Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-02 / 18. szám

t 2 áj ifjúság Vlagyimir Komarov emlékezetére A hősi halált halt Vlagyimir Komarov, szovjet űrpiló­ta tragikus esete mély megrendülést váltott ki az egész világon. A fejlődés időtlen folyamatához tartozott az a feladat, amelynek végrehajtását vállalta. Tragédiája nem jelent kudarcot, csak továbbhaladást a megismerés út­ján. Űrhajós társai, akik ismerték és szerették, s a család­ja természetesen személyes fájdalommal érzik hiányát. Felesége, Valentina Jakovlevna, csak a start napján tud­ta meg, hogy a férje milyen nagy útra indul. Már ha-1 gyománnyá vált ugyanis, hogy a szovjet űrhajósok fe­leségei a start napján összejönnek. — Nem fél? — kérdezte Komarov feleségétől egy új­ságíró. — Az űrhajósok feleségei már megszokták ezt az ál­landó izgalmi állapotot — miközben az újságíró kérdé­seire felelt, szemmelláthatóan egész testében remegett. — Amikor Vologya hivatalos útra ment, sosem mond­ta, mikor jön vissza. Most is egyszerűen elment. Ha visszagondolok, talán szorosabban ölelte magához tizen­hét éves fiúnkat, Jevgenyijt, és Irinkát, a kislányukat. Most márciusban ünnepeltük meg Vologya negyvenedik születésnapját. — Az űrhajós pilóta, a Szovjetunió hőse, a világűr meg­hódítóinak egyike, nem tért vissza családjához. Szemé­lyében az emberiség vállalkozásának áldozatát gyászol­juk. Halála az emberiség fejlődésének útján újabb mér­földkövet jelent — az ilyen halál diadal lehet! szombat. Április 22. Görögországban újabb királyi puccs zajlott le. A had­sereg átvette a hatalmat. Konstantin király felfüggesz­tette az alkotmány legfontosabb cikkelyeit és bevezette a rendkívüli állapotot. VASÁRNAP, ÁPRILIS 23. A vietnami hadszínterekről élénk harci tevékenység­ről érkeznek jelentések. HÉTFŐ, ÁPRILIS 24. Karlovy Vary-ban megkezdődött az európai kommu­nista pártok értekezlete. Az értekezlet az európai biz­tonság problémájával, a szocialista országok békepoli­tikájával foglalkozott, a vietnami kérdésre vonatkozó­lag határozatot fogadott el és a görögországi esemé­nyekkel kapcsolatosan nyilatkozatot adott ki. KEDD, ÁPRILIS 25. Johnson amerikai elnök, de Gaulle francia elnök, és más politikusok Konrad Adenauer volt német' szövetségi kancellár temetésére Bonnba érkeztek. SZERDA, ÁPRILIS 26. Moszkva elbúcsúzott Vlagyimir Kömaröv a hős szov­jet űrhajóstól. Befejeződött a Karlovy Vary-i értekez­let. CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 27. Konstantin görög király elnökletével megtartotta első ülését a görög katonai kormány. PÉNTEK, ÁPRILIS 28. Kiéleződik a helyzet Kína és Indonézia között. A német kérdésről, amely nemcsak a két német állam kérdése, hanem minden euró­pai ország kérdése is. A mai helyzet ugyan arra kényszerí­tette a német szövetségi .kor­mányt, hogy bizonyos mérték­ben revideálja álláspontját a szocialista országokkal szem­ben. de majd csák a gyakor­lat bizonyítja be, hogy ez az „igyekezet“ mennyire őszinte. Az NSZK azzal, hogy diffe­renciált módon viszonyul a szo­cialista államokhoz, lényegében saját politikai érdekeit tartja szem előtt és igyekszik meg­bontani a szocialista országok egységét Ez azonban nem si­került. Hazánk természetesen nem idegenkedik attól, hogy az NSZK-val a két állam közti normalizált viszony lehetőségé­ről tárgyaljon, de ennek meg­vannak a maga feltételei: az NSZK ismerje el a második világháború után keletkezett határokat, a Német Demokra­tikus Köztársaságot, mint szu­verén államot, ismerje él a müncheni diktátum jogtalan­ságát, mondjon le az_ atom­fegyverekkel való felszerelésé­ről. Az európai békéhez és biztonsághoz csak az az út vezet, amely elismeri a má­sodik világháború eredményeit, és tiszteletben tartja a mai eu­rópai helyzetet. A világ szó­ra kerül sor. A legtöbb szo­cialista ország új módszerekét vezet be a nemzetgazdaság i- rányításában, hogy hatékonyab­ban kihasználja a szocializmus nyújtotta lehetőségeket. A nemzeti felszabadító mozgalom egyre jobban kiszélesedik. Az algériai forradalom győzött, és nég'érősítétte a demokratikus erőket az Egyesült Arab Köz­társaságban és Szíriában. Az ún. harmadik világban is elmélyül a haladó fejlődés, de erők új viszonya megmutatko­zik a kapitalista országok kül­politikájában is. Az európai ka­pitalista országok függetleníte­ni akarják magukat az Egyesült cialista forradalma igen bo­nyolult folyamat, és az egyes fejlődési fokokon eltolódások- Aliamoktól. Az Egyesült Államoknak nem sikerült európai szövetségeseit belevonni a vietnami kaland­ba. És ez főleg a kommunista pártok és a békeerők harcának köszönhető. A Karlovy Vary-i értekezlet egyhangúlag elítélte az ameri­kai agressziót, és mély szoli­daritását fejezte ki a vietna­mi néppel. Az értekezlet leszö­gezte, hogy Európa békéjét fő­leg az a tény veszélyezteti, hogy az Egyesült Államok a bonni kormányt — Európában a legfőbb támaszpontjának te­kinti. Az utóbbi időben a helyzet azonban lényegesén megválto­zott, és ma már joggal beszél­hetünk a hidegháború és a NATO válságáról. — m — ..........................................................................................................mim Miről volt s?ó a Karlovy Vary-i értekezleten ? ez nem megy konfliktusok és megalkuvások nélkül, amint azt a ghanai és indonéziai ese­mények is mutatták. Az európai szociál-politikai # Moszkvának ma 6 500 ezer lakosa, 30 színházba és több száz mozija van. A Le­nin nevét viselő Nemzetközi Könyvtárban 22^ millió könyv és kézirat található. Évente 120 000 új lakás épül. A vá­ros 80 gimnáziumában fél­millió diák fanul. # Áthelyezték Kennedy koporsóját. A modem, már­ványból készült síremlék a- lig 100 méternyire van at­tól a helytől, ahová 1963 no­vemberében temették. Az új síremlék mintegy 2 millió dollárba került. Gránittáb­lák övezik, amelyekre az el­nök beszédeiből vett idéze­teket vésték. # A mini-szoknya divat Nagy Britannia egyik apá­carendjében is meghonoso­dott. Az új rendelkezés ér­telmében a szoknya fedje be a térdet, ne legyen szűk, hogy kényelmes felállást biztosítson az autóbuszokra vagy a kerékpárra. STAFFORDBAN A városka lakosai kifogást emeltek a villanypóznák el­helyezése ellen. Gyakran előfordult, hogy a késő éj­jeli órákban neki ütköznek... LOS ANGELESBEN Nagy riadalmat keltett az állatkertben, amikor Etel nőstényelefánt megunta a bámészkodókat és világgá akart menni. Emelőrudakkal és hét állatidomitó segítsé­gével sikerült visszatéríteni. A tizenhat éves Shóran Raper és a tizenhét éves Sandra Bok 41 órát táncolt egyfolytában, és így meg­döntötték a világcsúcsot. Az angliai Nighton város­ka mozijában egy hátbor­zongató film bemutatóján 23 néző elájult a vásznon le­játszódó borzalmas jelene­tek láttán. A mozi előcsarnokában a­zóta ügyeletes mentőszolgá­lat működik. Felvételünk az európai kommunista pártok Karlovy Vary-i értekezletén készült. Az amerikai bombatámadá­soktól leginkább szenvedett 4. katonai zónában, az őserdő mélyén, távol a várostól, és a Hanoi—Saigont összekötő fő közlekedési úttól egy bambusz vendégházban, az asztal körül ültünk. Napfényes reggel volt, Laosz felől fújt a szél, s hihe­tetlenül forró levegőt hozott. — A monszun átka a laoszi szél — mondogatták vietnami vendéglátóink. — Ha ez a szél feltámad, akkor van igazi me­leg.. . Az asztal körül ülök kezében szüntelenül jártak a legyezők, valaki leforrázta az odakészí- tett zöld teát, majd teletöltöt- te á forró teával a csészéket. Az Irgalmatlan meleg egyetlen elviselhető, vagy inkább kívánt itala a forró zöld tea, cukor nélkül. Kint sütött a ’ nap, de a dzsungel szélénél kezdődő ter­mőföldeken — a bambuszház­ból jól lehetett látni — senki sem mozdult, A 4. katonai zóna csak éjjel él, nappal mozdulat­lanságba dermed. Kipróbált és bevált önvédelem ez, megne­hezíti az amerikai légi bandi­ták kalózkodását. — Az év kezdete óta mint­egy 3 és félezer berepülés volt tartományunkba. Két és fél­ezer bombát, közel 200 ezer kilogramm súlyban zúdítottak házainkra és földjeinkre az amerikai terrorbombázók, a ránk lőtt kétezer rakétáról nem is beszélve — törte meg I csendet Le-Ngoc Lap, a ka­tonai parancsnokság politikai biztosa. — Igaz, mi is fizetünk nekik, százharminckilenc gép­ről már csak úgy beszélhetnek: „Nem tért vissza ...“ Folytatta volna, de erős zú­gással bombázók húztak el a fejünk felett a tengerpart irá­nyába. Valamennyien a ház elé léptünk és a fák ágai között az eget kémlfeitük. Rövid Idő múlva megremegett a föld, óriási robajjal lezúduló bom­bák remegtették. — Le-Thi Hol — fogta át gyengéden egy kedves arcú, barna blúzos, hosszú fekete hajú, 20—21 év körüli fiatal kislánv vállát a politikai biztos — Sajnos, Ha-Hai Yen, ez a te falud. Ne félj, ma sem lesz más a sorsuk, mint tegnap. Tegnap. Igen, az eset — egy­általán nem különleges eset — így történt Ha-Hai Yen-ben. Le-Thi Hói társaival, a köz­ségi milicia más tagjaival a tenger partján ásott fedezék­ben volt szolgálatban. A táma­dó gépek ugyanúgy szálltak, mint ma. a légvédelem ugyan­úgy lőtt rájuk, s egy gépet találat ért. Még hallatszott a milicisták önfeledt kiáltása, amikor két fehér pont jelent meg a légben a füstölve alá­zuhanó gép mögött. A szél egyenesen a tenger fölé sodor­ta az ernyőket. Mire leért a két amerikai martalóc, vagy három kilométerre lehettek a parttól. A milicisták — legtöbbjük lány — ezt látva, a parton álló csónakokhoz futottak. Ott volt LAKATOS ERNŐ: Puszta kézzel a repülőgépek ellen köztük Le-Thi Hói is. Általá­ban 10 ember kell a nagymé­retű tengeri csónak vízrelöké- séhez, most négy milicistánk végezte el. Majd megszakad­tak, míg a csónakok vízre sik­lottak, de végül is sikerült. Gyorsan eveztek, de a közben felfújódott apró gumicsónak­jaikon a lelőtt pilóták is be­felé igyekeztek. Minél mesz- szebb a parttól. Közben az amerikaiak a magasból észre­vették társaikat, és a feléjük evező milicistákat. Hat gép kezdett körözni a színhely fe­lett, s időnként rakétákat lőt­tek a milicistákra — ered­ménytelenül. Ekkor négy B-52- es bombázógép érkezett, s meg­szórta gyilkos terhével a vizet. A bombázókat óriás sashoz hasonlítható hatalmas hidrop- lan. emeletnyi magas vizirepü- lőgép követte. A vasmadár könnyedén a tengerre ereszke­dett, a csónakok és a lelőtt pilóták közé. S míg a személy­zet a szorult helyzetbe jutott kalóztársak segítségére sietett, A Thanh népi milícia női osztagának három fiatal tagja a milicisták két-háromszáz méternyire megközelítették a hidroplant. Már olyan nagynak látszott a gép, mint egy hajó. Le-Thi Hói gyorsan határozott, tüzet vezényelt a csónakokból, össz-tüzet lőttek a milicisták fegyverei — s ahogyan az egy­általán nem ritkaság, a talála­tok nyomán kigyulladt az üzemanyagtartály. Mint a fák­lya, úgy égett pillanatok múl­tán a vizirepülőgép. Kezelői előbb fejüket vesztve rohan­gáltak a gép szárnyán, majd két társuk mellé még hét ame­rikai ugrott a tengerbe. Már kilencen evickéltek az égő gép körül a vízben. Volt, akit már a gép szárnyán eltalált a mi­licisták golyója. — Mit akartok tőlünk ... mi­nek jöttetek ide ... miért gyil­koltok és romboltok a mi föl­dünkön — kiáltoztak feléjük a milicisták. A ha-hai yeniek, csónakokba akarták emelni foglyaikat, ami­kor két helikopter érkezett csaknem a fejük fölé. S míg az egyik mesterséges ködöt fej­lesztett. a másik egy helyben lebegve, kötélhágcsót dobott a vízben levőknek. Már négy amerikai kapaszkodott fel a hágcsón, amikor a milicisták újból tüzet nyitottak — noha őket is lőtték a két közeledő amerikai gyorsnaszádról. Erre a parton lévök is beavatkoztak a küzdelembe, hogy védjék a vízre szállt bátor bajtársai­kat. Mellig állva a parti vízben, fiait-lányait védte az egész falu. Le-Thi Hoi-ék, a lányok, bát­ran harcoltak, s a maguk éle­tére nem is gondoltak. Egy cél volt előttük: ha már nem sike­rült élve elfogni a pilótákat, meg kell akadályozni elmene­külésüket. nehogy másnap újra száz halált szórhassanak a szü­lőföldre. a városokra, és a fal­vakra öt amerikai fizetett már éle­tével a maga és mások bűnei­ért. amikor a milicisták egyik csónakját találat érte. A csó­nakban menthetetlen, súlyos sebesültek voltak, akiknek erő­sen vérző sebeit hirtelen szét­tépett ingekkel kötözték be. A megrongált vizijármú terhével együtt süllyedni kezdett. Erre az egészségesek — ebből a csónakból és más csónakokból — alábujtak az alámerUlö nagy csónaknak, s szinte a vállukra vették. így eveztek sebesült- jeikkel a part felé. A part felé iparkodó csónakoktól az egész falu együttesen tartotta távol az alacsonyabbra merészkedő amerikai gépeket. Üttörők és aggastyánok szorították a fegy­vert. és tüzeltek a támadókra. A Cao-Tha családból férj és feleség egy csónakban haréolt a tengeren egy Iélekvesztőben a legmodernebb amerikai re­pülőgépek ellen, gyermekeik a parton hordták a lőszert a géppuskákhoz. A családfő és egyik fiának neve összeolvas­va vietnami nyelven azt jelen­ti: „hagyomány“. A küzdelmes nap óta őket négyüket minden­ki „hagyomány“ családnak nej vezi. — VÉGE — A

Next

/
Thumbnails
Contents