyűrűje láncba szo­rul... a tömeg, mint egy test, ma­gába senkit sem enged. A szó­nokok egyre váltakoznak. Az ar­cuk szürke, a szavuk piros... mind­egyiknek. A rendőr nem tudja megjegyezni.-0­4 fs a városkában ekkor olyan nagy volt a csend, hogy a he­gyek visszhangzották a szónok sza­vait. A gyárak pedig mintha visz- szafojtották volna lélegzetüket, csenddel figyelték büszke fiaikat. Az utcákon ebben az Időben egy lélek sem járt.... Mindenki ott volt a téren: a munkások és zsandárok... A munkások piros májusi szó­val. A csendőrök orgyilkos fegy­verekkel... A városokban ezekben az órák­ban nagy volt a csend — csak a szivek vertek hangos dobbanással.., Ez történt 1890-ben. A békés polgárok sápltozva be­széltek egymásnak szörnyű mesé­ket a jövendőről. 0 B. I. Főrév: írásával erő­sen zavarba ejtett bennünket. Nem tudjuk ugyanis, hogy i- rodalomnak (novella, elbeszé,- iés), vagy riportnak szánta-e? Ha irodalomnak: elsősorban magyartalan /Vigyázz kijönnek a szemeid./ stb. elnagyolt, felszí­nes. Párbeszédei durvák, (egy leszólított lánytól, a második percben azt kérdezi — lány még? — majd a házasság fe­lől és az újságok kül- és bel­politikai rovatai felől faggatni, enyhén szólva furcsa) felépíté­sükben is rosszak. Ha riport­nak: elsősorban magyartalan, másodsorban nem riport, nem tudósítás és nem Is interjú. Egyvalaminek tudjuk csak el­képzelni: rossz Írásnak. Lebe­széljük! 0 „Tavasz 67“: örülnénk, ha több versével is találkozhatnánk már. Az Egyedül címűnek leg­alább öt változatát Ismerjük, Szerkesztői üzenetek ez a mostani rossz. A Munkás­apa című túl szirupos, naiv. Várjuk további írásait. 0 „Szeretem az igazságot"! Mivel az igazságot mi is sze­retjük, meg kell mondanunk: még nagyon fiatal ahhoz, hogy jő versek kerülhessenek ki a tolla alól. Tanuljon, olvasson. Jó lesz ha megismerkedik a verstannal is. Két-három év múlva jelentkezzen. 0 „Orfeusz“: Verseiből hiányzik az eredeti, egyéni lá­tás, láttatás. Nyelvi fantáziája szegényes, rímei naivak, rosz- szak. Élményei felszínesek, csak látszat .élmények. Tanuljon. Mint irodalmat ajánlhatjuk: Gál- di László — Ismerjük meg a versformákat. Hegedűs Géza — A költői mesrerség, Komlós A- ladár — A Ura műhelyében cí­mű könyveket. 0 „Adhuc Ignótus": Egy vers a tehetségének megítélésére kevés, főleg akkor, ha ennyire semmitmondó, érzelgős utánér­zés. Önnek rossz barátai van­nak. 0 „Kis falum“: Az ellen, hogy saját szórakoztatására, kedvtelésből verselget nincs semmi kifogásunk, de hogy őszinték legyünk, azt az időt is inkább olvasásra fordíthatná.

Next

/
Thumbnails
Contents